Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-10 / 86. szám, vasárnap

v P HAD SEREGÜNK A BÉKE ŐR Tüzéreink jól felkészülnek Miklička tizedes őrse ma már kitűnően végzi a tankelhárító ágyú kezelését. Figyelmesen tanulják a katonai tudományt, mert tudják, hogy a harcban a siker elérésének lő előfeltétele a gyorsaság és ügyesség. KépUnkcin Miklička tizedes őrsét látjuk, amint a gyors töltést gyakorolják. (K. Bocek fényképe) A Fucík-kör feladatairól A politikai fejlettség, öntudatosság agyik bizonyítéka a Fučík-jelvény megszerzése. Éppen ezért rendkívüli és fontos feladat a Fučík-jelvényt viselő katonák számának emelése. Néphadseregünk minden egyes tagjának kötelessége minél tökéletesebben elsajátítani a katonai művészetet, hogy erős, legyőzhetetlen hadsereggé váljunk. E feladat teljesítéséhez hozzásegít a Fučík-jelvény megszerzéséért folyó mozgalom. Maga Fučík és élete mindannyiunk, az ifjúság szamára egy oly ember példaképe, aki egész életét és munkáját a népnek szentelte. Fučík az egyenes jellem, a kitartás, az erős akarat mintaképe és ezeknek az alapvonásoknak kell jellemezniük a ma katonáját. Egységünknél a katonák kivétel nélkül beismerték ennek fontosságát és rendszeresen olvassák az előírt könyveket. A kör vezetője, az elsőéves Štefke Márton közkatona jól végzi kötelességét. A fiúkat körökbe osztotta be, amelyek élére olyan katonákat javasolt, akik e munkában már némi tapasztalatot szereztek és már viselői a jelvénynek. Egy körnek 10—12 tagja van. A kör vezetője állandóan ellenőrzi a tagok munkáját. Az olvasás tervszerűen történik. A könyvek kézről kézre járnak, majd a körök vezetői közös beszélgetés, vitát rendeznek a már olvasott könyvekről. A legjobb kör vezetője Kosúth Lajos, aki külön dicséreflpt érdemel. Nagyszerű vezetője körének, lelkiismeretes, jő szervezőnek bizonyult. De nem minden kör vezetője végzi feladatát ily odaadóan. Schneider közkatona nem szentel annyi figyelmet körének, közömbösen veszi megbízatását, mintha arra gondolna: „elég, ha én birtokosa vagyok' a Fučik-jelvénynek." A jó körök munkájának már megvan az eredménye. A napokban már a befejező beszélgetésre készülnek azok a katonák, akik feladatukat felelősségteljesen fogták fel. Parolek, Bezák, Burget, Kovács közkatonák a dolgozók nagy ünnepén, május 1-én már a Fučík-jelvény büszke tulajdonosai lesznek. Néhánynak pedig hozzá kell fogni az olvasáshoz, mert lemaradtak. Ilyenek Kuklič, Szalay, Gabovič közkatonák. A politikai-nevelő teremben nagy tábla van^ kifüggesztve, amely szemlélteti az egyének munkáját, hány könyvet s melyiket olvasták már eí, s melyik vár még olvasásra. így kialakul a verseny mind a körök, mind áz egyének között és a verseny egészséges szelleme serkenti őket a munkában. Igaz, nem ment ez így rögtön. Türelmes . felvilágosító munka volt szükséges ahhoz, hogy a fiúk megértsék ennek jelentőségét és az egész mozgalmat komolyan vegyék. Eleinte kevés könyv állt rendelkezésünkre. Még mindig hiányt érzünk könyvekben, de már valamennyire segítettünk ezen. Ha az említett hiányosságokat kiküszöböljük, ha az elvtársak még komolyabban fogják fel a mozgalom jelentőségét, akkor egységünk minden tagja megszerzi a Fučík-jelvényt a csehszlovák hadsereg napjáig. Ujváry László őrvezető Katonabányászaink űj szocialista kötelezettségvállalásokkal járulnak hozzá a szocialista munkaverseny sikeréhez Petrlk tiszt alakulatának tagjai a napokban újabb konkrét szocialista felajánlásokkal támasztották alá a CSISZ II. kongresszusáról elnevezett élmunkásbrigád kezdeményezésére folyó szocialista munkaversenyt. A kezdeményező élmunkásbrigád azóta is állandóan tartja az első helyet a versenyben, amiről egységünk tagjai naponta a napiparancsban szereznek tudomást. A CSISZ alakulat-szervezetének kezdeményezésére rendezett nyilvános OSISZ-gyűlésen egységeink tagjai felajánlásokat tettek abból az alkalomból, hogy alakulatunknál elsőnek írták alá a Béke-Világtanács felhívását. Békés elszántságukat az építőmunkában elérendő újabb sikerekkel akarják dokumentálni. így például a Béke-bánya 1649. számú falfejtésén dolgozó, a CSISZ II. kongresszusáról elnevezett élbrigád tagjai konkrét felajánlást tettek, hogy május 9-ig 685 tonna szenet termelnek ki terven felül. Ezt a kötelezettségvállalásukat azonban már túlteljesítették és 1470 tonna szenet adtak terven felül. Az élmunkásbrigád dolgozói elért sikereik után felajánlották, hogy május 9-ig újabb 500 tonnával tetézik meg felajánlásukat. Március 16-án azonban már ezt a kötelezettségvállalásukat is 350 tonnával túlteljesítették. Az egyéni kötelezettségvállalások közül ki kell emelnünk Babulic, Nováček, Fortelný, Choma, Kubeš František, Kubík, Kubesch Valter és Bureš elvtársak felajánlásait, amelyek értelmében május 9-ig 300 tonna szenet termelnek ki terven felül. Stránský elvtárs felajánlotta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójáig havonta 20 tonna szenet termel ki terven felül, ezenkívül rendesen előkészíti a falakat a fejtéshez é> kímélni fogja a gépi berendezést, valamint a szerszámokat. Több felajánlás olajmegtakarításra irányult. Nem kevésbé értékesek voltak a parancsnokaink felajánlásai, amelyek főleg a példás katona-jelvény megszerzésére készülő katonák nevelésére vonatkoztak. Egységünk tagjai felajánlásokat tettek továbbá a Fučíkjelvény, valamint PPOV testnevelési jelvény megszerzésére. Katonabányászaink éppúgy, mint fegyveres erőink többi tagjai, minden igyekezetükkel azon vannak. hogy hazánk gazdasági erejét és védelmi képességét tovább szilárdítsák, tetteikkel példát mutatva a többi egységnek. Lőrincz László EGYSÉGEINK ÉLETÉBŐL Az egységnél, ahol Nenútil tiszt a politikai dolgozó, beszélgetést folytattak a polgári életben mezőgazdasággal foglalkozó katonák. Tanfolyamot indítottak, hogy tartalékba vonulásuk után nagyobb szákmai és elméleti tudással segíthessék mezőgazdaságunk fellendítését. A tanfolyamon részt vesznek azok az elvtársak is, akiket csak érdekel a mezőgazdasági munka, vagy már elhatározták, hogy a katonai szolgálat befejezése után munkájukat a mezőgazdaságban végzik. A március 13-án megindult tanfolyamot Nenútil elvtárs vezeti. Mivel sok volt a jelentkező, a tanfolyamot három részre osztotta. Az első kör a mezőgazdasági növények termesztésével, a második az állattenyésztés kérdéseivel, a harmadik kör pedig a mezőgazdasági gépek, traktorok, kombájnok kezelésével foglalkozik. Tankörünk hetenként háromszor tart órát az esti tömegmunka keretében. E napokban meglátogatta tanfolyamunkat Balušik elvtárs, a bratislavai kerületi nemzeti bizottságról, aki ismertette pártunk X. kongresszusának irányelveit a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban. Tanfolyamunk további jó munkájával igyekszünk biztosítani, hogy egységünk katonái már a szolgálati idő alatt jól felkészüljenek a mezőgazdaságra váró feladatok teljesítésére a polgári életben. Meleg A., közkatona. Készülünk a spartakiádra Egységünk nagy gonddal készül az 1. Országos Spartakiádra. Csoportjaink a gerenda-gyakorlatokat tanulják, amelyek sok türelmet és fáradságot kivannak meg. A. gyakorlatozók azonban örömmel végzik a legnehezebb fordulatokat is. Télen a tornateremben gyakorlatoztunk, de amint enyhült az idő és mivel a gerenda-körforgást nem tudtuk a tornaterem kis méretei miatt jól begyakorolni — a gyakorlatokat a szabadban folytatjuk. A gyakorlatozást Kubiš tiszt elvtárs vezeti. Gondos munkája nyomán már ott tartunk, hogy az első, második és harmadik reszt zenekíséret mellett is tökéletesen végezzük. Hogy a gyakorlatokat az összes csoportok egyszerre tudják végezni, a gyakorlótéren hangszórókat szereltünk fel. Rádióközpontot is létesítettünk, hogy könnyebben -irányíthassuk a gyakorlatokat. Még néhány órára van szükség, hogy tökéletesen elsajátíthassuk a negyedik rész gyakorlatait. E feladatún* elvégzése után legfőbb gondunk az lesz, hogy a még itt-ott f.oforduló kisebb egyenetlenségeket kicsiszoljuk és az egész gerenda-gyakonatot a legtökéletesebben begyakoroljuk. Hučko Tódor, szakaszvezető. Egységünk minden tagja bekapcsolódott a spartakiád előkészületeibe A' tél folyamán is, amikor csak lehetett, mindig részt vettünk a gyakorlatokon és cs.ik egyszer történt meg, hogy az egyik elvtárs betegsége miatt nem jelenhetett meg. Amikor ez az elvtárs felgyógyulása után viszszatért egységünkhöz, közösen segítettünk neki, hogy benozza elmaradasďt. Ma, amikor már az utolsó gyakot-latok elsajátításánál tartunk és zenére végezzük a gyakorlatokat, már elértük, hegy egységünk m

j: d<»n eg>es tagja egyformán jól felkészült. A gyakorlatok vezetőinek kitartó és jó munkája tette lehetővé a szép eredmény elérését. A még hátralevő időt gyakorlatozással fogjuk • eltölteni, hjgy ftgységunk tagjai a bhető legj >bban lupviseljék néphadseregünket hazánk fővárosában az I. Országso Spartakiádon. Sáfár Sándor, közkatona 99 Takáccsal beszélni kell (C Röviddel azután, hogy Takács katona a tankelhárító üteghez érkezett, Ladislav Pospíšil népnevelő kezébe vette noteszét és ceruzáját és bejegyezte magának: „Takáccsal beszélni kell", — Hogyis volt Takáccsal, szakaszvezető elvtárs? — kérdeztük rögtön, amint elolvastuk ezt a bejegyzést. Hét ez így volt: Amikor Takács hozzánk érkezett, Pospíšil úgy vette észre, hogy olyan katona, amilyet keresni kell. Példásan és keményen tisztelgett, jelentkezett. De amikor Pospíšil figyelmesebben megnézte bakancsát, megállapította, hogy nincs rendesen kitisztítva. Ha összehasonlította ágyát a többiekével, látta, hogy ő ágyazott meg a legrosszabbul: — Nézze meg Deák elvtársat, milyen rendben van nála minden — állította Takács elé példaként szomszédját az esti ellenőrzésnél. Takács azonban azzal védekezett, hogy nem jut mindenre ideje. „Deáknak van ideje" — bizonygatta a szakaszvezető Takácsnak, — mert mindig lehet időt találni arra, hogy az ember kitisztíthassa nadrágját, vagy rendbetegye éjjeliszekrényét. Takácsot ez sem győzte meg. Pospíšil szakaszvezetőt nem riasztották vissza az első kudarcok. Rossz aijitátor, rossz párttag és rossz CSISZ bizottsági tag lenne, ha visszariasztották volna. Másként kezdett hozzá: Elkészítette a „Legjobbak és legrosszabbak tábláját". Mindenki megnézhette és láthatta, hogy a legrosszabb katona Takács. Nem volt ez Takácsnak mindegy. Néhányszor egész rendesen megágyazott, pár nap után már nem sokat adott a táblára. Ennek ellenére Pospíšil szakaszvezető biztos volt benne, hogy Takács nem rossz fiú. Hiszen különben nem tanította volna saját kezdeményezéséből Varsányit az esküre. „Másképpen kell vele beszélnem" — gondolkozott Pospíšil, — „de hogyan?" Amikor rájött, csodálkozott, hogy nem jutott előbb eszébe. Hiszen Takács CSISZ-tag és párttagjelölt volt! Beszélt tehát vele négyszemközt. „Ön kommunista, CSISZ-tag — mondotta szigorúan Pospíšil szakaszvezető — és nézze, milyen példát mutat. Megengedi önnek a párt- és CSISZ-tag becsülete, hogy szégyent hozzon elvtársaira, a párttagokra és a CSISZ-tagokra?" Az utolsó szavak hatottak. Pospíšil észrevette ezt és örült, hogy Takácsnak becsülete van, amely nem engedi meg, hogy a mondottakkal szemben közömbös legyen. S így mikor a partgyűlésen is bírálta őt, elmondhatta, hogy Takács javulni kezd. Ezzel azonban még nem fejeződött be minden. Takács behozta ugyan elmaradását a fegyelem és a rendtartás terén, de a tanulást kezdte elhanyagolni. Ha szabadideje volt, rendezett, tisztított, de azt, hogy a lövészetet is tanulni kell, elfelejtette. Az agitátor feladata, hogy „Takáccsal beszélni kell", fennállt továbbra is. Most annak megmagyarázásáról, hogyan kell az időt bsosztani, áttért a közös estéken a lövészetre. „Arra kell törekednünk, ho^y mindezt az éles lövészet idejéig megtanuljuk, mint az egyszeregyet. Lövéselmélet nélkül nem lehet lőni" — mondotta Pospíšil Takácsnak és biztatta őt. Takács feleletül megkérte Pospíšilt, hogy csak vizsgáztassa őt mindig, mert ez arra fogja kényszeríteni, hogy ne valljon szégyent. Ma már Takács jól végzi munkáját. Tanul. Pospíšil azonban még mindig nincs vele megelégedve. „Láttam, hogy Takácsnak olvasnia kellene" — fejezi be a beszélgetést a kinyitott notesz felett. — „Kevés a szókincse. Sokszor tud valamit, le is tudja rajzolni, de nem tudja magát jól ' kifejezni." Pospíšil agitátor megkezdte ezen feladata elvégzését is. Kezdte az újsággal. Minden este megkérdezi, mi volt benne. Az első napokban zavart csönd volt a felelet. Néhány nap után azonban Takács szégyelni kezdte magát és minden nap elolvasta az újságot. Most már rendszeresen olvas. Hiszen CSISZtag és párttagjelölt, nem szeretné, ha valaki megelőzné. Az, hogy kötelezettségvállalást tett a Fucsík-jelvény megszerzésére, Pospíšil érdeme is. Hiszen ebben is segít Takácsnak. És mindenben. Azért, mert azt, hog.y „Takáccsal beszélni kell" Pospíšil szakaszvezető 1955. június 6-ig tervezte. Akkor be akarja írni noteszébe: „Takács elvtárs példás lövész". Karel Kroupa, tiszt. A szolgálati nyelv elsajátítása elősegíti a harci és politikai kiképzés színvonalának emelkedését Egységünknél már az alapkiképzés idején kör alakult, amely az Írástudatlanokkal és a szolgálati nyelvet nem ismerő elvtársakkal foglalkozik. A főleg német nemzetiségű elvtársakból álló kör vezetője, Pail elvtárs, aki a kiképzési év eleje óta szüntelenül foglalkozik ezekkel az elvtársakkal, hogy megtanítsa őket cseh nyelven írni és olvasni, hogy tökéletesíts? nyelvtudásukat. Az elvtársak javarésze már jól ismeri a cseh betűket s már tollbamondásokat irat velük vezetőjük. Most főleg a nyelvtani ismeretekre fordítja a fő súlyt Pai. elvtárs. Pail elvtárs munkájában segédjére, Rosenberger elvtársra támaszkodik, aki a gyengébb hallgatókkal egyénileg is foglalkozik. A kör működését Levčenko tiszt irányítja és ellenőrzi. Pail elvtárs felsorolja nehézségeit, többek között megemlíti, hogy nincs állandó tantermük és ezért mindig vándorolniok kell egyik helyről a másikra. Megjegyzi továbbá, hogy alakulatuk politikai osztálya részéről az utóbbi időben nem részesülnek kellő támogatásban és nem figyelik a köt munkáját. A kör tagjai közül a legjobb eredményt eddig Würztl, Paleček és Rosenberger elvtársak érték el, akik mái folyékonyan beszélik a cseh nyelvet. A meggyőző munka fogyatékossága, hogy nem sikerült eddig meggyőzniök Balza elvtársat a szolgálati nyelv elsajátításának szükségességéről. A politikai dolgozóra vár e téren a feladat, hogy Balza elvtársat bevezesse társainak közösségébe és meg- ' magyarázza neki a szolgálati nyelv ismeretének szükségességét. A szolgálati nyelv elsajátítása hozzájárul ahhoz, hogy az elvtársak bekaocsolódhassanak az aktív politikai munkába és ugyanolyan jó eredményeket érjenek el a harci és politikai kiképzésben, mint cseh és szlovák nemzetiségű társaik. L. í.. A párt jelöltje lesz Ha megkérdezzük az al/iszti iskola parancsnokát, ki a legjobb őrsparancsnok, gondolkodás nélkül feieli: Brath László szakaszvezető. Amikor bevonult, nem értette a szolgálati nyelvet. Mint jó CSISZ-tag azonban tudta, ha hazájának jó védője akar lenni, tökéletesen el kell sajátítania a katonai tudományt. Ez természetesen a szolgálati nyelv tudása nélkül nem lehetséges. Tanulni kezdett, igyekezett. Megfogadta, jó katona lesz. Májusban a századtól az altiszti iskolába helyezték át. Itt további munka várt rá, amely sokkal több erőfeszítést igényelt. Hiszen majdnem négyhónapi elmaradást kellett behozni és utolérni a többieket. Újra tanult, a kollektív, az elvtársak ped

!g segítettek. Az eredmény: az altiszti iskolát jő előmenetellel végezte el. Amikor átvette őrsparancsnoki funkcióját elhatározta, hogy beosztottjaiból jó katonákat nevel. Tanult, hogy másokat taníthasson. Ilyen katona Brath László szakaszvezető, Léva melletti fiú. Munkáját a páttszervezet figyelemmel kíséri, hoav párttag ielöltnek ajánlhassa. J. Podbraný tiszt