Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-30 / 76. szám, szerda

/ 1955. március 30. uaszo | AZSIA NEPEI BEKET KÖVETELNEK fiiini l anain m Ázsiai konferencia a nemzetközi feszültség enyhítésére nuiuii.i m Április 6—10. között tartják Del­hiben a nemzetközi kapcsolatok fe­szültségének enyhítésére összehívott ázsiai konferenciát. A konferencián 13 ázsiai ország közszervezeteinek kül­döttségei vesznek részt. így többek kö­zött a Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság, India, a Koreai Népidemokrati­kus Köztársaság, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság, Japán, Burma és más országok képviselői. A Szovjetunió küldöttségét Nyikolaj Tyihonov, a Békevédők szovjet bizott­ságának- elnöke, a kínai küldöttséget Kuo Mo-zso, a Békevédők kínai bizott­ságának elnöke vezeti. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsé­gének élén Pak Den Aj asszony, a Bé­Rendkívüli állapot Pakisztánban A Reuter-iroda Karacsiból érkezett hír alapján közölte^ hogy Ghulan Mo­hamed, Pakisztán főkormányzója már­cius 27-én rendkívüli állapotot hirde­tett ki az országban és átvette a leg­főbb hatalom gyakorlását. A Pakisztánból érkezett hírekből kitűnik, hogy a törvényhozó testület feloszlatásával és a rendkívüli állapot kihirdetésével kapcsolatos események a pakisztáni politikai erők harcát tük­rözik. Ez a harc kiváltképp az új al­kotmány kérdése körül összpontosul. Amint a Reuter-ügynökség megjegyzi, a főkormányzó rendeletével „teljes jogot" nyert arra, hogy megtegye a lépéseket a kormány terveinek meg­valósítására az új alkotmánnyal kap­csolatban. Eden a négyhatalmi találkozóról A Reuter hírügynökség jelentése szerint Hendelson munkáspárti kép­viselő az alsóház ülésén megkérdezte a kormányt, úgy ítéli-e a helyzetet, hogy most már nincs akadály a négy­hatalmi konferencia összehívására, te­kintettel Eisenhower elnök és Bul­ganyin nyilatkozataira, akik a konfe­renciával kapcsolatban pozitív állás­pontra helyezkedtek. Eden külügyminiszter ezt válaszol­ta: „Már tárgyalunk szövetségeseink­kel a jelenleg alkalmazható módsze­rekről." Ezután az eljárási módszerekről tett előző nyilatkozataira hivatkozva kijelentette, hogy a konferencia első szakaszát a tisztviselők részvételével tartanák meg és ha minden jól megy, csak azután következik a külügymi­niszterek és esetleg más vezető té­nyezők tanácskozása. ke-Világtanács tagja áll. A konferen­cia előkészítésére nemzetközi titkár­ságot létesítettek, amelynek tagjai a Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság, India, Japán, Ceylon és Szíria képvi­selői. A konferencia tárgysorozati prog­ramjába a következő kérdéseket vet­ték fel: 1. A tömegpusztító fegyverek betil­tása és az ellenőrzés biztosítása eme határozat teljesítésében; az atomener­gia békés célokra való felhasználása, 2. törvényes hely biztosítása az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság­nak; . 3. Korea békés egyesítése; 4. a gyarmatosítás és idegen hatal­mak beavatkozása az ázsiai országok belügyeibe; 5. a katonai szerződésekben és egyezményekben való részvételből ere­dő veszély az ázsiai országokra nézve; Ázsiában az idegen katonai támasz­pontok létesítéséből eredő veszély; 6. a diplomáciai kapcsolatok rend­szeresítése az ázsiai országok között; 7. az ázsiai államok közötti keres­kedelmi kapcsolatok fellendítése az egyenlőség és kölcsönös előnyök alap­ján. A konferencia más kérdéseket is megtárgyal. Az indiai sajtó hangsúlyozza e kon­ferencia nagy jelentőségét Ázsia Béké­jének biztosításában. A „New Age" cí­mű hetilap írja: „Ez a történelmi je­lentőségű konferencia, amely nagy­mértékben hozzájárul az ázsiai orszá­gok közötti béke és kölcsönös megér­tés megszilárdításához, élénk érdeklő­dést kelt e földrész államainak legkü­lönbözőbb politikai és szociális csoport­jai körében." A lap hangsúlyozza, hogy az ázsiai népek nagy reménnyel te­kintenek a konferencia elé és meggyő­ződtek arról, hogy a konferencia hoz­zájárul a világ e részében a feszültség enyhüléséhez. Nyugat-Németországban további amerikai egysé­geket fegyvereztek fel atomfegyverekkel Az ADN hírügynökség jelentése szerint 24 órával azután, hogy Heuss bonni elnök aláírta a párizsi szerző­déseket a Wehrmacht felújításáról!, Bréma kikötőjébe atomfegyverekkel felszerelt újabb tüzérségi egységek érkeztek. Ezzel Nyugat-Németország­ban már hat egység atomfegyverek­kel felszerelt tüzérség állomásozik. Az ADN hírügynökség úgy tudja, hogy ezeket a fegyveres erőket Adenauer kancellár közvetlen kérelmére küld­ték. Az ENSZ ázsiai és távolkeleti gazdasági bizottságának XI. ülésszaka Március 28-án kezdődött Tokióban az ENSZ ázsiai és távolkeleti gazda­sági bizottságának XI. ülésszaka. Az űlésre«»21 állam 160 küldötte érkezett. A megfigyelők között van Csehszlo­vákia és a szakszervezeti világszövet­ség küldötte. Az ülésszakon foglal­koznak " Ázsia gazdasági helyze­tével, kereskedelmével, a közlekedés­sel és a tagállamok közötti technikai együttműködés kérdésével, valamint az ázsiai, európai és latinamerikai or­szágok gazdasági együttműködésével. Az ENSZ ázsiai és távolkeleti gaz­A Saar-egyezmény a nyugatnémet alkotmány­bíróság előtt Dr. Wintrich, a karlsruhei nyugat­német alkotmánybíróság elnöke kö­zölte, hogy a szocialista párt parla­menti csoportja felszólította a bíró­ságot, hogy emeljen vádat a Saar-vi­déki egyezmény ellen. Ezt a bead­ványt 163 képviselő, úgymint 151 szociáldemokrata, 7 szabad demokrata, 4 össznémet tömbhöz tartozó és 1 pártonkívüli képviselő írta alá. A nyugatnémet alkotmánybíróság felhívta a képviselőket, hogy április 18-ig terjesszék elő a per további anyagát. A nyugatnémet kormánynak április 7-ig kell írásban közölni az Ügyben elfoglalt álláspontját. dasági bizottságának titkára, Lokanat­han, beszédében hangsúlyozta az ülés nagy jelentőségét. M. A. Mensikov, a Szovjetunió kép­viselője, a március 28-i délelőtti ülé­sen tartott beszédében rámutatott arra a szerepre, ami a Kínai Népköz­társaságra vár a nemzetközi kérdé­sek megoldásában. A Szovjetunió kül­dóttséga szükségesnek tartja kijelen­teni, hogy a . csankajsek-klikk kép­viselője törvénytelenül bitorolja Kína bt-lyét és nincs joga felszólalnia a kínai nép nevében, mert Kínát egye­dül csak a Kínai Népköztásaság köz­ponti kormánya által kinevezett kül­dött képviselheti. A Szovjetunió kül­döttsége egyúttal szükségesnek tartja, •hogy a gazdasági bizottság üléseire hívják meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőjét, mert Dél­Vietnam küldötte, aki az ülésen je­len van, a valóságban nem képviseli az egész országot. A Liszinman kor­mány képviselője az ülésen ugyan­csak nem képviseli egész Koreát. A Szovjetunió álláspontját és ja­vaslatait a Kínai Népköztársaság rész­vételére vonatkozólag India, Indonézia és Burma küldöttei támogatta. Az indonéz képviselő kijelentette, hogy a gazdasági bizottság nem szolgálhatja az ázsiai és távolkeleti országok ér­dekeit, ha munkájában nem vesz részt a 600 milliós ázsiai ország, Kína. Gyozflmes torcox nyomán — Elsőnek üdvözölte őkel... KOMÁROMBA IS beköszöntött a tavasz. A fák és bokrok gallyain rü­gyek fakadnak és a cirógató napsugár levetteti az emberekről a téli gúnyát; a tavasz jóleső érzéssel tölti el őket, ami hasonló az ébredő szerelem lel­ket frissítő áradatához. De jó is ilyen­kor kóborolni a városban és nézni a futkározó, labdátűző gyermekeket. Bizony kedve szottyan az embernek velük játszani; vagy amikor látod az összebújó szerelmespárok arcán a né­mán is beszélő mosolyt, eszedbe jut­nak fiatal éveid, a régi tavaszok, amikor magad is így jártál és örültél megértő kedvesednek. De itt másban is érzed a tavasz va­rázsát: magában a városban. Hallod a Duna felől a hajókürtök gyakori bugását, ez a hang a folyó partjához csalogat és gyönyörködsz a habokon sikló hajókban és a körülöttük fel­csapódó. csillogó hullámokban. Milyen nyüzsgés van a folyón és a kikötőben! És ha látod a hajógyárnál, az új üzemnél vízrebocsátani az ott készült, szemet-lelket gyönyörködtető hajókat, ezeket a vízen úszó palotákat, nem tagadhatod, hogy mennyire dagad keb­led a büszkeségtől. Büszke vagy arra, hogy a mi dolgozóink ilyent tudnak alkotni. Ha pedig Gúta felől jösz a városba, látod a többemeletes házak egész sorát, melyekben százával lak­nak a boldogságukat meglelt embe­rek; vagy pedig a város túlsó részé­be csöppensz, a városházán túli kör­nyékre, a török .dőkből megmaradt Vár előtt húzódó Lenin-parkba és el­nézegeted a három- és ötemeletes lakástömböket, amelyek falán most játszi napsugarak ragyognak. Az élet tavaszát látod e változás­ban. És ennek meg van a nyoma az emberekben is, — változtatja, formál­ja és megtanítja őket úgy élni, ahogy a múlt soha sem engedhette meg: él­ni, cselekedni szabadon, a maguk aka­rata, a nép érdeke szerint. AKI GYAKRAN JÁRJA Komárom utcáit egy ezüstöshajú emberre lesz figyelmes. Kerékpárral rója az utcá­kat, a városháza " irányába vagy pe­dig onnan. Alig tesz néhány kerék­hajtásnyit, máris hallja az utána jövő kiáltó szót: — Halló Palkó! Pali bácsi! Csak egy pillanatra! Beck Pált, a helyi nemzeti bizottság elnökét szólítják ilyen barátságosan, 1 Pali bácsi kedvesen elbeszélget min­denkivel meghallgatja kérését vagy bá­natát és ha tud, segít rajta. Nem olyan ember 0, mint a régi polgármesterek voltak, akikhez alig lehetett hozzáfér­ni. Naponta egész sereg ember ke­resi fel irodájában, a közügyektől kezdve sokszor a legbensőbb családi dolgokban is tanácsot kérnek tőle. Mondogatja is: — Ha valakinek jót teszek, nem ma­gamnak, rendszerünknek szerzek hí­vet. Becsülik, szeretik is öt a komáro­miak. Már öt éve intézi a város dol­gait. Jól megismerték és bíznak benne. Az élet tanította meg szívósságra, tisztánlátásra és a dolgok helyes meg­ítélésére. Csak öt elemit járhatott. A vállán nyugvó öt és fél évtized volt a legjobb iskolája. Megismerte nemcsak saját nyomo­rát, hanem másokét is. Ezért állt ki és ragadott fegyvert társaival együtt 1948 februárjában, amikor visszajött Prágából az üzemi bizottságok orszá­gos értekezletéről, hogy megvédje forradalmi vívmányainkat, hogy a nyomor és leigázottság soha vissza ne térhessen hozzánk. JÖVAL rlz ESZTENDŐVEL ezelőtt Beck Pál azt mondotta társainak: „Hi­szek a győzelemben, de még nincsen a kezünkben. Ki kell harcolnunk!" A legkeservesebb napokat élték akkor. Az emberállattá süllyedt fasiszták, nyilasok garázdálkodtak a városban. A kakaskodó" nyilas fickók őrjáratoz­tak az utcákon. Puskatussal hajtot­ták még a templomból kijövő embe­reket is lövészárkokat ásni. Egyikük a péküzlet előtt tolongó asszonyokkal kezdett ki. — Mit ácsorognak itt, menjenek in­kább a várost védeni! — ordított rá­juk. j — 'Maguknak, mi?! — szólt meg­vetően az egyik asszony. A nyilas tájtékzó dühében az asz­szonyra emelte a puskát és a lábába lőtt. 1945 januárjában nagy volt itt a zűr-zavar. Heténynél előretörtek a szovjet csapatok, eljutottak egészen a Vágig. Budapest bevételéért folyt akkor a harc. Ezzel a hirtelen előre­töréssel a szovjet harcosok egy pán­céloshadosztályt vontak el a néme­tektől a budapesti harcok környéké­ről. Esztergomnál be is zárult a gyű­rű. KOMÁROM FELSZABADÍTÁSÁRA március utolsó napjaiban került sor. A nácik védeni akarták a várost, be is rendezkedtek erre. Meddig fog ez tartani? — kérdezték a városiak. Mi­kor űzik ki már őket innen is az oroszok? Élni akartak és nem meg­halni! örülni a határban már ébrede­ző tavasz minden szépségének. És el­jött végre ez a nap! Fellélegezve lát­ták a komáromiak, hogy Gúta felől erőltetett menetben érkező német had­osztályok már nem a város felé, ha­nem elfordulva jobbra, Pozsony felé veszik irányukat. így ismerték meg ők is „a tervszerű elszakadó mozdulato­kat". így hengerelte, morzsolta őket Sztálingrádtól a szovjet hadsereg. Még menekülésre se volt idejük. A ko­máromiak behúzódtak a pincékbe. Remegett a föld. az, ágyúk dörgésétől, az aknák becsapódásától. Március 28­án a németek „tervszerűen" kiürítet­ték Üj-Komáromot, — olyan gyorsan, hogy lélegzethez sem tudtak jutni. A dunai hídon százával, ezrével to­longtak a fejvesztett nácik. Az innen­ső oldalon nem is tudták kivárni, hogy mindnyájan átérjenek, a megfu­tamodott katonákkal együtt robban­tották fel a hidat. Még ebben sem is­mertek könyörületet... A németek már szedték az irhájukat a városból is. Raboltak, vittek, amit csak tudtak. A villanytelep turbinái közül csak egyet hagytak üzemben, a többit, ahogy parancsolták, leszerelték a telep munkásai, de a ládákba ócska­vasat raktak a gépalkatrészek helyett és azokat készségesen át is adták a náciknak. A gépeket megmentették. A villanymű szivattyútelepén dolgo­zott Beck Pál. Idegtépő napokat, órá­kat élt át. Alig tudta szemét behuny­ni, felöltözködve aludt. Itt a villany­telepen nagyobb biztonságban érezték magukat, mint odahaza. Veszély ese­tén a közeli, régi várban létesített óvóhelyekre menekültek. Néhány nap­pal azelőtt, amikor a várudvaron ke­resztül mentek haza a munkából (erre rövidebb volt az út) megismerkedett hét munkaszolgálatos magyar katona­ruhába bújtatott románnal. Kenyeret kértek tőle. Tört magyarsággal be­széltek. Nem akartak továbbmenni a németekkel. Beck segített rajtuk. Elrejtette őket a légópincékből szer­teágazó várodukban. Szalmát, gyertyát, élelmet és fegyvert is szerzett nekik. Pali bácsinak az az eszméje támadt, hogy ezekkel az emberekkel meg­mentheti legalább a szomszédos Vág­hídakat. Ebben a feltevésében talán maga sem hitt, de mégis jól esett erre gondolnia. S ekkor nem is sej­tette, hogy mire ad majd ei később neki erőt. HARMINCADIKÁN REGGEL kihalt­nak tűnt a város. Ágyúdörgés rezeg­tette meg a házakat, sűrű aknazápor zúdult át a túloldalról, a már szabad emberek földjéről. A villanytelep em­berei már erősen bíztak abban, hogy épségben megmenthetik üzemüket. Nyolc óra után hatalmas robaj ráz­kódtatta meg a levegőt. A negyedik, az utolsó. Vágót átívelő vasúti hidat robbantották fel a nácik. — Procházka úr, meglátja, hama­rosan itt lesznek a németek, bennün­ket jönnek robbantani! — szólt Beck Pál mesteréhez. Az emberek az óvóhelyen voltak­A gépek működtek, zakatoltak, fej­lesztették az áramot, adták a fényt. Mit kellene termi megmentésükre? Beck a maga románjaira gondolt. Fu­tott is hozzájuk. — Bajban vagyunk, jönnek a né­metek! Töltsétek meg a puskátokat és ha lövést hallotok, lőjjetek! Más­különben elvisznek bennünket! Nem mondhatta meg nekik, hogy csak a gépek megmentéséről van szó. Maga is megtöltött vagy öt puskát és gránátokkal együtt elrejtette a kapu közelébe. A kaput bezárta és láncot rakott rája. Jól sejtette, a Vág-menti úton a dohánygyár felől teherautó kö­zeledett feléjük. A bejárat előtt le­ugráltak a német katonák a gépről, vagy 18-an lehettek. Lerakták a di­namitos ládákat is. A sovány, kuszált őszhajú Beok kiállt eléjük, öreg bá­csinak látszott, pedig még fiatal korá­ban őszült meg. Elszántan nézett far­kasszemet a halálthozó nácikkal. — Mit akarnak? — szólt rájuk. Ök meg csak németül hajtogatták, hogy gyorsan nyissa ki kaput. Az őszhajú munkás figyelmeztetőleg intett feléjük. Németül nem értett, de tudta, hogy miről van szó. — Beszél valaki maguk közül cse­hül? — kérdezte tőlük. Hárman is igeneltek. Szudétanéme­tek voltak. — Nyissa -ki rögtön a kaput! — mordultak azok rája. — Várjanak csak urak! — szólt hozzájuk Beck Pál. — A turbinát, a kazánházat nem robbantjátok fel olyan könnyen, ott vannak még az én románjaim is. Mi­lyen jó, hogy rájuk támaszkodhat az ember — gondolta most magában. — Schnell! Sehnell! — sürgették őt. — Várjanak csak. f. ott 150 parti­zán van. Magukra várnak! — mutatott hátra Beck Pál. Ekkor mintha csak villám csapott volna le, a németekben megdermedt a vér. — Partizán? Zurück! Zurück! — és gyorsan felpattantak az autóra és el­iszkoltak. Csak a dinamitos ládákat hagyták maguk után. IGY SIKERÜLT megmenteni a vil­lanytelepet. Beck Pál utána visszament a szi­vattyútelephez és onnan figyelte a Duna másik partját. Mikor jönnek rpár ? Délután két óra lehetett, Imi­kor a zavarosvízú, a sok halottat úsztató Dunán átsiklott egy monitor hadihajó. Tőlük nem messze kötöttek ki. Heten ugrottak a partra géppisz­tollyal a kezükben. Csapzott hajukat takaró sapkájukon vörös csillag ra­gyogott. Beck Pál torkában érezte szíve dobogását, könnyek szöktek sze­mébe. — Végre! — és kitárt karral rohant feléjük, összeölelkeztek. Elsőnek üdvözölte Komárom felsza­badítóit ... Mámoros öröm szállta meg lelkét. Olyasvalamit gondéit, hogy nagy-nagy kár a levegőbe röpí­tett hidakért, de azért hidat mégis csak könnyebb építeni mint gőzerő­művet. CSAKHAMAR ELÜLT a pergőtűz a közeli Erzsébet-szigeten és egyre távolabbról hallatszottak a lövések, robbanások. Idomárom felszabadult A búvóhelyekről előbújó emberek, százak és ezrek, mélyeket lélegzettek a friss tavaszi levegőből és nem győztek há­lálkodni a hét munkaszolgálatos ro­mánnal együtt a szovjet katonáknak az élet új tavaszának meghozataláért. PETRÖCI BÁLINT

Next

/
Thumbnails
Contents