Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-29 / 129. szám, vasárnap

J 1955. május 29. ÜJSZ0 A szovjet kormány négyhatalmi értekezlettel kapcsolatos jegyzékének visszhangja VARSÓ Az összes központi lengyel lapok május 27-én első helyen nagy címek­kel közölték a szovjet kormánynak Franciaország, Nagy Britannia és az Egyesült Államok kormányaihoz inté­zett jegyzékét a nagyhatalmak kor­mányelnöki értekezletének összehívá­sával kapcs. laiiian. A „Trybuna Ludu" hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió egyetért a négy nagyhatalom kormányelnökeinek érte­kezletével és figyelmezteti az Egye­sült Államok kormányát, hogy ne ját­szón „kettős játékot". A „Zycije War­szawy" a szovjet jegyzéket a követ­kező cím alatt közli: „A nemzetközi feszültség enyhítése és a nemzetek közötti béke megszilárdítása érdeké­ben a Szovjetunió kormánya egyetért a négy hatalom kormányelnöki érte­kezletének összehívásával." WASHINGTON. Suydan, az állami département kép­viselője a május 26-án tartott sajtó­értekezleten bejelentette, hogy Molo­tov szovjet külügyminiszter az USA moszkvai ügyvivőjének jegyzéket adott át, amely beleegyezést tartalmaz a négy hatalom kormányelnöki érte­kezletének összehívására. Suydan az egyik újságíró kérdésére azt mondot­ta, hogy az Egyesült Államok pozitív álláspontot foglal el ahhoz, hogy a Szovjetunió kedvező választ adott a három nyugati hatalom e kérdéssel kapcsolatos jegyzékére. Suydan ezután tájékoztatta az újságírókat Dullesnak, az USA államtitkárának a május 26-i szovjet jegyzékkel kapcsolatos nyilat­kozatáról. Dulles a következőket mon­dotta: „Az USA örömmel állapítja meg hogy a Szovjetunió egyetért Francia­ország, Nag.v-Britannia és az USA kormányainak azzal a javaslatával, hogy a lehető leghamarabb hívják össze a négy hatalom kormányelnö­keinek értekezletét a külügyminiszte­rek részvételével. Az USA együttmű­ködést fejt ki abban a törekvésben, hogy gyors négyoldalú megegyezést érjenek el olyan részletkérdésekben, mint az értekezlet időpontja és helye. Az USA örömmel állapítja meg azt is, hogy a Szovjetunió egyetért az­zal, hogy maguk a kormányelnökök határozzák meg azokat a kérdéseket, amelyekről tárgyalni fognak és hogy 1 megválasszák e kérdések megoldásá­nak módját is." BERLIN Valamennyi demokratikus újság fi­gyelmének központjában május 27-én A bonni parlament ülése A bonni szövetségi parlament május 27-én vitatta meg a szövetségi kor­mány álláspontját Németország békés egyesítése ügyében és a négy hatalom tervezett értekezletével kapcsolatban. Az ülést a szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának kívánságára hívták össze. A szociáldemokrata párt csoportja a kormányhoz intézett in­terpellációjában arra kérte' a kor­mányt, hogy adjon választ arra, mit tett eddig a Németország békés egye­sítését illető kérdések megtárgyalá­sára és a nemzetközi tanácskozásokat előkészítő javaslatok kidolgozását*. A szociáldemokrata párt parlamenti cso­portja egyidejűleg a szövetségi parla­ment elé terjesztette a^t a javaslatot, hogy a szövetségi kormány ne tegyen semmiféle katonai lépéseket a négy hatalom tanácskozása előtt. A bonni parlament vitáját Wehner szociáldemokrata képviselő beszéde nyitotta meg. Wehner megállapította, hogy a bonni kormány a párizsi egyez­mények ratifikálásáról szóló határo­zati javaslatot a katonai előkészületek politikájának álcázására használta fel és Hogy a kormány ezen álláspontjá­nak bizonyítéka az Adenauer és Pinay közötti tárgyalás volt, amelyen elha­tározták, hogy meg kell valósítani a párizsi egyezményeket még a nemzet­közi tanácskozások megkezdése előtt. A szociáldemokrata képviselő rámuta­tott arra, hogy a bonni kormány a nyugati hatalmakkal folytatott tárgya­lásai során még egyezer sem terjesz­tett elő javaslatot, vagy tervet Német­ország békés egyesítésére. Wehner nem követelte a párizsi egyezmények hatálytalanítását, csak felhívást közölt a szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának javaslata értelmében, hogy a párizsi egyezmé­nyek megvalósítását halasszák el a négy nagyhatalom tanácskozása utáni időre; A szociáldemokrata párt csoportjá­nak interpellációjára Adenauer vála­szolt. Válaszából kitűnt, hogy a bonni kormanynak nincs érdekében a nem­zetközi feszültség enyhítése és az egységes demokratikus Németország megteremtése. A semleges Németor­szág létrejöttét elfogadhatatlannak minősítette. Adenauer állást foglalt az idegen katonai támaszpontok fenn­tartása és a megszálló csapatok to­vábbi tartózkodása mellett Nyugat­Németországban. Kijelentette, hogy ezekben az „elvi kérdésekben" Bonn és a nyugati hatalmak között teljes egyetértés uralkodik. Állást foglalt a fegyverkezés korlátozására vonatkozó szovjet javaslat ellen. Kijelentette, hogy a bonni kormány minden körül­mények között teljesíteni fogja a pá­rizsi egyezményekből eredő összes kötelezettségeket. Ezután Ollenhauer, a szociáldemok­rata párt elnöke beszélt. Adenauer nyilatkozatát Nyugat-Németországnak az Északatlanti Tömbben való rész­Vételéről úgy jellemezte, mint „N metország egyesítése ellen irányuló tervet". Nem lehet a szabad válasz­tásokat Németország egyesítésének alapjaként elképzelni mindaddig, amig a Szövetségi Köztársaságot katonai egyezmények kötik a Nyugathoz. A fegyverkezés korlátozására irá­nyuló szovjet javaslatok, — folytatta Ollenhauer — hozzájárulnak a nem­zetközi feszültség további enyhítésé­hez. Megállapította, hogy a szovjet­jugoszláv tanácskozások további bi­zonyítékai annak, hogy a vitás kérdé­seket békés úton is meg lehet oldani. Ollenhauer beszéde után Adenauer vette át a szót, aki ismételten hang­súlyozta, hogy nincs szándékában el­állni a Nyugat-Németország felfegy­verzésére irányuló politikától. Ezután felszólaltak Kiesinger, Dehler, Mocke és Merkatz képviselők, akik Adenauer politikája mellett foglaltak állást. A vita befejező részében a szociál­demokrata párt csoportjának ama ja­vaslatáról szavaztak, hogy a párizsi egyezmények megvalósítását halász­szák el a négyhatalmi tanácskozások utáni időre. A szavazásban 391 kép­viselő vett részt. A szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának javasla­ta mellett 145, ellene 244 képviselő szavazott, két képviselő tartózkodott a szavazástól. a négyhatalmi értekezlettel kapcsola­tos szovjet kormányjegyzék állott. A lapok első oldalaikon nagy címek alatt közlik a jegyzék tartalmát. A „Neues Deutschland" közzétette a szovjet jegyzék teljes szövegét. A „Berliner Zeitung" kihangsúlyozza a jegyzéknek azokat a részeit, amelyekben arról van szó, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és az államok közötti bi­zalom megszilárdítását csak akkor le­het, elérni, ha erre valamennyi érde­kelt áilam törekedni fog. A nyugat-berlini sajtó híreiben és hírmagyarázataiban megelégedéssel hangsúlyozza a szovjet kormány po­zitív állásfoglalását a négyhatalmi ér­tekezlet összehívásával kapcsolatban. PÁRIZS Valamennyi párizsi lap május 27-én ragy címek alatt közölte a szovjet kormány május 26-i jegyzékének tar-, talmát. , / A „Figaro" szerint a jegyzék arról tanúskodik, hogy ,,a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok új fázisba léptek,,. A lap annak a nézetének ad kifeje­zést, hogy az értekezlet helyének megállapításában mutatkozó ellenté­teknek nem szabad feltartóztatniuk vagy megakadályozniuk az értekezlet összehívását. A „l'Humaníté" vezércikkében éle­sen bírálja az amerikai vezető ténye­zők. kijelentéseit, amelyek akadályoz­zák az értekezlet sikeres megrendezé. sét. LONDON Stanley Priddle, a Reuter ügynök­ség hírmagyarázója jelenti, hogy a londoni hivatalos körök üdvözölték a Szovjetunió hivatalos beleegyezését a négyhatalmi értekezlet összehívásába. A külügyminisztérium kijelentette, hogy a jegyzéket Franciaországgal és az Egyesült Államokkal közösen átta­nulmányozzák. Az angol napilapok első helyen kö­zölték a szovjet kormánynak a három nyugati hatalomhoz május 26-án in­tézett jegyzékét. A „Times" című lap részleteket közöl a jegyzékből és hír­magyarázataiban feltételezi, hogy „az értekezlet fő témái valószínűleg a le­szerelés, a nukleáris és szokásos fegy­verfajták problémáinak, valamint az európai biztonság xfs Németország egyesítésének kérdése lesznek." Más lapok különös figyelmet szen-j telnek annak, hogy a jegyzék hogyan értékeli az USA vezető tényezőinek nyilatkozatait, amelyekből kitűnik, hogy ezek a tényezők a küszöbön ál­ió értekezletet az „erő helyzetéből" akarják megkezdeni és az értekezletre meg nem engedhető nyomást igyekez­nek gyakorolni. Közlemény a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányküldöttségei közötti tanácskozásról Belgrádban 1955. május 27-én ta­nácskozás folyt a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttsége között. Jugoszláv részről a tanácskozáson részt vett Joszip Broz Tito, a kü' döttség vezetője, E. Kardelj, A. Ran­kovics, Sz. Vukmanovics-Tempo, K Popovics, M. Todorovics, V. Micsuno­vics, valamint D. Vidics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság . szovjet­unióbeli nagykövete. Szovjet részről jelen voltak a kül­döttség következő tagjai: N. Sz. Hruscsov, a küldöttség vezetője, N. A. Bulganyin, A. L Mikojan, D. T. Sepilov, A. A. Gromiko, P. M. Kumi­km, valamint V. A. Valkov, a Szov­jetunió jugoszláviai nagykövete. A tanácskozás során a küldöttségek kicserélték nézeteiket a nemzetközi helyzetről, valamint a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság és a Szovjet­unió közötti kapcsolatokról. A Szovjetunió kormányküldöttségének belgrádi tartózkodásáról A Szovjetunió kormányküldöttsége, amelyett N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és az SZKP KB titkára vezet és amelynek tagjai N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyet­tese, D. T. Sepilov^. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Taná­csa külügyi bizottságának elnöke, az SZKP KB tagja és a Pravda főszer­kesztője, A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminiszterének első helyet­tese, és P. M. Kumikin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének he­lyettese május 27-én reggel koszo­rút helyezett a Belgrád melletti Ava­la-hegyen az Ismeretlen katona sír­jára. A koszorú szalagján a követke­ző felirat olvasható: „A Szovjetunió kormányküldöttségétől a jugoszláv hadsereg katonáinak, akik a hazájuk függetlenségéért folytatott- harcban estek el". A szovjet kormányküldöttséget el­kísérte V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és D. Vidics, Jugoszlávia szovjetunióbeli nagyköve­te. Az emlékműnél felsorakozott a díszőrség, elhangzott a szovjet és a jugoszláv himnusz. A Szovjetunió kormányküldöttsége május 27-én ellátogatott a jugoszláv és szovjet katonák temetőjébe is, akik a Belgrád felszabadításáért folytatott harcokban estek el. Az el­esett harcosok emlékművéhez koszo­rúkat helyeztek a következő felírá­sokkal : „A Szovjetunió • kormányküldöttsé­gétől a szovjet hadsereg hős katonái­nak, akik a jugoszláv népnek a fa­siszta iga alól való felszabadításáért folytatott közös harcban estek el." „A Szovjetunió kormányküldöttsé­gétől a jugoszláv néphadsereg hős katonáinak, akik hazájuknak a fa­siszta támadóktól való felszabadítá­sáért folytatott harcban estek el." A Szovjetunió kormányküldöttségét ennél az aktusnál elkísérte V. A. Val­kov, a Szovjetunió jugoszláviai nagy­követe és D. Vidics, Jugoszlávia szov­jetunióbeli nagykövete. A belgrádi helyőrség katonai egysége díszsortü­zet adott az elesett katonák emléké­nek tiszteletére. Az angol parlamenti választások eredménye A londoni rádió közlése szerint a 630 választási körzet közül 620 körzet­ből érkeztek be a választási eredmé­nyek. A konzervatív párt 339, a mun­káspárt 276 és a liberális párt 5 par­lamenti mandátumot szerzett (Az eddigi alsóházban a feloszlatás ide­jében a konzervatív párt 327, a mun­káspárt 292 és a liberális párt 6 man­dátummal rendelkezett.) Az ideiglenes adatok szerint a konzervatív párt mintegy 13 millió szavazatot, a mun­káspárt valamivel több mint 12 millió szavazatot kapott. A többi 10 vá-, lasztási körzet eredményei már nem változtatják meg lényegesen a parla­ment erőviszonyait. A politikai megfigyelők nézete sze­% Az NDK Nemzeti Frontja nemzeti tanácsának nyilatkozata a bonni provokációkkal kapcsolatban ^ A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Frontjának nemzeti tanácsa az Adenauer-kormánynak az Ausztria elleni provokációival kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, amely a többi között így szól: „A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjában tömörült politikai pártok és szervezetek szimpátiával és elégtétellel fogadják az osztrák állam­szerződés megkötését. Hála a Szovjet unió kezdeményezésének, ez a szerző­dés Ausztria és az osztrák nép szá­mára meghozta a rég óhajtott békés megoldást, az összes megszálló csapa­tok távozását, a katonai támaszpon­toktól való megszabadulást és jelentős mértékben hozzájárult az európai bé­kéhez. Az államszerződés megfelel a német nép jól felfogott nemzeti érdekeinek. Annál szégyenteljesebb a bonni kor­mány eljárása, amely a világon egye­dül tiltakozott az osztrák államszer­ződés megkötése ellen és ezzel új za­varó akciót kezd az európai helyzet enyhülése ellen. Egy maroknyi mono­polista érdekében a nyugatnémet kor­mány nyílt fenyegetéssel támadta meg az osztrák államszerződés határoza­tait, amelyeket a nyugatnémet mono­póliumok fájdalmas csapásnak tarta­nak egy új Anschluss előkészítése szempontjából. A német nép, amelynek szószólója a demokratikus Németország Nemzeti Frontja, ^fenntartás nélkül egyetért az osztrák államszerződéssel és nemzeti érdekeinek biztos támaszát látja ben­ne. 0 Átadták a ratifikációs okmányokat Karel Vojáček.^a Csehszlovák Köz­társaság lengyelországi nagykövete letétbehelyezés végett 1955. május 27-én átadta a lengyel 1 kormánynak az 1955. május 14-én Varsóban %z Albán Népköztársaság, a Bolgár Nép­A haladó erők győzelme a brazíliai választásokon Sao Paulóban (Brazília) most folyt le a városi prefektus és helyettes­prefektus (városi elöljárók) választá­sa. Brazília közvéleménye nagy jelen­tőséget tulajdonít a választásnak, amelyet erőpróbának tekint az elnöki választások előtt. A választásokat 1955. október 3-án tartják meg. Lio de Matos, a Szociális Haladó Párt szenátora és Vladimír Toledo Pisa, a Nemzeti ,Front jelöltjei győztek, aki­ket a következő pártok támogattak: a Szociális Haladó Párt, Brazília Mun­káspártja, Brazília Kommunista Párt­ja, a Szocialista Munkáspárt és a Szociáldemokrata Párt helyi bizottsá­ga. Az United Press hírügynökség köz­lése szerint Preste, Brazília Kom­munista Pártja főtitkára a Sao Pau­ló-i választással kapcsolatban kijelen­tette, hogy világosan megmutatta a demokratikus erők hatalmas koalíciója létesítésének lehetőségét a széles alapokon nyugvó Népfrontban az 1955. október 3-i elnöki választások előtt. köztársaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársaság, a Ro­mán Népköztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság között rr.'egkötött, aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ratifikációs okmányait. A ratifikációs okmányok átadásáról szóló jegyzőkönyvet, ami a szerződés 10. cikkelye alapján valósult meg, S. Skrzeszewski, a Lengyel Népköztársa­ság külügyminisztere és Karel Vojá­č«k, a Csehszlovák Köztársaság nagy­követe írták alá. Lengyel részről fe­len voltak E. Warpel diplomáciai pro­tokollfőnök, L. Paduchowá, a Külügy­minisztérium csehszlovák osztályának főnöke és M. Lachs professzor, osz­tályvezető. rint a konzervatív párt sikerének fő okai abban rejlenek, hogy e párt ve­zetői a választási kampány idejében kijelentették, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a Nyugat- és Ke­let közötti kapcsolatok javítására, és a fontos kérdéseknek találkozások út­ján való elintézésére fognak töre­kedni. A Reuter ügynökség megjegyzi, hogy a jelenlegi választásoknak jel­lemző vonása a választásokon való csekély részvétel a múlt választá­sokhoz viszonyítva. 1951-ben 82,5 szá­zalék volt a választók részvételének arányszáma, a jelenlegi választásokon pedig csak 76. A megfigyelő azt írja, hogy a legnagyobb mértékben a mun­káspárt szavazói tartózkodtak a vá­lasztásoktól. A londoni rádió hírma­gyarázóija hozzáfűzi, hogy ez különö­sen az ipari körzetekben nyilvánult meg, ahol a munkáspárt jelöltjei re­mélték, hogy a szavazók rájuk ad­ja/ szavazataikat. Londoni újságírói körökben ezt a helyzetet azzal magya­rázzák, hogy a munkáspárt jobbol­dali vezetősége elvesztette sok vá­lasztójának bizalmát azáltal, hogy :á­mogatta Nyugat-Németország felfegy­verzését és a háború veszedelmét fo­kozó erőpolitikát, ami ellentétben áll Anglia érdekeivel. NÉHÁNY SORBAN AZ INDONÉZ kormány által meg­bízott vizsgáló bizottság befejező je­lentése beszámol arról, hogy a „Kas­míri hercegnő" nevű indiai személy­szállító repülőgép szerencsétlenségét egy időzített bomba okozta, amit a repülőgépen helyeztek el. A bomba maradványait megtalálták a repülőgép rencsai között. SZEGEDEN. május 25—27-én Csehszlovákiának a szovjet hadsereg altal való felszabadítása 10. évfordu­lója tiszteletére csehszlovák kultúr­napokat tartottak. A kultúrnapok ke­retében kiállítást, előadásokat rendez­tek, valamint bemutattak egynéhány csehszlovák filmet. THAIFÖLD 600 millió bat-ot irány­zott elő tengeri hadereje fejleszté­sére. A thaiföldi lapok közölték, hogy a thaiföldi katonai hivatalok négy új tengerészeti támaszpont létesítését és egy támaszpont kibővítését hatá­rozták el. A sajtb híreiből kitűnik, hogy a thaiföldi katonai előkészüle­tekben aktív szerepet játszik az USA, ŕ V

Next

/
Thumbnails
Contents