Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-27 / 74. szám, vasárnap

I 1955. március 27. UISZO A tanítók napján Komenskýról Március 28 -Ón először ünnepeljük országszerte a tanítók napját. Ez a tény újabb bizonyítéka annak, hogy népi demokratikus államunkban megbecsülik a tanítót; munkájának nagy jelentőséget tulajdonítanak. A tanító nemes feladata az új nemzedék nevelése, amely még csak most készül az életre. Az ő fontos feladata, hogy gyermekeinkből sokoldalúan képzett, művelt, munkaszerető embereket neveljen, s vágyat ébresszen bennük az iránt, hogy társadalmunk tevékeny, hasznos tagjaivá váljanak. Megtanítja őket dolgozóink tiszteletére, akik anyagi alapot teremtettek nekik, s lehetővé tették, hogy egyre jobb körülmények között éljenek és művelődhessenek. Tudjuk, hogy a tanító feladata nem könnyű. Lelkiismeretes és önfeláldozó munkát kell végoznie, hogy a kis elsőosztályos emberpalántából öntudatos, hazáját szerető embert neveljen; Az elmúlt rendszerekben nem sokra becsülték a tanítót és munkáját, nem tudták kellőképpen értékelni. Az uralkodó osztálynak szüksége volt ugyan a tanítók munkájára, de őket csak úgy kezelték, mint fizetett alkalmazottakat, maguknál alacsonyabbrendü embereket. Ugyanez a helyzete ma is a nyugati/ államokban élő tanítónak. Sehol a világon nem tisztelik és nem szeretik úgy a pedagógusokat, mint a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban. A Szovjetunióban külön törvényt hoztak a pedagógusok jogainak biztosítására. Megkönnyítik munkájukat, gondoskodnak szociális viszonyaik rendezettségéről, egészségük védelméről s megadják nekik a továbbképzés minden lehetőségét. A legjobb tanítókat érdemrenddel tüntetik ki. így a nevelő, aki állandóan érzi a párt és a nép segítségét, megbecsülését, arra törekszik, hogy minél jobb módszerrel, minél lelkiismeretesebben végezze munkáját és valóban sokoldalúan képzett embereket adjon annak a hazának, amelyik először becsülte meg így a tanítót. Nálunk, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban szintén nagyra becsülik a tanítókat és minden módon megkönnyítik munkájukat Államunk biztosítja politikai és szakmai tudásuk rendszeres fejlesztését. Az alacsonyabb fokon a tanítók, munkájuk mellett magosabb fokra is szerezhetnek képesítést. Mivel ifjúságunk nevelése a tanítók kezében van, államunk minden eszközzel biztosítja a tanító tekintélyét, hogy felelősségteljes munkáját miné! eredményesebben végezhesse. Nem véletlen dolog az sem, hogy éppen március 28-án ünnepeljük a tanítók napját. 1592 március 28-án született Ján Ämoš Komenský, a nagy cseh pedagógus. E napon tehát nemcsak a tanítók napjának jelentőségéről kell megemlékeznünk, hanem Ján Ämoš Komenský életéről, világviszonylatban is nagy jelentőségű műveiről is. Komenský, a pedagógiai tudományok megteremtője, már a maga korában olyan pedagógiai rendszert alkotott, mely annyi idő elmúltával is helytálló. Háromszáz évvel ezelőtt lefektetett pedagógiai rendszerének nagyrészét még ma is alkalmazzuk az Iskolai 'életben. Apja a cseh testvérek közösségébe tartózó molnár volt. Ez a közösség egyike volt a kor szektáinak, amelyek demokratikus alapokon, a katolikus egyház és a nemesség ellen foglaltak állást. Bár Komenský ragyogó tehetsége már kisgyermek korában megmutatkozott, az elemi iskola elvégzése után szülei elvesztése miatt egy ideig nem tanulhatott. Tizenhatéves korában került ismét iskolába. A cseh testvérek közösségének tagjai adták össze a tanulmányai folytatásához szükséges pénzt. A herborni teológiára járt, majd a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Kora ifjúságától kezdvt foglalkoztatta az a gondolat, hogy miért nem tanulhat mindenki, jobbágy és paraszt, akinek tehetsége van. „Nem szabad a tudományt a tudósoknak szánt könyvekbe rejteni, hanem mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni a tudást" — írja egyik könyvében. Egy enciklopédiát tervezett, melyet anyanyelvén írt volna meg, hogy a latin nyelven nem tudó egyszerű emberek is megismerkedhessenek a tudományok különféle ágaival. Ebben azonban az üldöztetések megakadályozták. Tanulmányai befejezése után visszatért Csehországba és a cseh testvérek papja, valamint iskolavezetője lett. Az üldözések alatt azonban elvesztette családját, számos munkája megsemmisült és el kellett hagynia hazáját is. Közösségével együtt Lengyelországban telepedett le. Működésével és műveivel az egész világ megismerkedett. Az angol parlament meghívására Londonba utazott, majd a svéd kormány megbízásából tankönyveket szerkesztett. Mint Lorántffy Zsuzsánna pártfogol t jj, egy ideig Magyarországon, a sárospataki főiskolán működött. Itt írta: „Orbis sensualium pictus" („A látható világ képekben") című művét. Mint a könyv címe is mutatja, a környező világot képekben, ábrákban mutatja be. Ez volt az első olvasókönyv, amely képeket is tartalmazott. Komenský volt az első pedagógus, aki felvetette a szemléltetés elvét. „Tanulni úgy kell — mondja —, hogy magukat a tárgyakat tanulmányozzuk, ne pedig azokat a megfigyeléseket, amit idegenek szereztek róluk.". Hangsúlyozza, hogy a megfigyelés annál alaposabb, minél több érzékszerv útján történik. Az üldöztetések alatt is állandóan dolgozott. 1556-ban Hamburgba menekült, majd Amsterdamban telepedett le. Végtelenül szerette hazáját, soha nem szűnt meg harcolni nemzete függetlenségéért. Német rabság alatt nyögő népét a cseh nyelv szeretetére és ápolására nevelte. Népdalokat és cseh közmondásokat gyűjtött, Emellett számtalan megbízást is elfogadott, hogy a népoktatást különféle országokban megszervezze. A pedagógia ügyének fáradhatatlan harcosa volt, példát mutatott, hogyan kell a pedagógiai tapasztalatokat közkinccsé tenni. Ha nézzük, milyen volt a tanítási és a nevelési rendszer Komenský fellépéséig, látjuk, hogy a nevelést kizárólag az egyház és a papok, a feudalizmus hűséges kiszolgálói végezték. A tudományt és az iskolát az egyház és az uralkodó osztály érdekeinek vetették alá. A feudalizmus világi nevelése, az úgynevezett „lovagi nevelés" csupán testi, azaz katonai jellegű volt. Mind az egyházi, mind a világi nevelésben természetesen csupán az uralkodó osztály gyermekei részesültek. A tanítás latin nyelven folyt, kevés grammatika, retorika és csillagászat mellett vallásos könyvek bemagoltatásából állott. Az iskolákban bottal tartottak fegyelmet. Azok a gyermekek voltak a legjobb tanulók, akik minél többet be tudtak magolni. Hogy az így megtanult dolgokat a gyakorlatban fel tudták-e haszáini, azzal nem sokat törődtek. Komenský a pedagógia történetébe forradalmi változásokat hozott. Állást foglalt a skolasztikus iskolával szemben és egész életében harcolt ennek a kátyúba jutott iskolarendszernek a megreformálásáért és a nevelés helyes útra való irányításáért. Altalános, kötelező oktatást kívánt egységes iskolában, melyben a gyermekek rendi, vagyoni és nembeli különbség nélkül részesülnek anyanyelvükön való oktatásban. Nagy súlyt helyezett az általános oktatásra. „Nemcsak a gazdagok és előkelők gyermekeit kell iskolába küldeni, hanem valamenynyit egyaránt: nemeseket és nem nemeseket, gazdagokat és szegényeket, fiúkat és lányokat, nagy- és kisvárosokban, faivakban és szálláso kon." Követeli a nők oktatását, és ő volt az első pedagógus, aki nemcsak felvetette az iskoláskor előtti nevelés gondolatát; hanem rész. letesen ki is fejtette. Szerinte azonban az is-* koláskor előtti nevelés a cáalád feladata lett volna, nem a társadalomé. Az elemi iskolát azonban minden gyermeknek el kell végeznie. „Minden gyermekből embert lehet faragni" — írja a „Didactica magna" („Nagy oktatástan") című könyvében. — Nincs olyan érdes deszka, amelyre ne lehetne írni és nincs olyan homályos tükör, amely az előtte álló alakot, legalább valamennyire vissza ne tükrözné." A nevelés erejébe vetett mélységes hite tükröződik abban is, hogy megrója az olyan pedagógust, aki azt állítja, hogy vannak olyan övet mekek, akik nem akarnak tanulni H"1"«'-en mutat rá arra, hogy a gyermekekben Hő tanulás iránti ellenszenvnek sok esetben m?guk a tanítók az okai. A hét szabad művészet tárgyai közé (grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztronómia, muzsika) természettudományi jellegű és más tárgyakat is beiktat: a fizikát, történelmet, valamint egy modern nyelvet és az anyanyelvet. Megszervezte az iskolai munkát is. Az órákat délelőttre tette, s az alsóbbfokú iskolákban az első két órát az értelem és az emlékezet fejlesztésére fordította, a másik két órát pedig a kéz és hang gyakorlására: kézimunkára és éneklésre. Az elemi iskolának ez a napirendje lényegében még ma is megvan. Tőle származik az iskolaév, a vakáció és a közös iskolai munka gondolata is. Megkövetelte, hogy a tanulók ne tetszés szerinti időben, hanem egyszerre iratkozzanak be az iskolába a tanév elején és a tanév befejeztéig látogassák az iskolát. Iskoláiban fegyelmet tart, de nem nádpálcával, hanem azzai, hogy leköti a tanulók figyelmét és állandóan ellenőrzi tudásukat. Fontosnak tartja, hogy minden osztály számára állítsanak össze tankönyvet. Megírta a „Janua linguarum reserata" („A nyelvek kitárt aranykapuja") című művét, amelyet 150 éven át használtak nyelvtankönyvként. Minden , országban Komenský útmutatásai szerint kezdték szervezni a haladó iskolákat Tankönyveit számos nyelvre lefordították, többek között arabra és törökre is. Ezek mintájára dolgozták aztán ki a többi tankönyvet is. Nekünk különösen sokat adott Komen- ský. Haladó jellegű iskolarendszerünk kiépítésével nagyrészt az ő haladó gondolatait, elveit valósítjuk meg. Éppen ezért 300 évvel ezelőtt a tanítókhoz intézett szavait fogadja meg minden tanító ma, 1955-ben is a tanítók napján' Szeresse végtelenül munkáját, érezzen atyailag tanítványaival, s ragadja magával jó példaadással tanítványait. Hivatását tartsa leg szebbnek , „olyan kitüntetésnek, amihez fogható nincs még egy a nap alatt." Jakab Hona Szeretni embertársainkat - ez a legfontosabb A lépcsőkön virgonc fiúcskák, copfos kislányok nyargalásznak fel s alá. Kitörő jókedvükkel felverik az érsekújvári magyar tannyelvű tizenegyéves iskola emeletes épületének csendjét. A folyosókon komoly arcú fiúk, lányok, a felsiőbb osztályok diákjai sétálnak könyvvel a kezükben. A szünetet felhasználva át ismétlik a soronkövetkezö „nehéz" óra anyagát. Aztán felharsan a csengő éles hangja, pillanatra meghatványozódik a zaj, erősödik a lábdobogás, aztán mély csend üli meg az épületet. A tanulók, kicsik, nagyok eltűnnek az osztályok becsukódó ajtai mögött és egy percen belül feszülten figyelő szempárok néznek a katedrára lépő tanító felé. A csengő hangjára szélesre tárul az „Igazgató" felírással elláfott szoba ajtaja. Szálfaegyenes, őszülő férfi lépett ki rajta. Megjelenésére illemtudóvá vált a legrakoncátlanabb hétéves fiúcska is, aki az imént még osztálytársa kabátjába csimpaszkodva csörtetett felfelé a lépcsőn. A magas férfi, Bánó Ernő meleg tekintettel néz a gyermekseregre. Ilyen elnéző, jóságos arckifejezéssel csak az tud nézni a sokszor pajkos emberpalántákra, aki a közöttük eltöltött hosszú évek alatt szíve egész melegével megszerette hivatását, az egyik legszebb életpályát, a pedagógusét, akire a haza, a szülök a fejlődő új nemzedék testének és lelkének formálását, nevelését bízták. /V eavvenkét év nagyon hosszú idő egy ember életében. Ennyi idő múlt el attbl a naptól — Bánó Ernő életében a legjelentősebb naptól kezdve, amikor huszonötéves fejjel először lépett a diákok kíváncsi tekintetének kereszttüzében a katedrára. Már az első napokban örökre elkötelezte magát a tanítói hivatásnak. Megtalálta élete célját, azt a teret, ame lyen működve legtöbbet tehet a társadalom érdekében. Ere detileg gépészmérnöknek ké szült. Műegyetemen tanult két évig. Gyermekkorától kezdve szerelmese volt minden gépnek. Az anyagi gondok azonban arra kényszerítették, hogy átiratkozzon a tudományegyetemre, ahol több szabad ideje jutott a megélhetéshez szükséges pénz előteremtésére. A gépekért való rajongását itt sem tagadta meg. A fizikát és a matematikát, a gépekkel oly szoros kapcsolatban lévő tantárgyakat választotta. Még ma is abban leli legnagyobb örömét, ha szétszedhet és újra összerakhat valamilyen gépet. — Amikor tanítani kezdtem, akkor jöttem rá. milyen varázsa van az emberi lélek f or málásának — mondja. — Min dig szerettem a gyerekeket. Jó pedagógus pedig csak az lehet, aki szereti a gyermekeket, helyesebben mondva szereti az embereket — teszi hozzá mély meggyőződéssel. Fiatalos mozgású, energikus ember, Hatvanhét éves, de külseje után ítélve nem néz ki többnek ötvennél. Mint embernek, a gyermekek iránti szeretetén kívül talán legjellemzőbb vonása munkaszeretete, kötelességtudása. Azok közé tartozik, akik ünnepnapon úgy érzik, mintha elfelejtettek volna valamit, mintha környezetükből hiányzana egy fontos dolog. Ez a magyarázata annak, hogy rendszerint vasárnapra is talál magának elfoglaltságot, aminek elvégzéséhez legjobb az otthoni nyugodt légkör. Az iskola munkájának irányítása nagy energiát követel. Reggeltől estig minden percét lefoglalják munkakörének teendői, a nagy intézet ezernyi felmerülő kérdésének megoldása. Ezer tanuló látogatja a 26 osztályt. Harminctagú pedagógus-testület munkáját vezeti. Gazdasági ügyek, adminisztratív dolgok elintézése hárul rá. Napi munkája legszebb óráinak tartja azokat, amelyeken aktív tanító lehet. Ilyenkor teljesen átadhatja magát hivatásának, v tanításnak. A tudasta szomjazó gyermekarcok feledtetik vele az intézet irányításának ezer gondját. Bánó Ernő minden szavából, tettéből sok évtizedes tapasztalata beszél. Ujjai az asztalon heverő sárgakeretes szemüvegével játszadoznak, gondolatait matematikustól megszokott szabatossággal, rendszerességgel, önti mondatokba. — Népi demokratikus rendszerünk hallatlan bőkezűséget tanúsít az iskolaügy fejlesztése iránt. Abban az időben, amikor tanítani kezdtem, egy iskola létesítése országos jelentőségű esemény számba ment. Most azt mondhatjuk, hogy gombamódra szaporodnak az iskolák. A kapitalista rendszerben a tanítók' képzése nem okozott a kormánynak gondot. Akkor ez magánügy volt. Rendszerünkben ez a kérdés közüggyé vált. A kormány gondoskodása nagyon mélyreható ezen a téren. Minden segítséget megad nemcsak az új Janitok képzéséhez, hanem a tanítók továbbképzéséhez is. Intézetünk tantestületének féle is tovább tanul. Ők hetenként háromszor csak „rövid napokat" dolgoznak. Az íróasztal egyik fiókjából hatalmas borítékot vesz elő. A borítékban pénzkötegek vannak. Több tízezer korona: — Ez a rengeteg pénz egy havi ösztöndija intézetünk felsőbb évfolyamai tanulóinak. Közülük sokan háromszázötven koronát is kapnak havonként. Én annakidején jeles tanuló voltam, mégsem kaptam soha egyetlen fillér ösztöndíjat sem De az ösztöndíj csak egy része a tanúlók támogatásának. Intézetünkben is, mint minden nagyobb iskolában internátus és konyha van berendezve, ahol több száz diák étkezik elenyészően csekély áron. Az étkezés költségeinek nagyobb részét szintén az állam fedezi. Ezenkívül ingyenes kirándulásokat szervezünk. — Bizony, a mi gyermekeink nem is tudják, milyen nagy urak — mondja mosolyogva. — Régen a szegényebb sorsú szülök egyik legnagyobb gondja gyermekeik iskolázása volt. Magasabb iskolákra csak kevesen jutottak közülük. Internátusi bennlakás, a drága menza megfizetése megoldhatatlan kérdés volt számukra. Szocialista rendszerünk egyik legnagyobb jelentőségű vívmánya, hogy mindenki- számára lehetővé teszi a magasabb képzettség megszeri zését — mondja a mély meggyőződés hangján. Mü tart a pedagógus legfontosabb feladatának? — A pedagógus minden feladata nagyon fontos. Mély ismereteket kell nyújtania minden tantárgyban. A tanulók jelentős része főiskolára megy, mások '•különböző életpályákra. Elsőrendű feladatunk tehát, hogy a főiskolai tanulásra és az életre a legalaposabban előkészítsük a fiatalokat. Nem elég azonban az igyekezet a tudás átadására. Fel kell ébreszteni a gyermekekben az érdeklődést, a tanulás utáni vágyat. Itt érvényesül legjobban a tanító egyénisége. — Ifjúságunk nevelésében minden alkalmat fel kell használnunk arra — folytatja — hogy politikailag öntudatos fiatalok kerüljenek ki az iskola padjaiból. A tantárgyakat öszszefüggésükben a jelenségeket fejlődésükben kell magyarázni. Valamennyi tantárgynál bő alkalom nyílik arra, hogy összekapcsoljuk a marxizmus-leninizmus tételeivel. Ifjúságunk eszmei nevelésében a pedagógusok legfontosabb segítőtársának kell lennie minden intézetben a CSISZ- és a pionírszervezetnek. E szervezetekkel karöltve kell dolgozni. Eddigi tapasztalataim alapján nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy sokkal jobban ki kell építeni az iskolának a szülői házzal való szoros kapcsolatát. Ez így egy mondat csupán, de ebben a mondatban roppant gazdag program van. Sok mindenről beszélt még Bánó elvtárs. A köztulajdon megbecsülésére váló nevelés szerepéről, hogy a gyermek úgy óvja a köztulajdont, mint saját ünneplőruháját. A tantestület azon törekvéséről, hogy udvarias, készséges, tisztességtudót becsületes fiatalokat neveljen. Legnyomatékosabban azonban a szocialista hazafiságra való nevelés fontosságát hangsúlyozta. A magyar ifjúságnak szeretnie és tökéletesen megismernie kell anyanyelvét, becsülnie kell a magyar nép haladó hagyományait, kultúráját, népművészetét- Emellett forró szeretetre kell nevelni őket hazánk, a Csehszlovák Köztársaság és minden itt élő nép iránt: hiszen ez a haza otthonunk, amelyet minden népével együtt közös erővel, vállvetve kell építeni, virágzóvá tenni. — A haza, a munkásosztály és a kommunista párt iránti Szeretetre nevelni az ifjúságot, minden pedagógus legfőbb célja kell hogy legyen — mondja Bánó elvtárs. Több mint négy évtizedes munkája nyomán szeretet és megbecsülés övezi az idős pedagógust. Szeretik diákjai, szeretik pedagógustársai, akik bőséges tapasztalataiból sokat merítenek. Milyen módszertani tapasztalatokat hangsúlyoz leggyakrabban kartársai előtt Bánó elvtárs? Néhányat felsorolunk közülük. Tökéletesen Kt^ ismerni az előadott tantárgyat, a tanítónak uralkodni kell a tananyag felett. Ha hosszú gyakorlat van mögötte, akkor is gondosan elő kell készülnie minden órára. Ez elkerülhetetlen ahhoz, hogy az óra tervszerű legyen. Az osztályban a tanítónak meleg családi léskört kell kialakítania. — A tanítónak egy kicsit színésznek is kell lennie — mondja gyakran Bánó elvtárs. — Soha ne bocsátkozzék jóslatokba a tanulás eredményeit illetően, nehogy ezzel előre elkedvetlenítsen valamelyik tanulót. A diákok megfigyelik és példaképnek veszik a tanítót. Ezért nagyon fontos az is, hogy külseje gondozott legyen. Természetesen nem arra gondol Bánó elvtárs, hogy a tanító piperkőccé váljon. De öltözéke legyen mindig példás rendben és modorával, viselkedésével legyen példaképe az ifjúságnak. B ánó elvtárs hosszú pedagógiai működésének mi a legnagyobb jutalma? A nvjgoevdiilés és a szeretet. A gyermekek és a felnőttek viszontszeretik azt, aki szereti őket. Az utcán sétálva melegséggel telik meg az idős pedagógus azive, amikor régi tanítványai — ma már felnőtt emberek — mosolygó arccal, szeretettel üdvözlik. GÁL LÁSZLÓ \