Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-27 / 127. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! Bratislava, 1955. május 27. péntek 30 fillér VIII. évfolyam, 127. szém A mai számban: SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A köztársasági elnök ratifikálta a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést (2. old.) A varsói szerződés megteremti a szocialista tábor országai biztonságának szilárd alapját (3. old.) Az épülő kommunizmus nagy o rszágából (4. old.) Sarabolással a kapásnövények nagy terméséért (3. old.) Köztársasági renddel tüntették ki (6. old.) Türelmes meggyőző szóval A VARSÓ/ SZERZŐDÉS T_Q_VÁJBB_l LEJ^DJIL_E_T£J A D ÉPlTÖ M_U NKÁiVKiVAK Fokozzák a gazdaságosságot A varsói egyezménynek a nemzetgyűlés által történt jóváhagyása nagy visszhangot keltett hazánk dolgozói körében. Az érsekújvári Elektrosvit nemzeti vállalat dolgozói is tudatában vannak annak, hogy ez az egyezmény a békés építőmunkát biztosítja. Hogy a béke megszilárdításához még jobb termelési eredményekkel járuljanak hozzá, az egyes műhelyek dolgozói értékes kötelezettségvállalásokat tettek. „Kötelezzük magunkat, hogy a hűtőszekrényekhez szükséges csövek előkészítésének munkanormáját 5%-kal szilárdítjuk" — írják a varsói egyezménynek jóváhagyása alkalmával tett vállalásukban Béták István elvtárs és munkacsoportja. Az 532-es termelési központ dolgozója, Krchnák Lajos is kötelezettséget vállalt, hogy a munka jobb megszervezésével normáját 5%-kal szilárdítja. A varsói egyezmény jóváhagyásának tiszteletére Mach Ferenc, Hyps Gyula és Tonka Lajos elhatározták, hogy a jövőben ők is gazdaságosabban dolgoznak. Mach elvtárs kötelezte magát, hogy havonta 4,5 kg műanyagot takarít meg, tervét 127%-ra teljesíti. Hyps elvtárs tervét 128%-ra teljesíti s havonta 5 kg műanyagot takarít meg, míg Tonka elvtárs kötelezettségvállalása alapján 5,2 kg műanyagot takarít meg s normáját 132%-ra igyekszik teljesíteni. Az érsekújvári Elektrosvit-üzem dolgozói mindennél többre becsülik a békét. Vállalásokkal feleltek az egyezmény megkötésére és jóváhagyására, mert ők továbbra is békében akarnak élni, jó munkával és kitartó szorgalommal szolgálják népünket és a világibékét Major Ferenc, Érsekújvár. Széleskörű munkaversenyt indítottak A királyhelmeci és gálszécsi állami gazdaságok dolgozói széleskörű munkaversenyt indítottak, melynek segítségével az állattenyésztésben szép eredményeket értek el. A királyhelmeci gazdaságban Tirpák József sertésgondozó kötelezte magát, hogy a gondjaira bízott 126 sertésnél darabonként 0,55 kg súlygyarapodást ér el naponta. Ezt ma már magasan túlszárnyalta, mert minden egyes darabnál 0,61 kg-ot ér el. Ilyen dolgozó több is akad. A fejszési gazdaságban Melgyesi Zoltán és Hornyák János napi 0,50 kg-os súlygyarapodást érnek el. A fejesben a kistárkányi gazdaság fejői az elsők. Ä dolgozók megnyugvással és helyesléssel beszélnek arról, mit jelent számukra is a varsói szerződés, a béke, a boldog, nyugodt élet. Mató Pál, Kassa. Békésen, nyugodtan dolgozhatnak mindennap A bodrogközi állami gazdaság dolgozói békeharcuk bizonyításaképpen értékes felajánlást tettek arra, hogy májusban kiegyelik az összes cukorrépát és elvetik a rizst mind a 87 hektáron. Ezen kötelezettségüket becsületesen teljesítették, május 22-ig minden veteményt rendbetettek. Ezekben a munkákban részt vett a gazdaság összes dolgozója, sőt a falu minden egyes polgára. Petró Istvánné az asszonyokat szervezte, míg Szakái János és Szlovák István a férfiakat győzték meg a munkákra. így aztán naponta 130 ember dolgozott a cukorrépaföldeken. Szakái János rizstermelő csoportja arra tett kötelezettségvállalást, hogy a rizs hektárhozamát a tavalyival szemben négy mázsával[ növelik. Erre meg is van a lehetőségük, hiszen a talajt úgy előkészítették az idén, mint még soha. A rizst gyommentes földbe vetették, és ha a gyom felüti fejét, azonnal kiirtják. A falu asszonyai még külön vál- ? lalták, hogy 1700 napot dolgoznak f le a gazdaságban. Vidám nótaszó- f vál végzik a munkát most is a l földeken, mert érzik a béketábor • vjabb nagy győzelmét a kapitalis- j ták felett, és békében dolgozhatnak ! mindennap. f Zelenák István, Perbenyik. | / i i>

n»ii>ti>ii Minden percet kihasználnak a növényápolásra (sz-a) A rendkívül száraz májusi napok nehéz feladatok elé állítják a nyitrai kerület mezőgazdasági dolgozóit, akik dacolva az időjárás szélsőségeivel, sikeresen folytatják harcukat a bő termésért. Irtják a gyomot, megóvják a talajnedvességet, mely elősegíti a növények egyenletes fejlődését. A talajporhanyító munkák elvégzéséhez is nagy lendülettel fogtak hozzá a kerületben. A ZELÍZI JÁRÁSBAN például május 20-ig a kukorica és a burgonya sarabolását mintegy 510 hektáron végezték el. A munkák igen jó ütemben folynak, mivel a gépeket tökéletesen ki lehet használni a négyzetesen vetett kukorica és a burgonya sorközi kapálásánál. A járás területén az előirányzott 530 hektár helyett 813 hektáron vetették be négyzetesen a kukoricát. Nyolcvan hektár helyett 126 hektáron ültették el a burgonyát fészkesen. A KOMÁROMI traktorállomáson is lelkes munka folyik a gazdag termés biztosításáért, hiszen ez ideig 8,6 százalékos teljesítést értek el a sarabolásban. A kerület gépállomásai összesen 109,1 százalékra teljesítették tavaszi munkatervüket, míg május 20ig 2934 hektáron végezték el a növényápolási munkákat. AZ ÖGYALLAI traktorosok, jól lehet tavaszi munkatervüket csupán 96,8 százalékra teljesítették, a növényápolási munkákban május 20-ig 18,1 százalékos eredményt könyvelnek el, ami annyit jelent, hogy előirányzott feladatukból már 519 hektáron elvégezték a sarabolást. Határidő előtt A béketábor országai között Varsóban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésről, amelyet a napokban hagyott jóvá a nemzetgyűlés, a mokrágyi vasöntők körében is sok szó esett. Az üzem dolgozói melegen üdvözlik a Szovjetunió és a népi demokratikus államok közötti még szorosabb együttműködést. A 601-es és a 602-es számú részlegek dolgozói a varsói konferencia tiszteletére elhatározták, hogy májusban és júniusban termelési feladataikat 162 százalékra teljesítik. A vasöntők ezenkívül elhatározták, hogy a gépüzemeknek terven felül 5 nappal előbb küldik el a megrendelt nyersanyagot, hogy ezek az üzemek határidő előtt teljesíthessék a népi demokratikus országok megrendeléseit. r •illiuiilľiiii:: iiiiiiiiiiiiiiiiintiiiiii itiia-tiaiiBiiaiiaiiaiiaiiaiia: •i.i':a^ii!ai[aiiBTiat!ajiaiiBi<aiiai[agiait>iiafiBi!aiiaiiai!BiiBi<B(ii;ia^aiiiMaiiii>aiiiii(iia<iaitii.>'ia;iaMaMiii*iiaii(ifi Versenyhen a feladatok teljesítéséért tmiaiiiiii i i .i i IHI[III]l]llltlHIITIIIIIIIIIIIIIilllllllltllfllMl!llilllllllll!li!t!!l l; l::lllll!ini!)l!:i;!l!llll|ll«||||!llllllll!ll!l!!i;iliil!'il:;l^lt!lllllllllllll!llllll!lntl!llili:l!lllllvlllll!ll. Szövetkezeti mozgalmunk évről évre erősebb gyökereket ereszt, fejlődik, erősödik a törzse, terebélyesedik a koronája. A dolgozó parasztság túlnyomó része már tisztán látja, hogy a jobb jövö, a boldogulás a nagyüzemi gazdálkodásban van. Erről már meggyőződtek nemcsak az élenjáró, jól gazdálkodó szövetkezeti tagjaink, hanem a közepesen működő szövetkezetek tagsága is. Ennek eredményeképpen ma már sok egyénileg dolgozó paraszt — ha nem is beszél róla nyíltan, de egy-egy elejtett vasárnap délutáni beszélgetésből — sejteti, nincs messze már a nap, hogy belép a szövetkezetbe. Csak hát úgy van az, hogy évtizedek során egymaga művelgette földjét, így nem olyan egyszerűek számára az első lépések a szövetkezet felé. Nem könnyű a beilleszkedés a szövetkezeti életbe, a közös munkaszervezetbe. Érthető is ez, hisz a régebbi tagok előtt már úgyszólván teljesen ismeretes az egyre jobban fejlődő gépesített szövetkezeti gazdálkodási forma. Szívükkel, lelkűkkel közös gazdaságuk javán dolgoznak, míg nekik új tagoknak meg kell szokniuk és hozzá kell illeszkedniük a szövetkezeti életformához. Segítő kézre, baráti jó szóra van tehát szükség, hogy azokat az egyénileg dolgozó parasztokat, akiknek az egyik lábuk már úgyszólván a szövetkezet széles tábláján van, a másik még az egyéni földjén, átsegítsük a nehezén, a válaszúton és erőt öntve beléjük megnyerjük őket a közös gondolatnak, az egyre nagyobb tért hódító szövetkezeti mozgalomnak. Sok szövetkezetben, kiváltképpen, amelyekben évről évre kiválóbbnál-kiválóbb eredményeket érnek el, úgy vélik, nincs süükség már meggyőző szóra, mert beszélnek a tettek, a kézenfekvő eredmények. Ez igaz, azonban sohase tévesszük izem elől, hogy a baráti szó, a bátoritée sok esetben egyenlő a jó példával. Természetesen emellett a szövetkezeti gazdálkodás felsőbbrendűségét az egyénivel szemben mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szövetkezet jó gazdasági eredményekkel dicsekedhet, a tagok rendesen megkapják a munkaegységük után járó jutalmat és a természetbeni járulékot. Számos példa bizonyítja, hogy ahol a kommunisták, a népnevelők és maguk a szövetkezet tagjai egy pillanatra sem feledkeznek meg az egyénileg dolgozó parasztokról, segítik, tanácsokkal látják el őket, ott a parasztok keresik a barátságot, a jó viszonyt • szövetkezetekkel, s nem sokat gondolkodnak, hanem belépnek a közösbe. Vajon dicsekedhetnék-e a tornaijai járás is olyan szép eredményekkel a szövetkezeti tagszerzés terén, ha mindent csupán a jó példára bíznának, a kommunisták, a szövetkezeti tagok pedig karbatett kezekkel várnák, hogy „majd csak közénk jönnek az egyéniek is". Nem így, másképpen cselekedtek ebben a járásban. Toborzási akciót szerveztek, meglátogatták otthonukban a dolgozó parasztokat, elbeszélgettek velük a szövetkezeti életről, a közös munkáról, a jutalmakról. Elmondották, menynyi a szövetkezet vagyona, milyenek jövő terveik, mit építenek majd, s mennyi sok új házat építettek már a járásban a szövetkezeti tagok. Az eredmény az lett, hogy egy vasárnapi toborzási akcióval 150 dolgozó parasztot nyertek meg a szövetkezetnek. Az egyénileg dolgozó parasztokkal való baráti kapcsolat, megértés eredményezte azt is, hogy a somorjai járásaz idén már több mint 80 egyénileg dolgozó paraszt választotta a szövetkezeti gazdálkodást. Ugyancsak szépek az eredmények a zselízi járásban is, amelynek csupán egyik községében, Zalabán a tavaszi munkák idején 18 egyéni gazda kérte felvételét a szövetkezetbe. A királyhelmeci járásban lévő Zétényben pedig sok olyan parasztember jelentkezett a szövetkezetbe, akik néhány évvel ezelőtt az iparba mentek dolgozni, mondván „a szövetkezetben nem lehet megélni". A kéthektáros Kosztyó József, a háromhektáros Rigó Mihály, Bufla András, Géczy János és Vojtko Imre ma már világosan látják, a parasztember jövője a szövetkezet. Erre meg is van az okuk, hisz a zétényi EFSZ a fellendülés útjára lépett. örvendetes dolog, hogy szövetkezeteink taglétszáma napról napra gyarapodik, azonban Szlovákia Kommunista Pártja mégállapítja, hogy a szövetkezetek politikai, szervezeti és gazdasági fejlődése különféle hibák miatt nem egyenletes. Ezért „a párt kötelességünkké teszi, hogy szervezetileg és gazdaságilag szilárdítsuk az EFSZeket ..." Ez annál is inkább fontos, mivel egy-egy szövetkezet rossz gazdálkodása néha négy, öt vagy még több környező falu parasztságát is bizonytalanná tenné a közös gazdálkodás irányában. El kell követni tehát mindent, hogy a gyengébb szövetkezetek is gazfleságilag megerősödjenek. Több segítséget kell nyújtaniuk ezen a téren a helyi nemzeti bizottságoknak, a kommunistáknak, s nem szabad megfeledkezniük a falusi nevelőmunkáról a járási pártbizottságoknak és a járási nemzeti bizottságnak sem. Kiváltképpen a kommunistáknak jut ezen a téren jelentős szerep, mert a kommunisták nemcsak a szövetkezet tagjai anyagi jólétének javulásáért felelősek, hanem az egész környék, az egész járás szövetkezeti mozgalmáért is. Több figyelmet tehát a gyengén működő szövetkezeteknek! Ez legfőképpen a járási vezetők és mezőgazdasági osztályok dolgozóira vonatkozik, akik sok esetben inkább csak a „problémamentes" helyeket látogatják, ahelyett, hogy ott segítenének, ahol jobban szorít a csizma, nehezebben mennek a dolgok. Az a kívánságuk a gyengébb szövetkezetek tagjainak is, hogy sűrűbben keressék fel őket: nyújtson a járás, illetve a kerület az eddiginél több segítőkezet az ügyes-bajos problémák megoldásában. Politikai támogatással segítsenek a dolgozó parasztoknak megvívni a falusi osztályharc nagy csatáját, mutassanak rá, milyen körmönfont módon igyekszik a kulák aláásni a szövetkezet egységét, s hogy ez az ádáz ellenség végső elkeseredettségében a legaljasabb dolgokat is képes elkövetni a szövetkezet ellen. Legkivált most, a nagy erőfeszítéseket igénylő növényápolási munkák idején igen nagy gonddal kell fordulnunk ama szövetkezetek felé, amelyek részint a gyenge vezetés, részint a munkaerőhiány miatt nehezebben boldogulnak. A járási szervek ezen a téren példát vehetnek a tornaijai járástól, ahol ügyelnek arra, hogy az EFSZ-ek mind gazdaságilag, mind szervezetileg megerősödjenek. A gyengébb szövetkezetekből erőset, a jobb szövetkezetekből még jobbat csinálni szép feladat, de még szebb, ha szövetkezeti mozgalmunkat minden egyes faluban megszilárdítják úgy, hogy a tagok gazdagok, elégedettek legyenek. Nem könnyű, de kommunistához illő derék munka ez: éppen ezért nem lehet előttünk akadály ebben a nagy munkában. (E. E.) Reggeli müszakkéZdés előtt a Stará-Tura-i finommechanikai üzem dolgozói megállnak a versenytábla előtt, hogy megtudják, ki milyen eredményt ért el az előző napon, melyik munkarészleg hogyan teljesíti tervét. Aztán csoportokban vitatkozva haladnak a műhelyek felé, hogy leváltsák az éjjeli műszakban dolgozó munkatársaikat. Mivel mindenki szeretne az első lenni, munka közben figyelik egymást, iparkodnak elsajátítani a munka apróbb fortélyait. A versengés eredménye, hogy az orvosi műszergyártó üzemrészleg teljesítménye ebben az évben hónapról hónapra növekedik. Mindenki teljesíti, sőt túlteljesíti normáját. Zúg a műhely, folyik a munka, Urbán elvtárs diszpécser lelkiismeretesen tölti be hivatását. Ha valahol hiány mutatkozik, gyorsan intézkedik, hogy ne legyen fennakadás a termelésben. Slezákné mindenáron több injekcióstűt akar készíteni, mint Gőnáné, de az sem hagyja magét legyőzni. Mind a ketten Makyta elvtárs nyomában haladnak. Sok ilyen lelkes versenyző van az 5-ös üzemrészlegen, akik dicséretet érdemelnek. Kísérőmnek, Volár Simon elvtársnak, az üzemi tanács titkárának öröm ragyog az arcán, amikor arról beszél, hogy milyen lelkesedéssel, mélységes bizakodással fogadták az üzem összes dolgozói a varsói határozatot. Megfogadták, hogy munkájukkal bebizonyítják, mennyire egyetértenek a szerződéssel, hiszen az a békét, a boldog jövőt szolgálja. Elhatározták, hogy a második nyegyedévben jóminőségű munkát végeznek s emellett két százalékkal csökkentik az önköltsége*