Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-17 / 118. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! w ­p I SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. május 17. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 118. szám E szerződésre támaszkodva a csehszlovák dol­gozó nép tovább folytatja szívós harcát az ország termelő-erői tartós fejlesztésének biztosításáért, a munkatermelékenység fokozásáért, a technika további fejlesztéséért, a szocializmus győzedel­mes kiépítéséért hazánkban és a viiágbékéért. (V. Široký elvtárs beszédéből) Záróközlemény az európai államoknak az európai béke és biztonság biztosítása érdekében összehívott értekezletéről Varsó, május 14. (XASZSZ). 1955. május ll-től 14-ig tartották meg Varsóban az euró­pai államoknak — az Albán Népköztársaságnak, a Bolgár Nép­köztársaságnak, a Csehszlovák Köztársaságnak, a Lengyel Népköztársaságnak, a Magyar Népköztársaságnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, a Román Népköztársaságnak és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének — az európai béke és biztonság biztosítása érdekében összehívott második értekezletét. A varsói értekezleten az említett államok következő kép­viselői vettek részt: Az Albán Népköztársaság képviseletében: Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (a kül­döttség vezetője). Beair Balluku altábornagy, az Albán Nép­köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese, hon­védelmi miniszter, Behar Shtylla, az Albán Népköztársaság külügyminisztere; a Bolgár Népköztársaság képviseletében: Valko Cservenkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (a kül­döttség vezetője), Petr Pancsevszki hadseregtábornok, a Bol­gár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Mincso Nejcsev, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere; a Csehszlovák Köztársaság képviseletében: Viliam Široký, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke (a küldöttség ve­zetője), Alexej čepička, hadseregtábornok, a Csehszlovák Köz­társaság miniszterelnökének első helyettese és nemzetvédelmi minisztere, Václav Dávid, a Csehszlovák Köztársaság külügy­minisztere; a Lengyel Népköztársaság képviseletében: Jozef Cyrankie­wicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), Konštanty Rokossowski, Lengyelország marsallja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának el­nökhelyettese és nemzetvédelmi minisztere, Stanislaw Skrze­szewszki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, Marian Naszkowszki, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterhe­lyettese; a Magyar Népköztársaság képviseletében: Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (a kül­döttség vezetője), Bata István vezérezredes, a Magyar Nép­köztársaság honvédelmi minisztere, Boldoczky János, a Ma­gyar Népköztársaság külügyminisztere, Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének első helyettese, Drahos Lajos, a Magyar Népköztársaságnak a Lengyel Népköztársa­ságban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; a Német Demokratikus Köztársaság képviseletében: Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterel­nöke (a küldöttség vezetője), Walter Ulbricht, a Német Demok­ratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese, Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és belügyminisztere, Dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere, Ottó Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök­helyettese, dr. Hans Loch, a Német Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökhelyettese, Hans Reichelt, a Német Demok­ratikus Köztársaság földművelés- és erdőügyi minisztere, Heinz Hotfmann altábornagy, a Német Demokratikus Köztár­saság belügyminiszterhelyettese. Štefan Heymann, a Német Demokratikus Köztársaságnak a Lengyel Népköztársaságban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; a Román Népköztársaság képviseletében: Gheorghe Gheor­ghiu-Dej, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), Emil Bodnaras hadseregtábornok, a Ro­mán Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese és fegyveres erőinek minisztere, Simion Bughici, a Román Nép­köztársaság külügyminisztere, Ion Tutoveanu, altábornagy, a Román Népköztársaság fegyveres erőinek vezérkari főnöke. Grigore Preoteasa, a Román Népköztársaság külügyminisz­terének első helyettese, Marin Florea Ionescu, a Román Nép­köztársaságnak a Lengyel Népköztársaságban működő rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének képvi­seletében: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke (a küldöttség vezetője), V. M. Molotov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügymi­niszter, G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, A. M. Puzanov, a OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, N. T. Kalcsenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke, K. T. Mazurov, a Belorussz SZSZK Minisztertanácsának el­nöke, V. X. Lacisz, a Lett SZSZK Minisztertanácsának elnöke, M. A. Gedvilasz, a Litván SZSZK Minisztertanácsának elnöke, A. A. Mjuriszen, az Eszt SZSZK Minisztertanácsának elnöke, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, P. K. Ponomarenko, a Szovjetuniónak a Lengyel Népköztársaságban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az értekezleten megfigyelőként részt vptt a Kínai Nép­köztársaság képviselője: Peng Xő-huaj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökhelyettese, és nemzetvédelmi minisz­ter. A varsói értekezlet részvevői mindenre kiterjedően meg­tárgyalták a nemzetközi helyzetben a párizsi háborús egyez­mények ratifikálásával előállott változásokat, és megállapítot­ták, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása növeli az új há­ború veszélyét és fenyegeti a békeszerető államok nemzeti biztonságát, mert ezek az egyezmények a Nyugateurópai Unió képében az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország részvéte­lével új katonai csoportosulást alakítanak, és előírják Nyugat­Németország felvételét az északatlanti tömbbe. Az értekezleten részvevő államok elhatározták, hogy meg­teszik a szükséges intézkedéseket biztonságuk biztosítására és az európai béke fenntartására. Evégett a varsói értekezleten résztvevő államok — az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköz­társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Nép­köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — megkötöttél, a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az értekezleten határozatot fogadtak el arról, hogy a szer­ződést aláíró államok megalakítják fegyveres erőiknek «özös pa­rancsnokságát. Az értekezlet a béke, a demokrácia és a szocializmus tá­borához tartozó testvéri népek szívélyes barátságát és együtt­működését kifejező teljes egyetértés légkörében folyt le. A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés szövege A Szerződő Felek, újból leszögezve, hogy olyan európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére töreksze­nek, amely valamennyi európai állam részvéte­lén alapulna, függetlenül társadalmi és állam­rendszerüktől, s amely lehetővé tenné erőfeszí­téseik egyesítését az európai béke biztosítása érdekében, figyelembe véve egyszersmind a párizsi egyez­mények ratifikálása következtében Európában előállt helyzetet, amely egyezmények kilátásba helyezik a „Nyugateurópai Unió" nevü új kato­nai csoportosulás létrehozását, Nyugat-Német­ország részvételével és Nyugat-Németország­nak az északatlanti tömbbe való bevonásával, ami fokozza egy újabb háború veszélyét és ve­szélyezteti a békeszerető államok nemzeti biz­tonságát, meggyőződve arról, hogy az európai béke­szerető államoknak ilyen körülmények között meg kell tenniük a biztonságuk biztosításához szükséges és az európai béke fenntartásának érdekét szolgáló intézkedéseket, szgm előtt tartva az Egyesült Nemzetek szervezete alapokmányának célkitűzéseit és elveit, a barátság az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás további megszilárdításának és fej­lesztésének érdekében, az államok független­sége és szuverenitása tiszteletbentartásának, valamint a belügyeikbe való be nem avatkozás­nak elveivel összhangban, elhatározták, hogy megkötik a jelen barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az Albán Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöki tanácsa — Mehmet Shehut, az Albán Nép­köztársaság Minisztertanácsának elnökét, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöksége — Valko Cservenkovot, a Bolgár Nép­köztársaság Minisztertanácsának elnökét, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — Hegedús Andrást, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke — Ottó Grotewohlt, a Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökét, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa — Jozef Cyrankiewiczet, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlé­sének elnöksége — Gheorghe Gheorghiu-Dejt, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának Elnöksége — Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyint, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökét, a Csehszlovák Köztársaság elnöke — Viliam Širokýt, a Csehszlovák Köztársaság miniszter­elnökét küldte el meghatalmazottként. A fentiek, miután bemutatták meghatalmazásaikat, s ezek kellő formájúaknak és teljesen rendben talál­tattak, megegyeztek az alábbiakban: Első cikkely: A Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányá­nak megfelelően nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől, vagy az erő alkalmazásától, és nemzetközi vitái­kat békés eszközökkel oly módon oldják meg, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét és biztonságot. Második cikkely: A Szerződő Felek kijelentik, hogy az őszinte együttműködés szellemében készek részt venni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság biztosítása, és minden erővel e célok megvalósításáért fognak dolgozni. A Szerződő Felek egyben arra fognak töre­kedni, hogy rftás olyan államokkal való meg­egyezés alapján, amelyek hajlandók ebben együttműködni, hatékony intézkedéseket fogana­tosítsanak a fegyverzet általános csökkentésére és az atom-, a hidrogén- és a többi tömegpusz­tító fegyverek betiltására. Harmadik cikkely: A Szerződő Felek a nemzetközi béke és biz­tonság megerősítésének érdekeit szem előtt tartva tanácskozni fognak egymással a közös érdekeiket érintő minden fontos nemzetközi kérdésről. A közös védelem biztosítása és a béke és a biztonság fenntartása végett haladéktalanul ta­nácskozni fognak egymással mindannyiszor, valahányszor valamelyikük véleménye szerint a szerződés egy vagy több tagállamát fegyveres támadás fenyegeti. Negyedik cikkely: Ha valamely állam vagy valamely államcsoport Európában fegyveres támadást intéz a szerződés egy vagy több tagállama ellen, a sztrződés min­den tagállama az '.gyesült Nemietek Szervezete alapokmánya 51. cikkelyének megfelelően, az egyéni vagy kollektív önvédelemhez való jog megvalósításaképpen egyénileg és a szerződés többi tagállamával való megegyezés szerint, a fegyveres erők alkalmazását beleértve, minden szükségesnek mutatkozó eszközzel azonnali se­gítséget nyújt a támadás által sújtott állam­nak vagy államoknak. A szerződés tagállamai haladéktalanul tanácskozni fognak a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására és fenntar­tására szükséges közös intézkedésekről. Az e cikkely alapján tett intézkedésekről az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának rendelkezései szerint tájékoztatni fogják a Biz­tonsági Tanácsot. Ezeket az intézkedéseket azonnal felfüggesztik, amint a Biztonsági Tanács megteszi a nemzetközi béke és biztonság hely­reállítására és fenntartására szükséges intézke­déseket. • ötödik cikkely: A Szerződő Felek megállapodtak abban, hogy megalakítják azon fegyveres erőiknek közös parancsnokságát, amelyeket a felek megegyezés alapján a közösen megállapított elvek alapján működő parancsnokság vezénylete alá rendel­nek. Védelmi képességük megerősítésére szük­séges más megegyezésen alapuló intézkedéseket is tesznek, hogy megvédelmezzék népeik békés munkáját, biztosítsák határaik és területük sért­hetetlenségét, és az esetleges agresszióval szem­beni védelmet biztosítsák. Hatodik cikkely: Avégett, hogy a szerződés tagállamai között megvalósítsák a jelen szerződésben előírt ta­nácskozást, és megvizsgálják az e szerződés végrehajtásával kapcsolatban felmerülő kérdése­ket, politikai tanácskozó bizottság létesül, s eb­ben a szerződés minden tagállamát miniszter vagy más külön kinevezett delegátus képviseli. A bizottság, ha ilyenek szükségesnek bizonyul­nak, kisegítő szerveket alakíthat. Hetedik cikkely: A Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy nem vesznek részt semmilyen koalícióban vagy szövetségben és nem kötnek semmilyen egyezményt, amelynek céljai ellentétesek a jelen szerződés céljaival. A Szerződő Felek kijelentik, hogy az érvényes nemzetközi szerződésekben leszögezett kötele­zettségeik nem ellentétesek a jelen szerződés rendelkezéseivel. Nyolcadik cikkely: A Szerződő Felek kijelentik, hogy a barátság és az együttműködés szellemében, az egymás közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése és erősítése céljából függet­lenségük és szuverenitásuk kölcsönös tisztelet­ben tartásának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elveit követve fognak cselekedni. Kilencedik cikkely: A jelen szerződéshez társadalmi és állam­rendszerüktől függetlenül csatlakozhatnak más államok, amelyek kifejezik azt a készségüket, hogy a jelen szerződésben való részvétellel haj­landók elősegíteni a békeszerető államok erő­feszítéseinek egyesítését a békének és a népek biztonságának biztosítása céljából. Az ilyen csatlakozás a szerződés tagállamainak beleegye­zésével lép életbe, miután a csatlakozásról szóló okmányt a Lengyel Népköztársaság kormányá­nál letétbe helyezték. Tizedik cikkely: A jelen szerződést ratifikálni kell és a rati­fikációs okmányokat a Lengyel Népköztársaság kormányánál kell letétbe helyezni. (Folytatás a 2 oldalon,>

Next

/
Thumbnails
Contents