Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-13 / 87. szám, szerda

15 J 520 1955. április 13. A Szovjetunió Minisztertanácsána

k javaslata az angol—szovjet, francia—szovjet együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés felmondására Az 1942. május 26-i angol—szovjet szerződésről Moszkva, április 9. 1942. május 26-án megkötötték „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének és Nagy-Britannia Egyesült Királyságának a hitleri Németország és európai cinkosai elleni háborúban való szövetségéről, valamint háború utáni együttműködéséről és kölcsönös segélynyújtásáról szóló szerződést." E szerződés értelmében Anglia és a Szovjetunió kötelezettséget váilalt, hogy együttesen megtesz minden intézkedést az új német agreszszió lehetőségének meggátlására, nem köt semmiféle olyan szövetséget, és nem vesz részt semmiféle olyan koalícióban, amely a szerződő felek valamelyike ellen irányul. Anglia kormánya vállalt kötelezettsége ellenére aláírta és az angol parlament jóváhagyta a párizsi egyezményeket, amelyek Nyugat-Németország remilitarizálását és a Szovjetunió ellen irányuló háborús csoportosulásokba való bevonását írják elő. Angliának ezek a lépései közvetlenül sértik az 1942. évi angol—szovjet szerződésben vállalt kötelezettségeit. Ľ lépések miatt a Szovjetunió Minisztertanácsa, a szovjet kormánynak AngKa kormányához intézett 1954. december 20-i és 1955. február 28-i jegyzékében kifejtett állásfoglalásával összhangban javaslatot terjesztett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elé az említett 1942. május 26-i angol—szovjet szerződés hatálytalanítására. Az 1944. december 10-i francia—szovjet szerződésről 1944. december 10-én megkötötték „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Francia Köztársaság szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződését." E szerződés érteimében Franciaország és a Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy együttesen megtesz minden szükséges intézkedést a Németország felöl kiinduló minden új veszély elhárítására és arra, hogy megakadályozza az olyan cselekményeket, amelyek lehetővé tennének bárminő újabb agreszsziós kísérletet Németország részéről, nem köt semmiféle olyan szövetséget, és nem vesz részt semmiféle olyan koalícióban, amely a szerződő felek valamelyike ellen irányul. Franciaország kormánya vállalt kötelezettsége ellenére aláírta, a francia parlament pedig megerősítette a párizsi egyezményeket, amelyek NyugatNémetország remilitarizálását és a Szovjetunió ellen irányuló háborús csoportosulásokba való bevonását írják elő. Franciaországnak ezek a lépései közvetlenül sértik az 1944. évi francia—szovjet szerződésben vállalt kötelezettségeit. E lépések miatt a Szovjetunió Minisztertanácsa a szovjet kormánynak Franciaország kormányához intézett 1954. december 16-i és 1955. március 18-i jegyzékében kifejtett állásfoglalásával összhangban javaslatot terjesztett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elé az említett 1954. december 10-i francia—szovjet szerződés hatálytalanítására. V. Liszikov visszatért szüleihez A nyugat-berlini amerikai övezetben április 9-én Valerij Liszikov, a 16éves szovjet diák másodszor is találkozott szüleivel. Liszikov kijelentette, hogy haza akar menni. Az amerikai hivatalok nem tettek ellenvetést, Liszikov már vissza is tért szüleihez. Az iráni miniszterelnök Párizsba utazott Hussein Ala iráni miniszterelnök április 10-én Párizsba repült. Elutazása előtt kijelentette, hogy távollétében Abdullah Entezan külügyminiszter fogja helyettesíteni. A londoni rádió jelentése szerint az iráni miniszterelnök Damaszkuszban, — ahol útját megszakította, — kijelentette. hogy Irán tárgyal a törökiraki egyezményhez való csatlakozásról. Közös közlemény Nehru és Fam Van Dong megbeszéléseiről Mint ismeretes, Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere csütörtökön kíséretével együtt Üj-Delhibe utazott, hogy látogatast tegyen Indiában. A Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök és Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere között lefolyt megbeszélésekről vasainap Üj-Delhiben közös közleményt bocsátottak kí. A közlemény szövege a következő: Újabb izraeli—egyiptomi határincidens A kairói lapok közölték az egyiptomi katonai parancsnokság hírét az egyiptomi és izraeli fegyveres erők közötti további összetűzésről. A hír beszámol arról, hogy április 9-én egy izraeli katonai autó Gazy közelében megszegte a demarkációs vonalat és az Egyiptom által ellenőrzött palesztinai területen aknára futott. Az izraeli fegyveres erők a helyszínre erősítéseket küldtek, mire az izraeli és egyiptomi katonák között fegyveres összetűzésre került sor. ItlIIIIIIIIIlIIIIIIIIIIIIIllIlllIlIIIIIIIIIllIllIllIltlIllIIIIIIIIIlllflIlllllllIllflIIIIIlllIllllIIIIIIlllllllllllllllIIIIIlflIIIIIIllllllIItlIlIllIIIIIIIIIIIII A moszkvai Pravda április 10-i számában „Szükségszerű lépés" címmel vezércikket közölt. A vezércikk a többi között így hangzik: „A Szovjetunió Minisztertanácsa megvitatás végett javaslatot terjesztett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elé az 1942. évi angol-szovjet szerződés és az 1944. évi francia-szovjet szerződés felmondásáról. Ezt az intézkedést azok a változások tették szükségessé, amelyek az utóbbi időben Anglia és Franciaország politikájában végbe mentek. Anglia és Franciaország kormánya — vállalt kötelezettsége ellenére — aláírta a párizsi egyezményeket, amelyek előirányozzák Nyugat-Németország remilitarizálását és bevonását a Szovjetunió ellen irányuló katonai csoportosulásokba. A francia és az angol parlament jóváhagyta ezeket az egyezményeket. Není lehet nem látni, hogy a német militarizmus életrekeltése új helyzetet teremt Európában, megváltoztatja Anglia és Franciaország külpolitikai helyzetét, ezek a hatalmak a Szovjetunió szövetségeseiből a német militarizmus szövetségesei lesznek. Egészen nyilvánvaló — hangsúlyozza a cikk, — hogy Anglia vezető köreinek a német militarizmus feltámasztására irányuló politikája alapjában ellentmond a szerződésből fakadó kötelezettségeknek. A párizsi egyezmények, amelyeket Anglia is aláírt, kilátásba helyezik a Wehrmacht feltámasztását Hitler volt tábornokainak parancsnoksága alatt, akik egy évtizeddel ezelőtt a fasiszta „új rendet" akarták Európa nyakába sózni, sárba tiporták a német agressziónak áldozatul esett európai országok szuverén jogait és függetlenségét A párizsi egyezmények értelmében Nyugat-Németország ipara, amely a múltban fegyvereket kovácsolt Hitler hódító hadjárataihoz, újból átáll a fegyvergyártásra. Kilátásba helyezték az új Wehr'macht felszerelését a korszerű fegyverek minden fajtájával, egyebek között atomfegyverrel is. Ez fokozza a pusztító európai háború veszélyét, aláássa az európai népek biztonságát. Az 1944-ben megkötött franciaszovjet szövetségi és kölcsönös segénynyújtási szerződést Franciaország és a Szovjetunió legjobb fiainak vére pecsételte meg, akik hősiesen harcoltak a hitleri agresszió ellen. Franciaország a párizsi egyezmények értelmében katonai szövetségbe lép az űij£ászülető német miliA MOSZKVAI PRAVDA VEZÉRCIKKE SZÜKSÉGSZERŰ LÉPÉS tarizmussal és vele együtt a Szovjetunió ellen irányuló katonai csoportosulást alkot. Franciaország kormánya ily módon durván megszegi a francia—szovjet szerződésben vállalt szövetségesi kötelezettségeit mind a német agresszió megakadályozásának vonatkozásában, mind pedig annak az előírásnak a vonatkozásában, hogy kívül marad a Szovjetunió ellen irányuló katonai szövetségeken. Világos, hogy a francia vezető körök ezzel keresztülhúzzák a francia—szovjet szerződést. Ismeretes, milyen ellenállással találkoznak a párizsi egyezmények Nyugat-Európában, egyebek között Angliában és Franciaországban. Mindenütt felzúdult a népi tiltakozó mozgalom hulláma. A népek felismerik, hogy amíg a párizsi egyezmények nem léptek hatályba és amíg nem valósultak meg, van lehetőség az események baljós alakulásának megállítására, a háborús előkészületek meghiúsítására. Annál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak Anglia és Franciaország népei a Szovjetunióval kiépített hagyományos szövetség megőrzésének. Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára tekintélyes demokratikus körök véleményét tolmácsolta, amikor hangsúlyozta, hogy „a francia—szovjet szövetség számukra, franciák számára a biztonság és a béke nélkülözhetetlen tényezője; legfőbb feltétele országunk cselekvési szabadságának, tényleges szuverenitásának, annak, hogy Franciaország a terjeszkedő szellemű Németország szomszédságában egyáltalán létezhessen". Franciaországban és Angliában vannak olyanok, akik szeretnének két széken ülni: egyfelől a Szovjetunió ell^n irányuló katonai szerződést kötni a nyugatnémet militaristákkal, másfelől érvényben tartani a Szovjetunióval megkötött szerződéseket, amelyek védelmezik Anglia és Franciaország biztonságát a feltámadó német veszéllyel szemben. A szovjet kormány több alkalommal felhívta az angol és a francia kormányok figyelmét arra, hogy azokkal a szerződésekkel, amelyeket 1942ben, illetve 1944-ben kötöttek a Szovjetunióval, nem egyeztethető össze a német militarizmus feltámasztásának politikája, amely a legteljesebben a párizsi egyezményekben jutott kifejezésre. A szovjet kormány hangsúlyozta, hogy ilyen helyzet mellett az említett szerződések elvesztik jelentőségüket és nem szolgálják azokat a célkitűzéseket, ame. lyekért megköttettek. A Szovjetuniónak le kell vonnia a következtetéseket az Európában kialakuló új helyzetből. Európa békeszerető országai fokozottabban gondoskodnak biztonságukról, megsokszorozzák erejüket, összefogják a feladatok megvalósítására irányuló erőfeszítéseiket. Ami pedig az angol—szovjet és a francia—szovjet szerződést illeti, a párizsi egyezmények ratifikálása — amint erre a szovjet kormány már több ízben felhívta a figyelmet, — áthúzza ezeket a szerződéseket, azok elvesztik értelmüket és jelentőségüket. „Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és külügyminiszter? India miniszterelnökének meghívására ÜjDelhibe utazott és három napot töltött ott. Ez idő alatt megvitatták a két országot közösen érintő ügyeket, közelebbről az Indokínával és a nemzetközi bizottságok munkájával összefüggő problémákat. India miniszterelnöke és a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere ismételten megerősítette, hogy kormánya minden tekintetben támogatja a Genfben létrejött egyezményeket, továbbá ismét leszögezték azt a szilárd elhatározásukat, hogy az egyezményeket tiszteletben tartják és azon fáradoznak, hogy azokat mind az egyezmények betűjét, mind pedig szellemét tekintve végrehajtsák. Egyetértettek a szabad választások fontosságának kérdésében, és annak jelentőségében, hogy megteremtsék Vietnam egységét, miként arról a genfi egyezmények intézkednek. Egybehangzó véleményük szerint a genfi egyezmények sikeres megvalósítása jelentősen hozzá fog járulni nemcsak Vietnam, hanem egész Indokína és egész Délkelet-Ázsia egységéhez és békéjéhez. Nehru és Fam Van Dong elismerte, Jemenben halálra ítélték a puccskísérlet szervezőit Kairóba visszatért az egyiptomi küldöttség, amelyet az egyiptomi kormány Jemenbe küldött az állampuccskísérlettel kapcsolatban. A küldöttsér get Husein Safei, az Egyiptomi Forradalmi Tanács tagja vezette. Husein Safei közölte a sajtó képviselőivel, hogy El-Badr-t, Ahmed jemeni király fiát, aki az összeesküvők elleni fegyveres erők élén állott, trónörökösnek nyilvánították. Emir Abdall és az összeesküvés többi részvevői ellen megindították a bírói eljárást. Az „A1 Abram" című lap azt írja, hogy a damaszkuszi rádió híre szerint Abdallt és két társát halálra ítélték. hogy az egyezmények aláírói es a nemzetközi bizottságok különféle és közösen folytatott tevékenységükkel jó eredményeket értek el, továbbá, hogy a felmerülő nehézségeket meg kell oldani, a genfi egyezmények céljait pedig mindenben meg kell valósítani, még hozzá következetes igyekezettel és a jószándék szellemében, amelyet egyébként eltökélt szándékuk követni és előmozdítani. India miniszterelnöke és a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere örömmel vett tudomást a két ország és népe közötti barátságról, és biztosra veszi, hogy korábbi kapcsolataik és jelenlegi eszmecseréik ezt még jobban előmozdították és megerősítették. Ismételten leszögezték azt a meggyőződésüket, hogy a jószomszédi kapcsolat, a Vietnam, Kambodzsa és Laosz egymás iránti megbecsülés? és türelmessége — a genfi egyezmény alapelveinek megfelelően — elő fogja mozdítani a politikai rendezést Indokínában és előre fogja vinni a béke ügyét Délkelet-Ázsiában. India miniszterelnöke és a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese egyetértett abban, hogy a világ békéjének és az országok közötti barátságnak legjobb biztositéka abban rejlik, hogy tartják magukat az egymás szuverenitása, függetlensége' .és integritása elismerésének, a meg nem támadásnak, az egyenlőségnek és kölcsönös megbecsülésnek, valamint annak alapelvéhez, hogy nem avatkoznak be egymás, vagy más országok belügyeibe és előmozdítják a békés egymás mellett élés feltételének létrejövetelét. A közös közlemény aláírói őrömmel várják, hogy összeüljön a bandungi ázsiai-afrikai értekezlet, amelyen alkalmuk lesz ismét találkozni egymással, valamint Indokína más területeinek, továbbá más ázsiai afrikai országoknak képviselőivel is, akik azért gyűlnek most össze, hogy előmozdítsák a világbéke, az együttműködés, a kölcsönös jószándék és a jólét ügyét. Ázsia népei összefognak az imperializmus ellen ......................... Véget ért az ázsiai országok értekezlete i Az ázsiai országok értekezlete péntek délelőtti teljes ülésén folytatta a politikai kérdések megvitatását. Az ülésen Maaruf ed-Davalibi volt szíriai miniszterelnök elnökölt. •íomi Kora asszony, japán küldött, megindító beszámolót adott arról a pusztulásról, amelyet az amerikai atombomba Hirosimában és Nagaszakiban okozott. Elmondta, hogy az atomfegyverek elleni aláírásgyűjtés országos jelleget öltött hazájában és már eddig is több mint 23 millió aláírás gyűlt össze. Gurmukh Szing Muzafir, az indiai parlament tagja hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy az ázsiai népek egysége lehetővé teszi Ázsia és az egész világ békéjét. A délelťftti ülés második részében a gazdasági kérdéseket vitatták meg. Ennél a vitánál Tyihanyov, a szovjet küldöttség vezetője elnökölt. A gazdasági kérdésekhez Japán, Ceylon, a Szovjetunió és Kína küldöttei szóltak hozzá. M. V. Nyesztyerov, a Szovjetunió képviselője, a szovjet kereskedelmi kamara elnöke, beszéde elején kiemelte a nemzetközi kereskedelem nagy jelentőségét a népek közötti béke megszilárdítása szempontjából. Nyesztyerov ezután a Szovjetuniónak az ázsiai országokkal kialakult gazdasági kapcsolatairól beszélt. Elmondta, hogy a Szovjetunió rendkívül előnyös, hosszúlejáratú kölcsönt nyújtott Indiának, amelyből az hatalmas kohóüzemet épít. Ugyancsak hathatós műszaki támogatásban részesíti Afganisztánt és több más ázsiai országot. A segélynyújtásból Lengyelország és Csehszlovákia is kiveszi részét. Az értekezleten beszédet mondott Kuo-Mo-zso, a Kínai Népköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke. „Jóllehet lelkesen törekszünk a békére — mondta Kuo Mo-zso — sohasem áldozzuk fel területünket, hogy kikönyörögjük a békét. Bár elszántan ellenezzük a háborút, semmiféle háborús fenyegetéssel sem lehet bennünket megfélemlíteni... Soha többé nem mondunk le nemzeti függetlenségünkről és szabadságunkról. Mi nem utasítjuk el a tajvani kérdés békés megoldásának megvitatását... De ennek előfeltétele az amerikai fegyveres erők kivonása erről a szigetről ..." Befejezésül Kuo Mo-zso a kínai nép nevében a következő javaslatokat terjesztette elő: 1. Támogatjuk a békés egymás mellett élés öt elvét, és felszólítunk minden kormányt, de mindenekelőtt az ázsiai kormányokat, tegyék magukévá ezeket az elveket. 2. Felszólítunk minden ázsiai népet, hogy fogjon össze és szálljon határozottan síkra a tömegpusztító, nukleáris, baktérium- és vegyifegyver ellen. Mi amellett foglalunk állást, hogy az atomerőt békés célokra használják fel. 3. Felszólítunk minden ázsiai népet, hogy a) követelje a Kína belső ügyeibe való amerikai beavatkozás megszüntetését és az összes amerikai fegyveres erők kivonását Tajvan szigetéről és a Tajvan-szorosból; b) követelje, hogy a genfi értekezleten részt vett minden ország szigorúan betartsa az indokínai fegyverszüneti egyezmény előírásait, hogy összekapcsolódjanak az indokínai népek békés egyesülésére irányuló törekvései; c) követelje a Korea békés egyesítésének kérdéseivel kapcsolatos nemzetközi értekezlet közeli összehívását az érdekelt hatalmak és a semleges ázsiai országok részvételével; d) követelje minden idegen csapat kivonását Koreából és harcoljon a koreai fegyverszüneti egyezmény előírásának megszegése ellen. 4. Harcra szólítjuk Ázsia népeit a SEATO s minden olyan más agresszív tömb létrehozására irányuló tervek ellen, amely céljául tűzi ki ázsiaiak felhasználását ázsiaiak ellen. Az ázsiai országok értekezletének április 9-i ülésén az értekezlet öt bizottsága tanácskozott. Április 9-én Nehru miniszterelnök fogadta az értekezleten részvevő küldöttségek vezetőit. Az ázsiai országok értekezlete vasárnap kora délután befejezte tanácskozásait. A déli órákban megnyílt utolsó plenáris ülésen R. Nehru aszszony, az indiai küldöttség vezetője elnökölt. Az értekezlet plenáris ülése politikai, kulturális, tudományos, gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozó határozati javaslatokat fogadott el. «