Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-28 / 100. szám, csütörtök

UJSZO 1955. április 28. Lovak kólikája írta: Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus, ü bratislavai Bioveta igazgatója Szükségesnek tartom állattartóink figyelmét felhívni erre az egyik leggyakoribb és legveszedelmesebb, főképpen a lovaknál előforduló betegségre. Az idei hosszú tél és a megkésett tavasz folytán hosszú hónapokon keresztül a lovak táplálkozása majdnem kizárólag csak száraz takarmány volt. Ennek következtében állataink szervezete sok biológiailag fontos tápanyagot, ásványi anyagokat, vitaminokat nélkülözött. Állattartóink alig várják, hogy lovaikat friss zöldtakarmánnyal etethessék. A száraz takarmányhoz szokott lovak a zöldtakarmány etetésének bevezetésekor, ha az átmenet nem hosszú és nem történik elővigyázatosan, úgy arra súlyos, veszedelmes kólikás megbetegedéssel reagálnak. Kevés olyan lótartó gazdát találnánk, akinek a kólikához nem fűződik szomorú emléke. Hosszú évtizedes statisztika igazolja, hogy a lovaknál előforduló összes betegségeknek mintegy 50 százalékát éppen a kólika okozza. Maga a kólika szó nem egy önálló specifikus megbetegedést jelent, hanem az összes hasi szervek és más betegségeket kísérő fájdalmas görcsös állapot megjelölésére szolgál. A kólika szó latin eredetű „coli" szóból származik, ez ugyanis a vastagbél elnevezése. A kólikát már kétezer évvel ezelőtt is ismerték, s több latin feljegyzés maradt meg napjainkig. A mai tudományos álláspont a kólikás megbetegedéseket négy csoportra osztja. 1. Bélsárpangásas kólika, 2. Szélkólika. 3. Görcsös kólika 4. Húgyszervi kólika. Háziállataink közül a ló betegszik meg leggyakrabban 'kólikában. Ennek több fiziológiai és anatómiai oka van. 1. A ló szervezete és idegrendszere sokkal fejlettebb, érzékenyebb, mint a többi háziállaté, és emiatt a fájdalmakat nehezebben viseli és feltűnőbben nyilvánítja kd. 2. Testéhez viszonyítva a gyomor igen kicsi és ennek következtében a felvett takarmány igen gyorsan és rosszul emésztve távozik el a gyomorból. A ló az egyetlen állat, mely nem tud hányni, mert a nyelőcsöve ferdén, erős szög alatt torkollik a gyomorba és a gyomor túlteltsége esetén nem tud ilymódon könnyíteni tartalmán, 3. A" vékonybél, de főképpen a vastagbél laza függesztése gyakran oka a bélcsavarodásnak. A vastagbél ezenkívül még olyan szerencsétlenül vara elhelyezve,hogy a benne lévő takarmánynak egy helyen alulról felfelé kell haladnia, ami a takarmány nagy mennyisége miatt igen gyakran, éppen ezen a helyen a vastagbél elzáródását okozza. . Mindezen felsorolt szervi különlegességek mellett a kólikát különböző külső befolyások szokták előidézni. Hibás etetés, nagy mennyiségű, de kis táipértékű takarmány etetése (szalma, szalmaszecska, törek) vagy ellenkezőleg koplaltatás, a közvetlen etetés utáni nehéz vagy gyors munka, hirtelen áttérés száraz takarmányról zöldre, jó minőségű, de nem lónak való takarmány, mint pl. rozs, melasz, cukor, burgonya stb. Mindezen felsorolt takarmányok kis mennyiségben mint kiegészítő részei a takarmánynak etethetők, de nem tisztán és nem nagyobb mennyiségben, mert kólikát idéznek elő. Hasonlóképpen kólikát okoz a friss, be nem száradt zab, árpa, rozs, de legfőképpen az éretlen kukorica. Az elmondottakból látni, hogy a kólikás megbetegedések legnagyobb száma kimondottan pontos időrendben szokott jelentkezni annyira, hogy állatorvosi gyakorlatom alatt 10—14 napi pontossággal tudtam, mikor fognak tömegesen hívni kólikás lovakhoz. Az első ilyen kólika április hónap végére, ez idén kicsit megkésve, május elejére fog esni, mert ekkor fog megkezdődni a zöldtakarmány etetése és ha az átmenet nem fog elővigyázatosan történni, súlyos és veszedelmes betegségekhez fog vezetni. Hasonlóképpen kiváltó oka szokott lenni a fagyos, vagy rothadt takarmány, a fülledt, meg nem száradt here, széna és sarjú, különösen ha közvetlenül utána itatjuk is az állatot. A felsoroltakon kívül az időjárási viszonyok kedvezőtlen alakulása, a légkör és elektromos behatások, az igen lehűlt ivóvíz, havas eső, hideg, északi szél, ebben az esetben a szervezet gyors lehűlése váltja ki a kólikás fájdalmakat, de igen gyakran forró nyárban a levegő párateltségének és elektromos feszültségének hirtelen változása szintén kivált a lovaknál minden más befolyástól függetlenül kólikás megbetegedést. A felsoroltakból látni, hogy nincs még egy betegség, amelynek keletkezésénél annyi különféle külső és belső ok játszana közre. A kólikás tünetek megnyilvánulásáról csak egész röviden fogok beszámolni, mert hisz ezek annyira szembetűnőek és ismertek állattartóink előtt, hogy részletes elmondásukat nem tartom fontosnak. A legsúlyosabb tüneteket az úgynevezett szélkólika esetében látjuk, amikor rövid egy-két óra leforgásán belül lovaink nyugtalankodni kezdenek, majd földrevetik magukat s a földön hemperegve, fogat csikorgatva hányják vetik magukat annyira, hogy súlyos törések, vagy zúzódások keletkeznek testükön és fejükön. Ezekben az esetekben a hőmérséklet gyorsan emelkedik, a szívverések száma túlhaladja percenként a százat, a szem és az orr nyálkahártyája szennyes, vörös színeződést vesz fel és rövid órák leforgása alatt az állat elhullásához vezet. Ez a szélkólika a legveszedelmesebb, és a friss zöldtakarmány majdnem minden esetben kiváltja. Ezért hívom fel már most idejében állattartóinkat a baj megelőzésére, mégpedig úgy, hogy legalább két héten keresztül az első zöldtakarmány etetésénél ne képezze az adagolt takarmánynak több mint egyharmad részét. Sajnos, a tapasztalatok minden évben igazolják, hogy ezen óvóintézkedéseket nem tartják be és ezért ez idén is elő fognak fordulni. Tudom, hogy állattartóink éppen ennél a betegségnél várakozó álláspontra szoktak helyezkedni, mondván: majdcsak elmúlik, s rendszerint későn részesítik lovaikat szakkezelésben. Tekintve azt, hogy az egész betegség leforgása órák kérdése, már ez a tény is világosan mutatja, hogy segíteni csak gyorsan ható gyógyszerekkel lehet, azaz injek cióval, ezt pedig csak szakember adhatja, mert a szívizgató és bélműködést serkentő szerek adagolása kizárólag az állatorvos feladata, ezenkívül a kólika csoportjának megállapításához is szaktudás kell, mert míg pl. a szélkólikánál beöntés és hideg borogatás kell, addig a görcsös kólikánál meleg borogatást és meleg beöntést kell alkalmazni. Röviden: a kólikás betegségeket csak abban az esetben próbálja az állattartó maga kezelni, ha törté netesen valami okból kifolyólag nincs módjában szakember segítségét igénybe venni. Az állatelhullásról szóló országos statisztikai adatok igazolják hogy lovainknál az összes elhullásoknak 50—60 százalékát kólika okozza. A mai fejlett állatorvosi tudomány a kólikás megbetegedéseket legtöbb esetben biztosan és eredményesen tudja gyógyítani, de csak abban az esetben, ha a gyó gyítás idejében kezdődik. Hogy az elhullási arányszám ennek ellenére még ma is ilyen magas, ez állattartóink maradiságának, sok esetben babonás hitének és a házi pancsolók sokaságának az oka. Röviden megismétlem a legszükségesebb tudnivalókat, hogy elke rülhessük értékes lóállományunk és egész népgazdaságunk ezen súlyos veszteségeit: 1. A friss zöldtakarmányt, le gyen az fű, kaszált rozs vagy bármilyen formája a zöldnek, az első 10—14 napban csak szárazzal keverve adagoljuk. 2. Az itatást zöldtakarmány etetése után ne végezzük azonnal, először csak kis mennyiségben és csak pár óra elmúltával itassunk rendesen. 3. Az első kólikás tünetek ész lelése után forduljunk azonnal szakemberhez. A dögösi állami gazdaságban, mint minden évben, az idén is jól felkészültek a tavaszi munkára. A hektárhozam növelése érdekében a tavasziak vetésénél szemcsés műtrágyát alkalmaztak. A szemcsés műtrágyát saját maguk készítették. - Minden rendben volna — mondja a gazdaság vezetője, csak az a hiba, hogy a cukorrépa vetését nem kezdhettük meg idejében. Ez pedig nagy baj, mert felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, hogy hektáronként elérjük a 70 mázsás termést. Azt pedig nem akarnánk, hogy becsületünkön csorba essen. Amit vállaltunk, teljesíteni is akarjuk. Gazdaságosan felhasználják az isiállótrágyát A bodvavendégi kis- és középpaŕasztak a szép idő beálltával azonnal megkezdték a tavaszi munkát. Már a munkák megkezdése előtt el* határozták, hogy az idén sokkal gazdagabb termést takarítanak be, mint az elmúlt években. Ezért nagy gondot fordítottak a trágyázásra. Az istállótrágyát gazdaságosan kihasználták, a földet jól előkészítették. A tavaszi kalászosok elvetése után a kapásokat is minél előbb a földbe akarják tenni, hogy sikeresen teljesíthessék a X. pártkongresszus határozatait. Mató Pál, Kassa. Gyorsítják a tavaszi munka ütemét A zsipi állami gazdaiság dolgozói | hogy gazdag hektárhozamok elérésékötelezettségvállalásokkal gyorsítják a tavaszi munkák ütemét. Elhatározták, hogy már május l-ig elvégzik az összes tavaszi vetést és ültetést, vei hozzájáruljanak az ország élelmiszerellátásának biztosításához. Lajzó Mátyás, Zsip Bevezetik a pót jutalmazást Tavaszi szabadságom alatt meglá togattam szülőfalumat, Galábocsot kékkői járásban, örömmel kell meg állapítanom, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva a mi szövetkezetünkben is lényeges változás történt. Meg tudtam, hogy Kovács Ferenc elvtár sat választották meg a szövetkezet elnökének és az ő kezébe helyezték a szövetkezet további fejlődésének irányítását. Kovács elvtárs első lépése az volt, hogy a szövetkezetben beve zessék az érdemszerinti jutalmazást Meg vagyok győződve arról, hogy ez a lépés is jelentős mértékben hozzá járul a szövetkezet további fejlődé séhez. Gubányi Imre, Kövecses Amit vállaltunk, teljesíteni is fogjuk A vállalt kötelezettségük teljesítés se érdekében mindent elkövetnek a dögösiek. Különösen nagy súlyt helyeznek a trágyalével való szakszerű gazdálkodásra. A cukorrépa alá szánt területet trágyalével öntözik. Ezen felül trágyáié alkalmazásával végzik a fejtrágyázást is. Ezt nem úgy kell érteni, hogy mikor a cukorrépa kisorol, meglocsolják trágyalével, hanem a fejtrágyázást a sarabolással egyidőben végzik. Erre a célra saját maguk készítettek sarabolót, mégpedig olyan formán, hogy a sarabológép a sorok közé szépen eljuttatja a szükséges trágyalevet. Sz. I. Szilárd norma — a gazdálkodás alapja az EFSZ-ben Szövetkezeteink többéves gazdálkodásának tapasztalatai az bizonyítják, hogy a még mindig mutatkozó hiányosságok egyik legfőbb oka a szövetkezetekben a munkanormák lazaságában keresendő. A munkanormák számának reális voltát az egy hektárra eső munkaegységek száma szabii meg, ami egyébként tükörképe annak is, hogy szilárdak-e a normáik vagy lazák. E kérdésnél meg kell állapítani, hogy a mi járásunkban kezdettől fogva lazák voltak a munkanormák az EFSZ-ekben és szinte szokássá vált az, hogy a szövetkezetek tagjai naponta 2—3 munkaegységet tudtak elérni — egyszóval a ledolgozott munkaegységek számát nagy számokban fejezték ki, ami azt eredményezte, hogy a munkaegység tervezett értéke általában az egész járásban nem tudott 16 korona fölé emelkedni. Annak következtében azután, hogy a normák lazák voltak, szinte minden szövetkezetben előfordult és magától értetődően természetesnek is vették azt, hogy a tervezett munkaegységek számát túllépték, ami még jobban lerontotta értéküket. Hogy az EFSZ-ben meg tudjuk szilárdítani a gazdálkodás alapját, feltétlenül szükséges az, hogy minden EFSZ-ben szilárd munkanormákat állapítsanak meg, aminél általános szabálynak kell elfogadni azt, hogy az egy hektárra eső munkaegységek száma ne haladja meg a 75—80 munkaegységet. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy ez a szám egyes EFSZ-ekben egészen 130-ig is felment és egyáltalán nem felelt meg a támasztott követelményeknek, mert a normák lazák voltak és az alacsony pénzbeli értékük mellett nem volt meg erkölcsi értékük és a szövetkezet tagjai könnyű munkával egy-egy munkanap alatt 2—3 munkaegységet is el tudtak érni. Ebből származott azután, hogy nem volt a szövetkezetekben munkafegyelem, amit főleg az okozott, hogy az egyes tagokra a taggyűlés határozata értelmében kötelezővé tett munkaegységek ledolgozása nem okozott különösebb gondot. Az EFSZ tagjai, akik könnyen meg tudták a munkegysége•ket szerezni, nem harcoltak elégségesen a közös munkák idejében való elvégzéséért és ennek az lett a következménye, hogy szövetkezeteinkben sok-sok érték ment tönkre a tagság hanyagsága miatt. Hogy szövetkezeteinkben ezzel a káros jelenséggel le tudjunk számolni, meg kell teremteni a munkanormák szilárd alapját és a nagy számokról át kell térnünk a kisebb számokra, kisebb számokban kifejezve a munkaegységek tervezett számát. Ugyanis nem mindegy az, hogy az EFSZ-ek "termelési és pénzügyi terve alapján kimutatott összeget, amelyet a munka jutalmazására fordítanak és elosztanak, nagyobb, vagy kisebb számmal fogjuk-e elosztani, mert ez a müvelet szabja meg, hogy egyik vagy másik szövetkezetben mennyi lesz a munkaegység pénzbeli értéke. Azzal is tisztában kell lenni, hogy csak anynyit lehet elosztani, amennyit termelünk és a munkaegység tervezett értékét csak abban az esetben lehet eiiész éven keresztül megtartani, esetleg emelni, ha a tervezett jövedelmeket a termelési tervben előirányozott mennyiségnek megfelelően tudjuk biztosítani. E kérdéssel járásunkban már több szövetkezetben foglalkoztak és a búcs EFSZ kezdeményezése után az eddigi munkanormákat *záz százalékkal szilárdították. Eddig ez megtörtént Kéménden, Köbölkúton, Karván, ahol a szövetkezet tagjai ebbe beleegyeztek. Ha most a munkanormák megszilárdítása után a szövetkezetekben megnézzük azt, hogy mennyi munkaegység esik egy hektár mezőgazdasági területre, akkor láthatjuk azt, hegy eddig milyen hiányosságok voltak. Most Búcson 45, Köbölkúton 64, Karván 69 és Kéménden 53 munkaegység esik egy-egy hektárra. Viszont aiokban a szövetkezetekben, ahol a vezetőség ezt nem tudta keresztül vinni, ott még ma is száznál több munkaegység esik egy-egy hektárra. Ilyen egészségtelen jelenség mutatkozik most a termelési tervek kidolgozása után Bényben, Dunamocson, Libádon, Sárkányon, ahol még mindig lazák a munkanormák. Ezekben a szövetkezetekben úgy látszik, hogy még mindig nem tudják megoldani e kérdést, főleg a vezetőség hibájából. Ennek az a következménye, hogy az év végén nem tudnak jó gazdasági eredményt kimutatni. Ennek a kérdésnek megoldása minden szövetkezetben a legfőbb és legfontosabb kérdés. Ma már minden szövetkezetben kell, hogy tudatában legyenek annak, hogy így tovább nem lehet dolgozni, mert az ilyen normák mellett végzeit munka csak a szövetkezet rovására és a tagság elégedetlenségére vezethet. Ugyanis annak következtében, hogy a munkaegységekkel nem gazdálkodnak helyesen, sok esetben pocsékolják őket azzal, hogy a tervezett munkaegységeik számát túllépik, ez az összeg az, amely rendszerint a mínuszt jelenti és azt, hogy a szövetkezet a gazdasági évet veszteséggel zárja. Viszont ha a munkanormák szilárdak, akkor az EFSZ tagjai harcolni fognak azért, hogy minél többet tudjanak egész éven keresztül elérni, ami azt eredményezi, hogy minden munkát idejére elvégeznek és ezzelbiztosítják a termelési tervet és a jövedelmet is. Csak szilárd, erkölcsi alapokra helyezett munkanormákkal lehetséges szövetkezeteink megerősítése és tagságunk jómódúvá tétele. Soóky Lajos a párkányi nemzeti bizottság elnöke. i f