Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-09 / 85. szám, szombat

1955. április 9. UJSZO Szilárdítsuk meg a gazdaságosság rendszerét gépállomásainkon Államunk a gépállomások révén hathatós támogatást nyújt a mezőgazdaságnak. A gépállomásokon összpontosítjuk a legkorszerűbb mezőgazdasági gépeket és gépi eszközöket, amelyek jelentős pénzbeli értéket képviselnek. E gépi eszközök célszerű és gazdaságos kihasználása értelmes gazdákat, jó gépkezelőket és munkaszervezőket, s olyan dolgozókat kíván, akiknek valóban öntudatos szocialista viszonyuk van a nemzeti vagyonhoz. Bár gépállomásaink fennállásuk óta számos kitűnő becsületes dolgozót neveltek fel, e téren még mindig sok fogyatékossággal küzdünk, amelyek következménye abban is megnyilvánul, hogy emelkednek a gépállomások munkáinak költségei. A gépállomások munkájának gazdaságossabbá tételénél figyelmünket elsősorban az üzemanyag és a pótalkatrészek kérdésére kell összpontosítanunk. Az üzemanyagfogyasztás a gépállomások önköltségcsökkentésének fontos tényezője. Összesen a gépállomások költségeinek több, mint 20 százalékát teszik ki. Elsősorban arról van szó, hogy helyesen állapítsuk meg a fokozatos fogyasztási normákat a munka nehézsége és az alkalmazott géptípusok szerint, mégpedig nemcsak kerületi méretben, hanem lehetőség szerint járások (gépállomások), sőt brigádközpontok szerint is. Ez a munka természetesen igen felelősségteljes, helyes műszaki adatokat, nagyfokú lelkiismeretességet és kitartást követel. De nemcsak az a fontos, hogy megállapítsuk ezeket a fokozatos normákat, hanem rendszeresen ellenőrizzük az üzemanyagfogyasztást is és a megállapított eredmények alapján intézkedéseket tegyünk az üzemanyagfogyasztás csökkentése érdekében. Az üzemanyagok kérdésére kellő figyelmet kell fordítani. Már akkor, amikor a szállítótól átvesszük az üzemanyagot, ellenőrizni kell minden szállítmány súlyát, és át kell számítani megfelelő kulcs alapján a kilogrammokat literekre. Gondot kell fordítani továbbá az üzemanyag tárolására a gépállomás raktáraiban és a brigádközpontokon is, ügyelni kell arra. hogyan töltik meg a hordókat, a gépek tartályait, esetleg edényeket üzemanyagokkal, szivattyúk, vödrök segítségével, vagy pedig azok nélkül. A gépállomások önköltségeinek másik legfontosabb tétele az anyagfogyasztás és a pótalkatrészek, amely az összes költségeknek kb. 14—15 százaléka. E kérdéssel kapcsolatban szigorúan be kell tartani a gépállomások főosztályának irányelveit az okmányszerű ellenőrzés megszervezéséről és végrehajtásáról, amelyek értelmében rendszeresen ellenőrizni kell, vajon minden raktárból kiadott nyersanyag és pótalkatrész szerepel-e az egyes nyilvántartási számlákon és a raktári könyvelésben, és vajon ezt az anyagot valóban a gépállomás gépparkjának javításainál használták-e fel? Kellően ellenőrizni kell a műhelykimutatásokat (munkalapokat), amelyeken fel kell tüntetni a javításnál felhasznált anyagok és pótalkatrészek jegyzékét. A munkalaphoz csatolni kell az anyag és pótalkatrészek átvételéről tanúskodó okmányokat (igénylőlap, kiutalás). Ezeken az okmányokon a rendelőszámnak egyeznie kell a munkalap megfelelő számozatával, hogy szembeötlő legyen, az igénylésen szereplő anyag csakis a megeflelő számú munkalapon és kiutaláson szereplő javításra használható fel. Mivel az igénylőlap és a kiutalás másodpéldánya a raktárban marad és a raktár elszámolásakor a raktárkönyvelés okmányai közé kerül, az ellenőrzés azáltal lehetséges, hogy egybevetjük a könyvelési okmányokat a műhelykimutatás mellékleteivel. A munkalaphoz csatolni kell az üzemvezető, a művezető, vagy a gépésztechnikus által aláírt okmányt, amely feltünteti a hibás, vagy használhatatlan alkatrészeket, amelyeket a gép javítása során ki kell cserélni. Az esetleges változásokat gondosan felül kell vizsgálni és az említett személyeknek aláírásukkal kell engedélyezniük őket. A raktárból az egyes javításokhoz igényelt pótalkatrészt, bár szerepel a munkalapon és kiutalást állítottak ki, nem mindig szerelik be a javítási munka során a gépbe. Előfordul, hogy a lelkiismeretlen javítómunkás annak ellenére, hogy az említett szemle során megállapították, milyen gépalkatrészeket kell kicserélni, benn hagyja a gépben a régi alkatrészt, amely még egyideig üzemképes, az új alkatrészt pedig megtartja magának. Ezért a javítási munkák befejezése után a műhely felelős vezetőinek jegyzőkönyvileg vagy más módon kell megállapítaniuk, hogy a munkalapon feltüntetett anyagot és pótalkatrészeket valóban beszerelték a gépbe. E nyilatkozat nélkül a munkalap nem szfemít teljes okmánynak. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy következetesen és rendszeresen ellenőrizzük a végzett munkák menynyiségét és minőségét, ami végeredményben jelentősen befolyásolja a hektárhozamokat és a gazdasági állatok hasznosságát is. Elsősorban az agrotechnikai határidők betartásáról, a talaj nedvességtartalmának kihasználásáról, a szántás mélységéről és minőségéről, a vetést megelőző talajelőkészítőmunkák minőségéről, a vetés és az Ültetés mélységéről, növényápolási munkák, továbbá az aratás, a cséplés, a terménybegyűjtés munkálatainak minőségéről van szó. Bár az önköltségek csökkentésének feladata javarészt még előttünk áll, vannak gépállomások, amelyek dolgozói igen figyelemreméltóan alkalmazzák már a CSKP X. kongresszusának határozatait a gépállomások munkájának gazdaságosabbá tételéről. A következőkben néhány számadatot sorolunk fel, amelyek élenjáró gépállomásaink eredményeiről tanúskodnak az 1954. év harmadik negyedében. Ä

1 O Nyitrazsámbokrét Szene Galánta Nagyszombat Myjava Széni ce Csallóközcsütörtök Ezeknek a gépállomásoknak a sikerei, amelyeket az önköltségek csökkentésében értek el, egész sor tényezőnek az eredői, főleg azonban annak köszönhetők, hogy a felelős dolgozók céltudatos szervező munkával csökkentették a gépállomások számát, bevezették a pontos raktári nyilvántartást, megszervezték a szocialista munkaversenyt, rendszeresen ellenőrzik és értékelik a feladatok teljesítését. A gépállomások munkáját elsősorban azzal tehetjük gazdaságosabbá és azzal csökkenthetjük az önköltségeket, ha megfelelően alkalmazzuk a szovjet tapasztalatokat, és a gépállomások brigádközpontjaiban bevezetjük az önálló elszámolás rendszerét. Ezt meggyőzően bizonyítják a stomfai, dunaszerdahelyi, tapolcsányi és galántai gépállomások brigádközpontjainak néhányhónapos eredményei. Elsősorban arról van szó, hogy bevezessük a traktorosok személyes üzemanyag- és pótalkatrész fogyasztási számláját. Az üzemanyag megtakarításáért természetesen prémium illeti meg a dolgozókat. Ennek öszszegét minden traktoros naponta megállapíthatja és ez az egész brigád munkaközösségét arra ösztönzi, hegy minél gazdaságosabban végezzék ei a kitűzött feladatokat. Keszely István, a galántai gépállomás alsószeli brigádközpontjának traktorosa Z-25 típusú traktorával 1954. szeptemberében 167 liter naftát takarított meg személyes számláján, ami 317,30 koronának felelt Önköltségcsökkentés ha-ként a tervhez képest %-ban Az üzemanyagfogyasztás a tervhez képest o/o-ban 47,50 48,70 13,00 20,00 13,10 19,30 34,10 36,10 4,08 5,50 8,00 12,00 4,10 13,40 meg. De a brigádközpont többi traktorosa is ért el megtakarításokat, tehát a személyes takarékossági számlák bevezetésével az önálló elszámolás révén a brigádközpontban szeptember folyamán összesen 474 liter üzemanyagot takarítottak meg 900,60 korona értékben. Ezek a számadatok meggyőzően bizonyítják, hogy az önálló elszámolás elemeinek bevezetésével a gépállomások és a brigádközpontok munkájában lényegesen csökkentettük az önköltségeket. Magától értetődik, hogy az önköltségcsökkentés és a gépállomások munkájának gazdaságosabbá tétele egész sor üzemi, szervezési, adminisztratív, könyvelési és pénzügyi tényező hatásának eredménye. Jelenleg azonban a gépállomások munkájának gazdaságosabbá tételével és az önköltségek csökkentésével kapcsolatban figyelmünket elsősorban az üzemanyagok, a pótalkatrészek, valamint a végzett munkák minőségének kérdésére kell összpontosítanunk és ennek megfelelően kell alkalmaznunk a gépállomások brigádközpontjainak munkájában az önálló elszámolást. Inž. Jozef Martaus, Inž. Alfonz Markó. Első helyen a nyitrai kerületben Az ógyallai járás 18 szövetkezete a gép- és traktorállomás segítségével április 5-én 96 százalékra elvetette az árpát és a zabot. Ezzel elsők lettek a nyitrai kerületben. Az összes tavasziakat sűrűsorosan vetik. A legjobb eredményt a martosi EFSZ érte el, ahol a gabonaféléken kívül már elvetettek 12 hektár cukorrépát, 10 hektár takarmányrépát, 6 hektár napraforgót és 3 hektár mustárt. Több szövetkezetben vetik már a cukorrépát és előkészítik a földet a kukorica és burgonya ültetésére. „Tehát bátran meg is írhatom" Az Oj Szóban már többször olvastam, hogy egyes községek hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára milyen szép és értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Elhatároztam, hogy én is írok, mivel a mi községünk sem marad hátra más községek mögött. A mi földműveseink is értékes köteleziet/tségivállalásokat tettek és ma már meg vagyunk győződve róla, hogy ezeket a kötelezettségvállalásokat nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik, tehát bátran meg is írhatom. Községünk lakosai közösen megígérték, hogy 260 mázsa sertéshúst, 14 mázsa marhahúst, 66 OOOliter tejet, 3400 tojást és egyéb termékeket adnak terven felül. Ebből a mennyiségből a szövetkezet 100 mázsa sertéshúst, 50 000 liter tejet ad terven felül. E felajánlásokat túl fogjuk teljesíteni. Példa erre az, hogy eddig már 23 000 liter tejet, 3000 kg sertéshúst, 800 kg marhahúst és 5000 tojást adtunk terven felül, ami azt jelenti, hogy egyesek már túl is teljesítették a felszabadulás tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat és minden előfeltétele megvan annak, hogy tejből, tojásból s húsból a felajánlásokat túlteljesítjük. Adamkó János, a váhovoei helyi nemzeti bizottság elnöke. A tornai traktorállomás dolgozói kitettek magukért A szepsi járás egyik legkisebb községében, Boldvavendégiben is sikeresen folynak a tavaszi munkák. Alig hogy a föld egy kicsit megszikkadt, máris megkezték a tavaszi munkákat. A kedvező időjárás és a földművesek szorgalma lehetővé tette, hogy határidőn belül el tudták vetni a tavaszi árpát. A községben az idén is a szövetkezeti tagok járnak elől jó példával. A tornai traktorállomás dolgozói is kitettek magukért. A szövetkezettel kötött szerződést rendesen betartották. Különösen kiemelkedő eredményt mutatott fel Berján István traktoros, aki traktorával a legtöbb területet vetette be. Mató Pál, Kassa Több millió liter tej állami felvásárlásra A pártnak és a kormánynak a mezőgazdasági termelés növeléséről szóló felhívását a szövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó földművesek megértéssel fogadták. Ezt bizonyítja az is, hogy a tejfelvásárlók eddig ezer szerződést kötöttek, amelyek szerint Szlovákia földművesei és szövetkezeti tagjai 17 millió liter tejet adnak állami felvásárlásra. Ebből 15 millió litert az EFSZ-ek adnak el. Csak a zólyomi tejüzemek körzetében eddig a szállító községek több mint fele kötött szerződést több mint egy millió liter tej eladására. Az eddig megkötött szerződések szerint a bratislavai kerületben öt millió liter tejet — ez a legtöbb a kerületekben — adnak el. Ebben nagy részük van a nagymegyeri járási szövetkezeti tagoknak és földműveseknek, akik állami felvásárlásra több mint egy millió liter tejet adnak, valamint a dunaszerdahelyi járás földműveseinek. t»»i»ii«iiiiiii»iiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiitiiiiiiiiii»iniiiniiiiiiiiii»»iiii»iii»iiii»ii»iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiii>ti»niii*«min cA Jjtaqxi9-lD᱾álnui Két héttel ezelőtt a Magas-Tátrában, Tátralomnicon töltöttem szabadságomat. A hóval borított gyönyörű hegyek aljában évente ezer és ezer dolgozó piheni ki munkája fáradalmait. Az ország városaiból, falvaiból jönnek ide egyhetes üdülésre gyári munkások, szövetkezeti tagok, magángazdálkodók, hogy itt éhezzék hazánk nemzeti parkjának, a Magas-Tátrának minden gyönyörűségét. Fenyőfák között korszerű, emeletes üdülők bújnak és ahová csak nézel, mindenütt sportosan öltözött síelők, szánkázok, turisták kipirosodott, napsütötte arccal vidáman járnak-kelrtek a hóval borított fenyőfák között. Az üdülőtelep lakói gyakran rendeznek kirándulásokat, hogy megismerkedjenek a Magas-Tátra hegyeivel-völgyeiwl, tengerszemeivel. Évente kb. 500 000 dolgozó tölti a Magas-Tátrában szabadságát, és ez a szám állandóan növekszik. A sok közül az egyik üdülőtelepet, a Javorinát látogattam meg. Szlovákia különböző részeiből jöttek itt össze kis- és középparasztok, szövetkezeti tagok, traktorállomások dolgozói egyhetes üdülésbe. Megtaláltam itt az egyes szövetkezetek élenjáró dolgozóit, kis- és középparasztokat, akikkel az állam ugyanúgy törődik, mint többi polgáraival. Meg sem tudtam őket hirtelen számlálni, annyian valtak, köztük a 65 éves Csontos Imre bácsi, az örösi EFSZ kocsisa és Zsíros Ferenc szövetkezeti tag Kelet-Szlovákiából, vagy Paták Károly, a hidasi szövetkezetből, Belica Mária és Sztupka Zsuzsanna, magángazdálkodók feleségei a kassai járásból, Valóczky János, a losonci szövetkezet sertésgondozója és sokan olyanok, akik életükben először látják a Magas-Tátrát, a szakszervezet gondoskodásából élvezik a természet minden gyönyörűségét. Az üdülőtelep társalgótermében néhányan áľtak n biliárdasztalnál és figyelték a játékot. Egy nagybajuszú bácsi sokáig nézi, majd megszólal: — No csak, hadd próbáljam meg én is — nyújtja kezét mosolyogva a dákó felé. — De vigyázzon, bátyám, nehogy az én szememet célozza meg vele — ingerkednek a körülállók. A képekkel díszített parkettos teremben lassan gyülekeznek a kirándulásról visszatért lakók. Leülnek a puha fotelekbe, beszélgetnek, nevetgélnek, kacagnak. Az ivánkai Gregorovics Paula barátnőjének, Betykó Zsófiának meséli, mennyire félt a drótkötél f el vonó tói. — Jaj, nem ülnék bele még egyszer a világért aem — s nevet rajta maga is. — Azt hittem, hogy rosszul leszek benne olyan magasan. Aztán arról beszélnek, milyen szép idejük van már otthon. A kertészetből biztosan szállítják már a salátát — mert mindketten a szövetkezet kertészetében dolgoznak. A másik asztalnál két fiatal, nap&1MM Csontos Imre és Zsíros Ferenc örösi szövetkezeti tagok szabad idejükben beszélgetnek. barnított arcú leány vitatkozik. Az egyik a 18 éves Szeksra Mária, a másik pedig Szalaska Franciska, mindketten sertésgondozók a szövetkezetben. — Én a múlt évben átlag 12 malacot választottam el egy anyasertéstől, de ebben az évben 14-re akarom emelni ezt a számot — mondja Szekera elvtársnő. — Én csak tizet választottam el és tizenegyre vállaltam kötelezettséget ebben az évben — feleli a barátnője. Ezenkívül még száznegyven darab hízót is gondozok és ezeknek a napi súlygyarapodása megközelíti az egy kilót. — Bizony, jó munkásnő — bólogat a szomszéd asztalnál Ganya József, a hrablovi szövetkezet elnöke, aki szintén itt üdül és büszke a fiatal Szalaska elvtársnöre, akivel egy szövetkezetben dolgoznak. Lassan elcsendesedik a társalgó. Mindenki felfigyel Sebeszta mérnök azavára, a Csehszlovák Tudományos Akadémia mezőgazdasági kutatóintézetének dolgozójára, aki dr. Révai János mérnökkel, a véglesi mezőgazdasági kutatóintézet vezetőjével eljött i ide, a kis- és középparasztok, szöveti kezeti tagok közé, hogy esti szabad | óráikban" előadásokkal gazdagítsák a irogramot. Beszélnek a cukorrépa, a kukorica termesztéséről, a szövetkezeti munka megszervezétéről és sok egyébről. Janata mérnök a jühnevelésről tart előadást. Fiatalok, öregek nagy érdeklődéssel hallgatják a szakemberek előadását, utána pedig barátságosan, mint otthon, elbeszélik egymás tapasztalatait. Azt hinnéd, hogy valamilyen nagy családban vagy, olyan közvetlenül és élénken beszélgetnek egymással a szövetkezeti tagok és

4 a magángazdálkodók. A függönyön keresztül még látni a lassan homályba boruló lomnici csúcsot és az előadás után a jó meleg társalgóban megszólal a gramofon, hogy szórakoztassa az üdülő lakóit. Horváth Sándor.