Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-17 / 118. szám, kedd

1955. május 17. UISZ0 3 A lengyel főváros dolgozóinak nagygyűlése a varsói értekezlet befejezése alkalmából (Folytatás a 2. oldalról.) agresszív csoportosulások és a nyu­gatnémet hadsereg a népi demok­ratikus országok ellen irányulnak. Ezért teljesen természetes, hogy mi, akik átéltük egy pusztító háború szörnyűségeit, most új intézkedése­ket teszünk, hogy erősítsük orszá­gaink védelmi képességét és bizto­sítsuk népeink biztonságát és békés munkáját. _ A varsói értekezlet határozatot fo­gadott el arról, hogy létre kell hozni a közös parancsnokságot azon kato­nai erők fölött, amelyeket az aláíró államok fognak kijelölni. Az egyesí­tett katonai erők főparancsnokává Konyev elvtársat, a Szovjetunió mar­sallját nevezték ki. Konyevnak, a Szovjetunió marsalljának, a kiváló hadvezérnek, Krakkó díszpolgárának nevét jól ismeri a lengyel nép. Az elmúlt háború éveiben a Konyev marsall parancsnoksága alatt álló csa­patok részt vettek Lengyelországnak a hitleri járom alól való felszabadí­tásában. Nem kétséges, hogy a szer­ződésben részvevő államok által ki­jelölt egyesített csapatok Konyev marsall parancsnoksága alatt bevált­ják majd hozzájuk fűzött reményein­ket és betöltik hivatásukat. A ma aláírt szerződésnek védelmi jellege van. A demokratikus táborhoz tartozó országok békeszerető politi­kájának megingathatatlan alapját a nagy Lenin meghirdette elv, az ál­lamok békés egymás mellett élésének elve alkotja. A béke megszilárdításá­ra irányuló törekvéseinknek fényes bi­zonyítéka a szovjet kormány új ja­vaslata a fegyverzet csökkentésére, az atomfegyver betiltására és az új háború veszélyének kiküszöbölésére. Mi békét akarunk! Ugyanakkor szi­lárdan és határozottan kijelentjük, megteszünk minden intézkedést, hogy határaink hozzáférhetetlenek legyenek és népünk békéje sérthetetlen legyen. Mi, szovjet emberek örömmel lát­juk, hogy milyen csodálatos eredmé­nyeket ért el az önök alkotó munká­ja. Lehetséges, hogy az önök sze­mében, akik állan-'óan itt élnek, nem olyan feltűnőek a változások. De azok számára, akik hosszú idő eltelte után térnek vissza Varsóba, ezek a váltó-, zások szembeötlenek: a dicső Varsó napról napra mind szebbé válik. Óriá­si változások történtek egész Len­gyelországba'n. Természttesen nani oldottak meg még minden feladatot éf még sok munka vár cnökre. Ép­pen ezért egyesek számára úgy tűn­het fel, hogy többet is el lehetett vclna érni. Jogos az a kívánság, hogy az ember mindig a jobb es jobb felé törekszik, de emlékezzenek arra, mi­lyt.n volt Lengyelország és milyen volt Varsó a felszabadítás pillanata­ban. Az ember mindenképpen arra a következtetésre jut, hogy önök sokat végeztek és még többet fognak el­végezni. Erről kezeskedik a lengyel nép szorgalma és munkaszeretete, az a törekvés, hogy országát erősnek és gazdagnak lássa, valamint az, hogy Lengyelországban igazi néphatalom van és olyan vezető erő, mint a Len­gyel Egyesült Munkáspárt, amely or­szágukat győzelemről győzelemre ve­zeti a szocializmus építésének útján. Kedves Barátaim! A szovjet nép nevében önöknek és az egész lengyel népnek további, még nagyobb sikereket kívánok alkotó munkájukhoz. Éljen a Lengyel Népköztársaság és kormánya! Éljen a lengyel nép és a szovjet nép testvéri barátsága! A nagygyűlés részvevői hatalmas lelkesedéssel és hosszantartó tapssal fogadták N. A. Bulganyin beszédét. Ezt követően Pen Tö-huaj szólalt fel, aki a Kínai Népköztársaság kormányá­nak megbízásából megfigyelőként vett részt a varsói értekezleten. A nagygyűlés végezetül határoza­tot fogadott el. Ebben köszönetet mond a varsói értekezleten részt vett országok küldöttségeinek a béke vé­delme és biztosítása érdekében ki­fejtett eredményes munkájukért és teljes támogatásáról biztosítja a nyolc európai ország között aláírt barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést. Az Internacionálé hangjai után Jerzy Albrecht, a varsói városi népi tanács elnöke zárta be a nagygyűlést. Hegegyezés a négy hatalom miniszterelnökeinek értekezletére vonatkozólag V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, J. Dulles, az USA ál­lamtitkára, Mac Millan, Nagy-Britannia külügyminisztere és A. Pinay, Francia­ország külügyminisztere május 14-en Bécsben ülést tartottak, amely után a miniszterek a következő közlemény közzétételét határozták el: A Szovjetunió, az USA, Nagy-Britan­nia és Franciaország külügyminisz­tereinek tanácskozása folyamán meg­egyezés jött létre a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország miniszterelnöki értekezletének céljairól és módszereiről. A kérdés részleteiről még folyik a tárgyalás. Jugoszláv nyilatkozat a jugoszláv—szovjet kapcsolatok javulásáról Draskovics, a jugoszláv külügyi ál­lamtitkárság képviselője a jugoszláv és külföldi újságírók május 14-i sajtó­értekezletén kijelentette: „A Jugoszlávia és a Szovjetunió kö­zötti kapcsolatok rendszeresítése fo­lyamán az utolsó két évben felmerült annak a szükségessége, hogy mindkét kormány megtárgyalja az eddig elinté­zetlen kérdéseket, amelyek megoldása elősegítené a két állam közötti kap­csolatok általános javulását és ezáltal a nemzetközi feszültség további enyhü­lését. A Jugoszláv Szövetségi Népi Köz­társaság kormánya ezért úgy véli, hogy mindkét állam legfőbb képvise­lőinek összejövetele, amelyen meg­tárgyalnák a kölcsönös kapcsolatokat és amelyen mindkét fél bebizonyíthat­ná jóakaratú törekvését e kapcsolatok kibővítésére és állandó javítására, csakis hasznos lehetne." Az Albán Népköztársaság kormányküldöttsége elutazott Prágából Hétfőn, május 16-án a reggeli órák­ban elutazott Prágából az Albán Nép­köztársaság kormányküldöttsége, amely részt vett hazánk szovjet had­sereg által való felszabadítása 10. év­fordulójának ünnepségein. A küldött­séget Manus Muftiu, az Albán Nép­köztársaság Minisztertanácsának alel­nöke, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága politikai irodájának póttag­ja vezette. A küldöttség tagjai voltak: Panaiot Plaku vezérőrnagy, a nem­zetvédelmi miniszter első helyettese, az Albán Munkapárt Központi Bizott­ságának tagja és Koco Thoma Prif­ti, az Albán Népköztársaság prágai nagykövete. A ruzyni repülőtéren Ľudmila Jan­koveová miniszterelnökhelyettes, a CSKP KB politikai irodájának póttag­ja, Jirí Hendrych, a CSKP KB titkára és Richard Dvoŕák külkereskedelmi miniszter búcsúzott el az albán kor­mányküldöttségtől. A búcsúztatáson részt vettek František Kahuda iskola ügyi miniszter, František Krajčír bel­kereskedelmi miniszter, Alojz Málék könnyűipari miniszter, Antonín Pos pisil közlekedésügyi miniszter, dr. Jo­sef Plojhár egészségügyi miniszter, dr. Dionýzius Polanský, a nemzetgyű­lés alelnöke, Bedrich Kozelka képvi­selő, a CSKP kerületi bizottságának vezető titkára, Josef Némec képvise lő, a CSKP városi bizottságának ve­zető titkára, dr. Gertruda Sekanino­vá-Čakrtová és Karel Kurka, a kül­ügyminiszter helyettesei, dr. Dobromil Í Ječný diplomáciai protokollfőnök és más közéleti tényezők. A csehszlovák kormányküldöttség lelkes fogadtatása Prágában a varsói értekezletről való visszatérése alkalmából Vasárnap, május 15-én a délelőtti órákban tért vissza Prágába a cseh­szlovák kormányküldöttség, amely részt vett Varsóban az európai or­szágoknak Európa békéjéről és biz­tonsagáról tárgyaló értekezletén. A csehszlovák kormányküldöttséget Vi­liam Široký miniszterelnök vezette. A küldöttség tagjai voltak: dr. Alexej Čepička, hadseregtábornok, a minisz­terelnök első helyettese, nemzetvédel­mi miniszter és Václav Dávid külügy­rrv.niszter. Jóval a küldöttség megérkezése előtt Prága főváros polgárainak tízezrei lepték el a főpályaudvart és az állo­más előtti térséget, valamint a Győ­zelmes Február körutat egészen a Nemzeti Múzeum épületéig. A kormányküldöttség fogadtatására eljöttek a párt és a kormány képvi­selői, a CSKP KB politikai irodájá­nak tagjai: Rudolf Barák, Jaromír Do­lanský, Zdenek Fierlinger, Václav Ko­pecký, Antonín Novotný, a CSKP KB politikai irodájának póttagjai: Ľudmila Jankovcová és Otakar Šimúnek, to­vábbá Jiri Hendrych, a CSKP KB titkára, Václav Skoda, Ján Bartuška, Július Ďuriš, František Kahuda, Fran­tišek Krajčír, Josef Krošnáŕ, Zdenék Nejedlý, Božena Macháčová-Dostálo­vá, Alois Neumann, Antonín Pospíšil, Josef Púčik, Emanuel Šlechta, La­dislav Štoll és Jindŕich Uher, a kor­mány tagjai, dr. Gertruda Sekani­nová-Čakrtová és Karel Kurka, a külügyminiszter helyettesei, a Szak­szervezetek "Központi Tanácsának, a CSISZ KB, a Nemzeti Front összes szervezeteinek képviselői, Adolf Svo­boda, Prága főváros polgármestere, a hadsereg képviselői, a CSKP kerületi Ss városi bizottságának képviselői, a nemzetgyűlés elnökségének, a köztár­sasági elnöki iroda, a kormányelnök­ség hivatalának képviselői, és a kül­ügyminisztérium vezető dolgozói. Az állomáson a CSKP KB politikai irodájának tagjai és a baráti or­szágok diplomáciai képviselői fogadták a küldöttséget, élükön N. P. Fir­jubinnal, a Szovjetunió prágai nagykö­vetével. Az ünnepélyesen feldíszített állo­másépület előtt a dolgozók több­ezerre rúgó sorai lelkesen üdvözölve fogadták a kormányküldöttséget. Per­ceken át hangzott az „Éljen a béke!" — felkiáltás. Viliam Široký, a kül­döttség vezetője, meghallgatta a prá­gai katonai helyőrség díszőrsége pa­rancsnokának jelentését. A csehszlo­vák hadsereg központi zenekara el­játszotta a csehszlovák és szovjet államhtmnuszokat.Jľtobiáš „Díszinduló" című művének hangjai mellett tartotta meg V. Široký miniszterelnök dr. Alexej čepička hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter kíséretében a felsorakozott katonai egységek fe­lett a szemlét. Azután a miniszterelnök a mikrofon­hoz lépett, hogy beszédet mondjon az összegyűlt polgársághoz. Ezekben a percekben ismét felzúgott a lelkesedés vihara, mely a csehszlovák nép szi­lárd elszántságát bizonyítja, hogy megtesznek mindent, hogy a varsói értekezlet eredményei hozzájáruljanak a békeszerető országok és népek to­vábbi egyesüléséhez. A miniszterelnök beszéde után a pionírok csoportja virágcsokrokat adott át a küldöttség tagjainak. A többezres tömeg ismét és ismét a Szovjetuniót, Csehszlovákia Kommu­nista Pártját és a Nemzeti Front kor­mányát élteti. Mikor a katonai dísz­egység felsorakozik a díszmenetre, a dolgozók a béke őrségén álló cseh­szlovák hadsereget köszöntik. A maralesztáció befejeződik. A lel­I kesen üdvözölt kormányküldöttség j tagjai és a hivatalos vendégek eltá­I voznak és Prága dolgozói visszatérnek | otthonukba. Viliam Široký elvtárs beszéde a csehszlovák kormányküldöttség Varsóból való hazatérte alkalmából Drága barátaim, e'vtársak Az európai béke és biz:ot;ság Biz­tosításáról tárgyaló varsói 1 értekez­letről tértünk haza. A 900 millió em­bert képviselő országok vezető ténye­zőinek őszinte, testvéri üdvözleteit hozzuk Varsóból az egész csehszlovák népnek. Tegnap a csehszlovák nép nevében nagy történelmi okiratot ír­tunk alá, a nyolc európai ország kö­zött megkötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződést. Ezen országok élén a Szovjetunió áll és a szerződést fenntartás nélkül támogatja a Kínai Népköztársaság. Ennek a szerződésnek mind köztár­saságunk, mind valamennyi békesze­rető ország és az egész nemzetközi fejlődés szempontjából messzemenő jelentősége van. A nyugati agresszív körök az utóbbi időben mindent megtettek a nemzet­közi feszültség további kiélezésére, minden igyekezetük arra irányult, hogy az emberiséget új világháborúba so­dorják. Ebben az irányban a legkomo­lyabb lépést Európában a párizsi egyezmények ratifikálása jelentette. A német militarizmus erőit, amelyeket tíz évvel ezelőtt levert a dicső szov­jet hadsereg, most az Amerikai Egye­sült Államok és Nagy-Britannia te­vékeny támogatásával Nyugat-Német­országban fel akarják támasztani és a nyugati katonai tömbök agresszív magvává alakítani. A varsói értekezlet azonban megerősítette, hogy ma a helyzet alapjában megváltozott, s egészen más, mint a második világ­háború előtti időben. Akkoriban a né­met militarizmus erejének megnöveke­dése az európai tőkés államok körében pánikot, félelmet, a burzsoá kormá­nyokban a kapituláció irányzatát, az akkori biztonsági rendszerek szétesé­sét váltotta ki. Ma a német militarizmus új veszé­lye mindjárt létrejöttekor nemcsak a párt és a kormány körül szilárdan tö­mörült népünk acélos, szilárd egysé­gébe ütközik, hanem hatalmas nem­zetközi erőkbe is. A párizsi egyez­mények ratifikálására válaszul meg­alakult a legerősebb és legszilárdabb védelmi rendszer, amelynél erősebb az európai országok történetében soha­sem létezett. A baráti, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés, amelyet a nyolc európai ország aláírt Varsó­ban, kifejezi ezen országok rendíthe­tetlen akaratát, hogy Európa és az egész világ biztonságát és békéjét biztosítsák. E szerződés legyőzhetet­len ereje elsősorban országaink meg­bonthatatlan egységében, az együtt­működés és kölcsönös segélynyújtás testvéri kapcsolataiban rejlik, amely az egyenlőség elvein nyugszik és tel­jes tiszteletben tartja a másik fél füg­getlenségét és érdekeit. A szerződés országaink szüntelen növekvő közgaz­dasági, politikai és védelmi erejére támaszkodik, amelyeknek élén a béke és a szocializmus legyőzhetetlen nagy­hatalma — a Szovjetunió áll. A szer­ződés továbbá a nagy Kínai Népköztár­saság teljes támogatását élvezi, az összes békeszerető nemzetek rokon­szenvére és segítségére, az egész vi­lág békeharcosainak tevékeny támoga­tására támaszkodik. Még soha sem ál­lottak ily hatalmas nemzetközi erők a béke ügye, hazánk biztonsága és határaink érinthetetlensége mellett. A baráti, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés nemze­teinknek teljes biztonságot ad afelől, hogy soha többé nem fog megismét­lődni München és 1939. március 15-ike, soha többé nem becstelenítík meg hazánkat idegen betolakodók. E szer­ződés megkötése azt jelenti, hogy ha­zánk szabadsága és függetlensége megbízhatóan örök időkre biztosítva van. Ebből a szempontból messzemenő jelentőségű főleg a szerződésben részvevő államok fegyveres erői kö­zös parancsnokságának megteremtése. Hazánk érinthetetlenségének védelme most országaink egyesült fegyveres erőire fog támaszkodni, amelyek meg­bízhatóan, kemény acélökölként fog­ják védelmezni országaink biztonsá­gát bármilyen támadóval szemben. Egész népünk örömmel üdvözli azt a tényt, hogy az egyesült fegyveres erők főparancsnoka az egész cseh­szlovák nép által forrón szeretett Konyev lett, a Szovjetunió marsallja, a kitűnő és bevált hadvezér, Prága védelmezője és felszabadítója. A baráti, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés mesz­szemenő, felbecsülhetetlen jelentősége valamennyi európai nemzet, s az egész nemzetközi fejlődés számára abban áll, hogy hatalmas eszköze lesz az agresz­szív erők megfékezésének és egyben megbízható támaszpontja a béke meg­szilárdításáért, a nyílt kérdések meg­oldásáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békéért, a nemzetek közötti barátságért és együttműködé­sért folytatott további harcnak, te­kintet nélkül társadalmi és állami rendszerünk különbözőségére. Szá­munkra, Németország szomszédai szá­mára különösen fontos, hogy a szer­ződés megbízható védelmet nyújt a német militarizmus veszélye ellen, valamint, hogy egyben megbízható esz­közt jelent a német kérdés békés megoldására, az egységes, független, békeszerető és demokratikus német állam megteremtésére irányuló törek­véseinkben. Szerződésünk nem alkot semmilyen zárt tömböt, ellenkezőleg, hatalmas eszközként szolgál az Eu­rópában levő tömbök kiküszöböléséért, az összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért folytatott harcban, mert ebben a rendszerben látjuk továbbra is az európai kér­dések megoldásának legjobb alapját. Államaink megegyeztek abban és ezt kifejezésre juttatták a szerződés szö­vegében, hogy szerződésünk akkor tel­jesíti küldetését és akkor veszíü el érvényét, ha elérjük az európai nem­zetek törekvéseinek egyesítését az európai békéért és biztonságért foly­tatott harcban, azon a napon, amikor érvénybe lép az összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről szóló szerződés. A varsói értekezlet nemzetközi je­lentőségét különös erővel hangsúlyoz­ta Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió kormányküldöttsége vezetőjének fel­szólalása a szovjet kormány ama ja­vaslatával kapcsolatban, mely a fegy­verzetek csökkentéséről, az atom­fegyverek eltiltásáról és az új hábo­rús veszély elhárításáról szól. A rész­vevő országok küldöttségei egyhangú­lag és lelkesen teljes támogatásukról biztosították e valóban nagyvonalú békejavaslatot. Olyan dokumentum ez, amelyben a varsói értekezlet részve­vőinek vágyai és céljai egyesülnek az egész világ valamennyi nemzetének vágyaival és céljaival, amelyek a bé­kéért, az agresszív erők háborús ké­szülődésének meghiúsításáért harcol­nak. Éppen ez az okirat emelte ki oly nagy hangsúllyal a varsói értekezlet világraszóló jelentőségét. A szovjet kormány javaslata újabb, a legnagyobb mértékben meggyőző és hatásos kifejezője a Szovjetunió szi­lárd elszántságának, hogy mindent megtegyen a béke ügyének győzelmé­ért, elérje valamennyi égető nemzet­közi probléma megoldását és megsza­badítsa az emberiséget az atomfegy­verek és általában a háború veszélyé­től. Kifejezésre juttatja a Szovjetunió szilárd akaratát, hogy felszabadítsa a nemzeteket a fegyverkezési költségek terhe alól, lehetővé tegye számukra az atomerő minden jótékony hatásának teljesméretú békés felhasználását, biztosítsa a nemzetek közötti gazda­sági és kulturális kapcsolatok bőséges fejlődését. Nem kétséges, hogy az új szovjet javaslatok köré tömörül az egész világ minden békeharcosának szilárd és erős frontja. A csehszlovák kormány és népünk mindent megtesz­nek e javaslatok megvalósítása érde­kében, ami erejükben áll. Egy további tény, mely nagy mér­cékben kihangsúlyozta az értekezlet világraszóló hatását és megmutatta a világ békés erőinek legyőzhetetlen ha­talmát, a Kínai Népköztársaság megfi­gyelőjének, a koreai felszabadító há­ború hősének, Pen Tö-huaj elvtárs­nak részvétele és nagyfontosságú nyi­latkozata volt. A Kínai Népköztársaság kormányának az a kijelentése, hogy teljesen azonosítja magát a baráti, (Folytatás a 4-. oldalog

Next

/
Thumbnails
Contents