Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-04 / 134. szám, szombat

1955. június 4. UJSZÖ „A szovjet-jugoszláv együttműködés további megszilárdításáért

f az egész világ tartós békéjéért!" A moszkvai Pravda vezércikket közöl, amelyben ezeket írja: A mai Pravda közzéteszi a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának deklarációját, amelyet N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és J. Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke írtak alá. A deklaráció magában foglalja a május 27-e és június 2-a között lefolyt szovjet—jugoszláv tárgyalások eredményeit. Ez a deklaráció, amely kifejezésre juttatja a sikeresen végződő tárgyalások eredményeit. nagy nemzetközi fontosságú dokumentum. Az az időszak a múlté, amikor a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatokat megzavarták. Mindkét fél késznek nyilatkozott határozottan eltávolítani ezen időszak minden maradványát és kiküszöbölni a két állam közötti kapcsolatok teljes normalizálásának és a két ország népei baráti kaocsolatai megszilárdításának útjában álló összes akadályokat. A szovjet- közvélemény jóváhagvta és támogatta azt a küldetést, ame'lvel a Szovjetunió kormányküldöttsége Jugoszláviába ment és ama szilárd reményének adott kifejezést, hogy a belgrádi tárgyalások a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság politikai, gazdasági és kulturális együttműködésének fejlődéséhez és megszilárdításához vev zetnek, ami hozzájárul az egész világ békéjének megszilárdításához. Az a szívélyes és baráti fogadtatás, amelyben a jugoszláv nép a szovjet küldöttséget részesítette, világosan megmutatta, hogy ugyanilyen reményt tápláltak a jugoszláv dolgozók is. A tények bizonyítják, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia nemzeteinek reményei teljesültek. A szovjet—jugoszláv kapcsolatok égető problémáinak megtárgyalása, ami baráti légkörben, a legmagasabb színvonalon folyt le, lehetővé tette azon legfontosabb elvek megfogalmazását, amelyek szerint igazodik mindkét kormány nemzetközi kapcsolataiban. Lehetővé tette továbbá közös nézeteik megállapítását az égető problémák megoldási módjára vonatkózólag és azon alapelvek kidolgozását, amelyekre a szovjet—jugoszláv barátság és együttműködés további megszilárdítása épül. Amint a deklaráció mondja, a tárgyalások folyamán mindkét ország kormányai részéről őszinte törekvés nyilvánult meg a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti sokoldalú együttműködés további fejlesztésére. Ez teljes összhangban áll mindkét ország érdekeivel valamint a béke és a szocializmus érdekeivel is, és a jelenlegi időben megvannak hozzá az objektív feltételek. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának deklarációjában hirdetett elvek, amelyek a Szovjetunió és Jugoszlávia megegyező álláspontját juttatják kifejezésre, a következők: A béke oszthatatlansága, mert kizárólag csak ez szolgálhat alapul a kollektív biztonságra; a szuverenitás, a függetlenség, a területi sértehetetlenség és az egyenjogúság tiszteletbentartása a két állam közötti kölcsönös kapcsolatokban és azoknak más államokkal való kapcsolataiban; a népek közötti békés együttélés elismerése és kifejlesztése, függetlenül az eszmei eltérésektől és a társadalmi rendszer különbözőségétől; egymás kölcsönös tiszteletbentartása . és egymás belügyeibe való be nem avatkozás; l a kétoldali és nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése és mindazon tényezők kiküszöbölése, amelyek az együttműködést megnehezítik; segélynyújtás az ENSZ illetékes szerveinek közvetítésével, vagy más olyan formában, amely összhangban áll az ENSZ alapelveivel mind a népi gazdaság, mind a gazdaságilag elmaradt területek számára, ezen területek nemzeteinek, valamint a világgazdaság fejlődésének érdekében; A MOSZKVAI PRAVDA VEZÉRCIKKE a propaganda, a megtévesztés és minden olyan akció formáinak a beszüntetése, amelyek bizalmatlanságot keltenek és akadályozzák a nemzetközi együttműködést; bármilyen agresszió és bármilyen kísérlet elítélése, amely más államok felett politikai és gazdasági uralomra törekszik: elismerése annak, hogy a katonai tömbök politikája fokozza a nemzetközi feszültséget és a háború veszélyét, aláássa a nemzetek közötti bizalmat. A Szovjetunió és Jugoszlávia kormányai deklarációjukban hangsúlyoztak, hogy további erőfeszítést kell tenni az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének megszilárdítására. Emellett rámutattak arra, hogy az ENSZ feladatait és tekintélyét főleg az erősítené meg, ha a Kínai Népköztársaságnak megadnák az ot jogosan megillető helyet az ENSZ-ben. Mindkét kormány kijelentette, hogy valamennyi nemzetnek újabb erőfeszítéseket kell tennie, hogy pozitív eredményeket és megegyezést érjenek el oly lényeges kérdésekben, mint a fegyverkezés csökkentésének és korlátozásának, az atomfegyverek eltiltásának, valamint az atomerő kizárólag békés célokra való felhasználásának kérdése, továbbá az olyan általános kollektív biztonság megteremtése, amely magában foglalja a szerződésileg alátámasztott európai kollektív biztonsági rendszert. A deklaráció kimondja, hogy ezek az erőfeszítések olyan légkört teremtenének, amely egyben lehetővé tenné az elsőrendű fontosságú, égető nemzetközi problémák békés úton való megoldását is, mint a német kérdésben való megegyezés, amit demokratikus alapokon lehet és kell elérni a német nép óhajával és érdekeivel összhangban, valamint az általános biztonság érdekeinek megfelelően. Az ilyen légkör elősegítené a Kínai Népköztársaság Tajvannal kapcsolatos törvényes jogainak kielégítését is. Mindkét kormány deklarációjában ezzel kapcsolatban örömmel fogadja a bandungi értekezlet eredményeit, mint fontos hozzájárulást a nemzetközi együttműködés gondolatához, az ázsiai és afrikai népek politikai és gazdasági függetlensége megszilárdítására irányuló törekvéseinek támogatását. Ami a. szovjet-jugoszláv kapcsolatokat illeti, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának deklarációja a fontos intézkedések egész sorát állapítja meg e kapcsolatok teljes normalizálására. Mindkét kormány készségét nyilvánította, hogy jövő kapcsolataikat a baráti együttműködés szellemében fejlesszék. Kijelentették, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek a normális szerződéses állapot megteremtésére, melynek alapján a szovjet-jugoszláv együttműködés hiinden téren fejlődni fog. A Szovjetunió és Jugoszlávia kormányai a két ország közötti gazdasági együttműködés bővítése mellett foglaltak állást és elhatározták olyan intézkedések foganatosítását, amelyek felszámolják annak következményeit, hogy a múltban e normális kapcsolatokat megzavarták. Megegyeztek abban is, hoj/y megfelelő szerződéseket kötnek a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. A fontos lépések egész sorát tűzték ki a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kulturális kapcsolatok kibővítéséről. Többek között megegyezést kötnek a kulturális együttműködésről. Mindenkinek meg kell értenie, mily fontos lépés az atomerő békés célokra való felhasználása terén a kölcsönös együttműködés felvétele. Fontosak a szovjet-jugoszláv kapcsolatokra, az állampolgárságra stb. vonatkozó többi cikkelyek is. Végezetül rá kell mutatni arra a tényre, hogy mindkét kormány elhatározta, hogy támogatni és könnyíteni fogja a két. ország közszervezeteinek együttműködését kölcsönős kapcsolatokkal, a szocialista tapasztalatok kicserélésével és a szabad véleménycserével. A deklaráció tehát világosan megmutatja, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányai a nemzetközi helyzet és a szovjet-jugoszláv kapcsolatok valamennyi legfontosabb kérdésében megegyeztek és olyan szilárd, egészséges alapot teremtettek, amelyen testvérnemzeteink barátsága fejlődik és szilárdul. E tény fontosságát nem lehet eléggé értékelni, A Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak teljes normalizálása nemcsak a két országra nézve, hanem az egész világ békéje és a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is óriási jelentőségű. Ezért követte oly hatalmas érdeklődéssel és rokonszenvvel minden ország békeszerető közvéleménye a szovjet-jugoszláv tárgyalásokat. Annak hírét, hogy a tárgyalások a teljes kölcsönös meg értés szellemében folynak, örömmel fogadták a béke és demokrácia táborának összes országaiban, örömmel üdvözölték az egész világ békeharcosai. Mindnyájan tudják, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti jó kapcsolatok megzavarását az ellenséges erők akarták kihasználni. A béke, a munkásosztály ellenségei nem csekély politikai tőkét akartak kovácsolni ebből az ellentétből és természetes, hogy a most közzétett deklaráció számukra reményeik csődjét jelenti. Ezért az amerikai reakciós sajtó már most dühösen lármázik a szovjet-ju goszláv tárgyalások eredménye; miatt. Az imperialisták és ügynökségeik látják, hogy mesterkedéseik ellenére a Szovjetunió és Jugoszlávia nemzeteinek barátsága és együttműködése megszilárdul és terebélyesedik. A szovjet közvélemény mély meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányainak közös határozatai a két ország nemzetei sokoldalú együttműködésének további fejlődéséhez és megszilárdu lásához vezetnek. Ehhez az együttműködéshez minden előfeltétel megvan — országaink nemzeteinek évszázados barátsága, forradalmi mozgalmaik dicső hagyományai, a szükséges gazdasági alapok és az emberiség békés felvirágzásáért és boldogságáért folytatott harc közös eszméi. Rá kel! mutatni arra is, mily óriási fontosságú a szovjet—jugoszláv együttműködés kibővítése és megszilárdítása az egész nemzetközi munkásmozgalomra. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti kapcsolatok konszolidálása megfelel valamennyi ország munkásosztálya érdekeinek. Ehhez a konszolidációhoz hozzájárul a deklarációnak az a cikkelye, amely kimondja, hogy a belső rendszer, a társadalmi rendszerek sajátosságai és a szocializmus fejlesztése konkrét formáinak különbözőségei kizárólag az egyes országok nemzeteinek saját ügye. És végül nem fér kétség ahhoz, hogy a szovjet—jugoszláv együttműködés kibővítése kedvezően hat a nemzet közi helyzetre. A Szovjetunió és Jugoszlávia együttműködése hozzájárul a bizalom légkörének kialakításához, az államok közötti kapcsolatokban és ezáltal a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a világbéke megszilárdításához. Ezért a szovjet emberek szívük mélyéből üdvözlik a szovjet—jugoszláv tárgyalások eredményeit. Ren díthetetlenül támogatják a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Szovjet unió kormányának bölcs politikáját, amely alkotó módon valósítja meg a gyakorlatban a halhatatlan marxi-lenini tanítást. Éljen a Szovjetunió és Jugoszlávia nemzeteinek testvéri barátsága és szoros együttműködése! Éljen a nemzetek közötti tartós béke! i. M. Szverdlov, a nagy hazafi és forradalmár születésének 70. évfordulója Jakov Mihajlovics Szverdlov 70 évvel ezelőtt, 1885. június 4-én született Nyizsnij Novgorodban, a mai Gorkijban. Apja vésnök volt. A fiatal Jakov Mihajlovics korán forradalmi útra lépett, már 15 éves korában megkezdte forradhlmi politikai tevékenységét. Korán — harmincnégy éves korában halt meg — de rövid élete, amelyet a dolgozók boldogságáért folytatott harcnak szentelt, ragyogó példaképül szolgál. J, M. Szverdlov, a Szovjetunió Kommunifta Pártjának egyik kivíló vezetője, a világ első szocialista államának egyik legnagyobb szervezője és építője volt. Mindig és mindenütt szoros kapcsolatban állott a néppel. A dolgozók széles tömegei megszerették, harcra lelkesítette és vezette őket a cári önkényuralom, a tőkés elnyomás ellen. Forradalmi tevékenysége miatt a cári rendőrség 15 ízben letartóztatta. Sok-sok évet töltött börtönben és száműzetésben. De sem a börtön, sem a száműzetés soha sem törte meg e harcos foradálmár akaratát. 1912. januárjában J. M. Szverdlovot a Központi Bizottság tagjai közé választották V. I. Lenin vezetésével Szverdlov óriási munkát végzett a párt. megszilárdítása érdekében. Részt vett a proletárforradalom előkészületeiben, mint a petrográdi fegyveres felkelés megszervezésének vezetője. A Nagy Októberi Forradalom győzelme után Szverdlovot az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elnökévé választották. Szverdlov forradalmi lelkesedésének egész erejét, minden energiáját és a pártmunkában szerzett gazdag tapasztalatait az új rendszer építésének szentelte. Segített megalapítani és megszilárdítani a szovjeteket számos városban, a falvakon és irányította munkájukat. Az 1918-19-es években, amikor a fiatal szovjet köztársaságot 14 kapitalista állam hadseregei vették körül, különös erővel bontakozott ki Szverdlov rendkívüli szervezői tehetsége és tudása. Mint V. I. Lenin egyik tanítványa és harcostársa közvetlenül részt vett a köztársaság védelmi erőinek kiépítésében, a Vörös Hadsereg megalakításában. Űjabb és újabb munkahelyeken szervezte és irányította a munkát. Életének utolsó hónapjaiban Lettországban, f ehéroroszországban, Petrográdban és Harkovban dolgozott A különféle nemzetiségű dolgozókat harcra lelkesítette a nép közös ellensége, a kapitalizmus ellen. Könyörtelenül harcolt az árulók, a párt és a dolgozók ellenségei ellen, akik meg akarták semmisíteni a proletárforradalom nagy vívmányait és vissza akarták állítani a kapitalizmust. Hatalmas forradalmi, szervezői munkájának gyümölcseit nem érte meg, nem látta, hogy a hős Vörös Hadsereg, amelynek megalapításában ő is részt vett, hogyan számolta fel az ide-' gen imperialista és a hazai ellenforradalom hordáit. A szovjet nép sohasem feledkezik meg Jakov Mihajlovics Szverdlovról. A szovjet néppel együtt nem felejtik el nevét a világ többi országainak dolgozói sem. Neve örökké élni fog, mert munkájával elősegítette a munkások és parasztok államának, a világ első szocialista államának kiharcolását, amely ma az egyetemes béke leghatalmasabb védőbástyája. P. Ji Fogadás a jugoszláviai szovjet nagykövetségen V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete a szovjet kormányküldöttség belgrádi tartózkodása alkalmából június 2-án nagy fogadást rendezett. A fogadáson részt vett Jugoszlávia kormányküldöttsége, amely a Szovjetunió kormányküldöttségével folytatott tárgyalásokat: J. Broz-Tito, a jugoszláv küldöttség vezetője, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, E. Kardelj, A. Rankovics, S. Vuk-manovics-Te-mpo, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesei, K. Popovics külügyi államtitkár, M. Todorovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, V. Micsunovics, a külügyi államtitkár helyettese, M. Pijade, a szövetségi népi szkupstina elnöke, több magasrangú állami tisztviselő, valamint a Szerb Tudományos Akadémia, a jugoszláv hadsereg, a művészi és kulturális intézmények képviselői. A Szovjetunió képviseletében a fogadáson megjelentek: N. Sz. Hruscsov, a szovjet kormányküldöttség vezetője, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, D. T. Sepilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja és a moszkvai Pravda főszerkesztője, A. A. Gromiko, a Szovjetunió első külügyminiszterhelyettese, P. N. Kumikín, a külkereskedelmi miniszter helyettese, a szovjet kormányküldöttség szakemberei és tanácsadói, valamint a jugoszláviai szovjet nagykövetség vezető dolgozód. A fogadáson részt vettek a Belgrádban akkreditált nagykövetségek és követségek vezetői, valamint a jugoszláv, a szovjet és a külföldi sajtó képviselői. A vendégek tiszteletére hangversenyt rendeztek, amelyen kiváló szovjet művészek léptek fel. A fogadás igen szívélyes és baráti légkörben folyt le. Ebéd a jugoszláv kormányküldöttség tiszteletére Június 2-án a szovjet kormányküldöttség a Dedinjei-palotában ebédet adott a jugoszláv kormányküldöttség tiszteletére. Az ebéden részt vettek N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, D. T. Sepilov, A. A Gromiko és P. N. Kumikin, a Szovjetunió küldöttségének tagjai, valamint a küldöttség tanácsadói és szakértői. Jugoszláv részről jelen voltak a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság küldöttségének tagjai: J. Broz-Tito, E. Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmar.owics-Tempo, K. Popovics, M. Todorovics és V. Micsunovics, valamint jugoszláv állaimférfiak és politikai tényezők, irodalmi és művészeti dolgozók. Az ebéd szívélyes, baráti légkörben folyt le. A magyar nagykövet átadta a lengyel kormánynak a varsói szerződés jóváhagyási okiratait letétbe helyezésre Drahos Lajos, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete átadta a Lengyel Népköztársaság kormányának a varsói szerződés jóváhagyási okiratait letétbe helyezésre. A letétbe helyezésről szóló jegyzőkönyvet Stanislav Skrzeszewszki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere és Drahos Lajos, a Magyar Népköztársaság nagykövete írták alá. A jegyzőkönyv aláírásánál jelen voltak a lengyel külügyminisztérium és a magyar nagykövetség felelős dolgozói. Az indiai sajtó Nehru útjáról Az „Amrita Patrika" indiai napilap június 1-i számában Nehru indiai miniszterelnök előkészületben lévő szovjetunióbeli látogatását „rendkívüli jelentőségű eseménynek" minősítette. A lap azt írta, hogy „Nehru hazájából azzal a tudattal indul útra, hogy honfitársai teljes sikert kívánnak nagy küldetéséhez", j A bengál nyelven megjelenő „Dzsugantar" című napilap azt írta, hogy Nehru látogatása „kétségkívül megerősíti az India és Szovjetunió közötti szívélyes és baráti kapcsolatokat". A „Hindustan Times" vezércikkében ama reményét fejezte ki, hogy a Nehru és a Szovjetunió vezető tényezői közötti tanácskozás „hozzájárul a nemzetiközi feszültség további enyhüléséhez". »