Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-19 / 120. szám, csütörtök

115 SZU __ '1955. május 19 . ) Hazánk fővárosában tájékozódni nem a legkönnyebb dolog, már csak azért sem, mert a Vltava S betű formájában szeli át a várost!. Huzamosabb prágai tartózkodásra van szükség, míg az ember tisztába jön azzal, vajon a Vlta­vának jobb, vagy bal oldalán sétál ép­pen. Van azonban néhány pontja a városnak, ahová mindenki simán el­talál. Ilyen például a Köztársaság tér, — Námestí Republiky. Ezt az igen for­galmas kereszteződést, amelyet nyolc különböző jelzésű villamos szel át, a város minden részéről, többnyire át­szállás nélkül, meg lehet közelíteni. A Köztársaság tér legszembetűnőbb épü­lete, a Reprezentációs Ház, Prága fő­város központi nemzeti bizottságának kulturális és társadalmi központja. Az impozáns épület — Balšánek és Polív­ka mérnökök alkotása — 1911 óta színhelye a legtöbb Prágában lezajló kulturális eseménynek. A pompás, vörös márvánnyal kira­kott lépcsőház első emeletét a XIX. század haladó szellemű polgári politiku­sairól és kimagasló egyéniségeiről el­nevezett szebbnél szebb termek fog­lalják el. A legismertebb közülük a híres Smetana-terem. Az 1300 férő­helyes, lenyűgöző hatást keltő óriási helyiségben estéről estére kigyullad­nak a csillárok. Egyik nap a komoly ze ­nét kedvelő közönség, máskor a tán­colni vágyó fiatalság, vagy a legújabb divatra kíváncsi asszonyok, ünnepsé­gek, díszelőadások részvevői töltik meg a sorokat. Látogatásunk idején Prága zeneisko­láinak tehetséges növendékei zenekari próbát tartottak, hogy a 10 éves év­forduló ünnepségeinek keretében ren­dezett esti fellépésük méljó legyen e kimagasló napok többi programpontjá­hoz. A Sladkovský, Grégr, Primátor, Pa­lacký és Rieger-termek aránylag sok­kal kisebbek, mint a Smetana-terem. Falaikat és a mennyezetet modern klasszikus cseh festők, Zeníšek, Mu­cha, Preisler és a ma is élő Max Šva­binský nemzeti művész alkotásai díszí­tik. Fogadások, nagyszabású bálok al­kalmával ezekben az egymásbanyíló termekben szórakoznak azok, akik nem hódolnak a tánc istennőjének. Egyéb­ként a termeket és kisebb klubhelyi­ségeket hétköznap is jól kihasználják. Tánc- és ritmikai, rajz- és festészeti­tanfolyamok, bábszínház a legkisebbek Reprezentációs Ház írta: Kis Éva részére, mesedélutánok, irodalmi es­tek, előadások, színvonalas esztrád­műsorok, televízió, — amelyet délután a gyermekek, este a felnőttek díjtala­nul végignézhetnek, — mind arra szol­gálnak, hogy Prága e kulturális és tár­sadalmi központjának gondosan előké­szített programjai taitító és szórakoz­tató tartalmukkal neveljék és javítsák a közönség ízlését. Érdekes újítást vezettek be a zene­szalónban. A ritka és nehezen besze­rezhető lemezekből összeállított érté­kes műsoron kívül, hetenként kétszer úgynevezett cseredélutánt rendeznek, amelyen a zenebarátok egymásközt lemezeket cserélnek. Adok egy Caru­sot egy Gigliért, vagy egy Beethoven V.-et egy Csajkovszkij hegedűverse­nyért — felkiáltással a délután folya­mán jó néhány, lemez cserél gazdát. Az épület második emeletén műter­mek vannak. Azelőtt kiállítások céljai­ra szolgáltak, majd a vendéglátóipar kapott helyet bennük, most azonban ismét visszaadták őkfet régi rendelte­tésüknek. A Holár cseh grafikusról el­nevezett legszebb teremben a napok­A Német Demokratikus Köztársa­ságban Schiller halálának 150. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepsé­gek a weimari nemzeti színházban tar­tott emlékesttel tetőpontjukat érték el. Az ünnepi beszédet Thomas Mann, a világszerte ismert kitűnő német író mondotta. Hangsúlyozta, hogy Schi'Ier életmű­ve és szelleme azoknak a megsemmi­síthetetlen kapcsolatoknak egyike, amelyek egységbe fűzik a szétszakí­tott Németország népét. Thomas Mann ünnepi beszédében felszólította az egész német népet, hogy Friedrich Schiller nemes hazafi­ságának, izzó szabadságszeretetének és példátlan akaraterejének jegyében küzdjön az egységes német kultúra felvirágoztatásáért és az egységes Né­metország békés helyreállításáért Johannes Becher művelődésügyi ban nyílik meg, hosszú megszakítás után, az első kiállítás. Hogy a kultúrára szomjas polgárok testi éhségüket is csillapíthassák, a földszinten nagy kávéház és étterem az alagsorban pedig kellemes borozé áll a közönség rendelkezésére. És az első szép napon már kinn ülhetünk a kávéház tágas terraszán és figyelhet­jük, hogyan zajlik az élet Prágának egyik legforgalmasabb pontján. Meit a fővárosi ember, — ha egy kis ideje van — nagyon szereti ám, csak úgy minden célzat nélkül nézegetni a járó­kelőket, a gyorsan elsuhanó autókat, a mérgelődő villamoskocsi vezetőket, ha éppen pirosat jelez a szemafor a meg­álló után, a szigorú rendőrt, amint ép­pen fülön fog egy szabálytalanul át­menő polgárt. Erre viszont kevés he­lyen van alkalom, miután Prágában elég keskenyek a járdák és ritkaság­számba megy az utcai kávéházi ter­rasz. A Reprezentációs Házat, Prága kul­turális és társadalmi központját nem­csak a helybeliek, hanem a vidéki lá­togatók is szívesen felkeresik. A sok­féle, színvonalas program között min­denki talál Ízlésének megfelelőt. Ezért azt ajánlom, aki még nem ismeri, fel­tétlenül látogassa meg az első adandó alkalommal. miniszter fogadást adott Thomas Mann tiszteletére a weimari Elephant Szál­lóban. Thomas Mann pohárköszöntőjé­ben egyebek közt a következőket mondotta: „Büszke vagyok rá, hogy Weimar városa díszpolgárává választott és fo­kozott büszkeséggel tölt el, hogy a Német Demokratikus Köztársaság Mű­vészeti Akadémiája dísztagságra érde­mesített. Nagy öröm számomra, hogy alkalmam volt itt megismerkedni szov­jet barátainkkal, a Szovjetunió szel­lemi életének képviselőivel. Remélem, kapcsolataink továbbra is fennmarad­nak." * * * Thomas Mannt vasárnap délelőtt a je­nai Friedrich Schiller-egyetemen ün­nenélyes külsőségek között a bölcsé­szet díszdoktorává avatták. Salakból — cement A nagyolvasztók salakját régebben csak salakhegyek építésére használ­ták. fölösleges használhatatlan hulla­dék volt. Nemrégen azonban feis­merték kitűnő vegyi tulajdonságát, hogy cement előállítására megfelelő, s tökéletesen pótolja az égetett port­iandi cementet. A kutatómunkában Lengyelország neves mérnöke Rólecki József érte el a legjobb eredményt, akinek sike­rült kikísérleteznie egy olyan össze­tételt különböző salakfajtákból, mely­nek szilárdsága nyomásra 800 kg/cm' 2 és húzásra pedig 140 kg/cm 2. A salakcement ilyen összeállításban tökéletesebb a portiandi cementnél és ez az új cementfajta Róleczki sa­lakcement nevet kapta. Kétoldalas elektromos gyorsforraló Az NDK-ban kettős fűtőfelületű elektromos gyorsforralót készítenek. Az új megoldás lehetővé teszi, hogy egyszerre kétfajta ételt melegítsenek egy gyorsforralóval, ami időmegta­karítást és a hőenergia gazdaságos­sabb kihasználását jelenti. A régebbi fajtáknál a lefelé irányu­ló meleg sugárzás egyáltalán nem volt kihasználva, míg az új gyorsforraló ezt a nagymennyiségű sugárzó me­leget is hasznosítja. A gyorsforraló úgy van elkészítve, hogy egy edény betakarható vele és annak fedőlap­jául szolgál, így az alsó edényben húst lehet párolni, ételt melegíteni, vagy azt felmelegített állapotban tar­tani a lefelé irányuló melegsugárzás­sal, leégés veszélye nélkül. Ezzel egy­időben a felső . fűtőfelületen főzni, pörkölni és sütni lehet. A melegítés foka mindkét irányban kapcsolóval szabályozható. A gyorsforraló fogan­tyúja egyúttal annak lábaiul is szol­gál. Hegesztés napsugárral A nap egy négyzetméter felületre megközelítőleg egy óra alat 1140 ki­logramm kalória hőmennyiséget sugá­roz, melyből gyakorlatilag kb 500 watt elektromos teljesítményt lehet nyer­ni. Állandó kísérletek folynak ennek az energiamennyiségnek gazdaságos ki­használásával kapcsolatban. A Szov­jetunió déli részein kedvező feltételek mellett már régebben használják a napenergiát vízmelegítésre, meleghá­zak fűtésére, stb. Legújabban fém és kerámiai anyagok hegesztésére is használják. A parabola tükör fóku­szában 3500 fok Celzius keletkezik, s a hegesztés csak 5 másodpercig tart. Folyékony gyémcnt A műgyémánt alapanyaga a celluló­ze gyártásnál keletkezett szennyvíz, mely nagymennyiségű lignitet tartal­maz. Ennek tisztítása után 99,3% tisztaságú szenet kapnak. A szenet felmelegítik a párolgási hőig és eb­ben az állapotban megömlesztett tiszta vasba öntik. A vasnak nem sza­bad tartalmaznia oxidot, továbbá csak jelentéktelen mennyiségű szilíciumot tartalmazhat. A keverék légmentesen zárt edényben lehűl és közben apró ipari gyémántok kel znek. A meg­dermedés után a vasat vákum alatt csekély hőfokon újból megömlesztik és a gyémántokat belőle kiválasztják. Tűzoltás robbantással Már régen kísérleteztek különböző kivitelezési formák megvalósításával, melyeknél az elgondolás helyes volt, de a gyakorlati eredmény nem vál­totta be a hozzáfűzött reményeket. Nemrégen szerkesztettek egy tűz­oltó bombát, melyet sikerrel tudnak alkalmazni külső és belső tüzeknél, különösen olyan anyagük oltásánál, melyek vízzel nem olhatók. A tűzoltó bomba a* robbanóanyagon kívül még kémiai oltóanyagot is tartalmaz, így az oltás légnyomással és a szétpor­lasztott oltóanyaggal történik. A bom­ba tűzveszélyes helyen való elhelye­zése mellett tűz esetén önműködően is olt. Thomas Mann emlékbeszéde Friedrich Schillerről Fábry Zoltán könyvének, A gondolat igazának margójára A parázs,az emberiség és em­berség tüzes parazsa, gondolkodók, művészek örök parazsa él és izzik. Néha vigasztalannak látszó hamuré­tegek alatt, máskor bátor, lángoló sugárzással, de mindig elfojthatatla­nul, mindig kiolthatatlanul. A tűznek nem szabad kialudnia, — Móricz és Rebelais, Shakespeare és Engels, Bech és József Attila, Goya és Rad­nóti — évszázadok és kifejezési for­ma végtelen távolságai által elválasz­tott útmutatók: mégis mind a pa­rázs vigyázói, a tűz táplálói, a fény őrzői voltak. _A tűz vigyázója, Fábry Zoltán, új könyvének élén Goethét idézi és szám­adást követel 3000 évről: „A múlt: lezárt, másíthatatlan, cá­folhatatlan, valóság, bizonyosságok tanúsága és tanulsága. És mi e val­lomások alapján magunk felett is íté­íónapot tartunk. Ki, hogyan ítéli meg a hagyományt, az adalékból és vallo­másokból mit és mint használ fel, ez elsősorban az ítélő jelent világítja meg. Szellemi síkon a múlt elhanya­golása öntetszelgést eredményez és erősít. Az önelégültség azonban nem más, mint szellemi restség, értelmi lustaság és' gyávaság." Elgondolkoztató tétel és megszív­lelendő igazságok. Annál is inkább, mert Fábry itt Engels nyelvén beszél és Engels igazolja Fábryt: Engels is azt akarja, hogy a munkásosztály megcsonkítatlanul vegye át az Örök­séget, — átvételről van szó és nem hódoló elismerésről, — Engels óvja a munkásosztályt: ne nézzen fel el­vakult tisztelettel az osztálytársadal­mak kultúrjavaira, ne hódoljon be a múltnak, de vegye át az örökséget, vegye át megcsonikíthatatlanul, meg­örizetten, gondosan. Számadást háromezer évről! A sür­gető és figyelmeztető szavak elsősor- I ban az új nemzedékhez szólnak, s mert Fábry egyike azoknak a ke­veseknek, akiknek emberi és írói pá­lyájuk töretlenül, szilárd következe­tességgel ívelt át a múltból a jelen­be, az ijúságból a férfikorba, ezért Fábry elsősorban jogosult arra, hogy figyelmeztetően forduljon az ifjú nemzedék felé. Az ifjú nemzedékek mindig hajlamosak arra, hogy türel­metlenül és felületesen szakítsanak a múlttal, hogy egyetemesen számol­ják fel a hagyományokat. De mi a hagyomány? „Csak az hagyomány, ami útmutató erkölcsi többlet," — írja Fábry. Pontos megszövegezés és számunkra, szlovákiai magyarok szá­mára talán még sürgetőbb kötelezett­séget jelent, mint bárki más számá­ra, mert a hagyomány: kultúrfolya­matosság. Önálló szlovákiai hagyo­mány pedig a kortárson túli múltban nem létezett. Korunk — apáink és fiaink emberöltői-mozgó határok ge­nerációja lett: 1918-tól 1948-ig há­romszor indultak meg a határok, s mozgó határok légköréből türel­metlenebbül sarjad a forradalmi idők megszokott kísérőjelensége, a túlzó kompenzáció: a hagyományok gyöke­res felszámolásának túlbuzgó nekiro­hanása. í „A hagyomány és jelen találkozása dcntó próba és ítélet előre- és visz­szafutón. Ma a dolgozók vizsgáznak és vizsgáztatnak, a népi igazság. Kul­túra egésze és nép igazsága: nagy, egymást vigyázó találkozás! Nézd a magyar népet, mit mer ?! Janus Pan­noniust, a reneszánsz magyar huma­nistáját mindenki másnál jobban ismeri és szereti. Hány magyar mondhatta ezt tegnap magáról? Zrí­nyi Miklós, a költő és Rákóczi, Kos­suth és Petőfi, Ady Endre és Móricz Zsigmond kézzelfogható jelenyalósá­gok. És ez mind nem elég!" — így hangzik Fábry igazának bizonyítása. Háromezer év valóban olyan keret, amelyben nem lehet kicsinyeskedni, amelyben tehát éppen ezért elenged­hetetlen feltétel az általános érvényű értékmérő. Túlzó kompenzáción innen is felmerül a kérdés: kit kell meg­tartanunk és kit kell elvetnünk, honnan ered és meddig terjed a meg­őrizhető hagyomány, ki a miénk és ki nem az? Az emberség elleni harc­ban, a hitlerizmus gondolatgyilkos és emberpusztító harcának reklám-had­járatában bőven akadtak szellemkal­márok, eszme-alkuszok, akik meg­próbálták besorolni Goethét a barna­ingesek saraiba, vagy Dantét a Nuova Italia párthívei közé, de a szellem­hagyomány értékmérője örökérvényű: a művészt, a gondolkodót műve hatá­rozza meg, a mű maga beszél, a gon­dolat maga az ember és a szellem egyenlő az erkölccsel, — a szellem­idézés egyéb formáira Dante nem válaszol, Goethe megközelíthetetlen marad. A tulajdonjog kérdését Fáb­ry Descartes-tal kapcsolatban, de Descartes-on túl terjedő érvénnyel, így tisztázza: „Kié hát Descartes? Mindenkié, aki az emberi lényeg, a gondolat igazának igézetében él." Fábry könyvének első része magyar írókkal és költőkkel foglalko­zik, sorrendben Apáczai Cseri János­tól Balázs Béláig, a tanulmányok ke­letkezési sorrendje szerint 1938-tól 1954-ig. Ebben a részben tehát a számadás a gnoti seauton, ismerd meg tenmagad iránytszabó kötelessé­gévé szűkül. Apáczai Cserit, Descartes fényének tragikus és hatalmas ma­gyar árnyékát idézi Fábry, „a tudo­mány első magyar nagymesterét", aki „magához emelte osztályát, a szegénynemzetet és ezzel el is dőlt a sorsa. Hollandiában a filozófia csúcsteljesítményét növelhette volna, a hazai rögökön azonban már az ala­pozásnál elbukik." Kisfaludy Károlyt idézi Fábry, aki „a magyar nyelv, a magyar élet jövőjét tudatosan kap­csolja a népi igazsághoz. Amit az el­magyartalankodott arisztokrácia és a latinkodó patópál-nemesek nem érez­hetnek, azt a jobbággyal siratja el." Itt Kisfaludy Károly igazáról van szó: egy vidéki Csemadok-titkár ugyanis egy alkalommal hibául rótta fel egy másik vidéki csoport kultúr­munkásainak, hogy „Kisfaludy Ká­roly „Kérők" című kispolgári szín­vonalú színiművét adatták eilő ...", itt tehát Kisfaludy Károly igazáról van szó, mert „Kisfaludy Károly, a jogtipró zsarnokság ostorozója, el­nyomottak szószólója, a magyar nyelv védő pallérozója, a színjátszás meg­alapítója, az első magyar szociális dráma alkotója, a népi demokrácia mai korában nem lekicsinylést, nem megrovást érdemel, hanem megbe­csülést, kegyeletes tiszteletet, az út­törőnek kijáró köszönetet!", mert ..minden szóból, minden eszmélésből és 'tapsból, amit a magyar színpad előhív, valami kevés áldón és köszön­tön mindig visszahull Kisfaludy Ká­rolyra, az ősre, az úttörőre, az első­re! Gnoti seauton! De ismerd meg tenmagad akkor is, mikor a Kölcsey­Éanulmány 1938-ban megírt sorait ol­vasod, szlovákiai magyar író, szlová­kiai magyar olvasó, mert ime az 1938-ban kelt írás: „Az írói erény alfája és ómegája: az állhatatosság. Nehéz erény, csak a Kölcseyt követők gyakorolhatják..; Társaim, írók Szlovenszkón, a nehe­zített magyarság szószólói és építői, akik egyik napról a másikra a fasisz­ta könnyítésbe menekültetek, volt társaim ott a napos oldalon, akik tudva tudjátok, hogy ez csak mester­séges, hatalmi napfény, volt társaim, tudjátok-e pirulás nélkül hallgatni Kölcseyt, - a magyar bátorság-írót, a példakép vádbeszédét?! Ma az inga­dozásnak és gerinctelenségmek van szüretje: Kölcsey aktualitása kétség­telen!" Az akkori felelősségrevonásból és vádból ma ítélet lett, megbélyegző ítélet, mert ma már tudjuk, hegy 1938 után olyan évek következtek, amelyekben a „Járom a gyáván! Átok a gyáván!" keserű elmarasztalása drótsövénnyé tekeredett és gázkam­rák gyilkos fellegeivé sűrűsödött. De tudjuk azt is, hogy a vállvonogató tanácstalanság és a széttártkarú te­hetetlenség irodalmi gesztusai hami­sak voltak, a „minket nem kérdez­tek, mi semmit sem tehettünk" míto­sza hazug volt és képmutató. Gondo­lat és írás mindig hatalmat jelentett. 1938 után jöttek olyan évek is, ame­lyekben a puszta hallgatás is állás­foglalást jelentett. Az 1938-ban írt Kölcsey tanulmány és a Herczeg Ferenc nekrológjának két súlyos zárójele között Beimet és Petőfit idézi Fábry, a világszabadsá­gért küzdök jelképeit, Móricz Zsig­mondot, „a magyar próza legízesebb mesterét, a magyar mondanivaló leg­nagyobb regényíróját", akinek igazát Fábry így szűri le: „Rózsa Sándor az „ütött emberek" igazsága volt és Móricz Zsigmond volt a Ludas Ma­i

Next

/
Thumbnails
Contents