Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-29 / 129. szám, vasárnap

/ 1955. május 29. UJSZ0 X" A szenei járás példája nyomán Ä nagymegyeri járás az idén a szlo­vákiai járások legjobbjai közé tar­tozik a begyűjtési terv teljesítésében. A nagymegyeri szövetkezeti tagok, az egyénileg gazdálkodó földművesek és az állami gazdaságok dolgozói május elsején büszkén jelentették, hogy az állattenyésztési termelés minden ága­zatában száz százalékon felül telje­sítették a beadási tervet. A járás 1955. május 10-ig a ser­téshúsbegyűjtési tervét 96,6 száza­lékra, a marhahúsét 124,9 százalékra, a vágásra szánt borjúkét 103,3 száza­lékra, a tojásét 104,5 százalékra és a tejbegyűjtés tervét 113,6 százalék­ra teljesítette. A járás túlnyomó része szövetke­zeti alapon gazdálkodik. A szövetkezeti nagytermelés előnye az egyénileg gazdálkodó földműve­sek kistermelése felett a begyűjtési terv teljesítésében Is megmutatko­zik. Nem maradnak le azonban az egyé­nileg gazdálkodó földművesek ós a kö­zépparasztok sem, akik közül 1321 teljesítette marhahúsból egész évi be­adási kötelezettségét és 1494 a to­jásbeadási kötelezettségét. Benkó elvtárs, a Begyűjtési Minisz­térium járási meghatalmazottja büsz­kén Jelentette, hogy a nagymegyeri járásban minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy a dolgozó parasztok tel­jesítsék a hús, a tej és tojás egész évi beadási tervét. Benkó elvtársat po­litikai-szervezési munkájában a járási pártbizottság, a járási nemzeti bizott­ság és a helyi nemzeti bizottság is támogatja. A nagymegyeri járás a be­gyűjtésben elért jó eredményeit elsősorban a szocialista munkaver­senynek köszönheti, amelyet a ga­lántai járással folytat, s amely a nagvmegyeri járás mögött csak né­hány ponttal maradt el. A szocia­lista munkaverseny elterjedt a be­gyűjtési dolgozók, a községek, az egységes földművesszövetkezetek között is. Dömötör elvtárs begyűjtési dolgozó munkakörzetében kiváló eredménye­ket ért el, és a begyűjtési dolgozók járási szocialista munkaversenyében az első helyen áll. A nagymegyeri járásban a beadási terv teljesítéséért a fő érdem azon­ban a szövetkezeti tagokat, a. földmű­veseket és az állami gazdaságok dol­gozóit illeti. A legjobb községek közé tartoznak Kolozsnéma, Tany, Balony, Bögellő, Medve. Nagyon jó eredményt értek el az állami gazdaságok dolgo­zói a sártéshús beadásában és az idő­szaki tervet 149,3 százalékra teljesí­tették. Nem maradna!^ le azonban az egyé­nileg gazdálkodó földművesek sem. A nemesabonyi Nagy Gáspár és Végh József már teljesítették a sertéshús, a marhahús és a tojás egész évi beadási tervét. Példás gazdálkodók közé tartozik a cslllz­radványl Zsigó József Is, aki 550 tojás és 127 ko marhahús beadásá­Készítik a gépeket az aratáshoz Amíg kínt a földeken élénk mun­ka folyik a tavaszi munkák gyors elvégzéséért és a növényápolás si­keréért, a kálnai traktorállomás javitómühélyében újabb mezőgaz­dasági gépeket javítanak meg a további munkákhoz. Annak idején több krumpliültető és kukoricave­tőgépet szereltek át négyzetes ül­tetésre, ma pedig már előkészítik az aratáshoz az önkötöző gépeket. Ugyancsak javítják a kombájnokat is, hogy idejében készen legyenek. A műhelyekben dolgozó elvtársak hazánk felszabadításának 10. év­fordulója tiszteletére kötelezettsé­get vállaltak, hogy 22 696 koroná­val csökkentik az önköltséget. Vál­lalásaiknak becsületesen eleget tettek és megvan rá a remény, 1 hogy a traktorállomás a közeli na­! pókban száz százalékra teljesíti ta­t vaszi munkatervét. ? Veres Vilmos, Cjbars. val teljesítette egész évi beadási kötelezettségét. Becsületesen teljesítik a beadást An­gyal Kálmán és Varga Péter szakálla­st gazdák is. Forró István bogyai föld­műves 157 kg sertéshús, 147 kg mar­hahús beszolgáltatásával teljesítette egész évi beadási kötelezettségét és az tlőírt 546 db egész évi tojásbeadási kötelezettségéből már 493 db-ot teljesí­tett. Kondé Imre apácaszakállasi gaz­dálkodó 108 kg sertéshús, 103 kg mar. hahús beadásával teljesítette az egész évi beadását és az egész évre előírt 470 liter tejből már az első negyed­évben beadott 213 litert. Fél István ekecsi egyénileg gazdálkodó földmű­ves sem maradt el és 637 tojás, 175 kg sertéshús, valamint 154 kg mar­hahús beadáséval teljesítette egész évi kötelezettségét, az egész évre elő­irt 672 liter tejből már az első ne­gyedévben beadott 406 litert. Azonban hiba lenne, ha nem ven­nénk észre azokat a hiányosságokat, amelyek gátolják a begyűjtési terv még eredményesebb teljesítését a já­rásban. A beadások teljesítésének elemzésénél látjuk, hogy a nagyobb gazdák elégtelenül teljesítik a beadá­si kötelezettséget. Például 1955. ápri­lis 30-ig a nagyság szerinti második csoportba tartozó földművesek a ser­téshús félévi beadási tervét csak 14 százalékra teljesítették. A nagyme­gyeri járásban lényegesen javulna a begyűjtés, hogy ha az összes mező­gazdasági üzemek megkezdenék az előírt beadások teljesítését. Május 1­ig még 610 mezőgazdasági egység nem teljesítette sertéshús, 2337 egység marhahús és 573 egység tojásbeadási kötelezettségét. Ebből kitűnik, hogy ha szépek is az eredmények, de még sok a pótolni való. Ezért a begyűjtés és a nemzeti bizottságok dolgozói a legrövidebb időn belül fokozottabb mértékben fog­nak igyekezni, hogy utolérjék a szenei járást, amely az első negyedévben Szlovákiában a begyűjtési terv telje­sítésében a legjobb eredményt érte el. Anton Vrabec, begyűjtési dolgozó, Bratislava. Addig jár a korsó a kútra... Az ipolysági ügyészség e napokban hozott ítéletet Varga István alsó­szemerédi kulák ügyében. A tárgya­lás nyilvánosan zajlott le úgy, hogy a kuláknak az egése nyilvánosság előtt kellett számadást adni gaztettei­ről. Varga István 22 hektár földdel ren­delkezett. Ebből egy hektár volt a szőlő. A múltban ezt a területet ki­adta felesbe és harmadába megdol­gozni a szegény földnélkülieknek. Azok dolgoztak, ő pedig csak a zsá­kot tartotta. Hej, de jó vil ág volt ez neki. Ez volt aztán az igazi kulák­világ. Parancsolni, nem dolgozni, jól élni: ez volt a kulákok három élet­elve. így is menŕ ez, de csak addig, amíg a kizsákmányoltak és az elnyo­mottak is emberi módon kezdtek él­ni. A felszabadulás után egyre csök­kent a kulákok tekintélye. A földnél­küliek földhöz jutottak, majd később szövetkezetet alakítottak. Nem volt már senkinek szüksége Varga István harmados vagy feles földjére. Varga István mindezeket először mosolyog­va nézte, később pedig már összeszo­rított fogakkal vette tudomásul, hogy Alaószemeréden is húnyóban van a kulákok csillaga. Le-lejárogatott a borospincébe, hogy a hegy levével nedvesítse a dühtől kiszáradt torkát. A boroshordók között törte a fe­jét, mit is lehetne üt tenni. Azt ő sehogyan sem nézhette, hogy lassan­lassan már az ő szavát nem veszik semmibe. Pedig hát agitált ő jobban, mint akármelyik agitátor. Kibeszélte volna még a lelkét is, ha a szövet­kezet ellen beszélhetett. Erre alkal­ma azonban kevésszer nyílott, mert ha valamelyik szövetkezeti tagnak el­kezdte, hogy hát így meg úgy az a szövetkezet, legtöbbször gúnyos mosoly volt rá a válasz* No, de ez még mind semmi sem lett volna, de attól még rettene­tesebb dologtól volt lúdbőrös a kulák háta, hogy nem volt már potya mun­kaerő. A kuláknak és családjának kel­lett megfogni, ületve kellett volna megfogni a kapa, meg a kasza nyelét. Erre azonban már nem szánta rá ma­gát Varga István. „En bizony mm termelek másnak. Elég nekünk a kis szőlő, megélünk mi abból is szegénye­sen", — elmélkedett a bölcs kulák. Beadási kötelezettség — azt teljesít­se a szövetkezet, ha akarja". Ügy is tett a kulák, ahogy gondol­kozott. A földet nem művelte, álla­tokat sem tartott, csak annyit, ameny- ' nyire spját magának szüksége volt. így tudta ezt mindenki. 1952-ben már annyira megnőtt a szarva, hogy a beadási kötelezettség teljesítéséből egyáltalán nem csinált magának gondot. Fűnek-fának pana­szolta, hogy maholnap már éhen hal. „Rossz volt az időjárás, nem termett semmi. Ej, de veri is az isten az em­bert." A Begyűjtési Minisztérium járási meghatalmazottja is tudomást szerzett arról, hogy Alsószemeréden egyik ku­lák éhhalállal szándékozik elköltözni erről a világról. Nosza, neki sem kel­lett több, rohant a faluba, hogy „meg­mentse" a túlvüágra készülőnek az életét. Mivel a járási meghatalmazott a nagy sietségben elfelejtett egy kis élelmet magával vinni, hát kénytelen volt egy falat harapnivaló után kicsit körülnézni a kulák portáján, hogy megmentse a porta becses tulajdonosá­nak az életét. A munka nem is colt hiábavaló. Nagy keresgélés után mégis csak került egy kis harapnivaló. A járási meghatalmazott akárcsak egy mű­vész a varázsbotjával sonkát, szalonnát és bort varázsolt elő, de nem a kamrá­ból, hanem az istálló falából. így ki­sült, hogy az éhenhalni készülő ku­láknak bizony nem volt oka arra, hogy az éhenhalás csúnya halálnemét válassza, mert a megnyúlt falak kö­zött két szép disznó sonkája, szalonná­ja, és 8 hektoliter bor volt. Ezt a csínytevését azonban már nem úszta meg szárazon, mert a hűvösre került, a rács mögé. Varga István a börtönbüntetés le­töltése után hazatért. Megint ravasz­ságon törte a fejét. Beadási kötele­zettségét újból csak nem teljesítet­te. Az 1953—54-es évben 24 máz.-a sertéshússal, 9,5 mázsa marhahússal, 7108 tojással, 7090 liter tejjel, 84 má­zsa búzával, 31 mázsa rozzsal, 80 má­zsa árpával, 12 mázsa kukoricáml, 32 mázsa krumplival és 11 mázsa ola­jos magvakkal maradt adósa az állam­nak. Az idén már annyira vetemedett a kulák, hogy egyáltalán vetni sem akart. A helyi nemzeti bizottság több­szöri felszólítására mindig ezt vála­szolta: ,.Adjatok vetőmagot, akkor majd vetek". A helyi nemzeti bizott­ság a járási nemzeti bizottságon ke­resztül ki is eszközölte, hogy a kulák is kapjon vetőmagot. Kapott is majd nem 6 mázsa jó minőségű vetőmagot. A kulák azonban nemhogy megörült volna a vetőmagnak, hanem alaposan megrémült tőle. Kézzel-lábbal tilta­kozott a vetőmag ellen. „Nincs nekem arra pénzem, honnan is volna" — így a kulák. A vetőmagot nem is vitte el. A helyi nemzeti bizottság tagjai kí­váncsiak voltak, hogy vajon milyen turpisságon töri megint a fejét a ku Iák. Valamennyiük csodálkozására Varga István hozzálátott a vetéshez. Vetett egy nap, vetett másnap. A he­lyi nemzeti bizottság tagjai kíván­csiak voltak, vajon mit is vet a ku­lák. Kezdetben azt panaszolta, nincs vetőmagja. Amikor kapott, nem kellett neki, most pedig vet. El is látogat­tak a kulákhoz. Érdeklődtek nála, hogy milyen vetőmagot vet. „Ami lyent az isten adott" — válaszolta ravaszul. A helyi nemzeti bizottság tagjai kíváncsiak voltak, vajon milyen vetőmagot kaphatott a kulák az isten­től. Bele is néztek a vetőmagos zsák ba. No, hát találja ki valaki, mit ve­tett Varga István? Megmondom: vad­zabot és konkolyt. A bírósági tárgyaláson beismerte, hogy ezzel szabotálni akarta a dol­gozók élelmiszerellátását. Célja az volt hogy földjein ne terepijen kenyérga bona, sőt bízott benne, hogy a kon­koly és a vadzab a szomszéd földeket is tönkreteszi. A szabotáló kulák megkapta méltó büntetését. A bíróság 6 évi szabad­ságvesztésre, vagyona elkobzására és polgári jogainak három évre való el­vesztésére ítélte. Szarka István. Fokozzuk a gép- és trakforállomások dolgozóinak felelősségét a munka minőségéért A mezőgazdasági termelés fej­lesztésével egyúttal növekszik a trak­torállomások feladata. Traktorállomá­sainkon a gépek száma egyre* jobban szaporodik. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ott, ahol mezőgazdasá­gunkban a gépeket az agrotechnikai elvek szerint alkalmazzák, nagyobb­bak a hektárhozamok. Azonban a X. pártkongresszus rámutatott a mező­gazdasági termelés komoly hiányossá­gaira. Szükségfes tehát, hogy a hek­tárhozamokat 1957-ig az 1953-ik évhez viszonyítva a búzánál 12 százalékkal, a rozsnál 10 százalékkal, a burgonyá­nál 15 százalékkal, a cukorrépánál 18 százalékkal, a takarmányféléknél 50 százalékkal növeljük. A párt és kormány mezőgazdasá­gunk részére megteremtette az ösz­szes előfeltételeket, hogy ezeket a fel­adatokat teljesíthesse. Szlovákiában gép- és traktorállomásainkon ma már 7961 tizenöt-lóerős traktor, 874 ga­bonakombájn és több ezer más jómt­nőségű gép van. A dolgozó parasztság évről évre nagyobb mennyiségű mű­trágyát kap. Mezőgazdaságunk meg­segítésében nagy jelentőségű a kor­mánynak azon határozata, amely a szakképzett kádereknek a gép- és traktorállomásokra, az EFSZ-ekre és állami gazdaságokba való átcsoporto­sításáról szól. Ahol szakképzett ká­derek jöttek a gép- és traktorállo­mások segítségére, mint Ttipolcsány­ban, Tőketerebesen, ott egyre javul a gép- és traktorállomások munkája. -fci FSZ-einkben és egyénileg gaz­dálkodó földműveseinknél a hektárho­zamok növelésében a modern techni­ka és a többi feltételek alapján döntő jelentősége van a mezőgazdasági mun­kák agrotechnikai elvek alapján való elvégzésének. Az EFSZ-ek a gép- és traktorállomások segítségével új mód­szereket vezettek be mezőgazdasá­gunkba, mint pl. a vetés új módsze­reit, az előhántós ekével való szán­tást, a tarlóhántást, a sűrűsoros ve­tést, a kukorica és burgonya fészkes­négyzetes ültetését. A gép- és trak­torállomások az EFSZ-ekben az egész munka mennyiségének 70 százalékát végzik el ebben az évben, ebből a ta­vaszi munkákat és szántást több, mint 80 százalékra. Nagy felelősség hárul tehát a gép- és traktorállomásokra a hektárhozamok fokozásában. A gép- és traktorállomások munká­jával szemben támasztott új követel­ményeknek feltétlenül a GTÄ tevé­kenysége értékelésének új módjához kell vezetniük. Az eddigi értékelést és az átlag hektár-teljesítményt a hektárhozamok mutatóinak megvaló­sításával kell helyettesíteni. A gép­es traktorállomások munkája eddigi értékelésének módja sok igazgató, ag­ronómus, traktoros és más dolgozó felelőtlen eljáráshoz vezet, mert nem minden esetben fordítanak figyelmet kitűzött feladatok teljesítésére. Az is előfordul, hogy a fészkes ültetés és a növények sorközi megmunkálása helyett a tervet más, a globális terv szempontjából előnyösebb munkák végzésével igyekeznek teljesíteni. És ez a hektárhozamok növelése helyett a hektárhozamok csökkenéséhez vezet, mert az egyes feladatokat nem telje­sítik agrotechnikai határidőre. Milyen 'rendellenességek fordultak elő a gép- és traktorállomásokon a tavaszi munkák folyamán? A tapasz­talatok azt mutatják, hogy a gép. és traktorállomások dolgozói nem min­denütt tanultak a múlt évi hiányos­ságokból, nem tartják fő feladatuk­nak a hektárhozamok fokozását. Még ma is több olyan gép- és traktorállo­másunk van, ahol a fő feladatot a a globális terv teljesítésében látják, tekintet nélkül az egyes fejadatok tel­jesítésére. így van ez a kostolnai gép­és traktorállomáson is, ahol az első és második negyedévi tervet 145.5 százalékra teljesítették ugyan, de az egyes feladatok és a mezei munkák tervét összesen csak 50,1 százalékra. A gép- és traktorállomások trakto­rosbrigádjainak munkájában komoly fogyatékosság az, hogyha tekintetbe is veszik a munka minőségét, nagyon gyakran megfeledkeznek anapi, hogy a hektárhozamok elérésében döntő je­lentőségű minden elvégzett munka és nemcsak egy munkafajta jó elvégzése, így például a vetést a talaj előkészí­tésétől számítva nagy időbeli eltérés­sel végezték, minek következménye az volt, hogy a mag száraz talajba került. Az ilyen összhangba nem hozott mun­ka csökkenti a hektárhozamokat. Ezen a téren nagyon sók hibát kö­vettünk el és követünk el most is, amivel az agrotechnikai intézkedések eredményeit csökkentjük vagy telje­sen értéktelenné tesszük. Ezt számos példa bizonyítja: a csallóközcsütörtöki EFSZ-ben és a dunaszerdahelyi járás számos szövetkezetében annak ellené­re, hogy a gép- és traktorállomásokon elegendő számú műtrágyaszóró gép van, mégis kézzel szórták a műtrá­gyát. A haladó agrotechnika érvényesíté­sében nagy felelősség hárul a gép- és traktorállomások agrotechnikai szolgá­latára, ezért a gép- és traktorállomá­sokra már az 1955. évben 75 főiskolai végzettségű agronómust és 142 mező­gazdasági technikai iskolát végzett agronómust küldenek. De ennek ellenére is még mindig nem kielégltőek az agronómiai Szolgá­lat eredményei. A munka minőségé­nek biztosításában és az agrotechnikai határidők betartása irányításában ész­lelhető hiányosságok egyik fő oka a gép- és traktorállomások munkájának helytelen tervezése. A gép- és traktorállomásokon az agrotechnikai szolgálat nagy fogyaté­kosságainak egyike az, hogy nem for­dít kellő figyelmet elsősorban a gyen­gébb szövetkezetekre. A munka mi­nőségének betartása szempontjából nagy jelentőségűek a gép- és traktor­állomások és EFSZ-ek között kötött szerződések, amelyek a járási nemze­ti bizottságon való beiktatás után mindkét fél részére törvénnyé vál­nak. Nagyon fontos, hogy a gép- és traktorállomások ne kössék meg vé­letlenszerűen általánosságban a szerző­déseket. Nagyon gyakran előfordul, hogy csak olyan munkára kötnek szer­ződéseket, amelyek könnyen teljesít­hetők globálisan, gyors ütemben, ahe­lyett, hogy a szerződések megkötésé­nél a hektárhozamok növelését, vagy pedig a fészkes négyzetes ültetést és hasonló fontos feladatokat tartanák szem előtt. Az egyes EFSZ-eken és gép- és traktorállomásokon komoly hiányossá­gok vannak a szerződések be nem tartásában. A szerződések be nem tar­tása a mezei munkák szervezetlensé­géhez vezet, zavarja a munkaterv megvalósításának lehetőségét. A szer­ződések lebecsülése és megsértése a politikai rövidlátás eredménye és szi­gorú büntetést érdemel. Annak érde­kében, hogy a szerződést mindkét fél hiánytalanul betartsa, a gép- és trak­torállomásokon és az EFSZ-ekben ál­landó ellenőrzést kell gyakorolni. A CSKP X. kongresszusa irányelvet következetes teljesítése érdekében az legyen a kommunisták, pártszerve­zetek fő feladata, hogy meg­győzzék a gép- és traktorállomások dolgozóit arról, térjenek át az átlag hektárhozamok utáni hajszáról az egyes feladatok következetes teljesí­tésére. Harcolniok kell a csalások el­len, amit a teljesítmény jelentésnél alkalmaznak, amivel egyesek könnyeb­bé teszik a terv teljesítését. Földjeink gondosan és jól lesz­nek megművelve, ha a gép. és trak­torállomások összes dolgozói Garai elvtárs nagyfödémesi brigádjának pél­dáját követik, ahol az EFSZ trakto­rosbrigádjának példás munkája követ­keztében már néhány éve gazdag ter­méshozamokat érnek el. Jó eredmé­nyeket minden EFSZ-ben és trakto­rosbrigádban el lehet érni. Több ezer jó traktorosunk, kombájnvezetőnk van. Ha ezeket az erőket a tavaszi mun­kák második időszakénak jó elvégzésé­re fordítjuk, ha a takarmánybegyűj­tést és a nyári munkákat is jól vé­gezzük el, akkor már ebben az évben teljesítjük a CSKP X. kongresszusa ál­tal elénk tűzött nagy feladatokat. ŠTEFAN FERENCEI, a gép- és traktorállomások főosztályának igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents