Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-28 / 100. szám, csütörtök

1955. április 28. UJSZ0 •7 Az elmúlt héten az egész világ a legnagyobb érdeklődéssel és feszült figyelemmel követte az ázsiai és afrikai országok értekezletét, amely hétfőn, április Í8-án kezdte meg tanácskozásait a jávai Bandungban. Erről a városról tegnap még szinte mit sem tudtunk, de ma az egész világ visszhangozza nevét. Olyan értekezlet ült ott össze, amelynek a történelemben nincs párja — az ázsiai és afrikai nemzetek és országok értekezlete, azé a két kontinensé, amelyet a nyugati nagyhatalmak uralkodó körei ősidők óta szinte természetesen a maguk gyarmatának tekintettek és amelyek kizsákmányolásából éltek, gazdagodtak. És most egyszerre ezek a népek és országok külön értekezletre gyűlnek össze, amelyen maguk akarják megvitatni azokat a kérdéseket, amelyek a világ mai forgatagában elsősorban érintik őket. Hogyne keltené fel ez az esemény a világ figyelmét! Hisz mindeddig a nyugati nagyhatalmak tartották magukat a döntő tényezőknek és ők döntöttek arról, hogy e két világrészből kit hívjanak meg és ne hívjanak meg a nemzetek és országok ilyen vagy amolyan gyü

vkezetébe, amelyet a nyugati nagyhatalmak vezetésével rendeztek meg. Ki feledkeznék meg ezzel kapcsolatban, az efféle irgalmas vagy könyörtelen engedélyek, illetve tilalmak tükrében arról, hogy helyet foglalhatnak-e a kínaiak, a világ legnagyobb népe az Egyesült Nemzetek Szervezetében? Most pedig egyszerre, anélkül. hogy a kegyelmes imperialista urak beleegyeztek volna, vagyhogy kikérték volna engedélyüket, ezek a nemzetek összehívják a maguk gyülekezetét. És ezen az értekezleten valóban a két említett világrész bennszülött, hazai nemzetei vesznek részt, a beköltözött idegen élősdik nélkül. És továbbá: nemcsak Ázsiát, hanem Afrikát is bennszülött nemzetei képviselik, mégpedig a történelem során első ízben, mivel mind ez ideig az ott uralkodó nagyhatalmak e két kontinenst egymás ellen igyekeztek kijátszani, hogy jobban hatalmukban tarthassák mindkettőt. Csak most, a bandungi értekezlet ütött meg e téren is új hangot, nyitott új, gyökerében más korszakot — a bennszülött őslakos nemzetek tudatos egységének korszakát, amely egybekapcsolja a két világrészt. A szabad Indonézia köztársasági elnöke, akinek országában ment végbe a konferencia, jogosan nyitotta meg az értekezletet ezekkel ä szavakkal: „Ha végignézek ezen a termen és azokon, akik itt összegyűltek, nagy megindultság vesz erőt szívemen. A színes nemzetek első kontínensközi értekezlete ez. Ez az értekezlet új korszak kezdetét jelenti az emberiség történetében, mivel az ázsiai és afrikai népek képviselői első ízben ülnek össze hazai földön, hogy a közös érdekeiket érintő kérdésekről tárgyaljanak és döntsenek." Majd így folytatta: „Semmibe vettek bennünket, olyan népek voltunk, amelyek sorsáról mások döntöttek, szegénységben és elnyomásban éltünk. Ma szabad népek képviselői gyűitek össze ebben a teremben. Valóban kitört a „vihar Ázsia felett", de még Afrika felett is. Az elmúlt néhány esztendő alatt óriási változások mentek itt végbe. Nemzetek és országok serkentek fel évszázados álmukból. Feltartóztathatatlan erők rengették a két világrészt. Az egész világ szellemi, értelmi és politikai arculata megváltozott és ez a folyamat még nem ért véget." Ezekkel az ünnepélyes, történelmi erejükkel megrázó és megható szavakkal nyitották meg ezt az értekezletet, amely első a maga nemében. Az értekezlet nagy, egyenesen történelmi jelentősége abban rejlik, hogy nem egy pillanatnyi politikai konstellációnak kifejezője, hanem mélyreható belső folyamatnak az eredménye, amely a két világrészben lejátszódik. Az ázsiai és afrikai bennszülött nemzetek újjászületésének vagyunk tanúi. amely e nemzetek gyökeréig hat, és hatalmas, egészen új erőket szül. E két világrész nemzeteit az elviselhetetlenség határán túlmenő jelentéktelenségbe, szolgaságba kényszerítették azok, akik merészek és szemtelenek voltak ahhoz, hogy föléjük kerekedjenek és kiszipolyozzák őket, bár ehhez ;emmi joguk sem volt. Ez az ideg'n uralom a határtalan felháborodí- ''''üámát idézte elő, mint azt mi c k és szlovákok is tudjuk saját nemzeti múltunk tapasztalatai alapZDENÉK NEJEDLÝ: Országok és nemzetek sei kentek fel ján. Idegen, arra semmi esetre sem méltó urakat szolgálni — fájó, egető sors ez, és e^t különösen a nép, a becsületes nép érzi erősen, amint azt a magunk bőrén tapasztaltuk Ausztria, majd az első köztársaság idején, amikor ugyanezek a hatalmak hasonló játékot űztek velünk, míg végül Münchenben gyalázatosan feláldoztak és elárultak bennünket. Hogy is ne éreznék ugyanezt azok a nemzetek, amelyek nemcsak számbeiileg múlják felül többszörösen kizsákmányolói'<at, hanem ősi, fedett kultúrájuk, sajátos civilizációjuk sokkal magasabb rendű a fölöttük hatalmaskodó urakénál, amint azt a vezető ázsiai és afrikai nemzetek esetében tapasztalhatjuk. A kínai nép számbelileg a világ legnagyobb nemzete, ugyanakkor azonban a Nyugat részéről is általánosan csodált kultúráját a kínai nép olyan korban hozta létre, amikor a világuralom mai önjelöltjei őseinek még halvány fogalmuk sem volt a kultúráról. A művelődéshez sokban hozzájárult az indiai kultúra is, meghozta a maga áldozatát és hozzájárulását Japán is, Malájföld is, amelyet ma a nyugati kizsákmányolók feldaraboltak és igyekeznek vérbe fojtani népének ellenállasát. Itt van az egész nagy arab világ, amely kultúrájával egyenesen a mai Nyugat tanítómestere volt. És Afrika: Egyiptom, a maga monumentális ősi kultúrájával, Abesszínia, a Koptok ősi birodalma és kultúrája, Észak- és Nyugat-Afrika, és a többi, terjedelmében kisebb, de kultúrájában magasrendű országa e két világrésznek. Innen származik a konferencia részvevőinek nagy száma, az értekezlet színvonala, sajátos programja és témaköre. Az értekezleten annyi ország és nép vesz részt, hogy hasonló számú részvevővel • aligha dicsekedhetne más alapon felépülő, más programmal rendelkező egyéb konferencia. Alig akad ország vagy nép, amely ne küldötte volna el Bandungba képviselőit. Teljésen különböző, sőt ellentétes irányzatok képviselői találkoznak ezen az' értekezleten. Egy azonban mindnyájuknak közös és közös is kell, hogy legyen, amint azt ragyogó beszédében Kína képviselője, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának közismert és köztiszteletben álló elnöke hangsúlyozta. Rámutatott a konferencia nagy általános jelentőségére és a Nehru indiai miniszterelnök által beterjesztett javaslattal összhangban hangsúlyozta azokat a fő pontokat, amelyekkel az értekezletnek foglalkoznia kell, azokat a kérdéseket, amelyek valamennyi részvevő ország. és nemzet számára közösek és ezzel legfontosabbak, bár egyéb problémákban eltérő nézetet is vallanak. Az első és legfontosabb pont a gyarmati rendszernek, az ázsiai és afrikai népek gyarmattartó hatalmak által való kiszipolyozásának elítélése és a kiszipolyozókkal szembeni ellenszegülés; a második a faji politika elitélése, amely csupán bőrük más színe miatt nézi le ezeket a népeket; a harmadik a kölcsönös gazdasági segélynyújtás, hogy így saját erejükből győzzék le a maguk hasznát érvényesítő gyarmattartó hatalmak okozta gazdasági elmaradottságot. Mindeme törekvések előfeltétele, hogy elszántan védelmezzék a békét a háborús gyújtogatókkal szemben. Az értekezlet ezáltal nemcsak minden részvevő számára elfogadható programot kapott, hanem ugyanakkor kitűzte a különféle színű, vallású és politikai nézeteket valló nemzetek' legfőbb követelményeit is. Az értekezlet vezetői és köztük ismét elsősorban maga Csou En-laj ragaszkodtak ehhez a tárgyalási alaphoz és Csou En-laj egyenesen visszautasította azokat a törekvéseket, hogy a vitát más, nem minden részvevő számára közös kérdésekre tereljék. Nem azért jöttek össze ily nagy számban, nem azért tettek meg oly messzi utat, hogy különböző nézetek fölött vitázzanak, hanem azért, hogy megállapodjanak abban, ami összeköti őket. „Biztos vagyok benne, — hangsúlyozta megnyitó beszédében az indonéziai köztársasági elnök, — hogy a bennünket összekötő dolgok sokkal fontosabbak, mint azok, amelyek mesterségesen éket vernének közénk. Elsősorban a gyarmati rendszer, a faji politika ellen való együttes ellenállásunkról és közös elszántságunkról van szó, hogy megőrizzük és megszilárdítsuk a világ békéjét. Éppen ettől riadtak meg a nyugati imperialista körök, amelyek kezdetben a tőlük megszokott módon bagatellizálni akarták a bandungi értekezletet. De hamarosan elmúlt tréfás kedvük. Az értekezlet jellege és hang ja egészen másnak mutatkozott, mint kezdetben remélték. Egyébként már magában véve az a tény, hogy az értekezletre a nyugati hatalmakat nem hívták meg, küldötteiktől — még Amerikától is — megtagadták a részvétel jogát — új színt vitt a világhelyzetbe, amely nem valami kellemes Amerika és a többi imperialista nagyhatalom számára és jelentősen gyöngíti helyzetüket Elvégre arról van szó, hogy nélkülüli is összeülhetnek és fontos kérdésekről tárgyalhatnak az emberiség többségének képviselői, akik Bandungban határozottan nagyobb tömegeket képviseltek, mint a nyugati hatalmak különféle „A" és „SA" paktumai. Amerika tehát nem vehetett részt közvetlenül az értekezleten' de igyekezett kihasználni néíány, még mindig parancsait engedelmesen követő gyarmati csatlósát. De ezeknek is az értekezlet programja megszabta terminológiával kellett élniük, ha azt akarták, hogy egyáltalán meghallgassák őket. Az imperialista reakció e lakájai, akik az értekezlet tanácskozásait a Szovjetunlc elleni harc irányába akarták terelni, azzal az ürüggyel érveltek, hogy állítólag van szovjet kolonializmus is. De kudarcot vallottak, mert attól eltekintve, hogy értelmetlenség ilyen névvel illetni a dolgozó nép szeretetét és odaadását a kapitalista kizsákmányolók legyőzője iránt, e kifejezéssel az igazi imperialista . gyarmati rendszert ítélték el amelyet tulajdonképpen védelmezniük kellett volna. Egyébként az értekezlettel egyidejűleg más vélemények is elhangzottak Bandungon kivi;! és ezek a hangok jobban kifejezésre juttatták az imperialista körök hangulatát, mint az értekezleten végbement rögtönzések. Mindez azt mutatja, hogy az értekezlet a kívülállókra is nagy hatással van. Hogy ez a hatás a népek és ezzel a béke javát szolgálja, mutatja egyrészt a konferencia lefolyása, másrészt azok a következtetések, amelyeket az ellentábor vont le. Ezért sikert kívánunk Ázsia és Afrika derék népeinek és szószólóiknak. Újfent bizonyságot tesznek arról, hogy minél szélesebb a béke megvédésében érdekelt nemzetek frontja, annál nagyobbak a béke megtartásának reményei is, mivel a különféle színű, a különféle kontinenseken élő népeket egy vágy és egy akarat köti össze: megőrizni a békét, a békét, békét. lultiirliireK FRANTIŠEK HEČKO államdíjas író a közelmúltban meglátogatta a bratislavai pedagógiai iskolát. Rövid megnyitó beszéd után a szlovák pedagógiai iskola ének- és zenekara lépett fel műsorával, utána Hečko elvtárs fiatal korában írt egyik versét szavalták el. Aztán ő beszélt Tolsztojról, ifjúkori kedveltjéről, majd Gorkijról, a nagy realistáról, ifjú koráról és a mai fiatalság nagy feladatairól. Bevezetőt olvasott fel egy újonnan készülő művéből, melynek címe „A sötét" lesz. Beszélt „A falu a hegyek közt" című • munkájáról is. Elmesélte, mi késztette a regény megírására, honnan vette a témát, stb. Boldogok voltunk, hogy olyan írót üdvözölhettünk magunk között, aki a néppel érez, a népnek ír. Azzal, hogy alaposan megismerkedtünk Hečko elvtárs „A falu a hegyek közt" című művével, még jobban feltárult előttünk a kapitalista társadalom romlottsága, és újult erőt merítettünk a továboi békeharcra. Aifo'dl László . A DOBÖCAI ifjúság a napokban nagy sikerrel mutatta be a „Csikós" című színművet. A darahb:l meglátogatják a szomszédos községeket is és az előadások tiszta jövedelmét a spartakiád költségeinek fedezésére fordítják. H. J. / Szelényi Józsi bácsi, szeretett nagybátyám hatvanéves korában ment nyugdíjba az államvasutaktól. Húzta az igát, elvégezte lelkiismeretesen kötelességét és büszke volt hivatására. Nehezen iskoláztatta három gyermekét. Szabadságát, ha a szolgálat megengedte, kivette, de szakszervezeti rekreáció az ő idejében még nem volt, fürdőhelyekre nem telt, legjobb esetben testvéreit látogatta Losoncon, Besztercebányán. Prágába, a fővárosba nem jutott el, pedig szabadjegye volt. Nyugdíjba vonulása utáni első évében, 1932-ben, gondolt egy nagyot a jó Öreg és meglátogatott a fővárosban. A szerény lehetőségek keretein belül megismertettem vele Prága szépségeit, történelmi emlékeit, mindennemű nevezetességét. Elvittem színházba és utána halála napjáig emlegette, milyen jó volt, milyen szép volt Prágában. Milyen kár, hogy fiatalabb éveiben nem volt ilyen feledhetetlen élményben része. Felesége soha sem jutott el szép fővárosunkba. Most, a közelgő felszabadulási ünnepségekre unokáját várom Prágába. A régi családi emlék azért jutott eszembe, mert igaz ugyan, hogy ma könynyebben mozognak az emberek, meg is engedhetnek maguknak párnapos fővárosi tartózkodást, heti kultúrrekreációra is feljöhetnek, ha jó dolgozói üzemüknek, vagy szövetkezetüknek, mégis sokan, rengetegen vannak Szlovákiában olyanok, akik nehezen szánják rá magukat egy prágai útra. Ezek az emberek, ahogy némelyikükkel elbeszélgettem, azt mondják: — Minek menjek Prágába, úgy sincs ott senkim. Hát az ember nem mindig látogatóba megy, ha valahová utazik. Akinek nincs Prágában rokona, ismerőse, az szórakozhat, szép dolgokat láthat, pihenhet, tanulhat és mert a jószándékú emberek mindenütt a világon megértik egymást, barátokra is szert tehet. Nagyon sok ilyen 'esetről tudok. A prágaiak előzékeny, udvarias emberek és — tapasztalatom szerint — igen szeretik a magyarokat. Erről a vendég már akkor meggyőződhetik, amikor a főpályaudvarról kilépve először kér felvilágosítást valamiről. A prágai, aki megtisztelésnek veszi, hogy szeretett városába vendég érkezett, a legnagyobb készséggel áll az érdeklődő rendelkezésére. Az idei tavaszra, az idei nyárra, felszabadulásunk 10 éves jubileumának megünneplésére, az I. Országos Spartakiádra különös szeretettel kés/ülnek a prágaiak. Az. utcákat csinosítják, a házakat tatarozzák, az utcai világítást fokozzák. Bevezetik a neon-reklámokat. A parkokat, zöldterületeket szorgalmasan rendezik, virágokkal ültetik ítészül ődés írta: Jó Sándor be s még a szokottnál is több padról, ülőlehetőségről gondoskodnak. Prága nagyban készül vendégei fogadására, hiszen csak a spartakiád napjain 350 000 tornász felléptével számolnak és az idei tavaszi-nyári évadra 2 000 000 látogatót várnak. Engem ez az irtózatos nagy szám nem riaszt vissza attól, hogy ne invitáljam azokat, akik még sohasem jártak itt. Jöjjenek Prágába, nem fogják megbánni. Megszeretik fővárosunkat, mint közel negyedévszázadda! ezelőtt Szelényi Jóska bácsi és megelégedetten távozva mesélhetik majd otthon, milyen gazdag élményekben volt részük. Prága mindig ezeregy látványossággal kápráztatja el vendégeit. Az idei ünnepi évben a 16 állandó színházon és rengeteg mozin kívül 24 hangversenyteremben, ősrégi főúri paloták pompás kerthelyiségeiben és szabadtéri színpadokon lesz műsor. A Prágai Zenei Tavasz befejeztével is a legkiválóbb csehszlovák zenekarok, balettek, kamara-, ének- és táncegyüttesek legjobb számaikkal fogják gyönyörködtetni a kultúrára szomjas közönséget. Gondosan készülnek felléptükre a szólisták is. Esténként számtalan tánclehetőség lesz. Több varieté és esztrádműsor óhajtja kivívni a közönség elismerését. Szabadtéri előadásban bemutatják az „Eladott mennyasszony"-t. A Fučík-parkban a legváltozatosabb szórakoztató és ismeretterjesztő műsorokon kívül a hadsereg központi zenekara rendez hangversenyeket. A Cseh Kultúra Kincsestárában értékes irodalmi előadásokra készülnek, de akt az irodalommal inkább otthon, vagy az év más időszakában foglalkozik, az eljárhat humoros estékre, nyári karneválokra, vagy divatbemutatókra. Nagy érdeklődés előzi meg a Népművészeti Alkotás Országos Versenyének keretén belül fellépő kultúrcsoportok szereplését. A színházak parádés szereposztásban készülnek repertoárjuk legjobb darabjainak bemutatására. A mozik a legszebb filmeket fogják forgatni. A letnai dísztéren felüti sátorvárosát Humberto, a legnagyobb csehszlovák cirkusz. A Szent Tamásról elnevezett ódon sörfőzdébe félszázad előtti kabarét varázsolnak. Persze, csak az kerül a közönség elé, ami kibírta az idő vasfogát. Nyitva lesznek a múzeumok, kiállítások. Szakképzett idegenvezető magyarázata mellett megtekinthetők Prága és környéke nevezetességei, az Állatkert, Barrandov, a közeli Zbraslav, a régi cseh királyok történelmi székhelyei: Krivoklát és Karlštejn. Autokarok körsétákat rendeznek a kényelmesebbek számára, mások, repülőgépbe ülhetnek és Prága fölé emelkedve, a magasból gyönyörködhetnek ebben az ősi, de mégis annyira új, élő, eleven városban. Az újonnan festett sétahajók vltavai kirándulásokra készülnek. Eddigi hagyományos útvonalukat meghosszabbítják, egészen a Slapyi erőmüvekig. A petfíni fogaskerekű'is rekord-látogatottságra számít. A napokban új drótkötelet kapott. A teherbíró vizsga eredményesen végződött. Túlzás nélkül állítható, hogy az idei tavaszi és nyári estéken százezr rek fognak gyönyörködni a virágos petrini domboldalról a fényesen kivilágított városban. Az idén az eddiginél több nevezetes épületet és emlékművet világítanak meg reflektorfénnyel. Mikor e sorok napvilágot látnak, itt van már hazánkban a szovjet hadsereg Alexandrov-együttése. Felszabadítóink elküldték közénk ünnepeim azokat, akiket oly forrón szeretünk, akik már ötödször jöttek el hozzánk és akik köztársaságunk keleti határától nyugat felé tartva aratják feledhetetlen sikereiket, amint a szovjet hadsereg is Kassától Prágáig aratta fényes hadi sikereit. Felszabadítóinkat üdvözöljük e kiváló katonákban, énekesekben, táncosokban, zenészekben, akik szlovákiai vendégszereplésük után a cseh kerületekbe, Prágába is ellátogatnak. Május ,1-én Bratislavában lesznek, május 9-én, a győzelem napján pedig Prágában. Szeretettel köszöntjük drága barátainkat és felidézzük a tíz év előtti nagy győzelem napjának, 1945. május 9-ének dicső emlékét, amikor ez a nagy, művészi hagyományokkal büszkélkedő katonai külturegyüttes Moszkva legnagyobb térségén lépett fel a szovjet főváros lakosságának mámoros népünnepélyén. Nagy tisztesség, hogy 1955. május 9-én itt lesznek közöttünk, megtekintik néphadseregünk díszszemléjét, délután fellépnek a Spartak Sokolovo 35 000 nézőt befogadó szabadtéri színpadán és este részt vesznek azon a nagyszabású ünnepségen, amelyben Prága lakossága, hazai és külföldi vendégek juttatják kifejezésre örömteljes hálájukat a szovjet népnek a szabadságért, mai boldog életünkért. Persze, a vidéki ember csak rövid pár napot tölthet a fővárosban. Ezért nehéz a választás, hova menjen előbb, mit nézzen meg. Nehéz a választás, de mégis sokkal könnyebb, mint az első elhatározás: komolyan venni a csábító lehetőséget és felutazni mielőbb Prágába. Ne várjon senki hatvanéves koráig — bár akkor se késő.