Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-02 / 52. szám, szerda

1955. március 339. UJSZO 3 A szovjet választások igazolták a Szovjetunió népeinek szilárd egységét A Szovjetunió 11 szövetségi köztársasága Legfelső Tanácsa helyi tanácsai választásainál ismét megnyilvánult a szovjet nép teljes felzárkózó ttsága a kommunista párt és a szovjet kormány köré. A Szovjetunió minden tájáról beérkezett jelentések a szovjet választók magas politikai fejlettségéről szólnak. A választások február 27-én 6-tól 24 óráig folytak le. Moszkva összes 1795 választási körzetében 16 óráig a választók 99 százaléka leszavazott. A választók hasonló aktivitása nyilvánult meg Leningrádban, a Volga mentén, az Ural vidékén és Szibériában is. Kievben, Ukrajna fővárosában a választók többsége már a délelőtti órákban leszavazott. Vilnában, Lettország fővárosában a választások örömteljes légkörben folytak le. A választások napja vidám ünnepnapot jelentett a középázsiai köztársaságok lakóinak is. Taskend, Uzbekisztan fővárosa vörös zászlókkal volt feldíszítve. Üzbekisztán választási központjaiban a választók több mint 90 százaléka már a délelőtti órákban leszavazott. Tádzsikisztánban 14 óráig a lakosságnak 98,2 százaléka szavazott le. Mindenkinek lehetővé tették, hogy teljesítse polgári kötelességét. Leszavaztak a nagy tengeri hajók személyzetének tagjai, a hosszútávú vonatok utasai és a sarkvidéki kísérleti állomások alkalmazottai is. A moszkvai „Pravda" hétfői száma vezércikkben foglalkozik a választások lefolyásával és a többi között ezt írja: „A tanácsválasztások ismét igazolják a komunista párt, a szovjet kormány és nép teljes egységét. Ez az egység a szocialista állam erejének kimeríthetetlen forrása, a szovjet nép új, nagy győzelmeinek, záloga a szocialista társadalom építésének és a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet harcában." Az ázsiai országok elítélik a bangkoki konferenciát Az Üj Kína hírügynökség jelentése szerint a „Tej" című indiai lap azt írja, hogy a SEATO országok külügyminiszterei bangkoki konferenciájának célja volt biztosítani az USA, Anglia és Franciaország politikai, gazdasági és katonai érdekeit Ázsiában. Természetes — hangsúlyozza a lap — hogy a SEATO tagjainak „beszédei" a demokráciáról és szabadságról nem mások, mint ravaszkodások.. Az USA és más nyugati nagyhatalmak félnek a délkeleti országokban egyre növekvő nemzeti felszabadító mozgalomtól. A SEATO célja támogatni a reakciós rendszereket néhány ázsiai országban, amelyek erősítik a nyugati hatalmak pozícióját. NÉHÁNY SORBAN A DAGENS NYHETER című dán lap közölte Johannes Christiansen radikálispárti parlamenti képviselő cikkét, aki a nemzetközi tárgyalások és a lefegyverzés mellett szállt síkra. ^Christiansen megjegyezte e cikkben, hogy az atomenergia az emberiséget szolgálhatná és kritizálja az „erőpolitika" híveit. Az amerikai nevelés védelmében Alig egy hete egy jelentős amerikai lap arról panaszkodott, hogy elképesztő az egyszerű amerikai ember tájékozatlansága. A közvéleménykutatásból lehangolóan szomorú statisztika sült ki. A megkérdezett egyének közül egy sem tudta, hogy a világ melyik részén találná meg Azerbajdzsánt. Mind ez nem meglepő és amilyen következtetésre jut a lap, az még jobban . ismert strófa a háborús ús~'*ók szájából. „Hogy akarunk mi harcolni a szovjetek ellen, m

:kor még azt sem tudjuk, hol fekszik Azerbajdzsán?" — veti fel a megdöbbent cikkíró az időszerű kérdést és nyomban talál egy-két keresetlen szidalmat az iskolaügyek lehetetlen helyzetére vonatkozólag., Röviden és velősen azt mondja — nem éppen a legválasztékosabban, — hogy az amerikai iskolák nem elég alaposan készítik elő az ifjúságot a háborúra jól tájékozott, de vaíc ágyútölteléknek. Nem akarok vitába szállni a háborgó gentlemannal, hiszen ö valószínűleg jobban tudja, hogy Amerikában szeretik-e a földrajzot, vagy sem, több ideje és lehetősége van „qyökérig ható" megfiqyelések alapján levonni a következtetéseket, de én mégis az amerikai iskolák védelmére kelek. IQazán nem érdemelnek szemrehányást. Kár hogy „csak földrajzi szempontból, vizsgálta" a nevelés kérdését és akkor is túl meszsziről, a közvéleménykutatásról rontott neki a pedagógia ócsárlásának. Kár a szóért, az idegekért. A háborús hisztéria, az embertelenség. a durvaság, a szadizmus már az iskolában eljut a fogékony, kialtftuló qyermeki értelemig. Nem akarok a qj/ermekkori bűnözésekről eléggé ismert statisztikákkal érvelni, de két apró hír talán elegendő lesz illusztrációnak. Philadelphia (Pennsylvánia állam) városi tanácsa megtiltotta, hogy 17 éven aluli gyerekek este fél ll'-től reggel fél hétig az utcán tartózkodjanak. Az intézkedést azért foganatosították, mert a fiatalkorúak rablóbandái annyira elszaporodtak, hogy a hatóságok nem tudnak velük mit kezdeni. A játéküzletben vásárolt, kissé átalakított pisztolyokkal a járókelőkre lámadnak, utánuk lövöldöznek. Ha egy ilyen gyermek-gangszterbandával összeakadna a dühöngő cikkíró, bizonyára elégedett lenne az iskolákkal, a neveléssel és mosolyra húzódna borús arca. A kommunistaellenességet is ideiében a gyerekekbe oltják. A , S'-iringfield Lender and Press" című l<tp beszámol az East Meado-i iskolai hatóságok dicséretes tettéről, amelyek már csírájában elfojtották a kommunista eszmék behatolását a fiatalok közé. A történet lényege a következő: Mikor a fent említett iskola vezetősége megtudta, hogy a helyi hangszerkereskedésben a kommunista Kelet-Németországban gyártott „olcsó és jóhangú" trombiták kaphatók, jelentette ezt a felforgató esetet az amerikaellenes tevékenységet kivizsgáló helyi bizottságnak és kérte, hogy a hangszereket pótolják „nem kommunista trombitákkal". A trombitákat elkobozták. Bizony-bizony, így áll a dolog. Lehet, hogy a földrajzban gyengébbek az amerikai iskolák, de a kommunista eszmék elleni harcban mindig „telibe találnak". És az sem kutya a tervezett új háború szempontjából, hogy az ifjúság már gyermekkorában megtanulhatja a gyilkolást, az útónállást. De az is lehetséges, hogy a nagy gondokban s a háborús hisztériában, amikor az apróhirdetések így ajánlják a sírköveket: „Gondoljon az atomháborúra és már most vegyen sírkövet magának" —, a szegény amerikai polgár elfelejti mind azt, amit földrajzból valaha is tanult. Kétféle gond A demokratikus nyugati sajtó beszámol arról, hogy a kapitalista országokban az esztelen fegyverkezési hajsza következtében fgyre több qondot okoz a megélhetés a dolgozóknak. Ha tisztességes öltözködésre gondolnak, nyomban számolnak azzal is, hogy kevesebb jut élelemre. Persze, a munkanélküliek örülnek, ha napjában egyszer •jóllakhatnak. Egéazen más gondok gyötrik az Európában állomásozó (értsd élősködő) amerikai hadsereg magas parancsnokságát. A „Sonntag" című lap beszámol arról, hogy a tehetetlen tábornokok rengeteget bosszankodnak, mert a legénység förtelmesen elhízott. Ki is adták a nagy világmegváltó jelszót a „karcsúsodás" érdekében, mivel „az elhízott, otromba katonák nem képesek a harci feladatok teljesítésére". Aki elengedi a füle mellett ezt a*jelszót, annak a katonaorvos különleges diétát, vagy precíz masszást rendelhet. Kár, hogy a parancsot aláíró nagyságok nem járnak elől jó példával: Ügy nagyobb eredményekre lehetne számítani. Nyerne a hadsereg is (karcsúságot) és az országok, amelyek nyakán élősködnek a menszállók, talán azok is jól, járnának. SZŰCS BÉLA. A FRANCÉ; PRESSE hírügynökség közli Ankarából, hogy Fuad Köprülü török külügyminiszter, aki február 27én a török nemzetgyűlésben a költségvetés vitájában-beszédet mondott, beszédében foglalkozott Molotov elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén mondott beszámolójával. AZ ADN HÍRÜGYNÖKSÉG jelentése szerint az elmúlt napokban amerikai tisztek egy csoportja érkezett Mehlembe, akik a párizsi egyezmények alapján tervezett Adenauer-diviziók instruktorai lesznek. A TELEGRAPH című lap bagdadi tudósítója közli, a török-iraki katonai paktum aláírása hatalmas felháborodást keltett az iraki nép széles tömegeiben. Nuri Said elrendelte az iraki fegyveres erők és a rendőrség készültségét, hogy „védekezzenek" a török-iraki paktum ellenzőinek tüntetése esetén. A KÖZPONTI KOREAI Sajtóiroda jelenti, a koreai és kínai fél a semleges államok felügyelő bizottsága elé további bizonyítékokat terjesztett, amelyek bizonyítják amerikai hadianyagnak Koreába való szállítását. Li Csan Szo altábornagy, a fegyverszüneti katonai bizottság koreai és kínai küldöttségének vezetöjéneK adatai szerint az amerikai fél megszegte a fegyverszüneti szerződést azzal, hogy múlt év júniusától mostanáig Csinha kikötőjébe 17 hadiesónakot szállított és hogy múlt év októberétől mostanáig Pohan, Osan,' Kvandzsu, Pedszon és Szacson délkoreai kikötőkbe 34 F-86 típusú bombázót és 21 F-51 típusú bombázót küldött. Németország Kommunista Pártja elnöksége titkárságának nyilatkozata Németország Kommunista Pártja elnökségének titkársága a párizsi egyezményeknek a bonni szövetségi parlamentben való ratifikációjával kapcsolatban nyilatkozatot tett, amelyben többek között a következőket mondja. . „A párizsi egyezmények jóváhagyása a szövetségi parlamentben ellenkezik a német nép túlnyomó többsége egyöntetű akaratával. Népünk igazi nézetét a hamburgi, hofi, herfordi, dortmundi és más városokban és üzemekben lefolyt népszavazás mutatta meg. Népünk igazi véleménye a sztrájkok, gyűlések és tüntetések alkalmával nyilvánult meg. A német nép soha sem ismeri el a párizsi egyezmények ratifikálását, amelyet akarata ellen hajtottak végre. A párizsi egyezmények veszélyeztetik népünk létérdekeit. Az egyezmények megvalósításával Nyugat-Németország militarista állammá válna. A szövetségi parlament ratifikációs vitája során beigazolódott a párizsi egyezmények katonai jellege. Adenauer eladta á német Saar-vidéket a francia monopolistáknak, hogy megnyerje hozzájárulásukat az új Wehrmacht felállításához. A német nép tudja, ho'gy hova vezet ez a politika. Nem akarja, hogy a nyugatnémet terület atomháború színterévé váljon. A nép felelősségre fog vonni minden képviselőt- a párizsi egyezmények mellett tanúsított magatartásáért. Ifjúságunkat ryost a legnagyobb veszély fenyegetií Az egyezmények ratifikálása után Adenauer és Blanck meg akarják kezdeni az ifjúság sorozását. Segítsetek az ifjúságnak a katonai toborzás elleni harcában! Szociáldemokraták, kommunisták, szakszervezeti tagok

1 A párizsi egyezmények elleni hart» tovább tart! Éljen az egységes, független, békeszerető és demokratikus Németország!" hi angol—szovjet szerződés érvénytelenítéséért a felelősség Nagy-Britannia kormányét terheli A Szovjetu

nió külügyminisztériuma válaszolt azangoi kormánynak A sajtó híreiből ismeretes már, hogy a szovjet kormány 1954. december 20-án jegyzéket küldött Nagy-Britannia kormányának, amelyben hangsúlyozta, hogy a brit kormány tanácskozása a párizsi egyezmények aláírásával kapcsolatban összeegyeztethetetlen a háború utáni együttműködésről és kölcsönös támogatásról 1942ben megkötött angol-szovjet szerződéssel. A brit kormány 1955. január 26-i válaszában nem ért egyet a szovjet kormány fenti jegyzékével, igyekszik mentegetni eljárását és kijelenti, hogy a választott úton szándékszik haladni. Ezzel kapcsolatban <a Szovjetunió külügyminisztere 1955. február 28-án Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségének a szovjet kormány következő válaszát adta át: „Tekintettel Nagy-Britannia kormányának 1955. január 26-i jegyzékére, a szovjet kormány szükségesnek tartja a következőket kijelenteni: A szovjet kormány 1954. december 20-i jegyzékében figyelmeztette NagyBritannia kormányát arra, hogy NagyBritannia tettei, amelyek az ügynevezett párizsi egyezmények megkötésében nyilvánultak meg — amely egyezmények Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és annak a Szovjetunió elleni katonai tömbökbe való bevonását célozzák — alapjában ellenkeznek azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Nagy-Britannia az 1942. május 26-án kelt angol-szovjet szerződésben magára vállalt a háború utáni együttműködés és kölcsönös segélynyújtás tekintetében. A szovjet jegyzék azt is hangsúlyozza, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásával Nagy-Britannia semmibe veszi az angol-szovjet szerződést. Nagy-Britannia kormánya válaszában kijelenti, hogy Anglia részvétele a párizsi egyezményekben állítólag nem ellenkezik azokkal a kötelezettségekkel, amelyek az angol-szovjet szerződésből ráhárulnak és állítólag az újrafelfegyverzetť Németország részvételével alakított nyugat-európai szövetség a béke és az európai biztonság megszilárdítását szolgálja. Egyben a brit kormány azt állítja, hogy nem felelős Németország kettéosztottságáért és eddig nem volt lehetőség arra, hogy megtalálják a szovjet kormánynyal való együttműködés alapját. A szovjet kormány azonban nem érthet egyet Nagy-Britannia kormányanak ezen állításával. Amint az ismeretes, az angol-szovjet szerződést akkor kötötték meg, amikor a Szovjetunió és Nagy-Britannia a Hitler-ellenes koalíció többi államaival együtt vállvetve harcolt a közös ellenség, a hitleri Németország ellen, vagyis a komoly háborús veszedelem feltételei között, amely mindkét országot fenyegette. A szerződés megkötésével a Szovjetunió és Nagy-Britannia ezenkívül kötelezték magukat, hogy együttműködnek a béke helyreállítása után az európai biztonság megszervezésén és megtesznek mindent, hogy megakadályozzák az agresszió megismétlődését és a béke megsértését Németország részéről. A szerződő felek kötelezték magukat, hogy nem kötnek semmiféle szerződést és nem vesznek részt semmiféle koalícióban, amely a szerződő felek egyike ellen irányulna. A tények azonban arról tanúskodnak, hogy a háború befejezése után a brit kormány az angol-szovjet szerződésből eredő kötelezettségek megszegésének útjára lépett. Visszautasította a szovjet kormánnyal való együttműködést Németország békés és demokratikus alapokon való egységének visszaállítására és az USA-val, valamint Franciaországgal együtt áttért a német kérdésben folytatott külön akciók politikájára, arra a politikára, amelyik Németország kettéosztottságát eredményezte. Németország kettéosztottsága politikájával NagyBritannia kormánya az USA és Franciaország kormányával együtt megkezdte Nyugat-Németország felfegyverzésének előkészítését és annak bevonását a Szovjetunió és a többi békeszerető európai államok ellen irányuló katonai csoportokba. Ezen politikának kifejezője volt a párizsi egyezmények aláírása Í954. október 23-án, mely egyezmények meghatározzák a nyugatnémet hadsereg felállítását a hitleri tábornokokkal és tisztekkel az élén és egyúttal kimondják azt is, hogy ezt a hadsereget el kell látni minden fegyverrel, beleszámítva az atom-, vegyi- és baktériumfegyvereket is. Teijesen világos, hogy a német revansisták "felfegyverzése és bevonása az agresszív északatlanti tömbbe, valamint az újonnan létesített nyugat-európai katonai unióba, nem szolgálja a béke megszilárdítását, hanem az új háború előkészítésének ügyét. Azok a kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy a felfegyverzett Nyugat-Németország bevonását az Északalanti tömbbe és az újonnan létesített nyugat-európai katonai unióba, olyan színben tünttessék fel, mintha ezeknek a katonai csoportoknak védelmi jellege lenne, teljesen alaptalanok. Ez látható abból is, hogy Nagy-Britannia kormánya minduntalan visszautasítja a Szovjetunió valamennyi javaslatát "az európai kollektív biztonság rendszerének létesítésére az összes érdekelt európai államok részvételével. A brit kormány kitér epie javaslatok megtárgyalása elől is. A valóságban azonban az európai katonai csoportosulások létesítésének ilyen politikája az ügynevezett „egyformán gondolkodó" államok szövetségének köpenye alatt, az újrafelfegyverzett NyugatNémetország részvételével veszélyezteti a békét és a háborúra vezet Európában, legyen az bármilyen jól is álcázva. Nagy-Britannia kormánya, amely egyike a párizsi egyezmények fő szervezőjének és részvevőjének, megvalósítja tehát a német militarizmus feltámasztásának eme veszélyes poli- \ tikáját, amely csak nemrég robbantott ki világháborút, éš Nagy-Britannia az újrafelfegyverzett Nyugat-Németországot támadó jellegű katonai csoportosulásokba vonja be. Ez a politika új háborús veszélyt idéz elő és teljes ellentétben áll azokkal a célokkal, amelyekért létrejött az angolszovjet szerződés. Éppen erre a körülményre figyelmeztette Nagy-Britannia kormányát a szovjet kormány 1954. december 20-i jegyzéke, amely kijelentette, hogy a párizsi egyezmények, amelyek megvalósítása csak néhány olyan állam agresszív köreinek érdeke, amelyek új háborút készítenek elő, összeegyeztethetetlenek az angol-szovjet szerződéssel. Nagy-Britannia kormánya ennek ellenére továbbra is arra törekszik, hogy a párizsi egyezményeket haladék nélkül megvalósítsa és nincs tekintettel az angol-szovjet szerződésre, ezzel azt igazolja, hogy a brit kormány nem tartja magát érdekeltnek e szerződés betartásában. A fentiekkel kapcsolatban a szovjet kormány teljes mértékben megerősíti az 1954. december 20-i jegyzékében foglalt álláspontját és szükségesnek tartja újból kijelenteni, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a Szovjetunió és Nagy-Britannia között 1942. május 2fi-án a háború utáni együttműködésre és kölcsönös segélynyújtásra megkötött szerződés érvénye vesztéséhez vezet. Ebből következik, hogy az angolszovjet szerződés felbontásáért a felelősség Nagy-Britannia kormányát terheli. Moszkva, 1955. február 28. Ellentétek az olasz kormánykoalícióban Az olasz újságok híreket közölnek arról, hogy az utóbbi napokban elmélyülnek az ellentétek a kormánypárton belül, sőt a koalíció pártjaiban is. A válság mindenekelőtt a reakciós politikával magyarázható, amelyet a kereszténydemokrata párt folytat, hogy szolgálja a nagy monopóliumok és nagybirtokosok érdekeit. Ezzel ellentétben állnak a dolgozók széles tömegeinek jogos követelései. Az ellentétek tényleges oka a földhasználat állami tente, amelyet határozathozatalra a parlament elé terjesztettek. A földművesek milliói és a földbérlők követeléseire egy olyan záradék került be a törvénytervezetbe, amelynek értelmében a nagybirtokosok önkényesen és ok nélkül nem zavarhatják el a földbérlőket a földről. Az utóbbi időben a nagybirtokosok megtámadták ezt a törvényjavaslatot.