Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-10 / 112. szám, kedd

1955. május 10. UJSZ0 3 \ Szovjetunió a nemzetek szabadságának, függetlenségének és önállóságának megbízható bástyája L M. Ksganovicsnak, a Szovjetunió minisztertanácsa első elnökhelyettesének a prágai Várban mondott üdvözlő beszéde Drága elvtársak! Csehszlovákia nemzetei ma ünnepik nagy ünnepüket — Csehszlovákiaiak és gyönyörű fővárosának, Prágának — a német fasiszta megszállás alól való felszabadítása 10. évfordulóját. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Szovjete elnökségének, a Szovjetunió minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében és az ö megbízásukból a szovjet népnek, a csehszlovák dolgozók őszinte és odaadó barátjának nevében jókívánataimat fejezem ki a győzelem ünnepe alkalmából és tolmácsolom forró bolsevik üdvözletemet. (Valamennyien felállnak, az egész terem ovációktól, „Hurrá" kiáltásoktól hangos). Csehszlovákia felszabadításának 10. évfordulója történelmi időpontra esik — annak a történelmi győzelemnek .10. évfordulójára, amelyet a szovjet nép és derék fegyveres erői, Franciaország, Nagy-Britannia, az USA ' és más országok nemzeteivel való harci együttműködésben arattak a hitleri Németország felett. Csehszlo/ vflRia felszabadítása elválaszthatatlan része e nagyszerű győzelemnek. A győzelem történelmébe dicső lapot írtak Csehszlovákia derék katonái is. 1945 felejthetetlen májusi napjaiban, amikor a Szovjetunió nemzetei az egész haladó emberiséggel együtt készültek az emberiség bestiális ellensége — a hitleri fasizmus felett aratott győzelem napjának ünnepéJyes és örömteli megünneplésére, Prága még nem volt szabad. A Berlinben levert német fasiszták megpróbálkoztak Prágában megvetni a lábukat. A prágai dolgozók, akik harcoltak és felkeltek a számbelileg sokkal erösebb és összehasonlíthatatlanul jobban felfegyverzett ellenség ellen, rádión keresztül kértek segítséget a szovjet hadseregtől. A Prágától több száz kilométerre lévő szovjet hadsereg a csehszlovákiai testvérek hívására hihetetlenül rövid idő alatt határtalanul nehéz menetelést hajtott végre, Prága körzetében felszámolta a német fasiszta hadsereg nagy csoportosulását, megmentette Csehszlovákia népének százezreit a pusztulástól, Prágát pedig a megsemmisítéstől. (Hatalmas taps). 1945 május 9-én felszabadult Prága és a csehszlovák nép az összes nemzetekkel együtt ünnepelte a győzelem dicső napját. (Taps). Csehszlovákia felszabadult, hála a szovjet hadsereg hősiességének és a csehszlovák nép derekas harcának, amely dicső kommunista pártja vezetésével megszervezte a hitleri megszállókkal szemben az ellenállást, megteremtette a csehszlovák hadtestet, 1944 augusztusában Szlovákiában támogatta a népfelkelést, 1945 májusában pedig a prágai dolgozók felkelését. Ez a hősi harc, a csehszlovák népnek a szabadságért és függetlenségért folytatott örök harca legjobb forradalmi hagyományainak további kifejtése és folytatása volt. (Hosszantartó taps). Csehszlovákia felszabadítása azt jelentette, hogy a csehszlovák nép történetében új korszak — az Igazi nemzeti szabadság és függetlenség korszaka — új élet építésének, valamint Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti örök barátságnak korszaka kezdődött Erről nem szabad megfeledkeznünk, mivel az imperialista államok, amelyek Csehszlovákiával szemben komoly kötelezettségeket vállaltak, szégyenteljesen elárulták 1938-ban a nehéz müncheni napokban és nem siettek a csehszlovák nép segítségére azokban az években, amikor a német fasiszták bekebelezték Csehszlovákiát, megfosztották szabadságától és függetlenségétől. felosztották az országot, kifosztották gazdagságát, kínozták és pusztították nemzeteit. A Csehszlovákiában uralkodó burzsoázia és földbirtokos osztály vétkét növeli az, hogy visszautasították azt a katonai segítséget, amit a Szovjetunió kormánya ajánlott fel Csehszlovákiának. Ismeretes, hogy a Szovjetunió katonasága a határokon állt, és kész volt Csehszlovákia segítségére jönni, de Csehszlovákia burzsoá ktírmánya nem akart harcolni és ez angol—frahcía imperialisták nyomására megadta magát a német fasisztáknak és elutasította azt a segítséget, amit a Szovjetunió felkínált. Ezt különösen ma kell emlékezetünkbe idéznünk, amikor a nyugati államok uralkodó imperialista körei durván lábbal tiporják a vállalt szerződéses kötelezettségeket -65 gyorsan megújítják a német miiitarizmust, építik és felfegyverzik a Wehrmachtot, aktívan támogatják a Nyugat-Németországban ápolt órült bosszútörekvéseket, amelyeknek mérgezett éle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. Csehszlovákia nemzeteinek és a rabló német imperializmus által rabságba döntött többi országok nemzeteinek felszabadításával a szovjet hadsereg becsülettel teljesítette nagy felszabadító küldetését. A Szovjetunió Csehszlovákia nemzeteinek ugyanúgy, mint más európai nemzeteknek testvéri segítő kezet nyújtott a legnehezebb pillanatban és így tettel bizonyította az egész világ előtt, hogy megbízható bástyája a nemzetek szabadságának és nemzeti függetlenségének. (Taps). A Szovjetunió nemzetei Csehszlovákia és más országok nemzeteivel együtt, a háború győzedelmes befejezésének 10. évfordulóját nemcsak azért ünneplik, mivel győzelmet ünnepelni kellemes és örömteli feladat. A győzelem e dicső napját azért ünnepeljük, hogy pnég szélesebbkörü harcot fejtsünk ki a békéért, hogy soha többé ne ismétlődjenek az imperialista hadjárat nehéz évei és napjai, melynek egész nemzetek váltak áldozataivá. Azért ünnepeljük, hogy még jobban növeljük éberségünket és szervezettségünket. Azoknak, akik Európát és az egész világot új háború viharába akarják sodorni, akik el akarják venni a nemzetek kivívott szabadságát és függetlenségét, tudatosítaniuk kel! azt, hogy győzelmet ünnepelve erősítjük felkészültségünket arra, hogy bármikor döntő csapást mérjünk rájuk. (Hatalmas taps). Ma nem is kellene felemlíteni azokat a nehéz napokat, amelyeket a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és más országok nemzetei átéltek a háború évei alatt, ha az imperialisták nem erősítenék támadó erőiket, amelyek próbálkoznak elfoglalni a felmorzsolt hitleri imperializmus helyét és újból veszélyeztetik a békét, a nemzetek biztonságát és építőmunka ját. Ma nemcsak a 10 év előtt elért győzelmekről kell megemlékeznünk, hanem arról is, hogy hogyan történhetett meg az, hogy a rabló német imperializmus, amely a fasiszta pártot emelte hatalomra, hódító háborút indított Európa és az egész világ nemzetei ellen. Az első világháború után, amelyben Németországot leverték, sokan úgy vélekedtek, hogy a német imperializmus megvan semmisítve és már soha sem áll talpra. De a német imperializmus nemcsak, hogy talpra állt, hanem még agresszívebb erővé vált, mint az első világháború előtt volt. Németországnak a háború előkészítéséhez és a legmodernebb felszerelés biztosításéra fejlesztenie kellett nehéziparát, elsősorban a Ruhr-vidéken, a kohászatot és a hadiipart. Az amerikai monopolisták nagy támogatásával valósította meg ezt, akik hatalmas befektetéseket tettek a német gazdaságba és több milliárdos dollárhitelt nyújtottak Németországnak. De az amerikai imperialisták nemcsak Németország hadiiparának megújítását és fejlesztését segítették elő. Német kollégáikkal, a Ruhr-vidék iparmágnásaival, a bankárokkal és junkerekkel együtt — felnevelték a fasiszta vadállatot, amely példátlan módon durva háborút indított, de amely teljesen meg lett semmisítve. Az amerikai, angol és francia reakciós uralkodó körök a német militarizmus agresszív hódító törekvésének megfelelő politikát folytattak és a német imperializmus terjeszkedését keletre, a Szovjetunió ellen irányították. A nyugati országok imperialistái Ausztriát és Csehszlovákiát, utánuk pedig a többi európai országokat is kiadták a hitleristáknak a Szovjetunió elleni rablótámadás béréül. Ennek a gonosz politikának volt áldozata — amint ismeretes — Franciaország is és csaknem Anglia is. Mindezt fel kell idéznünk ma, mivel az USA és Nagy-Britannia imperialistái ma is lényegében ugyanazt a\ politikát folytatják, amikor a párizsi egyezmények alapján támogatják a német militarizmus megújítását, amikor újból kiépítik a Nyugatnémet Wehrmachtot és sújtó ökölként akarják felhasználni az agresszív imperialista háborúban, amelyet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen készítenek elő. Az imperialistáknak és a háború tervezőinek mélyen emlékezetükbe kellene vésniök azt a leckét, amiben fasiszta elődjük részesült. Nem kellene megfeledkezniük arról, hogy mivel végződött elődjük nagy étvágya. A német imperializmus leverésével és a nemzetek győzelmével végződtek. A rabló német imperializmusnak a világuralomra irányuló alattomos terve kudarcot vallott. Amint ismeretes, ez a terv arra vonatkozott, hogy az európai, főleg a szláv nemzeteket leigázzák, hogy a Szovjetuniót tönkretegyék, hogy az úgynevezett „alacsonyabbrendű fajok"-at a német junkerek és kapitalisták fajának alárendeljék. A fasiszta barbárok ezért szállták meg az országokat, törölték el az emberek millióit a föld színéről, ezért pusztítottak el városokat és falvakat, ezért semmisítették meg az anyagi és kulturális emlékeket, amelyeket a nemzetek évszázadok kitartó munkájával alkottak. Ezt a nehéz időszakot a nemzetek sohasem felejtik el. A Nagy Honvédő Háború azzal a világtörténelmi győzelemmel végződött, amelyet a Szovjetunió nemzetei értek el, az orosz nemzet vezetésével Lenin zászlaja alatt, drága kommunista pártjuk és vezére, Sztálin elvtárs vezetésével. (Hosszantartó taps.) A hői szovjet hadseregnek nagyszerű katonai győzelme volt ez a német fasiszta imperializmus hadseregei felett, amely „legyőzhetetlenségéve!" dicse, kedett. A szovjet társadalmi rendszernek és a sok nemzetiségű államnak győzelme volt ez a fasiszta rendszer felett, a szocialista gazdasági rendszer győzelme a kapitalista felett. Egyúttal a marxi-lenini eszme nagy győzelme volt ez, a hitleristák és azok imperialista táborbeli barátai burzsoáfasiszta faji ábrándjai felett. .A béke és a nemzetek közötti barátság eszméjének győzelme volt ez. (Taps.) A Hitler felett aratott győzelem után a világban, sajnos, nem alakult ki az a helyzet, amiről a nemzetek álmodtak, nem következett be a biztos békés élet időszaka. Mindjárt a háború befejezése után az iťnperiallsta államok, amelyek háborút vezettek ugyan a hitlerizmus ellen, de az volt a vágyuk, hogy örököseivé váljanak, békeellenes, a békés nemzetek elleni összeesküvést szőttek. Az amerikai-ang-1 Imperialisták abban reménykedtek, hogy a háború után legyengült, elvérzett Szovjetunióra találnak és számoltak azzal, hogy a Szovjetunió nemcsak, nem lesz képes megakadályozni azt, hogy Európában és az egész világban uralomra jussanak, hanem kénytelen lesz könyörületükhöz folyamodni. De csalódtak a történelem folyásában, ami gyakran előfordul az imperialistáknál, akik hadilábon állnak a történ lemmel, de azért lényegében szívesen belemennek a kalandokba. (Derültség a teremben.) A valóságban azonban megmutatkozott, hogy a Szovjetunió megerősödve került ki a háborúból és nemcsak nem jött könyörögni a kapitalistákhoz, hanem segítette népi demokratikus táborbeli testvéreit megőrizni függetlenségüket és biztosítani ifjú népi demokratikus köztársaságaik felvirágzását. (Taps.) Ebben igaz, az imperialistáknak semmi örömük nincs. Az USA, Nagy-Britannia és más országok imperialistáinak nincsenek Ínyére azok a mély változások, amelyek Európában és az egész világon a második világháború után bekövetkeztek. Nem tetszik nekik, hogy a kapitalizmusnak alaposan meg kellett húznia magát és hogy a Szovjetunió mellett feltűntek a Kínai Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság és más népi demokratikus országok is, amelyek a béke, demokrácia és szocializmus 900 milliónyi embert számláló hatalmas és legyőzhetetlen táborába tömörültek. (Taps.) Nem tetszik nekik, hogy e tábor nemzetei kizavarták a kizsákmányolókat és nagybirtokosokat, hogy a dolgozók népuralmát léptették életbe és győzedelmesen haladnak az új szocialista élet építésének útján. Az imperialisták a „Marshall-terv" javaslatával megpróbálkoztak, hogy úgy mondjam furfangos módon megmásítani a háború utáni időszak történelmét és ennek a tervnek alapján hatalmuk alá rendelni az országok egész sorát. Csak néhány ország uralkodó köreit sikerült hatalmuk alá rendelni, de nem sikerült nekik és sohasem fog sikerülni leigázni ezen országok nemzeteit; ezenkívül dollársegítségük nem vezetett a gazdaság rohamos fejlődésére, sőt ellenkezőleg, a fejlődés üteme lassúbb lett és megzavarta a normális kereskedelmi kapcsolatokat; „önzetlen" segítségük azt okozta, hogy az országok, amelyek ebben a segítségben részesültek, egyre nagyobb mértékben vesztenek függetlenségükből, önállóságukból. A nemzetek ezt látják, nehéz őket becsapni és ezért növekszik a nemzetek elégedetlensége az USA politikájával. A Szovjetunió és vele együtt a népi mokratikus országok, amelyik j között van a Csehszlovák Köztársaság is, ezt a „segítséget" visszautasították és maguk saját erejükből nemcsak megújították a háború álul tönkretett gazdaságukat, hanem • háború előtti állapothoz viszonyítva és a marshallizált országokhoz hasonlítva nagyot haladtak előre. Már ez haragra gerjeszti az imperialistákat. De csak hadd dühöngjenek, ahogyan akarnak, a tények megdönthetetlenek. És a tények mutatják, hogy a népi demokratikus országok, amelyek visiszautasították a dollársegítséget, gyorsabban és hathatósabban fejlesztik gazdaságukat, míg a burzsoá országok, amelyeknek kezét köti a Marshall-terv keretében nyújtott „segítség", gazdaságukat lassúbb ütemben fejlesztik, kereskedelmük zűrzavaros állapotban van és védekezniük kell az amerikai árucikkek áradata ellen, amelykre a népnek gyakran nincs szüksége. Érvényes ez a kis és nagy országokra egyaránt, mivel nem az ország nagyságáról van szó, hanem magáról az ügy lényegéről. Vegyük például Csehszlovákiát és Franciaországot. Igaz, hogy területileg és a lakosság számában is különbség van köztük. De úgy gondolom, hogy egyáltalán nem sértő Franciaország, mint nagyhatalom számára, ha összehasonlítjuk őt a kulturális Csehszlovákiával, amely ugyan kis állam, de iparilag fejlett. Itt van néhány adat összehasonlításul: Csehszlovákia és Franciaország ipari termelésének indexe, ha az 1937. évet 100-nak tekintjük, 1950-ben Csehszlovákiában 145, Franciaországban 124; 1954-ben Csehszlovákiában 220, Franciaországban 154. A nyersvastermelés Csehszlovákiában 1954-ben az 1937. évhez viszonyítva 66,7 százalékkal emelkedett, mlg Franciaországban csupán 13 százalékkal; az acéltermelés Csehszlovákiában 89,7 százalékkal növekedett, Franciaországban pedig csupán 34 százalékkal; a hengerelt termékek gyártása Csehszlovákiában 69,6 százalékkal, Franciaországban 30 százalékkal nőtt. (Élénkség a teremben.) Nem érzünk kárörömet a franciaországi lassú fejlődési ütem fölött, de Csehszlovákia népének joga van ma a fasizmus felett aratott győzelem évfordulójának napján örvendeni a békés szocialista gazdasági építés szakaszán elért győzelmeinek és ezen az alapon népe anyagi és kulturális jóléte növekedésének is. (Taps). Tudjuk, hogy a német fasizmus felett aratott, győzelem gyümölcsét megpróbálkozott kihasználni a burzsoázia és a földbirtokos osztály, vagyis azok az osztályok, amelyek elárulták Csehszlovákia nemzeti érdekeit. Világos, hogy valóban független és szabad államot a csehszlovák nép csak akkor alkothatott, amikor megszabadult a kizsákmányolóktól és megteremtette a népi demokratikus rendszert. A népi demokratikus rendszerért folytatott harc döntő időszakát képezték az 1948 februárjának jelentős eseményei, amikor a kommunista párt, annak Központi Bizottsága és a dolgozók dicső vezére, Gottwald elvtárs által vezetett munkások és dolgozó parasztok döntő csapást mértek Csehszlovákiában a belső burzsoá reakció erőire és az imperialista hírszolgálatra. Csehszlovákia nemzetei számára bekövetkezett az új szocialista élet építésének korszaka a gépipar és közlekedés államosításénak alapján. Éppen ez biztosította az ország gazdasága rohimos fellendü'ését, a dol/ geržók jólétének emelkedését, a nép ál-