Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-17 / 91. szám, vasárnap

4 UJSZ0 '1955. április 17Í A népi demokratikus Csehszlovákia tíz éve arént a forradalom továbbfejlesztésére törekedett, fegyveres felkelés és polgárháború nélkül igyekezett békés úton továbbvinni a forradalmat A párt egyidejűleg harci készenlétben állt, hogy meghiúsítsa a burzsoázia elleforradalmi kísérleteit. A nemzeti felszabadítási harc során kialakult a munkásosztály akcióegysége. Ezt az egységet a jobboldali szociáldemokraták bomlasztó törekvéseivel szemben meg kellett védeni és a burzsoáziával tovább folytatott harcban meg kellett szilárdítani. A munkásosztály akcióegységének jelentős szervezeti megszilárdítása volt az Egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom megalakítása, amely elutasította a politikai semlegesség jelszavát és kapitalistaellenes szocialista szervezetként lépett fel. A CSKP VIII. kongresszusa (1946. március 28.—31.) irányvonalul tűzte ki a köztársaság népi demokratikus bel- és külpolitikai irányvonalának megőrzését és megerősítését, a munkásosztály hatalmának megszilárdítását és kiterjesztését. A munkásosztály és a kommunista párt egyre erősbödő befolyását tanúsították az 1946 májusi választások, amelyekben a CSKP a legerősebb pártnak bizonyult. A választások megmutatták, hogy a lakosság döntő többsége a Nemzeti Front népi politikáját és a népi demokráciát támogatja. Ugyanakkor az akkori néppártra, nemzeti szocialista pártra és szlovák demokrata pártra leadott szavazatok — e pártok vezetőségében a reakciós burzsoá elemek voltak túlsúlyban — arról tanúskodtak, hogy a burzsoázia még befolyása alatt tartja a dolgozók egy részét. A nép csak a további harc során ismerte meg a burzsoázia képviselői és a jobboldali szociáldemokraták igazi arcát és csak akkor szabadult meg a CSKP vezetésével ezeknek az elemeknek a befolyásától. 7. A burzsoázia, amelyet kiszorítottak hatalmi pozícióiból, megkísérelte, hogy visszafordítsa a társadalmi fejlődés irányát. Közte és a CS"

P vezette munkásosztály között súlyos hatalmi küzdelem bontakozott ki, amely hivatott volt megoldani a hatalom birtoklásának kérdését. A munkásosztály csakis úgy dönthette el a maga javára e küzdelmet, hogy megszilárdította szövetségét a dolgozó parasztsággal. A munkás-paraszt szövetség megszilárdításának legfontosabb eszköze az volt, hogy a földbirtokok elkobzása és a földreform megvalósítása révén földet adjanak a parasztoknak, amivel megszüntettük a hűbériség utolsó csökevényeit falvainkon. A földreform, amelynek során felosztották a nagybirtokosok, a nemesség, az egyházak és maradékbirtokosok 'földjeit és betelepítették a határvidéket, három szakaszban ment végbe 1945 és 1948 között. A földreform következetes végrehajtásáért vívott harc gondolatának pártunk megnyerte a mezőgazdasági munkások, kis- és középparasztok tömegeit, akik parasztbizottságokat alakítottak és azok segítségével hajtották végre a nagybirtokok felszámolásának korszakalkotó művét. Lényegesen megjavult a leginkább kizsákmányolt és megnyomorított falusi proletárok és félproletárok helyzete, akiknek java részéből középparaszt, vagy a szocialista szektor dolgozója lett. A falu központi alakja a középparaszt lett. A nagybirtokosokkal és a burzsoá pártokkal folytatott harcban, amelyek megkísérelték meghiúsítani a földreform végrehajtását és a parasztok szemében megrágalmazni a CSKP-nek hat törvényben és a hradeci programban kifejezett mezőgazdasági politikáját, megszilárdult a munkásosztály szövetsége a kis- és középparasztokkal. A CSKP Központi Bizottsága által kiadott jelsző — „Nyerjük meg a nemzet többségét — elsősorban ezekben a harcokban vált valóra, mivel a nemzet többségének megnyerése azt jelenti, hogy még nagyobb mértékben nyerjük meg a parasztokat, mindenekelőtt a középparasztokat." (Gottwald.) A legfontosabb feladat, a küzdelem legfontosabb tere a kétéves terv teljesítéséért folytatott harc volt. A kétéves terv gondolata mozgósította a tömegeket és hatalmas anyagi erővé vált. A köztársaság helyreállításának és újjáépítésének kétéves gazdasági terve (1947— 1948) lehetővé tette, hogy meggyorsítsuk az államosított ipar fejlődését és hozzájárult a kapitalista szektor fajsúlyának csökkentéséhez Csehszlovákia gazdasági életében. Megindult Szlovákia iparosítása. Az ország gazdasági életének helyreállításában és újjáépítésében nagy testvéri segítséget nyújtott nekünk a Szovjetunió, amely rendelkezésünkre bocsátotta a Csehszlovákia területén ejtett hadizsákmány jelentős részét, nyersanyagokat, gépeket és élelmiszert szállított. A kommunista párt a dolgozók mindennapi igényeinek és alapvető jogainak biztosításával harcolt a nemzet többségének megnyeréséért. A burzsoázia tovább folytatta a népárulás politikáját, szabotálta az ország gazdasági helyreállítását és újjáépítését és politikájával polgárháború kirobbantására törekedett. Csehszlovákia Kommunista Pártja tovább folytatta a nép és a nemzet érdekei következetes védelmének politikáját, az országépítés politikáját, a városi és falusi dolgozó nép egysége megszilárdításá(1945-1955) nak politikáját, amely a polgárháború veszélyének kiküszöbölésére és a forradalom békés fejlődésének biztosítására irányult. A kommunista párt politikájának előnyei és ereje abban rejlett, hogy nem napi politikát folytatott, hanem politikáját a szocialista eszmék megvalósítására irányuló törekvés szabta meg. A burzsoázia megkísérelte gyöngíteni és megzavarni a Szovjetunióhoz fűződő szövetségesi kapcsolatainkat, arra törekedett, hogy országunk csatlakozzék a Marshall-tervhez. A CSKP a Szovjetunió szövetségében függetlenségünk és szabad fejlődésünk biztosítékát látta. Ezért a nép kívánságával összhangban azért harcolt, hogy fenntartsuk és megszilárdítsuk a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünket és baráti kapcsolatokat teremtsünk a népi demokratikus országokkal. Szlovákiában, ahol a burzsoázia befolyása erősebb volt, 1947 őszén leleplezték a demokrata párt vezető tényezőinek államellenes összeesküvését, akik egy követ fújtak a földalatti fasiszta és ludák erőkkel, s a külföldre szökött árulókkal. A szlovákiai dolgozók nyomására (üzemi bizottságok kongresszusa, parasztbizottságok értekezlete és a partizánok fellépése) újjászervezték a Megbízottak Testületét (1947. november 19.) és megváltoztatták politikájának irányvonalát, ami a népi demokrácia lényeges erősítésére és a burzsoázia pozícióinak meggyengítésére vezetett. 8. A burzsoázia érezte, hogy fokozatosan kicsúszik kezéből a hatalom, hogy helyzetében egyre jobban elszigetelődik és ezért a nyugati imperialista körök támogatásával ellenforradalmi államcsínyt kísérelt meg. Az államcsínnyel ki akarta szorítani a kommunistákat a kormányból, meg akarta ragadni a hatalmat és ez által megteremteni a népi demokrácia felszámolásának, saját uralma felújításának előfeltételeit, hogy Csehszlovákiát ismét az imperialisták táborába kényszerítse. A burzsoázia e kísérletét 1948 februárjában meghiúsította Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a munkások és a parasztok szilárd szövetségére, a cseh és a szlovák dolgozók egységes fellépésére támaszkodott. Az egész ország dolgozó népének harcos megmozdulása, az üzemi bizottságok kongresszusa, az egyórás általános sztrájk és a parasztbizottságok kongresszusa megmutatták, hogy a dolgozók teljes egészében támogatják a CSKP politikáját. A burzsoázia képviselőit, akik államcsínyt kíséreltek meg, kiűzték a kormányból és a nemzeti bizottságokból. A burzsoáziát megfosztották a hatalomban való részesedésétől. Sor került a Nemzeti Front többi pártjainak megtisztítására és a tömegszervezetek újjáélesztésére. 1948 emlékezetes februárjában a munkásosztály döntő csatát vívott a burzsoáziával és a politikai hatalom kérdését véglegesen a maga javára döntötte el. A hatalom kérdését egyértelműen úgy oldottuk meg, hogy a hazai reakció nem képes többé a maga erőivel megdönteni a népi demokratikus rendet. A februári események eredménye az volt, hogy teljesen szabaddá tettük szocializmushoz vezető utunkat és megszilárdítottuk a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünket. A februári győzelem lényegében betetőzte a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átalakulása folyamatát. E forradalmi folyamatban a népi demokrácia lényege a proletariátus diktatúrája lett. A felszabadulástól 1948-ig vívott harcokban győzelmet arattunk a burzsoázia fölött és ez a CSKP helyes politikájának eredménye volt, azé a politikáé, amely megnyerte a széles néptömegek támogatását. A munkások, a parasztok és a többi dolgozók a CSKP vezetésével felülkerekedtek a burzsoázián, meghiúsították ellenforradalmi kísérleteit és ezáltal biztosították a népi demokratikus rend megszilárdítását és a szocializmus építésére való áttérést. Csehszlovákia népe e harcban a szovjet nép szövetségére és támogatására támaszkodott, amely biztosítéka volt annak, hogy nem kerül sor külföldi imperialisták beavatkozására. A burzsoázia fölött aratott februári győzelem után további állarríosítást hajtottunk végre, amely lényegében felszámolta a kapitalista tulajdont az iparban, a bankok és a nagykereskedelem terén. Keresztülvittük a földreformot és nemzetgyűlésünk jóváhagyta az új, népi demokratikus május 9-i alkotmányt, amely biztosítja a forradalom kiharcolta vívmányainkat. A burzsoáziával vívott harcban megszilárdult a munkásosztály akcióegysége. A szociáldemokrácia jobboldali vezetőit teljesen lelepleztük, mint a burzsoázia ügynökeit és a szociáldemokrácia balszárnya a marxizmus-leninizmus álláspontjára helyezkedett. így alakultak ki a munkásosztály egységes forradalmi pártja megteremtésének feltételei a szociáldemokrácia és Csehszlovákia Kommunista Pártja egyesülése útján. (1948. június 27.) Az egyesülés további kifejezője volt annak, hogy a munkásmozgalomban a forradalmi erők győzelmet arattak az opportunisták és árulók fölött, hogy Csehszlovákiában a marxizmus-leninizmus diadalmaskodott a szociáldemokratizmus ideológiája fölött. A februári győzelem tehát biztosította Csehszlovákiának a szocializmushoz vezető fejlődését, és megszilárdította a Szovjetunióhoz és a népi demokratikus országokhoz fűződő kapcsolatainkat. A népi demokratikus Csehszlovákia fejlődésében új szakasz kezdődött —a szocializmus építésének szakasza. II. Csehszlovákia népe harcban a szocializmus felépítéséért 9. A CSKP IX. kongresszusa (1949 májusában) értékelte a népi demokrácia fejlesztésében elért eredményeket és kitűzte a szocializmus építésének fő irányvonalát. A munkásosztálynak a burzsoázia fölött aratott győzelme következtében gazdaságunk túlnyomó részében minden időkre megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolását. A földreform következetes végrehajtásával valóra váltottuk azt az elvet, hogy a föld azé, aki megműveli. Egyszer s mindenkorra megszüntettük a teljes és részleges munkanélküliséget és a gazdasági válságokat, amelyek a kapitalizmus idején a dolgozók legsúlyosabb csapásai voltak. A népi demokratikus rendszer lényegesen megjavította a dolgozók helyzetét. Ahhoz azonban, hogy biztosíthassuk, a dolgozók szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését, széleskörűen ki kellett fejleszteni a szocialista országépítést. A nép 1948 februárjában aratott győzelme következtében megszilárdult és lényegesen megerősödött s szocialista szektoij A kapitalista szektor részesedése jelentősen csökkent. Az ország gazdaságában, különösen a mezőgazdaságban jelentős súlya volt továbbra is a kistermelő-szektornak. A feladat az volt, hogy most olyan feltételeket teremtsünk, amelyek biztosítják a szocialista szektor további fejlődését és fokozatos győzelmét egész népgazdaságunkban, hogy országunk gazdasági rendszere, amely megfelel az átmeneti időszak közgazdasági jellegének, szocialista gazdasági rendszerré alakuljon át. Ez a történelmi feladat csakis szocialista iparosítással és a mezőgazdaságnak szocialista alapokon való átépítésével volt megoldható. Csehszlovákia már a kapitalizmus idején az iparilag fejlett országok közé tartozott. De a kapitalista fejlődés következtében létrejött ipar szerkezete nem nyújtott lehetőséget arra, hogy sikeresen továbbfejlesszük népgazdaságunkat. E szerkezet jellemző vonása a rendkívül csekély nyersanyagalap volt. Az ipari termelésben nagy részük volt azoknak az iparágaknak, amelyek fogyasztási cikkeket termeltek a külföldi piacokra. A gépipar nagy fejlettségi színvonala ellenére sem volt képes ellátni az országot a szükséges gépekkel és gépi berendezésekkel. Országunk egész gazdasági élete jelentős mértékben a kapitalista országoktól függött, onnét hoztuk be a nyersanyagokat és a legfontosabb berendezési tárgyakat. Az ipar lényegében pangott, a munkásosztály tömeges munkanélkülisége állandó jelenséggé lett. Ez az állapot még szembetűnőbben nyilvánult meg Szlovákiában, ahol a kapitalizmus idején tömegesen leépítették az ipart. Csehszlovákia szocialista iparosítása az első ötéves tervben (1949—1953) nagy történelmi jelentőségű feladat volt. Lényegében azt jelentette, hogy átépítjük és tovább bővítjük iparunkat, lényegesen megváltoztatjuk szerkezetét és belső arányát a nehézipar, mindenekelőtt a gépipar elsődleges fejlesztése útján. A nehézipar elsődleges fejlesztése megteremtette az ország egész népgazdaságának szocialista alapokon történő rohamos fejlesztésének múlhatatlan feltételeit, elsősorban lehetővé tette a mézőgazdaság szocialista átépítését, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a népgazdaság többi ágának korszerű technikával való felszerelését és ezáltal a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelését is. Megszilárdította országunk erejét és védelmi képességét, biztonságát, műszaki és gazdasági függetlenségét a kapitalista államoktól. Megteremtette annak feltételeit, hogy országunk teljes mértékben kihasználhassa a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal való gazdasági együttműködés óriási előnyeit. Csehszlovákia szocialista iparosításának fontos része volt Szlovákia gyorsított gazdasági fejlesztése, amely hivatott volt megszüntetni ez országrész gazdasági elmaradottságát és gazdasági színvonalát a cseh országrészek színvonalára emelni.' Az ország szocialista iparosításával egyidejűleg a kommunista párt feladatul tűzte ki a falu fokozatos szocialista átalakítását. A CSKP IX. kongresszusán Gottwald elvtárs hangsúlyozta: „A párt munkájának és politikájának falusi szakasza a közeli években egyre nagyobb jelentőséget nyer. Mert ez a kérdés: nem lesz nálunk szocializmus, ha a falu nem tér át a szocializmusra. A falu pedig nem tér át nálunk a szocializmusra anélkül, hogy a munkásosztály tömbbe, szövetségbe tömörüljön a kis- és középparasztok döntő tömegével." A párt előtt a szocialista országépítés legbonyolultabb és legnehezebb feladata áll: megnyerni a dolgozó parasztok milliós tömegeit a mezőgazdaság szocialista termelési módszerének. A párt és a kormány megmutatta a dolgozó parasztságnak az egységes földművesszövetkezetek építésének útját, amely feltételezi az önkéntesség elvének szigorú betartását, a kis- és középparasztok türelmes és szemléltető meggyőzését saját tapasztalataik alapján. Ez elv feltétlen betartása megszilárdítja a munkásosztály és a dolgozó parasztok szövetsegét, amely a népi demokratikus rend alapja, a mezőgazdaság további fejlődésének és a szocializmus felé vezető előrehaladásnak feltétele. A párt és a kormány egyidejűleg a kulákok korlátozásának é^ kiszorításának politikáját folytatta és folytatja, akik a szocializmus, a munkások és a dolgozó parasztok esküdt ellenségei. Kiépítettük a gép- és traktorállomások kiterjedt hálózatát, amelyek az állami gazdaságokkal együtt a szocialista állam biztos támaszpontjai lettek falvainkon, abban a törekvésben, hogy segítséget nyújtsunk a parasztoknak, gyarapítsuk a mezőgazdasági termelést és fejlesszük a mezőgazdasági szocialista nagytermelést. A szocializmus építése során országunkban a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak szüntelen testvéri támogatására és tapasztalataira, valamint a többi népi demokratikus országgal való szoros együttműködésre támaszkodunk. A Szovjetunió óriási segítsége és a népi demokratikus országokkal való gazdasági együttműködésünk mentesített bennünket az imperialista blokád következményeitől és megnyitotta a gazdasági élet történelmünkben példátlanul álló fellendülésének útját. A Szovjetunió elsőrendű és sokoldali műszaki segítsége, különleges gépek és gépi berendezések szállítása, a műszaki dokumentációk átadása, szakértők, tanácsadók kiküldése, kádereinknek szovjet üzemekben és iskolákban való kiképzése hozzájárult ahhoz, hogy rövid idő alatt lényegesen emelhettük iparunk műszaki színvonalát. A megszilárduló nemzetközi munkamegosztás az új demokratikus világpiac keretében lehetővé teszi számunkra, hogy hatalmas arányokban fejlesszük gazdaságunkat és teljes mértékben kihasználjuk gazdag nyersanyagforrásainkat. Hála a Szovjetunió támogatásának, nálunk is megkezdhetjük az atomenergia békés felhasználását. A szocializmus építésének kedvező előfeltételei, amelyeket országunk és a többi népi demokratikus ország számára a Szovjetunió puszta léte és testvéri segítsége biztosít, szerfölött megkönnyíti előre vezető utunkat. A Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való együttműködésünk szüntelen elmélyítése a szocalizmus sikeres építésének lényeges feltétele országunkban. 10. Gazdaságunk szocialista építésének és átépítésének történelmi feladatait, amelyeket az első ötéves terv tűzött ki, sikeresen teljesítettük. Megkezdődött a népgazdaság óriási fellendülésének és a dolgozók életszínvonala emelkedésének korszaka. Az ipari termelés terjedelme 1953-ban 1948-hoz képest kétszeresére nőtt és ugyanakkor több, mint kétszeresen felülmúlta a csehszlovákiai ipar legnagyobb termelését a kapitalizmus idején. Eredményesen teljesítettük a szocialista iparosítás alapvető feladatát — a nehézipar, elsősorban a gépgyártás fejlesztését. Ez lényegesen megváltoztatta iparunk szerkezetét. A termelőeszközök termelése az összes ipari termelésben az 1948. évi 57,6 százalékról 1953-ban 62,3 százalékra emelkedett, a gépipartermelés pedig az öt esztendő alatt több, mint három és félszeresére nőtt. Gépiparunk ma egyre nagyobb számban állítja elő a legbonyolultabb gépeket és gépi berendezéseket, amelyeket azelőtt sohasem gyártott és képes százszázalékosan ellátni népgazdaságunk minden ágazatát a szükséges legkorszerűbb gépi berendezésekkel. Fejlett gépiparunk fontos segítőtárs a baráti népi demokratikus országok iparosításában. A földtani kutatás, amelyet a múltban a burzsoázia elhanyagolt, hozzájárult nyersanyagalapunk kibővítéséhez. Az ötéves terv során jelentősen emelkedett a közszükségleti cikkek termelése is. A könnyűipar, nevezetesen a textil-, fa- és cipőipar elsősorban a hazai szükségletek kielégítésére törekszik. Különösen nagy sikereket értünk el Szlovákia szocialista iparosításában, amelynek ipari termelése az ötéves terv végén négy és félszer volt nagyobb, mint a kapitalista Csehszlovákia idején 1937-ben. Szlovákia rövid idő, néhány esztendő alatt a gazdaságilag visszamaradt, túlnyomó részt agrárországból fejlett, korszerű iparral rendelkező virágzó országgá vált. Az elért eredmények bizonyítják, hogy a szocialista iparosítás fő irányvonala helyes volt és teljesen megfelelt szükségleteinknek. Az első ötéves terv legfőbb eredménye, hogy iparunk önállóságunknak és függetlenségünknek. i