Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-28 / 154. szám, kedd

/ 1955. június 28. m sió Sajtóértekezlet V. M. Molotowal Az európai kollektív biztonsági rendszeri a Szovjetunió már a múlt évben javasolta San Franciskó, június 27. (TASZSZ), _ v. M. Moiotov június 25-én a San FrancIs-ób.in tartózkodó amerikai és külföldi tudósítókkal sajtóértekezletet tartott Az értekezleten számos kérdésre válaszolt. Kérdés (Paul Rankine, a Reuterügynökség tudósítója): Moiotov úr, a genfi értekezleten nagy vonalakban meg kell tárgyalniok Németország kérdését; mondhatna-e nekünk valamit az ország egyesítésének lehetőségéről való nézetéről és Németország semlegesítésére irányuló javaslatairól? Válasz: Jól tudja, hogy a Szovjetunió Németország egyesítése mellett foglalt állást. Természetesen békés és demokratikus alapokon való egyesítése mellett. Ami a genfi értekezletet illeti, ismeretes, hogy ennek az értekezletnek napirendjét maguk a kormányfők állapítják meg. Mi mindnyájan nagy érdeklődéssel várjuk, ftogyan fogják megoldani az egyik vagy másik kérdést és főleg azt a kérdést, amelyikről Rankine úr beszélt. Kérdés (Walter Kerr, a New York Herald Tribúne tudósítója): Miniszter úr, mind a négy hatalom tudatában van annak, hogy 3 genfi értekezlet nem tart tovább mint egy hétig? Válasz: A genfi értekezlet tartamáról tárgyalások folytak és úgy döntöttek, hogy az értekezlet tartamának idejét nem korlátozzák egy bizonyos számú napra. Maga az értekezlet mutatja meg, hogy mennyi időre lesz szükség. Kérdés (Joseph Lasch, a New York Post tudósítója): Külügyminiszter úr, ön szerdai beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége a leggyorsabban megoldani a tajvani kérdést. Azt jelenti-e ez, hogy ha az ENSZ bármiféle olyan megoldást fogad el, amely nem felel meg a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság jelenlegi álláspontjának, a Szovjetunió ezt a megoldást mégis tiszteletben fogja tartani ? Válasz: Az Egyesült Nemzetek Szervezete jól ismeri funkcióját azokban a kérdésekben, amelyeknek nagy neniT.r-tközi jelentőségük van. Ami Tajvan. szigetét és a partmenti kínai szigeteket illeti, úgy vélem, nagy jelentősége van Csou En-Iaj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke javaslatának hogy kezdjenek közvetlen tárgyalásokat Kína és az Egyesült Államok között. Ezek a tárgyalások célszerűek volnának és a béke megszilárdítását szolgálnák. És ez valamenynyi nemzet érdeke. Kérdés (Pauline Frederic, a „National Broadcasting Comp. munkatársa): Miniszter úr, a genfi értekezleten tárgyalni fognak Formózáről? Válasz:"~Már mondtam, hogy az értekezlet napirendjét nem állapították meg — ez a négy állam kormányfőinek dolga. Kérdés (Harnet Horner, a Washington Evening Star című lap tudósítója): Mondhat ön valamit az amerikai repülőgép elleni támadásról, amelyről tegnap Dulles úr beszélt? Válasz: Dulles úr tegnap tájékoztatott engem erről az incidensről. Ez a hír új volt számomra, mert tegnap A Vietnami Demokratikus Köztársas.. g küidöttstge Kín.ban Peking, június 27. (TASZSZ) — Amint az Üj Kína sajtóiroda jelenti, Csou En-laj a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke június 26-án délután fogadást adott Ho SiMinh elnök és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége tagjainak tiszteletére. A fogadáson mintegy 700 vendég vett részt. Csou En-laj. a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és Ho Si-Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke beszédet mondottak. Amint az Új Kína sajtóiroda jelenti, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének tagjai június 26an ellátogattak két pekingi állami te:.t'ígyárba. Érdeklődtek a tervezés, az építkezés, az ellátás, a káderek nevelése, valamint a textilmunkások munka- és életkörülményei iránt. erről még nem tudtam. Amint megkapom a megfelelő híreket, tárgyalni fogok e kérdésről Dulles úrral. Kérdés (Edward P. Morgan „Amerikán Broadcasting Company"): Miniszter úr, úgy véli ön, hogy e héten San Franciscóban bizonyos haladást értek el a Kelet és Nyugat közötti kölcsönös megértés megjavításában? És ha igen, akkor miben áll ez? Válasz: Úgy vélem, hogy ^an Franciscóban pozitív eredményeket értek el a gyűléseken és a kapcsolatok felvételében, amelyekre ebben az időben sor került. Nehéz volna ezzel kapcsolatban bármilyen konkrét kérdésekről beszélni, mert a gyűlések és a kapcsolatok felvétele nagyon sok kérdésre vonatkoztak. Kérdés (Ch. Roberts, a „Washingtons Post and Times Herald" tudósítója): A nyugati miniszterek valószínűleg azt az álláspontot foglalják el, hogy Genfben nem szabad lépéseket tenni a kérdések tulajdonképpeni megoldására, csupán a jövő tárgyalások menetét kell megtárgyalni? Válasz: Azt mondhatom, hogy a genfi értekezletről különbözők a nézetek és az óhajtások, ez azonban olyan dolog, ami a kormányfőket illeti és nekik maguknak kell ezeket a kérdéseket megtárgyalniok és megoldaniok. Kérdés (Frank Carpenter, az „Associated Press" ügynökségtől): Mit szól, Moiotov úr, Dulles úr tegnapi be. szédéhez? Válasz: Dulles úr kifejtette az Amerikai Egyesült Államok álláspontját. Két nappal előbb én kifejtettem a Szovjetunió álláspontját. Ez minden, amit most mondhatok. Kérdés (A. Mezerik, a londoni „Daily Mirror" című lap tudósítója): Miniszter úr, szándékszik-e a Szovjet, unió hivatalosan felvetni Tajvan kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezetében? Válasz: Erről a kérdésről most nem tárgyalunk. Kérdés (Krisna Balaraman madraszi indiai laptudósító): Értékelhetné-e a katonai helyzetet Formóza körzetében? Ügy véli-e Ön, hogy ez a helyzet rosszabbodik v^gy nem? Válasz: A helyzet Tajvan körzetében, amelyet Ön Formózának nevez, nekem úgy tűnik, hogy katonai jellegű veszélyt, a béke megsértésének veszélyét rejti magában. Ügy vélem, hogy most e helyzet nem rosszabbodik, a veszély azonban nem múlt el. Kérdés (Vera Dean asszony, a Külpolitikai Associació munkatársa): Moiotov úr, mondhatna-e Ön nekünk részleteket arról az európai biztonsági rendszerről, amelyet Önök javasolnak, és megmondhatná-e nekünk, hogy ez a rendszer mennyiben hasonlít Pinay úrnak a regionális biztonsági rendszerek közötti régióközi megegyezéséré vonatkozó indítványához? Válasz: Az európai kollektív biztonsági rendszert a Szovjetunió már a múlt év elején javasolta. Ennek a rendszernek az a célja, hogy biztosítsa valamennyi európai állam biztonságát, tekintet nélkül szociális rendszerükre. Emellett figyelemmel van arra, hogy ilyen európai kollektív biztonsági rendszerben most részt vehetne Németországnak mindkét része, mind a Német Demokratikus Köztársaság, mind pedig a Némét Szövetségi Köztársaság. Németország egyesítése után ebben a rendszerben részt venne az Egyesült Németország. Hogy ez a rendszer milyen mértékben fog eltérni attól, amit Pinay javasolt, ezt meg kell vizsgálni. Az európai kollektív biztonságra tett szovjet javaslatban a fő dolog az, hogy felszámoltassák a katonai tömböknek, egyes államok más államokkal szemben álló katonai tömb'jeinek problémája Európában. Ennek a tervnek az a célja, hogy biztosítsa a békét és biztonságot valamennyi eu. rópai ország számára. Kérdés (Larry Lesour, a „Columbia Broadcasting systém" rádió- és televíziós társaság tudósítója): Miniszter úr, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttséget Bulganyin kormányelnök vezeti? Válasz: Igen, természetesen. Kérdés (James Ruston, a NewYork Times című lap megfigyelője): Engedjen meg két kérdést. Elsősorban nálunk az utóbbi időben nagy érdeklődés mutatkozik az iránt, ami a mi nézetünk szerint nagy változás a szovjet külpolitikában, főleg Jugoszlávia, Ausztria és Németország dolgában. Mivel magyarázható ez? És a másik kérdés — mikor ön azt mondja, hogy Németország békés és demokratikus alanokon való egyesítése mellett foglalnak Önök állást, ez azt jelenti, hogy egész Németországra kiterjed az a rendszer, amely ma Kelet-Németországban uralkodik? Válasz: Ami az első kérdést illeti, röviden válaszolok. Ha Ruston úr részletesebben megismerkedik az események fejlődésével, láthatja, hogy azok a külpolitikai intézkedések, amelyeket a Szovjetunió mostanában megvalósít, külpolitikájának, a béke megszilárdítására irányuló politikának, — amelyet a Szovjetunió következetesen megvalósít —, következetes továbbfejlesztését jelentik. A második kérdést illetőleg, ami javaslatainkat, a Szovjetunió azon javaslatait illeti, amelyeket Németország egyesítésére tett, nézetünk a következő: az egyesített Németország számára természetesen nem lesz érvényes az a rendszer, amely ma KeletNémetországban áll fenn, épp úgy, mint ahogy nem lesz érvényes a Nyugat-Németországban fennálló rendszer sem. Hogy milyen rendszer uralkodjék és fog uralkodni az egyesített Németországban, ez olyan dolog, amelyet a nemet népnek magának kell eldöntenie a szabad össznémet választásokon. Fél óra ált rendelkezésünkre. Ez az idő letelt. Engedjék meg, hogy megköszönjem figyelmüket. Kérdés (Paul Rankine, a Reuterügynökség tudósítója): Olyan európai biztonsági rendszerről beszélt Ön, amely magában foglalná az összes európai országokat. Elfogadhatónak tartják-e dr. Adenauernak azt a javaslatát, hogy az ilyen rendszernek egyenjogú tagjai legyenek az USA és Kanada. Válasz: Amint már előzőleg mondottuk, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok részt vehetnek az európai kollektív biztonsági rendszerben, ha ezt óhajtják. Az értekezlet végén a laptudósítók köszönetüket fejezték ki a sajtóértekezletért. Az államok közötti bizalom megszilárdításává! a feszültség enyhítéséért Az ENSZ jubiláris ülése San Franciskóban San Franciskó, (TASZSZ). — Az ENSZ jubiláris ülésének június 24-i délelőtti ülésén Pearson kanadai külügyminiszter szólalt fel elsőnek. Dulles, az USA államtitkára a délelőtti ülésen mondott beszédét az Egyesült Államok utóbbi években folytatott politikája dicséretének szentelte. Az ENSZ újságírói köreiben úgy vélik, hogy az amerikai küldöttség vezetőjének beszéde nem adott választ a szovjet kormánynak a fegyverzetek csökkentésére, az atomfegyverek eltiltására és az új háború veszélyének elhárítására tett május 10-i javaslataira. Ezután V. Dávid külügyminiszter, a csehszlovák küldöttség vezetője szólalt fel. Tjondronegoro Sudjarwo indonéziai küldött beszédének jelentős részében a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgalmával foglalkozott és felhívta a küldötteket, hogy legyenek tekintettel az ázsiai és afrikai nemzetek nemzeti öntudatának ébredésére. Az indonéziai küldött kijelentése szerint nem lehet megfeledkezni arról a tényről, hogy mintegy 200 millió embert még mindig megfosztanak nemzeti szabadságuktól és függetlenségüktől a gyarmati és függő országokban. Az ENSZ tekintélye emelésének legjobb útja a gyarmati problémák lehető leggyorsabb megoldása. Indonézia küldötte felhívta a küldötteket, hogy reálisan értékeljék az új Ázsiát. Az ilyen új értékelésnek első eredménye kell, hogy a Kínai Népköztársaság felvétele legyen az ENSZ-be. A délelőtti ülésen felszólaltak továbbá Peru, Abesszínia és Equador küldöttségének vezetői. A délutáni ülésen Uruguai, Egyiptom, Afganisztán, Bolivia, az Ukrán SZSZK, Szaudi-Arábia, Salvador és India képviselői beszéltek. L. F. Palamarcsuk, az 'Ukrán SZSZK külügyminisztere, az ukrán küldöttség vezetője Beszédében hangsúlyozta, hogy az ENSZ alapokmányában foglalt felhívás, amely valamennyi országot türelemre és kölcsönös békés életre hív fel, csupán megerősíti azt a tényt, hogy az ENSZ egyik fő alapelve a békés együttélés elve. Fawzi, egyiptomi külügyminiszter beszédében üdvözölte a nagyhatalmak ama „nemrégi törekvéseit", amelyek az ellentéteknek tárgyalások . útján való megoldására irányulnak. Felhívta az ENSZ tagállamait, hogy még tevékenyebb együttműködést fejtsenek ki A délutáni ülésen utolsónak Menőn indiai képviselő szólalt fel, aki annak a reményének adott kifejezést, hogy a kormányfők értekezlete eredményt ér el. A jubiláris ülés esti ülésén Truman, az USA volt elnöke mondott beszédet, akit meghívtak az ülésre. Truman beszédében hangsúlyozta, hogy a jelek most arra mutatnak, hogy a nagyhatalmak elérhetik „a nagyobb kölcsönös megértést". Truman támogatta a további tárgyalásokra tett javaslatokat és a négyhatalmi értekezletet. Az ENSZ közgyűlésének jubileumi ülése június 26-án ért véget. Az ülés végén van Kleffens (Hollandia), Pearson (Kanada), Padilla Nervo (Mexiko), Entezam (Irán), Romulo (Fülöp-szigetek) és Spaak (Belgium) mondottak beszédet. Palmiro Togtiatti nyilatkozata Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Gronchival, az Olasz Köztársaság elnökével folytatott megbeszélései után a sajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett a kormányválságról.. „Számunkra az a fontos, hogy a kormány visszatérjen az alkotmány tiszteletbentartásához, amely szentesíti az összes állampolgárok szabadságát és egyenlőségét. Követeljük az Altalános földreform jóváhagyását és életbeléptetését. Kérjük azt is, hogy alkalmazzák a parlament döntéseit az állami ipari vállalatoknak a Confindustriától (a gyáriparosok szövetsége) való elválasztására vonatkozóan és védjük meg az ország ásványi kincseit. Ügy hisszük, Olaszország nem halogathatja tovább részvételét a nemzetközi élet enyhülési folyamatában, a nyugat és kelet közötti közeledés elősegítésében." Helsinki, 1955. június l'O Küldöttségünk csaknem kit tel jes nappal korábban érkezett '„íszah fehér városába", a béketalálkozó színhelyére, így hát van idö magáról a; útról beszámolni és figyelmünket c városra, Helsinkire irányítani. Ügy érzem, az egész küldöttség nevében el mondhatom, hogy az út elragadó volt A várakozás idejét beleszámítva, nen, egészen nyolc óra alatt, hajnali négy tői délidőig négy országon átrepülve több mint 1500 kilométert megtenn hatalmas teljesítmény és nagy élmény Nagyképűség volna állítani, hogy az ember a Dakota kényelmes karosszé kében ülve, vagy Koppenhága é: Stockholm kápráztató kényelemmel de nem hivalkodóan berendezett várótermeiben sétálva mélyebb tapasz falatokat nyerhet egy országról, né peinek szokásairól és magatartásáról gazdaságáról, állami és jóléti beren dezéseirőí, vagy éppen kultúrájáról Mégis akad bőven feljegyezni való; < futólagos, szinte villámszerűén felvil lanó élmények úgy sokasodnak, mint ha nem szélsebessen elröppenő órák, hanem hosszú napok zsúfolták volnt össze őket az ember tudatában. J'szem aHg győzi felfogni a táj benyo másait, de különösen, mikor szint< percek alatt rögzíti, hogy gépünk el hagyta országunk határait és már c Német Demokratikus Köztársaság fe lett száguld. keskeny Kategatton, a Dánia é. Svédország közti tengerszoroson átre pülve új élményt regisztrálok. Ez it alant a Wärm'and, Zelma Lagerlö hőseinek, Gösta Berlingnek és fcóbobarátjainak földje, tűlevelű fákkal é. rengeteg tavakkal tarkított táj. Acél kéken Hátszínben, szürkén zsengi lpi'álynlrlpn nnríln.vn-n svnnrnnrí fpnn nyel csillannak és villannak fel a tavak s csak egy-egy repcetáb'a okkersárga szőnyege hirdeti már messzi kilométerekről, hogy a mostohának tűnő földnek van termékenyebb sávja is. De a csallóközi, vagy vágvölgyi tájhoz szokott szem úgy érzi, hogy itt kemény viaskodás folyik és nem csupán az észak zord éghajlata teszi, hogy más itt az emberek vérmérséklete, temperamentuma, mint a mi földünk népéé. A repülőtéren példás tisztaság, hűvös udvariasság és közöny fogad, amin nem tör át semmiféle lelkesebb szó, vagy akár egy barátibb tekintet sem. A repülőtér személyzete, a sok kékruhás, vagy szürke kezeslábasba öltözött férfi, fehérkötényes, nagyon takarosan öltözött „kisasszony" mind egy szálig jól tudja, hogy a békeküldöttség ál

1 meg köztük néhány percre, de egyetlen érdeklődő szó sem üti meg a fülemet, a szemek udvarias hűvösséggel siklanak át rajtunk, amint túljutottunk a formaságokon. Nem kutatnak a holmiban, nem bizalmatlanok, de minden ideg száladdal érzed, hogy idegen vagy nekik, nincs közösséged velük, hogy más világ ez, nem éppen ellenséges, semmiképpen sem agresszív, de nem a te világod, amely most a béketalálkozó igézetében él, szórni szeretné a szeretetet odahozni, osztani szeretné az élet lobogó örömét, embert újjágyúró és eszméitető tüzeit. Csodálod Stockholm lakásépitnezéseit, a kertes kolóniák harmóniáját és szépségét, a nagy rendet, az utak gondozottságát, az autók sokaságát, bámulattal adózol a tisztaságnak, a rendnek, csendnek és fegyelemnek, de minden valahogy kielégítetlenül Hagy, a tájjal és emberrel való fontos találkozásod azt mondja, hogy a te otthoni világod, amely lelkesedni, tűzben égni tud, jóval több ennél a hűvös, begombolt, közönyös világnál, amelyből mintha kiveszett volna a szív melege, a béke áhítata, mindenekfelett való szeretete. Lehet, hogy mindez azért van, mert ezt a népet itt a béke dédelgette és mi két világháború vérzivatarában, fájdalmunk és mondhatatlan szenvedésünk közt tanultuk meg becsülni, mint az élet legdrágább ajándékát. Nekünk a béke a legbensőbb és legszemélyesebb ügyünk — ezért érzem bántó diszharmóniának más semlegességét, a közönyt is. Megvigasztal kissé, hogy Helsinkiben már virággal, tgy-egy szál vérpiros rózsával, tulipánnal és szekfüvel fogadnak követségünk tagjai és néhány lelkes finn békevédő, kék és fehérjeivényes finn fiatalok. Egészen jóra fordul a hangulatunk a Stadionban, ahol színes népviseletbe öltözött finn lányok kávéval, süteménnyel és rakott kenyerekkel vendégelnek meg. Kedvesek, szolgálatkészek, figyelmesek ezek a finn leányok. Magánlakásokban szállásolják el legtöbbünket és az engem és lakótársamat a város távoli új negyedébe kalauzoló, oroszul is beszélő Helga késő estig is velünk marad. Bevisz újra a. városba és visszakísér, hogy el ne tévedjünkí és megtaláljuk szállásunkat. Ebben a Helgában már van lelkesség és udvariasságában érzed az emberit, a szolidaritást, a béke hívét, a haladót, Egyszóval ez a Helga az otthon érzését kelti itt bennünk e hűvös, nehezen felmelegedő északon. Megérkeztünk és hogy szemünk megtelt az idegen táj 'varázsával várjuk a nagy élményt, a Béke-Világtalálkozó ünnepi pillanatait. Egri Viktor Q^mimszdql útüwpiámMl