Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-09 / 111. szám, hétfő

1955 május 9. UJSZ0 Minden erőnkkel hozzájárulunk ahhoz, hogy a Szovjetunió vezette demokratikus tábor a béke legyőzhetetlen bástyája legyen Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának ünnepi üiése a prágai Várban Vasárnap, május 8-án Csehszlovákia Kommunista Pártjánuk Központi Bizottsága, a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottsága és a Csehszlovák Köztársaság kor­mánya a prágai Vár Spanyol-termében ünnepi ülést tartott. Délelőtt 10 órákor az elnöki emelvényen helyet fog'altak a párt és a kormány képviselői, Karol Ba­cílek, Rudolf Barak, Alexej Čepička, Jaromír Dolan­ský, Zdenék Fierlinger, Václav Kopecký, Antonín Novotný, Viliam Široký, Antonín Zápotocký, Ľud­mila Jankovcová és Otakar Šimúnek elvtársak, a szovjet kormányküldöttség tagjai, Lazar Moj­szejevics Kaganovics, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, és az SZKP KB el­nökségének tagja, Gyemjan Szergejevics Korotcsen­ko, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének tagja, Kiril Szemjono\ics Moszkalenko, a Szovjet­unió marsallja, Mihail Alekszejevics Jasznov, a Moszkvai Városi Szovjet végrehajtó bizottságának el­nöke., Jeleňa Grigorievna Hahalina, a leningrádi te­rületi végrehajtó bizottság elnökhelyettese és Nyiko­laj Pavlovics Firjubin, a Szovjetunió prágai nagykö­vete. Az elnöki emelvényen foglaltak helyet a Csehszlo­vákia felszabadulásának tiyedik évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeken részt vevő kormánykül­döttségek vezetői: Lan Fu, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának alelnöke, Tadeusz Gede, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Fritz Selbmann, az NDfí minisztertanácsa elnökségé­nek tagja, az NDK nehézipari minisztere és az NSZEP KB tarjja, Hidas István, a Magyar Népköztár­saság minisztertanácsának elnökhelyettese, Iosif Chi­sinevschi, a Román Munkáspárt KB politikai irodá­•jának tagja, a Román Népköztársaság miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, Tódor Zovkov, Bul­gária Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Manuch Myftiu, az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, az Albán Mun­kapárt KB politikai irodájának póttagja, Ten lr-len, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszter­tanácsának elnökhelyettese, fS. Luvsan, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB tagja. Az elnökségben helyet foglalnak továbbá Jiri Hendrych, Bruno Köhler, Vrastislav Krutina és Vác­lav Pašek, a CSKP KB titkárai, František Zupka, a KSZT alelnöke, Miloslav Vecker, a CSISZ KB elnöke, valamint Josef Plojhár, Emánuel Slechta, Jozef Ky­selý és Ladislava Kleňhová-Besserová, a Nemzeti Front KB elnökségének tagjai. Az ünnepi ülésen részt vettek továbbá a CSKP KB tagjai és póttagjai, a Nemzeti Front Központi Bi­zottságának elnökségi tagjai, a kormány tagjai, a ke­rületi nemzeti bizottságok elnökei, a külföldi kor­mányküldöttségek tagjai, a CSKP kerületi bizottsá­gainak vezető titkárai, a kulturális és közélet kép• viselői, neves politikai és közéleti dolgozók. A csehszlovák és szovjet állami himnuszok hang­jai után Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB titkára nyitja meg az ünnepi ülést. A jelenlevők viharos tapsa közepette üdvözli a külföldi kormányküldött­ségeket, majd átadja a szót Viliam Široký elvtársnak. A jelenlévők lelkes ünneplése közben emelkedik szólásra a szovjet kormányküldöttség vezetője, Lazar Mojszejevics Kaganovics, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, az SZKP KB elnök­ségének tagja. Utána a többi külföldi kormányküldöttség vezetői üdvözlik Csehszlovákia népét az államünnep alkal­mából. Az ünnepi ülés részvevői néma csendben, állva hallgatják végig a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldött üdvözletet, amelyet Rudolf Barak elvtárs olvasott fel. Felcsendül az Internacionálé. A Szovjetunió lelkes éltetésével ér véget az ünnepi ülés. Viliam Široký elvtárs miniszterelnök beszéde Drága vendégek, tisztelt elvtársak! Tíz esztendő telt el nemzeteink tör­ténetének legdicsőbb és legjelentő­sebb napja — hazánknak a hős szov­jet hadsereg által való felszabadítása óta. Ez a nap elmúlhatatlanul él egész népünk szívébén és lelkében. Halhatat­lan a szovjet hősök emléke, akik éle­tüket adták hazánk szabadságáért. Örök szeretetünk és hálánk illeti a nagy Szovjetuniót, amely erőt és áldo­zatokat nem kímélve kiragadta or­szágunkat a hitlerista német milita­risták béklyóiból és lehetővé tette szá­munkra, hogy elinduljunk az új élet útján, a szocializmus útján. A cseh és a szlovák népet a múlt­ban mindig szeretet és barátság fűzte a. nagy orosz néphez, amelyre az el­nyomás nehéz éveiben nem egyszer reménykedve függesztette pillantását. A cseh és a szlovák történelem szá­mos nagy alakja, fejlett tudományunk és irodalmunk nem egy úttörője me­rített az orosz tudomány és a haladó orosz művészet gazdag forrásából. Ezek a testvéri kapcsolatok különösen a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom után erősödtek meg lényegesen, amikor a dolgozó nép vágyakozva és reménykedve fordult a nagy Szovjet­unió felé. Amikor a dicső szovjet had­sereg felszabadította hazánkat, valóra vált népünk évszázados álma. A Szov­jetunióval őszinte, baráti és testvéri együttműködésben, a Szovjetunió sok­oldalú támogatásával szocialista or­szágépítésünk során, országaink együttes harcában a békéért és a szocializmusért fejlettebb fokon vál­nak valóra múltunk legjobb haladó ha­gyományai. \£gész népünk forró sze­retettel viseltetik a Szovjetunió iránt és ennek a szeretetnek, szilárd és megbonthatatlan barátságunknak kife­jezője a gottwaldi jelszó: „Örök idők­re a Szovjetunióval!" Ma egész népünk szívéből fakadó boldog és lelkesült üdvözlet száll Ke­letre. a szovjet néphez. Vele száll az az őszinte kívánságunk, hogy virágoz­zék és szépüljön, legyen boldog or­szága, érjen el új, dús sikereket a kommunizmus nagyszerű építésében. És biztosítjuk a szovjet népet arról, hogy nincs a világon olyan erő, amely megrendíthetné nemzeteink szilárd és megbonthatatlan barátságát, hűségét a nagy Szovjetunió iránt. Az a nap, amelyen a hős szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, egyben az imperialista náci-hadsereg feltétlen kapitulációjának, a szovjet fegyverek dicső győzelmének napja a hitlerista Németország fölött. A szov­jet hadsereg a világ történelmében példátlan óriásméretű harc után nem­csak meghozta a szabadságot nekünk és számos más európai és ázsiai or­szágnak, hanem megmentette a világ civilizációját, az egész emberiséget is a fasiszta zsarnokságtól és barbárság­tól. A békeszerető emberiség emléke­zetében örökké élni fognak azok a szavak, amelyeket J. V. Sztálin mon­dott 1941. november 7-én a Vörös­téren, abban az időben, amikor a fa­siszta hordák elkeseredetten rohamoz­ták Moszkvát: „A német betolakodók igájába került és rabszolgasorsba dön­tött európai nemzetek felszabadítóju­kat látják bennetek. Nagy felszabadí­tó hivatás jutott osztályrészetekül, le­gyetek méltók rá!" A szovjet hadsereg nemcsak saját hazájának szabadságáért, hanem a leg­igázott nemzetek felszabadításáért is küzdött és példátlan hősi harca re­ményt és elszántságot öntött a rab­ságban sínylődő népekbe, hogy szem­beszálljanak a hitlerista megszállók­kal, harcra lelkesítette és erősítette őket és rendíthetetlenné tette a győ­zelembe vetett hitüket. Népünk, amely oly nehezen viselte a német fasiszta megszállás terhét, sohasem felejti, mit jelentett számára a szovjet nép hősi harca, milyen óriási erkölcsi erőt me­rített J.V.Sztálinnak, V. M. Molotov­nak és a Szovjetunió más képviselői­nek beszédeiből, a moszkvai rádió adásaiból. A szovjet hadsereg becsülettel és sikeresen eleget tett nemes felsza­badító hivatásának és a Volga partjai­tól a berlini Reichstagig vezető legen­dás előnyomulásával, amelynek során kemény és véres harcokban kellett megtisztítania minden talpalatnyi föl­det afasiszta hordáktól, porrá zúzta a német imperialisták elvetemült világ­uralmi terveit. A szovjet hadsereg véghezvitte felszabadító feladatát, bár a nyugati hatalmak átlátszó ürügyek­kel szabotálták a második front meg­nyitását és annak ellenére, hogy a né­met imperialisták közel egész Eu­rópa gazdasági erejével rendelkeztek és ideiglenesen megszállták a Szov­jetunió területének jelentős részét. Ez a Szovjetunió győzhetetlen erejét bi­zonyítja, amely kiállta a legnehezebb próbát és nem gyöngébben került ki a megpróbáltatásokból, mint azt egyes nyugati úgynevezett barátai remélték, hanem megacélozottan és erősebben, mint bármikor azelőtt. A szovjet fegy­verek győzelmének nemzetközi je­lentősége nemcsak abban állt, hogy megsemmiáltő vereséget mértek a hitlerista Németországra, hanem ab­ban is, hogy egyedül a Szovjetunió, a világ első szocialista állama bizonyult a nemzetek szabadsága védelmezőjé­nek és támaszának és képes volt megoldani az előtte álló feladatot, ké­pes volt megszabadítani Európa és más világrészek népeit a német im­perializmus igájától. A Szovjetunió győzelmének nemzet­közi jelentősége azonban ezzel még nem merül ki. A tőkés országok szé­les néptömegei felismerték, hogy a szovjet nép csodálatos erejének, er­kölcsi-politikai egységének, nagy sike­rének forrása a szocialista rend. Ezért a szovjet hadsereg győzelmes előnyomulása egyben Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy eszméinek dia­dalmenete volt, azoké az eszméké, amelyeket a német fasiszták tűzzel­vassal kiakartak irtani. Hallatlanul megnőtt a néptömegek elszántsága és akarata, hogy minden időkre véget vessenek a nyomort, éhséget, munka­nélküliséget és elnyomást szülő tőkés­rendnek, hogy a maguk kezébe ve­gyék sorsuk intézését. A szovjet had­sereg felszabadította nemzetek belső ügyeiket szabadon, saját akaratuk szerint rendezhették. Véget vetettek annak, hogy bármilyen idegen hatalom beavatkozhassék belső ügyeikbe. A szovjet hadsereg felszabadította kis és nagy országok valóban íügc^.len és önálló államok lettek. Ezeknek az or­szágoknak néptömegei megértették, elérkezett az idő, amikor csak tőlük függ, hogy megvalósítsák mindazt, amiért hosszú évszázadokon át harcol­tak és életüket adták a nép legjobb fiai, ami után mindeddig hiába vágya­koztak, megértették, elérkezett az az idő, hogy végre a maguk kezébe ve­gyék ügyeik Intézését. A nép a kom­munista és munkáspártok vezetésével hatalmas és feltartóztathatatlan kez­deményezéssel számos európai or­szágban új, népi demokratikus rendet juttatott uralomra, amelyben a nép sikeresen leszámolt a burzsoá reakció­val és elindult a szocialista országépí­tés útján. Nem sokkal később Kína egész területe fölött is a Kínai Nép­köztársaság győztes zászlaja lengett. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háború­jának és a leigázott nemzetek nemzeti felszabadító harcának közvetlen kö­vetkezményeként tehát létrejött a szo­cializmus és a béke ^hatalmas tábora, amely beláthatatlan területet foglal el Berlintől Sanghajig, s amelyben közel egymillárd ember küzd boldog jövő­jéért. Csehszlovákia nemzeteinek nagy sze­rencséje, hogy a béketábor országainak sorában a Szovjetunió oldalán a mi né­pi demokratikus Csehszlovák Köztársa­ságunk is kiharcolta helyét, hogy a mi népünk is a kommunista párt vezeté­sével megértette: elérkezett annak ideje, hogy lerázza a tőkésrend és az imperializmus igáját, hogy gyönyörű or­szágának ura, egyetlen jogos és jogo­sult uralkodója legyen. A burzsoá kor­mány 1938. évi gyalázatos árulása és a burzsoá reakció képviselőinek árulá­sa, amelyet a megszállás éveiben és a felszabadulás után követtek el a nem­zet érdekei ellen, meggyőzte népünket arról, hogy végérvényesen véget kell vetni a tőkések uralmának, mégpedig nemcsak azért, mivel a tőkésrend mér­hetetlen szenvedéseket hozott népünk­nek, hanem azért is, mivel a burzsoázia teljesen alkalmatlannak bizonyult arra, hogy biztosítsa hazánk szuverenitását és függetlenségét, határai biztonságát. A nemzeti felszabadító harc vezető ereje a Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette munkásosztály lett, amely magasra emelte a nemzeti füg­getlenség és a demokrácia zászlaját. Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzeti és demokratikus forradalom vezető erejeként a legnagyobb felelős­ségtudattal vállalalta nagy történelmi feladatát a felszabadított népi demok­ratikus Csehszlovákiában. Csehszlová­kia Kommunista Pártja politikájában — következetesen követve a marxizmus­leninizmus halhatatlan tanítását és az orosz bolsevikok felbecsülhetetlen ta­pasztalataira támaszkodva — felhasz­nálta mindazokat az értékes és tanul­ságos tapasztalatokat, amelyeket mun­kásosztályunk az első világháború után, forradalmi mozgalmainak idején gyűj­tött, valamint azokat a felbecsülhetet­len tapasztalatokat, amelyeket népünk München, a megszállás és a második világháború, a hitleri fasizmus ellen folytatott felszabadító harcok éveiben szerzett. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindezekből a tanulságokból kiindulva helyesen felismerte, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszán népünk csakis akkor biztosíthatja véglegesen országának szabadságát és független­ségét, ha teljesen megszabadul az im­perializmus béklyóitól és a kapitalista uralomtól. A kommunista párt a hely­zetnek és társadalmi erők viszonyának tudományos elemzésére támaszkodva helyesen felismerte, hogy viszonyaink­ban a nemzeti és demokratikus forra­dalom a szocialista forradalom tör­vényszerű alapja és kiindulópontja, amelynek során új osztály kerül ura­lomra, a munkásosztály, amely a pa­rasztsághoz fűződő szilárd szövetségé­re, a Nemzeti Frontban tömörült nép bizalmára és támogatására támaszko­dik. A kommunista párt ezért harcba vezette a dolgozó népet a nemzeti és demokratikus forradalom következetes megvalósításáért, a burzsoázia ellen­állása és szabotázsai ellen. Hiába igye­kezett a burzsoázia megtartani és meg­szilárdítani pozícióit. Végül is törekvé­seivel, amelyekkel fékezni igyekezett a forradalmi fejlődést és helyreállítani a tőkésrendet, teljes elszigeteltségbe került. 1948 februárjában a burzsoázia ellenforradalmi puccskísérlete teljesen meghiúsult a kommunista párt, a mun­kásosztály és az egész dolgozó nép ere­je és ébersége következtében. A bur­zsoá reakciót, amely fenntartás nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents