Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-21 / 94. szám, csütörtök

110 U J SZ Ö 1955. április 19. Csou En-la| beszcde az dzsiai és afrikai országok konferenciáján Fogjanak össze az ázsiai és afrikai országok Csou En-laj, az államtanács elnöke, a Kínai Népköztársaság küldött­ségének vezetője az ázsiai—afrikai országok konferenciájának április Í9-i teljes ülésén a következő beszédet mondotta: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata V. I. Lenin születésnapjának megünnepléséről A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1955. április 18-án kelt rendeletével elhatározta, hogy minden év április 22-én V. I. Lenin­nek, a dolgozók nagy vezérének és a szovjet szocialista állam alapítójá­nak születésnapján az összes épületeken és vasútállomásokon, kikötők­ben, hajókon és a lakóházakon tűzzék ki a Szovjetunió állami lobogóit. Szovjet jegyzék az USA kormányához a négyhatalmi konferencia összehívására Ausztria részvételével V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere április 19-én fogadta Ch. Bohlen urat, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és tájékoztatta őt a Moszkvában április 12—15-én lefolyt szovjet-osztrák tárgyalások eredmé­nyéről. Ezenkívül V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere Ch. Bohlen nagy­követnek átadta a szovjet kormánynak az USA kormányához intézett jegy­zékét. A jegyzék így hangzik: Elnök úr, küldött urak! Fő beszámolóm sokszorosított pél­dányait szétosztották önök között.' Miután meghallgattam több küldött­ség vezetőjének beszédét, szívesen tennék még néhány utólagos meg­jegyzést. A kínai küldöttség azért jött ide, hogy az egység megteremtésére tö­rekedjék és nem azért, hogy civa­kodjon. Mi kommunisták nem titkoljuk, hogy hiszünk a kommunizmusban és hogy a szocialista rendszert jó rendszer­nek tartjuk. Nem szükséges e kon­ferencián eszménk terjesztése és ál­lamunk politikai rendszerének aján­lása, ha közöttünk különbségek is vannak. A kínai küldöttség azért jött ide, hogy közös alapot keressen és nem azért, hogy ellentéteket szítson. Meg vannak-e az előfeltételei annak, hogy közös alapot találhassunk? Igen, meg­vannak! Az ázsiai és afrikai országok és népek döntő többsége szenvedett és még mindig szenved a gyarmati rendszer nyomása alatt. Ezt mindnyá­jan elismerjük. Ha a közös alapot úgy fogjuk keresni, hogy kiküszöböl­jük a gyarmatosításból eredő szenve­déseket és csapásokat, akkor nagyon könnyen megértésre, egymás tisztelet­bentartására, szimpátiára, valamint támogatásra találunk, amely felváltja a kölcsönös gyanúsítást, aggályokat és ellentéteket. Ezért egyetértünk az ázsiai—afrikai országok konferenciája négy célkitű­zésével, ahogy azokat a bogorai kon­ferencián az öt ország miniszterel­nökei ^kijelentették és nem állunk elő új javaslatokkal. Tajvan körzetében az Egyesült Ál­lamok által előidézett feszültséget il­letőleg a konferencia elé terjeszthet­nénk mérlegelés végett, mint tárgy­sorozati pontot, a Szovjetunió által előterjesztett javaslatot, hogy ezt a problémát nemzetközi konferencián oldják meg. A kinai nép ama elhatározása, hogy a kínai területet képező Tajvant és a partmenti szigeteket felszabadít­sa, igazságos. Ebben az esetben, a mi belügyünkről van szó, a mi szu­verén jogunk gyakorlásáról. A mi igaz követelésünk már megnyerte sok ország támogatását. A konferencia elé terjeszthetnénk mérlegelés végett a Kínai Népköztár­saság elismerésének és az ENSZ-ben őt megillető helye biztosításának kér­dését is. A bogorai konferencia, me­lyet a múlt évben az öt colomból hatalom miniszterelnökei szerveztek, állást foglalt a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli törvényes statútumának felújítása mellett. Hasonlóképpen nyi­latkoztak más ázsiai és afrikai or­szágok is. Ezenkívül az Egyesült Nemzetek Szervezetét azért is bírál­hatnék, hogy Kínával szemben igaz­ságtalanul jár el. Mi azonban mind­ezt nem cselekedjük, mert konferen­ciánkat ezáltal bevonnánk mindezen problémák .vitájába anélkül, hogy azokat megoldhatnánk. Konferenciánkon közös alapot kell keresnünk, bár nem lépünk vissza kü­lönböző nézeteinktől. Ami ezt a kö­zös alapot illeti, a konferenciának ki kellene hirdetnie mindnyájunk közös óhajait és követeléseit. Ez a mi fő feladatunk. A nézetbeli eltéréseket illetően senkitől sem kívánják meg itt, hogy lemondjon nézeteiről, mert a szempontok különbözősége tárgyi­lagos tény. Nem szabad megengedni, hogy a nézetbeli különbségek megaka­dályozzanak minket abban, hogy egyezményre juthassunk fő kérdé­seinkben. Szempontjaink közös alapján megkísérelhetnénk kölcsönösen meg­érteni egymást és a 'különféle néze­teket helyesen értékelni. Most elsősorban a különféle ideológiai és társadalmi berendezések­ről szeretnék beszélni. Be kell ismernünk, hogy ázsiai és afrikai országaink között különböző eszmei és társadalmi rendszerek uralkodnak. Azonban ez minket nem akadályoz meg abban, hogy közös alapot keressünk arra, hogy össze­fogjunk. A második világháború után sok új, független ország keletkezett. Ezen országok egyik csoportját a kommu­nista párt vezeti, a másik csoportot pedig a nacionalisták. Az első csoport­ban nincsen sok ország. Azonban egyeseknek nem tetszik az, hogy a 600 milliós kínai nép olyan politikai rendszert választott, amely szocialista jellegű és amelyet Kína Kommunista Pártja vezet és hogy a kínai nép már nem nyög az imperialisták járma alatt. A második csoport országai számo­sabbak: India, Burma, Indonézia és még több ázsiai és afrikai ország tartozik közéjük. Mindkét csoport or­szágai lerázták magukról a gyar­mati uralmat és állandóan harcolnak a teljes függetlenségért. Van-e ok arra, hogy ne érthessük meg egy­mást, hogy ne tartsuk tiszteletben egymást, hogy ne segíthessünk egy­másnak, hogy ne szimpatizáljunk egy­mással? Megvan minden okunk arra, hogy az ismert öt elvből alapot te­remtsünk a baráti együttműködés és a köztünk lévő jó szomszédi kapcso­latok kiépítésére. Ázsiai és afrikai országaink, Kínát sem kivéve, gazda­ságilag és kulturális szempontból mind elmaradottak. Mivel ázsiai—af­rikai konferenciánk senkit sem zár ki, miért nem érthetnénk meg egy­mást és miért ne teremthetnénk egy­más között baráti együttműködést? Másodsorban szeretnék mon­dani valamit a valásszabadság kérdé­séről. A vallásszabadság elvét minden mo­dern állam elismeri. Mi kommunis­ták ateisták vagyunk, azonban tisz­teletben tartjuk minden hívő meg­győződését. Reméljük, hogy a hí­vők szintén tiszteletben fogják tar­tani a felekezetnélkülieket. Kína a vallásszabadság országa. Kí­nában nemcsak hét millió kommunis­ta van, hanem néhány millió muzul­mán, protestáns és katolikus is. A kínai küldöttség egyik tagja muzul­mán lelkész. Ez a helyzet nincsen kárára Kína belsS egységének. Miért lenne az lehetetlen, hogy az ázsiai és afrikai országok szövetsége hívő­ket és felekezetnélkülieket egyesítsen ? A vallásháborúk szításának ideje már lejárt, közöttünk nincsenek olyanok, akik ezekből az ellentétekből hasz­not húzhatnának. Harmadsorban szeretnék va­lamit mondani az úgynevezett bom­lasztó tevékenységről. A kínai nép har­ca a gyarmatosítás ellen több mint 100 évig tartott. A Kína Kommunis­ta Pártja vezette nemzeti és demok­ratikus forrada'mi harcot terhes és nehéz harminc év után végre siker koronázta. Lehetetlen lejrni a kínai nép minden szenvedését az imperia­lizmus, a feudalizmus és csangkaj­seki uralom alatt. Végre a kínai nép maga választot­ta meg államformáját és mai kor­mányát. A kínai forradalom a kí­nai nép harcával győzedelmeskedett. Ezt a forradalmat nem importáltuk sehonnan. Ezt nem tagadhatják azok sem, akiknek nem tetszik a kínai forradalom győzelme. A kínai közmondás azt mondja: „Ne tégy másoknak olyat, amit magadnak sem kívánsz!" Ellene vagyunk a kül­ső beavatkozásnak, hogyan avatkoz­hatnánk tehát mi mások belügyeibe? Egyesek azt tartják: A külföldön több mint tízmillió kínai tartózkodik és az ő kettős állampolgárságuk meg­könnyíthetné bomlasztó munkájukat. Azonban a kettős állampolgárság problémáját a régi Kínától örököltük. Csang Kaj-sek most a maroknyi kül­földi kínait bomlasztó tevékenységre használja fel. Azonban a Kínai Népköztársaság kormánya a külföldön élő kínaiak ket­tős állampolgárságának problémáját afz illető országok kormányaival kész­séggel megoldja. Egyesek azt tart­ják, hogy a thaiföldiek kínai autonóm területe veszélyt jelent másokra. Kí­nában több mint 40 millió nemzetiségi kisebbségekhez tartozó állampolgár lakik. A thaiföldiek és a csuani nem­zetiség, amely ugyanolyan eredetű, mintegy 10 millió lelket számlál. Mi­vel ezek a nemzetiségek léteznek, ön­kormányzatot kell nekik adni. Ugyan­r úgy, ahogy a san-törzsek autonó­miával rendelkeznek Burmában, min­den nemzetiségi kisebbségnek auto­nóm területe van Kínában. A nemzetiségi kisebbségeknek Kí­nában önrendelkezési joguk van, nem lehet tehát azt állítani, hogy veszélyeztetnék szomszédjaikat. Az öt elv pontos betartása alapján készek vagyunk az összes ázsiai és afrikai országokkal, a világ összes országaival, elsősorban a szomszédos államokkal felvenni a kapcsolatokat. A probléma ma nem abban rejlik, hogy bomlasztó tevékenységet fejtenénk ki más államok kormányai ellen, hanem abban, hogy vannak egyesek, akik tá­maszpontokat építenek Kína körül, hogy a kínai kormány ellen fejtsenek ki bomlasztó tevékenységet. Például a Kína és Burma közötti határon való­ban tartózkodnak a csangkajsek-klikk fegyveres elemeinek maradványai, akik mind Kína, mind Burma ellen felfor­gató tevékenységet fejtenek ki. Mivel Kína és Burma között barátságos kap­csolatok állnak fenn, mindig tisztelet­ben tartottuk Burma szuverenitását, bízunk a burmai kormányban, hogy ezt a problémát megoldja. A kínai nép maga választotta kor­mányát és ezt a kormányt támogat­ja. Kínában vallásszabadság van. Kínának nincsen szándékában bom­lasztó tevékenységet folytatni a szomszéd országok kormányai ellen. Éppen ellenkezőleg, Kína van kiszol­gáltatva annak a bomlasztó tevékeny­ségnek, amit nyíltan és leplezetlenül folytat az Amerikai Egyesült Államok. Azok, akik ebben nem hisznek, eljö­hetnek Kínába, vagy elküldhetnek va­lakit, hogy meggyőződjék saját szemé­vel. Tekintetbe vesszük, ho'gy még ké­telyek támadhatnak egyeseknél, akik eddig az igazságot nem ismerték. Egy kínai közmondás ezt mondja: „Jobb egyszer látni, mint százszor hallani!" Szívesen vesszük, ha e konferencián részt vett bármely ország küldöttei meglátogatják Kínát bármikor, amikor idejük lesz rá. Nincsen semmifele bambuszfüggönyünk, azonban némely emberek füst-válaszfalat igyekeznek közöttünk és maguk között létrehozni. Ázsia és Afrika 1 (milliárd 600 milliót számláló népei konferenciánk­nak sok sikert kívánnak. A világ ösz­szes országai és népei, amelyek a békét óhajtják, elvárják, hogy kon­ferenciánk hozzájáruljon a béke tá­borának kibővítéséhez és a kollektív béke megteremtéséhez. Fogjanak ösz­sze ázsiai és afrikai országaink. Tegyünk meg mindent, hogy a mi ázsiai-afrikai konferenciánk sikeres legyen. A bandungi konferencia küldöttségeinek vezetői megbeszélést tartottak Az ázsiai-afrikai országok bandun­gi konferenciájára érkezett küldött­ségek vezetői április 20-án délelőtt megbeszélést tartottak. A délelőtt folyamán tanácskoztak a konferencia gazdasági és kulturális bi­zottságai is. Az olasz kormány meghiúsitotta a demokra­tikus jogászok nemzetközi szövetsége elnö^segeneK gyűlését A demokratikus jogászok nemzet­közi szövetsége jelentette, hogy áp­rilis 13-án a szövetség elnöksége Ró­mában gyűlést akart tartani. Az olasz külügyminisztérium már régebben hi­vatalosan kijelentette, hogy hajlan­dó megadni a beutazási engedélyt azon országok küldöttteinek, akiknek szükségük van ilyen külön engedély­re, különösen a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Lengyel Nép­köztársaság küldöttei számára. A ví­zumokat azonban mégsem adták ki. A szövetség közleménye így hangzik: „Ez lehetetlenné tette az elnökségnek a gyűlés megtartását, amelyen a nemzetközi jog elveinek szemszögé­ből meg kellett volna tárgyalni a kü­lönböző államok békés együttélésének proolémáit. Az elnökség elhatározta, hogy a gyűlést mindenképpen meg­rendezi és ezért valamilyen más or­szágban fog összejönni." „A szovjet kormány szükségesnek tartja az USA kormányát figyelmeztet­ni a következőkre: Moszkvában április 12—15-én a szovjet kormány és az osztrák köztár­saság kormányküldöttsége között, ame­lyet J. Raab szövetségi kancellár ve­zetett, tárgyalások folytak. A nézetek kicserélése után beigazolódott, hogy most fennáll a lehetősége annak, hogy végérvényesen "megoldják az osztrák kérdést és megkössék Ausztriával az államszerződést. Ez lehetővé teszi a demokratikus osztrák állam független­ségének teljes felújítását, ami lénye­gesen hozzájárul az európai béke meg­szilárdításához. A szovjet kormány reméli, hogy az USA kormánya hozzájárul a négy ha­talom kormánya és az osztrák koi'mány közötti egyezmény eléréséhez az oszt­rák államszerződés megkötésére vo­natkozólag. A szovjet kormány szükségesnek NÉHÁNY SORBAN A „FRANCÉ PRESSE" ügynökség sajgoni tudósítója jeleníti, hogy Col­Ims tábornokot,' az USA elnökéner.­dcu-vietnarni külön megbízottját ta­nácskozásra hívták Washingtonba. A lap nézete szerint Collins tábornokot azért hívták haza, hogy informálja az amerikai kormányt a dél-vietnami válságról és megfelelő akciót készít­sen elő. MOSZKVÁBAN, április 19-én átad­ták Margueritte Long ismert francia zongoraművésznőnek a Csajkovszkij-­Moszkvai Állami Konzervatórium ta­nári díszoklevelét. AZ USA ÁLLAMI DÉPARTEMENTJE tartózkodott a szovjet kormány ama jegyzékére vonatkozó magyarázatokéi, amelyben javasolja a négyhatalom külügyminisztereinek konferenciáját ü7 osztrák kérdésben. White, az álla­mi département képviselője kijelen­tette, hogy gondosan áttanulmányoz­zák a jegyzéket, mielőtt kommentál­nák. ÁPRILIS 19-ÉN a genuai kikötő 4000 munkása beszüntette a munkát A rakodómunkások a hajójavító mun­kásokkal való szolidaritásból sztráj­kolnak, akik már három hónappal ezelőtt beszüntették a munkát. A Reuter hírügynökség beismeri, hogy a rakodómunkások sztrájkja sikeres A BELGA LAPOK köziése szerint Lüttich tartomány Eupen városának villamosvasúti alkalmazottai bérsztrájk­ba kezdtek. Gent város villamosvasúti alkalmazottal, amennyiben a válla:­kezók nem teljesítik követeléseiket, április 22-én ugyancsak sztrájkba lépnek. „Az Ougrai-Marihaye" kohá­szati társaság alkalmazottjai szintén bérsztrájkot folytatnak. AZ ENSZ leszerelési albizottsága április 19-én J. Maliknak, a Szovjet­unió képviselőjének elnökletével ülést tartott. A PIEMONT ÉS LOMBARDIA olasz tartományok 240 ezer mezőgazdasági munkása április 18-án sztrájkolt. Bér­emelésen kívül a mezőgazdasági mun­kások követelték a munkanélküliek segélyéről szóló törvény betartását, valamint a segélyei? összegének eme­lését a betegségek idején és az orvo­si kezelés megjavítását. A „FREIE PRESSE" berlini szoci­alista lap jelentette, hogy az ameri­kai övezeti Berlin—Steglitzi-i nyugat­német szociáldemokrata párt kerületi vezetőségének három vezetó funkcio­náriusát megfosztották tisztségétől, uzzal az indokolással, hogy ezek a vezető funkcionáriusok aktívan állást foglaltak a párizsi katonai egyezmé­nyek ellen. tartja, hogy rövid időn belül össze­hívják az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió külügyminisztereinek kon­ferenciáját Ausztria képviselőinek részvételével, amelyen megtárgyalnák a független, de'mokratikus Ausztria felújításáról szóló államszerződés megkötésének kérdését és ezt a szer­ződést aláírnák. Javasoljuk, hogy ezt a konferenciát Bécsbe hívják össze. A szovjet kormány hálás lesz az USA kormányának az erre a javaslat­ra vonatkozó gyors válaszáért. Moszkva, 1955. április 19. Ch. Bohlen nagykövet kijelentette, hogy kormányát azonnal tájékoztatja a szovjet-osztrák tárgyalások eredmé­nyéről, amelyet a szovjet kormány a fenti jegyzékben tudomására hozott. Ugyanezen a napon Molotov, a Szov­jetunió külügyminisztere fogadta Nagy-Britannia ügyvivőjét, C. C. Par­rotta követ urat, valamint Franciaor­szág ügyvivőjét J. le Roya urat és tájékoztatta őket a szovjet-osztrák tárgyalások eredményeiről. V. M. Molotov C. C. Parrotta és J. Roya uraknak átadta a Szovjetunió Nagy-Britanniának és Franciaország- ^ nak szóló jegyzékét a négy nagyhata­lom külügyminisztereinek összehívá­sáról Ausztria részvételével. A jegyzé­kek szövege azonos a Bohlen úrnak, az USA nagykövetének átadott jegyzékek­kel. C. C. Parotta és J. le Roya urak ki­jelentették, hogy kormányaikat azon­nal tájékoztatják a szovjet- i -ztrák tárgyalásokról és tudomásukra hozzák a szovjet kormány jegyzékét. A Nemzetközi Felügyelő és Ellenőrző Bizottság jelentése az észak-vietnami mozgási szabadságról A vietnami sajtóiroda jelenti, hogy a Francia Unió erőinek kérelmére a Vietnami Nemzetközi Felügyelő és Ellenőrző Bizottság vizsgálatot veze­tett, amely megállapította, hogy Eszak-Vietnam polgárai teljes moz­gási szabadságot élveznek. A nemzetközi bizottság vizsgáló csoportjai Észak-Vietnam hat megyé­jében meglátogattak 50 helységet és a vizsgálat során semmi hiányosságot nem tapaszaltak. A vizsgáló csopor­tok azonban ezrével líapták a viet­nami polgárok leveleit, akik tiltakoz­nak Ngo Dinh Diem dél-vietnami mi­niszterelnök klikkjének ténykedése ellen, akik a vietnami polgárokat dél­re hurcolják. Eden nyilatkozott az angol alsóházban A „Association Press" sajtóügynök­ség jelentése szerint a munkáspárti képviselők megkérdezték Eden angol miniszterelnököt, mit tett eddig a kormány a nemzetközi feszültség eny­hítése érdekében összehívandó négy­hatalmi konferencia megvalósítására. Eden az alsóházban április 19-én a következőket válaszolta: „Mint ahogy azt már többször is mondottuk, az angol kormány arra törekszik, hogy a Szovjetunióval ta­nácskozásokat folytasson mielőbb a londoni-párizsi egyezmények után. Eden hozzáfűzte, hogy az angol kor­mány már tárgyal Franciaországgal, az Egyesült Államokkal, Nyugat-Né­metországgal és más „érdekelt ál­lamok kormányával" a konferencia módszereiről. Remélem; a logkó vl.'bbi napokban a külügyminiszter e kérdés­ben további nyilatkozatot tehet" — fűzte hozzá Eden.

Next

/
Thumbnails
Contents