Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)
1955-06-12 / 141. szám, vasárnap
N ÉPH AD S EREQÜN K A BÉKE ŐRE A faliújság tükrözze az egység életét A faliújságnak fontos szerepe van egységünk életében. Olyan propagációs eszköz ez, melynek segítségével naponta értesülünk munkánk eredményéről, melyen figyelemmel kísérhetjük, hogyan válik valóra napról napra a nemzetvédelmi miniszter parancsa. A faliújságon közölt bíráló cikkekből megismerjük az egyének jellemét, azt, mivel gátolják — illetve segítik, elő egyesek parancsnokaink igyekezetét a harci és politikai kiképzés színvonalának emelésében. Az egység kollektívája a faliújság színvonalának biztosítása érdekében szerkesztő bizottságot választ. A szerc kesztő bizottság — így a faliújság is — csak akkor teljesítheti küldetését, ha szorosan együttműködik a parancsnokokkal. így van ez Novák tiszt egységében is. A parancsnok politikai helyettese jól irányítja a szerkesztő bizottság munkáját. A faliújságban időszerű cikkek jelennek meg. A faliújság mindennapi segítőtársa lett az egység tagjainak. Aki elolvassa Novák tiszt egységének faliújságját, tartalmából megismerheti az egységet. A cikkekből kitűnik, hogy az őrsök, szakaszok között verseny folyik a harcképesség növeléséért. Stefke közkatona írásából megtudjuk, hogy Král tiszt egysége egyedülálló teljesítményt ért el: 103 perc alatt 40 méter hosszú fahidat állított fel. Az egység faliújságját az ügyeskezű Ferančik és Kotrbanec közkatonák rajzai tarkítják. Kiváló munkájukat bizonyítja az is, hogy agitációs tevékenységükért a felsorakozott egység előtt dicséretben részesültek. Legtöbbször Kossuth, Stefke, Forinec, Gabovič, Matoušek elvtárs ír a faliújságra. Hasznos és jó ez a tevékenységük: tapasztalatcserével, bírálattal, dicsérettel, időszerű kérdések megmagyarázásával segítenek parancsnokaiknak oktató-nevelő munkájukban. Üjvári László, őrvezető. Fedett tüzelőállásból lőttünk Hosszú—és kitartó előkészítés után azt a feladatot kaptuk, hogy tankokból, fedett tüzelőállásból végezzük éleslövészetet. A lövészetnek ezt a módját még nem ismertük és ezért érhető, izgalommal vártuk az eredményt. A korareggeli órákban kezdődött a gyakorlat. Amikör. átvettük a lőszert, Šmld őrvezető, egységünk legjobb lövésze még utolsó tanácsokat adott a fiúknak. Röviddel ezután megindítottuk a motorokat s megkezdődött a lövészet. Az ágyúk egymás után dördültek el. Nemsokára rádión jelentést kaptunk: minden lövész eltalálta a céltáblát. A legpontosabban Smíd őrvezető lőtt. Feladatunkat kitűnően teljesítettük. Egységünk dicséretet kapott. Egyszerre feleltünk a dicséretre: „A népet szolgáljuk.". Hagyó István szakaszvezető A párt vezette Szövetkezeti tagból katona lett — az alatt a néhány óra alatt, hogy átlépte a kaszárnya kapuját, amelyen a „Dolgozó népet szolgáljuk" felírás díszelgett. Eszterhai közkatona gyakran emlékezetébe idézte a pillanatot, mely nagy változást hozott életébe, amire nem volt felkészülve. Egészen más volt az' élete előző munkakörében, a szövetkezetben, otthon, Beso községben. Ott úgy ment a munka mint a karikacsapás, a legjobb dolgozók közé tartozott, a munkában és a CSISZ helyi csoportjában is, ahol a titkári funkciót töltötte be. Komoly bizonyítványa van erről: Csehszlovákia Kommunista Pártja tagjelölti igazolványa. Tagjelölt — és ezt viselte leginkább szívén. Többet kell mutatnia mint a többi katonának. Példaképük akar lenni. „Könnyű azt mondani, hogy akarok — de hogyan?" — gondolkodott. Otthon az nem lenne probléma. A munkához ért, az emberekkel megérteti magát. De itt, a katonaságnál minden új. Üjból kell tanulnod mindent, elsősorban az előírásokat és a szolgálati nyelvet. De mindjárt a kezdet kezdetén feladni a küzdelmet és inkább azt mondani, hogy „nem értem?" — Nem, ez helytelen lenne és nem lenne becsületes dolog, márpedig a becsület a katona és a kommunista számára nagy értéket jelent, olyant, mint a drágagyöngy. Az emberek azt mondják róla: rendes ember. A becsülettel nem lehet könnyelműsködni. Ki tudja, hány gondolat és emlék jutott eszébe katonasága hónapjai alatt. És akárhogy fontolgatta a dolgokat, mindig ugyanarra a következtetésre jutott: viselkedj kommunistához méltóan! — súgta egy belső hang. Elhatározta, hogy a szolgálati nyelvet megtanulja, pedig ez számára nem ls olyan könnyú feladat. „Ha megértem a parancsnokokat és megtanulom az előírásokat, semmi sem lesz utamban, hogy legalább olyan jól dolgozzam, mint otthon a szövetkezetben" — vigasztalta önmagát. Nehéz feladat volt ez, küszködött vele. Sokszor már úgy érezte, nincs elég ereje és soha sem éri el azt, hegy róla mint kommunistáról azt mondhassák, iiogv a katonai esk'1 teljesítésében másók példaképé. Elcsüggedt. A szakaszban lévő kommunisták azonban nem engedték, hogy helytelen útra térjen és segítették kitűzött célja férésében. Az idő gyorsan haladt. Párttaggá igazolták. Amikor Votoupal tiszt, a CSKP alakulati szervezete bizottságának tagja átnyújtotta pártigazolványát, rámutatott eddigi hibáira és a pozitív eredményeire is. Votoupal tiszt jól ismerte őt, hiszen a parancsnoka volt. És így szavai nem maradtak hatáá nélkül. Ha ma Votoupal tisztnél érdeklődsz Eszterhai közkatonáról, így szól: „Mondhatom, példásan teljesíti feladatait, Azok közé az elvtársak közé tartozik, akik szorgalmukkal valóban értékes eredményeket értek el." Eszterhai elvtárs megtanulta a szolgálati nyelvet. Ezzel sok minden megváltozott az életében. Most máinem tűnik fel „keservesnek" a katonaélet, egyenértékű embernek, jó katonának tartja magát, akihez a parancsnok bizalommal fordul és megbízhat benne. Ennek örül Eszterhai elvtárs. P. Podbraný, tiszt. Egysegeink életéből Katonabányász egységünk CSI5Zbrigádja kiváló eredményeket ér el a szénfejtés terén. Ciklusos grafikon szerint dolgozunk és munkateljesítményünk állandóan fokozódik. Szabad időnket gyakran kirándulásokkal töltjük. Legutóbb a Beszkidek fenyves erdőibe látogattunk el, hogy újult erővel lássunk a további munkához. Kósa Károly közkatona * * * Šembera elvtárs egysége e napokban golyószóróval és puskával végezte az éleslövészetet. Az egység jő osztályzatot ért el. Kitűnően lőttek: Mišurák, Hermán, Gottlieber, Bílek, és még mások. Az éleslövészet eredménye még jobb lehetett volna, há néhány elvtárs, mint pl. Bolebruch, Bártu és még néhányan több figyelmet szenteltek volna az előkészületeknek. * * * Egységünk katonái kötelezettségeket vállaltak, hogy a kiképzési év végéig mindnyájan megszerzik az MHKjevényt. Krečmer, Devabý, fteznuček elvtársak az úszáson kívül már minden előír.t gyakorlatot teljesítettek. G. FA rádiósok között Sotolár hivatásos őrmester rádióscsoportját az erdő szélétől néhány száz méterre megállította „Ma három-négy rádióállomásból álló hálózatot kell üzembe helyeznünk a valóságnak megfelelő távolságban. Napd feladatunk keretében átvesszük a kapcsolás megteremtését, a tüzérségi parancsok leadásának és felvételének begyakorlását, védőálarcokban .,.közű a parancsnok , csoportjának tagjaival napi feladataikat. „Közületek ki ment már iránytű szerint?" — tette fel egyszerre a kérdést. Több kéz lendült magasba. Aztán előre szólította az állomásokat vivő elvtársakat. „Martinékké! Šimeček, Prooházkával Pavlásek, Mrázzal Straka mennek. Adamfk és Sekanina közkatonák ma az irányító állomáson lesznek." A pároknak még megadta az irányt és a távolságot és órájára nézett: „összeköttetési készenlét 10,15kor" adta az utolsó utasítást. Azon a helyen^ ahol még egy perccel előbb az egész rádiócsoport állott, csupán Martinék, Šimeček, Procházka, Pavlásek, Mráz és Straka elvtársak maradtak. Tanácskoztak. Aztán a kijelölt irányokban távoztak. Alig távoztak és tűntek el az erdőben, a dombhát mögött a másik csoport, amelyben a parancsnok és további nyolc katona volt, a gyakoriét színhelyére, az erdő szélére érkezett. Megálltak. A parancsnok Adamfk és Sekanina közkatonáknak kijelölte az állomás feláUftásának helyét és további feladatokat adott, ö ugyanis már tegnap megállapította, hogyha minden állomásra két katonát oszt be, akkor is marad még hat. Ľ ľ ért még aznap felkereste a vonalvezsető csoport parancsnokát s három köteg kábeK és hat lelefon apEgy régi vár romjai között állította fel Bukovanský tizedes és Moravický közkatona az alakulat rádióállomását. Jó kilátásuk nyílik innen az egész vidékre, ami nagy hasznára van alakulatuknak. Feladatukat pontosan teljesítették: a fontos híreket továbbították, s egyetlen átvett Jelentés sem kerülte el figyelmüket Az összekötők fákra emelik a huzalo kat. A parancsok pontos teljesítésével elérik a vonal gyors és zavarmentes felállítását parátust kölcsönzött tőle. így tesz mindig, ha kevés rádióállomással rendelkezik, hogy az összes katonák részt vehessenek a kiképzésben. A kiképzés e módjával elérte azt is, hogy csoportjának tagjai ,.saját" állomásaik kezelésén kívül bármikor tudnak egyszerű vonalat kiépíteni és a vezetéken kisebb javításokat elvégezni. Adamik tetette hátáról a rádióállomást és Sekaninával együtt megkezdték az állomás helyeinek álcázását. Fegalyakat hoztak. Míg Sekanina az álcázáson az utolsó simításokat végezte, addig Adamik bekapcsolta az áramforrásokat, felszerelte az antennát, beállította az előírt erősséget, a vevőállomást az adóállomással összehangolta és csavart egyet a kapcsolón. 10 óra 10 percet mutat az óra. Az éter hullámain az irányító áiBomésból Adamik hangja hallatszik: „Levél! Levél! Levél! Itt Virág' Hogyan hall? Hogyan hall? Átkapcsolom. Egy pillanat múlva Adamik hallgatója kezd recsegni: „Itt levél! Jól hallom! Maga hogyan haH engem? Átkapcsolok." „Levél! Itt Virág! Jól haüom' Tartsa a vonatat!" Ez ismétlődik a „VlMárn" és „Vihar" állomásokon is. Az összeköttetést a kijelölt időben megteremtették. A csoportparancsnok rmndent átvizsgált. Most aztán elővette a „Tüzérségi parancsok és utasítások" jegyzetfüzetét és kezdődik a gyakorlat. „Az Ádám zárótűz számára az adatokat „Vihar" ellenőrzi.". Adamik ismétí a parancsot a miki^jfónba. „Helyes!" Négy lövés tíz másodpercenként. „Villám" eüenorzi" — szól az újabb parancs. A másik oldalról Pavlásek közkatona hangja hallatszik: „Két lövés tíz másodpercenként!" „Rossz!" — mondja Adamfk katona és ismétli a parancsot. A rádiósok munkáját figyelő parancsnok most megjegyzi: „Villám kettő rossz!" Ez elég ahhoz, hogy a mai gyakorlat kiértékelésekor emlékezzék arra, hogy a kiképzésen milyen hibákat követtek el, hogy pl. a Villám-állomás a második parancsot nem vette át helyesen. Megmagyarázza majd nekik, hogy harcban milyen következménye lett volna az így továbbított parancsnak. Utána még vezényelt: „Hét! Hét! Hét!" Adamik és Sekanina katonák továbbítják a parancsot az alárendelt állomásoknak. Miután a parancsot ihinden állomás ellenőrizte, tovább folytatják a tüzérségi parancsok küldését. A csoport tagjai a kiadott parancsokat külön füzetekbe írjék és este ellenőrzés végett a parancsnok efé terjesztik. Talán nézzük meg a telefonistákat is! Adamik é« Sekanina irányító állomásától nem messze van Melón közkatona állomása. Tóle nem messze van Blažik állomása. Az állomások között vannak Stach, Paroulek, Peterka és Siáma katonák. A kiképzés hasonlóan folyik, mint a rádiósoknál, azzal a különbséggel, hogy állomások helyett telefonapparátusokkal dolgoznak. De a parancsok kiadása, azok bejegyzése hasonló a i rádiósékhoz. Hiszen tulajdonképpen ők í is Sotolár őrmester parancsaira gyakorlatonzak. A rádiósok aránylag kis egység. De ha harci technikájukat jól elsajátít* ják, akkor a harcban sokat jelentenek. Ezt tudják Sotolár őrmester rádiósai is. Tudják, hogy harcban és az éles? lövészetnél parancstovábbító technikájuktól sok függ. Ezért mindent úgy végeznek, ahogyan erre a parancsnok tanítja őket. Auvkovič, tiszt