Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-01 / 103. szám, vasárnap

:CE OR; Készülünk május 9-re A katonák nagy előkészületek jegyében élnek. Ahogy tavaly, az idén is kemény katonalépésektől, menetelestől katonaindulóktól hangosak a kaszárnyák udvarai és előterei. Katonáink készülődnek, meg akarják mutatni dolgozóinknak harci erejüket, felkészültségüket. Meg akarják nekik mcndani, hogy nyugodtan dolgozhatnak, építhetnek, ok őrséget állnak. Nézzük meg a kaszárnyák egyikét. A labdarúgó-pályán katonák csoportját láthatjuk. A füst után ítélve inkább dohányosak csoportját. A félórás menetelés után jól esik egy szippantás. Szünet van. A sorok azonban bontatlanok. Felhangzik a vezényszó. A fegyverek — minha szárnyat kapnának — a vállakra repülnek. „Rimko katona, jobban húzza magához a fegyvert!" „Skatuliák, eroscbben tarstsa a puskát!"' — intik a parancsnokok a katonákat.' Még Zeglen és Náton katonák nevét hallottuk, de nem volt időnk megfigyelni, mit mondanak nekik, mert Štejnmajer tiszt kiadta a további parancsot és az egység elindult. Ma a fegyver helyes tartásét tanulják menet közben és a „Fegyvert szegezz!" „Puskát vállra!" elvégzését. Štejnmajer tiszt most „hármat" a ballábra vezényel, majd négyet, s aztán: „Fegyvert!" A fegyverek megvillannak és máris előre szegezett puskákkal megy tovább az egység. Jól sikerült. A parancsnok azonban még mindig elégedetlen. A parancsnok most hozzánk jön éfs mosolyogva mondja: „Jól megy, tudjuk, ezt azonban nem mondhatjuk meg. Kis hibákat „bolhákat" keresünk, hogy így a legkisebb hiányosságot is kiküszöböljük." Nem szabad már azt gondolni, hogyha már jól megy, nem kell a gyakorlatoknak figyelmet szentelni. Nehogy a fejünkbe szálljon a dicsőség. „Három, négy, fegyver!" A parancs még néhányszor ismétlődik. Némelykor a fegyver elörészegzését, máskor a vállra tevését jelenti. így futnak a percek. A nap már lemenőben van. Sugarai nem érnek el a labdarúgó-pályára, csak a szuronyokon csillannak meg. A gyakorlat is befejeződik mára. A katonák és a parancsnokok megvannak elégedve a jól végzett munkával. Este elkészülnek, hogy holnap ugyanolyan jól teljesíthessék feladataikat, mint a mai gyakorlatot. Csak igy tovább, elvtársak! Közeledik május 9. Ha a gyakorlatokat továbbra is olyan felelősségérzettel és keddvel végzitek, mint ma, a seregszemlén biztosan az elsők között lesztek. Š. Durkovič tiszt Kommunista nem maradhat el Jirka Vejdelek eleinte nem volt olyan kitartó, erős legény, mint ma. Jirka földmérő mérnök. Persze szögmérővel a kezében katonai szolgálatának első napján is versenyt futott volna az édes anyaföldön. Fedezéket ásni, kúszni és puskával, felszereléssel futni, ez már nem volt kedvére. Egyébként Jirka Vejdelek kommunista mindenben jó segítőtársa volt parancsnokának, Biriovec főhadnagynak. De ha fedezékásásról vagy a géppuska hordozásáról volt szó, nehezen találták Jirkát a parancsnok közelében. Egyszer Biňovec főhadnagy szakasza az „ellenséges" őrség megtámadása után több kilométert futott a sáros terepen hegynek felfelé, vízmosásokon, gödrökön keresztül. Jirka Vejdelek már roskadozott a géppisztoly és a gépfegyver terhe alatt. Már csak egy alak körvonalai tartották lábon, melyet maga előtt látott futni az alkony homályában, s amely kitartóan futott. A parancsnok gépszerűen futott, <• magával ragadta az egész szakaszt, mely egy csomóban követte. Jirka megfeszítette minden erejét, hogy ne veszítse szem elől a parancsnok alakját, aki a sötét erdő széléhez közeledett. A visszavonulás elején a parancsnoktól távol tartotta magát, most sokat adott volna érte, ha közvetlenül mögötte lehetett volna. De Jirka mégis csak elmaradt a többiektől. Amikor a szakasz elhagyta a földeket és eltűnt a sötét erdőben, Jirka még csak a föld közepe táján járt. Nem bírta tovább. Most a szakasz élén futó alak visszatekintett, megfordult, megkerülte a szakaszt és a lihegő Jirka felé tartott. A főhadnagy megállt Jirka előtt és szigorúan kérdezte: „Miért maradt hátra?" A géppuskát — főhadnagy elvtárs — már nem bírom — felelte levegő után kapkodva. „Hányszor cipeltem én már ezt a gépuskát, maga pedig, ilyen erős ember létére nem bírná?" — csodálkozott a parancsnok. Vejdelek szemébe nézett és még eyy szót mondott: Egy kommunista? ... De ha tényleg nem bírja, majd én viszem. És a parancsnok megfogta a golyószórót. Jirka nyelt egyet és ökölbeszorítottá kezét. Ebben a pillanatban eszébe jutott valami: Katonai szolgálata első napjaiban, amikor a főhadnagy arról a bizalomról beszélt, amelyet a parancsnokok helyeztek belé, amikor a felderítökhöz osztották be ... A parancsnok kötelezettségvállalása: Tavaly szakasza mind a nyolc kommunistájából kitűnő, példás katonákat nevelt. És az idén még jobb eredményt akarnak elérni.. Eszébe jutottak a „Tavasz az Oderán", „A csillagok", „A Dovator-generális" filmekről tartott megbeszélések: akkor megígérték, hogy olyanok lesznek, mint Lubencov, Travkin, Dovator, Gordijonkov és hogy ők is követnék Biňovec főhadnagyot minden veszélybe ... És most lemaradt a parancsnok, az egész szakasz mögött. Eszébe ötlött: talán azt gondolja, hogy már nem akarok futni; igen, ez lehetséges, a gyakorlótéren mindig olyan savanyú arcot vágtam ... és ha most a parancsnok ezt gondolja? Nem, ez nem lehetséges. És most — Jirka kihúzta magát, szinte rákiáltott a parancsnokra: „Nem, főhadnagy elvtárs, én ezt a golyószórót nem adom.. Szégyelnéni magam." Kikapta a parancsnok kezéből és így szólt: „Megyek". Ezután a legnehezebb meneteléseknél is mindketten az elsők között voltak. Karel Kroupa tiszt Egységünk életéből Foglalkozás utáni szabad időnket tetszésünk szerint használjuk ki. Sokan olvasnak, néháiny csoport sakkozik, az egység többségét azonban a lövöldén találhatjuk meg. Itt gyakoroljuk a lövést kisöblű fegyverrel. A gyakorlatok folyamán állapíthatjuk meg a legjobban, ki hogyan kezeli fegyverét. Aki itt a lövöldén megfelelő eredményt ér el, azt a lövészversenyekre küldjük, amelyeket minden második vasárnap rendezünk. A legutóbbi versenyen a legjobb eredményeket 100 lehető pontból Horálek 62, GotUieber 91, Beneš 88 és Samek 86 ponttal érték el. Hasonló versenyek rendezésével elérjük azt, hogy egységünk többsége a kiképzési év végéig megszerzi a sportlövész képesítését. Hazák felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából a dolgozók ezrei lépnek , be a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségbe. Ezen a téren szakaszunk kalóriái megmutatták, hogy jó úton haladnak, mert a szakaszban kivétel nélkül mindnyájan' a CSSZBSZ tagjai vagyunk. Már csak néhány nap válaszit el a prágai díszszemlétől. Egységünkben a díszmenet már jól megy, csak itt-ott tf'állhatunk még néhány kisebb hibát. A hibák: egyes elvtársak nem emelik elég magasra lábukat a díszlépésnél, vagy nem tartják helyesen fejüket a „Jobbra néz" gyakorlatnál. Ezeket a hibákat segítenek eltávolítani Kušner és Tošenovský elvtársak, akik állandóan figyelmeztetnek a szabályok pontos betartására. G. F., közkatona JKríjuP A Žiika-iskola tanulói a népiskolái, tanulóival együtt nézik a május 1-i menetet, amelyben boldog jövőjük biztosításáért harcoló katonáink és dolgozóink karöltve tüntetnek a bekéért a proletár netazetköziseg e nagy ünnepén. BERLIN ELESTE A szovjet n-jdserej Nyugat-Magyarországból intézett hatalmas csapása 1945. tavaszán szétzúzta a hitleri parancsnokság azon terveit, hogy meghosszabbítsák a háborút az ausztriai „Alpesi-erod" ellenállásává^ Csak egyetlen remény maradt számukra: Berlin kemény védelmével időt nyerni és kivárni a Hitler-ellenes koalíció felbomlását, amelyben a nyugati reakció mesterkedései, valamint az Egyesült Államokkal és Angliával Bernadott svéd herceg közvetítésével megkötendő különbékére való törekvések következtében hittek. Ezért a hitleristák megszüntették ellenállásukat a nyugati fronton és minden erejüket Berlinben összpontosították a szovjet katonaság ellen. Száz kilométer hosszúságú védelmi vonalat építettek, amelyen összpontosították a „Visztula" és a „Közép" nevű hadseregcsoportok katonáinak millióit. A szovjet hadsereg, hogy megakadalyozza a világreakciónak a háború meghosszabbítására irányuló sötét terveit, 1945. áprilisának végén támadni kezdett. Április 16-án megkezdődött az első fehérorosz front offenzívája az Oderánál. A front katonái, akiknek parancsnoka G. K. Zsukov marsall volt, áttörték a münchbergi szakaszon az ellenséges védelmet és észak .felől megkerülték a 9. német hadsereg magvát, amely a frankfurti körzetben ellentámadásokkal igyekezett veszélyeztetni az I. fehérorosz és az I. ukrán front szárnyait. Az I. ukrajnai front I. A berlini harci helyzet térképé. Sz. Konyev marsall parancsnoksága alatt azonban dél felöl is megkerülte okét és így megteremtették a bekerítés feltételeit. Az I. ukrajnai front harckocsi alakulatai gyorsan nyomultak előre Zossenon keresztül, ahol április 23-án elfoglalták a hitleri főhadiszállást, majd Postupimon keresztül Ketzin község felé tartottak Berlin nyugati szélen és ott egyesültek az I. fehérorosz front harckocsiegységeivel. Berlint bekerítette a szovjet hadsereg acélos köre. Ebben a kétségbeejtő helyzetben Hitler személyesen adta ki a parancsot egy katonai intézkedésre, amelynek egyben

1 politikai célokat is kellett szolgálnia: a nyugati frontról Berlinhez helyeztette át a 12. német hadsereget, amivel megnyitotta a frontot az angolamerikai katonaság előtt. A 12. hadseregnek segítenie kellett volna a bekerített 9. hadsereget, amelyet a szovjet hadsereg Berlintől délkeletre elvágott és vele együtt kellett volna kitörnie a Berlin körüli gyűrűből. Az I. ukrajnai front katonasága azonban szétzúzta a sereget Treuenbritzen körzetében és ezzel megpecsételte a 9. ellenséges hadsereg sorsát. Az erőddé alakított Berlin még ellenállt. A szovjet hadsereg április 21én közvetlen támadást intézett a város ellen és egy hét alatt az ellenséget nehéz utcai harcokban visszavetette a város közepébe. Április 30-án szovjet géppisztolyos katonák feltűzték a Reichstag épületére a vörös zászlót. A városban levő német haderők helyzete kilátástalanná vált. A hitleri parancsnokság azonban meg akarta várni az angol-amerikai katonaság megérkezését, . meg akarta akadályozni, hogy a szovjet hadsereg foglalja el a várost és folytatta az ellenállást. Május 2-án reggel a német katonák parancsnokaik mesterkedései ellenére tömegesen kezdték megadni magukat. Berlin — a fasiszta vadállat barlangja — elesett. J. Fukatsch, tiszt. /