Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-17 / 41. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek, SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. február 17. csütörtök 30 fillér VIII. évfolyam, 41. szám AZ EFSZ-EK II. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA ELŐTT A mezőgazdasági termelés további Jellendítéséért Široký elvtársnak, a CsKP KB Ülésezésén mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetérői és továbbfejlesztéséről, valamint a falusi pártmunkáról szóló beszámolója és a CsKP KB pténumának, — a CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés legközelebbi 2—3 éven belüli növelése irányelveinek teljesítésével foglalkozó határozata, az EFSz-ek kongresszusa előtti napokban a mezőgazdasági dolgozók figyelmének központjába került. A dolgozó kollektívák és az egyénileg dolgozók megvitatják a két beszámoló legfőbb pontjait és határozatokat hoznak a saját viszonyaikra vonatkoztatva, s felajánlásokat tesznek országos iigyUnk, a mezőgazdasági termelés lényeges növelése feladatainak teljesítésére. A II. szövetkezeti kongresszus tiszteletére: 45.000 liter tejjel többet termeinek a tervezettnél. A besztercebányai kerületben a szászai szövetkezeti tagoknak, de különösen az állattenyésztés dolgozóinak figyelmét Široký elvtárs beszámolójának különösen az a része ragadta meg, amely a modern agrotechnikai és zootechnikai módszerek alkalmazására fordítandó fokozottabb figyelem szükségességével foglalkozik, — amely módszerek az állatok hasznosságának növelését teszik lehetővé. Ezen a téren jól dolgoznak Mária Hybská és Mária Bobalová tehéngondozók. A múlt évben a rájuk bízott teheneknél 2.500 literes tejhozamot értek el, de az eredményekkel nem elégszenek meg. Široký elvtárs beszámolójának elolvasása után a tehéngondozók elhatározták, hogy a jubiláris évben P. A. Malinyina komplexmódszerének következetes betartásával a szövetkezetek II. országos kongresszusa tiszteletére a tejhozamot 5.000 literrel növelik, amit terven felül adnak a közellátásnak és a közös gaziiiiii!iMiiiaiiinitiiiiiitiiiiiiiiiiiifiiiiiriiiiiiii!iiiiiuiniiitiiiii>iiiiviiiiiiii<u>iiii>iHiHiiii<ii'<i^ wiiiiiiiiiii iimiiiiiiiiiiiiwiiiirwniiimntiaiiiiiiüii» ' «• iit»iuiii"i Szenyán Rozál nem most mozdul ki először a faluból dálkodás számára ily módon csaknem 100.000 korona terven felüli jövedelmet biztosítanak. Kilencvenkét egyénileg dolgozó paraszttal kötöttek szerződést a gálszécsi traktorosok. A gálszécsi gép- és traktorállomás dolgozói kollektívájának, — amelyet az országos versenyben szerzett győzelemért a kormány vörös zászlóval tüntetett ki, — Široký elvtárs beszámolója és a CsKP KB plénumának határozata különösképpen az egyénileg gazdálkodó parasztok termelésének növelésében nyújtandó segítséget tűzte ki feladatul. Štefan Jenőik, a gép- és traktorállomás igazgatója ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Erre a kérdésre jelenleg még nagyobb figyelmet fordítunk. Kilencvenkét egyénileg gazdálkodó paraszttal évi szerződést kötöttünk. A legtöbb ilyen szerződést a bojcsicei .és a parkovaní brigádközpont kötötte. A szerződések alapján a terveket a brígádközpontok úgy dolgozták ki, hogy az utolsó betűig teljesítsék az egyénileg dolgozó parasztoknak nyújtandó segítségre tett felajánlásaikat. A szerződések megkötését tovább folytatjuk." Jó példát mutatnak. A semsei szövetkezeti tagok kedden, 15-én reggel a szövetkezeti munkaiskolában oktatásra jöttek össze. Az iskolázásra eljött Dr. Jozef Jalč állatorvos, akí a fedeztetésről tartott előadást. Jalč elvtárs ez alkalommal beszámolt a szövetkezeti tagoknak Viliam Široký kormányelnök, a CsKP KB ülésezésén mondott jelentőségteljes beszédéről, összehasonlították ezen az összejövetelen a semsei szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodók életét. Arról, milyen fontos, hogy a szövetkezeti tagok teljesítsék állami beadási kötelezettségüket, Jozef Lukáč, az állattenyésztés vezetője beszélt. „Büszke vagyok arra, hogy a semsei szövetkezetesek beadási kötelezettségüket jól teljesítik. Januárban 9 sertést adtunk be, összesen 11 mázsa súlyban." I.I I i i • • ľ • .im 1 NEHÉZ VALAKIRŐL úgy ír| ni, hogy egyetlen jellemvonás | se hiányozzék mivoltából. A " dolgot az teszi körülményessé, ; hogy az ember olyan lény, sze| ret magában eltakarni valamit, 1 ami a megismerést bonyolulttá 1 teszi. A csukárpakai Szenyán | Rozál szerencsére nem ilyen 1 asszony. Nyílt, egyenes szavú, | részrehajlás nélkül jár el minr denben. Nem szokása magáról I olyasmit állítani, ami valótlan, | ami esetleg nevetségesen hat| na. Pedig ha valakit az a meg| tiszteltetés ér, hogy a szövetkeI zetek prágai II. országos kong1 resszusán részt vehet, növelhet\ né az önbizalmát. Végtelenül szerény és kedves i asszony, öltözködése, hajviselel tc egyszerű, ha a barna fürtök | kibuggyannák olykor a fejkeni dője alól, a tincsek természete? seíc és soha sem mesterkéltek. i Lassan a harmincadik életévébe I lép. Tulajdonságai között mun| kaszeretete, pontossága domi» nál. Inkább szótlan, mint beji szédes, azon a véleményen van, * hogy akik sokat beszélnek, ke| t eset tesznek. I A FALUVÉGI 3. házszám " alatt lakik. Férje szintén a szö1 >etkezetben dolgozik. Hogy esett í mégis a választás az asszonyra, 1 ez itt a kérdés? ... Hiszen az I ember hordja a kalapot és nem 1 az asszony, az ember végzi a l nehéz munkát és nem az aszr szemy. No de így csak azok l mernék elmélkedni, akik Sze- nyán Rózáit nem ismerik. Mert l ő olyan asszony, feleség, anya, Z akit a férfinek nem lehet csak - úgy egyszerűen lepipálni. Ember legyen a talpán, aki fel meri venni vele a versenyt. A szövetkezet megalakulása óta szüntelen a közösségi vagyon gyarapításán dolgozik. Nagy szó ez, különösen akkor nagy, ha úgy becsüli fel a helyzetet, hogy nem mqsoktól várja a bőséges kánaánt, hanem saját munkájától. így történt aztán, hogy ha aratni, vetni kellett, ott volt. Ha a kapálás sürgetett, onnan sem maradt el. Volt már fejő, etető és kévevágó a szövetkezetben. Aztán a legmindenttudóbb ember is elfeledte, hogy az asszony 1951-ben 15 tehenet fejt naponta kétszer és még csépelt is. ŐSZINTÉN MEGMONDJUK, bennünket az is érdekel, mit válthat ki egy kitüntetés, egy prágai út az asszony lelkéből. Szenyán Rozál nem most mozdui ki először a faluból. Járt már Prágában a mezőgazdasági kiállításon. Akkor lett figyelmes a nagyszerű szovjet gépekre. Megfordult Tatranská Lesnán is, a természeti szépségek vonzották, csalogatták a hegyekbe, ritkán tudott nyugton maradni. 1953-ban Bártfa fürdőre is elkerült. Miért a gyakori üdülés, a faluból való kiruccanás? Megfelel ő erre a maga módján alaposan. A napnál is világosabban látja, hogy a munka és országjárás között igen mély az összefüggés. Tudja, hogy a munkahelyén becsületesen dolgozó ember előtt nincs elzárva a lehetőség. hogy hazánk természeti szépségeiben gyönyörködhessék. Ebből pedig azt. a következtetést vonja le, hogy aki az országban látni, tapasztalni akar, az jóelőre gondolkodjék erről, lehetőleg még az év elején. Ilyen gondolatokkal készül az asszony a prágai kongresszusra. OTT VAN MÁR a tarsolyában a mondanivaló, hogy tavaly a szövetkezete gabonából és állati termékekből teljesítette a beadást, hogy a fejlesztési terv kidolgozásával is elkészültek. És mert úgy ismeri a szövetkezetét, mint a tenyerét, látja a hibákat is. Hogy aztán mindezt elmondja-e majd a kongreszszuson, több száz figyelő szemébe nézve ez a gesztenyebarnahajú, kékszemű asszony, azt még jól meggondolja. A nagyszerű szovjet regények hpsei mindenesetre arra indítják, szóljon, beszéljen. De hát tehet-e ő arról, hogy nem szeret beszélni, hogy dolgozni, építeni szeret. Hiszen 400 munkaegységet szerzett ő tavaly, olyan helyen. ahol asszonyoktól 50—100 egység a mégszokott. Meg ha azt vesszük, hogy a tavasz friss, jó illatot árasztó levegője is csiklandozza már a vérét. A földet szemlátomást szárító napsugarak a mezőre kergetnék. Úgy van tavasszal Szenyán Rozál. hogy lelkileg felfrissül, mindég vidámabb lesz. Ilyenkor pedig menni, dolgozni kellene. Mert abban a rendszerben, amely az egyszerű, annak előtte gyári munkáslányból országos küldöttet csinál, olyan szép és jó élni... MÁCS JÓZSEF. Teljesítsük jobban a CsKP kongresszusának a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szélő határozatait ÜHIIHIIlll»ll»ll«lllltllUII»IHIIIIIlllllll»lll»nlllItlllil llillllllll!llHltlllllH11IIIIIHIIlllllllllllllllllHIIIllll:|lll l 'I I I II l. i:l I I iinaiiiiiiiTiiiľ iiimttiiKiniiiriitii iuimihiíii Az elmúlt napokban, február 10-én és 11-én Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Prágában teljes ülést tartott.' Az ülés • egyetlen kérdéssel foglalkozott — a mezőgazdasági termelés fejlesztésével és a falusi pártmunkával. A tegnapelőtti lapok közölték Viliam Široký elvtárs beszámolójának kivonatát és a Központi Bizottság plénumának határozatát. A Központi Bizottság plénuma megállapította, hogy néhány részleges siker ellenére a CsKP KB plenáris ülése és az 1953. évi szeptemberi kormánynyilatkozat, különösen pedig a X. pártkongresszus óta mezőgazdasági termelésünkben még . nem értünk el lényeges fordulatot. A mezőgazdaság továbbra is sokban elmarad iparUÍIk fejlődésétől. Ez a tény egész népgazdaságunknak nehézségeket okoz. Mivel évről évre nő az élelmiszerfogyasztás, egyre nagyobb mennyiségű élelmiszert kell külföldről behoznunk. A nemzetközi kereskedelemben azonban semmit sem adnak ingyen. Azért, amit vásárolunk, olyasmivel kell fizetnünk, amink van, tehát iparcikkekkel. Ez sem lenne baj, ha olyan élelmiszereket és a mezőgazdaságban termett ipari nyersanyagokat hoznánk be, amelyeket magunk nem termelhetünk. De nem így van. Élenjáró szövetkezeteink, állami gazdaságaink, a kiváló egyénileg gazdálkodó parasztok munkájának eredményei azt mutatják, hogy mezőgazdaságunk minden kerületben, járásban és faluban az eddiginél sokkal többet termelhet. A Központi Bizottság tüzetesen foglalkozott mezőgazdaságunk helyzetével, mégpedig nemcsak a mai szükségleteink szempontjából. Népi demokratikus rendszerünk alapja a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Jelenleg a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának legfőbb tényezője a város és falu közU árucsere. Ezért nem elég, ha rohamos ütemben emelkedik az ipari termelés, fejlődésével a mezőgazdasági termelésnek is lépést kell tartania. Csakis ez teszi lehetővé, hogy a mezőgazdasági dolgozók egyre több iparcikket vásárolhassanak, a városi dolgozók pedig egyre nagyobb mennyiségű élelmiszert. A mezőgazdasági termelés azonnali fejlesztése azonban a jövő szempontjából is megoldja a problémát. Ismeretes és szövetkezeteink ezt már nem egyszer bebizonyították, hogy nagyfokú munkatermelékenység csak mezőgazdasági nagytermelésben érhető el. Nekünk pedig az ^ célunk, hogy az emberek országunkban egyre jobban éljenek, ne torpanjon meg életszínvonaluk emelkedése, és ezért érdekünk fűződik ahhoz is, hogy az egységes földművesszövetkezetek minden kis és kózépparasztunk munkája, tehetsége és képessége a termények egyre nagyobb mennyiségében jussanak kifejezésre. Annak érdekében, hogy minden faluban megalakíthassuk az egység ss földművesszövetkezetet — és ezt a célkitűzést sohasem szabad szem elől tévesztenünk — már most mindent meg kell tennünk, hogy a szövetkezetek mezőgazdasági termelése növekedjék. Csak a nagytermelékenységű szövetkezetek lehetnek vonzó példaképei az eddig még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknak. Ezek a parasztok csak akkor szánják rá magukat a közös szövetkezeti nagytermelésre, ha azt látják, hogy minden termelési lehetőségük kihasználásával sem tudnak lépést tartani a szövetkezettel. A párt és a kormány politikája kezdettől fogva arra irányul, hogy a dolgozó parasztság többet termelhessen, növelhesse munkájának termelékenységét. A döntő tényező azonban az, hogy aránylag rövid idő alatt sikerült megkétszereznünk ipari termelésünket. Különösen a nehézipar fejlődött lényegesen. Ezért tűzhettük ki a mezőgazdasági termelés lényeges fokozásának irányelveit. Ezeket az irányelveket pártunk X. kongreszusa tűzte ki. Megállapítást nyert azonban, — amint azt a Központi Bizottság plénuma leszögezte, — hogy a X. kongresszus kitűzte feladatokat nem értették meg mindenütt, különösen pedig nem értették meg a legfontosabb helyeken. Sem a földművelésügyi minisztérium, sem a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok munkája nem felel meg a követelményeknek. A CsKP KB plénuma határozatában megállapítja, ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy helytelenül értelmezik a mezőgazdasági termelés és a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának politikai és gazdasági kérdéseit. Mivel gyakran az alapvető kérdéseket sem értik meg, előfordul, hogy a mezőgazdasági termelés lassú, elégtelen növekedésének okait nem a maguk elégtelen munkájában látják, hanem egyebütt keresik. Nevezetesen azt képzelik, hogy mezőgazdasági termelésünk problémái csak felülről oldhatók meg. Az efféle állásfoglalás arra vezet, hogy nagy igényekkel lépnek fel másokkal szemben, de igen kevéssé igényesek a maguk munkájával szemben. Az említett fogyatékosságoknak persze csak az lehet a következménye, hogy mezőgazdasági termelésünk lassan, elégtelenül fejlődik. Ezért a Központi Bizottság plénuma B legnagyobb súlyt a mezőgazdasági termelés megszervezésére hivatott szervek és dolgozók gazdasági szervező munkájára helyezte. Ehhez megvan minden eszközünk. Mezőgazdaságunknak nemcsak a szükséges anyagi eszközök, műtrágya, gépek, stb. állnak rendelkezésére, hanem a nálunk kipróbált és bevált szovjet termelési tapasztalatok is. Ezenkívül jelentős számú tehetséges mezőgazdasági tudományos dolgozónk és kutatónk is van. Arról van szó, hogy az egész termőföldet megműveljük, de arról is, hogy a megművelt földön minden terményből minél nagyobb termésixízamokat érjünk el. Hasonlóképpen szükségünk van arra, hogy teljesítsük az állatállomány tervbevett létszámát, de biztosítsuk egyúttal nagyfokú hasznosságát is. Már megállapítottuk, hogy népünknek és egész gazdaságunknak nagymennyiségű terméket eredményezne, ha növénytermesztésünket és állattenyésztési termelésünket legjobb szövetkezeteink, állami gazdaságaink és a legjobb egyénileg gazdálkodó parasztjaink színvonalára emelnők. Ha például Uherské Hradište járásban a tehenek tejhozamát állatonként csak egy literrel növelnék — ez pedig nem mondható soknak — ebben a járásban kereken két és fél millió liter tejjel termelnének többet. Esetről esetre bebizonyosodik, hogy a X. pártkongreszszus kitűzte feladatok reálisak és teljesíthetők. Ez azonban feltételezi, hogy a mezőgazdasági termelésre olyan figyelmet fordítsunk, amilyen azt megilleti. Tavaly annak ellenére, hogy az időjárás nem volt túlságosan kedvező, és ez sokhelyütt kisebb terméshozamokban nyilvánult meg, bebizonyosodott, hogy jó és bőséges terméshozamokat ott értek el, ahol betartották az agrotechnikai határidőket és kihasználták a mezőgazdaság haladó munkamódszereit. A burgonya terméshozaménak átlaga tavaly például alacsonyabb volt, mint 1953-ban. De ott, ahol a burgonyát négyzetes-fészkes módszerrel ültették, nagy terméshozamokat értek el és ezért most több sertéshúst termelhetnek, amit jó áron eladnak. Jelentős probléma továbbra is a takarmánykérdés. De már vannak olyan szövetkezeteink, amelyek szomszédaiknál lényegesen nagyobb rr.enynyiségű takarmányt termesztettek és jól ellátták magukat télire, noha hasonló feltételek mellett gazdálkodtak. Mindez arról tanúskodik, hogy a termelés fokozása igenis megoldható feladat, amely nem rajtunk kívülálló tényezőktől, hanem munkánktól függ. Kétségtelen, hogy nagyobb gondot kell fordítani a növénytermesztésben és állattenyésztésben elért rendkívüli eredményekre, ezeknek az eredményeknek a tanulmányozására és terjesztésére, mert ez a mezőgazdasági termelés növelésének egyik legfontosabb tényezője. Vannak azonban más utak is. amelyeken biztosíthatjuk a termelés növelését. A Központi Bizottság határozata elsősorban kötelességünkké teszi, hogy már a küszöbön álló tavaszi munkák során lelkiismeretesen megműveljük az egész tervbevett termőterületet az ország belsejében és a határvidéken, különösen azokban a járásokban, ahol a talaj a legtermékenyebb. Kötelességünkké teszi továbbá, hogy minden mezei munkát agrotech(Folytatása a 2. oldalon.)