Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-08 / 84. szám, péntek

4 III SZ Ö 1955. április 9. cÁ nwLQÁpjs libnliét lihíifel TUD0/1ANY TECHNIKA Az elseJSn kezdfidő magyiir filmhé­ten az űj magyar filmművészetnek három alkotása került Bratislavában a közönség elé. Ezek a filmek, ame­lyek közül a „A város alatt" két esz­tendővel ezelőtt, a „Rokonok" és a „Hintónjáró szerelem" pedig az elmúlt évben készült, hírt adnak a magyar film dolgozóinak arról a törekvéséről, hogy mind a multat, mind a jelent hitelesen és művészi igényességgel ábrázolják. Három egymástól teljesen' elütő filmről van szó, e tekintetben tehát szerencsés volt a választás, ah­hoz azonban, hogy teljesebb képet kapjunk a magyar film jelenlegi hely­zetéről, figyelembe kellene vennünk a tavalyi Nemzetközi Filmfesztiválon a Munka díjával kitüntetett „Életjelt", a „Simon Menyhért születése", az „Én és a nagyapám" és a „Liliomfi" című filmeket is, amelyek közül az „Élet­jel"-et közönségünk már megismer­hette, a másik három pedig remél­hetőleg rövidesen bemutatásra kerül nálunk. Minden forgatókönyvíró és rendező nagy fába vágja fejszéjét, amikor egy regény filmfeldolgozására vállalkozik. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a film adja vissza az író mondanivalóját, teremtse meg a regényből hitelesen áradó légkört és a film különleges nyelvén hozza a néző elé a regény történéseit, alak­jainak jellemét és összecsapásait. Er­re a nagyon igényes feladatra vállal­kozott Móricz Zsigmond regényének, a Rokonoknak forgatókönyvírója, Thurzó Gábor és rendezője, Máriássy Félix. A Horthy-rend úri Magyarországá­nak lápvilágának furcsa ingoványában vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul az ember. Ez a világ olyan, hogy „az olyan növények, amelyek szeretik ezt a nedvdús talajt, buja, nagy virágo­kat hajtanak, azok, akik nem szeretik, belefúlnak a sárba" — írja regényé­ben Móricz Zsigmond. Kopjáss István, a regény, illetve a film főhőse is ebbe a helyzetbe kerül, amikor 1929-ben Zsarátnokon főügyész lesz. Kopjáss tagadhatatlanul becsü­letes szándékkal gyürkőzik neki, hogy kitisztítsa a város Augiász-istállóját és leleplezze a panamista urakat, de már ott követi el az első hibát, hogy prog­ramjában a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon elvet vallja. A város panamista polgármestere, bankigazgatója és többi szélhámosa erősebbnek bizonyul nála, könnyen a há­lójukba vonják és amikor azt hiszi, hogy a panamisták fölé kerekedett, a nyaka köré hurkolják a kötelet, a sa­ját panamájával szorítják sarokba, amelybe egy kedves rokona, a hamis, szenet szállító Berci bácsi keveri. A film mindvégig kitűnő ott, ahol az alföldi nagy magyar mezőváros tespedő hangulatát kell adnia. Az őszi sáros, lucskos utca és a szüntelen kalapemelgetések, a városháza előtt ttoiong'ó kisemberek és az érkező helyi hatalmasságok rajza találóan idézi a Móricz-regény Magyarországá­nak világát. A környezet rajza is ki­tűnő mindenütt, azonban a film adó­sunk marad a Móricz-regény légköré­nek forró hőfokával és alakjai mes­teri jellemzésével. A regény démo­nikusan nagyvonalú polgármestere egy alapjában véve jószívű idős tisztvise­lővé szürkül, aki csupán azért csal és panamázik, mert ez az élet rendje, és csupán a véletlennek köszönheti, hogy simán megússza a panamák kö­vetkezményeit. Ugyanúgy elszürkül a házaspár belső konfliktusa, a Kopjáss, Lina és Magdaléna hármas izgalmas küzdelme, a villavásárlás ténye sem kap megfelelő hangsúlyt. Viszont ér­deme a filmnek, hogy a Sertéshizla­ló körüli panamát leegyszerűsíti, a film nyelvére érthetően fordítja le és ezzel a regény izgalmas történéseinek egy részét jól tolmácsolja. A film szereplői jól oldják meg fel­adatukat. Ungváry László Kopjáss sze­repében kitűnő. Arcjátéka, mozdulatai móriczi hőfokon idézik fel a rokon si­serehadától körülvett és a banda há­lójában tehetetlenül vergődő Kopjáss lelkivilágát, becsületes nekibuzdulását és későbbi letörését. Tolnay Klári Li­nája már halványabb, a forgatókönyv írója és a rendező kevesebb alkalmat ad a nagy művésznőnek, hogy igazi, sokrétű móriczi asszonyalakot formál­hasson. Amit ad, a teljesség egy da­rabja: egy reménytelenül küzdő asz­szony szenvedése és harca, hogy visz­szatartsa férjét a katasztrófától. Ki­csinyes gondjaiban van valami meg­indító hősiesség, Tolnay Klári ezt visszafogott hangjával és pilantásai­val élményszerűen hozza elénk. A pa­namázó városi hiénák sorából jelleg­zetesen kiválik Pécsi Sándor kedélyeg­ségében is veszélyes Kardics bank­igazgatója és Rajnai Gábor sima, ki­felé rokonszenvesnek tűnő polgármes­tere. A rokonok siserehadábói Gózon G.yula Berci bácsija marad a néző emlékezetében. Temessy Hédi Magda­léna, a számító szépasszony szerepé­ben színtelen, nincsen sem csábító ereje, sem démonisága. Máriássy Félix, aki már néhány kitűnő magyar filmet rendezett, jó munkát végzett azzal, hogy filmjében megadta a klasszikusokat m?gillető kegyelettel és megértéssel a Móricz­regény hangulatát és környt.zetr;jjzát. A budapesti földalatti vasút építé­séről és az építkezés embereiről pró­bál számot adni a filmhét másik film­je: A város alatt. A moszkvai Metro mintájára készü­lő földalatti vasút építése sok érde­kes problémát vetett fel és ezekre mutat rá Halász Péter forgatókönyv­író és Herskó János rendező filmje. Az a körülmény, hogy a film csak­nem három esztendővel ezelőtt került forgatásra, és 1953-ban készült cl, magyarázza erényeit és indokolja se­matizmusát. A film erénye elsősorban a téma riportszerű érdekessége. Az építkezés megindulásakor kevés volt a képzett szakember, vezetőmérnök és k»s>;or:­munkás, jócskán akad tehát a munká­ra jelentkezők között selejtember, pesti vagány, akit csak a nagvobb kereset csábított az építkezésre. író és rendező, operatőr és színész mun­kája jó ott, ahol megmutatja a közös­ség embertformáló erejét. így válik a Pestre jött falusi legényt 200 fo­rintjától megfosztó zsebtolvaj Dobsa igaz emberré, vagy a borravalót si­rató hölgyfodrász Füge a keszonmun­kások meleg emberközösségében jó munkássá. De az önzővé vált, csak a mnga lelkinyugalmát féltő öreg Vára­di mérnökből is a közösségért hevülő lolgozó embert farag az idő. Ezt a nagytudású öreg mérnököt a mult ka­pitalista világa ártatlanul börtönbe juttatta, a film történése jól mutat­ja meg, hogyan omlik össze ebben az öreg értelmiségiben a magaemelte vá­laszfal a régi és az új világ között és hogyan siet, építkezés színhelyére, amikor azt veszély fenyegeti. Ennek az érdekes és történésében elég izgalmas filmnek művészi hatását azonban csökkenti, hogy alakjait csaknem mindenütt a munka front­ján, magánéletük és érzésviláguk ki­rekesztésével ábrázolja. Ott, ahol a film az emberek érzelmi világába is behatolni próbál, teljesen színte­lenné, sőt lapossá válik. A szerelmi jelenetek fakók, sematikusak, a film sem itt, sem az alakok gondolatvi­lágában nem jut túl a szokványoson. Sematikus a szabotáló mérnök rajza is, úgyszintén a vele kapcsolatban ál­ló keszonmunkásé is. Hogy a magyar film a sematizmusnak ezeket a kirívó hibáit levetette, és művészileg teljesen kielégítő, nemzetközi viszonylatban is elsőrangú filmeket tudott készíteni, arra a legjobb példa \3z „Életjel" vagy a „Simon Menyhért születése". A „Város alatt" hibái ellenére is hasznos film, amely különösen sokszí­nű emberábrázolásával, epizódszereplő­inek tarkaságával, nemkülönben hu­morával leköti I a nézőt. Bessenyei György az építkezés vezetőjének sze­repében nyugalmával, fellépésének biz­tonságával hat, az édesapját alakító Kemény László is jól formálta meg szerepéi. Bulla Elma, aki Váradi fő­mérnök édesanyját alakítja, különö­sen drámai nagyjelentében kiváló. A minden szerepében jól bevált Szirtes Ádám mellett feltűni!: a pesti vagányt játszó Sinkovits Imre és a Füge fod­rászt alakító, fanyarhumorú Pongrácz Imre. A legnagyobb érdeklődés előzte meg Urbán Ernő vígjátékának, a „Hintónjáró szerelem"-nek bemutatását. Ez az új magyar színes film beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket és előreláthatólag nálunk is nagy sikert könyvelhet el. Mi lehet kívánatosabb, mint egy film, amely mai életünkről ad híradást, népünk alkotókedvéről, öröméről és humoráról számol be szórakoztatóan, derűt ébresztően. Ahogy mindennapi életünkben egyre több a napfény, mint az árnyék, jól esik elgyönyörködni és derülni egy filmen, amely nem törek­szik arra, hogy az élet problémáit drámaian bogozza, hanem beéri az élet derűje és borúja hol felhős, hol napsugaras ábrázolásával. Urbán Ernő ezúttal telibe talált kísérletével: meg­teremteni a filmvígjátékot, amelynek történésén, alakjain derülhetünk, s amelyről nem mondhatjuk, hogy ez a történés valószínűtlen mese és alak­jai operettfigurák. A forgatókönyv egy hasonló című novella nyomán íródott, de a film jó­val többet ad a kis elbeszélés szívet melegentő idilljénél. Történetét né­hány sorban összefoglalhatom: A Ta­vasz termelőszövetkezet vezetői nem ismerik fel Peczöli Sándor almaker­tész tehetségét és nem hajlandók úgy felvenni a szövetkezetbe, hogy az öre­get megtegyék kertésznek. Ám az élet közbelép, Pecsöli Vilmája és a kato­naságtól hazajövő Majsa Berci, a nyal­ka kocsis egymásba szeretnek. A leány apja nem ellenzi a fiatalok sze­relmét, annál inkább a szövetkezetre kígyót-békát kiáltó hiú és nagyravá­gyó Peczöliné. A két fiatal szerelme áldozatul esne ennek az oktalan ha­ragnak, ha nem lépnek közbe a Pest­ről jövő Farsang professzor és Terka néni, a termelőszövetkezet erélyes­kezű ..párttitkárnéja". ők ketten összebékítik a haragosokat, Peczölit beveszik kertésznek és a fiatalok egy­máséi lehetnek. Sok csók csattan el a filmen és sok szerelmes jelenetet rögzít meg a gép lencséje, mégsem válik operetté a film. Egyszerűen azért nem, mert csóknak és szerelemnek emberi hát­tere van, és ha nem is csap magasra a szenvedély, jól melegítenek a sze­relmes szívekből áradó kis lángok, apró tüzek. Urbán Ernő, az író és Ranódy László, a rendező igen tehetségesen és ötle­tesen aknázzák ki a nem nagyigényű mese lehetőségeit. Azzal, hogy nem akarnak többet, mint vidám jelene­tekkel, szép tájakkal, az ötletek, humo­ros helyzetek halmozásával kelleme­sen elszórakoztatni a nézőt, teljes sikert aratnak. A népes és kitűnő szereplőgárda élén Fónay Márta, a naivul korlátolt Peczöliné alakítója áll. Nem játszik rosszindulató házisárkányt, hanem csak magakellető falusi „nagyságát", aki csak hiúságból és nem gonoszság­ból ellenzője a közösködésnek, az új életnek, s a fiatalok szerelmének. Van egy fergetes táncjelenete, amely­ben utolérhetetlen humorral csaknem agyontáncoltatja a partnereit és lényé­nek közvetlen, természetes humorát nagy jellemző erővel megcsillogtat­hatja. Férjét, a papucs alatt nyögő Peczölit Makláry Zoltán, a termelő­szövetkezet elnökét pedig Bihari Jó­zsef alakítják remekül. Az egyik pompás almáira, a másik lovaira büszke, s talpig ember mind a kettő. A fiatal szerelmeseket Szirtes Ádám és Medgyesi Mária játsszák. Az érzel­mek ábrázolásában mindkettőt az ér­zelgősség veszélye fenyegeti, a „ha­ragszom-rád" túlontúl ismert és nép­színművekben elcsépelt hangulata. Szirtes Ádámot nagy színészi gyakor­lata megmenti attól, hogy sablonos szépfiúvá váljon, de a nagyon bájos Medgyesi Mária csak az első jelene­tekben tud lebilincselni, a továbbiak­ban elszíntelenedik, ismétli önmagát, Sinkovltcs Imre felvásárló jól meg­játszott negatív figura, és kitűnő Pécsi Sándor Farsang professzora is. A szövetkezeti parasztokat alakító Bánhidi és Szemethy ugyancsak élő figurák. Külön figyelmet érdemel Badal Já­nos operatőr munkája. A balatoni táj csodálatos szépségét, Szigliget, Bada­csony, a tóparti nyárfasor nyárvégi varázsát úgy megfogja, hogy a néző nem tud betelni vele. A magyar filmművészet kis sereg­szemléje örömteljes jelentés arról a művészi munkáról, amely a felszaba­dulásának 10. évfordulóját ünneplő né­pi demokratikus Magyarország film­műtermeiben és tájain folyik. A film­hét, ha nem is adhatott átfogó képet — amint azt bevezetőnkben hangsú­lyoztuk — megmutatta, mit végzett és hol tart a mai magyar filmművé­szet. Egri Viktor Nincs többé malária a Szovjetunióban A malária megbetegedését a Szov­jetunióban teljesen kiküszöbölték. Tu­dósok csoportja két új gyógyanyagot állított elő — akrichint és bitunált, — melyek a chinin csoportjába tartoz­nak. A chinintöl azonban abban kü­lönböznek, hogy nincsen semmiféle utóhatásuk és a megbetegedést töké­letesen gyógyítják. Kútfúrás robbantással Az új módszerrel gyorsan fakasz­tanak vizet a szovjet sztyeppéken. Fúrógéppel lefúrnak a kívánt mély­ségre, s amikor elérték a vizet, hosz­szú, erősen lassított hatású robbanó­töltetet engednek le. Ez a robbanó­töltet a talajt tömöríti és megfele­lően kiszélesíti a nyílást. A kútfal tel- | jes mélységében szabályos köralakú és szilárd lesz. Biztosítására csak azért van szükség, nehogy a talajvíz ké­sőbb szétmossa. Iparunk és háztartásunk egyik leg­fontosabb szükségleti cikke a cérna. Mégis amikor háziasszonyaink kezükbe veszik a varrnivalót, bizony nemigen gondolnak arra, hogy mennyi munká­ba, mennyi küzdelembe kerül, amíg végre kezeikhez juthat ez az egyszerű, olcsó kis portéka. Látogassunk csak el hazánk egyik legjelentősebb cérnakészítő üzemébe, a nemzetközi női napról elnevezett Március 8-a üzembe és tekintsünk egy kissé bele a cérnakészítés titkai­ba. A cérnakészítés bonyolult munkáját Kelecsényi József, az üzem technikai osztályának fiatal előadója magyaráz­za el. — A cérna nyersanyagát, a gyapo­tot a Szovjetunióból, Egyiptomból és Brazíliából kapja üzemünk — kezdi el érdekes előadását Kelecsényi elvtárs. — Az üzemben legelőször is meglazítják a gyapotbálakat, majd hogy egyforma színűek legyenek a gyapotszálak, egy gép segítségével összekeverik a gya­potot és kitisztítják belőle az idegen anyagot. Ezután a kártológépbe kerül' a nyersanyag, mely egyrészt megtisz­títja a gyapotot a portól, másrészt a szétzilált gyapotszálakat párhuzamos sorokba rakja össze. A következő gép kifésüli a gyapotból a túlrövid szála­kat, a fonógép pedig a megfésült anyagból egyenlő vastagságú fonala­kat készít és ezeket orsókra tekeri fel. Végül a cérnázógép következik, amely cérnává fonja össze a fonala­kat. Persze, ez a nyers cérna még mindig igen messze van az általunk ismert cérnától. Mert a cérnázógép­ből kikerült sárgásfehér színű fonal előbb még a kikészítőbe kerül, ahol vagy fehérítik, vagy pedig megfestik és kifényezik. És csak ezután csavar­ják fel a már kész cérnát az orsókra, hogy adjusztálás és csomagolás után mint iparunk egyik fontos terméke kerüljön ki a hazai és a külföldi pia­cokra. És vajon miképpen végzi ezt a munkát a Március 8-a cérnakészítő üzem? A bratislavai cérnagyár fiatal előadója ezekkel a szavakkal fejezte ki az üzem szinte példátlan munkagyő­zelmét: Tavaly a 37. helyen álltunk az ország egymással versenyző 38 textil­üzeme között, az idén már a második helyen vagyunk! * * * Igen, tavaly még a 37. helyen kullo­gott a bratislavai cárnagyár. Aztán jöt­tek a változások. Oj igazgató, új ve­zető-emberek, új munkaszervezés. És a gyár dolgozóinak szívét-lelkét be­töltő óriási küzdeni akarás! Az üzem legkisebb részlegeiben is bevezették az önálló elszámolást. Minden dolgozó személyi számlát vezet, amelyre na­ponta fel kell jegyezni a végzett mun­ka legapróbb adatait is. Másnapra már pontosan rajta áll a személyi s~ Ián, hogyan teljesítette a dolgo:--;' őzö napi normáját, mennyi selejtje volt, mennyit keresett. így aztán mindenki tisztán láthatja, milyen hibákat kell a Atom vagy kazein? Pár héttel ezelőtt pókhálószerű kü­lönös anyag lepte el a New York ál­lambeli Horsehead városka fáit, ház­tetőit, utcáit. Óriási pánik tört ki az atomhisztéria következményeként. A lakosság meg volt győződve, hogy rá­dióaktív-hatású anyag fenyegeti éle­tét, azonban nem volt ok a riadalom­ra. A különös anyag egy tejpor-gyár keményeiből származott és nagy ka­zein tartalmánál fogva pókhálószerü alakot öltött. új gyógyszer atuberkulózis ellen A Szovjetunióban új gyógyszert ké­szítettek a tuberkulózis gyógyítására. A gyógyszer neve PASK (paraamino­szalicil sav). A gyógyszer a baciluso­kat fullasztja, így azoik kevesebb oxigénhez jutnak, és gyorsan elpusz­tulnak. következő napon kijavítani, hogyan le­het növelni a keresetet. A mesterek ezzel szemben minden hónap elején megkapják annak a pontos kimutatá­sát, mennyit kell termelniük a követ­kező hónapra és milyen anyagból mennyit használhatnak fel. így aztán a mestereknek is módjukban állott a leggazdaságosabban felhasználni még a legjelentéktelenebb üzemanyagot is. Ám nagymértékben elősegítette a „cérna-csatát" az új igazgató, Soukup József nem mindennapi szervező kész­sége is. Mert amióta őt nevezték ki a gyár élére, azóta már naponként pon­tosan nyilvántartják a naponta előál­lított összes gyártmányok legapróbb részletadatait is. — És legeslegvégül, de nem utolsósorban, nagyban elő­segítette a páratlan győzelmet a dol­gozóknak az a nagy lelkesedése is, amely arra késztette őket, hogy 6—7 százalék híján — mindnyájan bekap­csolódjanak a szocialista munkaver­senybe. Persze az üzemi munka óriási fellendülése nagyban elősegítette a dolgozók szociális és kulturális élété­nek fellendülését is. Kényelmes, szinte fényűzően berendezett üzemi klub, ha­talmas könyvtár, üzemi étkezde, in­ternátus és saját ambulancia áll a dolgozók kényelmének és egészségvé­delmének szolgálatára. A sportolók részére futball-, tenisz- és kosárlabda­pályákat építettek, a művészetet ked­velők számára az idén alakult meg a szlovák és magyar színjátszókör, a festészeti és fényképezési kör és az üzemi zenekar. Igen példaadóan mű­ködik a Kelecsényi József, Bárci Bo­riska, Valentin Mária és Szalay Zsig­mond kezdeményezéséből alakult és állandóan fejlődő magyar színjátszó kör. Ezek a lelkes színjátszók ma már ott tartanak, hogy háromórás vidám műsoraikkal nemcsak a gyár dolgozóit szórakoztatják és nevelik, de minden második héten a közeli falvak lakosai előtt is bemutatják kultúrmunkájuk szépen fejlődő eredményeit. » * • És végül beszéljünk egy pár szót azokról is, akiknek a legnagyobb ré­szük volt abban, hogy a bratislavai Március 8-a üzem oly bravúros hu­szárvágással felküzdötte magát hazánk textilüzemeinek élcsoportjába. Említ­sük meg azokat az éldolgozókat is, akik a nagy hajrában, a becsületért vívott nagy küzdelemben mint elsők vezetnek a szocialista munkaverseny­ben. A legelső helyen Krajcsovics Jo­zefinát, a munkaérdemrendes kiváló dolgozót kell megemlítenünk, de méltó társai a 115 százalékot teljesítő Po­rubčanská Veronika, a 103 százalékra dolgozó Szakái Mária, a 126 százalékra dolgozó Petrákovics Lajos, a 141 szá­zalékot elért Zéger Anna, továbbá Kelló Gábor, Polák Irén, Hübner Ká­roly és Valiik Pál mesterek, akik az utolsó kiértékelés szerint mind-mind élharcosai voltak az üzemben folyó szocialista munkaversenynek. Neumann János c^t h a vm iiieltetedih v&L a mámdik keltve

Next

/
Thumbnails
Contents