Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-19 / 147. szám, vasárnap

1955. június (9. U1SZ0 5 JÓ ÚTON HALADNAK Meszezéssel tegyük termékennyé a savanyú földeket Miután mezőgazdaságunk fellendí­tése mindnyájunk hazafias kötelessé­ge, magam is részt veszek áz előre­haladás segítésében. Pártunk kong­resszusának problémáival foglalkozva, a tárgykör mélyebb tanulmányozásá­val sikert értem el bizonyos kérdések gyakorlati megoldásában. Tanulmányaim és kutatásaim ered­ményeit újítójavaslat formájában a kassai kerületi nemzeti bizottságnak nyújtottam be. A benyújtott anyagot a KNB megbírálás végett a mezőgaz­dasági kísérleti intézetnek adta át. Az eredmények megfelelték a köve­telményeknek, s ez alapon a KNB f. é. március 27-én kelt 191. számú döntésével konkrét határozatot ho­zott a savanyú földek mesze­zésére és a felajánlott újítás beve­zetésére. Miben áll az újítás? A kassai kerületben eddig nem is­mert, ki nem aknázott természetes mésztrágyát fedeztem fel. A felfe­dezett lelőhelyek főleg a szilicei és a murányi fennsíkon, a Békevasút völ­gyében és a Kassától északra fekvő Malá-Vieska falu határában fekszenek. A mésztrágya tulajdoniképpen szén­savas mészmagnézium, azaz dolomit­homok, mely 100 százalékos mésztrá­gyának felel meg. Ezt az anyagot nem kell sem őrölni, sem égetni, a lelőhe­lyeken finom homok alakjában talál­ható. Nagy előnye, hogy vele termé­nyeinket és földjeinket az év minden szakában trágyázhatjuk, kivéve a vi­rágzás idejét. Már most is nagy ke­resletnek örvend, mert a felrakás! és szállítási költségeken kívül egyéb költség nincs. Azok a járások, amelyek a dolomi­tos homok lelőhelyeitől messze fek­szenek, mésztrágyát kapnak egy másik javaslatom alapján. Az eddig leállí­tott vám- és cseremalmok mészkőből mészlisztet fognak őrölni. Már a ta­valyi kísérletezésem folyamán bebizo­nyosodott, hogy hengerszékeken is lehet mészkövet lisztfinomaágra őrölni. A KNB megbízásából a helybe­li ipari intézöség több helyen mész­trágya őrlóállomásokat állít fel. A rendelkezésünkre álló méazanyag, amellyel terméseredményeinket fo­kozni lehet, rendelkezésünkre fog ál­lani s a meszezést alkalmazhatjuk mindenütt, ahol annak szükségessége bebizonyult. A hasznos meszezés alapja abban áll, hogy a talaj szer­kezetének, megfelelő mennyiségű mésszel kedvező fizikai tulajdonságo­kat adjunk meg. A mésznek a talaj­ra gyakorolt hatása természetesen a növényéletre is a legnagyobb mérték­ben befolyással vai\. . A talaj, amely nem tartalmaz szén­savas meszet, savanyú; ily talaj ha­zánkban sok van. A savanyúságot a semlegességig kell csökkenteni. A mészigény megállapítására vonatkozó mérések és vizsgálatok az egész or­szág területén már több éve folynak és arról megfelelően képzett szak­emberek térkéneket készítenek A többtermelés megvalósításának legfontosabb tényezői a helyes és cél­tudatos talajmüvelés, s az istállótrá­gya helyes és okszerű kezelése és használata. A műtrágyázásnak a mész­igényes talajon csak akkor lehet és lesz meg a kívánt eredménye, ha al­kalmazása az előbb említett követel­•ményeknek megfelel. A jó terméseredmények elérésének azonban a talaj, megfelelő biolórjüri ál­lapota, tehát a mjészkérdío az alap­pillére. Kysaeký László Tíz boldog esztendő A német film hetében három né­met filmet vetítettek Bratislavában. Az első „A malomhegyi ördög" című film volt. Egy középkori német nép­monda elevenedett meg előttünk szí­nes képekben. E monda egy hatalmas, emberformájú szikláról szól, amelyről a nép azt tartja,, hogy egy büntetésből kővé vélt gonosz molnár alakja. A film visszaviszi a nézőt a kö­zépkorba. Egy német falucska közeié­ben. kissé félreeső helyen, festői szép­ségű hegyek között kezdődik a cse­lekmény. Az egyik hegyen szélmalom áll — innen Malomhegy a neve — s ennek egy hatalmas termetű molnár a gazdája. Kevés őröltetője akad, a falubeliek inkább az erdei vízimalomba hordják a terményt, mivel azt köny­nyebb megközelíteni. A malomhegyi molnár szövetkezik a vár urával — egy rablólovaggal — és egy falusi gazdaggal, felgyújtják az erdei mal­mot, elrabolják a falusiak ott lévő lisztjét, hogy majd négyszeres áron eladják nekik. Egy zivataros éjjel ör­dögi álarcba bújva végzik el aljas munkájukat. Az erdei molnár fia, György — akit tiszta szerelem fűz fogadott lápyukhoz, Annához — a fa­lon meglátja az egyik ördögnek masz­kírozott rabló alakját, s azt hiszi, va­lóban az ördög műve volt a tűz. A rablás után Györgyöt a rablólovag ve­szi szolgálatába, Annának pedig a go­nosz malomhegyl molnár ajánl fel ott­hont. A lány ezt csak a három szel­lem tanácsára fogadja el. A molnár házában a többi cseléddel összefogva Igyekszik túljárni a zsar­nok eszén. Felismeri a zsákok közö'tt saját llszteszsákjukat, s így rájön a tü­:Zet a molnár okozta, hogy kirabolhas­sa őket. Amikor a molnár megtudja, hogy felfedezték aljasságát, szövetsé­geseivel el akarja tenni láb alól a leányt. A vár börtönébe zárják, de György egy régebben felfedezett bar­langszerű kijáraton át megszökteti. Az üldözöttek segítségére ismét a három ' szellem siet. Áz tanácsolják a mene­külőknek, hogy a falusiak segítségé­vel építsék fel újra a leégett mal­mot. Ez meg is történik. A molnár élőbb agyonveri egyik szövetségesét: a falusi gazdagot, majd a várúrral és embereivel újra megtámadja az új malom gazdáit. Ekkor a falusiak ka­szákkal felfegyverkezve előrohannak rejtekhelyükről, de mielőtt leszámol­hatnának zsarnokaikkal, ismét csoda történik: a három szellem avatkozik a dologha. Égő szén formájában ha­talmas darab arany esik a támadók elé. A. kapzsi molnár felkapja, és el­vágtat vele. Hogy megszabaduljon tár. saitól, — akik Üldözik az aranyért — elfűrészeli a szakadékon átvezető kis híd gerendáit. így a szövetségesek a mélységbe zuhannak. Viszont neki sem volt öröme az aranyból. A három szel­lem villámmal felgyújtja a szélmal­mát, ugyanekkor a kezében lévő arany újból szénné lesz, a gonosz molnár pedig kővé válik. A monda fö cselekményét több mel­lékeplzó^ színezi, amelyet nagyon ügyesen? fog össze szerves egésszé a film. Maga a monda a német népnek a kizsákmányolók elleni küzdelmét tük­rözi. A nép száján maradt fenn, az elnyomott nép sorsát, fő problémáját ismerjük meg belőle. Egyik oldalon a szövetkezett kis csoport: a gazdagod­ni akaró malmos, a feudális várúr és egy falusi gazdag áll, akik semmi al­jasságtól nem riadnak vissza, ha ha­szonról van szó, a másik oldalon a közös kizsákmányolás ellen küzdő, be­csületes dolgos szegénynép nagy tö­mege. Az egyik oldalon az erőszakos hatalom áll, a másik oldalon a szer­vezetlen erő. E mondában megtaláljuk a közép­kori mondákra annyira jellemző cso­dáselemeket is a három szellem em­beri alakjában. Annyiban azonban még­is különbözik e monda a középkor mondáitól, hogy nem egyházi szentek szerepelnek benne túlvilági elemek­ként, hanem a német nép ősi istenei Ez még jobban kiemeli a monda népi jellegét. A nép öntudatos szervezett­ségét még ők pótolják. Tanácsokat adnak, csodákat tesznek, a gazdagok­kal szemben a szegények pártjára áll­nak. Annát összefogásra buzdítják a többi elnyomottal, megmentik a két fiatalt menekülés közben, a malom újjáépítését tanácsolják s a végén, amikor már-már azt várnánk, hogy az összegyűlt kaszás parasztok végre saját erejükből leszámolnak az elnyo­mókkal, ismét beavatkoznak. A ledo­bott arannyal megbontják a rablók kö­zötti egyetértést, a gazdag molnár elpusztítja társait, őt pedig a szel­lemek kővé változtatják. A középkori felfogás nyilvánul tehát meg e mon­dában: az emberek öntudatos harcát és jogos leszámolásét még az isteni ítélet helyettesíti. A csodáselemek szerepét azonban nem túlozza el a rendező, s az emberek nem válnak az istenek függvényeivé. Az ördög árnyékának titkát felfedi György előtt is a monda: nincsenek ördögök, csak a szegény tudatlan nép hitével visszaélő, ördögi álarcba . öl­tözött kizsákmányolók vannak. A film munkatársai és szereplői kor­hű képekben tárják a néző elé a mon­da tartalmát. Vigyáznak a film min­den egyes jelenetére, nehogy valahol is vétsenek a korhűség ellen. A gaz­dag molnár otthona, a lovagi vár éle­te, Györgyék házatája valóban közép­kori képet, középkori életet mutat, s emellett a film nemcsak a középkori életet, hanem valóban a mindennapi életet tárja a mai néző elé. Egy-egy jelenetnek szinte „életszaga" van, annyira reális. Ugyanilyen hitelesek az alakítások is. A színészek jól vitték lencse elé a középkori német gazda­gok alakjait. Különösen a malomhegyi molnár alakjában Hans-Peter Minetti nyújtott jó alakítást darabos, szögle­tes mozdulataival. Kitűnő volt jellem­alakítása is. Csupán vályúba esése, va­lamint vergődési jelenete a szénában meste kélt volt. Anna és György alakja is élő, hús és vérből való alak. A tömegjelene­. tek a gyermekszereplőkkel együtt jól megrendezettek. Ugyancsak nagyon jó riémet paraszti alakokat vonultatott fel a rendező a földeken arató német/ parasztok figurájában. A fi m.i ít második filmje egy szatirikus vígjáték volt, címe: „A kul­mi ökör". Amerikai megszállás alatt levő bajor faluban játszódnak le az események. Egy összeházasodni ké­szülő pár és egy ökör körül forog a cselekmény. A vőlegény, számítva menyasszonya hozományára, megalku­szik egy ökörre. Amikor megtudja, hogy menyasszonya nem kapja meg a remélt örökséget, mivel nem hiva­talnokhoz megy férjhez, lemond' a vé­telről. Az ökör gazdája azonban ra­gaszkodik a megkötött alkuhoz. Még nem tisztázódott, kié az ökör, amikor a volt tulajdonos kiránduló amerikaia­kat lát meg rétjén. Mivel másképp nem hajlandók elmenni a fűről, a vő­legény rájuk szabadítja a szóbanforgó ökröt. Ebből keletkezik a konfliktus. A vőlegényt letartóztatják s a „meg­szálló hatalom megsértése" címén egy­hónapi fogházra ítélik. Mivel a bíró­sági tárgyaláson véglegesen megalku­dott az ökörre, nem csukhatják le, ugyanis nincsenek hozzátartozói, akik az ökörről gondoskodnának. Ezért úgy dönt a bíróság, hogy a rabot a saját gazdaságába küldi egyhónapi mezei munkára. E hónap letelte után azon­ban a vőlegény követeléssel áll a bí­róság elé: fizetést kér mint munkát végző rab, mint rabtartó gazda, s \egyben mint rabőr is, mivel mindhá­rom szerepet ő töltötte be. Ezenfelül egy igazolványt is követel, hogy egy hónapig a bíróság szolgálatában állt, mint rabőr. így mint hivatalnok meg­kapja menyasszonyával az örökséget is- • x A film tele van humoros ötletekkel, kacagtató jelenetekkel. A humor mel­lett azonban jó adag szatíra is van benne, ami egyrészt a bürokratizmus, másrészt az amerikai megszállók előtt hajbókoló hivatalnokok ellen irányul. A cselekmény egy tréfás esemény­nyel indul — az ökör rászabaditásával az amerikaiakra — s egyre jobban bonyolódik — bírósági tárgyalás, és ítélet lesz belőle — s a bonyodalom akkor éri ei tetőpontját, amikor az elítélt nem kezdheti meg büntetésé­nek letöltését, mert nincs, aki gon­doskodjék ökréről. Az ökör egyhónapi gondozásának biztosítása hatalmas fel­fordulást idéz elő a bürokrácia berkei­ben. A büntetést — az amerikalak nyomására — meg kell kezdeni, de az ökör sem pusztulhat éhen. Meg­kezdődik a bürokráciára annyira jel­lemző hivatalról hivatalra küldözge­tés, de egy hivatal sem vállalja az ökör gondozását. S a bíróság kényszermegoldása: a vádlott gazdasági munkára küldése sa­játmagához — a vígjátékban nagyon ötletes megoldásnak mondható, mert amellett, hogy mosolyt kelt, erre épül a még ötletesebb befejezés: a vádlott háromszoros bért s ráadásul még iga­zolványt is kap, s így mint hivatalnok megkapja menyasszonyával az örök­séget. Ez a film azonban több, mint sza­tirikus filmvígjáték. A mosolyt keltő jelenetek mellett ls erősen kiérezzük belőle a német nép, főként a német fiatalok amerikaiak iránti gyűlöletét. Az állásukat féltő hivatalnokok haj­bókolnak az amerikaiak előtt, az ökör volt gazdája ösztönösen útálja őket, de jobbára csak azért kergeti el rét­jéről a kirándulókat, hogy a füvet le ne tapossák. A fiatal vőlegény viszont már tudatosan gyűlöli a nyersmodorú amerikai megszállókat, s ezt flegma­tikus cinizmussal többször kifejezésre is juttatja. A vőlegény alakjában nagyon jó volt F. Anton. Az első jelenetekben talán külsőségesnek tűnt flegpiatizmusa, ké­sőbb azonban mélyen átélt alakítást nyújtott. Kifogástalan volt L. Frisoh a menyasszony szerepében. Megnyerő és hiteles volt az ökör gazdájának, valamint a menyasszony anyjának alakja. Kár, hogy a sok szereplő miatt több szálon szövődött s így meglehetősen széteső volt a cselek­mény. A harmadik, íii m, „Aki szereti a feleségét", egy mindennapi problémá­ról, a férj és feleség egymáshoz, va­lamint munkatársaihoz való viszonyá­nak problémájáról szól. Egy üzemben kirándulást terveznek, amelyen csak a munkatársak vesznek részt, feleségük, illetve férjük nélkül. Ebből keletkezik a bonyadolom: a csa­ládi perpatvar, sértődés, harag, Mu­latságos, humoros jelenetekben mu­tatja be a film, mily gondot oko­zott a férjeknek, hogyan közöljék párjukkal a fura határozatot. Ám az asszonyok sem hagyják ma­gukat, Szövetkeznek a hoppon maradt férjekkel és titokban ök ls kirándul­nak, mégpedig a férjekével szomszé­dos nyári szórakozóhelyre. Míg a fér­jekre ^ ólomsúlyként nehezedik a bűn­tudat és kedvtelenek, a nők a biztos győzelem tudatában vidámak, jóked­vűek. S amikor a nők a férjeknek öt­letes módon tudtukra adják, hogy a közelben tartózkodnak, azok boldogan rohannak hozzájuk, és igazi mulatság lesz a szomorúnak induló kirándulás­ból. Ez a film humoros, jó alakítások­ban gazdag, ötletesség tekintetében azonban nem veheti fel a versenyt „A kulmi ökör"-rel. A sok szereplő miatt ebben is szétfolyó a cselekmény,; itt azonban nem a cselekmény mene­tén van a fősúly, hanem inkább annak bemutatásán, mit okozott az egyes családokban a külgnös határozat. Ezt pedig kielégítően tárja elénk a film. A helyzet ké.zenfekvő megoldásáért kárpótolják a nézőt a mulatságos je­lenetek, A. Garbe, L. Marenbach, E. Bath, H. E. Wille és a többiek jó ala­kítása. A német film hete sikeres volt. A filmszínházak minden előadása telt ház előtt folyt le. A közönség a leg­nagyobb mértékben meg volt eléged­ve a Német Demokratikus Köztársa­ság filmgyártó vállalatának, a DEFÁ­nak produkcióival. Jó úton halad filmgyártásuk. Hisszük, hogy e filmhét is köze­lebb hozta egymáshoz Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népét. J. I. Már több mint ezer éve él a határ­menti hegyek lábalnál, a gyönyörű üumavai erdőségek közepette až a nép, melynek elődeit az Odra, Vistla és Labe folyókon át vezették ide a cseh ősapák. Életük nem volt könnyű azon a határvidéken, amely a Nagy­Morva birodalommal volt határos. A kéklő hegyek ölében élő nép őrzőjévé vált mindazok nyugodt életének, akik a tejjel-mézzel folyó ország területén éltek. Ők voltak a cseh fejedelmek és királyok első harcosai. Jelvényükön fekete kutyafej díszelgett, annak jelé­ül, hogy túlnyomórészben fekete ju­hászkutyák segítettek nekik a határok őrzésében. S így a Sumava alatti vi­dék a kutyafejűek, a legderekabb emberek hazája lett. A cseh királyok e népnek arányla­gos szabadságot biztosítottak. De a szerencsétlen fehérhegyi csata után, amikor az országba betört az idegen nemesség, vége lett ennek a szabad­ságnak is. Akasztófán végezte életét a határörök, a legendáshírű kutyafe­jűek vezére, Ján Kozina Sladký, a Domxiilice melletti újezdi paraszt. Nem volt jó dolguk a határöröknek a későbbi időben sem. Robotoltak, ros­kadoztak a rájuk rótt terhek súlya alatt az Osztrák-Magyar Monarchiá­ban éppen úgy, mint a München előtti csehszlovák burzsoá köztársaság ide­jén. Rossz soruk volt az úgynevezett protektorátus idején is. A határőrök hozzá voltak szokva a harchoz, har­coltak hát most is. Nem egynek hul­lott porba a feje a német fasizmus hóhérbárdjai alatt, nem egynek élete pusztult el a koncentrációs táborok­ban. 1 De eljött a nap, amikor e vidék fe­lett is új nap sütött ki. Akkor, amikor a Vörös Hadsereg által felszabadított nép vitte kezébe az uralmat. A volt határőrök egészen új éle­tet kezdtek. Úgyszólván két világ ha­tárán, csak néhány kilométerre a ba­jor határtól már 1946-ban megalakult a Domažlice vidéki Brnírovban az első egységes földművesszövetkezet. Hat parasztcsalád érdeme volt ez, akiknek lelkesedése lángra lobbantotta a szö­vetkezeti gondolatot s akik a többiek akarata ellenére szembeszálltak az akadályokkal. Közös tehénistállót épí­tettek, de alig fejezték be, máris fel­gyújtották a halárontúti diverzánsok. Újból kezdték elölről. A CSKP veze­tésével oly eredményeket értek el, hogy 1954-ben a Köztársasági Érdem­renddel tüntették ki őket, mint köz­társaságunk legjobb szövetkezeti tag­jait. Valóban kiváló sikereket értek el. 1954-ben egy tehéntől átlag több, mint 4100 litert fejtek. 1957-ben minden tehéntől legkevesebb 5000 liter tejet akarnak fejni évente. Jozef Vevel, a bmírovi EFSZ elnöke, a mezőgaz­daság érdemes dolgozója tavaly a Szovjetunióban járt és az ott szerzett tapasztalatok alapján fejleszti az ál­lattenyésztési és a növényi termelést. Szövetkezetének tagjai ezért az ál­lattenyésztési termelés kiváló ered­ményein kívül' nagyon szép sikereket férnek el a növényi termelésben is. Átlag 30 mázsa hektárhozumot érnek el. A bmírovi tehénistállóban a leg­jobb, legszebb fejőstehenek vannak. Súlyuk 6—9 tnázsa között mozog. 24 fejőstehén a „Elit-rekord" legmagánabb minőségi osztályban, 38 pedig az „Elit"-osztályba van beosztva. Anto­nín Kifáček szövetkezeti zootechni­kus, érdemes mezőgazdasági dolgozó szerint feltételezhető, hogy 19ä7'ben a tehénállományban már csak olyan tehenek lesznek, amelyek az „Elit-re­kord" osztályba lesznek, be.idrolva. Akkor • aztán nem lesz lehetetlen az sem, hogy egy fejőstehéntől évente átlag több, mint 5000 liter tejet fej­nak. • Brnírovban, annak ellenére, hogy csak egy šumavai falu, városi élet "fo­lyik. Minden házban modern fürdő­szoba, vízvezeték, villanyvilágítás, te­levíziós és rendes rádiókészülék van, minden szövetkezeti tagnak motorke­rékpárja, vagy autója van. A szö­vetkezeti tagok gyermekeinek nagy része saját zongoráján tanul. Korsze­rűen berendezett kultúrotthon, saját mozi, nagy könyvtár egészítik ki azok boldog életét, akiknek elődei vérük­kel védték életüket a feudális kapi­talista és a fasiszta önkénnyel szem­ben. De a volt határőrök azzal is hoz­zájárultak népi demokratikus köztár­saságunk fejlődéséhez, hogy betelepí­tették a szomszédos Horíovskotýnsko és Tachovsko falvait, ahonnan a ná­cik elköltöztek és a CSKP vezetésé­vel szovjet testvéreink segítségével az új, boldog otthonok ezreit IStisítették. A nyugati cseh határvidéken az emberek ezrei élnek, akik a burzsoá köztársaság idején csak nyomorogtak, munkát kerestek, Ma. amikor már tíz éve szabadok, amikor a nép uralkodik, mindezek a dicsőmúltú határörök a szocializmust építik, gyermekeiknek és valamennyiünk számára a legszebb jövőt építik. Karel Kindl, Plzeň

Next

/
Thumbnails
Contents