Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-20 / 68. szám, vasárnap

1935. március 20. UJSZ0 3 A Biztonsági Tanács Egyiptom panaszát tárgyalta A Biztonsági Tanács március 17-én folytatta az egyiptomiaknak az izraeli fegyveres eröfc ellen beadott panasza tárgyalását. Az egyiptomi panasz arra vonatkozik, hogy az izraeli fegyveres erők 1955. február 28-án Ghazy közelében az Egyiptom által ellenőrzött területen támadást intéztek. A tárgysorozaton szerepel Izrae'nek Egyiptom elleni panasza is. Az ülésen elsőnek A. A. Szobolev, a Szovjetunió képviselője beszélt. Kifejtette a szovjet .küldöttség álláspontját a Biztonsági Tanácsnak az egyiptomi küldött által előterjesztett panaszával szemben. „Az incidens ténye és körülményei azt bizonyítják — mondotta a szovjet küldött —, hogy Izrael-i fegyveres erők 1955. február 23-án Gházy körzetében támadást intéztek az egyiptomi fegyveres erők ellen, aminek az egyiptomi katonák körében sok áldozata volt. A Ghazy körzetében lejátszódott incidens körülményei azt mutatják, hogy incidensért a felelősség Izraelt terheli. Nyilvánvaló. hogy az izraeli fegyveres erők ezeri akciói az ENSZ alapokmányának Az USA nyugtalan az ázsiai és afrikai i országok közeledő konferenciája miatt Minél jobban közeledik az ázsiai és afrikai országok konferenciája, annál inkább kitűnik az amerikai újságok híreiből, hogy az USA uralkodó körei aggódnak, ez a konferencia leleplezi majd az USA imperialista céljait. Érdekes ebből a szempontból a „Post Dispatch" című lap cikke. A cikk írója megemlíti, hogy „az USA-ban szívesebben látnák, ha az ázsiai és afrikai országok konferenciáját egyáltalán nem tartanák meg." Mivel az USA nem tudja megakadályozni a konferencia összehívását, azt kívánja néhány Közel-Keleten és DélkeletÁzsiában levő csatlósától, hogy a konferenciát az USA érdekeinek megfelelővé változtassa. komoly megsértését jelentik és fokozzák a feszültséget a világ e táján, amire a Biztonsági Tanács figyelmét fel kell hívni. A szovjet küldöttség egyben fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy lehetetlen, figyelmen kívül hagyni a világ e részén uralkodó feszült helyzet azon okait, amelyeket az izraeli küldött terjesztett elő. A tények bebizonyították, hogy ez a feszültség némely állam politikájának eredménye, amelynek célja nem a Közel- és Közép-Kelet országai közötti béke és barátságos kapcsolatok megszilárdítása, hanem katonai tömbek öiíszetákoüsa, amely okvetlenül veszélyezteti a világ e részében az országok nemzeti függetlenségét és biztonságát." Szobolev a szovjet delegáció nevében részvétét fejezte ki az egyiptomi népnek ama áldozatok fölött, melyeket Egyiptom a Ghazy körzetében lejátszódott incidensnél szenvedett. A Szovjetunió küldötte beszéde bevezető részében kijelentette, hogy fenntartja magának azt a jogot, hogy az egyiptomi panaszhoz hozzászóljon, ha áttanulmányozza az ENSZ palesztinai megfigyelő bizottság főnökének jelentését és meghallgatja az egyiptomi, valamint az izraeli küldött beszédét. Ezután Burns tábornok, az ENSZ palesztinai megfigyelő bizottságának főnöke beszélt. Bejelentette, hogy az izraeli hadsereg egységei, amint az megállapítást nyert, 1955. február 28-án éjjel megsértették a fegyverszünet által megállapított demarkációs vonalat, behatoltak az Egyiptom által ellenőrzött területre és megtámadták az egyiptomi katonai tábort, valamint a kikötő körzetének vízszolgáltató állomását. Az izraeli katonák másik csoportja megsértette Ghazytól délkeletre a demarkációs vonalat és csellel megtámadta azokat a segélycsapatokat, amelyeket az egyiptomi helyőrség megerősítésére küldött az egyiptomi Jjadvezetőség. A támadásnál az egyiptomiak vesztesége 38 halott és 31 sebesült volt. Burns tábornok ezt az incidenst a fegyverszüneti szerződés megszegésének tekinti. Kijelentette, hogy az incidens jellege, terjedelme és az okozott kár mértéke szerint ez volt a fegyverszüneti szerződés aláírása óta a két fél között a legkomolyabb összetűzés. Burns tábornok beszédének jelentős részét a fegyverszüneti szerződés mindkét részről történt megszegése korábbi eseteinek szentelte. Ezáltal azt a benyomást keltette, mintha a Ghazy körzetében lejátszódott incidens tárgyalását a fegyverszüneti szerződés megszegésének általános vitájával akarta volna pótolni. Ezután Omar Laufti, az egyiptomi küldött beszélt. Kitért a Ghazy körzetében lejátszódott fegyveres összetűzés további részleteire és az izraeli hadsereg ' egységeinek támadását az Egyiptom által ellenőrzött terület ellen agressziónak minősítette. / Az izeraeli küldött bejelentette, hogy a jövő gyűlésen felszólal. Ezután az ülést befejezték; az elnök bejelentette, hogy a Biztonsági Tanács legközelebbi ülésének dátumát később közli. A szövetségi tanács a német nép akarata ellenére ratifikálta a párizsi egyezményeket . Március 18-án, pénteken ülést tartott Bonnban a szövetségi tanács (a nyugatnémet parlament felsőháza), amely a német nép világosan kifejezésre juttatott akarata ellenére jóváhagyta a párizsi katonai egyezményeket. Ezeket a parlament alsóháza február 27-én ratifikálta. Nvilvánosságra hozták az USA-ban a jaltai konferencia „okiratait" A három nagyhatalom — a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia 1945 februárjában Jaltában megtartott konferenciájának úgynevezett „okiratait" több mint 800' oldalas terjedelemben az USA állami départementje nyilvánosságra hozta. A jaltai konferencián Winston Churchill, Franklin D. Roosevelt, J. V. Sztálin vettek részt a három nagyhatalom képviseletében, s jelen voltak a külügyminiszterek is, A. Eden, E. Stettinius és V. M. Molotov, valamint a tanácsadók. Az „United Press" sajtóügynökség szerint a nyilvánosságra hozott „okiratok" tulajdonképpen csak különféle feljegyzéseket, ajánlatokat és javaslatokat tartalmaznak, amelyeket a jaltai konferencián előterjesztettek, valamint memorandumokat, amelyeket erről a konferenciáról később írtak meg és az egyes beszélgetésekről szóló megjegyzéseket. A három nagyhatalom képviselője közötti fontos véleménycsere egyetlen okmánya lényegében csak azokat a megjegyzéseket tartalmazza, amelyeket később valamelyik fo/dító, vagy titkár lejegyzett. Az ügynökség hivatkozik az USA hivatalos köreire és megjegyzi, hogy „az összes okmányokat nem hozták nyilvánosságra," A newyorki politikai körök véleménye szerint a jaltai konferencia úgynevezett „okmányai" nyilvánosságra hozatalában elsősorban a köztársasági pártnak a demokrata párt elleni harca nyilvánul meg és az a kísérlet, hogy az elhunyt Roosevelt elnök személyét „lejárassák". Az „okiratok" közlését az állami département külügyi politikája toyábbi komoly lépésének tekintik. Feltűnő a Fehér Ház máricus 17-i nyilatkozata, amelyben az Associated Press közlése szerint hangsúlyozzák, hogy „Eisenhower elnök nem tanulmányozta át a jaltai konferencia okmányait" és hogy az állami département egyedül határozta el közlésüket anélkül, hogy az elnökkel tanácskozott volna erről. • * * Úgyszólván az összes brit lapok élesen elítélik az állami départementet a jaltai „okiratok" közléséért, mivel ebben a cselekedetben bizonyítékát látják annak, hogy az amerikai külpolitika vezető tényezői Nyugat-Németország és Japán revansista körei felé tapogatóznak. A londoni lapok nézete szerint az okmányokat azért hozták nyilvánosságra, hogy diszkreditálják az elhúnyt Roosevelt elnököt és ezáltal a demokrata párt jelenlegi vezetőit is. A Reuter-ügynökség szerint Churchill brit miniszterelnök március 17én az alsóházban az USA állami départementjének „okiratai" kérdésében kijelentette; „ez természetesen csak amerikai verzió és semmi esetre sem a résztvevő hatalmak hivatalos anyaga." Churchill a továbbiakban megjegyezte, hogy a sajtóban leközölt idézetek futólagos olvasása közben is komoly hibákra bukkant. A párizsi lapok hangsúlyozzák az okmányok sértő jellegét Franciaországra nézve. Az „Echos" élesen bírálja Churchillt a jaltai konferencián elfoglalt „franciaellenes álláspontja miatt." A szövetségi tanács gyűlésén javaslatot terjesztettek elő, hogy a Saarkérdésröl szóló egyezményt, amely része a párizsi egyezményeknek, tárgyalják meg a két parlament vegyes bizottságában. „Ézt a javaslatot a párizsi egyezmények követőinek 21 szavazatával viszszautasitották a négy nyugatnémet országrész 17 szavazatával szemben". (Alsó-Szászország, Bajorország, Hessen és Bréma). Nyugat-Németország ratifikációja csak akkor tartható véglegesnek, ha azt Heus nyugatnémet köztársasági elnök aláírja. Hatojama a japán miniszterelnök Japánból érkezett hírek szerint Tokióban március 18-án megkezdődött a japán parlament ülése. Az ülés programján szerepel az új miniszterelnök megválasztása, az alsóház elnökének és alelnökének kijelölése, valamint a külpolitikai vita és az elkövetkezendő két hónapra vonatkozó költségvetés megtárgyalása. A március 18-i gyűlésen az alsóház leiro Hatojamát, a demokratapárt vezetőjét választotta meg miniszterelnökké. Hatojama 254 szavazatot kapott, Mosaburo Sudziki (a szocialistapárt jelöltje) 160 szavazatot. Adenauer lidércnyomást érez (Neues Deutschland.) A Szovjetunió Jegyzéke a francia kormányhoz A szovjet kormány az 1954, december 16-i jegyzékében rámutatott arra, hogy a francia kormány eljárása, amely megkötötte az úgynevezett párizsi egyezményeket, elvi ellentétben van azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Franciaország magára vállalt a Szovjetunió és a francia köztársaság között megkötött szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel. Louis Joxe, moszkvai francia nagykövet 1955. január 26-án V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének átadta a francia kormány válaszát V. M. Molotov a Szovjetunió külügyminisztere március 18-án Louis Joxe francia nagykövetnek átadta a szovjet kormánynak a francia-szovjet szerződésre vonatkozó új jegyzékét. A francia kormány január 26-i jegyzéke: „A francia nagykövetség a Szovjetunió külügyminisztériumának tiszteletét fejezi ki és tisztelettel közli: A szovjet kormány december 16-i jegyzékében informálta a francia kormányt arról a szándékról, hogy érvényteleníti a francia-szovjet szerződést, ha a Párizsban 1954. október 23-án aláírt egyezményeket ratifikálják. A francia kormány csak azt jelentheti ki, hogy nagyon csodálkozik ezen álláspont fölött. amely egyáltalán nem indokolt. A francia kormány mindig azon s nézeten volt, hogy a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés hivatva van lehetőve tenni azt, hogy megőrizzék azokat a kapcsolatokat, amelyek a két állam között a háború folyamán létesültek és hogy biztosítsák a két állam szoros együttműködését a béke megszilárdításában, és nem a francia kormánytól füagött, hogy ez az együttműködés nem fejlődött a kívánatos irányban sem Európában, sem a világ többi táján, sem pedig az ENSz kebelében. Közvetlen az 1944. december 10-i szerződés aláírása után a francia kormány sok esetben a Szovjetunió kezdeményezéséből eredő olyan helyzet előtt és olyan kész tények előtt találta megát, amelyek nem feleltek meg ezen szerződés szellemének és szövegének. Az a politika, amit a Szovjetunió kormánya az 1954. év után folytatott, =i valóságban Európa és Németország kettészakítására vezetett. Ez a szakadás, amit Németországra rákényszerítettek, veszélyes mértékben növekedett, amikor Kelet-Németországban az 1950-es évtől kezdve szárazföldi, tengeri és légi katonai erők létesültek. A francia kormány arra való törekvésében, hogy hü maradjon a múlthoz és a szerződéshez, amelynek célja, mint ahogyan azt a francia kormány elképzelte, megfelelt mind a két szerződő ország, mind egész Európa érdekeinek, soha sem akarta a szerződést problematikussá tenni. Annál inkább elszomorította az az álláspont, melyet a Szovjetunió kormánya elfoglalt. Az az elv, amely a párizsi egyezményeket áthatja, a valósagban egyáltalában nincs ellentétben azzal a gondolattal, amely a francia-szovjet szerződés alapját képezi. Ezek az egyezmények Nyugat-Európát hozzácsatolják az ENSz alapokmánya határozatainak megfelelő kollektív védelmi tömbhöz, magukba foglalják az ellenőrzés és kezességek korlátozásánsk rendszerét, amelyet a francia kormány nézete szerint az összes európai államokra nézve ki kellene bővíteni. Ezenkívül a szövetségi köztársaság kormánya kötelezte magát, hogy semmi esetben sem alkalmaz eröszakot; hogyha ezt a kötelezettséget megszegné, azzal bűnhődne, hogy megvonnának tőle mindennemű segítséget és mindennemű kezességet. A kötelezettségek megszegése az alapokmány hatáskörébe esne. A francia kormány sohasem vett részt olyan egyezményekben, amelyek közvetlen, vagy közvetve elősegítették az agressziót Európában és politikájának éppen ezen a szilárd elvén; sok példával bizonyított elvén alapszik mind a párizsi egyezmény, mind a francia-szovjet szerződés. A párizsi egyezmények nemcsak nem összeférhetetlenek az európai biztonság felépítésének szervezésével, hanem ellenkezőleg, ehhez hozzájárulnak. A francia kormány szilárdan elhatározta, hogy folytatja azokat a törekvéseket, amelyek az európai béke megszilárdítására irányulnak és hajlandó minden lehetőséget felhasználni, vagy minderi alkalmat megragadni, tárgyalások vagy konferencia létrejöttére azon problémák megoldása céljából, amelyek az utóbbi 10 évben felszínre kerültek. Bejelentette ezt az ENSz-nek 1954. november 22-i nyilatkozatában, amelynek összes tételei a francia kormányra nézve érvényben maradnak. " « Amennyiben a Szovjetunió kormánya mindenképpen megvalósítja azt a szándékát, amelyről 1954. december 16-i jegyzékében említést tesz, ezzel magára vállalja a teljes felelősséget a francia-szovjet szerződés felmondásáért. A francia kormány ismételten csak megerősítheti azt, hogy az ilyen gesztus nem járulhat hozzá a helyzet enyhüléséhez, ami minden népnek óhaja. Ami a francia kormányt illeti, továbbra is minden körülmények között hű marad e szerződés szelteméhez, mivel, hogy meg van győződve arról, hogy az a szövetség, amit Nyugat-Európában a népek között, ugyanezen eszmétől vezetve kiépítenek, hozzájárul az európai biztonság megszilárdításához és a békét szolgálja. Párizs, 1955. január 26." A szovjet kormány március 18-i jegyzéke: „A szovjet kormány a francia kormány 1955. január 26-i jegyzékével kapcsolatban szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: A január 26-i jegyzék azt bizonyítja, hogy a francia kormánynak szándékában van a párizsi egyezmények ratifikálására és megvalósítására törekedni. Ezzel magára vállalja a felelősséget Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének megvalósításáért és Nyugat-Németország bevonásáért az egyes nyugati hatalmak katonai tömbjébe, olyan csoportosulásba, mely a Szovjetunió és a többi békeszerető állam ellen irányul. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a francia kormány hivatkozása az úgynevezett „korlátozás, ellenőrzés és kezességek" rendszerére, amelyet Nyugat-Németországgal szemben állítanak

/ fel a nyugateurópai katonai unió létesítéséről szóló párizsi egyezmények, nem helyeselhető. Egy olyan ország sem amely a múltban a német militarizmus agressziója által szenvedett, bizakodhat abban, hogy ezek a papírkezességek bármeiy mértékben is valódi kezességet jelenthessenek az új német agresszió feltámasztásával szemben, ha felújítják a német militarizmúst, mint ahogy ezt megszabják a párizsi egyezmények. Erről nem íeledkezhet meg sem a szovjet, sem a francia nép, sem pedig Európa többi békeszerető népe. A szovjet kormány nem érthet egyet a francia kormány ama kijelentésével, hogy a párizsi egyezmények állítólag hozzájárulhatnak^ az európai biztonság megteremtéséhez. Ha a francia kormány valóban az európai biztonság megteremtésével törődne, nem volna oka visszautasítani a Szovjetunió javaslatát az európai kollektív biztonság rendszerének megszervezésére. A francia kormány azonban nem terjesztett elő semmiféle más javaslatot, sőt elutasította részvételét az e kérdésben összehívott összeurópai konferencián. A francia kormánynak nem volt semmi mondanivalója a' szovjet kormány 1954. december 16-i jegyzékében foglalt nyilatkozatához, amely rámutat arra, hogy a francia kormány jelenlegi politikája nemcsak, hogy nem felel meg Franciaországnak a franciaszovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésben foglalt kötelezettségeinek. hanem egyenesen a Szovjetunió és a többi európai békeszerető állam ellen irányul. A francia kormány a párizsi egyezmények ratifikálására törekedve maga is elősegíti a német militarizmus feltámasztását és a felfegyverzett Nyugat-Németország bevonását a nyugateurópai katonai unióba és az északatlanti tömbbe, ami múlhatatlanul az európai helyzet komoly komplikációjára vezet és jelentős mértékben fokozza az eurOpai háború veszélyét. A francia kormány politikája elvi ellentétben áll a francia-szovjet szerződés szellemével és lényegével. Az itt felsorolt tények alapján a szovjet kormány megerősíti azt az álláspontját, amit 1954. december 16-i jegyzékében kifejtett és ismételten kijelenti, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés megszüntetésére vezet, amiért a francia kormányt terheli a teljes felelősség. \ -Moszkva, 1955. március 18. A francia nagykövet kijelentette, hogy ezt a jegyzéket kormányának azonnal továbbítja.