Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-10 / 139. szám, péntek

UISZ0 1955. lűníus m jegyzetek a jugoszláv ipuvvvL Ha az ember emlékezetében ke­resgél, jugoszláviai útján szerzett emlékei között önkénytelenül meg­áll annál, ami a legnagyobb érdeklő­dést kelti minden embernél, aki élén­ken érdeklődik az ország fejlődése iránt: hogyan építi a jugoszláv nép iparát? Milyen sikereket ért el az iparosításban, amely létfontosságú az ország nemzeti függetlensége meg­őrzésének és megszilárdításának, ha­talma megerősítésének, a nemzet jó­léte emelésének szempontjából? Jugoszláviai tartózkodásunk nem volt oly hosszú, hogy minden téren és behatóan megismerheüük volna e kérdéseket. Azonban barati találko­zásunk a jugoszláv néppel, a szám­talan beszélgetés a legkülönbözőbb emberekkel, az országban tett útjaink lehetővé tették számunkra, hogy kö­zelről megismerkedjünk a dolgok lé­nyegével. Visszaemlékezünk a Jugoszlávia hő­séről, Rado Koncsarról elnevezett zágrábi elektrotechnikai üzem mun­kásaival folytatott beszélgetésünkre. Ez a legnagyobb üzem, amelyet hely­reállítottak és a legújabb technikai vívmányokkal felszereltek. A háború előtt a mai üzem helyén kis, félig­meddig primitíven felszerelt műhely álott, amely a Siemens-Schuckert német cég kis motorjait szerelte. Most a Rado Kcmcsar-üzem, amelyet a ju­goszláv nép épített fel, generátoro­f kat gyárt vízierőművek számára, nagy transzformátorokat és motorokat ké­szít. Az üzem termelésének jelentős része kiviteli célokat szolgál. A Rado Koncsar-üzemet 1949-ben helyezték működésbe. Ennek az üzem­nek lényeges része van Jugoszlávia villamosításában. Filip Nezsevics mér­nök, az üzem igazgatója elmondja, hogy a generátorok gyártása állandóan növekedik és hogy már a jövő évben a Rado Koncsar-üzem egyetlen gyára annyi energetikai berendezést fog gyártani, amennyit az egész régi Ju­goszláv Királyság gyártott. A régi Jugoszláv Királyság elma­radt agrárország volt, a külföldi tőke befolyása alatt. Az ország akkori textil, ércipari és gépipari üzemei külföldi társaságok, vagy velük szo­ros kapcsolatban álló belföldi társa­ságok kezében voltak. Jugoszlávia ter­mészeti gazdagságát kifosztották — potom áron külföldre szállították. A jugoszláv iparnak nagy kárt okozott a fasiszta megszállás: úgyszólván va­lamennyi üzem komolyan megsérült, vagy teljesen elpusztult. A jugoszláv dolgozó népre súlyos örökség ma­radt. A háború befejezése után a jugoszláv munkásosztály önfeláldo­zóan megkezdte az ipar helyreállítá­sát, amely nemzeti tulajdonná vált, Jugoszláviában a termelőeszközök tár­sadalmi tulajdont képeznek, a nehéz­és a középiparban, a közlekedésben. A bank és hitelrendszer, valamint a nagykereskedelem, az állam kezében van. A volt külföldi vagyont államo­sították. A jugoszláv iparban és ke­reskedelemben, (mühelytermelés, kis­kereskedelem) a magánszektor 10 szá­žalékot képvisel. v Az 1946—54-es években Jugoszlá­viában mindegy 250 új üzemet hoztak működésbe, ebből 55 villanyerőművet összesen 420 ezer kilowattóra kapaci­tással, 53 gépipari üzemet, 23 vegy­ipari gyárat, 7 kohászati üzemet, 2 koksz- és vegyikombinátot, 24 elekt­rotechnikai üzemet, 21 textilüzemet stb. Az utóbbi években az összes tőke­beruházásoknak több mint 6 százalé­V. MAJEVSZKIJ cikke a moszkvai PRAVDÁBAN _ * kát az iparba fektették be, amellet a nehézipar tőkeberuházásai évről évre növekedtek. Jugoszláviai utunk folyamán új vállalatokat látunk: villanymüveket, üzemeket és gyárakat, amelyeket ju­goszláv munkások keze épített jugo­szláv mérnökök vezetésével. Horvát­ország hegyeiben megmutatták ne­künk a Vinodol vízierőmüvet, a mo­dern technika hatalmas vívmányát Rjeka városában iáttuk az újjáépített hajógyárat, amelyben 10 ezer tonnás hajókat építenek. Szlovénia fővárosá­ban, Lubljanaban meglátogattuk a „Li­tosztroj" új nehézgépipari üzemet, amelyre a jugoszláv dolgozók joggal büszkék. Néhány évvel ezelőtt még Lubljana város szélén kukoricaföldek terültek el. Ma itt az üzem: műhelyek tágas, világos épületei emelkednek, amelyekben szüntelenül búgnak a motorok. Az üzem turbinákat, daru­kat és egyéb berendezéseket gyárt a hazai ipar és a kivitel számára. A Litosztrojjal együtt Lubljana elő­városában nagyméretű munkástelep ke­letkezett, munkáslakóházak sorai épül­tek: növekedik az üzem — növekedik a dolgozók serege is 1939-ben Jugoszláviában 300 ezer ipari munkást számláltak össze és 1954-ben a jugoszláv sajtóban közzé­tett statisztikák alapján már több mint 685 ezret tett ki számuk. Az ipari munkások nagy része — mintegy 400 ezer, — a könnyűiparban van al­kalmazva, kisebbik részük a nehéz­iparban. A Litosztrojon kívül az utóbbi évek­ben üzembelyezett nagy üzemek közé lehet sorolni a Zseleznyiki gépipari üzemet, a Szevojli rézgyárat stb. Csu­pán 1954-ben 10 villanyművet he­lyeztek üzembe 5000-tól 20 000 kilo­wattóráig terjedő kapacitással, ezen­kívül üzembehelyeztek egy 200 ezer tonna kapacitású kohóművet, Martin­kemencéket, hengerelőt és két koksz­batériát Zenicében. Uzembehelyeztek egy vékony pléh-hengerelőt a Szmede­revi kohászati üzemben, egy Martin­kemencét a Sziszahi kohászati üzem­ben és egy csőhengerelőt 60 ezer ton­na kapacitással. A háború utáni évek­ben Jugoszláviában olyan iparágak épültek ki, amelyek azelőtt nem vol­tak az országban, például a nehéz­gépipar, a kőolajkitermelő és fel­dolgozóipar, a rádiótechnika stb. Oj üzemek üzembehelyezésével és a régi üzemek nagyméretű helyreállítása kö­vetkeztében az ipari termelés terje­delme Jugoszláviában a háború előtti időszakkal szemben jelentősen emel­kedett. Hivatalos kimutatások sze­rint a jugoszláviai ipari összter­melés indexe 1954-ben 208 volt az 1939-es évvel szemben, ha ebben az évben a színvonalat száznak vesszük. A terv megállapítja, hogy az idén az ipari termelés indexe eléri a 240-et. Jóllehet számos ok miatt a jugo­szláv ipar nem teljesítette az első öt­éves terv által kitűzött terveket, je­lentősen növekedett Jugoszlávia ipari termelése a nehézipar fő ágazataiban (a réz kivételével). Erről tanúskod­nak az 1939. és 1954. évek összeha­sonlítható adatai, amelyek megragad­ták figyelmünket az Index című ju­goszláv statisztikai folyóirat 1955. évi harmadik számában: A francia nemzetgyűlés elnökének levele parlamenti küldöttség kiküldéséről a Szovjetunióba Amint már jelentettük, a francia nemzetgyűlés elnöksége elhatározta, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak meghívására parlamenti küldött­séget küld a Szovjetunióba. Pierre Schneiter, a nemzetgyűlés elnöke ez­zel kapcsolatban Antoin Pinay kül­ügyminiszterhez levelet intézett, amelyben felkéri, tájékoztassa a Szov­jetunió külügyminiszterét arról, hogy az elnökség nagy érdeklődéssel fogad­ta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozatát, főleg a parlamentek kö­zötti közvetlen kapcsolatok felvételé­nek célszerűségéről, s a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásáról szóló nyilatkozatot. A nemzetgyűlés elnöksége — írja a levélben — megállapítja, hogy vala­mennyi nemzet autoritatív képviselői egyhangúlag óhajtják a kölcsönös kap­csolatok megszilárdítását, hogy na­gyobb megértést és szorosabb, mé­lyebb együttműködést érjenek el a béke megszilárdítása érdekében. A nemzetgyűlés elnökségének tagjai ezért egyetértenek abban, hogy meg kell találni az eszközöket, amelyek segítségével lehetséges volna megva­lósítani a Szovjetunió Legfelső Taná­csa 1955. február 9-én tett javasla­tát." 1000 tonnákban 1939. év 1949. év szén 7032 13 645 kőolaj 1,1 216,3 ötvény 101 356 acél 235 616 réz 41,6 30,3 ólom 10,6 66,7 cin 5 13,6 villany 1,173 3,440 (millió kilowattórában) Természetes, hogy a jugoszláv ipar fejlődésének nehézségekkel is meg kell küzdenie. Erről nyíltan be­széltek a jugoszlávok — szakértők és sajtóképviselők — akikkel beszél­gettünk. Főleg némelyik iparágazat teljesen a külföldi nyersanyagbehoza­taltól függ." így például a textilipar­ban szükséges gyapot 96 százalékát behozatallal fedezik. A gumiipar csak behozott nyersanyagból dolgozik. Jugoszlávia behozatalra szorul je­lentős mennyiségű élelmiszerben — fő­leg gabonában, az utóbbi években többször rossz termés volt. Ezért könnyen érthető, hogy miért kedve­zőtlen a jugoszláv kereskedelmi mér­leg: 1953-ban a jugoszláv kivitel 55,8 milliárd dinárt tett ki 118,6 milliárd dinár behozatallal szemben. Különösen előnytelennek mutatko­zik Jugoszlávia kereskedelme az Egyesült Államokkal. Az USA része a jugoszláv kivitelben 9,7 százalékot, a behozatalban 22,8 százalékot tett ki. A múlt hónapban az „Ekonomszka politika" című jugoszláv lap közölte, hogy Jugoszlávia az 1955. év első há­rom hónapjában kereskedelmi egyez­ményeket kötött a Szovjetunióval, Romániával, Bulgáriával, Magyaror­szággal, Lengyelországgal és Csehszlo­vákiával 87 millió dollár összegben. A lap felhívta Jugoszlávia kereske­delmi szervezeteit, vegyenek tevéke­nyen részt a mindkét fél számára elő­nyös kereskedelmi kapcsolatok felvéte­lében és fejlesztésében a Szovjetunió­val. A jugoszláv munkásokkal folytatott beszélgetésünk folyamán ér­deklődtünk anyagi helyzetük iránt. A tények arról beszélnek, hogy számos munkáscsalád anyagi színvonala emel­kedik, életkörülményei fokozatosan ja­vulnak. Az állam nagy gondoskodás­ban részesíti a dolgozók gyermekeit. Jugoszláv barátaink azonban nem lep­lezik a nehézségeket sem. így például a körülmények egész sora következ­tében az élelmiszerárak általában még magasak és ez megnyilvánul a dol­gozók családjainak költségvetésében is. A jugoszláv munkások azonban nem félnek a nehézségektől. Az emberek, akik felépítették és építik az új üze­meket, gyárakat, azok az emberek, akik országuk urainak érzik magu­kat, szilárdan elszántak arra, hogy minden nehézséget legyőzzenek. Visszaemlékezem Stepan Kundih munkásra, a Rado Koncsár-üzem üzemi tanácsának elnökére. A hős em­lékmű előtt, akinek nevét viseli az üzem, a vállalat meglátogatására ér­kezett N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulga­nyin és A. I. Mikojan elvtársakkal az üzem dolgozóinak önfeláldozó mun­kájáról beszél és végül hozzáteszi: „Országunk jólétéért dolgozunk. Vannak nehézségeink — de legyőzzük őket. Harc nélkül nem volna élet!" Tovább tart az angol vasutasok sztrájkja Az angol mozdonyvezetők és fűtök, akik már 11 napja sztrájkolnak, jelen­tős sikereket értek el. Az Angol Al­talános Szakszervezeti Szövetség főta­nácsa kénytelen volt lemondani azok­ról a kísérleteiről, amelyekkel a sztrájkolókat a sztrájk beszüntetésére akarta kényszeríteni és azt javasolta a kormánynak, hogy tárgyaljon a sztrájkolőkkal még a sztrájk befeje­zése előtt. Eden miniszterelnök rá­dióbeszédében követelte a sztrájk beszüntetését, mint a tárgyalások előfeltételét. A kormány azonban kénytelen volt belátni, hogy a sztráj­kolok követelésének elutasítása ko­moly következményekkel jár az angol gazdaságra s ezért június 8-án bele­egyezett abba, hogy a sztrájkolőkkal előzetes tárgyalásokat folytassanak a sztrájk beszüntetése előtt. A munkásosztály támogatja a vas­utasok sztrájkját. Naponta érkeznek összegek a sztrájkalapba. Június 7-én 100 ezer délwalesi bányász elhatá­rozta, hogy beszünteti a szénfejtést, ha a szenet autókkal és nem vasúton szállítják. Az Osztrák Szövetségi Tanács jóváhagyta az államszerződést A Szövetségi Tanács, az osztrák parlament második háza június 8-án ülést tartott, amelyen megtárgyalta a független és demokratikus Ausztria felújításáról szóló államszerződés szö­vegét, valamint a parlamenti csopor­tok elnökei Ausztria semlegességének kihirdetésére tett javaslatait. A Szövetségi Tanács ülésén részt vett Raab szövetségi kancellár és Schärf, a szövetségi kancellár helyet­tese. Salzer képviselő (osztrák néppárt) tartott beszámolót. Javasolta a Szövet­ségi Tanácsnak az államszerződés szö­vegének jóváhagyását, valamint a par­lamenti csoportok elnökeinek Ausztria semlegessége kihirdetésére tett ja­vaslatainak jóváhagyását is. A Szövet­ségi Tanács egyhangúlag jóváhagyta az államszerződés szövegét és egyet­értését nyilvánította a Nemzeti Tanács azon határozatával, amely a kormány­nak ajánlja Ausztria semlegességéről szóló alkotmánytörvény javaslatának kidolgozását. Korner, Ausztria elnöke aláírta az államszerződés ratifikációs okiratár Theodor Korner, osztrák elnök jú­nius 8-án aláírta a független és de­mokratikus Ausztria felújításáról szó­ló államszerződés ratifikációs okiratát, amelyet az osztrák parlament mind­két, háza jóváhagyott. A ratifikációs okiratot aláírta Raab szövetségi kan­cellár és Schärf, a szövetségi kancel­lár helyettese is. NÉHÁNY SORBAN JÜNIUS 7-ÉN Djakartában véget ért a Parasztok Szövetségének kongresz­szusa. Ennek a szövetségnek több mint 200 ezer tagja van. A kongresz­szus határozatot hozott a Demokra­tikus Parasztszövetséggel való egye­sülésről. A két szervezet egyesülése után a Parasztszövetségnek 2 260 000 tagja lesz. JÚNIUS 8-ÄN a Szovjetunióban tar­tózkodó svéd parlamenti küldöttség tagjainak egy csoportja repülőgépen a Krimre érkezett. A küldöttség veze­tője Gusztaf Nielsson, a „Rikstag" házának elnöke. A BJELORUSZ SZSZK kormánya küldöttséget nevezett ki az ENSZ alapokmánya aláírásának tizedik év­fordulója alkalmából tartandó ENSZ ünnepi ülésre. A küldöttség tagjai K. V. Kiszelev, a Bjelorusz SZSZK Minisz­tertanácsa elnökének helyettese és külügyminisztere (a küldöttség veze­tője) és P. F. Glebko költő, a Bjelorusz SZSZK Tudományos Akadémiája leve­lező tagja. JÜNIUS b'-ÁN a Timirjazev Mező­gazdasági Akadémián tudományos érte­kezlet nyílt meg. Az Akadémia évente kétszer rendez ilyen értekezletet — Kiiment Timirjazev nagy orosz nö­vényfiziológús születésének és halálá­nak évfordulóján. A KIODO hírügynökség jelenti, hogy a Japánban állomásozó katonai légi­erők képviselője kijelentette, hogy az USA fegyveres erőinek távolkeleti pa­rancsnoksága elhatározta, hogy le­mond arról a tervéről, hogy az ITA­CUKE amerikai katonai légitámasz­pontokat kibővítse a Fukuoka prefek­túra területén. AZ ÜJ KlNA sajtóiroda jelenti Ha­noiból, hogy a vietnami lakosság me­legen támogatja a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormányának azt a nyilatkozatát, hogy július 20-tól konzultatív értekezletet óhajt tartani Dél-Vietnam képviselőivel a jövő évi általános választásokról. JÜNIUS 7-ÉN Ulan-Batorban a Mon­gol Népköztársaság békeharcosai or­szágos értekezletet tartottak. Az ér­tekezlet részvevői lelkesen helyesel­ték a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok politikáját, amely a béke megőrzésére és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányul. Eisenhower elnök sajtóértekezlete Eisenhower elnök egy sajtóértekez­leten tett nyilatkozatában készségét nyilvánította, hogy a négyhatalom kormányelnökeinek értekezlete idő­tartamát 6 napra meghosszabbítsák, hogyha előre meghatározzák az ér­tekezlet időtartamának legvégső ha­tárát. Az USA elnöke úgy véli, hogy az első értekezlettől nem lehet túl sokat várni, de remélni kell, hegy ez az értekezlet elősegíti új légkör ki­alakulását, amelyben azután termé­keny tevékenységet lehet kifejteni. Rámutatott, hogy a világ közvéle­ménye bízik abban, hogy a négy nagyhatalom legfőbb képviselőinek tárgyalásai új utakat nyitnak a meg­egyezéshez. Eisenhower a sajtóértekezlet kezde­tén saját kezdeményezéséből nem hivatalos nyilatkozatot tett Adenauer szövetségi kancellár Moszkvába való meghívásával kapcsolatban. Azt mon­dotta, hogy az Egyesült Államok hi­szi, hogy Adenauer szövetségeseinek és barátainak oldalán marad. Arra a kérdésre, vajon Eisenhower találkozni szándékozik-e Adenauerrel, még a négy nagyhatalom külügymi­nisztereinek san franciskói összejöve­tele előtt, az elnök azt válaszolta, hogy Adenauer és Eisenhower június 14-én találkoznak. Arra a kérdésre, vajon az Egye­sült Államoknak van-e kifogása a szovjet-német kapcsolatok normali­zálása ellen és vajon ez a lehetőség nem nyugtalanítja-e, Eisenhower azt válaszolta, hogy a maga nevében c kérdésre tagadó választ adhat. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Jugo­szlávia közötti tárgyalások A „Borba" című jugoszláv lap a kö­vetkező hírt közli: „Hétfőn, június 6­án S. Prica, a külügyi államtitkár he­lyettese fogadta az USA, Nagy Britan­nia és Franciaország nagyköveteit a négy kormány nagykövetei küszöbön álló tárgyalásaival kapcsolatban, ame­lyekre június végén kerül sor Bel­grádban. A megbeszélések tárgya vélemény­csere ama nemzetközi kérdésekről, amelyek iránt általános érdeklődés mutatkozik. Latin-Amerikában az V. Világifjúsági Találkozóra készülnek Annak ellenére, hogy számos latin­amerikai ország hatóságai igyekez­nek az ifjúság ké­szülődését az V. Világifjúsági Ta­lálkozóra megaka­dályozni, az előkészületek egyre na­gyobb méreteket öltenek. Brazíliából nagyszámú küldöttség érkezik Varsóba. A küldöttségben va­lószínűleg részt vesz a brazil Nép­színház együttese, amely többek kö­zött néger népi táncokat fog előadni. A fesztiválon részt akar venni a sao­paoloi rádióálomás hegedű-kvintett­je, ifjúsági énekegyüttese és számos sportoló. Az argentin ifjúsági küldöttség 150 tagból fog állani. A rendszeres üldöz­tetés ellenére egész Argentínában if­júsági gyűléseket, művészi és tánces­teket rendeznek. Buenos Airesben le­tartóztattak négy fiatal argentínait, akik a Világifjúsági Találkozó előké­szítő bizottságának élén állottak. Más latinamerikai országokban, fő­leg Peruban, Paraguajban, Nikaraguá­ban, Kubában és Portoricoban még sokkal súlyosabb a helyzet. Ennek el­lenére ezen országok ifjúsága is részt vesz a találkozón.

Next

/
Thumbnails
Contents