Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-26 / 126. szám, csütörtök

6 III SZ0 1955. máius 26. Nagyobb gondot kell fordítani az új munkahelyek előkészítésére A pótori bányák környéke tavaszi színben pompázik, kivirultak a domboldalak, zöld szőnyeget terített a természet. A nap még nem is látszik, csak a keleti égbolt vöröses színe jel­zi a közeledő reggelt. Az aknához ve­zető utakon már szállingóznak a bá­nyászok, hogy pontosan, idejében le­váltsák az éjjeli műszak embereit. A pótori bánya még fiatal üzem. A bányászok ebben az évben már jobban kihasználják a bányagépeket. Jól gaz­dálkodtak a bányafával, széldeszkával, robbanóanyaggal, s ennek az eredmé­nye, hogy az összüzemi teljesítmény emelkedő irányzatú, a havi fejteljesít­mény majdnem három tonnával növe­kedett a múlt évhez viszonyítva, ön­költség tekintetében is van javulás, körülbelül 7 koronával bányásznak ki olcsóbban egy tonna szenet, mint a múlt évben. Elbizakodásra azonban semmi ok sincs, mert a hónapról hónapra mu­tatkozó javulás ellenére a követelmé­nyeknek még mindig nem tesznek ele­get. A tervezettnél többezer tonna szén­nel adtak kevesebbet hazánknak ebben az évben. A terv teljesítéséhez pedig nem kell nagyobb emberi erőfeszítés, csak a gépek jobb kihasználása, a munka jobb szervezése. Természetes, hogy a termelés növelésének elenged­hetetlen követelménye a technológiai fegyelem. A 32-es munkahelyen dol­gozó bányászok azért értek el kiváló eredményeket, mert nincsenek kirívóbb hibák a technológiai fegyelemben. A három műszakban, Koronci, Novosadsky és Cserba Sándor csoportjaiban dol­gozók arra törekszenek, hogy a leg­messzebbmenően betartsák az utasí­tásokat. Januárban alig 65 százalékra teljesítették tervüket. A ciklusos gra­fikon szerinti munkaszervezéssel áp­rilisban már 125 százalékos teljesít­ményt értek el kombájnjukkal. Az eredmény titka nem más, mint hogy 24 óra alatt 50 folyóméter szenet fejtenek ki, ezt a gumiszalagok se­gítségével kiszállítják, új ácsolást ké­szítenek, a kombájnt, szállítószalag <t áthelyezik az új falhoz, az öreg, ineg használható ácsolást kiszedik és be­omlasztják. Jóval éjfél volt, amikor a 32-es fal­hoz érkeztünk. Koronci András 44 éveSj magas, testes, tapasztalt bá­nyász. Kevés szavú, nem nagyon sze­reti, ha valaki munka közben megza­varja. Rövid beszélgetésünk közben is szeme állandóan a bányászokon fügött. A legnagyobb nyugalommal irányítja csoportját. Nem kapkodnak, mindegyikük tudja pontosan, mi a teendője. Bencsik János, a kombájn vezetője, társaival éppen a kombájn­nak a szénfal túlsó végére való áthe­lyezésével foglalkozik. Közben Pál Sándor lőmester a majdnem kétmé­teres villanyfúróval szorgoskodik hogy a fal meglazításával segítségére legyen a kombájnnak. Az ácsolok sem hagyják magukat zavarni. A vastag, gömbölyű fákat pillanatok alatt ét-, vágják, ami azt igazolja, hogy jól gon­dozzák szerszámaikat. Alighogy a kom­bájnt áthúzatták a folyosó másik vé­gére, már a kaparóberendezés és a szállítószalag is a helyén van. Nem botladoznak a szén és fadarabokban, olyan tisztán tartják a munkahelyü­ket, mintha patika lenne. Mire min­dent áthelyeztek, mögöttük már sze­dik ki az ácsolatot, omlik a föld, a kő­zet, a beékelődött fa, bármilyen vas­tag is, ropog, törik. Szervezett, biz­tos fogásaikat figyelve a katonák — hidászok jutottak eszembe, mert épp ilyen pontossággal és fegyelmezetten végzik munkájukat. Büszkék arra, hogy május első dekádjában 131 szá­zalékra teljesítették tervüket. Egy szinttel lejjebb, a 33-as munkahelyen Fűzik Jakab JSO­portvezetővel találkozunk. A nevét éppen aznap a lemaradók között lát­tuk a villámújságban. Pedig csoportja az egész vonalon szorgalmasan dolgo­zik, vájárok fúrnák, ácsok faragnak és mégis május első dekádjában csak 47 százalékos eredményt értek el. A kombájn vajon miért hever üzemké­pesen a munkahely egyik sarkában? Fűzik Jakab jóval beszédesebb ember, mint Koronci elvtárs. Elmondja, hogy a kombájn beállításával járó kezdeti nehézségeket fáradhatatlan felvilágosí­tó munkával áthidalták. A csoport tagjai közül néhányan nehezen ba­rátkoztak meg a kombájnnal. Azt bi­zonyítgatták, hogy a kombájn nem való ebbe a bányába. Hetek múltak, a kollektíva jó összedolgozásával már az elsők közé sorakozott fel. Azonban egy szép napon a munkahely egy ré­sze beomlott. Ezt Fűzik elvtárs úgy magyarázta nekünk, mintha az ilyen eset természetes és elkerülhetetlen volna. Az igazságot nehéz megtudni, mert többen érveltek úgy, mint ő. De találkoztunk olyanokkal is, és ez a valószínűbb, akik azt mondták, hogy ha nagyobb gondot fordítottak volna az ácsolásra, nem történt volna om­lás. A saját hibájukból való tanulást nehéz munkával kell megfizetniök, mire megint erőfeszítés nélkül dol­gozhatnak. De talán az az előnye, hogy a gép, a kombájn segítségét a jövő­ben még jobban megbecsülik és az ácsolásnál is elővigyázatosabbak lesz­nek. A lemaradásnak ez csak az egyik oka. A bányászok legtöbbjének véle­ménye szerint a termelés legnagyobb fékezője az: hogy lassan halad az új munkahelyek előkészítése. Nézzük csak meg, mit mond erre Básti 3éla. Az ő neve is a lemaradók között van a villámújságban. A 22-es szinten ta­láljuk meg. Bokáig érő vízben dolgo­zik munkatársaival, ügyel arra, hogy a folyosó előírt mérete meglegyen. Básti elvtársat nem is az báníja, hogy sokszor a víz majdnem a gumi­csizma szárának a felső szélét tri, mert ha működik a szivattyú, ezt egy­kettőre kihúzza, őket az bántja a leg­jobban, hogy lemaradtak és nem az ő hibájukból. Mert csapata május 1-től 11-ig nem kapott fát és egy-egy da­rab bányafáért több helyen hason­csúszva barangoltak a bányában. Ha­sonlóan Veselka János a 14-es szint­ben arról panaszkodik, hogy éjjeli mű­szakban négy órát kellett várnia a karbantartóra, mire megjavította a vontatókötelet. Müller Kornél, az éjszaka* műszak után jelentette az aknásznak, hogy fúróra van szüksége a következő éjjeli műszakban és még­sem kapott. Tehát igazuk van Vese'ka, Básti és Lukács István elvtársaknak, ha bírálják Dobec Gyulát, a villámúj­ság szerkesztőjét, mert sok esetben neki a technikusok tevékenységét is bírálni kellene. Az ő feladatuk, hogy tervszerű, előrelátó munkával megte­remtsék a termelés lehető legjobb feltételeit. Az üzemi tanács és az üzemi újság szerkesztője ne érjék be annyival, hogy kiírják az eredménye­ket a versenytáblára, vagy az üzemi újságba. Kutassák azt is, hogyan ér­ték el a jó teljesítményeket, a mun kának milyen új módszerei váltak pe. És népszerűsítsék azokat. Törekedjenek arra, hogy ne csak egyesek, hanem minden bányász munkája eredményesebb legyen, hogy a technikusok és a bá­nyászok szorosabban együtt dolgozza­nak a feladatok teljesítésének bizto­sításáért. Ha a hiányosságok gyökerére mennének, a harmadik kombájn sem állna már második hónapja azért, mert nincs számára munkahely előkészítve. Gondos körültekintéssel már jóval az egyik munkahely befejezése előtt ké­szítsenek el olyan munkahelyet, ahol a kombájn segítségével a legnagyobb teljesítményt érhetik el. Az üzemi ta­nács szervezzen tapasztalatcseréket, hogy a munkások a helyszínen gyakor­latban lássák az új módszer előnyeit. Suhaj János középtechnikus a hiá­nyosságok okait azzal magyarázza, hogy egyre több és több gépet kap­nak és kevés a hozzáértő ember. Mag­feledkezik arról, hogy a szocializmus építésében egy vezető sem kap kész képzett kádereket. Munkaközben kell azokat nevelni, tanítani, fegyelmezet­té tenni. Mindezen hibák előfordulását elő­segíti az, hogy a pártbizottság meg­elégszik azzal, hogy jelentéseket icüld a hiányosságokról a járási, vagy ke­rületi pártbizottságra ahelyett, hogy a kommunistákra, a becsületes dolgo­zókra támaszkodva hozzálátna a hibák kijavításához. A szakszervezet sem magyarázza meg a bányászoknak, mit miért tesznek. A bizalmiak is csak papíroson dolgoznak. Bizonyára ered­ményre vezetne, ha a pártszervezet az agitáció fellendítésével foglalkoznék, ami nágy erő a termelés növelésében. A pártbizottság tagjai járjanak gyak­rabban a bányába, beszélgessenek töb­bet a munkásokkal, műszakiakkal, eredményesebb lesz munkájuk. Hiszen a párt alapszabályzata szerint a párt­bizottság a mindennapi politikai ve­zetéssel egyidejűleg köteles állandóan ellenőrizni, hogy a vállalatvezető és az üzemi kollektívák idejében és lel­kiismeretesen teljesítik-e pártunk és kormányunk kitűzte feladatokat a termelés megszervezése, az új tech­nikai vívmányok meghonosítása és a terv teljesítése terén. Tévesen értel­mezi Dukát elvtárs, a pártbizottság tagja a pártszervezet ellenőrzési jo­gát, mikor azt mondja, hogy az igaz­gató elvtárs, mint a pártbizottság tag­ja rendszeresen beszámol a helyzet­ről a bányában és a pártbizottság a részlegszervezetek segítségével igyek szik a munkamenetet megjavítani ott, ahol az igazgató elvtárs szükségesnek látja. Ez nem meríti ki az ellenőr­zési jogot, még kevésbé jelent se­gítséget Zemanek elvtársnak, a bánya igazgatójának. A pártbizottság tevé­kenysége irányuljon arra, hogy növel­je a részlegszervezet és a pártcso­portok szerepét a terv megvalósítá­sáért való harcban. Hogy minden egyes tag a munkahelyén megtalálja az útat ahhoz, hogy feltárja a hiá­nyosságokat a terv teljesítése és túl­teljesítése érdekében. Ellenőrizzék a technikusok tevékenységét és idejé­ben jelentsék a lazaságot, hanyagsá got a pártbizottságnak, mert az akná­ban dől el a terv sorsa és az igazga­tóságot is pontosan tudja majd tájé­koztatni a pártbizottság a termelésben felmerülő hiányosságokról. A pártszervezet komoly sikereket érhet el, ha a párttagok segítségével erősíteni fogja a pártonkívüliekkel való kapcsolatot, ismerteti velük pár­tunk politikáját és személyes példa mutatással serkenti őket kezdeménye­zésekre. Erdősi Ede A gépkocsivezetők jó munkája elősegíti a terv teljesítését ' A királyhelmeci mezőgazdasági építőüzem legjobb gép­kocsivezetője Gálya László. Fiatal kora ellenére nagy szakmai tudással rendelkezik. Sikeres munkájának titka ezenkívül az, hogy szívvel-lélekkel végzi munkáját és gondosan óvja gépét. Múlt havi tervét 132,8 százalékra teljesítette. A vezetése alatt álló szállítási csoportban ki­tűnő az együttműködés. Az üzem többi gépkocsivezetője is jó munkával segíti elő az üzem tervének teljesítését. Főként arra törekednek, hogy az építőanyaggal érkező vasúti kocsik minél rövidebb ideig vesztegeljenek az ál­lomáson. Holod Béla, Borsi Határidő előtt teljesítik az évi tervet Az A Mami Útépítési Hivatal királyhelmeci osztályának dolgozói az év eleje óta kitűnnek jó eredményeikkel Az SZLKP kongresszusa tiszteletére tett felajánlásai­kat túlteljesítették. Az év első öt hónapjának tervét május 9-ig teljesítették. A versenyben nagyon szép teljesítményeket mutattak fel az útépítési, a középhen gerlő- és a szállítási csoport tagjai. Az eddigi szép eredmények buzdították az üzem dolgozóit azon kötele zettség vállalásuk bejelentésére, hogy november 5-ig egész évi tervüket teljesítik. Zelenák István, Perbenyík. Olvasztárok eredményes harca a terv teljesítéséért A múlt év végén a dubnicai Voro­silov-üzem olvasztáréi nem nagyon icsekedhettek a munkaszervezéssel. Január elején aztán elhatározták, hogy többé nem szégyenkeznek adósságuk miatt. Az üzemrészleg dolgozói ösz­SZÍ gyűltek az egyik teremben és ala­posan megvitatták, hol mi a hiba. Egyik a technológiai fegyelem gyako­ri megszegéséről beszélt, a másik a szakszervezet munkáját bírálta, mert kevés gondot fordított a termelési ér­tekezletek rendszeres megtartására, harmadik pedig munkaversenyre hívta fel olvasztár társait. Az üzemi tanács javaslatára új ter­melési bizottságot választottak a leg­jobb munkások és mérnökök sorai­ból. A bizottság minden héten rend­szeresen ülésezik, hogy megtárgyalja a vállalatvezetőség és az egyes ol­vasztárok észrevételeit. Az elfogadott javaslatokat jegyzőkönyvbe foglalják. Ha olyan javaslat végrehajtásáról van szó, amely túlhaladja a művezető vagy a részlegvezető hatáskörét, Zel­kó István, a bizottság elnöke megál­lapodik a főmérnökkel, hogy milyen határidőre kell teljesíteni az elfoga­dott javaslatot és ki a felelős annak végrehajtásáért. Ma már példás rend uralkodik az öntődében. A kemencék és a kokillák között könnyű, veszélytelen a moz­gás. Nincs összevisszaság, zűr-zavar, kapkodás, mint a múlt esztendőben. Szigorúan betartják mérnökeik taná­csait és a technológiai előírásokat, hogy a berakásnál ne kerüljön vizes érc a kemencébe. A csapolás pedig kellő hőfokon történjék, mert hideg öntésből van a legtöbb selejt. — Az egész öntöde szoros együttműködésé tői függ a minőség javítása, a selejt csökkentése és a terv teljesítése — mondja Zapletal elvtárs, az üzemrész­leg pártszervezetének elnöke. Dolgo­zott ő már valamennyi munkabeosz­tásban, mindenkit jól ismer, tanácsai­val, tapasztalataival segíti az olvasz­tárokat. Az egyik kemencénél Eger János CSISZ-tag szorgoskodik lapátjával. Valamilyen port dobál a fortyogó katlanba és máris fétreugrik, mert olyan sercegés hallatszik, mintha egy hordó zsírt öntöttek volna a tűzre és a kemencéből terjedelmes hófehér lángfelhő lobban eló. Az összüzemi pártbizottság elnöké­riek irodájában már az előző napon sck dicsérő szót halottunk Eger Já­nosról. Megtudtuk, hogy alig húsz éves, és az olvasztárok iskolájából került az üzembe. Kollektívájának eredményeivel az üzemi újság is már többször foglalkozott. — Képzeljék el az elvtársak, milyen meglepetés volt számomra — mondja a fiatalember — mikor megbíztak a kemencék kezelésével. Nem bíztam eléggé magamban, de Misik elvtárs, az első segédolvasztár bíztatott, hogy az iskolában szerzett tudásomat pá­rosítjuk az ő gyakorlati tapasztalatai­val és menni fog a munka. Igyekez­tem minden erőmből. Nem akartam szégyent hozni az iskolára, meste­remre, magamra és kollektívámra Ja­nuárban, februárban a mi műszakunk volt az első. Százhúsz százalékos át­lageredményt értünk el selejt nél­kül. De márciusban kissé elmaradtunk. Kucharik elvtárs brigádja került az élre 125 százalékos átlageredménnyel. S mi mögötte a második helyre. Meg­érdemlik, keményen küzdöttek az el­sőségért. Most igyekeznünk kell, hogy a második negyedévben miénk legyen a győzelem. A brigádok egymással való verse­nyének eredménye, hogy a selejt csökkentésével 126 500, az áramtaka­rékossággal pedig 28 760 koronát ta­karított meg az üzemrészleg. Büszkén, felemelt fejjel, jókedvűen járnak az olvasztárok, vidámabban folyik a munka a kemencék forró szája mel­lett és az izzó acéllal teli öntőcsar­nokban, mert győzelmet arattak a 321-es üzemrészleg felett, melynek dolgozói majdnem egy évig tartották az üzem és szakszervezet vörös zász­laját. A zászló most az öntöde bejá­ratát díszíti. Ez a siker szinte szárnyakat ad az embereknek. Egyszerre bizakodóbbak­ká, derűsebbekké váltak. Ügy érzik, azt mondják, ez csak a kezdet. Ez­után még nagyobb eredmények követ­keznek. A politikai munka megjavulása érezteti hatását. A pártbizottság kez­di betölteni igazi szerepét. Naponta megbeszéli a feladatokat az öntöde vezetőjével és így idejekorán a ne­hézségek leküzdésére, a hibák kija­vítására tudja mozgósítani a népne­velőket, a bizalmiakat és a párttago­kat. (—e—) Ifjúságunk örömére A májusi napsugarak beragyogják 1 á Slavin üdezöld szőnyegét. A közeli kertek tarka virágai és a vadvirágok az út mentén szirmaikat bontogatják Elbűvölő a természet üde ülata eze­ken a helyeken. A trolibusz utolsó megállóján le­szállva, gyermekek zajos csoportja kis gereblyékkel, kapákkal, ásókkal a vál­lukon a hegyi ösvénynek indul. Pio­nírok — Micsurin-követők ők. A Búdková utcától nem messze néhány apró kéz a magasba lendül és a tá­volabb álló még be nem vakolt épü­letre mutat. Közelebb mennek hozzá, lépteik élénkebbekké válnak. Körül­járják az épületet és megállnak a ki­csiny, de példásan rendezett vetemé­nyes ágyaknál, ahol a növények ehö levélkéi kandikálnak ki a földből. A kis micsurinisták figyelemmel kísérik növekedésüket és példásan gondoskod­nak róluk. Bratislava felett, a gyönyörű dom­bos vidéken érdekes típusú vakolat'an épület áll. De még érdekesebb az a cél, amelyre készül. Technikai Mi­csurin-központ lesz benne a pionír­szervezetek érdekköreinek tagjai szá­mára. Építőipari dolgozóink szép müvet akarnak adni ifjúságunknak Anton Verza és Juraj Lang kőművesek, Ka­tonai, Banci, Kovács és más elvtársak­kal együtt ma már a korlátok berög­zítésén dolgoznak. A lévai Andezit Kőfejtő hattagú csoportja az építkezés nyers falainak díszítésén dolgozik. PejCha Ferenc kő­faragó Sándor nevű fiával a főbejárat előtti gránitlépcsőket rakja le. A többi dolgozó travert-lapokkál rakja körül a falakat. Ehhez hasonló lesz a homlokzat is, az épület külső falai i*. Az épület belsejében már befejez­ték a vakolást, a szerelési munkálato­kat és a központi fűtés szerelését. A fogadóteremben velencei padlózat, márványdíszítésű lépcsők lesznek, íz­léses rirágtartók teszik majd élén­Pejcha Ferenc Sándor fiával az épület gránitlépcsőjet helyezi el, ké az egész termet. Az épület Kö­zépső részében egy új, tágas hall van. Hátterében színpad lesz, ezt fil­mek bemutatására is fel lehet majd használni. A teremben a pionírok kultúr- és társadalmi kezdeményezé­seket rendeznek majd. A központi te­remből kisebb helyiségek nyünak. A színpad mellett ruhatárak, mosdóhe­lyiíégek, laboratóriumok, asztalosmű­helyek, klubhelyiségek vannak. A fo­gadóteremből lehet az emeletre jutni, ott lesz a társalgó, a vetítőterem és kétoldalt a díszes karzat. Az építőmunkások keze nyomán gyors ütemben halad a munka. Köze­ledik az átadás határideje és azt szeretnék betartani. A Technikai Mi­csurin-Központ legkisebbjeinek számá­ra elméleti és gyakorlati jellegű iskola lesz, ahol közös szórakozás mellett szorgalmasan készülnek majd ifjú me­zőgaszdászaink jövő hivatásukra. J^an Pohovat

Next

/
Thumbnails
Contents