Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-10 / 112. szám, kedd

1955. május 10. UJSZ0 3 \ Szovjetunió a nemzetek szabadságának, függetlenségének és önállóságának megbízható bástyája L M. Ksganovicsnak, a Szovjetunió minisztertanácsa első elnökhelyettesének a prágai Várban mondott üdvözlő beszéde Drága elvtársak! Csehszlovákia nemzetei ma ünnep­ik nagy ünnepüket — Csehszlovákia­iak és gyönyörű fővárosának, Prá­gának — a német fasiszta megszál­lás alól való felszabadítása 10. év­fordulóját. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Szovjete el­nökségének, a Szovjetunió miniszter­tanácsának és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának nevében és az ö megbízásukból a szovjet népnek, a csehszlovák dolgo­zók őszinte és odaadó barátjának ne­vében jókívánataimat fejezem ki a győzelem ünnepe alkalmából és tol­mácsolom forró bolsevik üdvözlete­met. (Valamennyien felállnak, az egész terem ovációktól, „Hurrá" kiál­tásoktól hangos). Csehszlovákia felszabadításának 10. évfordulója történelmi időpontra esik — annak a történelmi győzelemnek .10. évfordulójára, amelyet a szovjet nép és derék fegyveres erői, Fran­ciaország, Nagy-Britannia, az USA ' és más országok nemzeteivel való harci együttműködésben arattak a hitleri Németország felett. Csehszlo/ vflRia felszabadítása elválaszthatatlan része e nagyszerű győzelemnek. A győzelem történelmébe dicső lapot ír­tak Csehszlovákia derék katonái is. 1945 felejthetetlen májusi napjai­ban, amikor a Szovjetunió nemzetei az egész haladó emberiséggel együtt készültek az emberiség bestiális el­lensége — a hitleri fasizmus felett aratott győzelem napjának ünnepé­Jyes és örömteli megünneplésére, Prága még nem volt szabad. A Ber­linben levert német fasiszták meg­próbálkoztak Prágában megvetni a lábukat. A prágai dolgozók, akik harcoltak és felkeltek a számbelileg sokkal erö­sebb és összehasonlíthatatlanul job­ban felfegyverzett ellenség ellen, rá­dión keresztül kértek segítséget a szovjet hadseregtől. A Prágától több száz kilométerre lévő szovjet hadsereg a csehszlová­kiai testvérek hívására hihetetlenül rövid idő alatt határtalanul nehéz menetelést hajtott végre, Prága kör­zetében felszámolta a német fasiszta hadsereg nagy csoportosulását, meg­mentette Csehszlovákia népének száz­ezreit a pusztulástól, Prágát pedig a megsemmisítéstől. (Hatalmas taps). 1945 május 9-én felszabadult Prá­ga és a csehszlovák nép az összes nemzetekkel együtt ünnepelte a győ­zelem dicső napját. (Taps). Csehszlovákia felszabadult, hála a szovjet hadsereg hősiességének és a csehszlovák nép derekas harcának, amely dicső kommunista pártja ve­zetésével megszervezte a hitleri meg­szállókkal szemben az ellenállást, megteremtette a csehszlovák hadtestet, 1944 augusztusában Szlovákiában tá­mogatta a népfelkelést, 1945 májusá­ban pedig a prágai dolgozók felkelé­sét. Ez a hősi harc, a csehszlovák népnek a szabadságért és független­ségért folytatott örök harca legjobb forradalmi hagyományainak további ki­fejtése és folytatása volt. (Hosszan­tartó taps). Csehszlovákia felszabadítása azt je­lentette, hogy a csehszlovák nép tör­ténetében új korszak — az Igazi nem­zeti szabadság és függetlenség korsza­ka — új élet építésének, valamint Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti örök barátságnak korszaka kezdődött Erről nem szabad megfeledkeznünk, mivel az imperialista államok, amelyek Csehszlovákiával szemben komoly kö­telezettségeket vállaltak, szégyentel­jesen elárulták 1938-ban a nehéz mün­cheni napokban és nem siettek a cseh­szlovák nép segítségére azokban az években, amikor a német fasiszták bekebelezték Csehszlovákiát, megfosz­tották szabadságától és függetlenségé­től. felosztották az országot, kifosz­tották gazdagságát, kínozták és pusztí­tották nemzeteit. A Csehszlovákiában uralkodó burzsoázia és földbirtokos osztály vétkét növeli az, hogy vissza­utasították azt a katonai segítséget, amit a Szovjetunió kormánya ajánlott fel Csehszlovákiának. Ismeretes, hogy a Szovjetunió katonasága a határokon állt, és kész volt Csehszlovákia se­gítségére jönni, de Csehszlovákia bur­zsoá ktírmánya nem akart harcolni és ez angol—frahcía imperialisták nyo­mására megadta magát a német fasisz­táknak és elutasította azt a segítsé­get, amit a Szovjetunió felkínált. Ezt különösen ma kell emlékeze­tünkbe idéznünk, amikor a nyugati államok uralkodó imperialista körei durván lábbal tiporják a vállalt szer­ződéses kötelezettségeket -65 gyorsan megújítják a német miiitarizmust, építik és felfegyverzik a Wehrmachtot, aktívan támogatják a Nyugat-Német­országban ápolt órült bosszútörekvé­seket, amelyeknek mérgezett éle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. Csehszlovákia nemzeteinek és a rabló német imperializmus által rab­ságba döntött többi országok nemze­teinek felszabadításával a szovjet had­sereg becsülettel teljesítette nagy felszabadító küldetését. A Szovjetunió Csehszlovákia nemze­teinek ugyanúgy, mint más európai nemzeteknek testvéri segítő kezet nyújtott a legnehezebb pillanatban és így tettel bizonyította az egész világ előtt, hogy megbízható bástyája a nemzetek szabadságának és nemzeti függetlenségének. (Taps). A Szovjetunió nemzetei Csehszlová­kia és más országok nemzeteivel együtt, a háború győzedelmes befeje­zésének 10. évfordulóját nemcsak azért ünneplik, mivel győzelmet ünnepelni kellemes és örömteli feladat. A győ­zelem e dicső napját azért ünnepel­jük, hogy pnég szélesebbkörü harcot fejtsünk ki a békéért, hogy soha töb­bé ne ismétlődjenek az imperialista hadjárat nehéz évei és napjai, mely­nek egész nemzetek váltak áldozatai­vá. Azért ünnepeljük, hogy még job­ban növeljük éberségünket és szerve­zettségünket. Azoknak, akik Európát és az egész világot új háború viharába akarják sodorni, akik el akarják venni a nem­zetek kivívott szabadságát és függet­lenségét, tudatosítaniuk kel! azt, hogy győzelmet ünnepelve erősítjük felké­szültségünket arra, hogy bármikor döntő csapást mérjünk rájuk. (Hatal­mas taps). Ma nem is kellene felemlíteni azo­kat a nehéz napokat, amelyeket a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelor­szág és más országok nemzetei átél­tek a háború évei alatt, ha az impe­rialisták nem erősítenék támadó erői­ket, amelyek próbálkoznak elfoglalni a felmorzsolt hitleri imperializmus he­lyét és újból veszélyeztetik a békét, a nemzetek biztonságát és építőmun­ka ját. Ma nemcsak a 10 év előtt elért győ­zelmekről kell megemlékeznünk, ha­nem arról is, hogy hogyan történhe­tett meg az, hogy a rabló német im­perializmus, amely a fasiszta pártot emelte hatalomra, hódító háborút in­dított Európa és az egész világ nem­zetei ellen. Az első világháború után, amelyben Németországot leverték, sokan úgy vélekedtek, hogy a német imperializ­mus megvan semmisítve és már soha sem áll talpra. De a német imperializ­mus nemcsak, hogy talpra állt, hanem még agresszívebb erővé vált, mint az első világháború előtt volt. Németor­szágnak a háború előkészítéséhez és a legmodernebb felszerelés biztosítá­séra fejlesztenie kellett nehéziparát, el­sősorban a Ruhr-vidéken, a kohásza­tot és a hadiipart. Az amerikai mo­nopolisták nagy támogatásával való­sította meg ezt, akik hatalmas befek­tetéseket tettek a német gazdaságba és több milliárdos dollárhitelt nyúj­tottak Németországnak. De az amerikai imperialisták nem­csak Németország hadiiparának meg­újítását és fejlesztését segítették elő. Német kollégáikkal, a Ruhr-vidék iparmágnásaival, a bankárokkal és junkerekkel együtt — felnevelték a fasiszta vadállatot, amely példátlan módon durva háborút indított, de amely teljesen meg lett semmisítve. Az amerikai, angol és francia reak­ciós uralkodó körök a német milita­rizmus agresszív hódító törekvésének megfelelő politikát folytattak és a né­met imperializmus terjeszkedését ke­letre, a Szovjetunió ellen irányították. A nyugati országok imperialistái Ausztriát és Csehszlovákiát, utánuk pedig a többi európai országokat is kiadták a hitleristáknak a Szovjetunió elleni rablótámadás béréül. Ennek a gonosz politikának volt áldozata — amint ismeretes — Franciaország is és csaknem Anglia is. Mindezt fel kell idéznünk ma, mi­vel az USA és Nagy-Britannia impe­rialistái ma is lényegében ugyanazt a\ politikát folytatják, amikor a pári­zsi egyezmények alapján támogatják a német militarizmus megújítását, amikor újból kiépítik a Nyugatnémet Wehrmachtot és sújtó ökölként akar­ják felhasználni az agresszív imperia­lista háborúban, amelyet a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok ellen készítenek elő. Az imperialistáknak és a háború tervezőinek mélyen emlékezetükbe kellene vésniök azt a leckét, amiben fasiszta elődjük részesült. Nem kel­lene megfeledkezniük arról, hogy mi­vel végződött elődjük nagy étvágya. A német imperializmus leverésével és a nemzetek győzelmével végződtek. A rabló német imperializmusnak a vi­láguralomra irányuló alattomos terve kudarcot vallott. Amint ismeretes, ez a terv arra vonatkozott, hogy az európai, főleg a szláv nemzeteket le­igázzák, hogy a Szovjetuniót tönkre­tegyék, hogy az úgynevezett „ala­csonyabbrendű fajok"-at a német junkerek és kapitalisták fajának alá­rendeljék. A fasiszta barbárok ezért szállták meg az országokat, törölték el az emberek millióit a föld színé­ről, ezért pusztítottak el városokat és falvakat, ezért semmisítették meg az anyagi és kulturális emlékeket, ame­lyeket a nemzetek évszázadok kitartó munkájával alkottak. Ezt a nehéz időszakot a nemzetek sohasem felejtik el. A Nagy Honvédő Háború azzal a vi­lágtörténelmi győzelemmel végződött, amelyet a Szovjetunió nemzetei értek el, az orosz nemzet vezetésével Le­nin zászlaja alatt, drága kommunista pártjuk és vezére, Sztálin elvtárs ve­zetésével. (Hosszantartó taps.) A hői szovjet hadseregnek nagyszerű kato­nai győzelme volt ez a német fasisz­ta imperializmus hadseregei felett, amely „legyőzhetetlenségéve!" dicse, kedett. A szovjet társadalmi rendszer­nek és a sok nemzetiségű államnak győzelme volt ez a fasiszta rendszer felett, a szocialista gazdasági rendszer győzelme a kapitalista felett. Egyúttal a marxi-lenini eszme nagy győzelme volt ez, a hitleristák és azok impe­rialista táborbeli barátai burzsoáfa­siszta faji ábrándjai felett. .A béke és a nemzetek közötti barátság eszméjé­nek győzelme volt ez. (Taps.) A Hitler felett aratott győzelem után a világban, sajnos, nem alakult ki az a helyzet, amiről a nemzetek ál­modtak, nem következett be a biztos békés élet időszaka. Mindjárt a há­ború befejezése után az iťnperiallsta államok, amelyek háborút vezettek ugyan a hitlerizmus ellen, de az volt a vágyuk, hogy örököseivé váljanak, békeellenes, a békés nemzetek elleni összeesküvést szőttek. Az amerikai-ang-1 Imperialisták ab­ban reménykedtek, hogy a háború után legyengült, elvérzett Szovjetunió­ra találnak és számoltak azzal, hogy a Szovjetunió nemcsak, nem lesz ké­pes megakadályozni azt, hogy Euró­pában és az egész világban uralomra jussanak, hanem kénytelen lesz kö­nyörületükhöz folyamodni. De csalód­tak a történelem folyásában, ami gyakran előfordul az imperialisták­nál, akik hadilábon állnak a történ lemmel, de azért lényegében szívesen belemennek a kalandokba. (Derültség a teremben.) A valóságban azonban megmutatkozott, hogy a Szovjetunió megerősödve került ki a háborúból és nemcsak nem jött könyörögni a ka­pitalistákhoz, hanem segítette népi demokratikus táborbeli testvéreit meg­őrizni függetlenségüket és biztosítani ifjú népi demokratikus köztársaságaik felvirágzását. (Taps.) Ebben igaz, az imperialistáknak semmi örömük nincs. Az USA, Nagy-Britannia és más or­szágok imperialistáinak nincsenek Ínyére azok a mély változások, ame­lyek Európában és az egész világon a második világháború után bekövetkez­tek. Nem tetszik nekik, hogy a kapi­talizmusnak alaposan meg kellett húznia magát és hogy a Szovjetunió mellett feltűntek a Kínai Népköztár­saság, a Csehszlovák Köztársaság és más népi demokratikus országok is, amelyek a béke, demokrácia és szo­cializmus 900 milliónyi embert szám­láló hatalmas és legyőzhetetlen tábo­rába tömörültek. (Taps.) Nem tetszik nekik, hogy e tábor nemzetei kiza­varták a kizsákmányolókat és nagy­birtokosokat, hogy a dolgozók nép­uralmát léptették életbe és győzedelme­sen haladnak az új szocialista élet építésének útján. Az imperialisták a „Marshall-terv" javaslatával megpróbálkoztak, hogy úgy mondjam furfangos módon meg­másítani a háború utáni időszak tör­ténelmét és ennek a tervnek alapján hatalmuk alá rendelni az országok egész sorát. Csak néhány ország ural­kodó köreit sikerült hatalmuk alá rendelni, de nem sikerült nekik és sohasem fog sikerülni leigázni ezen országok nemzeteit; ezenkívül dollár­segítségük nem vezetett a gazdaság rohamos fejlődésére, sőt ellenkezőleg, a fejlődés üteme lassúbb lett és meg­zavarta a normális kereskedelmi kap­csolatokat; „önzetlen" segítségük azt okozta, hogy az országok, amelyek ebben a segítségben részesültek, egy­re nagyobb mértékben vesztenek füg­getlenségükből, önállóságukból. A nem­zetek ezt látják, nehéz őket becsapni és ezért növekszik a nemzetek elé­gedetlensége az USA politikájával. A Szovjetunió és vele együtt a né­pi mokratikus országok, amelyik j között van a Csehszlovák Köztársaság is, ezt a „segítséget" visszautasítot­ták és maguk saját erejükből nem­csak megújították a háború álul tönkretett gazdaságukat, hanem • háború előtti állapothoz viszonyítva és a marshallizált országokhoz hasonlítva nagyot haladtak előre. Már ez haragra gerjeszti az imperialistákat. De csak hadd dühöngjenek, ahogyan akarnak, a tények megdönthetetlenek. És a tények mutatják, hogy a népi demokratikus országok, amelyek visi­szautasították a dollársegítséget, gyorsabban és hathatósabban fejlesz­tik gazdaságukat, míg a burzsoá or­szágok, amelyeknek kezét köti a Marshall-terv keretében nyújtott „se­gítség", gazdaságukat lassúbb ütemben fejlesztik, kereskedelmük zűrzavaros állapotban van és védekezniük kell az amerikai árucikkek áradata ellen, amelykre a népnek gyakran nincs szüksége. Érvényes ez a kis és nagy országokra egyaránt, mivel nem az or­szág nagyságáról van szó, hanem ma­gáról az ügy lényegéről. Vegyük például Csehszlovákiát és Franciaországot. Igaz, hogy területi­leg és a lakosság számában is különb­ség van köztük. De úgy gondolom, hogy egyáltalán nem sértő Francia­ország, mint nagyhatalom számára, ha összehasonlítjuk őt a kulturális Cseh­szlovákiával, amely ugyan kis állam, de iparilag fejlett. Itt van néhány adat összehasonlítá­sul: Csehszlovákia és Franciaország ipari termelésének indexe, ha az 1937. évet 100-nak tekintjük, 1950-ben Csehszlo­vákiában 145, Franciaországban 124; 1954-ben Csehszlovákiában 220, Fran­ciaországban 154. A nyersvastermelés Csehszlovákiá­ban 1954-ben az 1937. évhez viszonyít­va 66,7 százalékkal emelkedett, mlg Franciaországban csupán 13 százalék­kal; az acéltermelés Csehszlovákiában 89,7 százalékkal növekedett, Francia­országban pedig csupán 34 százalékkal; a hengerelt termékek gyártása Cseh­szlovákiában 69,6 százalékkal, Francia­országban 30 százalékkal nőtt. (Élénk­ség a teremben.) Nem érzünk kárörömet a franciaor­szági lassú fejlődési ütem fölött, de Csehszlovákia népének joga van ma a fasizmus felett aratott győzelem év­fordulójának napján örvendeni a békés szocialista gazdasági építés szakaszán elért győzelmeinek és ezen az alapon népe anyagi és kulturális jóléte növe­kedésének is. (Taps). Tudjuk, hogy a német fasizmus fe­lett aratott, győzelem gyümölcsét meg­próbálkozott kihasználni a burzsoázia és a földbirtokos osztály, vagyis azok az osztályok, amelyek elárulták Cseh­szlovákia nemzeti érdekeit. Világos, hogy valóban független és szabad ál­lamot a csehszlovák nép csak akkor alkothatott, amikor megszabadult a ki­zsákmányolóktól és megteremtette a népi demokratikus rendszert. A népi demokratikus rendszerért folytatott harc döntő időszakát képez­ték az 1948 februárjának jelentős ese­ményei, amikor a kommunista párt, annak Központi Bizottsága és a dolgozók dicső vezére, Gottwald elvtárs által vezetett munkások és dolgozó parasz­tok döntő csapást mértek Csehszlová­kiában a belső burzsoá reakció erőire és az imperialista hírszolgálatra. Cseh­szlovákia nemzetei számára bekövet­kezett az új szocialista élet építésének korszaka a gépipar és közlekedés ál­lamosításénak alapján. Éppen ez biztosította az ország gaz­dasága rohimos fellendü'ését, a dol­/ geržók jólétének emelkedését, a nép ál-

Next

/
Thumbnails
Contents