Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-04 / 54. szám, péntek

2 tu %w 1955. március 4. A határvidékre mennek — Eddig hatan határoztuk el az üzemben, hogy a határvidékre megyünk — mondja Lévai Anna. — Én a tegnapi CsISz-gyűlésen döntöttem, s kitöltöttem a jelentkezési ívet. — Az elsők között akarunk lenni, akik ifjúsági szövetségünk és Široký elvtárs felhívásának eleget tesznek. Mi is a határvidék parlagon heverő földjeire megyünk dolgozni — mondja Urdová Margit, az üzem technológiai dolgozója. Lévai Anna a Bodrogközből .jött fel három évvel ezelőtt Kassára. Egészen fiatal volt akkor, hiszen most is mindössze csak 19 éves. Anna két éven keresztül a munkaerőta.'taiékok iskolájában tanult. Tavaly fejezte be a tanulást, s azóta a kassai Szovjet Hadsereg-üzemben dolgozik. Most itt ül barátnőjével, Margittal, az üzem egyik irodahelyiségében. Kék szerelőruha van rajtuk. Anna kistermetű barna lány. Margit 20 éves, szökehajú, kékszemű. Urdová Margit még odahaza volt Podkriváňban, amikor ott a falu kisés középparasztjai belekezdtek a szövetkezeti gazdálkodásba.^ Édesapja a felszabadulás előtt uradalmi cseléd volt, most a közös gazdálkodás lelkes apostola. Margit a legidősebb a négy gyerek közül. A szövetkezet megalakulása után ő volt a szövetkezeti CsISz-brigád csoportvezetője. — Marós vagyok a szakmában — mondja Margit — jelenleg az üzem technológiai osztályán dolgozom. Jó dolgom van, szeretem a szakmámat, de a földeket, a falusi gazdálkodást még ennél is jobban. Margitnak ragyog az arca, ahogy Lévai Anna, a kassai Szovjet Hadsereg gépgyár vaseszt-rgályosa az üzem fiataljainak csoportjával tavasztól a határvidék földjein dolgozik. felidézi otthoni emlékeit, a szövetkezet, a falu életét. Hatodmagával most egyéves brigádra mennek az üzemből a határvidékre. — Még nem szóltál a szüleidnek elhatározásodról? — kérdem Margittól. \ — Édesanyám már nem él. Apám már bizonyára értesült róla a rádióból. Ő jó kommunista, megért engem. Megkérdem, hogyan képzelik el jövőjüket, mik a terveik? Lévai Anna és Urda Margit megmagyarázzák, hogy életük a jövőben úgy alakul, ahogyan ők formálják, ahogyan dolgoznak. Tudják, hogy nem lesz könynyű a munkájuk, de örömmel mennek, tanulni fognak. Anna állatgondozó, Margit traktoros szeretne lenni. Tanulni szeretnének, sokoldalúak lenni, sok mezőgazdasági szakismeretet elsajátítani, szép eredményeket elérni ... Lelkesen beszél a két lány a jövő távlatairól, melyeknek valóraválása nem a képzelet játéka. Terveik reálisak. Példaként állanak előttünk a Komszomol-tagok százezreinek nagyszerű eredményei: a Szovjetunió sztyeppéin épült úfl telepek, a meghódított* földek gazdagsága. A Szovjet Hadsereg gépgyár CsISz-kollektívája márciusban már útnak indul a határvidékre. Az ország minden részéből odasereglő sok-sok fiatal munkája nyomán a parlagon heverő hektárok százai és százai válnak termő talajjá, s fokozzák hazánk mezőgazdasági tei-'ne^sét, népünk anyagi és kulturális színvonalának emelését. M. Gy. n ml írni tatául Tömött pihékben esett a hó. Megülte a kerteket, a fák ösztövér ágbogát, rápihent a tetőkre, felpúpozta a füstös kémények káváját. Mintha patyolat-subát rántott volna meztelenségére a föld. A falu házacskáinak gyér fényei kipitykézték az est barna mentéjét, rásütöttek a hóra. A csendet apró neszekre bontotta az udvarokból kiszűrődő szöszmötélés, a szokásos esti munka. Dobos János, a falu fiatál tanítója vacsorázni készült. Éppen fejébe nyomta kalapját, hogy átballagjon az alsó sorra Kovácsékhoz, ahol kosztolódott. Paprikás krumpli kolbásszal. Nem rossz — gondolta — és lekortyolta az ínyére gyűlt nyálat. Keze már a kilincs felé nyúlt, amikor félénken megkoccantották az ajtót. Egy pillanatra bosszúság felhözött^át homlokán. — Szabad! — nyomta meg a szót. Nyikkant az ajtó és egy töpörödött nénike torpant meg a szemöldökfa alatt. — Jó estét kívánok! — Jó estét, Zsófi néni. Tessék, kerüljön csak beljebb. A jó szóra szemlátomást felderült az öregasszony arca. Az asztalhoz tipegett és megállt. Nagykendője megcsusszant törékeny vállán. — Üljön le, Zsófi néni! Ide ni, a kályha mellé! — Jó meleg van itt, fiam — szólt az öregasszony s kényelmesen elfészkelődött az ódon karosszékben. — Kint kujtorog a szél, szakad a hó. — Bizony csúnya idő van. Hoszszú lesz a tél. — Az a, hosszú. — Néhány pillanatra csönd ereszkedett a szobára, majd ismét az öregasszony szólalt meg. — Akkor is ilyen nagy hó esett. Negyvennégyben. Amikor szegény János fiam odaveszett. Valahol a Tisza mellett esett el. Tovább nem tudta folytatni, hangja elcsuklott, zsebkendőjébe szipogta könnyeit. A tanító rekedten köhögött. — A háború az emberek legnagyobb istenverése. — - A háború? — kapott a szón Zsófi néni. — Úgy, úgy, a háború, égesse meg az Isten! r A szó ismét megszakadt. Az öregasszony a könyvszekrényben sorjázó könyveket nézte. — Szép könyvek — bökött a szekrény felé. — Újak, szépek — ismételte a tanító. Én ... én... nem tudok olvasni. — Gyenge már a szeme, ugye Zsófi néni? — Gyenge bizony. De különben is. Kedves fiam, jaj, hogy is mondjam ... Én nem járhattam oskolába.. . Az én gyerekkoromban még másképp volt, meg sokan is voltunk. Hétéves koromban már szolgáltam. — Bizony, bizony, ilyen volt a szegényember sorsa — szólt csendesen a tanító. Az öregasszony összébbrántotta kendője csücskét, sóhajtott egy picit s kimondta szíve terhét. — Éppen ezért gyüttem, kedves fiam. A tanító értetlenül nézte. .— Miért, Zsófi néni? — Hát, hogy megtanítana a betűvetésre, lelkem. A fiatalember szinte szóhoz sem jutott a meglepetéstől. — Minek az már magának, kedves Zsófi néném — szólalt meg végül. Hiszen már a hetvenet is áttaposta. Az öregasszony arcára kemény elhatározás kővült e szavak hallatára. — Márpedig én meg akarom tanulni a betűvetést. De rövidesen. Hangja megforrósodott, szinte sugározta a szavakat. — Mert, mert, én is alá akarom írni! — A békeívet? — Azt... a békeívet! S napról napra, amikor lehull a téli est, egy öreg anyóka tipeg szélben, fagyban a tanító lakása felé. A hideg szinte csontjáig mar s szeméből kicsordul a könny. De ő azt nem veszi észre. Testét belső tűz melegíti. Halott fiára gondol tán ilyenkor, akit élete teljében veszejtett el a szörnyű háború. Akkor is rágondol, amikor ott a tanító asztalán nagy ákom-bákomokat rajzol. Betűket, amelyek majd elmondják bánatát. Amelyek a békeíven majd őhelyette is szót emelnek s felmutatják, magasra emelik vérző anyaszívét! DÉNES GYÖRGY A járási pártkonferenciák elé (Folytatás az 1. oldalról.) lenti, hogy jól kell irányítani a párt alapszervezeteket, támaszkodni kell rájuk és segíteni kell őket. Jó tapasztalatokra tettek szert az elvtársak azokban a járásokban, ahol az alapszervezetek munkáját a pártaktíva segítségével szilárdítják meg, ahol élénk kapcsolatot tartanak fenn az alapszervezetek bizottságaival a bevált és tapasztalt elvtársak révén, akiket a járási bizottság maga köré tudott tömöríteni. Ezekben a járásokban emelkedik a járási bizottság és a párt alapszervezetei munkájának színvonala is. Á konferenciák megtárgyalják, hogyan lehetne tovább növelni a pártaktívák feladatait, hogyan kellene törődni a párt alapszervezetek elnökeinek nevelésével. A járási konferenciák tehát komoly problémákat fognak megoldani: minden járásban az új, a merész feladatok teljesítésének kezdeményezőivé kell válniok. Hogy ez a folyamat valóban harcos legyen, ahhoz nagy mértékben hozzájárulhatnak a küldöttek. Becsületbeli ügyüknek kell tekinteniük, hogy a konferencia s annak egész tárgyalása megfeleljen a pártalapszabályzat követelményeinek. A küldöttek ismerik járásukat, ott élnek, dolgoznak, részük van a sikerekben, de élesen látják a hiányosságokat is. Ezért a vita folyamán népszerűsíthetik a jó tapasztalatokat, a párt gazdasági és kulturális építő kérdéseit pedig a hiányosságokkal szembeni meg nem alkuvás szellemében ítélhetik és oldhatják meg. A bírálat és önbírálat azok a fegyverek, amelyek a

N konferenciának valóban munkajelleget adnak úgy, hogy jelentős tényezővé válnak a pártmunka további megjavításában és az összes párt alapszervezetek iskoláivá lesznek. H-Hh-K K A FÜLEKI Béke-üzemben a BékeVilágtanács felhívását nem egészen egy óra alatt több, mint 350 alkalmazott írta alá. „Fontos számunkra a béke" — mondotta az üzem legjobb dolgozóinak egyike, Kökény elvtárs — csak békében tudunk nyugodtan dolgozni és becsületesen teljesíteni kötelezettségvállalásainkat, amelyek szerint a jubileumi évben 243 000 korona értékben különböző bútorfajtákat gyártunk, a tervezett önköltséget pedig 132 000 koronával csökkentjük. A VILÄG LEGHOSSZABB RÁDIÓRIPORTJA Jíri Hanzelka és Miroslav Zikmund úti riportja, amelyet a Prágai Rádió hetenként kétszer közvetít már öt és fél év óta. AZ EFSz-EK gazdálkodásának jó e. edményei megmutatkoznak az állami takarékpénztárak betétállományának növekedésében is. Míg 1954-ben az egységes földművesszövetkezetek tagjai köztársaságunkban 64146 746 koronát helyeztek el betétkönyvekre, addig ebben az évben csupán januárban 85 354 312 koronát helyeztek el. Várható, hogy a következő két hónap alatt a szövetkezeti tagok betétjei az állami takarékpénztárakban még lényegesen emelkedni fognak. A' szövetkezeti tagok betétjeinek növekedése emelkedő életszínvonalunk bizonyítéka. A BRATISLAVAI Turista n. v. rendszeres autókárkirándulásokat rendez a Bratislava környéki turistaházakba. Az indulás a Sztálin térről szombaton 14 órakor, vasárnap 7 óra 30 perckor. Visszatérés vasárnap este. A bazini . Baba menedékházban töltött kétnapos kirándulás díja 38 korona, az egynapos kirándulás díja pedig 26 korona. CSEHSZLOVÁKIÁNAK a dicső szovjet hadsereg által való felszabadítása után az eperjesi kerületben a kórházak száma 8-ra emelkedett, a különböző osztályok száma pedig 57-re. A továbbiakat építik. A múlt évben Mezőlaborcon új szülészetet, Szobráncon pedig új szülészeti osztályt létesítettek. Nagykaposon és Lipanyban befejezés előtt áll a szülészetek kiépítése. 1955 első negyedévében megnyitják a stará lubovňai járásban levő kamienkai szülőotthont is. A kerületben miieden egészségügyi körzet szakorvosokkal van ellátva. Bővült a gyógyszertárak és orvosságkiadó intézmények hálózata is. Ma az eperjesi kerületben 36 gyógyszerkiadó van. A KÉKKŐI szénbányák példás dolgozói soraikból 24 agitkettőst szerveztek, akik fokozatosan meglátogatják a pótori bányák nagykürtös! telepének bányászait, technikusait és adminisztratív dolgozóit. A telep öszszes polgárai már a békeakció első napján kifejezésre juttatták egyetértésüket a Béke-Világtanács, felhívásával. ifflll«III»IIIIIlliaillltllIIllllllIllilIIIIIIIIIIIil(l(IIIIIIIIIIIIIlllll2IIIIIIIIIIIIlllllllHlllltlliaillll(>lli||||tlllIIIIIIIflIIIllllIl!EllI9IIIIIlIfIII91 Ä jó előadó és a rossz szervezés A komáromi traktorosok a tavaszi munkák előtt A komáromi járás olyan helyen van, ahol a tavaszi munkák a legkorábban kezdődnek. A traktorosok, agronőmusok, valamint a komáromi gép- és traktorállomás minden dolgozója arra törekszik, hogy a tavaszi munkákat idejében megkezdhessék és a kitűzött határidőn belül elvégezhessék. A traktorok, vetőgépek, kultivátorok, boronák, műtrágyaszórók és egyéb szükséges felszerelések már készen állnak a brigádközpontokban. A komáromi traktorosok a tervezett határidőket a vontató felszerelés teljes kihasználásával igyekeznek lerövidíteni. A gép- és traktorállomás az idei tavaszi meze: munkák során több, mint ötvenfajta agregátot használ, hogy a munkát meggyorsítsa. Bővül a hernyótalpas és kerekes traktcrpark is és egyéb gépesítési felszereléssel is gyarapszik a traktorá'lomás. Az év végéig a komáromi járás minden szövetkezetére legalább egy hernyótalpas traktor jut. Ügy hírlik, hogy a szímöi nép okos megfontolással mindig beleszól a falu sorsába, az ország dolgaiba és ha a helyzet úgy kívánja, még a nemzetközi politikába is. Nemrég a béke megvédésének lehetőségeiről folytattak tanakodást a moziban. — Jól beszél — mondogatták az emberek, araikor Slovák elvtárs, a járási tanfelügyelő, bevezető előadását tartotta a békeharcról. Slovák elvtárs tagja a járási előadótestületíiek, és havonta legalább öt-hat előadást tart a falvakon és derűjével, optimizmusával valósággal lenyűgözi hallgatóit. — Tudod elvtárs, nekünk sokat kell adnunk az emberek érzelmeire. Az érzelmeiken át hatunk leginkább az értelmükre — mondotta nekünk az előadás előtt. De nemcsak mondja, hanem igy is cselekszik. — Nemrég szülőfalumban jártam — mondja előadásában:- — Éppen akkor érkezett haza egy fiatal tanuló szüleihez. Csehországban tanult. Nem jött egyedül. Hozta a barátját is, egy koreai fiit. A háború dobta a kis koreait hazánkba, szülei a baktériumbombák áldozatai lettek. Édesanyja édesapja nélkül maradt árván. A magyar tanulót örömkönnyekkel fogadja édesanyja és a forró ölelkezésben pillanatnyilag megfeledkeznek a koreai fiúról. A boldogság és a béke öröme ragyog az anya és a fiú arcán. A koreai fiú szeme nedves lesz és ahogy nézi, nem állja tovább; kéri: anyám, engem is csókolj meg. Megkívánta az anyai csókot, amit nem pótolhat semmi, de semmi. A széksorok nem nyikorognak, még a lélegzetet i« visszafojtja mindenki. Az anyák szeme nedves lett, ők már tudják, mit jelent a gyermeki szeretet. Az élő lelkiismeret tükre fénylett a szimői emberek homlokán. A békéről, gyermekeikről, boldogságukról veit szó. Átérezték. Slovák elvtárs a népek összefogásának erejéről, a békéért harcoló országok eredményeiről, igaz ügyünkről beszélt és példákkal bizonyította, vagy ha arra szükség volt, egy-egy anekdotával is, mit tehetnek a népek, és a szimői dolgozók is a béke megőrzésének ügyében. Cseprei elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke, meghatva köszöni meg a szép és hasznos előadást. Íme, tanúi voltunk ahnak, hogy a nép szereti a jó előadást, tanúi voltunk annak, hogy vannak jó népnevelőink, tanúi voltunk, annak, hogy a szimőiek is a békét kívánják és akarják. Láttuk, hogyan használja fel egy jó előadó azokat a segédanyagokat, amelyeket a Csemadok-központ rendszeresen megküld a járási kultúrotthonok címére. De tanúi voltunk a rossz szervezésnek is. Este hat óra lehetett, mikor megérkeztünk a faluba. A HNB irodájában egy erélyes ember ideges kopogással ütögeti az asztalt és telefonál. Minket észre sem vesz. Nem győztünk várni, elmentünk a helyi népművelési előadóhoz, Nagy József elvtárshoz. — Rendben van minden, elvtársak, intézkedtünk. — Lesznek hallgatók? — kérdezzük rosszat sejtve, mivel a kultúrház ablakait sötétnek láttuk. — Hogyne, — bíztat Nagy elvtárs. A kultúrház épületén nem nagyon látni a kultúra nyomait. Bent farkasordító hideg van, az emberek — vagy öten vannak — azon tanakodnak, hegy miért nincs befűtve. A Csemadok vezetőségéből csak Kantár kultúrtárs jött el. Megtudjuk, hogy a lakosság egy része az angol—magyar 6:3-as filmet nézi a moziban. Néhányan állítólag a hónapi népgyűlésre készülnek. A HNB elnöke és Nagy elvtárs a Csemadok vezetőit hibáztatják, miért nincseftek itt a Csemadok előadásán. Slovák elvtárs javaslatára valamennyien megyünk a moziba. A film után megkérjük a közönséget, maradjanak meghallgatni az előadást. A szimőiek maradnak. Sőt, pár percen belül megtelik az egész helyiség és akinek nem jut hely, az a fal mellett áll. Eljöttek, ki unalomból, ki a filmre, ki az előadásra, ki azért, mert kíváncsi. Ügy láttuk, Slovák elvtárs nagy szerű pedagógiai érzékkel mozgatta az embereket. És ez nagy segítség, mert nemsokára aláírásaikkal pecsételik meg békeakaratukat a szimői dolgozók is. Tanúi voltunk, tanulságul írjuk mások számára, mindannyiunk számára, hogy a jövőben Szimőn és máshol a békeharcról szóló előadást ne csak a Csemadok előadásának vegyék. Ez, és a. népnevelés az egész dolgozó nép ügye. A jó film pergptését kössük össze népgyűléssel, a békéről szóló előadással, mert a film mozgósít, az eiöadás agitál, a népgyűlés szélesebb körű tanácskozást biztosít. Kiegészítik egymást, ha összevonják, de akadályt jelentenek, ha függetlenítve van az egyik akció a másiktól. Vajda Józseí