Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-11 / 36. szám, péntek

Világ proletái jai egyesüljetek! S t SíSBK'HSrs j v'-te-V Á SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. február 11. péntek » 30 fillér VIII. évfolyam, 36. szám A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának deklarációja Moszkva (TASzSz) — A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa kötelességének tartja felhívni valamennyi állam népének és parlamentjeinek figyelmét az Európában, Ázsiában és a világ más részein kialakuló helyzetre, amely jelentős mértékben növeli a feszültséget a nemzetközi kapcsolatokban és a népek biztonságát fenyegeti. Európába^ néhány állam más európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásai létesülnek. A német militarizmus felújításának veszélyes politikáját valósítják meg. Ez a militarizmus rfémrégen a népeknek felmérhetetlen szenvedést okozó világháborút robbantott ki. Felmerül annak veszélye, hogy Európa új háború színhelyévé válhat. Az ilyen háború elkerülhetetlenül új világháborúvá fejlődne. Az ázsiai és a távol-keleti helyzet is aggodalmat kelt a világ sorsával kapcsolatban. Valamennyi nemzet kötelessége, hogy a világ e részében se engedje meg a háborút és megvédje az ázsiai nemzetek jogait, függetlenségét és szuverenitását. A katona! tömbök létesítésének politikájával járó lázas fegyverkezés, a haditámaszpontok alapítása idegen területen folytatódik és ezzel növekszik az államok közti feszültség. , Leplezetten az atomh4borút készíti eló Nem veszik tekintetbe, hogy az atomháború, különösen azokban az államokban, ahol kis területen összpontosul a lakosság és az ipar zöme, óriási pusztulást, felmérhetetlen számú emberi áldozatoi okozna. Annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete betiltotta és elítélte a háborús propagandát, néhány országban nyíltan és féktelenül új háborúra, az atomfegyver alkalmazására uszítanak anélkül, hogy fellépnének ellenük. Mindez megköveteli, hogy a béke megőrzésére és megszilárdításéra törekvő államok megsokszorozzák nemes céljaik elérése érdekében igyekezetüket. E célok az európai kollektív biztonsági rendszer kialakítása, más nemzetek belügyeibe való idegen beavatkozásnak kiküszöbölése, aminek ma rendkívüli jelentősége van a TávolKelet békéjének megvédése szempontjából. , A Szovjetunió úgy véli, hőgy le kell számolni a lázas fegyverkezéssel. Huza-vona nélkül meg kell oldani a fegyverkezés általános, és elsősorban a nagv államok fegyverzete lényeges csökkentésének kérdését. Az atomfegyvert és a tömegpusztítás valamennyi más fegyverét be kell tiltani. Az erre irányuló intézkedések megvalósítását hatékony remzttközi ellenőrzéssel kel! biztosítani. A Szovjet Szocialista-Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a nagy, valamint kis allamok közötti kapcsolatok olyan nemzetközi elveken alapuljanak, amelyek összhangban állnak a népek közti barátságos együttműködés fejlesztésének, a békés, nyugodt élet feltételeinek érdekével. Az államok közti kapcsolatoknak az egyenlőség, a belügyekbe be nem avatkozás, a meg nem támadás, a más államok területi épségének tiszteletbentartása, nemzeti függetlenségük és szuverenitásuk megbecsülése elvein kell alapulniuk. Ezeket az elveket más országokkal szemben mar gyakorolja a Szovjetunió, a Kínai Népiköztársaság, India és más államok egész wra. Betartásuk biztosítja az államok békés együttélését, tekintet nélkül társadalmi és allami berendezésükre. A népek életérdeke a világbéke megszilárdítása. Teljes lehetőségük nyílik megakadályozni az új háborút, mivel a béke erői állandóan növekszenek és már most erősebbek, mint az agresszió és a háború erői. A Szovjetunió nemzeteinek törhetetlen egységére, kimeríthetetlen forrásaira támaszkodva, teljes mértékben el van szánva biztosítani polgárainak békés munkáját, megvédeni őket minden kívülről jövő támadással szemben. A többi nemzet a szovjet államban tövábbra is megbízható, rendíthetetlen támaszát találja a békéért és a haladásért folytatott harcában. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa elismeri, hogy a parlamentekre nagy felelősség hárul a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. A parlamentek hagyják jóvá a háború és béke kérdésére vonatkozó törvényes intézkedéseket. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa úgy véli, hogy a parlamentek közti közvetlen kapcsolat felvétele, parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásai, az egyik ország parlamenti küldöttségeinek fellépése a másik ország parlamentjében, megfelelnek a népek igyekezetének, amely a baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztésére irányul. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa őszintén üdvözli más államok parlamentjeinek bármilyen lépését, amely a népek közti béke megszilárdítására irányul. Moszkva, Kreml, 1955. február 9. Ä Csehszlovák Békevédők Bizottságának XXIII. plenáris ülése A prágai Reprezentációs Házban csütörtökön, február 10-én tartották meg a Nemzeti Front, a kulturális szervezetek és intézmények összes tagozatai képviselőinek részvételével a Csehszlovák Békevédők Bizottságának XXIII. plenáris ülését. Az ülés jeiszava volt„Harcra - az atomháború gyújtogatói ellen, az atomenergiának az élet felvirágoztatására való kihasználásáért!" Az ülést Anežka Hodinová-Spurná képviselő, a Csehszlovák Békevédők Bizottságának elnöknője, a Köztársasági Érdemrend viselője nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Békevédők Bizottságának ülését azért hívták össze, hogy állást foglaljon a Béke-Világtanács bécsi határozataival kapcsolatban és hogy döntsön afelől, hogy hazánkban az adott feltételek mellett és helyzetünkben hogyan fogjuk azokat teljesíteni és mit teszünk azért, hogy a béketábor országainak egyikeként becsülettel teljesítsük feladatunkat a békéért folytatott közös harcban úgy, ahogyan ezt joggal elvárják tőlünk azon országok nemzetei, amelyek még az új háború gyújtogatóinak igájában élnek. A Béke-Világtanács elnöksége bővített ülése komoly tárgyalásainak eredményeiről Jan Mukarevský akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökségének tagja tartott beszámolót, melyet az összegyűltek lelkes helyesléssel fogadtak. Utána Václav Lorenc, a Csehszlovák Békevédők Bizottságának vezető titkára emelkedett szólásra. Az elnökség nevében javaslatot tett a Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészítése elleni felhívásával s a Béke-Világtanács azon határozataival kapcsolatos aláírási kampány megindítására, amelyek az egész világ nemzetei számára mutatják az élethez, a békéhez és a barátsághoz vezető utat. A beterjesztett javaslatot a plenáris ülés részvevői egyhangú helyesléssel fogadták. V Á Csehszlovák Békevédők Bizottságának kiáltványa a Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészítése elleni felhívásával kapcsolatos aláírási kampány megindítására Az utóbbi időben a békét fenyegető újabb veszély támadt a világban. A háború szervezői az amerikai imperialistákkal az élen újból provokálják az összes nemzetek békeszerető embereit. A nemzetek akarata ellenére minden eszközzel el akarják érni a támadó hitleri Wehrmacht megújítását, a Távol-Keleten agresszív tetteket hajtanak végre és ezzel együtt előkészítik az atomháború kírobbantását. Míg a Szovjetunió az atomenergia békés felhasználásának reális és közeli lehetőségeit mutatja az emberi élet gazdagabbátétele érdekében. addig a háborús gyújtogatok az emberiséget atomfegyverekkel fenyegetik. A nemzetek tanulnak a történelemből. Látják, hol az igazság és egyre határozottabban a béke védelmére állnak. Hatásos akciókkal már k íkény szeri tették a koreai és indokínai háború megszüntetését. És most a Béke-Világtanács felhívására döntő harcbs lépnek az atomfegyverek készleteinek megsemmisítéséért s gyártásuk azonnali beszüntetéséért: Kijelentik, hogy azt a kormányt. amely atomháborút szít, minden nemzet elítéli. Az elmúlt teljes tíz év alatt hazánk a béke világfrontjának szilárd és megbízható

1 támasza. Népünk örömmel üdvözölte a béke és annak megerősítésére irányuló minden lépést. Alkotó építő munkájával és határozott harcos elhatfcrozásáyal mindig aktívan támogatta azt. S most azok a bandák, amelyek tönkretették Lidicét és még a háború utolsó pillanataiban is megkísérelték rombadönteni és (Folytatása a 2. oldalon.) A szovjet békepolitika — a nemzetek biztonságának védekezője A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén, február 8-án beszédet mondott V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, a minisztertanács elnökének első helyettese, aki beszámolt a nemzetközi helyzetről és a szovjet Kormány külpolitikájáról. Beszéde a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok történelmi jelentőségű elemzése, a béketábor és az imperialista tábor országai politikájának mély boncolása. Meggyőzően bizonyítja a békeszerető szocialista nagyhatalomnak a nemzetek közötti békés együttélésért és baráti együttműködésért, a világfeszültség enyhítéséért folytatott harcát és fáradhatatlan igyekezetét. Molotov elvtárs a Szovjetunió kormánya nevében a nemzetközi helyzetben a második világháború után bekövetkezett alapyető változásokról beszélt. Rámutatott arra, hogy most nem beszélhetünk a Szovjetunióról és a kapitalista körülzárásról ugyanabban az értelemben, mint a hitleri agreszszió előtt. Azóta ugyanis minőségi és mennyiségi mély változások történtek a világban. A második világháború legfontosabb eredménye volt, hogy a kapitalizmus tábora mellett megteremtődött a szocializmus és demokrácia világtábora, a Szovjetunió, helyesebben mondva a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezetésével. A második világháború után lényegi sen megváltozott az erők aránya a társadalmi rendszerek között a szocializmus javára. Megváltozott Ázsia is, ahol a lakosságnak csaknem fele már a népi demokratikus rendszer áldásos viszonyai között él. A hatalmas Kína nagy állammá egyesült, amely eddig példátlan kulturális és gazdasági virágzás színhelye. Szemmellátható változások következtek be Koreában és Vietnamban is. De a történelmi változások nemcsak Ázsiának népi demokratikus országaiban következtek be. India, Indonézia és Burma elvetették a gyarmati rendszert és ezen országok nemzetközi súlya állandóan erősödik. Feltételezhető, hogy a fejlődés ugyanezen útjára tér Pakisztán és Ceylon is. A nemzetfelszabadító mozgalom — az idegen monopóliumod minden gyűlöletes ellenakciói ellenére is — KözelKelet és Közép-Kelet országaiban is erősödik, Fejlődésé^ lehetetlen észre nem venni az afrikai országokban is. Az imperialista országok uralkodó köreinek azonban nincs kedvük tiszteletben tartani azokat a mély történelmi változásokat, amelyek a világhelyzetben bekövetkeztek. Főleg az USA az, amely a demokrata tábor összes országait újból a kapitalizmusnak szeretné alárendelni. Ezt a célt követi az Egyesült Államok külpolitikai iránya, amely nem ismeri ei a történelmi törvényszerűséget, az ösr.zes nemzeteknek azon igyekezetét, hogy le akarják vállukról rázni a kapitalista igát és új, szocialista rendszert akarnak bevezetni. A Szovjetunió és a szocialista tábor összes országai minden erejükkel biztosítani igyekeznek a békés feltételeket szocialista építésük számára. Következetesen állást foglalnak a béke és a szocializmus igazságos ügye mellett és a külpolitikában határozottan a nemzetközi feszültség enyhítéséért harcolnak. Áthidalhatatlan ellentét áll fenn a • békeszerető Szovjetunió és a szocialista és demokrata tábor összes országainak külpolitikai irányzata és az USA politikai irányzata, az „erőpolitika' irányzata között, amelynek célja a háború. A nemzetközi élet eseményeiben különleges hely illeti meg a Szovjetuniót-— mondotta Molotov elvtárs — amely ma a nemzetek közötti barátság és béke megszilárdításának fő támaszává vált. A Szovjetunió legfőbb feladatát abban látja, hogy a lehető leghathatősabban hozzájáruljon a nemzetek közötti feszültség enyhítéséhez. A szovjet külpolitika ezért teljes összhangban van a nemzeteknek a béke biztosítása utáni vágyával. • A béke és haladás világerőinek a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott következetes harcát, amely jelentős sikereket ért el a múlt évi berlini, de főként a genfi konferencián. megnehezítik a nyugati nagyhatalmak, elsősorban az USA támadó köreinek gyűlölködő akciói és intrikái. Ezért — Molotov elvtárs szerint -a nemzetközi kapcsolatokban enyhülést csak a legagresszívabb erők ellen folytatott kitartó harccal lehet elérni, amelyet még nagyobb kitartással, ügyességgel és következetességgel kell felytatni. Az amerikai imperialistáknak a nemzetközi feszültség enyhítése elleni provokációi az utóbbi hetekben különösen élesen nyilvánulnak meg Taj-« van körzetében. A Szovjetunió a demokrata tábor többi országaihoz és az összes békeszerető nemzetekhez hasonlóan Tajvan kérdését Kína belügyének tekinti, az USA hódító támadásait pedig nyílt agressziónak, amit a? ENSz-nek szigorúan el kell ítélnie. A Szovjetunió már javaslatot tett a Biztonsági Tanácsban, hogy az egész kérdést úgy oldják meg, hogy az Egyesült Államok Tajvan körzetéből kivonja összes katonai, légi és tengeri erőit, s beszünteti az összes katonai akciókat. A nemzeteket nem kevésbé nyugtalanítja az amerikai imperialistáknak a nyugateurópai kormányokra gyakorolt szégyenteljes nyomása, amelynek célja a r.yugat-németországi militarizmus megújítását célzó párizsi egyezmények ratifikálásának meggyorsítása és az újonnan felfegyverzett bonni államnak a nyugati hatalmak katonai csoportosulásába való bevonása. Ezért a gaz párizsi egyezmények tudatos megsértése a jaltai és potsdami nemzetközi egyezményeknek, amelyeket a négy nagyhatalom aláírásával erősített meg. Hitszegő megsertése ez az angol-szovjet és a francia-szovjet szerződéseknek is. Lázas eróšzakolásuk a nyugat-európai parlamentekben joggal váltott ki komoly ellentéteket a politikai pártok képviselői között és a dolgozók legszélesebb tömegeit széles ellenállási mozgalomra mozgósítja. A Szovjetunió következetesen harcol az európai kollektív biztonság biztosításáért. A kollektív biztonságról szóló szerződés javaslatát őszinte helyesléssel üdvözölte az európai országok egész sora. Az összes becsületes emberek kedvezően fogadták az összeurópai konferencia összehívását célzó szovjet javaslatot is, amelyet a nyugati hatalmak elvetettek. Az imperialista államoknak nem érdekük es sohasem volt érdekük az igazi nemzetközi biztonság, amelyben osztoznának az összes európai*országok, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. Az imperialisták a Szovjetunió politikájával, amely a béke megszilárdításához vezet, szembehelyezik az egyes államoknak más államok elleni különálló katonai tömbök építését célzó politikáját. A párizsi egyezmények szerint az újonnan felfegyverzett Nyugat-Németország az északatlanti tömb és a nyugat-európai katonai unió tagjává válik. Ez a tény új háború veszélyét jelenti. Tekintettel erre a helyzetre — jelentette ki Molotov elvtárs a szovjet kormány nevében — sem a Szovjetunió, sem a többi békeszerető államok, amelyek ellen a párizsi egyezmények irányulnak, nem fognak ölhetett kezekkel ülni. Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a kölcsönös biztonság megszilárdítására, a béke biztosítására. Ebben már egyhangúlag megegyezett nyolc európai ország, amelyek 1954 decemberében részt vettek a moszkvai konferencián. Ha d párizsi egyezményeket ratifikálják, ezek az országok megtesznek minden szükséges intézkedést nemzetközi helyzetük megszilárdítására és az európai biztonság biztosítására. Ezen intézkedések közé tartozik főként a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének előkészítése — és szükség esetén közös katonai parancsnokság létesítése is. A Szovjetunió következetesen igyekszik az osztrák kérdés békés megoldására és elítél bármiféle huzavonát az Ausztriával való államszerződés megkötése kérdésében. A Szovjetunió kormánya ezzel kapcsolatban abból az álláspontból indul ki, hogy az' osztrák kérdés megoldását nem lehet megvalósítani a német kérdéstől függetlenül. Ausztriának köteleznie kell magát, hogy nem lép semmiféle koalíciókba vagy bármelyik állam ellen irányuló katonai tömbökbe. Haladéktalanul öszsze kell hívni ^ a négy nagyhatalom konferenciáját, amelyen megtárgyalnák a német kérdést és az Ausztriával való államszerződés kérdését is. Az „erőpolitíka", melyet az USA és partnerei folytatnak, elsősorban a (Folytatás a 2. oldalon.) } i