Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-24 / 97. szám, vasárnap

\ 1955. ápnilis 24. UJSZ0 7 Beszámoló Szlovákia Kommunista Pártfa Központi Bizottsága munkájáról és a párt további feladatai r.yek irányítását. A Megbízottak Testületére nagy és felelősségteljes feladatok hárulnak a nehézipar és a vasúti közlekedés szakaszát) is, amelyet az országos minisztériumok irányítanak. Szlovákiában a nagy üzemek egész sora nőtt fel, új üzemek, városok létesültek. Természetes, hogy a Megbízottak Testületének gondoskodnia kell ezen üzemek számára munkaerő toborzásáról, elhelyezéséről és neveléséről, gondoskodnia kell az új települések területi tervezéséről, házak, utak, csatornázás, vizvezetékhálózat építéséről, a helyi jellegű gazdálkodás létesítéséről és fejlesztéséről, az új településeken a közszolgáltatások megszervezéséről, a kereskedelemről, iskolákról, kultúráról és az egészségügyi intézményekről. A felsorolt feladatok 'sok esetben megkövetelik a közvetlen kapcsolatot a minisztériumokkal, s a Megbízottak Testületének biztosítania keli, hogy e feladatok teljesítése érdekében idejekorán sor kerüljön a megegyezésre. Igaz, hogy a Megbízottak Testületének munkája ez irányban rendszeresen javcl, de még mindig elég sok a fogyatékosság és ezeket kezdeményezoen és rugalmasan ki kell küszöbölni. Hasonlóan a Szlovák Nemzeti Tanácsnak is rugalmasabban és kezdeményezőbben kellene megoldani néhány szlovákiai problémát, amely ezen törvényhozó testület hatáskörébe esnék. A Szlovák Nemzeti Tanács ténykedését eddig főként a nemzeti, műveltség és kuhúra területére irányította, ahol kiterjedt hatáskörrel rendelkezik. Kívánatos volna, hegy tevékenységét terjessze ki alkotó életünk más szakaszairis, hogy pl. törvényeket hozzon a helyi gazdálkodás, népművészeti alkotás és más szakaszok fejlődésének biztosítására, ahol azt Szlovákia sajátos érdekei megkövetelik. A Szlovák Nemzeti Tanács ezzel kétségtelenül növelni fogja Szlovákia dolgozó népe ezen képviseleti testületének részvételét a szocializmus felé haladó államunk további sikereinek szervezéseben. Határozottan meg kell javítani a megbízotti hivatalok viszonyát is a nemzeti bizottságok munkájához. A megbízotti hivatalok és más központi hivatalok sok dolgozója természetfeletti erőt tulajdonít a papírrendeletnek és a dekrétumoknak ahelyett, hogy gazdasági, szervezési tevékenységük javításával operatíven irányítanák a nemzeti bizottságok munkáját. A nemzeti bizottságok feladatainak ki nem elégítő teljesítését igen gyakran éppen az okozza, hogy az egyes megbízotti és központi hivatalok nem tudatosítják eléggé, hogy a kerületek. járások és falvak nemzeti bizottságaira bízott szakaszok feladatainak teljesítéséért maguk is felelősek. A megbízotti hivataloknak nagy irányító és ellenőrző szerepet kell betolteniök a mezőgazdasági termelés és begyűjtés, az építészet kereskedelem és a helyi gazdálkodás feladatainak biztosításában. A politikai munka azonban a legfontosabb. Arra a kérdésre, hogy miben rejlik az államapparátus ereje, Sztálin elvtárs az SZKP(b) XV. kongresszusán ezt mondta: „Abban, hogy a hatalmat a szovjetek segítségével egybekapcsolja a milliós munkás- és paraszttömegekkel. Abban, hogy a szovjetek a munkások és parasztok tízezrei és százezrei szániára az igazgatás iskolái. Abban, hogy az államapparátus nem különül el a néptömegek millióitól, hanem egybeolvad velük számtalan tömegszervezet, mindenféle bizottság, szekció, tanácskozás, munkásnöküldött-gyűlés stb. útján, amelyek körülveszik a szovjeteket és ily módon alátámasztják a hatalmi szerveket." A nemzeti bizottságoknak Szlovákiában 46 928 tagjuk van. A nemzeti bizottságokban megértésben dolg Jznak egymás mellett szlovákok, csehek, magyarok és ukránok. A nemzeti bizottságok szociális és politikai összetétele teljes összhangban van államunk érdekeivel és Szlovákia lakosságának társadalmi rétegeződésével Ez, elvtársak, óriási erő, amely nagy és jó politikai munkát fejthet ki. Ezen hatalmas politikai erő felhasználása érdekében, amelyet a nemzeti bizottságok képeznek, szükséges, hogy a pártszervek és szervezetek az eddiginél többet foglalkozzanak a nemzeti bizottságok munkájává!, hogy a nemzeti bizottságokban dolgozó kommunisták útján a nemzeti bizottságok tagjait irányítsák, aktivizálják és neveiijék, hogy minden lépésnél biztosítsák a nemzeti bizottságok tekintélyének növekedését. Ha az elvtársak megértik és megvalósítják ezeket a feladatokat, a nemzeti bizottságok a pártot hazánk valamennyi polgárával egybekötő legnagyobb erővé változtatják. Olyan hellyé válnak, ahol nap nap utan és az egész év során szilárdulni fog a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsagga! és valamennyi dolgozóval. Elvtársak, áttekintést nyújtottam Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának áldásos eredményeiről Szlovákiában. Pártunk vezetésével tíz év alatt Szlovákiából örök időkre száműztük a munkanélküliséget, a nyomort, az éhséget és az árveréstől való félelmet. Megváltozott a gazdálkodás, megváltoztak az emberek is. A tegnapi öntudatlan parasztokból, akik sapkával a kezükben álldogálták a jegyző ajtaja előtt, hogy igazságot kérjenek, öntudatos munkások, vagy szövetkezeti parasztok lettek. A tegnapi napszámosok szakmájuk mestereivé váltak. A tegnapi mezőgazdasági munkások, béresek, ma nagy, korszerű, minden kényelemmel .ellátott hajókat építenek, az árvái bocskorc-sok értékes fémek kohászai. A zsolnai kerület azelőtt kivándorló és a világot bejáró drótosai, a vágbesztercei, Kysucké Nové Mesto-j és dubnicai gyárakban kiváló minőségű termékeket gyártanak. Sok tehetséges munkás tanulmányokat végzett, orvosok, jogászok, tanárok, vagy pedig kiváló agronómusok és mérnökök lettek belőlük. Szlovákia dolgozó népe állandóan növekvő anyagi, kulturális szükségletei kielégítése során elért eredmények a legmeggyőzőbb bizonyítékai annak, hogy pártunk minden becsületes állampolgárának megelégedésére Szlovákiában megoldotta forradalmunk oly komoly kérdését is, mint a nemzetiségi kérdés. A nemzetiségi politika megoldásánál Csehszlo vákiában a tó kérdés a csehek és szlovákok viszonyának megoldása volt. Erről a viszonyról beszélt Gottwald elvtárs a CSKP vezetőségének Szlovákiában megtartott ülésén Kassán, 1938 július 30—31-én, amikor ezt mondta: „A csehek és a szlovákok a legközelebbi rokoni kapcsolatban álló nemzetek közös gyökeréből nőt-, tek ki, természetes kapcsolatok fűzik őket egymáshoz és még szorosabb kapcsolat felé igyekeznek. Ez a kapcsolat már a múltban arra vezetett, hogy a szlovákok és a csehek az osztrák és a magyar úri hatalom elleni harcban vállvetve küzdöttek, az állam közös alapítóivá, az állami lét hordozóivá váltak és ezt az állami létet közösen kell védelmezniök. A cseheket és szlovákokat sorsdöntőén egybekapcsolja a nemzetpolitikai közösség." Gottwald elvtárs ezen szavait ma kiegészíthetjük, hogy mindkét nemzetünk közösen ment át a német fasizmus ellem harc tüzén, közösen szabadította fel őket a szovjet hadsereg, s közösen ' építik a szocializmust a Csehszlovák Köztársaságban mindkét nemzet jóléte érdekében. Gottwald elvtárs és égés;; pártunk mindig a nemzetiségi kérdés helyes, marxista megoldásáért harcolt. Csehszlovákia Kommunista Pártjának minden határozata összhangban áll a nemzetiségi kérdés lenini-sztálini megoldásának elveivel. Sztálin elvtárs az SZKP nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos határozatainak helyességéről beszélve ezt mondta: „E határozatoknak az az értelme: " a) hogy határozottan visszautasítják a nemzetek elleni kényszer minden lehető formáját; b) hogy elismerik a nemzetek egyenlőségét, szuverenitását a saját sorsukról való döntésben; , - , c) hogy elismerik annak a tételnek a helyességét, hogy a nemzetek tartós egyesítése csak az együttműködés és az önkéntesség alapján valósítható meg; d) hogy leszögezik azt az elvet, hogy az ilyen egyesítés csak akkor valósítható meg, ha megdöntik a tőke hatalmát " Ezek az elvek, a szlovák nemzet önrendelkezési jogának elve' irányították Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját a háború előtt is. Ezt az álláspontot követtük akkor, amikor visszautasítottuk a cseh és a vele szövetkező szlovák burzsoázia egy részének soviniszta nézetét, amikor visszautasítottuk • azt a nézetet, amely tagadta a szlovák nemzet létezését. A nemzetiségi kérdés lenini-sztálini értelmezéséből indultunk ki akkor is, amikor harcoltunk a szlovák szeparatisták áruló politikája ellen, akik a német fásizmusnak eladták a szlovák nemzet érdekeit. Mindkét rokonnemzetünk kí^zös harcából, szabad akaratából keletkezett népi demokratikus köztársaságunk. A kapitalista tőkés kizsákmányolás kiküszöbölése az, hogy a munkásosztály kezébe vette a hatalmat, Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével kiküszöbölte h Csehszlovák Köztársaság nemzetei és nemzetiségei egyenjogúsításának akadályait. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása 1918-ban lehetővé tette, hogy a szlovák nép anyanyelvén művelődhessék, a szlovák tannyelvű közép- és főiskolák létesítésével hozzájárult a szlovák értelmiség keletkezéséhez, s általában a szlovák tudomány és kultúra kifejlődéséhez. Ez azonban nem oldotta meg a szlovák nemzet egyenjogúsításának kérdését. A kizsákmányolók érdekeitől vezetett csehszlovák burzsoázia nem oldotta meg és nem is oldhatta meg Szlovákia szociális kérdéseit, nem szüntette meg és nem is szüntethette meg a kivándorlást, nem adhatott a szlovák népnek munkát és kenyeret, nem vezette és nem is akarta életbe vezetni a szlovák nemzet egyenjogúsítását gazdasági-politikai, es kultúrális téren Ellenkezőleg. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a cseh burzsoázia a német és magyar tőke konkurrenciájáriak kiküszöbölésére irányuló igyekezetében — amelynek bázisa Szlovákiában volt — hozzájárult az amúgy is elmaradt szlovákiai ipar leszereléséhez. A cseh és a szlovák burzsoázia Koncepciója értelmében az ipari kapacitást elsősorban a cseh országrészekben kellett megtartani. Szlovákiának elmaradt mezőgazdasági ország szerepét kellett betöltenie, amelynek nyersanyaggal és élelmiszerrel kellett ellátnia a cseh ipart. De Szlovákia ezt a feladatot sem teljesíthette. A szlovák mezőgazdaság maradibb volt, a föld szétforgácsoltsága nagyobb volt, mint a cseh országrészekben. Szlovákiában erősebbek voltak a feudalizmus maradványai. A nagy latifundiumok a szlovák parasztok százezreitől vonták el a földet és nyomorúk tengődésre- ítélték őket. A kis- és középparasztok százezrei hatalmas mértékben eladósodtak és a tömeges végrehajtás a munkanélküli proletariátus soraiba juttatta őket. Az állandó munkanélküliség, s ebből kifolyólag nagy munkaerőtartalékok Szlovákiában még jobban elmélyítették a kapitalizmus válságát a Csehszlovák Köztársaságban. Szlovákiából minden évben a munkások és kisparasztok ezrei vándoroltak ki Argentinjába, Brazíliába, Kanadába, Franciaországba, vagy Belgiumba. Az első Csehszlovák Köztársaság idején összesen 202 078 ember vándorolt ki. Nagyrészük már haza sem tért. Szlovákia nem teljesíthette a burzsoá koncepció által kitűzött azon feladatát sem, hogy a cseh ipar nyersanyagforrása legyen. Földtani kutatásokat majdnem egyáltalán nem végeztek és Szlovákia nagy természeti gazdagsága lényegében kiaknázatlan maradt. A csehszlovák burzsoázia egyetértésben a szlovák reakcióval, a néppártiakkal Szlovákiában érvényben hagyta a régi monarchista magyar törvényeket, amelyek még inkább megnyirbálták a nép jogait. A községi önkormányzatban megmaradtak a jegyzők, akiknek beleegyezése nélkül a községi elöljáróság nem- fogadhatott el semmilyen határozatot. A gyülekezési jogot még jobban korlátozták, mint Csehországban. A szlovák népnek tehát kevesebb joga volt, de nagyobb volt a nyomor és az éhség. A szlovák nép kitartó harcot folytatott a szlovák ipar leépítése ellen, a kenyérért és a munkáért, a paraszti települések elárverezése ellen. Ismertek a gyári munkások, a földmunkások és favágók kegyetlen sztrájkjai is. A szlovák paraszt nem egyszer ontotta vérét a végrehajtás elleni küzdelemben. Mindezekben a harcokban a szlovák nép oldalán a CSKP vezetésevei mindig ott állt az egész köztársaság munkásosztálya. A CSKP-nek a szlovák nemzet egyenjogúsítása érdekében és a kettős elnyomás ellen folytatott politikája így a szlovák nép számára biztosította az egész cseh munkásosztály jelentős segítségét, és így szilárdult és terebélyesedett a čseh és a szlovák nép testvérisége. Ez különösen az 1937—38-as években a köztársaság védelméért folytatott harcban és a megszállás idején nyilvánult meg. Amint a cseh nép a CSKP vezetésével áldozatkészen harcolt a német megszállók eller,, úgy a szlovák nép .szülőpártja a CSKP vezetésével a néppárti fasizmus és a német. megszállás ellen küzdött. A néppárti szeparatizmus a megszállás idején a szlovák nép sírásójának bizonyult. 1939-ben a néppárti szeparatisták árulása következtében Szlovákiát erőszakkal elszakították a . Csehszlovák Köztársaságtól. A német és a magyar fasizmussal kötött megegyezés alapján Szlovákia egy részét a horthysta Magyarországhoz csatolták, ahol a szlovákok százezrei nemcsak a könyörtelen szociális elnyomásnak, hanem az elmagyarosításnak is ki voltak téve. Az úgynevezett szlovák állam területén viszont a néppárti fasiszták Szlovákia teljes koldúsbotrajuttatásának vonalát követték a német tőke érdekében. A szlovák pénzügyet a német bankok hatásköre alá rendelték, a szlovák üzemeket német fasiszta társaságok vették át. A Gestapo felügyelete alatt munkásaink ezreit éhbérért és nyomorúságos ellátás mellett rabszolgamunkára kényszerítették a német háborús gépezet érdekében. A néppárti fasiszták hozzávetőlegesen százezer szlovák munkást és kisparasztot vittek ki Németországba rabszolgamunkára. A szlovák fiatalok tízezreit erőszakkal besorozták és a frontra hajtották, hogy idegen fasiszta szolgálatban német parancsnokság alatt nyomorultúl pusztuljanak el a testvérgyilkos harcban. A szlovák falvakon néppárti komiszáriusok uralkodtak, akik a Hlinka-gárdával együtt valamennyi becsületes ember rémévé váltak. A kis- és középparasztoktól a mezőgazdasági terményeket potomáron felvásárolták, míg a gazdagabb parasztok üzérkedhettek ezekkel a terményekkel és a városi munkásság kénytelen volt éhezni. A kultúra és iskolaügy szakaszán a szlovák népet visszavetették a sötét múltba. A művészi alkotásba középkori, a német fasizmus által megfertőzött, faji, embergyűlölő ideológiát vittek be. Fasiszta brutalitás és jezsuita korlátoltság uralta az összes kultúrintézményt és a szabad akarat minden megnyilvánulását a koncentrációs táborok gárdista csizmája némította el. A legjobb szlovák emberek ezreit bestiális niódoo meggyilkolták. Ezt bizonyítják a krem| ničkai, a sklabinai és Szlovákia más helyein lévő tömegsírok, valamint a német koncentrá| ciós táborok. Ezt bizonyítja a párt 126 funkcionáriusának halála, akik a mauthauseni koncentrációs táborba való szállításuk közben pusztultak el. Köztük olyan áldozatkész harcosok voltak, mint Černocký, Szabó, Lečko, Osoha elvtársak. Fasiszta leigázás, tömeggyilkosságok, felperzselt falvak és városok, az ipar több mint felének elpusztítása, megbénított közlekedés, éhség, tífusz és halál, ez volt az úgynevezett szlovák állam fasiszta vezéreinek öröksége, ezt hagyták maguk után. A néppártiaknak a szlovák nemzet teljes leigázására irányuló tervei azonban soha sem sikerültek. Már 1938-tól és a megszállás egész ideje alatt Szlovákia munkásosztálya, amelyet a dicső CSKP nevelt fel harcokban és a közös hazához, a Csehszlovák Köztársasághoz hű, egész szlovák nép viszszautasította a néppárt politikáját. Az SZLKP illegális Központi Bizottsága és a CSKP moszkvai Központi Bizottsága vezetésével a szlovák nemzet legjobb fiai egyesültek a fasizmus elleni aktív harcra. A párt felhívására a szlovák katonák átlépték a front vonalát, hogy belépjénak a csehszlovák hadtestbe és a szovjet hadsereggel vállvetve harcoljanak a Csehszlovák Köztársaság felszabadításáért. Sokhelyütt a szlovák katonák, ahol érintkezésbe léptek az ukrán és fehér-orosz partizánokkal, átálltak a partizánok oldalára. A Szlovák Nemzeti Felkelés során a szovjet partizán parancsnokok támogatásával és vezetésével a. szlovák katonák, munkások és parasztok tízezrei harcoltak Szlovákiának a német megszállóktól való felszabadításáért. És ebben a harcban kitartottak a s.zovjet hadsereg megérkeztéig. A szlovák nép éppen ebben az időszakban újra nagyon jól megismerte, ki az igazi hü barátja. Mérhetetlenül hálásak vaijyunk a Szovjetuniónak azért,, hogy a szlovák nemzetnek a fasisztaellenes harcban való részvételével lehetővé tette, fyogy megtisztuljon attól a gyalázattól, amelybe a néppárti árulók akarták sodorni. Gottwald elvtárs a fasizmus elleni szlovákiai ellenállási mozgalom jelentőségét értékelve ezt irta 1944. szeptember 15-én a moszkvai Pravdában: „Az a tény, hogy éppen a szlovák nemzet volt az, amely a kedvező körülmények folytát) elsőnek nyúlhatott ilyen széles mértékben a fegyverek után, ez a tény nemcsak nagy becsületére válik a szlovákoknak, hanem kétségtelenül. hozzájárul ahhoz, hogy az új szabad Csehszlovákiában megszilárduljon az eg ,'íjIöség elve alapján a szláv nemzetek testvéri, szövetsége." Így nem szavakkal, hanem a Csehszlovák Köztársaság felújításáért folytatott aktív harcával fejezte ki a szlovák nemzet ama akaratát, hogy a cseh nemzettel tartósan, közös államban akar egyesülni. Nemzeteink egyenjogúsításának elve, amelyet Gottwald elvtárs a szlovák nemzet Magna Chartájában nyilvánított ki, részévé vált a kassai kormányprogramnak és később, 1918-ban, a burzsoá reakció legyőzése után a köztársaság alkotmányának is. Ennek az elvnek törvényerőre emelése egészen a februári győzelemig a cseh reakciós burzsoázia, de a szlovák burzsoázia, valamint Husák, Novomeský és többi burzsoá naciona ista társainak ellenállásába ütközött. A Husák vezette burzsoá nacionalisták megegyezve a szlovák reakcióval, gátolták az egységes politika és az egységes gazdaság érvényesítését az egész Csehszlovák Köztársaságban. És mivel ez az egység a szlovák nemzet politikai és főleg gazdasági egyenjogúsításának előfeltétele volt, gyakorlatilag ezt az egyenjogúsítást szabotálták. Szloyákia egyenjogúsításának elszabotálását pártunk IX. kungreszszusán már elemezte Široký elvtárs, és ez általánosan ismert tény. A reakció azon igyekezete ellenére, hogy megakadályozza a szocializmus építése politikájának megvalósítását és ezzel Szlovákia egyenjogúsítását, ez irányban már a kétéves terv során jelentős sikereket értünk el. Szlovákia iparosítása a kétéves terv szerves i észe lett és így Szlovákia kiterjedt segítséget kapott a fejlett cseh ipartól és annak szak-, műszaki- és gazdasági kádereitől. A háborús c-semények által okozott károkat gyorsan kiküszöböltük. Rendbehoztuk a vasutakat, a hidakat, az üzemeket. A reakció gyakori ellenállása ellenére a cseh határvidékről 337 kisebb üzemet helyeztünk át, s így 23 871 munkásnak jutott munka. A földreform megvalósításával 98 710 paraszt 185 669 hektár földet kapott. Szlovákia iparosításában az ötéves terv során még jobb eredményeket értünk el, mint a kétéves tervben. A CSKP vezetése alatt álló Nemzeti ^ront egységes gazdasági politikája Szlovákia olyan politikai-gazdasági és kulturális fejlődését biztosította, amelyet nem lehet összehasonlítani a kapitalista iparosítás semmilyen időszakával a világ egyik részében sem. Szlovákia gazdasági, szociális és kulturáiis felvirágoztatásának programja, amelyet a besztercebányai konferencián fogadtak el, s amely már a háború előtt a CSKP politikájának részét képezte, régen megvalósult, sőt túlszárnyaltuk azt, olyan eredményeket érve el, amilyenekről 1937-ben nem is álmodtunk. Hála a tervgazdálkodásnak és annak, hogy Szlovákia iparosítása