Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-02 / 28. szám, szerda

1955. február 2. III S^ö 3 A. A. Szoboljevnek, a Biztonsági Tanácsban működő állandó szovjet megbízott helyettesének levele L. Mynróhoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez A. A. Szoboljev, a Biztonsági Tanácsban működő állandó szovjet megbízott helyettese január 30-án a következő tartalmú levelet intézte L. Munróhoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez: . „Az Egyesült Államok beavatkozása Kína belügyeibe és az Egyesült Államok Kína elleni agresszív cselekményeinek az utóbbi időkben Tajvan térségében történt kiterjesztése fokozza a feszültséget Távol-Keleten és növeli az új háború veszélyét. Ezzel kapcsolatban a Biztonsági Tanácsnak haladéktalanul intézkedéseket kell tennie az Egyesült Államok Kínaellenes agresszív cselekedetei és a kínai belügyekbe történt amerikai beavatkozás megszüntetése érdekében. Ennek megfelelően megbízásom értelmében arra kérem önt, elnök úr, hogy sürgősen hívja össze a Biztonsági Tanács ülését avégett, hogy megtárgyalja az Egyesült államoknak a Kínai Népköztársaság ellen Tajvao térségében folytatott agresszív cselekményeit. Egyúttal a kérdésre vonatkozó határozati javaslatot mellékelek." Az említeti határozati javaslat szövege a következő: „A Biztonsági Tanács megtárgyalta az Egyesült Államoknak az általa megszállott szigetek — Tajvan, Penghu és a kínai partvidék közelében fekvő más szigetek — térségében a Kínai Népköztársaság elleni agresszív cselekedeteinek kérdését, amelyek Kína egyes városai és partmenti területei ellen intézett ki nem provokált fegyveres támadásokban, az Egyesült Államok által ellenőrzött fegyveres erők részéről, az Egyesült Államok haditengerészeti és légierőinek az említett térségben való összevonásában, valamint amerikai államférfiak olyan hivatalos nyilatkozataiban jutottak kifejezésre, amelyek az amerikai fegyveres erőknek a Kínai Népköztársaság elleni -alkalmazásával fenyegetőztek. A Biztonsági Tanács úgy véli, hogy az Egyesült Államok említett cselekedetei agressziót jelentenek a Kínai Népköztársaság ellen és szöges ellentétben állnak azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az Egyesült Államok magára vállalt a Tajvan és a Kínai Népköztársaság nemzeti területének elidegeníthetetlen részét alkotó más szigetek kérdésében történt nemzetközi megállapodásokban. A Biztonsági Tanács megállapítja továbbá, hogy az amerikai fegyveres erőknek Tajvan és más kínai szigetek térségében folytatott műveletei durva beavatkozást jelentenek Kína belügyeibe, sértik az ENSz alapelveit,, forrásai a távol-keleti feszültségnek és fenyegetik e körzet békéjét és biztonságát. A Biztonsági Tanács elítéli az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársaság ellen elkövetett agresszív cselekedeteit; javasolja az Egyesült Államok kormányának, hogy haladéktalanul intézkedjék az említett agresszív cselekmények megszüntetése érdekében, hagyjon fel a kínai belügyekbe való beavatkozással; javasolja az Egyesült Államok kormányának, hogy haladéktalanul vonja vissza valamennyi tengeri-, légi- és szárazföldi erejét Tajvanról és a Kínához tartozó más területekről. Arra szólít fel, hogy meg kell akadályozni bármely fél hadműveleteit, hogy megkönnyítsék a Kínai Népköztársaságnak nem alárendelt összes fegyveres erők kivonását a körzet szigeteiről. , Az ENSz Biztonsági Tanácsának ülése Az ENSz január 31-én kezdte meg a Biztonsági Tanács ülésszakát. Amint már ismerétes, a Szovjetunió küldöttsége a Biztonsági Tanács elé terjesztette az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársaság ellen, Tajvan és más kínai szigetek körzetében folytatott agresszív akcióinak kérdését és előterjesztette határozati javaslatát is. Az Egyesült Államok és Anglia küldöttei által támogatott újzélandi küldöttség a Biztonsági Tanács elé terjesztette a tajvani tengerszorosi helyzetre vonatkozó kérelmét. Miután Munro, a Biztonsági Tanács elnöke megnyitotta az ülést, A. A. Szoboljev, a Szovjetunió küldötte kért szót és kijelentette, hogy a szovjet küldöttség nem ismeri el a Kuomintang-klikk képviselőjének megbízását és kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy zárja ki a kuomintangi képviselőt ezen fontos kérdés tárgyalásáról. Szoboljev hangsúlyozta, hogy Kínát csakis a Kínai Népköztársaság küldöttei képviselhetik. Lodge, az USA képviselője határozati javaslatot terjesztett elő, amely arra vonatkozik, hogy a Biztonsági Tanács határozatot hozzon, mely szerint, semmiféle javaslatot nem tárgyal a kuomintangi küldött kizárására vagy a Kínai Népköztársaság küldöttének részvételére vonatkozólag. Lodge azt kívánta, hogy a Biztonsági Tanács elsősorban az ő javaslatát és ne a Szovjetunió javaslatát tárgyalja le. Dixon, Nagy-Britannia küldötte támogatta Lodge javaslatát és egyben annak a reményének edott kifejezést, hogy a kínai képviselőket meghívják Tajvan kérdésének a Biztonsági Tanácsban való megtárgyalásához. A. A. Szoboljev a brit küldött kijelentésére adott válaszában rámutatott a kérdés fontosságára és hozzáfűzte, hogy e kérdés óriási jelentősége megkívánja a Biztonsági Tanácstól, hogy megoldja Kína képviseletének kérdését, amely már hosszabb idő ók. húzódik. A Biztonsági Tanács tíz szavazattal egy ellenében úgy határozott, hogy az USA javaslatát elsőnek bocsátja szavazás alá. A Biztonsági Tanács azután tíz szavazatta) egy ellenében jóváhagyta az amerikai javaslatot. A Biztonsági Tanács ezután megkezdte az előzetes tárgysorozat jóváhagyása kérdésének tárgyalását. Munró elnök kijelentette, hogy mihelyt jóváhagyják az előzetes tárgyalási programot, javasolni fogja a Biztonsági Tanácsnak, hogy meghívja a Kínai Népköztársaság küldötteit a tajvani szoros helyzetének megtárgyalásához. Szoboljev, a Szovjetunió küldötte beszédében megindokolta a Szovjetunió arra irányuló javaslatát, hogy az USA-nak a Kínai Népköztársaság elleni agresszív akciói kérdését vegyék be a Biztonsági Tanács tárgysorozatába. v A Biztonsági Tanács délelőtti ülése ezzel véget ért. Adenauer válasza Ollenhauernek A nyugat-berlini újságok közölték Adenauer válaszát Ollenhauernek, a nyugatnémet szociáldemokraták vezetőjének Németország egyesítésére vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatos kérdésére. Adenauer levele nem tartalmaz semmi újat. Adenauer kénytelen volt válaszolni a Szociáldemokrata Párt nyílt levelére és újra azt állította, hogy a négy nagyhatalomnak a Szovjetunió által javasolt tanácskozását Németország egyesítéséről teljes sikerrel lehet lefolytatni akár a ratifikálás előtt, akár a „párizsi egyezmények ratifikálása után is", — bár a Szovjetunió hivatalos nyilatkozatából teljesen világosan kitűnik, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése és bekapcsolása az északatlanti tömb vagy a nyugateurópai unió katonai tömbjébe lehetetlenné tenné a Németország egységesítéséről szóló tárgyalásokat és azokat értelmetlenekké tenné. 1 Adenauer azt színleli, hogy a Szovjetunió január 15-i javaslatai az egész Németországban végrehajtandó általános szabad választásokra vonatkozólag „nem világosak" és ilyen érvelés alapján elutasítja ennek a kérdésnek megoldását. Adenauer kijelenti végül, hogy a nyugati hatajmak Németország „egyesítésébe" csak azzal a feltétellel egyeznek bele hogy előzőleg ratifikálják a párizsi egyezményeket. Adenauer Németország .egyesítését" nyilvánvalóan úgy "rtelmezi, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot erőszakosan „hozzácsatolják" Nyugát-Németországhoz. Világos, hogy az ilyen „terv" csupán az Adenauer és védnökei által folytatott „erőpolitika" agresszivitását tükrözi és nyilvánvalóvá teszi, hogy Adenauer a valóságban nem keres reális utakat Németország egyesítéséhez, hanem az ország jelenlegi kettészakítottságát akarja fenntartani. Ollenljauer, Németország Szociáldemokrata Pártjának elnöke a január 30-i aschaffenburgi gyűlésen szembeszállt Adenauer politikájával, aki egymásután elutasítja a Németország egyesítéséről tartandó négyhatalmi tárgyalásokra tett összes javaslatokat és a militarista párizsi egyezményekel védelmezi. Ollenhauer hangsúlyozta, hogy a német külpolitikát az egész nép akaratával és érdekeivel összhangban kell megvalósítani. Az olyan politika, ameiy magában rejti a háború veszélyét, gonosztett a német nép ellen. A párizsi egyezményekkel kapcsolatban az a nagy veszély állott elő, hogy a német népnek Nyugat-Németország felfegyverzését országának tartós kettészakítottságával és a háborús veszély fokozásával kell megfizetnie Ezért komolyan állást kell foglalni a Szov^ jetunió legutóbbi javaslatai mellett A német kérdésnek a négyhatalmi tárgyalások alapján való békés megoldása — állapította meg. Ollenhauer — jelentősen enyhítené az európai e^ a nemzetközi politika feszültségét is A brit impérium országai miniszterelnökeinek konferenciája A Reuter ügynökség közlése szerint január 31-én 15.30-kor greenwichi időszámítás szerint a brit miniszterelnök székházában W. Churchill elnöklete alatt megkezdődött a brit impérium országai miniszterelnökeinek konferenciája, amelyen részt vesznek Anglia, India, Kanada, Ausztrália, ŰjZéland, a Délafrikai Unió. Ceylon, Pakisztán és a Középafrikai Unió képviselői. A konferencia ülései nem nyilvánosak. A konferencia egy hétig fog tartani. Amint a Reuter ügynökség hírmagyarázója közli, Churchill a január 31-1 ülésen a nemzetközi helyzetet ismertette. Churchill után az egyes országok miniszterelnökeinek kellett szólásra emelkedniök, hogy a nemzetközi helyzetet saját kormányuk álláspontjából ismertessék. St. Laurent, kanadai miniszterelnök, mielőtt elutazott volna Londonba a brit impérium országai miniszterelnökeinek konferenciájára, kijelentette, hogy a londoni konferencia fő kérdése „a távolkeleti kényes helyzet" lesz. A montreali rádió bejelentette, hogy Lester Pearson, Kanada külügyminisztere, aki január 28-án utazott Londonba St. Laurenttal együtt, rövid idővel elutazása előtt nyilatkozatot tett, amelyben rámutatott arra, hogy „nagyon meggondolatlan cselekmény lenne, ha a partmenti szigetek, amelyek tagadhatatlanul Kínához tartoznak, egy nagy összetűzés színhelyévé vagy okává válnának.

1" „Valóban nagyon tragikus volna — mondotta a továbbiakban Pearson — hogyha a világháború a harc egyik fázisába való beavatkozás miatt törne ki, amely harc végtére is kínai polgárháborúnak minősíthető." van rá idő, hogy a párizsi háborús szerződések veszélyes útjáról a tárgyalások útjára térjenek Az NDK népi kamarája elnökségének üzenete a Francia Köztársasági Tanács tagaihoz A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöksége üzenetet juttatott el Gaston Mohnervillehez. a Francia Köztársasági Tanács elnökéhez. Az üzenetben a többi között ez olvasható: Tíz esztendő sem telt el azóta, hogy az emberiség megszabadult a hitleri fasizmus jármától és a német militaristák már ismét azon fáradoznak, hogy Nyugat-Európa és az Egyesült Államok agresszív erőivel szövetkezve újabb revansista Wehrmachtot teremtsenek. Éppen ezt segítik elő a párizsi egyezmények, amelyek más európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásokba vonják be a remilitarizált Nyugat-Németországot. Mert milyen más értelme lehet ilyen katonai csoportosulásoknak, tekintettel S Szovjetunió és a vele barátságban levő népek kétségtelen békepolitikájára? A német militarizmus talpraállítása Nyugat-Németországban feltétlenül fegyverkezési versenyre vezet, amely súlyos terhet rak minden nép vállára, és végeredményben háborúhoz vezet. Ez újabb világháború veszélyét jelenti nukleáris fegyverek alkalmazásával. A militarista Németország mindenekelőtt állandó, közvetlen veszélyt jelent éppen Franciaországra. Emlékeztetünk a francia területtel kapcsolatban emelt igényekre, amelyeket teljesen nyíltan fejtett ki Jákob Kaiser miniszter, a nyugatnémet kormány tagja. Emlékeztetünk arra, hogy Adenauer a nyugatnémet Szövetségi Köztársaságot a náci harmadik birodalom utódjának nevezte. így felmerül az a kockázat, hogy a nyugatnémet revansisták területi követelései következtében a bonni állam szövetségesei vagy belesodródnának más országok ellen irányuló agresszív háborúba, vagy előbb-utóbb ismét a prédára váró német militarizmus áldozatává lennének. A Német Demokratikus Köztársaságnak ezzel szemben nincsenek területi igényei. A Német Demokratikus Köztársaság az Odera-Neisse-határt ünnepélyesen a Béke határának ismerte el. 1949-ben érvénybe lépett alkotmányunk 6. cikkelye érteimében „a vallási, faji és nemzeti gyűlölködés, a militarista propaganda épp úgy, mint a háborús uszítás", a büntető törvénykönyv előírásai alapján büntetendő cselekmény. Ennélfogva — folytatódik az üzenet — Franciaország teljes bizalommal fogadhatja a Német Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népképviselete elnökségének " Európa szempontjából e fontos órában elhangzó szavait. > Lakosságunk nevében és annak megbízásából mi kijelentjük: • 1. A francia népnek az a jogos követelése, hogy biztosítsák biztonságát a német militarizmus részéről fenyegető agresszió megismétlődése ellen, mindennél jobban kielégíthető az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtésével, amely tagja lenne az európai kollektív biztonsági rendszernek. 2. Már 1955-ben megvalósulhatna Németország békés újraegyesítése demokratikus alapokon össznémet szabad választások útján, ha feladják azt a politikát, amely Nyugat-Németország remilitarizálására és agresszív katonai csoportosulásokba való bevonására irányul. Az ilyen választások megtartására vonatkozó megegyezés Németország két része között teljes mértékben lehetséges. Mindamellett kijelentjük: A Német Demokratikus Köztársaság Németország újraegyesítésének ügyét soha sem tette függővé attól, hogy Nyugat-Németország elfogadja szociális és politikai rendszerét. Németország jövőbeni államrendszere csak a német nép szabadon hozott döntésével határozható meg. ^ A nyugatnémet kormány azonban egész Németországra ki akarja terjeszteni hatalmát. Számára a párizsi egyezmények csak eszközt jelentenek arra, hogy egész Németországra kiterjesszék a német militarizmust és annak szörnyű szellemét. Ez a politika újabb borzalmas veszélyeket szül. Még van rá idő, hogy a párizsi háborús szerződések veszélyes útjáról a tárgyalások útjára térjenek. A párizsi egyezmények ratifikálása után azonban a Németország újraegyesítésére vonatkozó tárgyalások tárgytalanok lesznek... Franciaország Köztársasági Tanácsa rendkívül fontos döntés előtt áll. Ez alapot nyújt ahhoz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöksége felkérje a Francia Köztársasági Tanács minden tagját, hallgasson a nép szavára és utasítsa el a párizsi egyezményeket, vagyis a német militarizmus talpraállítását és hárítsa el ezzel a német kérdés haladéktalan és Igazi megoldásának akadályát. Ez szomszédunk, a nagy francia nép békéjének és biztonságának biztosítéka, és szélesre tárja a kaput a népeink közös javát szolgáló igazi kölcsönös megértés előtt. A párizsi nők tüntetése Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A német militarizmus ellen harcoló francia Nőbizottság január 30-át „A Nyugat-Németország felfegyverzése elleni, az atomfegyver betiltása és az általános leszerelés melletti harc napjának" nyilvánította. Párizs asszonyai vasárnap, január 30-án 15.30-kor összegyűltek a Versaillesi-kapu melletti hatalmas kiállítási csarnokban. A gyűlés elnökségének tagjai közé választották a kimagasló francia békeharcosnőket, Jean Richard Blochnét. Mária Claude Vaillant Couturiert, Irene Joliot-Curiet, Delastrain tábornok özvegyét, Elza Triolet írónőt és másokat. „A jövő háború nemcsak országunknak, de az egész világnak, az egész emberiségnek pusztulását jelenterié." — mondotta beszédében Iréné JoliotCurie" mi azonban hisszük, hogy a béke erői. elsősorban a nők képesek arra, hogy ezt a katasztrófát megakadályozzák". A többi asszony is elszánt hangú teszédet tartott: így Lüttich belga város hadiözvegyeinek küldötte, egy fiancia orvosnő, egy párizsi telekommunikációs készülékeket gyártó üzem munkásnője. é* Nyugat-Németország kiküldötte. „Nem engedjük meg, hogy a fegyvereket azok kezébe adják, akik >olgártársaink' ezreit legyilkolták és iak

Ahelveink ezreit megsemmisítették" — ígérte a francia nők nevében Dedt.fain tábornok özvegye. A tüntetés befejező részében az összes jelenlevők egyhangúlag határozati javaslatot fogadtak el, amelyben a francia nők követelik az atomfegyverek azonnali betiltását, az általános leszerelést és a párizsi egyezmények eltörlését, amelyekkel a német militaristáknak akarnak fegyvert adni a kezükbe. Az asszonyok megígérték. hogy nem fogják kímélni erejüket e követelések eléréséért való harcban. Atomlovagok tobzódása (A „Tartós békéért, népi demokráciáért" című lapból.) i