Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-15 / 89. szám, péntek

2 III szo 1955. április 15. cflttila emlékest 7Jríi tisla oá ha a Kedden, április 12-én a Csemadok helyi szervezete rendezésében tartották meg Bratislavában József Attila, a nagy magyar proletárköltő ünnepi emlékestjét születésének 50. évfordulója alkalmából. Bár a rendezés hiányosságai miatt a Rádió hangversenyterme nem telt meg teljesen, a jelenlevőknek mégis olyan forró ünnepi élményben volt részük, hogy a költő élete és műve kitörölhetetlenül emlékezetünkbe vésődött. Az emlékestet dr. Sas Andor vezette be. Rövid beszámolójában a munkásosztály nagy magyar költőjét méltatta, aki élete utolsó leheletéig a dolgozók érdekeiért, jövőjéért harcolt. Vázolta azokat a súlyos és mostoha körülményeket, amelyek közt a költő tántoríthatatlanul harcolt és hangsúlyozta, hogy a fasiszta rendszer alatt, amikor elhaladt egy-egy gyár előtt, ahol a kéményen ki volt tűzve a fasiszta jelkép, nem egyszer ellenállhatatlanul József Attila jövőbe mutató kemény soraira kellett gondolnia: A történelem futószalagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az ember öntött csillagát. A remény, vigasz és világosság, amely azokban a gyilkos esztendőkben József Attila költészetéből áradt, ma, a felszabadulás 10. esztendejében, a költő születésének 50. évfordulóján valamennyiünk nagy ünnepévé magasztosult. Sas Andor befejező szavait a hallgatóság viharos tapssal köszönte meg. Fábry Zoltánnak a költőt méltató beszéde következett ezután, amely közel egy óra hosszat tartott és felölelte nemcsak József Attila hallatlan küzdelmét, hanem a Horthy-korszak embertelenségét is vázolta, amelyben József Attila költészete gyökeret vert, nőtt és beteljesedett. Fábry Zoltán meggyőző erejű szavai nyomán kibontakozott a költő élete és műve, feltárultak azok az ellentétek, amelyekkel József Attilának meg kellett vívnia a maga páratlan csatáját, hogy a legnagyobb magyar proietárköltővé váljon. A költő élete gyermekkorától kezdve tele van nél-. külözésekkel, tragikus buktatókkal, mégis első költeményétől az utolsóig „tisztaságra vágyó gyermek volt és gyermek maradt mindvégig", — mondotta Fábry, majd idézett két költeményből : De szeretnék gazdag lenni. Egyszer libasültet enni. Jó ruhában járni-kelni, S öt forintér kuglert venni. Az utolsó versek egyike így szól: Emlékek, kicsi ólomkatonák, kikért annyira sóvárogtam én s akiknek egyengettem szuronyát törökök, búrok gyűljetek körém! Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben! Nehéz a szívem. Védjetek meg engem! Az öngyilkosságba hajszolt, a legszebb férfikorában derékbatört József Attila tragikus élete az idézetek nyomán csodálatos módon fényt, derűt áraszt... A hallgatóság egy emberként szinte megbűvölve hallgatja az előadót, aki ünneppé varázsolja ezt az emlékestet. A József Attila költészete iránt érzett szeretet, amelyet mi csehszlovákiai magyarok külön gonddal ápoltunk, ezen az emlékesten hatványozott jelentőséget nyert és a költő halhatatlansága kibontakozott a maga teljes pompájában, amikor Fábry Zoltán a következőket mondta: „József Attila a jövőtudat nélkül senki és semmi nem lett volna: Szólok, hiába. Szodoma rám se hallgat Szólok, de annak, aki majd meghallgat. József Attila a teginap halottja, a tegnap öngyilkosa — él. Él, mert a valóság, a visszhang, a megváltozott élet, a szegény nemzet történelmi igazságtevése élteti. József Attila halála utáni életét, mondanivalóját okmányszerű hitelességgel testálta el a proletár utókornak: S élte, ha van élte még egy, a proletár utókoré?! Kérdőjel és felkiáltójel áll e mondat mögött. A hazatalálás, a révbeérkezés tudata áhítozik itt bizonyosságra. Kérdőjelek várnak válaszra és valósítására: Lesz-e nap holnap, mely békét igér? És végre munka, mely nem gyötrelem? íme az emberhez méltó gond alapkérdése. A törvényszövegező kérdésére adott válasz csak törvénybetöltés leltet. A felelet József Attila humanizmusának hordozóját, örökösét és valósító ját illeti, a proletár utókort! Szájunkra a jövő hágott, Kiáltunk emberibb világot, Szeretetet, szabadságot." Az emlékest nagy ünnepi légköre megteremtéséhez még hozzájárult Szakáll István dr. szavalata, továbbá Boráros József, aki Kodály és Bartók dalokat énekelt, G. Magyar Ilonka zongorakíséretével. Sz. B. A Lucia-bánya bányászai példásan teljesítik kötelezettségvállalásaikat A Lucia-bánya bányászai példás ércfejtéssel és az új módszerek érvényesítésével jó nevet szereztek a kassai kerület bányaüzemei között. Nemrég az eddigi legnagyobb eredményt érték el a földalatti fúrásoknál: napi 32,28 métert haladtak előre és szép eredményeket értek el a gyorsvágásban is. A Lucia-bánya bányászai példásan teljesítik kötelezettségvállalásukat is, amelyben arra kötelezték magukat, hogy május 9-ig 2000 tonna nyers ércet fejtenek terven felül. Április első hetének végéig ebből a mennyiségből már 1800 tonnát fejtettek ki. Legutóbb a Lucia-bánya bányászai azt a kötelezettségvállalást tették, hogy Antonín Zápotocký köztársasági elnök születésnapjáig, december 19-ig egész évi fejtési tervüket teljesítik. Az építőipari alkalmazottak szövetségének küldötte a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom országos konferenciájára Április 16-án és 17-én az építőipari dolgozók — a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjai — szakszervezetük országos konferenciájára jönnek össze Prágában, hogy a III. össz-szakszervezeti kongresszus előtt a szakszervezetek feladatairól és munkájáról tárgyaljanak. A konferencia részvevői között lesz Mikuláš Plavecký újító, a „Sztahanovista" komplex ciklikus kőművescsoport vezetője, aki Bratislavában a Miletičová utca és a Főrévi út sarkán dolgozik 38 tagú kollektívájával egy hatalmas lakótelep építésén. A lakótelepen, amely Bratislava büszkesége lesz, 615 korszerű egyhárom szobás lakás épül. A handlovai 7. fejtőrészleg bányászai az SZLKP kongresszusa előtt A handlovai Nagy-bánya 7. fejtőrészlegének bányászai Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa előtt példásan fokozzák munkalendületüket. Különösen Pavol Wohland, Pszota Géza és Ladislav Hamran elővájárok csoportja a 32—33. számú kombájnfalnál és Josef Mačala élvájár kollektívája a 34. számú falnál járulnak hozzá részlegük fejtési tervének teljesítéséhez. Április 13-án, amikor e falaknál dolgozó bányászok túlteljesítették napi feladatukat, a 7. fejtőrészlegen 106 százalékra teljesítették a fejtési tervet. A 7. fejtőrészlegen elért munkasikerek és a szocialista kötelezettségvállalások példás teljesítése megmutatja a Nagy-bánya többi kollektíváinak is, hogyan kell dolgozni, hogy megjavuljon a fejtés Handlován. Bányatechnikusok aktívája Szerdán, április 13-án a handlovai Nagy-bánya gazdasági dolgozói, technikusai és legjobb bányászai aktívára jöttek össze. A „felszámolni a terv teljesítésében mutatkozó fogyatékosságokat" jelszó szellemében az aktiván különösen a ostravai-karvinai bányakörzetben végzett tanulmányút részvevői beszéltek, akik gazdag tapasztalatokat szereztek köztársaságunk legnagyobb bányáiban. Evzsen Stuchlík, a Szlovák Szénbányák körzetigazgatója beszédében rámutatott a handlovai szénbányák állandó fogyatékosságaira, amelyeket a különböző átszervezési és más intézkedések ellenére sem küszöböltek ki. Május 31-ig minden falnál áttérnek a két műszakra, ciklusos grafikon alapján. Ez az intézkedés azonban megköveteli az összes dolgozók példás együttműködését. A fejtés megjavítását célzó további intézkedés lész, hogy az év végéig az első réteg minden falánál áttérnek a kétbürüs fejtésre,* amelyet sikerrel alkalmaznak a negyedik fejtórészlegen. A bratislavai kultúra és pihenés parkját az SZLKP kongresszusára készítik elő Április 22-én kezdődik Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa. A kongresszus tárgyalásai a bratislavai kultúra- és pihenés parkjában "folynak le, melyet most készítenek elő e célra. A volt nagy vásárcsarnokot esztrád- és társalgóteremmé • alakították át. Rövid idő alatt a pavilon környékéről több mint 26 000 köbméter kavicsot és követ hordtak el, 28 000 köbméter humuszt szállítottak oda, 300 díszfát és több mint 16 000 díszbokrot és virágot ültettek be. A párt kongresszusa kötelezte a Stavoindustria dolgozóit, akik a park rendbehozását, a munkák idejében való elvégzését vállalták s egyidejűleg arra ösztönözték Bratislava dolgozóit, hogy segítsenek a park rendbehozásánál önkéntes munkával. Az üzemek, hivatalok, iskolák több mint 42 000 brigádosa eddig 174 000 órát dolgozott le. A Stavonindustria dolgozói az építésnél a legbeváltabb munkamódszereket alkalmazták és versenyt indítottak egymás között az anyagmegtakarításban és a feladatok határidejének megrövidítésében. Az előkészületi munkákat 20 nappal megrövidítették. A park főbb rendbehozási munkálatain kívül az építők a külső térségek, a Dunapart és a park berendezésénél is dolgoztak és hozzáfogtak a színpad és a nézőtér elkészítéséhez is, amely a szabadban lesz. A főbb munkák elvégzése után a Stavoindustria dolgozói, a brigádosok, a kultúra- és a pihenés parkjának dolgozói, a kertészek és az építészek megkezdték a befejezett létesítmények díszítését és a külső részek rendbehozásának befejezését. Az esztrádteremben, ahol a kongresszusi tárgyalások lefolynak, elvégezték a mennyezet rendbehozását s különféle eszközökkel biztosították a terem jó akusztikáját is. Az előcsarnokban már befejezték a ruhatár és a büffé építését, az erkélyen rendbehozták a kiállítási területet. A szökőkutat tündérrózsákkal díszítik. Az egész előcsarnokot virágok százai fogják díszíteni virágtartókban, az előtte levő térséget szintén virágok djszítik. Az SZLKP kongresszusáig rendbehozzák az esztrádszínpadot és több mint 2200 négyzetméternyi területet füvesítenek be. Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa dolgozóinkat a kultúraés pihenés parkja építésének főbb munkálatainak gyors befejezésére toborozza. Naponta két-háromszáz brigádos dolgozik itt. Szombatra, április 16-ra és vasárnapra, április 17-re eddig több mint 1000 brigádos jelentkezett. A csehszlovák békevédők III. kongresszusa előtt A csehszlovák béke védők III. kongresszusát 1955. április 17-ére hívták össze Prágába. A békemozgalom, amelynek a csehszlovák békevédők bizottsága szerves részét képezi, a világ közvéleményét tömöríti a békepolitika körül és ez idő szerint az atomfegyverkészletek meg semmisítését, az atomfegyver előállításának haladéktalan beszüntetését követeli. Az az igazság, hogy az agresszív erők kezükben tartják a reakciós kormányokat és irányítják azokat. De ugyanakkor félnek is népeiktől, amelyek nem akarják az új háborút és a béke megőrzése mellett foglalnak állást. Milyen akadályok hárulnak az imperialista háborús törekvések útjába? Az első és fő akadály: az a szilárd és hatalmas erő, amelyet mindenekelőtt a Szovjetunió jelent, de vele együtt a béke és a szabadság országainak tábora és egyre növekvő erőfölénye. A másik fő akadály: a népek, a dolgozó tömegek átfogó mozgalma a békéért, amely a t|éketábor egyik leghatalmasabb ereje. A béke országaiban e mozgalom: az építés, az alkotás, a haladás népi mozgalma. A kapitalista országokban: tevékeny ellenállás minden háborús kísérlettel szemben. A Wall Street nyílt és titkos végrehajtó közegei rémülettel látják, hogy a leigázottnak hitt nemzetei! (és ők ideszámítják Francia- és Olaszországot is) sorra kicsúsznak kezükből, hogy háborús terveikhez nem találják sehol azt a megnyugtató alapot, amelyre akár csak némi biztonsággal is építhetnének. Ez okozza, hogy bár háborús terveikről egy pillanatra sem mondanak le, sőt fokozzák a háború felé vezető arcátlan előrehaladásuk ütemét, mégis meghátrálásra kényszerülnek. A Szovjetunió, a szabad országok és a nemzetközi békemozgalom ereje kényszeríti őket a meghátrálásra. NyugatEurópa vezető köreinek szinte állandósuló politikai válsága mögött is a tömegek harca rejlik. Az agresszív erők tudják, hogy a tömegek nyílt ellenállásával szemben háborút kirobbantani módfelett kockázatos. Ezért hazugsággal megtévesztik, megcsalják népeiket, hogy új háborúba ránthassák őket. Ezért van az, hogy annyira félnek — még a sztrájkmozgalmaknál is jobban — a békemozgalomtól. Attól tartanak, hogy a népeknek a békéhez való * szívós ragaszkodása leleplezheti a reakciós kormányok bűnös szándékait. A fő feladat tehát: a csalás leleplezése. Az imperialista hazugságok megcáfolása — ez hiúsítja meg a háborús uszítók terveit, ez teszi képessé arra a népeket, hogy kezükbe vegyék a béke megőrzésének ügyét. Szükség van-e a béke és a szabadság országaiban is e leleplezésre? Kell-e ehhez az eszközhöz folyamodni ott is, ahol maga a kormány jár a békevédelmi küzdelem élén? Igen, kell. Az ellenséges, háborút akaró erők bemutatása a maguk visszataszító voltában — nagy mozgósító erő a béketábor országaiban is. Csak az tud igazán a békéért dolgozni megfeszített erővel, áldozatot és fáradságot nem kímélve, aki tudja miért, milyen jövőért harcol, — de azt is tudja, mi ellen harcol. Csak az tudja igazán megbecsülni azt a sorsot, amelyben ma él, aki azt a másik sorsot is ismeri, amely az imperialisták gyarmatosító és háborút lángralobbantő terveiben jutna neki osztályrészül. A leleplezés tehát a béketábor első parancsa. felmérhetetlen a tömegek ereje. Felmérhetetlen a tömegek felelőssége a béke megvédésében. A békemozgalom eddigi sikerei megmutatták azokat a lehetőségeket, amelyek a népek előtt állnak. De ellenségeink nem nyugszanak. Most az a közvetlen feladatunk, hogy a Béke-Világtanács felhívásának betartására szorítsuk rá az imperialistákat. Sok százmillió aláírás fényében válik még világosabbá az egész világon: ki van a béke mellett és ki ellene. Nem árt, ha idézzük az atomháborús előkészületek elleni bécsi felhívás teljes szövegét: „Egyes kormányok napjainkban atomháború kirobbantására készülnek. Megpróbálják hozzászoktatni a népeket az atomháború elkerülhetetlenségének gondolatához. Az atomfegyver alkalmazása pusztító háborúhoz vezetne. Kijelentjük, hogy azt a kormányt, amely atomháborút robbant ki, saját népe megfosztja bizalmától és minden nép elítéli. E perctől kezdve szembeszegülünk azokkal, akik atomháborút készítenek elő. Követeljük, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szüntessék be az atomfegyver előállítását." (Csehszlovákia dolgozó népét sikerült egységesen felsorakoztatni a béke nagy ügye mellé. Ennek egyik megnyilvánulása volt az a lendület,' amellyel rövid néhány hét alatt a béke 9 és fél millió híve írta alá nálunk a Béke-Világtanács felhívását. Zápotocký köztársasági elnök elvtárs mindnyájunk nevében mondotta az aláírási kampány ünnepélyes befejeztekor: „Népünk békét akar és ellene van minden, a nemzetközi feszültség fokozására és új háború kirobbantására irányuló törekvésnek. Békeszerető, dolgozó és mindenki közös jólétének megteremtésére igyekvő népünk egyértelműen a háború ellen foglal állást." Nálunk már a legegyszerűbb emberek is megértik, hogy az imperialisták háborúja mindenkit fenyeget és hogy nem lehet a békét akarni és ugyanakkor közömbös magatartást tanúsítani építésünk ügyével szemben. Békemozgalmunkban minden jószándékú embernek helye van. A békéért az is dolgozhat, aki eddig távol tartotta magát, vagy talán ingadozott. Az elhatározás sokakban lassan érik, de éppen ezekből lesznek a tántoríthatatlan békeharcosok, akik aztán erejüket nem kímélve küzdenek a termelés és kultúra szakaszán a népek barátságáért. Ezek a békeharcosok olyan erőt képviselnek, amely ha öszszefog az egész világon, megsemmisíti a háborúra izgatók minden véres tervét. 'Különösen a békeküldötteknek, .akik népünk osztatlan bizalmából vesznek majd részt a prágai kongresszuson, az imperialisták elleni izzó gyűlöletüket össze kell kapcsolniok népi demokráciánk, szabadságunk forró szeretetével. Tavasz van. Tavasz nemcsak a természetben, hanem köztársaságunk egész életében. Minden, ami szép, egészséges, ami a jövőt hozza közelebb hozzánk, nő és erősödik. Mindenütt épül valami. Keresve sem lehet az országban olyan várost, vagy falut találni, amelyik ne szépülne, ne gazdagodna. Az áprilisi napfény melegíti gondtalan fiataljainkat. Értük dolgozunk, az ő még boldogabb életüket építjük, őrájuk gondolunk, ha minden áldozatra készen mondjuk a gottwaldi jelszót: Építsd a hazát, erősíted a békét." Azért küzdünk, hogy az anyagban rejlő erő, az atomenergia az alkotó munkát, az ember boldogságát szolgálja. A kultúra és a jólét eddig soha sem látott magaslatára akarunk jutni. Kezünk és fejünk munkájával évszázados álmokat váltunk valóra. Lankadatlanul, hűen, erőnket a béke szolgálatába állítva harcolunk tovább s mindenütt ott leszünk, ahol a nagy ügyért áldozni kell. A nyugati imperializmus éppen azokat fegyverzi fel, akiktől a legtöbbet szenvedtünk. Egyenesen létérdekünk követeli meg, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése ellen határozottan fellépjünk. A moszkvai értekezlet határozata már bejelentette, hogy mi a legközelebbi teendő. Békemozgalom, termelőmunka és kultúra — ez a mi erőnk, amely rászoríthatja, rákényszeríti az imperialistákat a békére. A béke megőrzése pedig — a legnagyobb harci győzelem. Ezeknek a gondolatoknak jegyében üdvözöljük a csehszlovák békevédők III. kongresszusát. Szily Imre i t