Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-07 / 83. szám, csütörtök

2 tiJSZO 1955. április 7. JÓ Ml/JVKilVK GYÜMÖLCSE Köztársaságunk dolgozó népe büszkén nézhet vlszsza arra az útra, amelyet (elszabadulásának tíz éve alatt megtett. Helyreállítottuk a háború által szétrombolt gazdaságunkat, új üzemek, vülanyerőművek, duzzasztógátak, lakótelepek, iskolák és kórházak százait építettük fel. Megerősödött nehéziparunk — egész gazdaságunk alapja, — új, magasabb színvonalra emelkedett gépiparunk, amely a gépek tízezreit készíti hazánk és a külföldi piacok számára. Ipari termelésünk a háború előtti évekhez viszonyítva megkétszereződött, megnőtt hazánk gazdasági ereje és védelmi képessége. Gazdaságunk sikerei eredményeképpen megjavult dolgozóink élete is. Munkánk eredménye már nem a kapitalista kizsákmányolók zsebét tölti meg, hanem mindnyájunk javát szolgálja. Pártunk és a Nemzeti Front kormánya jól és megbízhatóan vezetik népünket a szebb holnaphoz vezető úton. A közszükségleti cikkek árának leszállítása — 1953tól már a negyedik — további bizonyítéka annak, hogy hazánk népe maga aratja le munkájának termését. Csakis az ő munkájától függ, hogy milyen gyorsan haladunk előre hazánk szocializmusának építésében és a tartós béke biztosításában. A köztársasági elnöki iroda közleménye A köztársasági elnöki iroda jelenti, | elnök Prágán kívül tartózkodik üdühogy Antonín Zápotocký köztársasági j lésen. Fogadás Bratislavában Magyarország felszabadításának 10. évfordulója tiszteletére A kolozsnémai asszonyok példás munkája A kolozsnémai szövetkezet jó munkájáról mindennél ékesebben beszélnek azok a számok, amelyek kifejezésre juttatják a szövetkezet első negyedévi beadását. Sertéshúsból 142, marhahúsból 170, tojásból 140, tejből pedig 154 százalékra teljesítette beadását, március 30-ig befejezte a koratavasziak vetését és a talajt előkészítette a cukorrépa számára. Március 30-a nem volt közönséges nap Kolozsnémán. Ez a dátum szervesen összefügg a község és a járás felszabadulásával. Ezen a napon vonultak be a szovjet hadsereg hős katonái. Ezen a napon Kolozsnéma példás beadással, dallal, tánccal és ragyogó kultúrműsorral ünnepelt. Az ünnepi légkör megteremtéséhez nemcsak a szövetkezet járult hozza, hanem a nőbizottság is, amely e felejthetetlen nap tiszteletére a község asszonyainak segítségével 5000 tojást és 1600 liter tejet adott át begyűjtési szerveinknek. Az asszonyok azonban ezzel még nem elégedtek meg, hanem vállalták, hogy a kapásnövények ápolásában 2700 munkaegységet dolgoznak le. Az ő példájukat gyermekeik is követték. A CSISZ 500 munkaórát ajánlott fel, amiből 300-at a tavaszi munkáknál dolgoz le, ezenkívül 200 köbméter takarmányt lesilóz. A Szokol 300 brigádórát vállalt. _ A március 30-i ünnepély örömét azonban még fokozta az árcsökkentésről szóló örömteljes hir. A hír a dalra, táncra való készülődés közben érte a kolozsnémaiakat. Kitörő tapssal fogadták ugyan, de bizonyos keserű szájízzel is, mert a beszámoló kifejezésre juttatta, hogy az árcsökkentés tisztán az ipar és nem a mezőgazdaság fejlődésének köszönhető. A keserűség az asszonyokat, különösen a fejőnőket nem hagyta nyugton és megbeszélték a község és a szövetkezet vezetőségével, hogy erre ők méltó választ adnak. Elhatározták, hogy április 1-től a legjobb tíz tehénnél megkezdik a napi háromszori fejést, egyszóval bevezetik Malininova fejési módszerét. Másnap, a rendbentartott közös istállóban Tarcsi Margit fejőnő ezeket mondotta: — Legyen emlékezetes ez a nap. Ügy illik, hogy ezt a nevezetes tavaszt a Malininova módszerével kezdjük. Tarcsiné javaslatába örömmel beleegyezett Dömötör Erzsébet és Hegedűs Eszter, a másik két fejőnő is. Az előbbi, miközben feji a teheneket, mosolyog, húszéves menyasszonylányárt gondol, aki teljesen felkészülten várja mennyegzője napját. Kelengyéje rendesen, kivasalva ott pihen a szek-< rényben vagy a ládafiókban. Lehet, hogy az anyát éppen most az a gondolat foglalkoztatja, hogy az árcsökkentés lehetővé teszi, hogy mosógépet vásároljon lányának. De ez nem biztos. Lehet, hogy valami mással akarja meglepni. Hogy mivel, azt nem lehet tudni, de szép mosolygós arcán ott pihen az ajándékozás jóságos vágya. Hegedűs Eszter azonban már pontosan tudja, hogy lányának most akarja vásárolni az első kosztümöt. A kolozsnémai fejőnő kezdeményezése természetesen visszhangot kelt a községben és Molnár elvtársnő, a nőbizottság elnöknője meghitten és nagyon elégedetten ezeket mondotta: — Legalább valóra válnak Gottwald elvtárs szavai, aki azt mondotta rólunk, hogy aranykezű asszonyok vagyunk. Egyszerű szavak ezek, találók és élet lüktet bennük, építeni lehet rájuk. Építenek is. A szövetkezet felajánlotta, hogy a pártkongresszusig teljesíti fél évi beadását, ezenkívül 10 hektár kukoricát, meg tíz hektár krumplit négyzetesen és fészkesen ültet el. Kolozsnéma példás magatartásához hozzájárul a nemzeti bizottság is. Itt ki kell különösen emelni Beke elvtársnak, a nemzeti bizottság titkárának munkáját, aki úgy ismeri a szövetkezet problémáit, akár a tenyerét és a község vezetőségével oda hat, hogy a kitűzött feladatokat a község teljesítse. Ez vonatkozik mind a szövetkezet tagjaira, mind az egyénileg gazdálkodókra. Ám, hogy megértsük a kolozsnémai asszonyok kezdeményezését, be kell itt mutatnunk egy-két asszony arcképét. Itt van pl. Jankó Anna özvegyasszony, aki a baromfifarmon dolgozik. Négy gyermekfe van. Két kisfia és két kislánya. A legidősebb 11 esztendős. A szövetkezetben végzett munkájával eltartja családját. Természetes tehát, hogy mindent elkövet, hogy megfelelő, gondos ápolásban részesít se a szárnyasokat. A szövetkezetet a magáénak tekinti, mert a szövetkezet tette számára lehetővé azt is, hogy két sertést neveljen, egyet magának, egyet pedig eladásra. Kolozsnémán különben is az a helyzet, hogy a szövetkezeti fő jövedelem mellett, amely tavaly 12 koronát és 3 kg gabonát jelentett minden ledolgozott munkaegység után, majdnem minden tag egy tehenet tart és két sertést nevel háztáji gazdálkodásában. Olcsóbban öltözködünk Azt mondják, hogy a számok beszélnek, talán nem árt meg, ha néhányat közlünk. 1954-ben például 22 600 000 méter selyemszövetet adtunk el. Ha ezt az anyagot legöngyölítenénk, ezzel a selyemszövettel körülcsavarhatnánk földgömbünk egyik felét az egyenlítő mentén. Ez már derék dolog, de ne csodálkozzunk rajta. Hiszen csak egyetlen prágai áruház, a Fehér hattyú, körülbelül 400 000 méter pamutszövetet, 70 000 méter gyapjúszövetet, több mint 20 000 méter nyersselyem anyagot stb. adott el a múlt évben. És most gondoljuk el, hány áruház van köztársaságunkban, ahol különféle szöveteket, készruhát és ruhaanyagot árulnak. Az öltözködéshez tartozik a lábbeli is. Erről talán elég annyit mondani, hogy 1954-ben 43 400 000 pár cipőt adtunk el. Minden egyes dolgozóra körülbelül 3 és fél pár cipő jut évente. A leszállított áron való árusítás első napján meggyőződtek a vásárlók, hogy még olcsóbban láthatják el magukat ruhával és lábbelivel. Ha egy nő például mintás bársony ruhaanyagot vesz, 13 koronával kevesebbet fizet méteréért. Az egyszínű bársony, az úgynevezett kordbársony ára 31,30 koronáról 23,15 koronára csökkent és az úgynevezett düftin sportruhaanyag métere 8,70 koronával olcsóbb. A félgyapjú — szürke és barna — ruhaanyag ára is csökkent: némelyik- fajta métere 13, másé 22 koronával. A hubertusanyagok métere eddig 109 koronába, most 97 koronába kerül. A női szilonfehérneműkészlet ára, amelyer a nők „rajtafelejtik a szemüket", 122 koronáról 110 koronára csökkent. Nem volna könnyű és sokáig tarta na, ha minden kosztüm, gyapjúanyag, pepita, freskó anyagot felsorolnánk, vagy kiszámítanánk, mennyit takarítunk meg a lábbelivásárlásnál. Üzleteink tömve vannak áruval, vegyen mindenki, amit tud és ami neki tetszik. Jancsónének az árcsökkenés éppen jókor jött, mert éppen most készült cipőt és ruhát vásárolni gyermekeinek. Tarcsi Margit fejőnő, aki kezdeményezője volt a Malininová-módszer bevezetésének, ama asszonyok közé tartozik, akik bátran szembenéznek a valósággal. Özvegy ö is. Férjét 1944ben Horthy-csendőrök cipelték el, utána mindössze egy távirat jelezte, hogy nem látja többé. Ez a távirat döntő módon határozta meg további magatartását. Tarcsiné 1948-ban lépett a pártba és azóta szakadatlanul dolgozik a szövetkezet és a község fejlődésén. — Három gyermekem van és ezeknek élek — mondja. — Bár gyermekeim már felnőttek és megkeresik azt, amire szükségük van, munkámmal mégis az ő jólétükért harcolok. Ügy érzem, hogy minden eredménnyel, amivel a szövetkezetet szilárdítjuk, a békét is erősítjük. Hosszú évek szenvedése van mögöttem. Nyolc gyermekes munkáscsaládból származom és én, aki lánykoromban szolgáltam, tudom, mit jelent az osztályharc. Tudom — folytatja összeszorított fogakkal — és nem akarom, hogy gyermekeimmel megismétlődjék az, ami velem történt. Nem akarom, hogy lányaimtól fasiszta csendőrök ragadják el azt, akit a világon a legjobban szeretnek. — Ezért ezt a mi hazánkat — mondja —, amely minden erőfeszítésével a mi jólétünk növeléséért harcol, nemcsak két kezemmel, hanem szívem minden dobbanásával szolgálni fogom. Könnyek csillogása kíséri szavait, könnyek, amelyekből elszántság, erő sugárzik és hit, amely a kolozsnémai asszonyok egységes összefogásában, építőmunkájában jut kifejezésre. Szabó Béla Mányik Pál, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzula és felesége kedden, április 5-én Magyarország felszabadításának 10. évfordulója alkalmából fogadást tartottak a Carltonszállóban. A fogadáson részt vettek: Karol Bacílek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára, Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke, Michal Bakuľa, a Megbízottaik Testületének első alelnöke és Štefan Šebesta, a Megbízottak Testületének alelnöke, az SZLKP KB irodájának tagjai, továbbá Oskár Jeleň, a Megbízottak Testületének alelnöke, belügyi megbízott, Jozef Kríž és Augustín Michalička, az SZLKP KB titkárai, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai, a Szlovák Nemzeti Front tagozatadnak, a kerületi nemzeti bizottságnak és a központi nemzeti bizottságnak képviselői, a megbízottak, államdíjasok, a tudomány és a kultúra, a hadsereg és a fegyveres erők képviselői, a kitüntetett és példás dolgozók. Az ünnepi fogadáson megjelentek V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula és a bratislavai konzuli testület tagjai is. Szépül Százd község is Százdon a vasárnapi nemzeti műszak a kora reggeli órákban vette kezdetét. Ezen a napon fegyelmezett sorokban vonult fel az ifjúság és dalától zengett az egész község. A munkahelyeken nagy volt a sürgés-forgás. A CSISZ százdi helyi szervezetének mintegy 40 tagja a község főútját hozza rendbe és munkájuk nyomán szemlátomást szépül a község. Az ifjúság példás magatartása a község többi dolgozóját is hazafiságra serkenti. Idősebb férfiak és asszonyok is méltóképpen kiveszik részüket a nemzeti műszak munkájából, ők a kultúrház környékét hozzák rendbe. A község szépítési akciója egyre nagyobb lendülettel folyik Százdon. A község dolgozói egy emberként összefogtak, hogy az utak és a parkok szépítésével valóban méltó módon megünnepeljék felszabadulásunk 10. évfordulóját. Valamennyien tudatában vannak annak, hogy felajánlásukkal saját maguk és gyermekeik életszínvonalának megjavításán dolgoznak. E munka nagy részét az ifjúság végzi. Kiváló és példás magatartásával az ipolyságá járásban a második helyre került. Repicky Rezső, Százd Komárom tisztaságáért Komáromban sok voK a panasz a köztisztaságra, ami nem is csoda, hisz ládákban állt a szemét a házak előtt, s nem egyszer előfordult, hogy egy kis szélvihar az egész utcát telehordta szeméttel. Éppen ezért a komáromiak nagyon örülnek annak, hogy nemrégiben modern szemétgyűjtő autó jelent meg az utcákon s a szemetet bádog tartályokban hordják ki ez utcára. Nagy lépés ez városunk tisztaságának és egészségvédelmének érdekében. Holczer László, Komárom Kötelezettséget vállalt a Csemadok kulcsodi helyi csoportja Hogy hozzájáruljanak dolgozóinknak korai burgonyával való ellátásához, a Csemadok és a CSISZ helyi szervezetei közös erővel 2 hektár korai burgonya ültetését is vállalták. Gáspár Géza latiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniitiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiikiiiiiKiiti*! Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából a kulcsodi Csemadok-csoport a falu szépítése érdekében brigádmunkát vállalt. A falu utcaszéleire fákat ültetnek, hogy széppé és kellemessé varázsolják falujukat. c/l nemzeti míís&aitotr Az újságírók nem élnek elszakadtan az élettől. Szerkesztőségünk munkatársai nap-nap után járják hazánk vidékeit, városait, falvait, hogy írásaikban hü képet alkothassanak dolgozc. népünk becsületes törekvéseiről, az építőmunkában elért sikerekről. Újságíróink nemcsak a toll emberei és nemcsak hivatalosan érintkeznek dolgozóinkkal, hanem a közösen végzett munkában szerzik meg az írásaikhoz szükséges bővebb tapasztalatokat és mélyítik el a többi dolgozók iránti kölcsönös baráti kapcsolataikat. Ezt igazolta a nemzeti műszak is, amikor szerkesztőségünk munkatársai tevékenyen kivették részüket Szlovákia fővárosának szépítési akciójából. Vasárnap reggel munkásruihába öltöztek az Uj Szó szerkesztői. Már hét órakor ott várakoztak a szerkesztőség épületében, hogy innen közösen a Pravda kiadóvállalat dolgozóival elmenjenek a vasárnapi nemzeti műszakot ledolgozni. Versenyre hívták ki a Pravda dolgozóit és ezért jöttek össze ilyen nagy számban, hogy lelkesen, odaadással teljesítsék kötelezettségvállalásukat. Kora reggel jó munkakedvvel kezdték meg a lapátolást, csákányozást a Duna másik oldalán, ahol a város szépítési akciója keretében a régi szemétgödrök helyén, új, szép stadion, labdarúgópálya lesz rövid időn belül. A bŕigádosok között ott voltak a szerkesztők, írók, riporterek, akiknek kezében ugyanolyan jól állt a csákány és a lapát, mint a toll és be nem avatott idegen aligha ismerte volna fei a munkásruhába öltözött Egri Viktor államdíjas írót, vagy Szabó Béla írót, akik egymás között versenyeztek a földlapátolásban. Tréfák közepette serényen haladt a munka is, mert Méry, Gál, Erdősi, Drábek, Halász, Gérecz, Rabay, Urbán, Szarka szerkesztő elvtársak bizony keményen forgatták kezükben a lapátot és a csákányt. A legfiatalabb szerke ztő, Vilcsek elvtárs tréfálva szólt oda szomszédjának: — Nehéz a csákány, Egri bátyám? — Hát súlyra egy kicsit nehezebb mint a toll, de máskülönben könnyebb — válaszolja ez neki nevetve. Vidáman, jókedvvel lapátolják, ássák a földet és néha-néha irigykedve néznek a hatalmas buldozerra, amely talán 50 vagy 100 ember munkáját helyettesíti hatalmas földtoló lapátjával. A szerkesztőség brigádja azonban igyekszik, mert többen az itt lévők közül, különösen a jövőbe látó írók, már szinte elképzelik ezen a helyen a szép zöld fűvel benőtt pályát, amely rövid időn belül szépíteni fogja Szlovákia fővárosát a Duna másik oldalán. Horváth Sándor. I