Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-25 / 152. szám, szombat

1955. június 25. U J SZO 7 <3rjunk, beszéljünk rend e sen AŽ iró és olvasó ember sokszor gondolkodik azon, hogy lehet egy szónak többféle jelentése. Ilyenkor az ár, ég, ér, fej, fog, íz, lép, szív, tűz, vár stb. szavakra gondol, mert ezeknek valóban több jelentőségük van, bár alakjuk hangzásra is, írásra is megegyezik, tehát azonos hangzásúak és azonos írásúak. Az ár szónak például három jelentése van: a cipész lyukasztó szerszáma, a folyó áradása, illetve vizáradás és a piaci ár, illetve eladási érték. Ezeknek d szavaknak hangalakja azonban csak véletlenül azonos „Az ilyen azonos hangalakú, de egymástól merőben különböző jelentésű, önálló szavakat egyalakú szavaknak nevezzük." Ezek az egyalakú szavak azonban nem okozhatnak zavart sem beszédünkben, sem írásunkban, mert: a mondatban elfoglalt helyzetük, a környezetükben előforduló mondatrészek megvilágítják értelmüket." Ha tehát az egész mondatot ismerjük, nem téveszthetjük össze a következő mondatokban pl. a kelt szót: Ma kelt eszünk vacsorára. Reggel Vali kelt fel engem. Herta tegnap későn kelt. Utolsó levele június 5-én kelt. Mást jelent fog szavunk is a következő két mondatban: öcsém holnap meg fog látogatni téged. Feri mindig halászik, de soha sem fog semmit. Míg az egyalakú szavak írása nem okoz semmi nehézséget, addig a köznyelvben kétféle alakban használatos szavak, az ún. kettős alakok írásakor sokan nem tudják, melyik alakváltozat használata jogosult, illetve helyes. Sok szónak, például o hangú alakja m llett u hangú, és e hangú alakja mellett ö hangú változata is használatos. A helyesírási szabályok értelmében: mivel a legtöbb ilyen szónak mind a két alakja el van terjedve" a köznyelvben, ezért egyaránt helyes a csoda és csuda, a csorog és csurog, a seprű és söprű, szeg és szög, fel és föl, felett és fölött stb. írásmód. Néhány határozószónk is két alakban használatos beszédben és írásban egyaránt: benn és bent, fenn és fent, kinn és kint stb. Vigyáznunk kell azonban a következő szavak helyesírására: kijjebb, lejjebb, de feljebb éš beljebb! Azonban nem minden szavunk tartozik a kettős alakú szavak csoport3. Nehéz helyesírású szavaink jába, ezért külön meg kell említenünk azokat á szavakat, amelyek sokszor csak egy-egy hanggal (betűvel) különböznek egymástól, mégis más a jelentésük. Ezek „csalóka szavak", könnyű összetéveszteni őket, bár helyesírásuk sokszor nem is olyan nehéz. Ezeknek a nehéz helyesírású szavaknak az írására mindig nagyon kell vigyáznunk, mert hiszen mást jelent a megy és meggy, a kel és kell, a keletlen és kelletlen, az ál és áll, az új és ujj, hal és hall, szál és száll stb. Lőrincze Lajos írja: „A halhatatlan híres, de a hallhatatlan (két 1-lel írva) azt jelenti, hogy nem lehet szavát hallani. Aki a kapuba kiállt, az ott álldogál; aki kiált (egy 1-lel írva), az hangoskodik." Míg a felett és fölött használata egyaránt helyes, mert a két szó ugyanazt jelenti; a felé és fölé névutók között már jelentéskülönbség van. Pl.: A repülőgép a felhők fölé emelkedett, és elindult Prága felé. (A fölé függőleges, a felé vízszintes irányváltoztatást jelez!) Ugyanígy kell ügyelnünk a közé és közzé szavunk közti különbségre is. Közé a. m. a kettő közé; de a közzé (két z-vel írva) a. m. közhírré. Pl.: a füzetet a két könyv közé tettem; az előadás időpontját az Oj Szóban is közzétettük. Az'sem egészen mindegy, hogy a vízkeleti szövetkezet legjobb sertésgondozója átlagosan nevel-e fel 13 malacot vagy átlag 13 malacot nevel fel évente! Átlagos; nevelés mellett sok malac elhullhat a 13-ból egy év alatt! A iegtöbb hibát akkor követjük el, ha szlovákból fordítunk magyarra, s ilyenkor bizony sokszor lesz a fordításból ferdítés! Különbséget kell tennünk pl. az egyhangú melléknév két módhatározói alakja között. „Egyhangúan olvasta fel a hivatalos jelentést." Itt az egyhangúan jelentése: monoton hangon, unalmasan. Az: „Egyhangúlag szavazták meg a törvényjavaslatot" mondatban az egyhangúlag jelentése: valamennyien együtt, együttesen, egy hangon, unisono, egyszerre stb. Mást jelent a d végű alapigéből képzett fáradság (fáradozás) mint a múltidejű melléknévi igenévből képzett fáradtság (kimerültség). A két sző jelentésbeli eltérését az okozza, hogy az egyik esetben igéből, a másk esetben névszóból képeztünk új névszót. Nem szabad tehát a két szót rgymással felcserélni! Ai időhatározónál is vigyáznunk kell a névutók helyes használatára. Ha azt mondjuk: tíz évvel ezelőtt, akkor mostantól számítok visszafelé az időben. Tíz évvel azelőtt pedig azt jelenti, hogy egy bizonyos esemény előtt, tíz évvel történt valami. De különbség van az előtt és ezelőtt szavunk között is. Három óra előtt mást jelent, mint három órával ezelőtt. Ha vonatunk pl. három órával ezelőtt indult, akkor már nem utazhatunk el; ha azonban három óra előtt indul a vonat, és még ;:>ak két óra van, akkor (még) idejében kiérünk az állomásra. Sokszor okoz értelemzavart csalóka szavaink helytelen használata. Például ebben a mondatban: „Ennek a műnek tanúsága nem lehet az ..." (Társ. Szemle, IX. 4.). Más ugyanis a tanúság, azaz valahol tanúnak lenni, tanúságot tenni, és más a tanulság, azaz okulás. A harmadik — az előbbiekhez hasonló —, de ismét más jeletésű szó a tanultság, illetve képzettség, műveltség. Sokan, akik szavainkban egy betűeltérést kicsiségnek tartanak, ezt mondják: „Én így érzem, tehát így is írom." Ez azonban nem érv, mert senki sem csalhatatlan, s nyelvérzékünk egyébként sokszor változó. Ezért kell szem előtt tartanunk helyesírási szabályainkat, ezért kell külön-külön megjegyeznünk nehéz helyesírású szavainkat. Állítsunk egymás mellé néhány ilyen szót, hogy könnyen észrevehessük a köztük lévő különbséget: Gazdaság például a termelőszövetkezet gazdasága: gazdagság pedig az anyagi jólét. A jólét az előbb említett gazdagsággal azonos; a jóllét pedig a rosszullét ellentéte, azt jelenti, hogy valaki ép és egészséges. Gondatlan az, aki rendetlen vagy nem gondos; a gondtalan pedig vígan éli világát, nincs semmi gondja, baja. A különböző jelentése eltérő, nem egyező; a különféle többfélét, sokfélét jelent. Felfedezni csak már meglévő, de eddig ismeretlen dolgot lehet, pl. Columbus annak idején felfedezte Ok u ogy sza ladlok eveim Öh, hogy szaladtok éveim, A nagy út tekervényein Még három lépés s száz felén Megállok majd egy percre én. S ha úgy akarja végzetem, Egy szép ünnephez érkezem! — Szaladjatok csak éveim, Bírjátok csak még lépteim! Szaladjatok csak jó napok, Vigyetek, bátorítsatok. Mosdassatok, hogy szép legyek, Oktassatok, hogy a hegyek Átlépése könnyű legyen, S én legyek, ki bátran megyen... A csúcsot dalolva érjem, — S legyen rám büszke a népem... Perceim, ti is fussatok, Arra, hol már új nap ragyog. Hol tiszta lelkű emberek, — Sok-sok milliós nagy sereg, — Már megy a hegyre felfelé, S öröm csordul lábűic elé ... — Fussatok vélem, fussatok, Félúton meg ne álljatok! Öh, sok még az el nem dalolt Dal, mi a lélek' foglya volt, Mi g ködébe fojtotta a múlt... — Most, amikor már lángra gyúlt Legszebb csillagunk az égen: Fuss idő, dicsekedj vélem! A nép vár szabad ég alatt: Lelkem, most osszad szét magad! Csontos Vilmos Amerikát; feltalálni viszont csak olyan dolgot tudunk, ami eddig nem volt meg A következő két szót tévesztjük össze a leggyakrabban: egyelőre — egyenlőre. Egyelőre (most még) kevesen érezzük, hogy az egyenlőre szó azt jelenti, hogy: egyformára. Az' egyelőre szó tehát időhatározó! A helység falut, községet, települést jelent. Petőfi is „A helység kalapácsáéról írt, amikor a falu kovácsáról emlékezett meg. A helyiség szobát, termet jelent. A tanterem tehát helyiség, Nádszeg viszont helység. Akinek sok hivatalos ügyet kell elintéznie, gyakran akad dolga másolatokkal vagy másodlatokkal. Sokszor megtörténik az iš, hogy nem fogadják el másodlat helyett a másolatot. A másodlat ugyanis valamilyen irat második példánya, az eredeti aláírásokkal; a másolat pedig valaminek pontos, hiteles mása, de eredeti aláírások nélkül! Se szeri se száma ezeknek az ún. csalóka szavaknak. Néha-néha ugyan fejtörést okoznak, de írásuk nem nehéz. Törekedjünk helyes használatukra, hogy ezzel is jobbá, érthetőbbé tegyük írásunkat és beszédünket! Dr. B. KERN MÁRIA. GALiNA N.YIKOLAJEVA: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáró meg a íőagronómusról t I.. Az Űj Szó mai számában folytatásokban közölni kezdjük Galina Nyikolajevának, „Az aratás" Sztálin-díjas szerzőjének „Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusról" című kis regényét. G. Nyikolajeva e legújabb műve — amelyről a szovjet kritika a legnagyobb elismerés hangján ír — egy fiatal agronómuslányról szól, aki munkahelyére, I a gépállomásra kerülve számos nehézséget I legyűvve bebizonyítja: a gépállomások munkájában nem az a lényeg, hogy a gépjavítást, a tavaszi-, nyári- és az őszi munkákat hány százalékra végzik el, hanem az, hogy a gépállomás munkája nyomán a kolhozok földjein milyen termést érnek el. A Kremlben történt, a mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak értekezletén. A hosszú, magas terem zsúfolásig megtelt. A keskeny, mélyen beugró ablakokon át fukaron szüremlő nappali fény elhomályosodott az egyenletesen világító villanyfényben, mely ott született, ahol a pillérek élei boltozatos mennyezetbe íveltek át. A boltívek alatt egymást keresztezve villantak a jupiterlámpák fényei. A karosszékek közti átjárókban zajtalanul cikáztak gépeikkel a filmopeťatőrök és fényképészek. A szónoki emelvény mögötti falmélyedésből Lenin hatalmas alakja határozott mozdulatával szinte belép a terembe. Akik felfelé haladnak a szónoki emelvényre, mintha elébe mennének. Sokan mennek fel határozott léptekkel, nem először és ném érdemtelenül emelkednek szólásra. — Elvtársak, a burgonyaszedés gépesítéséről akarok szólni — kezdte Jefimova, a híres zöldségtermelő kolhoz elnöke, puha gyapjúkendőbe burkolt, testes asszony. A jelenlévők közül sokan jól ismerték élete sorát, természetét, de még kedvenc szavajárását is: „persze-kétségtelenül". — A burgonyaszedés, ez persze-kétségtelenül, nagy-hatalmas kérdés! — mondotta jól ismert kimért, parancsoláshoz szokott hanghordozásával. Ebben az esztendőben megkétszereztük a burgonyatermelésünket, de nincs mivel betakarítanunk! Fogtam magam, elmentem a miniszterhez. „Ha tetszik, ha nem, segíts rajtunk Ivan Alekszandrovics! Adj nekünk egy kombájnt"! Kaptunk is egy burgonyaszedő kombájnt, dehát még nem valami tökéletes. Gyárigazgató elvtársak, mérnök elvtársak, tervező elvtársak! Hát milyen gép az, amely a burgonya negyven-ötven százalékát betemeti a földbe? HSt kinek kell ez, elvtársak? Mikor rnnek a kérdésnek az utolsó szavai is elhangzottak a tervezők feje felett, az elnök Csalikovnak, a zsuravioói gépállomás igazgatójának adta meg a szót. Egy mindenki előtt ismeretlen, kamaszosan vékony nyakú, rózsásképű fiatalember ment fel sietős léptekkel az emelvényre. Nevét és a gépállomásét is most hallották először az értekezlet részvevői. — Az SZKP Központi Vezetőségének szeptemberi plénuma után a mi zsuravinói gépállomásunk sikeresen teljesíti és túlteljesíti... — a fiatalember megakadt, de gyorsan kijavította magát — a mi zsuravinói gépállomásunk, mint a többi gépállomások ezrei, mint az egész sok milliós szovjet nép, a lelkesedés új áradatával kapcsolódott bele ebbe az össznépi ügybe és nap mint nap teljesíti és túl is teljesíti normáit és kötelezettségeit. A sekélyszántással való áttéréssel . .. Az eddigi szónokok komoly, hozzáértő felszólalásai után nagyon nem helyénvalón hatott itt ezeknek az általános frázisoknak a halmaza. Sokan gyanakodva figyeltek fel. Mindenki nagyon jól tudta, milyen útakat kellett megjárni* Jefimovának meg az előtte szólóknak is. míg idejuthattak a Kreml szónoki emelvényére. De milyen utakon juthatott ide az egész megjelenésében olyan puha és szétfolyó betanult szólamokat hadaró fiatalember? Mikor az látható megkönnyebbüléssel kivergödött az általános frázisok szövevényéből és már könnyedén, élénken kezdte árasztani a hektárok, mázsák és százalékok adatait, az elnök megnyomta a csengőt és közbeszólt : — A százalékok természetesen óriási fontosságúak! De azért mégis csak beszéljen inkább a dolog lényegéről! Azt mondja el nekünk, hogyan sikerült ilyen szárazságban kétszerannyi búzát betakarítaniuk, mint a szomszédos gépállomásoknak! — A mi gépállómásunk valóban majdnem kétszer annyi búzát takarított be, mint általában a kerület gépállomásai. A dolog a következőképpen történt... — kezdte a legény, újra neki iramodva az előbbi tempóba, de egyszerre csak elakadt. Tekintete megállapodott valahol a távolban. Vékony nyaka megrándult.?. — A dolog a következőképpen történt ... — ismételte és megint esak elakadt a szava. A hallgatás hosszúra nyúlt. A fiú tekintete mint egy kiutat keresve végigfutott a keskeny terem magas falain, a távolba vesző széksorokon ... A terem várakozástelin hallgatott... — A dolog a következőképpen történt ... — ismételte harmadszor is a szónok, egy lejárt gramofonlemez gépiességével. — Csalikov elvtárs nem készült felszólalni, de mi mégis megkértük, szóljon néhány szót — magyarázta a hallgatóknak az elnök. Igyekezett kisegíteni a szónokot. Bátorítóan feléje fordult: — Csak úgy egyszerűen mondja el nekünk, hogy sikerült ezt az eredményt elérniük. Mondja el, hogy miképpen történik ez. Mi emelte fel így a gépállomásukat? — Nagy igyekezetében, hogy segítségére legyen a szónoknak, mindkét kezét felemelte, mintha valami láthatatlan teher nehezedne rá. A fiatalember arca bíborszínüre gyúlt. Egyik lábáról a másikra állt, s csak nagy nehezen tudott két szót kinyögni. — Felemelt. .. bennünket... Aztán megint csak elnémult. Hallgatása most már teljesen reménytelennek látszott. A fényszórók kereszttüzében vérvörösen, tehetetlen, zavart tekintettel kínlódott mintegy ezer ember előtt. A könyörtelen filmoperatőrök ráirányították gépeiket. Olyan erőlködve rángatta fejét és kezét, mintha a tenyere odaragadt volna az emelvény széléhez és most sehogyse tudná elválasztani. Az elnökségben ülő Jefimova ránézett és jóindulatú, jóízű nevetésre fakadt. Válaszul az egész termen végigfutott a nevetés. — Hát igen! — mondta az elnök mosolyogva és egyben azon igyekezve, hogy elfojtsa mosolyát. — Ügy látszik a tettekben erősebb, mint a beszédben ... Hát mit csináljunk ... még mindig jobb, mintha fordítva lenne! A fiatalembernek végre sikerült „megválnia" az emelvénytől, kétségbeesett arccal legyintett, és anélkül, hogy egy szót is szólt volna, megindult a lépcsőn lefelé. Az oly gördülékenyen és pergőn kezdő felszólalásnak ez a váratlan befejezése nevetésre késztette a hallgatóságot. Általános nevetés és taps közben vánszorgott a helyére a fiatalember, meg-megbotolva a fényszórókban és a vidám riporterekben. Az általános nevetés, mely kísérte, egyáltalán nem volt bántó, inkább barátságos, sőt megértő. Soknak eszébe jutott a régmúlt ifjúsága és a kétségbeesett izgalom első nagy felszólalása előtt. Értették a szónok lelkiállapotát és nem ítélték el. Most, ahogy az elnök szavaiból megismerték munkásságát, soknak még tetszett is, hogy nem valami beszédes ember, s hogy első mondatainak gördülékenysége bizonyára nagy megerőltetésébe került. Kinevették magukat és azonmód el is felejtették ezt a kis epizódot. Néhány nappal az értekezlet után elutaztam Moszkvából. A fülkében csak egy embert találtam, jobban mondva csak egy hátat. Egy mozdulatlan, néma, vastag posztókabátba burkolt hátat. Míg a teámat ittam és lefekvéshez készülődtem, teljes csend uralkodott a fülkében. Csak három sörösüveg csendült össze ritmikusan a vonat ütemére, útitársam feje felett. {Folytatjuk.)