Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-23 / 150. szám, csütörtök

508 UJSZ0 1955. június 18. BARÁTAINKRÓL ÉS SZÖVETSÉGESEINKRŐL Az Albán Népköztársaság \ z Albán Népköztársaság a béketábor országainak legldaebbike. Területe mindössze 28 750 aégyietkllométer és lakosainak száma 1 300 000. Az albán nép bosszú évszázadokig harcolt az idegen elnyomók, megszállók ellen, míg végül Is sikerrel járt harca és a sziklakemény, bátor albán dolgozók a liegyes-völgyes „sasok földjén" megteremtették szabad hazájukat, ahol • nép az úr. Kevés földje van a világnak, amely' olyan kis területen, mint Albánia, anynyi ásványi kincset rejt magában. Csaknem 30 különféle ásványt bányásznak itt, amely közül legjelentősebb a kőszén, a réz és a króm. Az albán föld mélye rengeteg kőolajat és aszfaltot is rejt magában, amelyek kitermelése egyre fokozódik. Albániában az óriási hegyvidékek, a völgyekkel és tengerparti síkságokkal váltakoznak. Szilaj hegyifolyóln egymásután épülnek a nagyteljesítményű villanyerőmüvek. A síkságokon gabonafélét, kukoricát, rizst, gyapotot, cukrot, dohányt és más ipari növényeket termelnek. A népi rendszer idején nemcsak az ipari termelés gyarapodott 11,4-szeresére az 1938-as évi termeléshez viszonyítva, hanem a mezőgazdaságban például a múlt évben 1,8-szer több gabonafélét mint 1938ban, rizsből 10,3-szer többet takarítottak be, a gyapottermelés peáig elérte a háború elóttinek 66-szorosát. A nehézipar megteremti az albán nép életszínvonalának szüntelen emelkedését. Ma már az ország egy lakosára 25-ször több vfllamosenergia és 35-ször több gyapottextilanyag jut, mint a háború előtt. Az egy lakosra eső széntermelés is 28-szor több, mint lf)3B-ban. A népi Albánia szövetségesel oldalán, a nagy Szovjetunió segítségével a varsói szerződés megszabta béke, függetlenség, az építés útján halad. Az albán nép új hazát épít A i örökzöld erdőkoszorúk smaragdjából ragyogó hatalmas hegyek végtelen láncolata emelkedik ki. Partmenti síkságok követik egymást, amelyeket az Adria türkizkék vize mos. Nagy, kicsiny és egészen apró tavak kéken tündöklő felszíne ragyog. A félköralakú tengeri lagúnák és a mocsarak sárgásbarna foltjai dús rétekkel váltakoznak. Folyamok, folyók és rohanó hegyipatakok ... ez Albánia. Tíz év múlt azóta, hogy a szabadságszerető albán nép fellelkesítve a szovjet hadseregnek a fasizmus felett aratott győzelmétől, kiűzte országából az olasz és német megszállók hordáit, megdöntötte a feudális és burzsoá uralmat — az idegen urak hűséges kiszolgálóinak uralmát. Tíz év telt el csupán ... Bs hogy megváltozott Albánia. Azelőtt Albánia fővárosa kis városka volt, szűk, girbe-görbe utcákkal, piszkos piaccal és sátrakkal. Tiranának még jó ivóvize sem volt. nem ismerte a csatornázást. „Ipara" egy kis dohánygyárból, néhány malomból, apró késművesmühelyekbol állott. Az egész városban csak három iskola működött, a gazdagok gyermekei látogatták. Két napilap jelent meg, összesen mintegy 3000 példányszámban ... 7XTézzük a mai Tiranát! Dél]_ Y nyugati elővárosában ott, ahol még öt évvel ezelőtt az Yzberis mocsaras völgye húzódott, ma hatalmas textilkombinát ' tágas épületei emelkednek. Éjjelnappal szüntelenül búg a két szövődé és a fonóműhely gépeinek hangja, a gyapjúfeldolgozó qépek hangja. Á szövőgépek a legjobb szovjet gyártmányok, amelyeket albán szövő- és fonómunkások kezelnek. A kombinát termelési kapacitása évi 21 millió méter szövet — majdnem 18 méter jut a köztársaság minüen egyes lakosára. A kombinát mellett négy fehér köböl épült, fiatal fákkal szegélyezett ház áll. A munkásklub mellett falraaasz hirdeti, hoav az utóbbi három év alatt a textilmunkások Városkája 88 házzal gyarapodott és 7 legényszállás épüli 1200- munkás számára. A Tirana közelében levő hegyekben épült fel a nagy Leninvízierőmű. Nemcsak a fővárosnak szolgáltat világosságot és energiát, hanem DUITBS kikötőnek és számos üzemnek is. Mióta ezt a villanyművet üzembe helyezték, a városnak elegendő friss ivóvize van. 2200 új lakás, 55 ezer négyzetméternyi új utca, 19 ezer méter vízvezetékhálózat, több mint 80 új kert és park, ezek a számadatok jellemzik Tirana új életét. A z új Albánia fővárosában számos hét éves iskola, 12 ipariskola és 6 főiskola, ezenkívül tudományos intézet és mezőgazdasági tudományos kutatóintézet működik. Hat múzeum létesült, közöttük a V. I. Lenin- és Sztálin-múzeumok. Az országban 12 napilap és 33 folyóirat jelenik meq, amelyeknek példányszáma összesen meghaladja a 200 ezret. A régi Tiranának 1 könyvtára volt, amelyben csupán 5000 könyv, túlnyomórészt egyházi tartalmú könyv, állt az olvasók rendelkezésére. Most a városnak számos könyvtára van. A legnagyobb közülük — a Nemzeti Könyvtár — 200 ezer kötettel rendelkezik. T

iranától délre találjuk Elbassan, Sztálin, Cerrik városokat, a Pátos nevű nagy munkástelepet. Délkeletre terül el Korea városa, délnyugatra Valona. Itt is mindenütt új élet pezseg, melyet a szabad nép munkájával alkotott. Elbassanban nagy fafeldolgozó kombinát épült. Szirénái minden reggel és este együtt szólalnak meg a Mgozsina és Fieri városok új gyapottisztító üzemeinek szirénáival. A bányatornyok sűrű erdeje veszi körül Sztálinvárost, amely a fasiszták által felperzselt munkástelep helyén épült. Albánia ma 4,3-szor több „fekete gyémántot" termel, mint 1938ban. Korea városában és a koreai síksáaon két cukorgyár épült. Az eayik a kiszárított Malit-tó helyén emelkedik. Csupán a maliki cukorgyár 700 ezer pud cukrot — majdnem 10 kg-ot minden egyes lakosra gyárt egy idény alatt. T

íz év alatt a népi Albánia több mint 11-szeresére növelte ipari termelését. A nép felszabadított ereje és akarata valóban csodákat művelt. Az albán dolgozók áldozatkész munkájával, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok önzetlen testvéri segítségével Albánia sikerrel rakja le a szocializmus alapjait. Megváltozott az albán paraszt élete is, aki megszabadult a feudalizmus béklyóitól, az évszázados rabszolgaságtól és csendÖrönkénytöl. Látogassunk el Mamimsz egyszerű albán községbe — a „Sarló és kalapács" mezőgazdasági termelőszövetkezetbe. A szövetkezethez 18 különböző gazdasági és kulturális célokat szolgáló épület tartozik és most egy 400 személyt befogadó klubhelyiséget építenek. A szövetkezet tagjai állami kölcsörtrbői 43 családi házat építettek. A szövetkezet nemcsak malmot és téglagyárat, hanem gépjavító műhelyt is rendezett be. Tágas tehén-, borjú- és lóistállói vannak, A szarvasmarhák és lovak számát a szövetkezet tagjai négy év alatt csaknem a kétszeresére emelték. A szövetkezetet két ízben tüntették ki a „Munka-renddel". Maminosz község nem kivétel Albániában. A felszabadulás előtt az albán falvakon és városokban összesen 643 elemi, és 11 hét éves és középiskola működött. Ma 2140 alapfokú, 315 hétéves és 28 középiskola áll a tanulók rendelkezésére. Ezenkívül 6 főiskola és számos ipariskola épült. Albánia földjén új élet pezseg, megváltozott a városok és falvak arculata, s egyre szebbé és qazdagabbá válik a szocialista társadalmat építő emberek élete. A. TKACSENKO lllinilllllllllllMllllülllll'l l:;ll|||il :l"lil|l|lllllll»lllilllllllllHIMIIIIIii:illllllllllllinillllllllinilHllMIIIIIII :• J 'IIII llllllll j IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK j — m iTiniiiiiiiiiiiiiiimiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiimiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiBiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiuHiiiiii műimül Hétíőn nyílt meg San Franciscóban az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi ülésszaka. Ez az ülésszak, amelyen Eisenhower, az USA elnöke, Macmillan angol, Pinay francia és Molotov szovjet külügyminiszter voltak az ünnepi szónokok, alkalmat nyújt egyrészt történelmi visszapillantásra, másrészt a megoldásra váró hatalmas feladatok felvázolására. AZ ENSZ fennóildscnak 10. évforduló a számadásra kötelez. Joggal kérdezhető, megfelelt-e ez a világszervezet, mely a fasizmus elleni harc közös győzelmében fogant s a nemzetközi együttműködés, meg a világbéke oltalmazásának magasztos elveit írta zászlajára, azoknak a reménységeknek és törekvéseknek, melyekért a demokrácia és a nemzeti függetlenség harcosainak annyi vért kellett ontaniuk. A válasz bizony nem igenlő. Az ENSZ soraiban helyet foglaló nagyhatalmak közül csupán a Szovjetunió maradt mindvégig hü az ENSZ alapokmányában lefektetett elvekhez. Csak a Szovjetunió szállt tíz éven át következetesen síkra a leszerelés megvalósításáért, az atomfegyver betiltásáért; övé a dicsőség, hogy újabb és újabb javaslatokat tett a német kérdés megoldására, hogy döntő módon előmozdította a koreai fegyverszünet meg az indokínai béke megkötését s ezt megelőzően ismételten megbélyegezte az imperialista agresszorok — végül Is csúfos kudarccal végződött — hadjáratát. Ugyancsak a Szovjetunió követelte állhatatosan a népi Kína felvételét az ENSZ-be, továbbá azokét az államokét, melyeket az imperialisták teljesen jogellenesen ki akarnak rekeszteni onnan. És ki más küzdött szívósan és önzetlenül a gyarmati és félgyarmati sorban sínylődő népek érdekeiért, a nemzetek függetlenségének tiszteletben tartásáért s a kollektív biztonság gondolatának diadaláért, mint éppen a Szovjetunió. Erőfeszítéseit azonban keresztezték az amerikai imperializmus konok szószólói és szövetségesei, akik az ENSZ-t az agressziós politika szolgálatába igyekeztek állítani. Az amerikai imperialisták a velük szemben függő viszonyban levő tagállamok képviselőit valóságos szavazó-automatákká igyekeztek átalakítani, ami hosszab időn keresztül sikerrel is járt. Ez a módszer azonban nem járhatott osztatlan és tartós sikerrel. A Szovjetunió által hirdetett és gyakorlatilag alátámasztott békés együttélés poltikája, a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi állásának megszilárdulása, Ázsia és Afrika népeinek mind erőteljesebben kirajzolódó összefogása az ENSZ-ben is erjedést idézett elő. Lassan érlelődnek azok a feltételek, melyek lehetőséget nyújthatnak, hogy az ENSZ és annak legfőbb szerve, a Biztonsági Tanács, melynek alapjait az agressziós irányzat hívei oly régóta próbálnak aláásni, betölthesse feladatát. Így hát, minden eddigi csalódás ellenére is indokolt, hogy a békeszerető nemzetek fokozott erővel küzdjenek az ENS2 küldetésének sikeres teljesítéséért. Ezért kormányunk és népünk továbbra is lankadatlanul fog harcolni, hogy valósággá váljanak az ENSZ célkitűzései, melyekért a Szovjetunió oldalán eddig is mindenkor síkraszállt. A Szovjetunió békepolitikájának növekvő ereje természetesen elválaszthatatlan attól a mérhetetlen békevágytól, amely a dolgozó tömegeket fűti az egész világon, elválaszthatatlan a békeharctól, melynek legjobb bajnokai és legjobb képviselői szerdán találkoztak Helsinkiben, Finnország fővárosában, melynek népe szeretettel és ünn,epi hangulatban fogadta a béke követeit. A helsinki béke-»ilágta!álkozó jelentőségét tehát nem lehet eléggé méltatni. Hogy e tanácskozásokat, melyeken a konzervatív pártok híveitől kezdve egészen a kommunistákig a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői vesznek részt, világszerte mekkora figyelemmel kísérik, bizonyítéka az is, hogy a helsinki békeparlament ülésein mintegy 300 külföldi sajtó- és rádiótudósító, fotoriporter és filmoperatőr van jelen. A béketalálkozó napirendje számos kérdést ölel fel. A legfontosabb napirendi pontok az általános leszerelést, a tömegpusztító fegyverek eltiltását, a kollektív biztonsági rendszer megteremtését, a háborús propaganda elleni küzdelmet és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének biztosítását érintik. Mindezek a kérdések a lehető legnagyobb mértékben foglalkoztatják a békeszerető emberiséget, melynek szószólói Helsinkiben nem érik be szépszólamú határozati javaslatok hozatalával, hanem az eddigi gazdag tapasztalatok alapján és az yérdekek összeegyeztetésével megoldást fognak keresni,, hogy a világbékemozgalom fokozott erősítésével meghiúsítsák a háborús gyújtogatok gaz terveit és győzelemhez segítsék a béke szent ügyét. A béke biztosításáért folyó harc útjának egyik jelentős állomása a július 18-ra tervezett, genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet, amelyre vonatkozóan, mint már jeleztük, San Franciscóban előzetes megbeszélések folynak. Az értekezlet légkörét kedvezően befolyásolják a legutóbbi hetek legkiemelkedőbb külpolitikai eseményei: az osztrák államszerződés megkötése, a szovjet-jugoszláv viszony normalizálása és a Szovjetuniónak a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett jegyzéke, amely a két ország közötti viszony rendezését tűzi ki célul. Éppen ezért a mai körülmények között bizonyos mértékig jogosult a remény, hogy a genfi értekezlet előrevfhetl a béke megszilárdításának, a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver betiltásának ügyét, melyre vonatkozóan a Szovjetunió csak nemrégiben tett nagyszabású javaslatot. Amilyen mértékben érlelődnek azonban azok az erők, amelyek a pozitív megoldás irányában hatnak, olyan mértékben vesz erőt az imperialisták agresszív szárnyán az idegesség és fejvesztettig. Csak ezzel magyarázható, hogy Dulles amerikai külügyminiszter szükségesnek tartotta „a kelet-európai országok kérdésének" és „a nemzetközi kommunizmus tevékenysége kérdésének" felvetését, aminek csak zavarkeltés és a genfi konferencia megtorpedózása a célja. De ez a fondorlat, amelyet még az angol és francia kormánykörök sem tudtak támogatni, eleve zátonyra jutott. A TASZSZ közleménye találó feleletet adott Dullesnek, aki különben a négyhatalmi kormányfői értekezlet előtt összehívandó Északatlanti Tanács összejövetelén igyekezni fog a nyugati nagyhatalmak közös állásfoglalását elérni. Amerika, Anglia és Franciaország kormányai között a genfi értekezlet tekintetében nem egy kérdésben állnak fenn ellentétek. Maga a „Newsweek" című amerikai folyóirat is megállapítja, hogy az USA mereven elutasító magatartásával szemben a francia kormány kész a leszerelés és az atomfegyver betiltása ügyében tett szovjet javaslatokat komolyan megvizsgálni. Míg az Egyesült Államok húzódoznak a Távol-Kelet kérdésének megtárgyalásától, addig Anglia nem zárkózik el tőle. Így Dulles csak következetes volt, mikor Adenauer kancellárt múlt heti washingtoni látogatása alkalmából a Szovjetunió kormányának meghívásával kapcsolatban meg nem alkuvó állásfoglalásra buzdította. Dulles azonban, mint a hidegháború legfőbb bajnoka, megint csak súlyos számítási hibát követett el. Megfeledkezett a német népről, amely egyre jobban követeli a Szovjetunió kezdeményezte tárgyalások megindítását, éspedig, miként azt Ollenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke hangsúlyozta, még a genfi négyhatalmi formányfői értekezlet előtt. Ezek a tárgyalások kétségtelenül előmozdíthatnák a genfi értekezlet sikerét s ennek tudatában mind Nyugat-, mind Kelet-Németország dolgozói, mint a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség minap lezajlott kongresszusa is mutatta, lankadatlanul fognak harcolni a tárgyalások sikeréért. S. J.