Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-15 / 39. szám, kedd

1955. február 15. ül 520 5 Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesztéséről, valamint a falusi pártmunkáról zottságok mezőgazdasági szakbizottsá­gait és hogy az asszonyok aktivizá­lását a mezőgazdasági termelés fej­lesztésére, a parasztság mozgósítása egyik legfontosabb kérdésének tekint­sék. Arról van szó, hogy a nemzeti bi­zottságok a dolgozó parasztság sorai­ból széleskörű aktívát szervezzenek maguk köré. A falusi téli kampány, a mezőgazdasági termelésnek a legköze­lebbi két-három „évben való fejleszté­sére irányuló tervek megvitatása, az egységes földművesszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok terme­lésének növelését szolgáló kötelezett­ségvállalások kampánya hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadí­tása 10 évfordulójának tiszteletére —, ez az az út, amelyen aktivizálhatjuk a falusi nemzeti bizottságok alkotó mun­káját, ez a nemzeti bizottsági tagúk becsületbeli kötelessége választóikkal és az egész dolgozó néppel szemben. • További sürgős feladatunk, hogy a mezőgazdasági termelés gyarapítására irányuló szervezett igyekezetünk már az idén, a tavaszi munkák során meg­nyilvánuljon. Az őszi munkák idején sokat mulasztottunk. Az agrotechni­kai feladatokat és határidőket nem tel­jesítettük kielégítően, de azért az őszi munkák lefolyása mégis eredménye­sebb volt, mint 1953-ban. Megvan minden előfeltételünk arra, hogy jó termést gyűjtsünk be és a küszöbön­álló tavaszi munkák során pótolhat­juk még mindazt, amit elmulasztot­tunk. Arról van szó, hogy a földmű­velésügyi minisztérium és egész mező­gazdasági apparátusunk levonja a meg­felelő tanulságokat azokból a hibákból és hiányokból, amelyeket a múltban a mezei munkák megszervezése terén tapasztalhattunk. Egész mezőgazdasági apparátusunknak biztosítania kell a szocialista szektorban a tavaszi munkák kiváló minőségét és minél szélesebb­körű segítséget kell nyújtania az egyé­ni gazdálkodóknak. Kívánatos, hogy ne csak a feladatok mennyisége teljesíté­sét ellenőrizzék, hanem az agrotechni­kai intézkedések minőségét is, hogy hathatósságukat pontosan és megbízha­tóan megállapíthassuk. Elvtársak! Csupán falusi munkánk legfőbb és legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseit vázoltam. Ha biztosítani akar­juk azoknak az irányelveknek a teljesí­tését, amelyeket pártunk X. kongresz­szusa a mezőgazdasági termelésnek a legközelebbi 2—3 év folyamán való lé­nyeges növelésére kitűzött, akkor el kell érnünk, hogy egész pártunk szé­leskörűen és mélyrehatóan elsajátítsa mezőgazdasági politikánk elveit. De ez nem elég. Az irányelvek teljesítését — és ez számunkra igen fontos tanulság — továbbra is a legnagyobb következe­tességgel biztosítanunk kell. Ne feled­jük, hogy szervezeti biztosítás nélkül a legjobb határozat is csak írott malaszt marad. Feladataink szervezeti biztosítása ér­dekében mindenekelőtt lényegesen meg kell javítaní a mezőgazdasági ap­parátus munkáját, mégpedig felülről egészen le, a földművelésügyi minisz­tériumtól egészen a járási mezőgazda­sági igazgatóságokig. Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a mezőgazdasági apparátus mun­kája megjavuljon és képes legyen tel­jesíteni az adott feladatokat? Elsősor­ban arra van szükség, hogy a mező­gazdasági dolgozók alaposan és mély­rehatóan megértsék mezőgazdasági po­litikánk politikai és gazdasági problé­máit, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének problémáit a szocializmus építésének jelenlegi sza­kaszán. Minden fontos kérdésben nem­csak világos koncepciójuknak, hanem pontos elképzelésüknek is kell lennie arról, hogyan oldják meg a szervezési kérdéseket. Ezért gondoskodni kell a mezőgazdasági dolgozók politikai szín­vonalának és szaktudásának lényeges gyarapításáról, elsősorban a miniszté­rium és a megbízotti hivatal irányító szerveiben, hogy kezdeményezőképesen és önállóan oldhassák meg a felmerülő kérdéseket. A mezőgazdasági apparátus váljon valóban a mezőgazdasági termelés szer­vezőjévé. A mezőgazdasági apparátus ezt a szerepét egyelőre igen rosszul tölti be. A mezőgazdaságban a terme­lést nem szervezhetjük meg úgy, mint az ipari üzemekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy — amint egyes mező­gazdasági dolgozók állítják, — a mező­gazdasági termelés egyáltalában ne volna megszervezhető. Igenis, megszer­vezhető, mégpedig nemcsak a szocia­lista szektorban, hanem az állam ke­zében lévő hathatós eszközök segítsé­gével a magángazdálkodó szektorban is. A mezőgazdasági termelés megszer­vezésének döntő láncszemei a járási mezőgazdasági igazgatóságok. Ezeknek a szerveknek természetesen szakkép­zett szervezökáderekkel kell rendel­kezniük. Máskülönben a legjobb irány­elvek és utasítások sem jutnak el a címzetthez. Persze, nem elég a jó ká­der, arra is szükség van, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok tökélete­sen ismerjék minden falu viszonyait, naponkénti kapcsolatot tartsanak fenn a szövetkezeti tagokkal és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal, és képesek legyenek biztosítani mindazt, amire a tervbevett terméshozamok eiérése vé­gett szükségünk van. Egyelőre még kevés olyan járási mezőgazdasági igaz­gatóságunk van, amely így dolgozik. A kerületi mezőgazdasági igazgató ságok többségének munkája sem ki­elégítő. A kerületi mezőgazdasági igazgatóságok nagy apparátusát kü­lönféle adminisztratív munkákkal ter­helik és ezért ezek igen elégtelenül irányítják a járási mezőgazdasági igazgatóságok tevékenységét és álta­luk a kerület mezőgazdasági terme­lését. A kerületi mezőgazdasági igaz­gatóságoknak elsősorban biztosítaniok kell, hogy valamennyi v járásban megfelélő színvonalra emeljék a mezőgazdasági igazgatóságok gaz­dasági szervező munkáját és ezórt rendszeresen és tüzetesen ellenőriz­niük kell a járás munkáját és olyan támogatásban részesíteni a járási szerveket, hogy megjavíthassák műkö­désüket. Természetesen a nemzeti bi­zottságoknak is elsőrendű feladata, hogy ne csak a tanácsban és a tel­jes üléseken vitassák meg a mező­gazdaság, problémáit, hanem az egész járás és az egész kerület erőit moz­gósítsák a mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos feladatok teljesítésére. Kívánatos, hogy a földművelésügyi minisztérium és megbízotti hivatil ebben a szellemben vezesse és irá­nyítsa a kerületi és járási mezőgaz­dasági igazgatóságok munkáját és hathatósabb, kézzelfoghatóbb támoga­tásban részesítse e szerveket. A tá­mogatás hathatóssága nem attól függ, hogy hány oktatót és előadót küldenek a kerületekbe és a járások­ba, hanem a valóban elért eredmé­nyektől, attól, hogy milyen előfelté­teleket teremtettek a járási és kerü­leti szervek munkájának megjavítá­sához. Ez a rendkívül sürgős feladat ál! előttünk, hogy lényegesen megjavít­suk pártpolitikai munkánkat a falun. Bár már régóta beszélünk annak szükségéről, hogy megjavítsuk a fa­lusi politikai tömegmunkát, a gyakor­latban a párt szervei és szervezetei gyakran megbocsáthatatlanul elhanya­golják a falusi pártpolitikai munka kérdéseit. Igaz, pártunk már nagy si­kerrel tudja megszervezni a rövid Ideig tartó falusi kampányokat. A nemzeti bizottsági választások, to­vábbá a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek megvá­lasztása alkalmából rendezett kam­pányban, továbbá a Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzése elleni kam­pányban általában véve falusi szer­vezeteink is népnevelő és szervező munkájukban nagyfokú aktivitásról tettek tanúságot és egész népünket hazafias egységbe tömörítették. Most azonban arról van szó, hogy falusi pártszervezeteink teljes mélységük­ben megismerjék a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésével kapcsolatos fel­adataikat, hogy minden eddigi tapasz­talatukat ennek a hosszúlejáratú fal­adatnak a szolgálatába állítsák, hogy lényegesen emeljék a politikai t'J­megmunka és a munkás-parasztszö­vetség megszilárdítását szolgáló szer­vezési munkájuk színvonalát, hogy a lehető legjobban biztosítsák a mező­gazdasági termelésnek a legközelebbi két-három évben való lényeges fejlesz­tésére irányuló törekvések irányítá­sát és megszervezését, pártunk X. kongresszusának irányelvei szerint. Néhányszáz falu kivételével pár­tunknak minden községben van alap­szervezete. Tízezerszámra vannak fa­lusi kommunistáink, szövetkezeti ta­gok és parasztok, tízezerszámra él­nek falvainkon kommunista munká­sok. Sok faluban azonban nem érez­hető a pártszervezet munkája, sőt, sok faluban maguk a kommunisták sem értik a párt falusi politikájának alapvető kérdéseit, nem váltják valóra a párt irányvonalát és ezért érthe­tően nem is harcolnak megvalósításá­ért. Mindez arról tanúskodik, hogy a já­rási pártbizottságok nem értettéK meg eléggé a X. pártkongresszus­nak a mezőgazdasági termelés lénye­ges fejlesztéséről szóló irányelvei tör­ténelmi jelentőségét és általában a parasztkérdés jelentőségét a szocia­lizmus építésének jelenlegi szakaszá­ban, hogy nem becsülik eléggé a'Ta­lusi pártmunkát és hogy általánossá­gokban oldották meg a falu problé­máit. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy egyáltalában nem váltják ki­elégítően valóra a párt irányelveit a falusi pártmunkában. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy a fal­vainkon a politikai tömegmunka nem járhat sikerrel, ha a politikai dolgo­zók, — és ez mindenekelőtt a járási és kerületi pártbizottságok titkáraira vonatkozik — nem ismerik a falu gaz­dasági problémáit. Még mindig nem kevés az olyan po­litikai dolgozó, aki azt képzeli, hogy elég elismételnie valamelyik vezető tényező beszámolóját és minden a leg­nagyobb rendben lesz. A tapasztalatok a/onban azt mutatják, hogy az álta­lános, felületes irányítás semmiféle eredményt sem hozhat. Vannak olyan kerületi pártbizott­ságaink, amelyek nagyszerűen ismerik a mezőgazdasági termelés statisztikai eredményeit, de nem ismerik az em­bereket, nem működnek együtt velük, nem irányítják őket. A járás mező­gazdasági termelése eredményeinek is­merete jó és hasznos dolog. Igen, kí­vánatos, hogy a járási és kerületi po­litikai dolgozóink még jobban ismerjék a mezőgazdasági termények hektár­hozamait és az állatállomány hasznos­ságának értékmutatóit. Mindenekelőtt azonban az embereket kell ismerniük, az emberek tulajdonságait és képessé­geit. Ezeket az embereket kell rend­szeresen úgy vezetni, hogy teljesít­sék a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésével kapcsolatos feladatokat. Igen komoly fogyatékosságok tapasz­talhatók pártunk munkájában, amelyet az egyénileg gazdálkodó kis-- és kö­zépparasztok között végez. A párt akciói javarészt rövidlejáratú kam­pányjellegűek a terv szétbontásának, vagy a mezőgazdasági termények be­gyűjtésének idején. Világos, hogy tar­tós eredményeket csak rendszeres, kitartó munka hozhat, a tömeges nép­nevelés és propaganda különféle for­mái, amelyeket egybehangolnak az il­lető falu parasztjainak szükségleteivel. Ha fordulatot akarunk elérni a me­zőgazdasági termelésben, akkor fordu­latot kell elérnünk a falusi pártpo­litikai munkában is. A párt járási bi­zottsága, különösen a mezőgazdasági vidékeken, tekintse fo feladatának, a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság szövetségének megszilárdítását és arra törekedjék, hogy teljesítsék a mezőgazdasági termelés feladatait. E fő feladat szerint kell elosztani a ká­dereket. A politikailag legérettebb ká­dereket falusi munkára kell beosztani. A munka legfőbb eszköze a falusi szervezetek aktivizálása és színvona­luknak emelése, szüntelen gondosko­dás a falusi kommunisták politikai fej­lődéséről, hogy a párt falusi politiká­jának lelkes élharcosai legyenek. Ez természetesen megkívánja, hogy káderpolitikailag lényegesen megerő­sítsük a járási pártbizottságokat, amelyek közvetlenül irányítják az alap­szervezetek politikai és szervezési éle­tét, a falusi népnevelő és propagan­dista munkát, a dolgozó nép politikai és erkölcsi nevelését. A járási párt­bizottságokat elsősorban tehetséges és állbndó oktatókkal kell megerősíteni, olyan elvtársakkal, akik politikailag fíjlettek, és szervezőképességgel ren­delkeznek, tüzetesen ismerik pártunk mezőgazdasági politikáját és tisztán látják az egységes földművesszövet­kezetek bonyolult szervezeti és mű­szaki problémáit. Lényeges javulás várható attól, hogy megszüntetjük a gép- és traktorál­lomások politikai igazgatóhelyettesei­nek jelenlegi helyzetét. Ügy tapasz­taltuk, hogy a gép- és traktorállomá­sok politikai igazgatóhelyettesei füg­gő viszonyba kerültek az igazgatótól és ahelyett, hogy a politikai helyettes funkcióját teljesítették volna, ugyan­a/okkal a kérdésekkel foglalkoztak, mint a gépállomás igazgatója. A jövő­ben a gép- és traktorállomások po­litikai igazgatóji nem lesz a gépállo­más alkalmazottja, hanem a járási pártbizottság dolgozója. Ebben a mi­nőségben biztosítania kell majd a trak­torosok politikai mozgósítását és a gépállomás egész politikai munkáját. A járási pártbizottságok megerősíté­se tehetséges és fejlett politikai dol­gozókkal, elsősorban oktatókkal és a kerületi pártbizottság eddigi dolgozói­val, főleg a falusi politikai, népneve­lő és szerverő munka fellendülésében érezteti majd hatását. A falusi párt­szervezet munkája tekintet nélkül ar­ra, hogy van-e a faluban egységes föld­müvesszövetkezet, vagy nincs, irányul­jon főként és mindenekelőtt a me­zőgazdasági termelés kérdéseire. Falu­si pártszervezeteink, falusi kommu­nistáink ismerjék meg pontosan a me­zőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos feladatokat és tanulják meg, hogy napról napra harcolniuk kell e feladatok teljesítéséért és példát kell mutatniuk lelkiismeretes kezdeménye­zésükkel és munkájukkal. Az alapszer­vezetekkel való rendszeres személyes kapcsolat és oktatások révén el akar­juk érni, hogy az alapszervezetek vá­lasztmányai rendszeresen működjenek hogy a párt helyi szervezetei napról napra foglalkozzanak azzal, hogyan biztosítja a helyi nemzeti bizottság a mezőgazdasági termelés kérdéseinek megoldását és a mezőgazdasági termé­nyek begyűjtését, mennyiben és ho­gyan nyújt hathatós segítséget az egy­séges földművesszövetkezetnek a szer­vezési, műszaki és termelési kérdések megoldásában, hogyan szervezi meg az egyénileg gazdálkodó parasztok ter­melő munkáját. A helyi pártszerveze­tek fokozott aktivitásukkal fontos őrei és szervezői lesznek a munkás-pa­raszt szövetség megszilárdulásának és biztosítják a valóban tömegjellegü po­litikai munkát falvainkon. És éppen erről van szó. Feladatunk ma az, hogy az egész pártot és a párt révén egész dolgozó népünket a mezőgazdaság feladatainak teljesítésére mozgósítsuk. E feladatok teljesítésére kell mozgósítanunk az egész állami és gazdasági apparátust. Nem rövid ideig tartó kampányról van szó. Arról van szó, hogy biztosítsuk a párt-, valamint az állami és gazdasági szervek szervező munkájának hatal­mas arányú fellendülését, amelynek célja falusi munkánk időszerű kérdé­seinek következetes és teljes megol­dása. Elsősorban attól kell őrizked­nünk, hogy csupán a formálisan továb­bítsuk a központi bizottság által meg­hozott határozatokat, s csak rendel­kezően és általánosan vitassuk meg őket, amint az sajnos nem egyszer megtörténik a párthatározatokkal. Biz­tosítanunk kell, hogy a kerületi és járási pártbizottságok, a földműve­lésügyi *és begyűjtési minisztérium, a kerületi, járási és helyi nemzeti bi­zottságok, más gazdasági és állami szervek gondosan megvizsgálják a vi­szonyokat a maguk hatáskörében vagy szakaszán, a helyzet ismeretében kez­deményezőképesen és konkrétan kidol­gozzák a megoldandó feladatokat és megtegyék a teljesítésükhöz szüksé­ges intézkedéseket. Minden pártszervezettől, minden kommunistától el kell várnunk, hogy nemcsak teljesen magáévá teszi pár­tunk mezőgazdasági politikáját, ha­nem minél tevékenyebben harcolni is fog a mezőgazdasági termelés fejlesz­téséért, n munkások és a dolgozó pa­rasztok szövetségének megszilárdítá­sáért és hogy valamennyi szövetkezet­ben, gép- és traktorállomáson, állami gazdaságban, valamennyi faluban és üzemben kezdeményezően és kitartó­an törekednek majd e nagy országos feladat teljesítésére. i El kell várnunk, hogy sem a párt­szervek, sem a gazdasági szervek és a nemzeti bizottságok nem elégszenek meg a határozat meghozatalával, ha­nem naponta ellenőrzik majd, hogyan nyilvánul meg az elfogadott határo­zat hatása a gyakorlatban, a szántó­földeken és az istállókban, és a szö­vetkezeti tagokkal, meg az egyénileg gazdálkodó parasztokkal napról napra együttműködve kérlelhetetlenül küz­denek a fogyatékosságok ellen. A pártszervezetek legfontosabb fel­adata, hogy felkeltsék a dolgozó pa­rasztok legszélesebb tömegeiben a me­zőgazdasági termelés növelésére irá­nyuló tevékeny igyekezetet és hogy ennek alapján kifejlesszék a szocialista munkaversenyt. Különösen nagy fi­gyelmet kell fordítani a tavaszi mun­kák sikeres elvégzése, az egész terv­be vett földterület megművelése, a különféle termények hektárhozamának gyarapítása és az állatállomány hasz­nosságának növelése érdekében tett hazafias vállalások akciójának tovább­fejlesztésére. Törekvéseink sikerét közvetlenül a falusi munka dönti el és ezért döntő jelentőségű a falusi pártszervezetek aktivitása. Pártszerveink, kerületi és járási pártbizottságaink legyenek tuda­tában felősségüknek,' amely a dolgo­zó parasztok között végzett politikai tömegmunka teljes kifejlesztéséért és azért terheli őket, hogy a mezőgazda­sági termelést gyarapítani igyekvő dolgozó parasztoknak hathatós szak­szerű támogatást nyújtsanak. A megoldandó feladatok nem ki­csinyek, és nem is könnyűek. Más­részt azonban meg kell állapítanunk, hogy nem állunk puszta kézzel és ta­pasztalatlanul e feladatokkal szemben. Fennkölt és meggyőző példa áll előt­tünk, amely megtanít arra, hogyan szüntet 1- „úk meg e nehézségeket és a fogyatékosságokat, hogyan oldhatjuk meg az új nagy feladatokat, hogyan haladhatunk gyors ütemben előre: ez a mintakép a Szovjetunió dicsó Kommunista Pártja, a szovjet nép. Elvtársak! Politikailag szerfölött fontos feladat­ról tárgyalunk ma. Sikeres teljesítésé­től függ lényegében népgazdaságunk arányos fejlődése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további szüntelen emelkedése. A mezőgazda­sági termelés tervszerű fellendülésé­nek biztosításával jelentősen hozzájáru­lunk hazánk gazdasági erejének meg­szilárdításához, népi demokratikus ál­lamunk védelmi képességének további gyarapításához. E feladat teljesítése döntő előfeltétele annak, hogy tovább szilárdítsuk népi demokratikus állam­hatalmunk politikai alapját, a munká­sok és a dolgozó parasztok szövetsé­gét és ezzel jelentősen tovább növel­jük államunk belső erejét és szilárd­ságát. Ha egész pártunk megérti a X. párt­kongresszusnak a mezőgazdasági ter­melés lényeges fejlesztéséről szóló irányelvei értelmét és jelentőségét, ha minden kommunista legsajátabb ügyének tekinti e feladatot, ha nem riadunk vissza a nehézségektől és iga­zi harcos lendülettel fogunk munká­hoz, akkor kétségtelen, hogy paraszt­ság""'- pártunk vezetésével biztosítja a mezőgazdasági termelés fellendülé­sét és a munkásosztály és a dolgozó oarasztság' szilárd és megbonthatatlan szövetségében sikeresen megoldjuk a kitűzött feladatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents