Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-15 / 89. szám, péntek

2 III szo 1955. április 15. cflttila emlékest 7Jríi tisla oá ha a Kedden, április 12-én a Csemadok helyi szervezete rendezésében tartot­ták meg Bratislavában József Attila, a nagy magyar proletárköltő ünnepi emlékestjét születésének 50. évfordu­lója alkalmából. Bár a rendezés hiá­nyosságai miatt a Rádió hangverseny­terme nem telt meg teljesen, a jelen­levőknek mégis olyan forró ünnepi él­ményben volt részük, hogy a költő élete és műve kitörölhetetlenül em­lékezetünkbe vésődött. Az emlékestet dr. Sas Andor ve­zette be. Rövid beszámolójában a munkásosztály nagy magyar költőjét méltatta, aki élete utolsó leheletéig a dolgozók érdekeiért, jövőjéért har­colt. Vázolta azokat a súlyos és mos­toha körülményeket, amelyek közt a költő tántoríthatatlanul harcolt és hangsúlyozta, hogy a fasiszta rend­szer alatt, amikor elhaladt egy-egy gyár előtt, ahol a kéményen ki volt tűzve a fasiszta jelkép, nem egyszer ellenállhatatlanul József Attila jövőbe mutató kemény soraira kellett gon­dolnia: A történelem futószalagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az ember öntött csillagát. A remény, vigasz és világosság, amely azokban a gyilkos esztendőkben József Attila költészetéből áradt, ma, a felszabadulás 10. esztendejében, a költő születésének 50. évfordulóján valamennyiünk nagy ünnepévé ma­gasztosult. Sas Andor befejező szavait a hall­gatóság viharos tapssal köszönte meg. Fábry Zoltánnak a költőt méltató beszéde következett ezután, amely közel egy óra hosszat tartott és fel­ölelte nemcsak József Attila hallat­lan küzdelmét, hanem a Horthy-kor­szak embertelenségét is vázolta, amelyben József Attila költészete gyö­keret vert, nőtt és beteljesedett. Fábry Zoltán meggyőző erejű sza­vai nyomán kibontakozott a költő éle­te és műve, feltárultak azok az el­lentétek, amelyekkel József Attilának meg kellett vívnia a maga páratlan csa­táját, hogy a legnagyobb magyar pro­ietárköltővé váljon. A költő élete gyermekkorától kezdve tele van nél-. külözésekkel, tragikus buktatókkal, mégis első költeményétől az utolsóig „tisztaságra vágyó gyermek volt és gyermek maradt mindvégig", — mon­dotta Fábry, majd idézett két költe­ményből : De szeretnék gazdag lenni. Egyszer libasültet enni. Jó ruhában járni-kelni, S öt forintér kuglert venni. Az utolsó versek egyike így szól: Emlékek, kicsi ólomkatonák, kikért annyira sóvárogtam én s akiknek egyengettem szuronyát törökök, búrok gyűljetek körém! Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben! Nehéz a szívem. Védjetek meg engem! Az öngyilkosságba hajszolt, a leg­szebb férfikorában derékbatört Jó­zsef Attila tragikus élete az idézetek nyomán csodálatos módon fényt, de­rűt áraszt... A hallgatóság egy em­berként szinte megbűvölve hallgatja az előadót, aki ünneppé varázsolja ezt az emlékestet. A József Attila költészete iránt ér­zett szeretet, amelyet mi csehszlová­kiai magyarok külön gonddal ápol­tunk, ezen az emlékesten hatványo­zott jelentőséget nyert és a költő hal­hatatlansága kibontakozott a maga teljes pompájában, amikor Fábry Zol­tán a következőket mondta: „József Attila a jövőtudat nélkül senki és semmi nem lett volna: Szólok, hiába. Szodoma rám se hallgat Szólok, de annak, aki majd meghallgat. József Attila a teginap halottja, a tegnap öngyilkosa — él. Él, mert a valóság, a visszhang, a megváltozott élet, a szegény nemzet történelmi igazságtevése élteti. József Attila ha­lála utáni életét, mondanivalóját ok­mányszerű hitelességgel testálta el a proletár utókornak: S élte, ha van élte még egy, a proletár utókoré?! Kérdőjel és felkiáltójel áll e mon­dat mögött. A hazatalálás, a révbeér­kezés tudata áhítozik itt bizonyos­ságra. Kérdőjelek várnak válaszra és valósítására: Lesz-e nap holnap, mely békét igér? És végre munka, mely nem gyötrelem? íme az emberhez méltó gond alap­kérdése. A törvényszövegező kérdésére adott válasz csak törvénybetöltés le­ltet. A felelet József Attila humaniz­musának hordozóját, örökösét és va­lósító ját illeti, a proletár utókort! Szájunkra a jövő hágott, Kiáltunk emberibb világot, Szeretetet, szabadságot." Az emlékest nagy ünnepi légköre megteremtéséhez még hozzájárult Szakáll István dr. szavalata, továbbá Boráros József, aki Kodály és Bartók dalokat énekelt, G. Magyar Ilonka zongorakíséretével. Sz. B. A Lucia-bánya bányászai példásan teljesítik kötelezettségvállalásaikat A Lucia-bánya bányászai példás érc­fejtéssel és az új módszerek érvé­nyesítésével jó nevet szereztek a kas­sai kerület bányaüzemei között. Nem­rég az eddigi legnagyobb eredményt érték el a földalatti fúrásoknál: napi 32,28 métert haladtak előre és szép eredményeket értek el a gyorsvágás­ban is. A Lucia-bánya bányászai példásan teljesítik kötelezettségvállalásukat is, amelyben arra kötelezték magukat, hogy május 9-ig 2000 tonna nyers ér­cet fejtenek terven felül. Április első hetének végéig ebből a mennyiségből már 1800 tonnát fejtettek ki. Leg­utóbb a Lucia-bánya bányászai azt a kötelezettségvállalást tették, hogy An­tonín Zápotocký köztársasági elnök születésnapjáig, december 19-ig egész évi fejtési tervüket teljesítik. Az építőipari alkalmazottak szövetségének küldötte a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom országos konferenciájára Április 16-án és 17-én az építőipari dolgozók — a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom tagjai — szakszerve­zetük országos konferenciájára jönnek össze Prágában, hogy a III. össz-szak­szervezeti kongresszus előtt a szak­szervezetek feladatairól és munkájáról tárgyaljanak. A konferencia részvevői között lesz Mikuláš Plavecký újító, a „Sztahanovista" komplex ciklikus kő­művescsoport vezetője, aki Bratisla­vában a Miletičová utca és a Főrévi út sarkán dolgozik 38 tagú kollek­tívájával egy hatalmas lakótelep épí­tésén. A lakótelepen, amely Bratisla­va büszkesége lesz, 615 korszerű egy­három szobás lakás épül. A handlovai 7. fejtőrészleg bányászai az SZLKP kongresszusa előtt A handlovai Nagy-bánya 7. fejtő­részlegének bányászai Szlovákia Kom­munista Pártjának kongresszusa előtt példásan fokozzák munkalendületüket. Különösen Pavol Wohland, Pszota Géza és Ladislav Hamran elővájárok csoportja a 32—33. számú kombájn­falnál és Josef Mačala élvájár kol­lektívája a 34. számú falnál járulnak hozzá részlegük fejtési tervének telje­sítéséhez. Április 13-án, amikor e falaknál dolgozó bányászok túlteljesí­tették napi feladatukat, a 7. fejtőrész­legen 106 százalékra teljesítették a fejtési tervet. A 7. fejtőrészlegen elért munkasikerek és a szocialista köte­lezettségvállalások példás teljesítése megmutatja a Nagy-bánya többi kol­lektíváinak is, hogyan kell dolgozni, hogy megjavuljon a fejtés Handlován. Bányatechnikusok aktívája Szerdán, április 13-án a handlovai Nagy-bánya gazdasági dolgozói, tech­nikusai és legjobb bányászai aktívá­ra jöttek össze. A „felszámolni a terv teljesítésében mutatkozó fogyatékos­ságokat" jelszó szellemében az akti­ván különösen a ostravai-karvinai bá­nyakörzetben végzett tanulmányút részvevői beszéltek, akik gazdag ta­pasztalatokat szereztek köztársaságunk legnagyobb bányáiban. Evzsen Stuchlík, a Szlovák Szén­bányák körzetigazgatója beszédében rámutatott a handlovai szénbányák állandó fogyatékosságaira, amelyeket a különböző átszervezési és más in­tézkedések ellenére sem küszöböltek ki. Május 31-ig minden falnál áttérnek a két műszakra, ciklusos grafikon alap­ján. Ez az intézkedés azonban meg­követeli az összes dolgozók példás együttműködését. A fejtés megjavítá­sát célzó további intézkedés lész, hogy az év végéig az első réteg min­den falánál áttérnek a kétbürüs fej­tésre,* amelyet sikerrel alkalmaznak a negyedik fejtórészlegen. A bratislavai kultúra és pihenés parkját az SZLKP kongresszusára készítik elő Április 22-én kezdődik Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa. A kongresszus tárgya­lásai a bratislavai kultúra- és pihenés parkjában "folynak le, melyet most készítenek elő e célra. A volt nagy vásárcsarnokot esztrád- és társalgó­teremmé • alakították át. Rövid idő alatt a pavilon környé­kéről több mint 26 000 köbméter ka­vicsot és követ hordtak el, 28 000 köbméter humuszt szállítottak oda, 300 díszfát és több mint 16 000 dísz­bokrot és virágot ültettek be. A párt kongresszusa kötelezte a Stavoindustria dolgozóit, akik a park rendbehozását, a munkák idejében va­ló elvégzését vállalták s egyidejűleg arra ösztönözték Bratislava dolgozóit, hogy segítsenek a park rendbehozásá­nál önkéntes munkával. Az üzemek, hivatalok, iskolák több mint 42 000 brigádosa eddig 174 000 órát dolgozott le. A Stavonindustria dolgozói az épí­tésnél a legbeváltabb munkamódsze­reket alkalmazták és versenyt indí­tottak egymás között az anyagmegta­karításban és a feladatok határide­jének megrövidítésében. Az előkészü­leti munkákat 20 nappal megrövidí­tették. A park főbb rendbehozási munkálatain kívül az építők a külső térségek, a Dunapart és a park be­rendezésénél is dolgoztak és hozzá­fogtak a színpad és a nézőtér elké­szítéséhez is, amely a szabadban lesz. A főbb munkák elvégzése után a Stavoindustria dolgozói, a brigádosok, a kultúra- és a pihenés parkjának dolgozói, a kertészek és az építészek megkezdték a befejezett létesítmé­nyek díszítését és a külső részek rendbehozásának befejezését. Az esztrádteremben, ahol a kong­resszusi tárgyalások lefolynak, elvé­gezték a mennyezet rendbehozását s különféle eszközökkel biztosították a terem jó akusztikáját is. Az előcsarnokban már befejezték a ruhatár és a büffé építését, az er­kélyen rendbehozták a kiállítási te­rületet. A szökőkutat tündérrózsákkal díszítik. Az egész előcsarnokot virá­gok százai fogják díszíteni virágtar­tókban, az előtte levő térséget szin­tén virágok djszítik. Az SZLKP kongresszusáig rendbe­hozzák az esztrádszínpadot és több mint 2200 négyzetméternyi területet füvesítenek be. Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa dolgozóinkat a kultúra­és pihenés parkja építésének főbb munkálatainak gyors befejezésére to­borozza. Naponta két-háromszáz bri­gádos dolgozik itt. Szombatra, április 16-ra és vasárnapra, április 17-re ed­dig több mint 1000 brigádos jelentke­zett. A csehszlovák békevédők III. kongresszusa előtt A csehszlovák béke védők III. kongresszusát 1955. április 17-ére hívták össze Prágába. A békemozga­lom, amelynek a csehszlovák békevé­dők bizottsága szerves részét képezi, a világ közvéleményét tömöríti a bé­kepolitika körül és ez idő szerint az atomfegyverkészletek meg semmisíté­sét, az atomfegyver előállításának ha­ladéktalan beszüntetését követeli. Az az igazság, hogy az agresszív erők kezükben tartják a reakciós kor­mányokat és irányítják azokat. De ugyanakkor félnek is népeiktől, ame­lyek nem akarják az új háborút és a béke megőrzése mellett foglalnak ál­lást. Milyen akadályok hárulnak az im­perialista háborús törekvések útjába? Az első és fő akadály: az a szilárd és hatalmas erő, amelyet mindenek­előtt a Szovjetunió jelent, de vele együtt a béke és a szabadság orszá­gainak tábora és egyre növekvő erő­fölénye. A másik fő akadály: a népek, a dolgozó tömegek átfogó mozgalma a békéért, amely a t|éketábor egyik leghatalmasabb ereje. A béke orszá­gaiban e mozgalom: az építés, az al­kotás, a haladás népi mozgalma. A ka­pitalista országokban: tevékeny ellen­állás minden háborús kísérlettel szem­ben. A Wall Street nyílt és titkos végrehajtó közegei rémülettel látják, hogy a leigázottnak hitt nemzetei! (és ők ideszámítják Francia- és Olasz­országot is) sorra kicsúsznak kezük­ből, hogy háborús terveikhez nem találják sehol azt a megnyugtató ala­pot, amelyre akár csak némi bizton­sággal is építhetnének. Ez okozza, hogy bár háborús ter­veikről egy pillanatra sem mondanak le, sőt fokozzák a háború felé vezető arcátlan előrehaladásuk ütemét, még­is meghátrálásra kényszerülnek. A Szovjetunió, a szabad országok és a nemzetközi békemozgalom ereje kény­szeríti őket a meghátrálásra. Nyugat­Európa vezető köreinek szinte állan­dósuló politikai válsága mögött is a tömegek harca rejlik. Az agresszív erők tudják, hogy a tömegek nyílt ellenállásával szemben háborút kirobbantani módfelett kocká­zatos. Ezért hazugsággal megtévesz­tik, megcsalják népeiket, hogy új há­borúba ránthassák őket. Ezért van az, hogy annyira félnek — még a sztrájk­mozgalmaknál is jobban — a béke­mozgalomtól. Attól tartanak, hogy a népeknek a békéhez való * szívós ra­gaszkodása leleplezheti a reakciós kor­mányok bűnös szándékait. A fő feladat tehát: a csalás leleplezése. Az impe­rialista hazugságok megcáfolása — ez hiúsítja meg a háborús uszítók ter­veit, ez teszi képessé arra a népeket, hogy kezükbe vegyék a béke megőr­zésének ügyét. Szükség van-e a béke és a szabad­ság országaiban is e leleplezésre? Kell-e ehhez az eszközhöz folyamod­ni ott is, ahol maga a kormány jár a békevédelmi küzdelem élén? Igen, kell. Az ellenséges, háborút akaró erők bemutatása a maguk visszataszító vol­tában — nagy mozgósító erő a béke­tábor országaiban is. Csak az tud igazán a békéért dolgozni megfeszített erővel, áldozatot és fáradságot nem kímélve, aki tudja miért, milyen jö­vőért harcol, — de azt is tudja, mi ellen harcol. Csak az tudja igazán megbecsülni azt a sorsot, amelyben ma él, aki azt a másik sorsot is is­meri, amely az imperialisták gyarma­tosító és háborút lángralobbantő ter­veiben jutna neki osztályrészül. A le­leplezés tehát a béketábor első pa­rancsa. felmérhetetlen a tömegek ereje. Felmérhetetlen a tömegek felelőssége a béke megvédésében. A békemozga­lom eddigi sikerei megmutatták azo­kat a lehetőségeket, amelyek a népek előtt állnak. De ellenségeink nem nyugszanak. Most az a közvetlen fel­adatunk, hogy a Béke-Világtanács fel­hívásának betartására szorítsuk rá az imperialistákat. Sok százmillió aláírás fényében válik még világosabbá az egész világon: ki van a béke mellett és ki ellene. Nem árt, ha idézzük az atomháborús előkészületek elleni bécsi felhívás tel­jes szövegét: „Egyes kormányok napjainkban atomháború kirobbantására készülnek. Megpróbálják hozzászoktatni a népe­ket az atomháború elkerülhetetlensé­gének gondolatához. Az atomfegyver alkalmazása pusztí­tó háborúhoz vezetne. Kijelentjük, hogy azt a kormányt, amely atomháborút robbant ki, saját népe megfosztja bizalmától és minden nép elítéli. E perctől kezdve szembeszegülünk azokkal, akik atomháborút készítenek elő. Követeljük, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyverkész­leteket és haladéktalanul szüntessék be az atomfegyver előállítását." (Csehszlovákia dolgozó népét si­került egységesen felsorakoztatni a béke nagy ügye mellé. Ennek egyik megnyilvánulása volt az a lendület,' amellyel rövid néhány hét alatt a bé­ke 9 és fél millió híve írta alá nálunk a Béke-Világtanács felhívását. Zápo­tocký köztársasági elnök elvtárs mindnyájunk nevében mondotta az aláírási kampány ünnepélyes befejez­tekor: „Népünk békét akar és ellene van minden, a nemzetközi feszültség fokozására és új háború kirobbantá­sára irányuló törekvésnek. Békeszere­tő, dolgozó és mindenki közös jólété­nek megteremtésére igyekvő népünk egyértelműen a háború ellen foglal állást." Nálunk már a legegyszerűbb embe­rek is megértik, hogy az imperialis­ták háborúja mindenkit fenyeget és hogy nem lehet a békét akarni és ugyanakkor közömbös magatartást ta­núsítani építésünk ügyével szemben. Békemozgalmunkban minden jószándé­kú embernek helye van. A békéért az is dolgozhat, aki eddig távol tartotta magát, vagy talán ingadozott. Az el­határozás sokakban lassan érik, de éppen ezekből lesznek a tántorítha­tatlan békeharcosok, akik aztán ere­jüket nem kímélve küzdenek a ter­melés és kultúra szakaszán a népek barátságáért. Ezek a békeharcosok olyan erőt képviselnek, amely ha ösz­szefog az egész világon, megsemmisíti a háborúra izgatók minden véres ter­vét. 'Különösen a békeküldötteknek, .akik népünk osztatlan bizalmából vesznek majd részt a prágai kong­resszuson, az imperialisták elleni iz­zó gyűlöletüket össze kell kapcsolniok népi demokráciánk, szabadságunk for­ró szeretetével. Tavasz van. Tavasz nemcsak a természetben, hanem köztársaságunk egész életében. Minden, ami szép, egészséges, ami a jövőt hozza köze­lebb hozzánk, nő és erősödik. Min­denütt épül valami. Keresve sem le­het az országban olyan várost, vagy falut találni, amelyik ne szépülne, ne gazdagodna. Az áprilisi napfény me­legíti gondtalan fiataljainkat. Értük dolgozunk, az ő még boldogabb éle­tüket építjük, őrájuk gondolunk, ha minden áldozatra készen mondjuk a gottwaldi jelszót: Építsd a hazát, erő­síted a békét." Azért küzdünk, hogy az anyagban rejlő erő, az atomener­gia az alkotó munkát, az ember boldog­ságát szolgálja. A kultúra és a jólét eddig soha sem látott magaslatára akarunk jutni. Kezünk és fejünk mun­kájával évszázados álmokat váltunk valóra. Lankadatlanul, hűen, erőnket a béke szolgálatába állítva harcolunk tovább s mindenütt ott leszünk, ahol a nagy ügyért áldozni kell. A nyugati imperializmus éppen azokat fegyverzi fel, akiktől a legtöbbet szenvedtünk. Egyenesen létérdekünk követeli meg, hogy Nyugat-Németország felfegyver­zése ellen határozottan fellépjünk. A moszkvai értekezlet határozata már bejelentette, hogy mi a legközelebbi teendő. Békemozgalom, termelőmunka és kultúra — ez a mi erőnk, amely rá­szoríthatja, rákényszeríti az im­perialistákat a békére. A béke meg­őrzése pedig — a legnagyobb harci győzelem. Ezeknek a gondolatoknak jegyében üdvözöljük a csehszlovák bé­kevédők III. kongresszusát. Szily Imre i t

Next

/
Thumbnails
Contents