Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-19 / 67. szám, szombat

y • ' J2 UJ SZO 1955. március 19. „A szabadság* vértanúi 6 6 „A Tátra Julius Fučík szava csendül fel ben­nem, „Egyre kérlek benneteket; Ti, akik átélitek ezt a kort, ne feledjétek. Ne feledjétek sem a jókat, sem a rosszakat. Állhatatos szorgalommal gyűjtsétek az adatokat azokról, akik önmagukért és tiértetek estek el... Hűséges gyermek módjára szeressé­tek meg legalább egyiküket és legye­tek rá büszkék, mint olyan nagy em­berre, aki a jövőnek élt." Fučík hangja kopogott újra a szivem, agyam ajtaján, amikor „A szabadság vértanúi" című nemrég megjelent könyvet olvastam. Huszonöt ember, huszonöt minden ál­dozatra kész harcos kommunista éle­tének és mártíriumának története ez a mű/ Soraikban a cseh Ján Šverma mellett ott van a szlovák Ján Nálepka és Mirko Nešpor, a magyar Steiner Gábor és Schönherz Zoltán, a német Zinnbauer Nándor, Müller Vilmos többi harcostársai. A párt, a kommu­nista mozgalom rendíthetetlen harco­sai, akik a proletárinternacionalizmus szeiL-métől áthatva sziklaszilárd egy­ségben küzdenek a fasiszta hydra el­len. A párt ellen irányuló legborzalma­sabb és legfékevesztettebb terror ide­jén az illegalitás súlyos feltételei kö­zött csak a legjobbak, csak a legdere­kabbak és legáldozatkészebbek tudnak megbirkózni a hatalmas feladatokkal. Ilyen vasakaratú emberekkel találko­zunk ebben a könyvben. Céljuk egy: a párt szervező, mozgósító, irányító és lelkesítő munkájának továbbfejlesztése a tömegek között, hogy minél előbb üssön a sötétség, a barbárság végórája, s szabad hazában életté váljon az élet, valósággá az eszme. A párt nevelte őket, mert ilyen embereket csak a kommunista párt tud nevelni. Embe­rek voltak s nagyon szerették az éle­tet. De az ádáz, gyilkos harcból még­sem féltek kivenni a részüket, s mind­végig, amíg csak az élet szikrája ki nem aludt bennük, tudták, s minden szavukkal, tettükkel bizonyságát adták annak, hogy az új társadalom boldog élete érdekében még erre a legnagyobb áldozatra is készek. šverma elvtársnak, Klement Gott­wald hű tanítványának és harcostar­sának a Szlovák Nemzeti Felkelés ide­iglenes elnyomása után lehetősége volt Moszkvába repülni. De ő erre csak ezt válaszolta: „Nemcsak szónokolni és írni jöttem Szlovákiába, hane.n harcolni is.. " S a partizánsereg so­raiban lelte halálát a Chabenec-he­gyén dühöngő hóviharban. Cernocky Karol elvtárs, az SzlKP első Központi Bizottságának egyik legközelebbi mun­katársa így ír a börtönből, amelyből az út egyenesen a halálba torkoit: „Szabadabbnak érzem itt magam, mint azok, akik ide juttattak . .. Egyébkent nem én vagyok itt az első, sem az utolsó, és a szabadságnál is becsesebb a személyes becsület." Milyen erköl­csi erő volt ebben az emberben, akit akkor már testileg teljesen megtörtek, de akinek lángoló lelke mégis győze­delmeskedett. Hatalmas erőt ad a párthoz tartozás tudata, az ember olyan óriássá válik, aki nem ismer meghátrálást, nem ismeri ezt a szót­lehetetlen, öt napig vergődött a Kár­pátok behavazott bércei között álmat­lanul, éhesen és' fáradtan Schönherz Zoltán, hogy elhozza a pártnak Moszk­va üzenetét. „Átjutottam a Kárpátokon — beszélte később — de nem a saját erőm vitt át, hanem a pártfegyelem ereje és népem, iránti ragaszkodasotn. De minden szenvedésért kárpótlást nyújtott az a pillanat, mikor az első kis városban egy ház falán megpillan­tottam a krétával felrajzolt sarló-ka­lapácsot. Tehát él itthon a párt! Nem tagadom, kicsordult a könnyem." Igen, élt a párt, a legnagyobb fa­sisžta elnyomás idején is éltek a kom­munista pártok, mert éltek, harcoltak, vérüket hullatták a kommunisták. 1938 novemberében, a müncheni árulás után, Košik Istvántól kérdezik a kassai elvtársak: „Mi vár ránk?" S ő világos feleletet ad: „Csak azt tudom, hogy harcolnotok kell!" Ezt'tette Košik elv­társ is, a szimői volt urasági béres­gyerek, később pártunk egyik nagy, s hű harcosa, aki az oranienburgi kon­centrációs táborban fejezte be eletét. így küzdöttek, így éltek és haltak, mélyen, emberien szerettek és ádáz dühvel gyűlöltek ők és a többiek, a párt hű katonái. A dolgozó nép java — ez volt a céljuk. A pokoli sötét­ségben is világosan látták az új élet távlatát, szívük mélyén ott lap­flIMtlHIIIllIIIIIIIIlllIlllllltlIIIIIIIIlllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllIIlllllUllllIIIIIIIIIlIllIllllllIlflIltlIlltlIIIIltlIIlCllllllllillIlirillIIIllllIllllllllll QÍApái cl tíllmi Ha tél van, akkor az ember rend­szerint a nyarat kívánja, ha nyár van, akkor pedig a telet. Már vége jelé jár a tél és jómagam is megkíván­tam egy kicsit a nyarat, sokalltam már a havazást, amelyből márciusban igen bőven jutott nekünk. Elmentem hát keresni a nyarat. Meg is találtam. Mégpedig Bratislavában a Ján Amos Komenskými elnevezett botanikus kertben. A bratislavai egyetem botanikus kertje és üvegházai Bratislava-Ká­roly a'un vannak. A kísérletek vezető­je C '.ka Gusztáv, végigvezet az üvegházakon. Készségesen elmagya­rázza az egyes melegkedvelő növé­nyek jellegzetességeit, életmódját. Az első különös növény, amely leköti fi­gyelmemet- a Clerodendron. Hazája N u ugat-Afrika. Kaliforniából szárma­zik a Washingtonia Füifera, amely­nek különlegessége, hogy cérnaqsá­lakra emlékeztető nyúlványokban fe­jeződnek be levelei. Ezért is hívják füiferának. Citromfákat. begóniákat különféle dísznövényeket, brazüüii és trópusi virágokat találunk itt. Az egyik előcsarnokban minden ég­hajlati övezetből találunk egy-egy növényt. Van itt a világ legnagyobb növényéből is, az eukaliptusból.' A gyakorlatban ezt csak mint gyógyszert találhatjuk meg olaj formájában. Itt a mimosa is, amely a legkisebb érin­tésre is összehúzza levelét és lehajtja fejét. Az előcsarnokból eljutunk a szapo­rítóba, ahol a megfelelő hőség és ned­vességi fok betartásáról a növények . gondozója és nevelője, Kovács elv­társ gondoskodik. Megtaláljuk itt a Nepenthes nevü húsevő növényt, amely levelei végén korsóalakú hü­velyéből mámorító illatot terjeszt, Virágzó orchidea a bratislavai botanikus kert üvegházában. ezzel csalogatja az apró repülő bo­garakat, amelyek beleesve hüvelyébe, táplálékul szolgálnak a virágnak. Az egyik folyosón különös érdekes­séget láttunk: egy virágot, amely föld pangott a béke. Nem érték meg azt az új világot, dolgos kezeikkel, fárad­hatatlan akaratukkal nem vehetnek részt a szocialista országépítés lázas munkájában. Nem a véletlen, nem a sors ragadta ki őket az élet forgata­gából, hanem a fasizmus élettagadása, embert, lelket tipró kegyetlen vanda­lizmusa. S ezért nem lehetnek névte­len katonák. Van múltjuk, de van jö­vőjük is. Nemcsak munkánkban, nem­csak művünkben élnek, hanem szíve­inkben is ott van a helyük. Ezért fogadjuk örömmel ezt a Köny­vet, amely adósságunk egy részének lerovását jelenti. Annál nagyobb öröm­mel fogadjuk ennek a műnek magyar­nyelvű megjelentetését, mivel úgy érezzük, hazánk magyar dolgozóinak még jobban meg kell ismerniük vér­tanúink életén keresztül is a CsKP harcát a múlt sötét erői ellen. Ez el­sősorban ifjúságunkra vonatkozik, de ezenkívül minden dolgozó új erőt r.ie­Títhet ebből a könyvből különösen most, amikor a fasizmus, a militariz­mus szelleme — elsősorban az ameri­kai imperializmus segítségével — újra lábrakap, amikor a háborús gyújtoga­tók szabad létünkre akarnak törni. A békéért folytatott áldozatkész, rendít­hetetlen harcra tanít ez a könyv, s ez értékét megsokszorozza. A mű dokumentáris jelleg.3 nem megy az olvasmányosság rovására, meg kell azonban jegyeznünk, hogy egy-két esetben a rendelkezesre álló anyagot fordulatosabban is fsl lehetett volna dolgozni. Ez természetesen nem a szerkesztőbizottság hibája, a nelyet kötött a korábban megjelent szlovák nyelvű kiadás. Viszont feltétlenül rá kell mutatnunk arra, hogy a ,;ó minő­ségű papíron jól olvasható betűtípus­sal, ízléses fedőlappal és teljes vá­szonkötésben megjelent könyvben túl­sók a stilisztikai hiba, a nyelvtani kö­vetkezetlenség, betű- és sajtóhiba. Az ilyen fajsúlyú munka megérdemli a gondosabb ellenőrzést. Az elsietettség káros. Ennek ellenére a mű megjelen­tetéséért dicséretet érdemel a Szlovák Politikai Könyvkiadó és Szlovákia Kom­munista Pártja Történetének Intézete. Gály Iván nélkül, csupán a vízen él. Hydropo­nia a neve. A medencében látjuk a neves Viktória Regiát, a virágok ki­rálynőjét is, amely nyáron gyönyörű virágot nyit és leveleinek átmérője 180 cm. A levelek most még alig 5 centiméteresek­Sétánk végén eljutunk az akvá­riumhoz, sétánk céljához. Miért is láto­gattuk meg a botanikus kertet, mire spolgál ez az értékes intézmény? Vá­rosaink, parkjaink, munkahelyeink szépítése olyan feladat, amely min­dennapi életünket szebbé, kelleme­sebbé teszi. Azért látogattunk él a botanikus kertbe, hogy munkahelyünk számára néhány aranyhalacskát, ví­zinövényt szerezzünk be. Nem kell mondanunk, hogy a nyomdász — a fekete mesterség dolgozója — mun­kakörülményei, az ólom és nyomda festék között sohasem voltak virágo­sak, szépek. Ezt akarjuk megváltoz­tatni ma, amikor a szedőasztálok fö­lött akváriumot, az ablakokba virá­gokat teszünk. A botanikus kert ve­zetősége készséggel- ségít nekünk cé­lunk elérésében. Nemcsak ez a küldetése a botanikus kertnek. A J. A. KomenJký-egyetem természettudományi tagozatának hall­gatói itt tanulják megismerni azokat a növényeket, amelyekkel éghajla­tunkban nem találkozhatnak, itt ta­nulmányozzák a növények életét, hogy azután az iskolát befejezve, tudásukat mind a mezőgazdaságban, mind más természettudományi téren felhasznál­ják. A J. A. Komenský botanikus kert dolgozói szeretettel és gondos mun­kával járulnak hozzá nemcsak a ter­mészettudomány továbbfejlesztéséhez, hanem környezetünk további szépí­téséhez is. Sehatz Sándor, Bratislava A bratislavai mozikban a napokban mutatták be a „Tátra virágai" című új szlovák kultúrlilmet. A film nagy­sikerét bizonyítja az a tény is hogy az előadásokra minden jegy elkel. Szerencsés gondolata volt K. Škŕip­ský rendezőnek, hogy megismertesse a nézőket a Magas-Tátra növényvi­lágával. A film felnőtteknek, gyer­mekeknek egyaránt tanulságos és megnyeri tetszésüket. A néző nem tud eléggé betelni a színpompás nö­vények, erdők szépségéve;, a Tátrá­ban élő hegyi állatok lá.ásáva!. Aki járt már a Magas-Tátrában, annak az ismerős hegyek külön élményt je­lentenek, aki pedig nem ismeri a Tát­rát, abban 4, a film a csodálat és a megismerés vágyát kelti tel. A fényképezés tökéletes. A ren­dező éles szeme a növényvilág leg­jellemzőbb, legmegkapőbh részleteit vette lencse elé. Egy ilyen nagyon szép jelenet a fenyőtobozok. vagy egy-egy virág nyílása Ez utóbbi szin­te azt az érzést kelti az emberben, hogy e virágok mindjárt megszólal­lak. A hóvihar utáni napon a nap­TUDOMÁNY Nylon — fém helyett Mosó és facsarógépek kisebb csap­ágyainak bélését, amely azelőtt fém­ből készült, most nylonból állítják elő. Ez azért vált szükségessé, mert az olajjal való kenés, ami a fémcsap­ágybéléseknél szükséges, mosógépek­nél kevésbé alkalmas. Ezzel szem­ben a nylon csapágybélés kenése víz­zel történik. Radar készülék a vakok részére Zsebben hordozható radar adó-vevő készülék tervein dolgoznak, amely a vakokat irányítaná, a tárgyakról visz­szaverödött jelek szerint. Az elgon­dolás alapján a készülék tulajdonosa könnyűszerrel tud majd tájékozódni, és képet alkotni magának a környe­zetről, a visszatért jelek erőssége arányában. Televíziós távbeszélő-készülék A legújabb kivitelezési forma közé tartozik a komplex távbeszélő- és televíziós készülék. Ez a televíziós távbeszélő-készülék lehetővé teszi, hogy láthassuk is azt, akivel távbeszélést folytatunk. A készülék előállítása azonban ez ideig igen drága. Atomhajtású mozdony M. L. Borsztela szovjet tervező szá­mításai szerint az atomhajtású moz­dony teljesítménye felér három Dies­scl-elektromos mozdony teljesítőké­pességével, évi 5 kg urán fogyasztá­sa mellett. Fénysugárral felhúzható óra Az újrendszerű óra felső részén el van helyezve egy fotocella, mely a fénysugarat elektromos árammá ala­kítja át. Az így nyert eleiktromos­átam egy kis elektromotort hajt meg, amely felhúzza az óra rúgóját. Az óra működéséhez elegendő, hogy naponta egy óráig a fotócella termé­szetes vagy mesterséges fényt kap­jon. Az óra felhúzásához zseblámpa fénye is elegendő. Villamos-hajó Villamos-hajó tervét készítették el a Szovjetunióban. A terv szerint a fo­lyók partjain oszlopokat állítanak fel és ezekre szerelik a két vezetéket. A villamosenergiát a partról hajlékony kábelen vezetik a hajóhoz, amelyen egy kábeldob szabályozza a huzal fe­szülését a hajó irányának megvál­toztatásakor. A terv szerint a vil­lamos-hajó irányításához egyetlenegy emberre van szükség. 59 méter magas emelődaru Az NDK-ban, az ebersweldi daru­gyárban 59 méter magas toronyda­rut gyártanak. Ez a toronydaru 23 tonnás szerkezeteket emel fel. virágai" sütéstől felolvadt hóban is szinte érezni lehet a virágok feléledését. Gyönyörű, színpompás réteket vará­zsol elénk a film. A Magas-Tátra növényvilágán kí­vül az ott élő egyes állatok életéből is láthatunk néhány jelenetet. Külö­nösen a zergék életét sikerült jól szemléltetnie a rendezőnek. A kőszá­li sas zsákmányraindulása, hogy fió­káit megetesse, igen érdekes és ta­nulságos, fényképezése igazán mű­vészi. Andräšovan zeneszerző kísérőzené­je hatásosan festi alá a film cselek­ményét, a patakcsobogást; a vihar? szint átéli a néző. Külön ki kell emelnünk Šoltýs ba­tnondó igen kellemes, tisztacsengésú hangját, amely nagyban hozzájárul a film élvezéséhez. A „Tátra virágai" című film létre­hozásával a szlovák filmgyártás na­gyon szép, tanulságos, művészien fényképezett filmmel gazdagította a jó kultúrfilmek számát. S. O. TECHNIKA Maya-kéziratot találtak A libereci múzeum irattáriban nem­régiben egy 18 lapból álló rendkívül értékes maya-kéziratra bukkantak. A világon mindössze 4 maya-kézirat van. A lapokat keresztbefont agavé-ros­tokból készítették és enyvvel vonták be. Ezekre a lapokra zöld, kék, piros és barna rajzok közé írták a maya­írás hieroglifáit. A rajzok többek kö­zött egy kígyót, emblémákat és szí­nes bálványokat ábrázolnak. A mayák tudvalevőleg Közép Ame­rika őslakói voltak. írásukat évszá­zadokig nem sikerült megfejteni. Nemrégiben Jurij V. Konoroszov szov­jet tudós 5 évi nehéz munka után megfejtette a hierolifákat. Megállapí­tása szerint a mayák írásának rend­szere közel áll a kínai vagy az egyip­tomi íráshoz. Műanyag fűrészporból A bakelit készítéséhez ez ideig őrölt fát használtak, ami igen költséges volt. Hazánkban két vegyész kidolgo­zott egy új módszert, amely szerint fűrészport tudnak alkalmazni a bake­litgyártásnál. Az új módszer alkal­mazásával a gyártás jelentősen egy­szerűbb és olcsóbb lesz. Fémmentes akkumulátor A. G. Persznyakov szovjet feltaláló az eddigieknél könnyebb és sokkal ol­csóbb ákumulátortípust szerkesztett. Nem ólom, kadmium és nikkel, hanem szénlemezek vannak benne. Sav he­lyett akár közönséges konyhasóoldat­tal is működik. Az új akkumulátor feltalálása hatalmas lehetőségeket je­lent a technikában. Vérpor Hazánkban sok évi kísérletezés után precíziós készüléket állítottak elő a vérátömlesztés megkönnyítésére. Az orvosi szempontból rendkívül nagyje­lentőségű berendezéssel az emberi vérplazmából — mélyhűtéssel — vér­port nyernek, melyet öt évig lehet konzerválni. A csírátlanított vízben feloldott vérpor egyformán alkalmaz­ható minden vércsoportnál. Van-e élet a Vénuszon ? A Krími Astrofizikai Observatórium munkatársai nitrogént észlelte': a Vé­nu6 bolygó légkörében. Ez az első olyan megfigyelés, amelyből g : y-nlt­ható, hogy lehetséges valamiféle élet ezen a bolygón is. Jelzőlámpás villanyvasaíó Egy berlini gyár újfajta villany va­salóinak fogantyúján kis jelzőlámpa van, amely mindaddig ég, amig a va­salón áram halad keresztül. A fogan­tyú hőszigetelő kerámiai anyagból ké­szül és kapcsoló van beleépítve.

Next

/
Thumbnails
Contents