Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-19 / 147. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! A mai számban: SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A Köztársasági elnök Strahovon, a gyakorlatozók között (2. old.) Wilhelm Pieck az NDK elnöke fogadta a csehszlovák Nemzeti Front küldöttségét (3. old.) Néphadseregünk a béke őre (4. old.) Jó úton haladnak (5. old.) A budapesti kosárlabda EB-én ismét kiválóan szere­pelt csapatunk (6. old.) Rádióműsor (6. old.) Bratislava, 1955. június 19. vasárnap 30 fillér A Dárthatározatok a párt politi­káját fejezik ki. Megszabják a po­litikai. gazdasági, kulturális és a közélet, valamint a párton belüli élet minden szakaszán a szocialista építés nagy feladatai teljesítésé­nek útját. A párthatározatok ki­fejezik a legszélesebb tömegek vá­gyait és. akaratát, s ezért nemcsak a kommunisták, hanem az egész dolgozó nép élénk visszhangja kí­séri őket A párt határozataival azonban nem elég csal? egyetérteni. Életre kell őket váltani, következetesen teljesíteni. A X. kongresszus és a párt Központi Bizottságának ha­tározatai kötelezők valamennyi kommunista mindennapi munká­jában. A pártszervezetnek, a kerü­leti és iárási bizottságoknak, vala­mint a párt alapszervezeteinek kell őket a kerületben, járásban, az üzemben és a falun felmerülő kérdésekre alkalmazni. A kommu­nistákat türelmesen kell nevelni­ük úgy, hogy szívügyüknek tart­sák a párthatározatok azonnali tel­jesítését. Elsősorban a kommunisták fe­lelnek a párt és a nép előtt azért, hogyan teljesülnek a párt határo­zatai és irányelvei. A párttag egyik alapvető kötelessége, hogy mindig és mindenütt bátran és el­szántan harcoljon a párthatároza­tokban kitűzött feladatok teljesí­téséért. Ott, ahol a kommunisták így járnak el, nem is maradnak el a jó eredmények. Mindeddig azonban gyakran elő­fordul, hogy a kommunisták a párthatározatokat nem fogják fel kötelezettségnek és keveset tesz­nek megvalósításukért. Előfordul, hogy a pártgyülésen és a párt­bizottságban egyetértenek a hatá­rozattal, később azonban nem tö­rődnek megvalósításával. A párt­határozatokhoz való helytelén és lanyha viszony megengedhetetlen és a kommunistáknál tűrhetetlen. Az ilyen jelenség többnyire kü­lönféle helytelen és a pártra káros nézetek megnyilvánulása. A kom­munisták munkájának értékelésé­ben éppen az a döntő mérce, hogy milyen a viszonyuk a párt határo­zataihoz. Kétségtelenül az ügyet szolgál­ja és hozzájárul a feladat gyors es sikeres teljesítéséhez, ha az egyes határozatok feldolgozásából és az adott munkahely feltételeire és életére való alkalmazásából az em­berek lehető legszélesebb köre, a széles pártaktíva veszi ki a részét. Igy érhetjük el a legjobban annak világos leszögezését, hogy ki hajt­ja végre a feladatot és mikorra. Ňem szabad természetesen elfeled­keznünk arról sem, hogy minél több kommunistát vonjunk be az adott feladat teljesítésébe. A fő feladat itt az, hogy valamennyi kommunistának jól megmagyaráz­zuk a határozatot, annak jelentő­ségét és értelmét éspedig minél gyorsabban. A párthatározatok ál­talában véve most már gyorsan jutnak el a Központi Bizottság­tól a kerületekbe és a járásokba. Tovább azonban, az alapszerveze­tekbe, a pártcsoportokba, minden kommunistához sajnos, nem ke­rülnek ilyen gyorsan. Ezen a téren még sok javítani való van. A járási és kerületi pártszervek helyesen járnak el a párthatároza­tok ismertetésében, mind több ér­tekezletet tartanak az egyes sza­.kaszok pártaktívája, a szervezetek elnökei, gazdaságunk vezető funk­cionáriusai,, a nemzeti bizottságok funkcionáriusai számára, mindig aszerint, hogy milyen határozatról van szó. Ez a gyakorlat már szi­lárd alapokon nyugszik és jó ered­ményekkel jár. A pártaktíva a VIII. évfolyám, 147. szám L Teljesítsük a párthatározatokat r r gyűlésen megvitatja, hogyan le­hetne a leggyorsabban és a leg­jobban megvalósítani a párthatá­rozatot Hasonlóképpen kell el­járni "a párt alapszervezeteiben is. A feladatok teljesítése érdekében a párt minél több tagját és közvetí­tésükkel a pártonkívüliek töme­geit is mozgósítaniuk kell a fel­adatok teljesítésére. Igen nagy hiba ellenben az, ha a határozattal hosszú időn keresztül nem ismer­tetik meg azokat sem, akiknek tel­jesíteniük kell őket. Ennek ellené­re gyakori az ilyen eset. A pártaktíva segítségével lehet a leghatékonyabban megvalósí­tani az ellenőrzést és így biztosí­tani a határozat teljesítését. A cél­tudatos és rendszeres ellenőrzés ebben döntő szerepet játszik. Azon­ban épperi az ellenőrzés sok párt­szerv és szervezet munkájának egyik leggyengébb pontja. A kö­vetkezetlen ellenőrzésben gyöke­redzik igen gyakran a fontos ha­tározatok nem teljesítésének vagy hiányos teljesítésének fő oka. Sürgősen ki kell küszöbölni az ellenőrzés öncélúságát és formai ­ságát is. Megengedhetetlen az az állapot, hogy csak hosszú idő múl­va jíjnnek rá, hogy a határozatot nem teljesítették. A feladat meg­valósítását az akció folyamán ál­landóan ellenőrizni kell. Az ellen­őrzést a párthatározatok teljesíté­sével megbízott elvtársaknak nyúj­tott segítségként kell értelmezni. ! A pártszervnek vagy szervezetnek í mindent meg kell tennie annak érdekében, hogý a kommunisták küldetésüket sikeresen elvégezzék. Tény ugyanis az, hogy az ellen­őrzés hiánya maga után vonja a komoly hibák egész sorát, így pél­dául a hibákkal való megalkuvást, a bírálat, önbírálat és az igényes­ség hiányát. Az ilyen jelenségek természetes következménye, hogy a párthatá­rozatot nem valósítják meg, az egyes fontos szakaszokon nem ja­vul meg a helyzet és így egy idő múlva a pártszervnek vagy szer­vezetnek ugyanazokról a kérdé­sekről újra kell tárgyalnia. A párthatározatok teljesítéséről való következetes gondoskodás szo­rosan egybekapcsolódik a párttag öntudatos fegyelmével. A párttag­nak éreznie kell felelősségét a párttal és a néppt* szemben. A pártszerveknek és szervezeteknek állandóan fejleszteniök kell ezt a felelősségérzetet, a kommunistá­kat harcra kell vezetniök a párt határozatainak teljesítéséért. En­nek fő eszköze az, hogy a kommu­nistáknak pártfeladatokat adunk az egyes pártgyűléseken. A párthatározatok konkretizálá­sa és a helyi viszonyokra való al­kalmazása során nem szabad el­feledkezni a legfőbb és legégetőbb kérdésekről. A pártszerveknek és szervezeteknek világosan és konk­rétan kell kitűzniök munkájuk irányát. Nem mondhatjuk azt, hogy ez mindig ígv van. Még ál­landóan találkozhatunk azzal a .je­lenséggel, hogy az alacsonyabb pártszervek és az alapszervezetek nem jól dolgozzák fel a párthatá­rozatokat, csak nagy általánosság­ban foglalkoznak velük, ismétlik az ismert dolgokat, formálisan vi­tatják meg a határozatókat. A párthatározatok kitűzik a kommunisták tevékenységének irányát. A hiány kiküszöbölésé­re, a még bátrabb és gyorsabb előrehaladásra vonatkoznak. Köte­lező irányelvek ezek minden kom­munista munkájában. Minden párttag kötelessége elszántan har­colni a párthatározatok teljesítésé­ért. M A Z A i\ K ELE T EB O L Gazdag cukorrépatermést akarnak a csűziak A csúzi szövetkezetesek a cukor­répa magas hozamáért folyó verseny kezdeményezői, a cukorrépa müvelé­sében az elsők közé tartoznak. A 34 hektár cukorrépaföldön idejében el­végezték az egyelést és mostanáig már háromszor sarabolták. Az utolsó napokban a cukorrépát trágyalével öntözték. Legelőször azokat a helyekot öntözik, ahol a cukorrépa silányabb. Húsz hektárt már kétszer locsoltak meg. Első ízben a trágyalét 1:10 arany­ban, másodszor 2:10 arányban hígí­tották vízzel. A dinociddal való idejé­ben történt permetezésnek köszönhe­tő, hogy semmiféle kártevő nem for­dult elő a répaföldek-1. Az aratási munlkák megkezdése előtt még két­szer megkapálják a cukorrépát és elvégzik a fejtrágyázást. Gyártmányaink jó hírneve Vasutasbrigád Négyszer nyerte el a „vörös műszak" az elsőséget a Kúty állomáson. Ké­pünkön az állomás vezetője, Horváth Dezső elvtárs beszélget a győztes tolatócsoport tagjaival. A csoport vezetője Rudolf Kubovič Česká Lípában készítik a világhírű „Itösler" zongorákat. A legtöbb meg­rendelés Dél-Amerikából, Finnország­ból, Svédországból, Dániából, Francia­országból jön. Képünkön a zongora­hangoló munkáját látjuk Kombájnnal aratnak, 31 096 koronát takarítanak meg A rimaszécsi szövetkezet tagjai már a mult évben meggyőződtek a kom­bájnos aratás kiválóságáról. A tornai­jai traktorállomás kombájnosai a múlt évben 46 hektárról aratták le a szö­vetkezet gabonáját határidő előtt. A múlt évi jó tapasztalatok alapján a szövetkezet az idén is kötött szer­ződést kombájnnal való aratásra. A szerződés szerint a traktorállomás 92 hektárról kombájnnal aratja le az őszi búzát. A szövetkezetesek számí­tása szerint fcombájnos aratással lé­nyegesen csökkenthetik az aratási költségeket. A kombájnnal való ara­tás hektáronként 338 korona megta­karítást jelent. Ez annyit jelent, hogy a 92 hektárnál 31 096 koronát taka­rítanak meg. A kombájnosok, akik az idén a rimaszécsi határban dolgoz­nak majd, elhatározták, ho<*y rs. ara­tás időtartamát 10 nappal lerövidítik. Nehéztonnások versenye (e. e-.) A bratislavai keleti pályaud­var mozdonyvezetői a nehéztonnás mozgalom eredményeként január 1­töl június l-ig 674 090 tonna árut szállítottak normán felül. A legjobb eredményeket a nehézton­nás szerelvények vontatásában Snop­čok József mozdonyvezető és Góck.v József fűtő érték el. A szénnel való takarékosságra is nagy gondot for­dítanak. A lejtők jó kihasználásával 60 tonna szenet takarítottak meg ezen idő alatt. Az elsőségért folyo harcban eddig Maršovky Lajos a második és Rohá­cek János a harmadik legjobb nehéz­tonnás mozdonyvezető. Most az első félév utolsó napjaiban lelkes verseny alakult ki a három legjobb nehézton­nás között a győzelemért. Az összesített értékelés szerint a bratislavai keleti pályaudvar vasutasai a tonnakilométerek féléves tervét már teljesítették, sőt túlteljesítették. DT JAJ A. T A J lll!iSI!lillUI[ll!!l!jl!llf]|lllllli.l!lltlll!IMI!!ll!l!'ltll!ll!lllill!ll)l jLX jL 1JĹ X JL 1. JĽ J — A sétahajó, lágyan ring a Du­nán, — száll a dal a langyos szel­lő szárnyán. Valóban olyan lágyan ring, hogy­ha a zenekar nem mellettem ját­szana, és nem dalolnának legalább százan a teremben, az embey aka­ratlanul él is aludna. Olyan szépen süt a nap, hogy az idősebbek az ablaknál el-el szen­derednek. A kellemes hangulat, az anda­lító keringők, a víg kacaj, szóra­kozás, az idősebbek félszendergése valahogy gondolkodásra késztet, azt súgja: nézz körül, ugyan kik vannak a hajón, hová valók, mi­vel foglalkoznak? Érdekelt 'az is, újkeletü-e az is­meretségük. Valamikor én is ol­vastam hajókirándulásokról, de azt nem fejtegették bennük, hogy a dolgozók közül kik voltak ott. A ha;jó lágy ringása, a táj eszem­be juttatta Adynak, ennek a „kún­fajta, nagyszemű legénynek" egy versét a Dunáról, amelyben a „Du­natájat szégyenkalodához" hason­"'totta „ahol halottasak az esték". Igaza volt Adynak akkoriban? Nagy igaza! És most? Mi a különbség? Nézzünk körül. Hajónkon tándrinok, szól d ze­ne még a fedélzeten is, dalolnak magyarul, szlovákul. Mivel alig egy-két embert isme­rek a jelenlevők közül, hajt a kíváncsiság, hogy körülnézzek. Felállók, kisétálok a fedélzetre, megszólítok egy embert. — Mondja elvtárs, hová valók maguk? — Nagylégiek — feléi. — Hányan vannak? — Vagy százhúszan. Aztán elújságolja, hogy az egy­séges földművesszövetkezetük fe­lett a Dunajplavba n. v. védnök­séget vállalt és most meghívták őke^ sétahajózásra. — Jó a hangulat — szólok köz­be. — Én magam is örülök, ha ví­gadnak az emberek. Úgy számí­tottuk, hogy többen leszünk, de elöljáróban így is jó. Aztán arról kezdtem érdeklődni, hogy jártak-e azelőtt a nagylégiek liajókirándulásra. Kurta „nem" volt rá a válasz, de olyan hangsúllyal, amelyből mindent megérthet az ember, ha akar. ' \ IIU«lt!li!llll|]|ll!IHII!lllinilllllllllIII>lli:il!llll!!llll!llllllil A nagylégiek népes csoportját a trnávkaiak egészítik ki.. A volt „Dornkappel", a bratislavai prole­tariátus sasfészkének öreg har­cosai, akik odavágtak, ahol a leg­fehérebben izzott a vas, fiaik, uno­káik, a ma és holnap reményei, dolgos építői. Az ő zenekaruk ját­szik a hajón a kirándulóknak. Trnávkai munkások, nagylégi szövetkezeti tagok, mindnyájan, akik együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Üszik velünk a „Pionír" Körtvé­lyesről visszafelé Bratislavába, méltóságteljesen, kényelmesen. Kö­rülötte kisebb-nagyobb hullámok kavarognák, összeölelkőzve birkóz­nak, szétomlanak, s csak a vízgyű­rü jelzi további létüket; kergetőz­nek rakoncátlanul, a szemet-Hket gyönyörködtető szépségben, mind­addig, míg el nem érik a par­tot, ahol belevesznek a mozdulat­lannak tetsző tömegbe, amely most még szebbnek tűnik szőke színével, a fák koronáinak vízbenyúló ár­nyékában, amely pókháló-finoman vonja be a sima felületet. Gérecz Árpád I I l' llll[lllllllllllllllllllll!l !í|[lll!lllllil!il l'llilfltllilllll! !:':!!JtLfflJHIIiJitSItJlíilllltlitfiíllfJllllilitlIllllEililllllilllllllllIllilIIIIIIjllllllllilliillllllllllilllllI, Ä IIIII41

Next

/
Thumbnails
Contents