Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-10 / 86. szám, vasárnap

v P HAD SEREGÜNK A BÉKE ŐR Tüzéreink jól felkészülnek Miklička tizedes őrse ma már kitűnően végzi a tankelhárító ágyú kezelé­sét. Figyelmesen tanulják a katonai tudományt, mert tudják, hogy a harcban a siker elérésének lő előfeltétele a gyorsaság és ügyesség. Ké­pUnkcin Miklička tizedes őrsét látjuk, amint a gyors töltést gyakorolják. (K. Bocek fényképe) A Fucík-kör feladatairól A politikai fejlettség, öntudatosság agyik bizonyítéka a Fučík-jelvény megszerzése. Éppen ezért rendkívüli és fontos feladat a Fučík-jelvényt viselő katonák számának emelése. Néphadseregünk minden egyes tag­jának kötelessége minél tökéleteseb­ben elsajátítani a katonai művészetet, hogy erős, legyőzhetetlen hadsereggé váljunk. E feladat teljesítéséhez hoz­zásegít a Fučík-jelvény megszerzésé­ért folyó mozgalom. Maga Fučík és élete mindannyiunk, az ifjúság sza­mára egy oly ember példaképe, aki egész életét és munkáját a népnek szentelte. Fučík az egyenes jellem, a kitartás, az erős akarat mintaképe és ezeknek az alapvonásoknak kell jelle­mezniük a ma katonáját. Egységünk­nél a katonák kivétel nélkül beismer­ték ennek fontosságát és rendszeresen olvassák az előírt könyveket. A kör vezetője, az elsőéves Štefke Márton közkatona jól végzi kötelességét. A fiúkat körökbe osztotta be, amelyek élére olyan katonákat javasolt, akik e munkában már némi tapasztalatot sze­reztek és már viselői a jelvénynek. Egy körnek 10—12 tagja van. A kör vezetője állandóan ellenőrzi a tagok munkáját. Az olvasás tervszerűen tör­ténik. A könyvek kézről kézre járnak, majd a körök vezetői közös beszélge­tés, vitát rendeznek a már olvasott könyvekről. A legjobb kör vezetője Kosúth Lajos, aki külön dicséreflpt érdemel. Nagyszerű vezetője körének, lelkiismeretes, jő szervezőnek bizo­nyult. De nem minden kör vezetője végzi feladatát ily odaadóan. Schneider közkatona nem szentel annyi figyel­met körének, közömbösen veszi meg­bízatását, mintha arra gondolna: „elég, ha én birtokosa vagyok' a Fučik-jel­vénynek." A jó körök munkájának már megvan az eredménye. A napok­ban már a befejező beszélgetésre ké­szülnek azok a katonák, akik felada­tukat felelősségteljesen fogták fel. Parolek, Bezák, Burget, Kovács köz­katonák a dolgozók nagy ünnepén, május 1-én már a Fučík-jelvény büsz­ke tulajdonosai lesznek. Néhánynak pedig hozzá kell fogni az olvasáshoz, mert lemaradtak. Ilyenek Kuklič, Sza­lay, Gabovič közkatonák. A politikai-nevelő teremben nagy tábla van^ kifüggesztve, amely szem­lélteti az egyének munkáját, hány könyvet s melyiket olvasták már eí, s melyik vár még olvasásra. így kiala­kul a verseny mind a körök, mind áz egyének között és a verseny egészsé­ges szelleme serkenti őket a munká­ban. Igaz, nem ment ez így rögtön. Tü­relmes . felvilágosító munka volt szük­séges ahhoz, hogy a fiúk megértsék ennek jelentőségét és az egész moz­galmat komolyan vegyék. Eleinte ke­vés könyv állt rendelkezésünkre. Még mindig hiányt érzünk könyvekben, de már valamennyire segítettünk ezen. Ha az említett hiányosságokat ki­küszöböljük, ha az elvtársak még ko­molyabban fogják fel a mozgalom je­lentőségét, akkor egységünk minden tagja megszerzi a Fučík-jelvényt a csehszlovák hadsereg napjáig. Ujváry László őrvezető Katonabányászaink űj szocialista kötelezettségvállalásokkal járulnak hozzá a szocialista munkaverseny sikeréhez Petrlk tiszt alakulatának tagjai a napokban újabb konkrét szocialista felajánlásokkal támasztották alá a CSISZ II. kongresszusáról elnevezett élmunkásbrigád kezdeményezésére fo­lyó szocialista munkaversenyt. A kez­deményező élmunkásbrigád azóta is állandóan tartja az első helyet a ver­senyben, amiről egységünk tagjai na­ponta a napiparancsban szereznek tu­domást. A CSISZ alakulat-szervezetének kez­deményezésére rendezett nyilvános OSISZ-gyűlésen egységeink tagjai fel­ajánlásokat tettek abból az alkalom­ból, hogy alakulatunknál elsőnek írták alá a Béke-Világtanács felhívását. Bé­kés elszántságukat az építőmunkában elérendő újabb sikerekkel akarják do­kumentálni. így például a Béke-bánya 1649. számú falfejtésén dolgozó, a CSISZ II. kongresszusáról elnevezett élbrigád tagjai konkrét felajánlást tettek, hogy május 9-ig 685 tonna szenet termelnek ki terven felül. Ezt a kötelezettségvállalásukat azonban már túlteljesítették és 1470 tonna szenet adtak terven felül. Az élmun­kásbrigád dolgozói elért sikereik után felajánlották, hogy május 9-ig újabb 500 tonnával tetézik meg felajánlásu­kat. Március 16-án azonban már ezt a kötelezettségvállalásukat is 350 ton­nával túlteljesítették. Az egyéni kötelezettségvállalások közül ki kell emelnünk Babulic, No­váček, Fortelný, Choma, Kubeš Fran­tišek, Kubík, Kubesch Valter és Bureš elvtársak felajánlásait, amelyek értel­mében május 9-ig 300 tonna szenet termelnek ki terven felül. Stránský elvtárs felajánlotta, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 38. év­fordulójáig havonta 20 tonna szenet termel ki terven felül, ezenkívül ren­desen előkészíti a falakat a fejtéshez ­é> kímélni fogja a gépi berendezést, valamint a szerszámokat. Több felajánlás olajmegtakarításra irányult. Nem kevésbé értékesek vol­tak a parancsnokaink felajánlásai, ame­lyek főleg a példás katona-jelvény megszerzésére készülő katonák neve­lésére vonatkoztak. Egységünk tagjai felajánlásokat tettek továbbá a Fučík­jelvény, valamint PPOV testnevelési jelvény megszerzésére. Katonabányászaink éppúgy, mint fegyveres erőink többi tagjai, minden igyekezetükkel azon vannak. hogy hazánk gazdasági erejét és védelmi képességét tovább szilárdítsák, tetteik­kel példát mutatva a többi egység­nek. Lőrincz László EGYSÉGEINK ÉLETÉBŐL Az egységnél, ahol Nenútil tiszt a politikai dolgozó, beszélgetést folytat­tak a polgári életben mezőgazdaság­gal foglalkozó katonák. Tanfolyamot indítottak, hogy tartalékba vonulásuk után nagyobb szákmai és elméleti tudással segíthessék mezőgazdaságunk fellendítését. A tanfolyamon részt vesznek azok az elvtársak is, akiket csak érdekel a mezőgazdasági munka, vagy már elhatározták, hogy a katonai szolgálat befejezése után munkájukat a mezőgazdaságban végzik. A március 13-án megindult tanfo­lyamot Nenútil elvtárs vezeti. Mivel sok volt a jelentkező, a tanfolyamot három részre osztotta. Az első kör a mezőgazdasági növények termesztésé­vel, a második az állattenyésztés kér­déseivel, a harmadik kör pedig a me­zőgazdasági gépek, traktorok, kombáj­nok kezelésével foglalkozik. Tankörünk hetenként háromszor tart órát az esti tömegmunka keretében. E napokban meglátogatta tanfolya­munkat Balušik elvtárs, a bratislavai kerületi nemzeti bizottságról, aki is­mertette pártunk X. kongresszusának irányelveit a mezőgazdaság fejleszté­sével kapcsolatban. Tanfolyamunk további jó munkájá­val igyekszünk biztosítani, hogy egy­ségünk katonái már a szolgálati idő alatt jól felkészüljenek a mezőgazda­ságra váró feladatok teljesítésére a polgári életben. Meleg A., közkatona. Készülünk a spartakiádra Egységünk nagy gonddal készül az 1. Országos Spartakiádra. Csoport­jaink a gerenda-gyakorlatokat tanul­ják, amelyek sok türelmet és fárad­ságot kivannak meg. A. gyakorlato­zók azonban örömmel végzik a leg­nehezebb fordulatokat is. Télen a tornateremben gyakorla­toztunk, de amint enyhült az idő és mivel a gerenda-körforgást nem tud­tuk a tornaterem kis méretei miatt jól begyakorolni — a gyakorlatokat a szabadban folytatjuk. A gyakorlatozást Kubiš tiszt elvtárs vezeti. Gondos munkája nyomán már ott tartunk, hogy az első, második és harmadik reszt zenekíséret mellett is tökélete­sen végezzük. Hogy a gyakorlatokat az összes csoportok egyszerre tudják végezni, a gyakorlótéren hangszórókat szereltünk fel. Rádióközpontot is létesítettünk, hogy könnyebben -irányíthassuk a gya­korlatokat. Még néhány órára van szükség, hogy tökéletesen elsajátíthassuk a ne­gyedik rész gyakorlatait. E feladatún* elvégzése után legfőbb gondunk az lesz, hogy a még itt-ott f.oforduló kisebb egyenetlenségeket kicsiszoljuk és az egész gerenda-gyakonatot a leg­tökéletesebben begyakoroljuk. Hučko Tódor, szakaszvezető. Egységünk minden tagja bekapcso­lódott a spartakiád előkészületeibe A' tél folyamán is, amikor csak lehe­tett, mindig részt vettünk a gyakor­latokon és cs.ik egyszer történt meg, hogy az egyik elvtárs betegsége miatt nem jelenhetett meg. Amikor ez az elvtárs felgyógyulása után visz­szatért egységünkhöz, közösen segítet­tünk neki, hogy benozza elmaradasďt. Ma, amikor már az utolsó gyakot-latok elsajátításánál tartunk és zenére vé­gezzük a gyakorlatokat, már elértük, hegy egységünk m j: d<»n eg>es tagja egyformán jól felkészült. A gyakorlatok vezetőinek kitartó és jó munkája tette lehetővé a szép ered­mény elérését. A még hátralevő időt gyakorlatozással fogjuk • eltölteni, hjgy ftgységunk tagjai a bhető legj >bban lupviseljék néphadseregünket hazánk fővárosában az I. Országso Sparta­kiádon. Sáfár Sándor, közkatona 99 Takáccsal beszélni kell (C Röviddel azután, hogy Takács ka­tona a tankelhárító üteghez érkezett, Ladislav Pospíšil népnevelő kezébe vette noteszét és ceruzáját és beje­gyezte magának: „Takáccsal beszélni kell", — Hogyis volt Takáccsal, szakasz­vezető elvtárs? — kérdeztük rögtön, amint elolvastuk ezt a bejegyzést. Hét ez így volt: Amikor Takács hozzánk érkezett, Pospíšil úgy vette észre, hogy olyan katona, amilyet ke­resni kell. Példásan és keményen tisztelgett, jelentkezett. De amikor Pospíšil figyelmesebben megnézte ba­kancsát, megállapította, hogy nincs rendesen kitisztítva. Ha összehasonlí­totta ágyát a többiekével, látta, hogy ő ágyazott meg a legrosszabbul: — Nézze meg Deák elvtársat, mi­lyen rendben van nála minden — ál­lította Takács elé példaként szomszéd­ját az esti ellenőrzésnél. Takács azon­ban azzal védekezett, hogy nem jut mindenre ideje. „Deáknak van ideje" — bizonygatta a szakaszvezető Ta­kácsnak, — mert mindig lehet időt találni arra, hogy az ember kitisz­títhassa nadrágját, vagy rendbetegye éjjeliszekrényét. Takácsot ez sem győzte meg. Pospíšil szakaszvezetőt nem riasztották vissza az első kudar­cok. Rossz aijitátor, rossz párttag és rossz CSISZ bizottsági tag lenne, ha visszariasztották volna. Másként kez­dett hozzá: Elkészítette a „Legjobbak és legrosszabbak tábláját". Mindenki megnézhette és láthatta, hogy a leg­rosszabb katona Takács. Nem volt ez Takácsnak mindegy. Néhányszor egész rendesen megágyazott, pár nap után már nem sokat adott a táblára. Ennek ellenére Pospíšil szakaszvezető biztos volt benne, hogy Takács nem rossz fiú. Hiszen különben nem tanította volna saját kezdeményezéséből Var­sányit az esküre. „Másképpen kell vele beszélnem" — gondolkozott Pospíšil, — „de ho­gyan?" Amikor rájött, csodálkozott, hogy nem jutott előbb eszébe. Hiszen Takács CSISZ-tag és párttagjelölt volt! Beszélt tehát vele négyszemközt. „Ön kommunista, CSISZ-tag — mondotta szigorúan Pospíšil szakaszvezető — és nézze, milyen példát mutat. Megen­gedi önnek a párt- és CSISZ-tag be­csülete, hogy szégyent hozzon elv­társaira, a párttagokra és a CSISZ-ta­gokra?" Az utolsó szavak hatottak. Pospíšil észrevette ezt és örült, hogy Takácsnak becsülete van, amely nem engedi meg, hogy a mondottakkal szemben közömbös legyen. S így mi­kor a partgyűlésen is bírálta őt, el­mondhatta, hogy Takács javulni kezd. Ezzel azonban még nem fejeződött be minden. Takács behozta ugyan el­maradását a fegyelem és a rendtar­tás terén, de a tanulást kezdte elha­nyagolni. Ha szabadideje volt, rende­zett, tisztított, de azt, hogy a lövé­szetet is tanulni kell, elfelejtette. Az agitátor feladata, hogy „Takáccsal beszélni kell", fennállt továbbra is. Most annak megmagyarázásáról, ho­gyan kell az időt bsosztani, áttért a közös estéken a lövészetre. „Arra kell törekednünk, ho^y mindezt az éles lövészet idejéig megtanuljuk, mint az egyszeregyet. Lövéselmélet nélkül nem lehet lőni" — mondotta Pospíšil Takácsnak és biztatta őt. Ta­kács feleletül megkérte Pospíšilt, hogy csak vizsgáztassa őt mindig, mert ez arra fogja kényszeríteni, hogy ne valljon szégyent. Ma már Takács jól végzi munkáját. Tanul. Pospíšil azonban még mindig nincs vele megelégedve. „Láttam, hogy Takácsnak olvasnia kellene" — fejezi be a beszélgetést a kinyitott notesz felett. — „Kevés a szókincse. Sok­szor tud valamit, le is tudja rajzolni, de nem tudja magát jól ' kifejezni." Pospíšil agitátor megkezdte ezen fel­adata elvégzését is. Kezdte az újság­gal. Minden este megkérdezi, mi volt benne. Az első napokban zavart csönd volt a felelet. Néhány nap után azon­ban Takács szégyelni kezdte magát és minden nap elolvasta az újságot. Most már rendszeresen olvas. Hiszen CSISZ­tag és párttagjelölt, nem szeretné, ha valaki megelőzné. Az, hogy kötelezett­ségvállalást tett a Fucsík-jelvény megszerzésére, Pospíšil érdeme is. Hi­szen ebben is segít Takácsnak. És mindenben. Azért, mert azt, hog.y „Takáccsal beszélni kell" Pospíšil sza­kaszvezető 1955. június 6-ig tervezte. Akkor be akarja írni noteszébe: „Ta­kács elvtárs példás lövész". Karel Kroupa, tiszt. A szolgálati nyelv elsajátítása elősegíti a harci és politikai kiképzés színvonalának emelkedését Egységünknél már az alapkiképzés idején kör alakult, amely az Írástu­datlanokkal és a szolgálati nyelvet nem ismerő elvtársakkal foglalkozik. A főleg német nemzetiségű elvtár­sakból álló kör vezetője, Pail elvtárs, aki a kiképzési év eleje óta szünte­lenül foglalkozik ezekkel az elvtársak­kal, hogy megtanítsa őket cseh nyel­ven írni és olvasni, hogy tökéletesíts? nyelvtudásukat. Az elvtársak javaré­sze már jól ismeri a cseh betűket s már tollbamondásokat irat velük ve­zetőjük. Most főleg a nyelvtani is­meretekre fordítja a fő súlyt Pai. elv­társ. Pail elvtárs munkájában segédjére, Rosenberger elvtársra támaszkodik, aki a gyengébb hallgatókkal egyénileg is foglalkozik. A kör működését Levčenko tiszt irányítja és ellenőrzi. Pail elvtárs felsorolja nehézségeit, többek között megemlíti, hogy nincs állandó tantermük és ezért mindig vándorolniok kell egyik helyről a má­sikra. Megjegyzi továbbá, hogy alaku­latuk politikai osztálya részéről az utóbbi időben nem részesülnek kellő támogatásban és nem figyelik a köt munkáját. A kör tagjai közül a legjobb ered­ményt eddig Würztl, Paleček és Ro­senberger elvtársak érték el, akik mái folyékonyan beszélik a cseh nyelvet. A meggyőző munka fogyatékossága, hogy nem sikerült eddig meggyőzniök Balza elvtársat a szolgálati nyelv el­sajátításának szükségességéről. A politikai dolgozóra vár e téren a feladat, hogy Balza elvtársat beve­zesse társainak közösségébe és meg- ' magyarázza neki a szolgálati nyelv is­meretének szükségességét. A szolgálati nyelv elsajátítása hoz­zájárul ahhoz, hogy az elvtársak be­kaocsolódhassanak az aktív politikai munkába és ugyanolyan jó eredmé­nyeket érjenek el a harci és politikai kiképzésben, mint cseh és szlovák nemzetiségű társaik. L. í.. A párt jelöltje lesz Ha megkérdezzük az al/iszti iskola parancsnokát, ki a legjobb őrspa­rancsnok, gondolkodás nélkül feieli: Brath László szakaszvezető. Amikor bevonult, nem értette a szolgálati nyelvet. Mint jó CSISZ-tag azonban tudta, ha hazájának jó védője akar lenni, tökéletesen el kell sajátí­tania a katonai tudományt. Ez termé­szetesen a szolgálati nyelv tudása nélkül nem lehetséges. Tanulni kez­dett, igyekezett. Megfogadta, jó ka­tona lesz. Májusban a századtól az altiszti iskolába helyezték át. Itt to­vábbi munka várt rá, amely sokkal több erőfeszítést igényelt. Hiszen majdnem négyhónapi elmaradást kellett behozni és utolérni a többie­ket. Újra tanult, a kollektív, az elv­társak ped !g segítettek. Az ered­mény: az altiszti iskolát jő előme­netellel végezte el. Amikor átvette őrsparancsnoki funk­cióját elhatározta, hogy beosztottjai­ból jó katonákat nevel. Tanult, hogy másokat taníthasson. Ilyen katona Brath László szakasz­vezető, Léva melletti fiú. Munkáját a páttszervezet figyelemmel kíséri, hoav párttag ielöltnek ajánlhassa. J. Podbraný tiszt

Next

/
Thumbnails
Contents