Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-22 / 95. szám, péntek

1 Előre a CSIPI. kongresszusa sikeres teljesítéséért Szlovákiában, a szocializmus felépítéséért, a békéért és köztársaságunk biztonságáért! 99 Olcsóbban termetek..." A gépek az évek óta megszokott hangon duruzsolnak. Némelyik egv-egv akkorddal le.ijetb vagy feljebb játszik, de azért az összhang megvan. Az ünnepélyesen búgó zenét csak a kalapácsok csengd hangja zavarja olykor-olykor. Formálódik a vas, fúró lyukasztja, kés vágja, hogy szolgálni tudja az embert. Az emberek néma csendben vigyázzák a gépek munkáját, figyelik hangjukat. Mindsn esztergályos tudja, hogy gépe milyen skálában szokott duruzsolni és ha ez megváltozik, akkor baj van, orvos kell. Szeretettel néz a gépire Krajcsovics József elvtárs is, a bratislavai Gumon-üzem esztergályosa. Amikor odaérek, éppen a gyalúpadjan igazít valamit. Egy dugattyút készít. Egy ideig mind a ketten a gép munkáját nézzük, amint a kés nyomán peregve hull a vasforgács a földre. — Mit mondjak munkámról? — válaszolja kérdésemre. — Arról, hogyan jutottam idáig, igen sokat lehetne beszélni. Három évvel ezelőtt kezdtem dolgozni Sloboda, Slabej, majd később Koleszov módszerével. A párt célunkul tűzte ki, hogy többet termeljünk. Sokat gondolkoztam, hogyan tehetnék eleget a felhívásnak. Az új módszerek alkalmazásával négyszer megszilárdítottam a normámat. A munkadarab tovább forog,. Krajcsovics elvtárs újból igazít valamit gépén, majd folytatja: — Az új munkamódszerek alkalmazása nélkül ez a munkadarab régi pénzben 960 koronába került, most 30 koronába. Beszélgetésünkre odajön szomszédja, Mucha elvtárs. — Szerény ember ez — mondja, — azzal' nem igen akar dicsekedni, hogy 1953-ban a Gépipari Minisztérium, 1954 május 9-én pedig a köztársasági elnök tüntette ki jó munkájáért. Most pedig 250 százalékra teljesíti normáját. — Miről beszél majd a kongresszuson? — kérdezzük. — Miről beszélek? — kérdi önmagától. — Ha felszólalok, elmondom saját módszereimet, hogyan dolgoztam olcsóbban, meg az h . 'f SiÄfeiŕ* ** v , .y* ' 1ÉÄS la m , ŕ. ,.} ' S •Si v s." fUflWŕSi ...4- , » l ŕ "i PP 1«<• PlsiP Krajcsovics József, kétszeresen kitüntetett vasesztergályos munka közben üzemmel is eldicsekedhetek, hiszen nem állunk utolsó helyen. A negyedévi tervet 105,1 százalékra teljesítettük, a munkatermelékenység tervét pedig 103,7 százalékra. Nem kell szégyenkeznem majd a munkáikért. Jó dólgú emberek vannak itt. Már az első negyedévben különféle megtakarítások útján több százezer koronával gazdagítottuk a népgazdaságot. A kongresszuson tanulni akarok a többiektől, hogy üzemünk dolgozóinak átadhassam tapasztalataimat, hogy még nagyobb eredményeket érhessünk el. Üjra gépe fölé hajol, a gép búgó hangon indul, a munka megy tovább, be akarja hozni még azt a pár percet is, amit beszélgetésünk miatt mulasztott, hogy a kongresszusra még nagyobb munkagyőzelmekkel mehessen. B. J. KENYÉR ÉS RÓZSÁK írta: Ctibor Štitnický, a Szlovák írószövetség titkára Terven 25 ezer tojás... — Mondd, fiacskám, merre van a baromfifarm? — állítjuk meg az úton karikázó egyik gyereket. ( — Amott, ni —, mutat jobbjával a távolba. A baromfifarmon sok száz fehér és piros szárnyas rémülten röpdös összevissza és hangos kotkodácsolás jelzi érkezésünket. Az udvaron szorgoskodó asszony azonnal felfigyel és elénk siet. — Belujska Katalint, a farm gondozónőjét keressük, — Hol találhatnánk meg ? — Én vagyak az — válaszol az asszonyka és kíváncsian érdeklődik, hogy mi járatban vagyunk. Amint megmagyarázzuk, hogy minek jöttünk, lassan legyőzi váratlan meglepetését, végignézet a farmon, közben megered a beszélgetés is. — Két éve dolgozom a farmon — mondja Belujska elvtársnő. — Tavaly a csibéket neveltem, most a tyúkokat gondozom. Kétszáz szárnyasom van. Ezek helyes gondozása sok munkát követel — magyarázza az elvtársnő. Később azt is mondja, hogy ő a dunaszerdahelyi járás kiküldötte Szlovákia Kommunista Pártjának kongreszszusára. Arra a kérdésünkre, hogyan készül a kongresszusra, röviden így válaszol: — Ügy — mondja mosolyogva az elvtársnő, — hogy például tavaly, amikor a csibék nevelésével voltam megbízva, ezerből az év folyamán mindössze 80 hullott el. Most még kevesebb az elhullás. A tojók elhullása most az egész dunaszerdahelyi járásban a mi farmunkon a legkevesebb, mindössze két és fél százalék. Büszkén mondhatom azt is, hogy az átlagos tojáshozam nálunk a legmagasabb. Belujska elvtársnő szorgos és odaadó munkájának eredménye, hogy a dunaszerdahelyi EFSZ az év eleje óta 24 500 tojást adott a közellátásnak. — A kongresszus tiszteletére kötelezettséget vállaltam — mondja —, hogy május 20-ig 100 százalékra teljesítjük egész évi tojásbeadási tervünket. Év végéig terven felül még beadunk 25 000 tojást. A baromfihús beszolgáltatási tervét is 150 százalékra teljesítjük. U. J. Néhány nappal ezelőtt Ctibor Rilsky lengyel író » „Szén" című könyvével foglalkozó, Privigyéin tartott olvasói konferencián vettem részt. Itt jöttek össze a szlovák szénbányák mérnökei, műszaki dolgozói és bányászai, akik megvitatták a számukra oly kedves és közeli regényt. Ugyanis az Anna Veronika-bánya bányászainak sorsa nagyon hasonlít a tárnák bányászainak sorsához, amelyekben most élnek és dolgoznak. Fokozott figyelemmel és őrömmel kísértem az élénk és harcias vitát, amelynek során a felszólalók hozzáértőén és mélyrenatolva megvitatták a lengyel bányák helyzetét, amelyek sokáig nem teljesítették a tervet, s csak a párt és az öntudatos bányászok segítségével sikerült az akadályokat leküzdeni, a hiányokat pótolni. Lelkesedéssel beszéltek a bányában bevezetendő rendért és a magasabb szénfejtési teljesítményekért folytatott harc hőseiről, a bányaigazgató új helyetteséről, Migoň elvtársról, továbbá a 8-tk szénfal mellett dolgozó csoport vezetőjéről, Kohut elvtársról, aki az új munkamódszerek bevezetésének úttörője — továbbá az ő munkatársairól, akik a kétségek és az esetleges gúnyos mosolyok ellenére :s igyekeznek jó kollektívát teremteni. Nem lennének bányász és technikus olvasók, ha a regény problémáinak megvitatásáról nem térnének át a saját munkakörükben, a bányáikban előforduló hiányok részletezésére. így a Szén című regénnyel foglalkozó olvasói konferencia a szlovákiai szénbányák bányászainak és műszaki dolgozóinak komoly termelési gyűlésévé vált, amely a következő célokat tűzte ki: meg kell teremteni a terv teljesítéséhez szükséges feltételeket, meg kíll oldani a termelési, nevelési és szociális kérdéseket. S ami a iegörvendetesebb volt: a vita során nem kerültek már százszor ismételt üres frázisok szóba, semmit sem „értékeltek", semmit sem „vonatkoztattak"; az emberek munkájában előforduló hibák, rossz munkaszervezés, az élenjáró dolgozóknak a bányászokhoz való helytelen viszonyának, a mérnökök és a munkások rossz együttműködésének, a rossz munkafegyelem okait a terv nem teljesítésével kapcsolatban leplezték le. Látható volt, láttára és fülem hallatára győződtem meg arról, hogy az említett irodaim; mű milyen nagy segítséget njújt bányászainknak a magasabb széníejtésért folytatott harcban, a haz'Uias és osztályöntudat megszilárdításában, milyen mélyre hatolt hétköznapi életükbe, gondolkodásukba és milyc.n mértékben változtatta meg munkájuimódszerét. Nincs nagyobb elismerés az irodalom és az író számára, mint egy mű társadalmi eredménye, amely megváltoztatja az életet. Elégtétellel hallgattam a szünetben a konferencia egyik résztvevőjének megjegyzését, aki elégedetten említette meg, hogy milyen szépen egyeztethető össze a kuitúrtömegmunka a termelési feladatokkal. Szívem mélyéből kívántam, hogy ne legyen olyan munkahely, ahol ezeket a feladatokat nem egyesítenék, ahol nem használnák kí az irodalom és művészet hatalmas erejét. ' Még egy dolognak nagyon megörültem. Üjra és újra tudatosíthattam magamban, hogy mi történt népünkkel s a munkásosztállyal. Hogy milyen hogy a bányászokat és a műszaki nagy léptekkel halad a kultúra terén dolgozókat ez az állapot bántja és azon vivott forradalom, milyen mértékben gondolkoznak, hogyan javíthatnának emelkedik népünk széles tömegeinek munkájukon, hogy a harcot nem ad- kultúrszínvonaia. Hogy a kommunista iák fel, sót ellenkezőleg. A Szén cí- P

S

rt vezetésével a nagy tehetségek, mű regény hőseinek példájára harcol- nemzetünk alkotó erejének virágai ni fognak a munkasikerekért. Sokan ny

íl

nak. a bányászok feleségei közül, akiket Mirö1 i

s vitatkozhattak ezek a báa konferenciára meghívtak, először nyászoik 20 évvel ezelőtt? Min gonertették meg, hogy a terv teljesíté- Okoztak, mi nyugtalanította őket? séért folytatott harc a régi élettel, Munkanélküliség, nyomor, sztrájkok, a régi munkamódszerekkel való le- éhs

é8- a rendőrség golyói. És ma? Ctibor Štítni ..ký, a kongresszus részvevője. számolást jelenti, hogy csak az, aki gondolkozik, tanul, művelődik, győzi le a régi robotot és kereshet többet. Meghatottan hallgattam a konferencia Ma egy regényről vitatkoznak, amely megtanítja őket, hogyan kell jobban dolgozni, gazdagabban élni. s ugyanaznap este lelkesen tapsolnak Botto: Jánošík halála, Chalúpka: Üsd! Hviezvégén elhangzott bár.yászeskut: Ugy, doslav

: véres szonettek Kraszkov: Bámint az Anna Veronika bányászai a nyászok címü müvének és a jelenkor Nagy Októberi Szocialista For-adalom s

zi

ová

k költészetének, mint az ország évfordulója tiszteletére offenzívát dolgozó erői népi szelleme által teindítottak, mi is, a szlovákiai szén- remtett szépségnek és fennköltségbányák bányászai hazánk feiszabadu- nek, mert ők is részt vesznek a nagy lásának 10. évfordulóját a terv te.i- mű alkotásában, amely valaha csak jesítéséért folytatott elszánt harccal vágyálom volt. fogadjuk!" Dicsőség és tisztelet jár annak až A privigyei bányászok számára nagy osztálynak, amely felszabadította a nap volt ez; Maguk nevezték el a vita kultúrát a kapitalista járomtól! során a kultúra ünnepének. S szá- Dicsőség és tisztelet azoknak, akik rnomra, aki a gomöri bányavidéken Marx hagyatéka alapján irányítják az született író vagyok, ez az ünnep életet, amelyben a népé a kenyér és kétszeres ünnep volt. Saját szemem a rózsák. párt hívó szavára... Háromszor tünj tették ki már a csallóközcsütörtöki traktorállomást, j kétszer' országos | méretben az első helyre került kiváló I munkájáért. Büszke lehet az a traktoros, aki ilyen trakI torállomáson dolgozik, de még büszkébb lehet, s joggal, egy ilyen élenjáró traktorállomás vezetője, lelke, irányítója. Ocsovszky Ernő 1953 őszéig volt a csallóközcsütörtöki traktorállomás igazgatója. Sok siker, öröm érte e pár év alatt. ' A jó kollektíva, a kiváló traktorosgárda egyre több munkasikert ért el. Az ifjúság, a traktorállomás fiatal traktorosai, akiket Ocsovszky Ernő különös szeretettel, megértéssel segített munkájukban, jó hírnévre tettek szert az egész országban. Egy napon aztán meg kellett válnia a szeretett elvtársaktól, traktorosoktól, s a párt hívó szavára a galántai traktorállomásra ment. Sok baj, meg nem értés, rossz pártmunka, szervezetlenség uralkodott akkor, 1953 őszén a galántai traktorállomáson. A párt úgy vélte, egy olyan szervező, olyan jó kommunista, mint Ocsovszky elvtárs, sokat segíthet, s a galántai traktorállomást is előbbre viheti, s a legjobbak közé kerülhet. Nehéz szívvel — érthető — hagyta ott a megszokott helyet, a jó kollektívát, a tettrekész kommunistákat és a lelkes fiatalokat. No, de mindegy. Aki szereti a közösséget, ismeri az embereket, az nem hátrál meg, az előtt nincs leküzdhetetlen akadály. Hát még, ha a párt is így kívánja! Ocsovszky Ernő sem gondolkozott másképpen. Kemény, elvtársi kézszorításokkal búcsúzott azoktól a munkatársaktól, traktorosoktól, akiknek kiváló munkájával a traktorállomás az ország legjobbjai közé verekedte fel magát. Üj munkahely, de ismert, megszokott munkakör várt rá a galántai traktorállomáson. Első teendője volt a gyenge üzemi pártszervezetet és a CSISZ-t megerősíteni. A galántai traktorállomáson abban az időben is voltak jó kommunisták, munkaszerető fiatalok, csak a vezetés, az irányítás hiányzott. A legjobb kommunisták: Sárkány József, Varga István, Hirka Mihály főagronómus, Harman, Deák, Gál elvtársak készséggel, kommunistákhoz illően vállalták a legnehezebb munkákat is. Feketevizy László, akit magával vitt a csütörtöki gépállomásról, egyik legjobb segítőtársnak bizonyult. Tudta, hogy lesz még itt jó munka, hírnév is, ha mindenki, minden traktoros, minden javítómunkás, brigádvezető munkához lát. Két esztendő nem hosszú idő, de ez alatt az idő alatt úgyszólván újjászületett a galántai traktorállomás. A múlt év nyarán az ország második traktorállonjjásaként került ki a nyári munkák versenyéből. Ocsovszky elvtársnak a kommunistákba vetett szilárd bizalmát tények igazolják. Ma már elsőrencfű gépekkel dolgozik a traktorállomás. Dicséretére válik minden traktorosnak, s nem utolsó sorban Ocsovszky igazgató elvtársnak az is, hogy a járásban több mint ezer hektáron négyzetes-fészkesen vetik el a kukoricát. A tavaszi munkák eddigi sikerei pedig azt bizonyítják, hogy jó kezekben van a traktorállomás irányítása. Ocsovszky elvtárs olyan szeretettel dolgozik új munkahelyén, mint a régin. Ocsovszky elvtárs nem először vesz részt pártunk kongresszusán. Ahogy ő mondja: mindig felvértezve, tudását gyarapítva tért haza a kommunisták nagy munkaértekezleteiről. Sokat kapott a CSKP X. kongresszusától is. Sok segítséget és ösztönzést vár a további munkához Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusától is. Ügy készül erre a kongresszusra is, hogy most, amikor az egész ország elsőrendű ügye a mezőgazdaság fellendítése, ő, mint az ország egyik jelentős traktorállomásánek igazgatója, sok erőt, elvtársi segítséget kap ahhoz, hogy a megkezdett, immár jól kitaposott úton tovább haladjon a traktoráilomás újabb győzelmek felé. M. F.