Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-29 / 75. szám, kedd

1955. március 29. fflISžfl s Gyozflrľtfs farcojc nyomán * d^^gz * T t Z SZABAD TA VAS Z Képek a csehszlovák— oszt-rák találkozóról Az osztrák együttes C«*h*atovák Juniorok—Os&lrák junioréjc 2:2 (2:2) Bratislavában a Slovan ÜNV stadionjában találkozott a csehszlovák és az osztrák utánpótlás együttese. Az eldöntetlen eredmény inkább az osztrá­kok sikerének mondható. Utánpótlásunk állandó fölényben volt és sokkal több veszélyes helyzetet teremtett a vendégek kapuja előtt, csak a csa r társor gólképtelensége hozta az eldöntetlen eredményt. Az osztrákok sokkal kevesebb támadást intéztek kapunk ellen és csak szabadrúgással tudtak egyenlíteni. Tíz éve annak, hogy Érsekújvár fel­Szabadult. A város úgyszólván a pusz­tulásból, a romok temetőjéből támadt fel újra. Dolgozói híven emlékeznek arra a márciusi napra, amikor a hős szovjet katonák bevonultak és ma­gukkal hozták a felszabadulás tava­szát. Ezen a napon, március 29-én, a város dolgozói egy emberként le­rázták magukról mindazt a szenve­dést, amivel a német fasiszták és a nyilasok. kínozták őket és elviselhetet­lenné tették életüket. A felszabadulás előtti hónapok és hetek egyre súlyosabbak voltak, mert a fasiszták vesztüket érezve nemcsak az anyagi javakat pusztították, ha­nem elragadták a szülőktől gyerme­keiket is. Amikor visszavonultak, ma­gukkal cipelték a 13—14 éves ifjakat. Azokat a szülőket, akik ellentálltak, kíméletlenül meggyilkolták. Irgalmat, könyörületet nem ismertek. Ezekben a napokban újabb és újabb falragaszok, plakátok jelentek meg ördögi rendele­tekkel, amelyeknek minden betűje a fasiszta hóhérok gyilkos vérszomját és bosszúját hirdette. Minden bombázásnál kegyetlenebb volt az a rablómód, ahogy a fasiszták birtokukba akarták venni az ifjúságot. Ezekben a napokban a város és a vi­dék nemcsak felnőtt katonaszökevé­nyekkel, hanem bújdoső ifjakkal is tele volt, akik otthonukból pajtákba, lakatlan házakba menekültek a fasisz­ták üldözése elől. Sokan közülük az induló vonatról ugráltak le és mene­kültek a bizonytalanságba, amerre a szemük látott. Ebben az elviselhetetlen légkörben várta, leste a város és a környező fal-. vak népe a felszabadító szovjet had­sereget. Most, hogy a város népe a felszaba­dulás 10. évfordulóját ünnepli, sok szó esik a munkáscsaládokban arról az emlékezetes csütörtöki napról. Részletek, mozzanatok kerülnek fel­színre. amelyek csak most, tíz év után kapják meg igazi jelentőségüket. Sipeki Jánosnál együtt van az egész család. A családfő keménykötésű em­ber benyomását kelti. Arcán látni, hogy nem ijed meg a saját árnyéká­tól. Öntudatos magatartása érvényre jutott a Horthy-érában ís, erre sokan emlékeznek. Mint kiváló kőműves és osztályharcos, ellenállt annak, hogy 1941 -ben a nyilaspártba lépjen. A gyűlésen, amelyen egy Pálfi nevű nyi­las szónok felszólította, hogy mutas­son példát a többi kőművesnek és je­lentkezzék a nyilaspártba, valóban példát mutatott. Nyíltan megtagadott minden közösséget a nyilasbandával. Ennek a magatartásnak rövidesen meg is volt a hatása. Nemcsak munkájából bocsátották el, hanem arról is gondos­kodtak, hogy másutt se kapjon mun­kát. Keserves évek következtek. Ezek­ről az évekről beszél most Sipeki elv-' társ, hogy érzékeltesse azt a mély sötétséget, amelyből a szovjet kato­nák kiszabadították Érsekújvár dol­gozóit. Ott ül mellette az asszony és két felnőtt fia, János és Elemér, ezenkí­vül egy pár szomszéd is, akik néha egy-egy mondattal, egy-egy szóval járulnak hozzá a felszabadulás tör­ténetének hiteles kibontakozásához. — Oly messze van már mindez, mintha sohasem történt volna, — szól az asszony, — pedig, hogy féltünk és rettegtünk akkor. — Hiszen éppen erről a rettegésről van szó, ettől szabadultunk meg. Én kilenc ifjút és két katonaszökevényt őriztem egy szobában. Három nap és hát-">m éjjel megszakítás nélkül vir­rasztottam és el voltam szánva, hogy életünket olcsta oda nem adom . Szememet csak akkor húnytam le álomra, amikor hírül hozták, hogy az első szovjet katonák megérkeztek. Nyugodtan alhattam már akkor, tudtam, hogy álmom szovjet katonák őrzik — Én fogadtam őket elsőnek — mondja ekkor Elemér, az ifjabbik Si­peki, az Elektrosvit dolgozója. — Ügyis mondhatnám, hogy egy ladik­kal mentem a felszabadulás elé. Em­lékszem, mintha ma lenne. Alig vol­tam akkor tizennégy esztendős Gyö­nyörű tavaszi náp volt, itt-ott rob­banásokat, lövéseket lehetett hallani. A német fasiszták, meg a nyilasok menekültek, a szovjet katonák meg egyre közeledtek. Én a kertben elbúj­va, szívem minden dobbanásával fi­gyeltem ... Egyszerre csak látom, hogy a Nyitra túlsó partján egy sebe­sült szovjet katona vonszolja magát és véres lábát próbálja valahogy be­kötözni. Nem gondolkoztam sokat. Molnárnéval meg Erneszt Béla elv­társsal együtt egy ladikba ültünk, magunkkal vittünk egy veder tiszta vizet, vattát meg kötszert és elindul­tunk, hogy segítsünk a vérző szovjet katonán. — Amint a túlsó partra érkeztünk — folytatja — egyszerre rengeteg szovjet katona vett bennünket körül, akik oly határtalan örömmel fogadtak minket, akárcsak mi őket. A sebesült szovjet katonának azonnal segítséget nyújtottunk, utána mindjárt elszállí­tották, a többiek pedig még aznap délután megszállták a várost. — Mondd, Elemér — kérdezte va­laki a társaságban —, milyen érzel­mekkel hajóztál át akkor a Nyitrán, úgy értem, mire gondoltál ? ... — Határozott érzelmekkel — vála­szolta pillanatnyi habozás nélkül. — Nekem nem kellett sokat magyarázni, hogy mit jelentenek számunkra a szovjet katonák. Tízéves lehettem, amikor apám meggyőződése miatt munkanélküli lett és nekem meg a bátyámnak kellett a csacsival jeget fuvarozni a házakba, hogy megkeres­sük a család kenyerét. Szerencsére a város lakossága támogatott bennünket és mindenki annyi jeget rendelt ná­lunk, hogy alig bírtuk szállítani. De a fasisztáknak ez sem volt kedvükre. Apámnak szakadatlan üldözésben volt része, állandóan bujkálnia kellett. Nem, egyszer volt házkutatás nálunk. Ba­jonettel szurkálták a padlót, meg a falat, így keresték házunkban a rej­tekhelyét. Kegyetlen élet volt a mi­énk. Egyetlen nap nem múlott el iz­galmak nélkül. Ezek az izgalmak arra serkentettek engem már gyermekko­romban, hogy egyre hevesebben gyű­löljem a fasiszta rendszert. És minél nagyobb mértékben fokozódott bennem a harag és gyűlölet ellenük, annál nagyobb lelkesedéssel vártam a fel­szabadító szovjet hadsereget. Ezért volt, hogy amikor az első szovjet ka-' tonák megjelentek azon a csütörtöki napon, mi nem láttuk többé az el­pusztult város romjait, a bombák és gránátok okozta mély tölcséreket, hanem öröm és lelkesedés, igazi tavasz uralkodott szívünkben Az ifjú Sipeki elbeszélését mély csend követte. Kint alkonyodott. Túl az ablakon elnyúlt a kert, a kanyar­gó Nyitra folyóval, amelyen Elemér társaival együtt átkelt, hogy a fel­szabadító szovjet hadsereg katonáit fogadja és segítséget nyújtson annak a szovjet harcosnak, aki vérét hullat­ta a mi szabadságunkért. Érsekújvár felszabadulásának ez a történet csupán egy mozzanatát je­lenti. Mégis mint ahogy a tenger egyetlen vízcseppe magában hordja a tenger hatalmas víztömegeinek alko­tó elemeit, úgy tükrözte vissza ez a mozzanat a város felszabadulásának szenvedéstől és lelkesedéstől átfűtött forró légkörét. A csendet a két Sipeki-unoka sza­kította félbe, akik egymást kergetve, hangos kacajjal toppantak a szobába és egyenesen nagyanyjukhoz rohantak. A kép most hirtelen megváltozott, a két pajkos unokát a nagymama cu­korkával szerelte le és míg ők szopo­gatták az édességet, nagyapjuk arról a fejlődésről beszélt, amelyen a város és a környék keresztülment a felsza­badulás óta. — Amint a szovjet katonák megje­lentek, az elvtársakkal együtt, akik yddig illegalitásban dolgoztak, nyom­ban megalakítottuk a pártot. A párt odahatott, hogy létrehozza a miliciát, a város első biztonsági szervét Mind­járt utána szervezni kezdtük azokát a brigádokat, amelyek segítették a megrongált Utak, hidak ideiglenes megjavítását, hogy a szovjet hadse­regnek biztosítsuk az utánpótlást A párt segítségével két hétre bá meg­alakult az első nemzeti bizottság is, amely gondoskodott a város ellátásá­ról, továbbá arról, hogy a szovjet se­besültek a kórházakban megfelelő' fekvőhelyhez jussanak. — Ebben a törekvésünkben — foly­tatta emelt hangon — mi, városi dol­gozók nem maradtunk egyedül. A munkás-paraszt szövetség már a fel­szabadulás első napjaiban megmutatta hatalmas egységét. Szímő földművesei lepedőt, párnát hoztak a sebísült szovjet katonáknak és Kamocsa búzával látott el bennün­ket. A két falu példáj magatartását kö­vették a többi falvak dolgozói is. Ne- ' héz munka volt, mert hiszen városunk romokban hevert, de ma már nyugod­tan állítom, hogy érdemes volt dol­goznunk. A hős szovjet hadsereg ugyan kiűzte az ellenséget hazánkból, de az álcázott ellenség, amely akadá­lyozni próbálta építőmunkánkat, az itt maradt, és ezt kellett szétvernünk. Ma. amikor felszabadulásunk 10. évfordu­lóját ünjaepeljük, mély szeretettel kell megenfíékeznünk pártunk munkájáról és Gottwald elvtársról, aki a győzel­mes februári eseményekhez vezetett bennünket. Csak meg kell néznünk vá­rosunkat, meg a járás falvait, akkor fogalmat kapunk arról, milyen válto­záson ment keresztül az egész járás tíz esztendő alatt. És valóban, az utas, aki ma Érsek­újvárba érkezik, amint átlépi az állo­más küszöbét, máris látja, hogy a bombatölcsérek helyén szép, nagyki­terjedésű park körvonalai bontakoz­nak ki. Hasonló parkok másutt is lé­tesülnek a dolgozók kezdeményezése révén, akiknek lelkesedése különösen most, a tizedik évfordulón nem ismer határt. így például a Elektrosvit dol­gozói elvállalták az állomás előtti park rendbehozását, amelynek területe húsz­ezer négyzetmétert tesz ki. A fürdő körüli park munkálatait viszont a já­rási építkezési vállalat dolgozói vállal­ták el. E kezdeményezések megszer­vezésében nagy szerepe van a helyi és a járási nemzeti bizottságnak. Benn a városban a romok helyén u-j utcák épültek hatalmas bérházakkal. A legszebb ezek közül a Béke-ház es az új községháza. Csupán 1953 óta 134 két-háromšzobás új lakás épült fel. Ezenkívül most van épülőben további 42 hasonló lakás. Állvány állványt kö­vet és a város szívében a tér egyre korszerűbb épületekkel szépül. E tíz év alatt öt artézikutat fúrattak és ter­ven felül brigádmunkával 6 kilométe­res utat építettek Érsekújvár dolgo­zói. A város az Elektrosvitben új üze­met kapott, amely kétszer nyerte el a kormány vörös zászlaját. Tekintettel a járás mezőgazdasági jellegére, egy tejfeldolgozó üzem is épült, amely na­ponta húszezer liter tejet dolgoz fel. A Trepa-lengyárat ugvancsak kibőví­tették. Ezenkívül gépállomás is léte­sült, amelynek brigádjai és javítómű­helyei behálózzák az egész járást. Nincs az a község a járásban, ahol ne alakult volna meg a szövetkezet. Minden községben legalább négy-öt közös istállót, sertéshizlaldát, vagy do­hányszárítót építettek. Az új családi házak száma a járás községeiben 1949 óta túlhaladja az ez­ret. A város és falu szépítési verseny nemcsak a járás székhelyén, hanem valamennyi községben teljes lendület­tel folyik. A JNB mindért község szá­mára szépítési tervet dolgozott ki, amely különösen a parkosítást tartot­ta szem előtt. A járás nemzeti vállala­tainak technikusai magukra vállalták, hogy a fásítás munkálatait minden fa­luban ellenőrzik és irányítják. A munkásosztály segítségét a járás EFSZ-einek hatalmas fejlődése bizo­nyítja. A tizenhét EFSZ közül nyolc szövetkezet az elmúlt év végén 4 022 000 korona jutalékot fizetett ki tagjainak a ledolgozott munkaegysé­gek után. A falvak a felszabadulás ti­zedik évfordulója tiszteletére közel ezer mázsa hús, 90 000 liter tej és 100 000-nél több tojás terven felüli badását vállalták. Amikor Érsekújvár dolgozói ma a felszabadulás tizedik évfordulóját ün­neplik, síkraszállnak hazánk és felsza­badítónk, a nagy Szovjetunió célkitű­zéseinek megvalósításáért, a tartós bé­ke megőrzéséért. Szabó Béla A két csapat a következő felállítás- ban lépett pályára: csehszlovák után- pótlás: Zejdlík — Felszeghy, Ber.ko, Mráz — Vengloš, Nedvídek — Gajdoš, Sedléček, Buberník, Pospíchal, (Bálá- zik), Molnár. Ausztria utánpótlás: Cer­ny (Gratner) — Chaloupetzky, Fritsch, Hausler — Svoboda, Puschingg — (Sa­betzer) — Katteneger, Howanitz, Wolf, Sokol, Gerdenitz (Hof). Mindkét csapat idegesen kezdi a já­tékot. Az osztrákok meglepetésszerűen szerzik meg a vezetést. Mráz szabály­talankodik Sokollal, mire a játékveze­tő szabadrúgást ítél. Játékosaink rossz falat állnak, úgyhogy a kapus nem lát és így Sokol 18 méteres lövése a há­lóban köt ki. 1:0. A játék további ré­szében állandó csehszlovák fölény ala­kul ki, de a csatárok nem tudnak ér­vényesülni a kemény osztrák védelem­mel szemben. A 34. perctől kezdve csatársorunk a következő felállításban Külf öldi hírek AZ 1955. ÉVI KAJAK SZLALOM­VILÁGBAJNOKSÁGOT július 28-a és 31-e között rendezik még a jugoszlá­viai Ljubljanában. A BUKARESTBEN június 15-e és 26-a között sorra kerülő röplabda Európa-bajnokságra eddig 15 férfi és 9 női csapat nevezett. Férfiak: Albá­nia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh­szlovákia, Finnország, Franciaország, Izrael, Jugoszlávia, Lengyelország, Li­banon, Magyarország, Olaszország, Románia, Szovjetunió. Nők: Albánia, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország, Magyaror­szág, Románia, Szovjetunió. A BOLGÁR szakszervezeti férfi tor­nászválogatott a Német Demokratikus Köztársaságban az ottani szakszer­vezeti válogatott ellen 331,90 : 327,15 arányú győzelmet aratott. Az egyéni versenyt a bolgár Koev nyerte. A KÖZTÁRSASÁGI BAJNOKSÁG során két mérkőzést bonyolítottak le. Prágában az ÜDA Praha 4:0-ra győ­zött az Iskra Liberec ellen, ugyancsak Prágában a Dynamo Praha döntetle­nül játszott a Tatran Prešovval (1:1). játszik: Balážik, Gajdoš, Buberník, Sedláček, Molnár. Az osztrákok is ki­cserélik sérült kapusukat és helyébe Gartner áll be. A 38. percben. Sedlá ček lő a kapura, de Gartner kiöklözi és Molnár védhetetlenül a hálóba küldi a labdát. 1:1. Egy perccel később Ned­vídek révén megszerezzük a vezetést. Az első félidő utolsó perceiben az osztrákok újabb szabadrúgáshoz jut­nak, amit Sokol érvényesít 2:2. A második félidőben utánpőt'ási együttesünk nem tudja kihasználni a mezőnyben kiharcolt fölényét és így meg kell elégednie az eldöntetlen­nel. Az utánpótlás együttesében szép já­téket nyújtott a Felszeghy—Benko —Mráz hármas, mely a legtöbb ve­szélyes helyzetet teremtette az osztrák kapu előtt. Az osztrákoknál jó volt Svoboda, Sokol és sérüléséig jól védett Cerny. és eredmények A LENINGRÁDI téli stadionban ren­dezett atlétikai versenyen néhány jó eredmény született. Ignatyev 10,7 mp­cel nyerte a 100 m-es futást. Zibina 15 m 45 cm-t ért el a női súlylökés­ben- Vinogradova 584 cm-t ugrott tá­volba. Kovaijova 12,3 mp-cel győzött a 100 m-es női futásban. LENGYELORSZÁGBAN megkezdő­dött a labdarúgó-bajnokság: CWKS— Keolejarz Poznan 0:0, Gwardia Byd­goszcz—Ur*ia Chorzow 0:0, Po-onia Bytom—Budovlani Gdansk 1:0, Stal Sosinoviec—Gornfk Radlin 4:0, Wlófc­niarz Lodz—Gwardia Krakó 1:0, Wlókniarz Krako—Gwardia Varsó 2:0. MÁR TIZENÖT ország küldte el név szerinti nevezését a Budapesten megrendezésre kerülő ifjúsági vívó­világbajnokságra. A franciák nevezési listájáról hiányzik a tavalyi tőrbaj­nok, Closset neve. Ugyanis már be­töltötte a 21. életévét és így nem rajtolhat e bajnokságban.

Next

/
Thumbnails
Contents