Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-10 / 35. szám, csütörtök

4 UJSZ

0 1955. február "6. V. M. Molotov beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról érni Franciaország, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió között az indokínai béke megújításáról, annak ellenére, hogy az északatlanti tömb harmadik partnere, vagyis az USA, viszszautasitotta ennek aa egyezménynek aláírását. Igaz, hogy később a manílai konferencián az USA, Franciaország és Nagy-Britannia képviselői bizonyos mértékig megegyeztek. Ez alkalommal Franciaország és Nagy-Britannia csatlakoztak az USA-hoz és bizonyos értelemben szembehelyezkedtek a genfi konferencia azon határozataival, amelyeket éppen az ő részvételükkel fogadtak el. De nem azt bizonyltja-e ez, hogy az imperialista táborban az ellentétek egész sora létezik, amelyek itt ilyen, ott olyan formában, itt erősebben, ott gyengébben nyilvánulnak meg? De nem vilégos-e az, hogy annak ez állítólagos „sikernek" ellenére, amit az USA a manilai konferencián elért, nem lehet a genfi konferencia politikai erdeményeinek jelentőségét öszszehasonlítani a manilai konferencia szomorú eredményeivel? 1952. tavaszán, májusban hat nyugat-európai állam kormánya az USA és Nagy-Britannia nyomására aláírta az úgynevezett „európai védelmi közösség" megteremtéséről szóló szerződést. De 1954. augusztusában a francia parlament ezt a szerződést visszautasította és nem maradt más hátra, mint az „európai védelmi közösség" megteremtését célzó tervektől búcsút venni Ez a szerződés a francia parlamentben azért bukott meg, mert túlságosan nagy ellentét mutatkozott a francia nép akarata és a francia kormány céljai között. Hogyan értékeljük ezt tényt? Minden okunk megvan arra, hogy azt állítsuk, hogy az „európai védelmi közösség" hajótörése az imperialista táborban levő mély ellentétek eredménye. Lehetetlen el nem ismernünk azt, hogy ez volt az amerikai külpolitika agresszív irányzata vereségeinek egyike. Később, 1954. október 23-án aláírták az úgynevezett párizsi egyezményeket, ami második kísérlet NyugatNémetország újrafelfegyverzésének megvalósítására. Ügy látszott, hogy az egész ügynek sikeres vége lesz és az egyes európai államok kormányai és az USA már győzelemre számítottak a német militarizmus megújítására irányuló terveik megvalósításában De az utóbbi időben a francia parlament újból ingadozni kezdett, ami a párizsi egyezmények támogatóinak újabb nehézségeket okozhat. Ebben nyilvánul meg a kiéleződött ellentétek hatása az USA védnöksége alatt álló e katonai politikai tömb szakaszainak egyikén. És az utóbbi napok eseményei Franciaországban, amelyek a kormányválsághoz vezettek, a külpolitika amerikai irányzatának további vereségéről tanúskodnak. Nézzük csak, hogy a külpolitikai események hogyan tükröződtek vissz* az Amerikai Egyesült Államokban 1952. őszén az elnökválasztások idején. Amint ismeretes, az elnökválasztásokon akkor a köztársasági párt győzött, amely, ha bizonytalanul is, (te támogatta a népi demokratikus országok ügynevezett „felszabadításának" politikáját. A „felszabadítás" e politikáját a köztársaságiak bizonyos mértékig szembeállították a demokrata párt politikájával, amely túlnyomó részben a mérsékeltebb külpolitikai irányzathoz tartotta magát, amely a „tartózkodás" politikája elnevezés alatt ismert, annak ellenére, hogy egyik és másik pártban is vannak mindkét politikai irányzatnak követői De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy közvetlenül a választások előtt megígérte a köztársasági párt jelöltje, Eisenhower, hogy befejezi a koreai háborút, amelybe az Egyesült Államokat akkor vonták be, amikor Truman demokrata pártja volt hatalmon. Ez döntött lényegében az elnökválasztások eredményéről. A demokraták vereségét az elnökválasztásokon nem lehet megmagyarázni azzal, hogy a demokraták békésebb külpolitikai irányzatot követtek, hanem azzal, hogy felelősek voltak a koreai háborúért, amelyet maguk robbantottak ki. Másrészt a köztársaságpártiak az elnökválasztásokon nem azért győztek, mert a külpolitika agresszívabb Irányzatát hirdették, hanem éppen ellenkezőleg azért, mert bizonyos időre valósággal olyan politikai párttá váltak, amely nem a koreai agresszió meghosszabbítását támogatta, hanem a háború befejezését és a koreai beke megújítását. Szem előtt kell tartanunk az imperialisták által megteremtett katonai csoportosulásokban és tömbökben meglevő ellentéteket, akár az északatlanti tömbről, akár bármi másról van szó. Mindezekben a csoportosulásokban egyszer megerősödnek az új háború gyors kirobbantására irányuló törekvések, máskor pedig ellenkezőleg erősödik az ellentétes áramlat. Ha az ilyen ellentétes irányzatok közötti harc az egyes országokban folyik, még inkább megnyilvánul a tömbök belsejében és végül maguk közt a tömbök közt. Emellett tekintetbe kell vennünk azt, hogy ez az ingadozás — és ez különösen fontos — amelynek jelentősége van a nemzetközi feszültség enyhítésében, annál erősebben és annál gyakrabban fog megnyilvánulni, minél szervezettebben és aktívabban fog fejlődni az összes országokban a békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért indított népmozgalom. A felhozott példák jellemzők az imperialista táborban mutatkozó számos ellentétre, amelyek az egyes országok közötti kölcsönös kapcsolatokban, valamint az egyes kormányok politikájában és az egyes pártok belsejében is megnyilvánulnak, amelyek bizonyos fokig kénytelenek számolni nemcsak a milliomosok és milliárdosok akaratával, hanem a választók széles rétegeinek véleményével is. A szovjet külpolitika nem hagyhatja figyelmen kívül az egyes kapitalista országok közötti, valamint ezen országok belsejében és végül a kapitalista osztályokhoz és csoportokhoz tartozó egyes pártok belsejében is megnyilvánuló jelentős ellentétek létezését. Feladatunk, hogy ezeket az ellentéteket a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében az agresszív, dsmokráciaellenes erők gyengítésének érdekében felhasználjuk. 5. Fő feladatunk a béke megszilárdítása Köztünk, a tartós béke követői között és ellenfeleink között mély szakadék nyílik. Ellenfeleink lázas fegyverkezést folytatnak. Hozzáláttak ehhez, számolva azzal, hogy így megszilárdítják politikai táborukat, de a valóságban ez gazdasági és politikai pozíciójuk elkerülhetetlen gyengülésére és aláásására vezet. A Szovjetunió a lázas fegyverkezéssel szembeállítja békeszerető politikáját és az összes fegyverek lényeges csökkentésére és az atomfegyver feltétlen betiltására irányuló javaslatait a hathatós nemzetközi ellenőrzés bevezetésével, a fegyverkezés csökkentése, valamint az atomfegyverek és az összes tömegpusztító fegyverek betiltása révén. Eltenfeleink nyíltan haladnak az új háború felé és az utóbbi időben propaganda-zajt csaptak az atomháború előkészítésének szükségességéről. De nemzeteik sohasem egyeznek bele ebbe az agresszív politikába, amelyet nemcsak a széles néptömegek, hanem a jómódú osztályok okosan gondolkodó része is elvet. Politikájuk ilyen irányzatával csak azt érhetik el, hogy egyes különösen híres államférfiak már előre elvesztik hitelüket országukban is és a külföldön is. A Szovjetunió az atomkérdésben ellenkező álláspontot foglal el. A Szovjetunió már javaslatot tett az Egyesült Államok kormányának, hogy haladéktalanul kössenek szerződést arról, hogy be legyen tiltva az atomfegyver használata és hogy az atomenergiát kizárólag csak békés célokra használják fel. A Szovjetunió a legnagyobb határozottsággal támogatja a békevilágtanács nemrégi javaslatait is, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyver-készleteket, hogy így az egész világ nemzetei biztonságban legyenek afelől, hogy sphasem engedik meg az atomháborút. Éppen ezért mutat a Szovjetunió olyan készséget és olyan aktív igyekezetet az 'atomenergia békés felhasználására irányuld nemzetközi konferencia összehívásával kapcsolatban. Ajánljuk az Egyesült Államoknak, hogy ne az atomfegyverek gyártásában versenyezzenek velünk, hanem az atomenergia békés célokra való felhasználásában. Ellenfeleink az „erőpolitika"-val hangoskodnak. Idegeik felmondják a szolgálatot és egyútal ijesztgetnek. Felhasználják a fenyegetődzést és a zsarolást, és emellett számítanak azokra az emberekre, akiknek gyengék az idegeik és meginognak. A szovjet kormány megvan győződve, hogy azok, akik ilyen szégyenteljes eszközökhöz nyúlnak a szovjet néppel szemben, biztosan elszámítják magukat. Tudniok kell, hogyha valóban szükséges lesz — meg tudjuk magunkat védeni. Ideje lenne, hogy megértsék, hogy a Szovjetunió és az USA között az erők arányában a helyzet már világos. Ha összehasonlítjuk a Szovjetuniót egész embererejével, nagy anyagfor-. rásaival, összes külföldi szövetségeseivel — és ha emellett tekintetbe vesszük még azt az erkölcsi és politikai támogatást is, amelyben a békepolitikát a többi országok néptömegei részesítik — ha tehát összehasonlítjuk a Szovjetuniót — amilyen ma — az Amerikai Egyesült Államokkal és ha mérlegeljük ezt az országot az összes ismertetett körülményekkel, együtt, akkor világosan látjuk, hogy a Szovjetunió nem gyöngébb, mint az Amerikai Egyesült Államok. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal szemben az az elvitathatatlan előnye, hogy a békeszerető Szovjetunió senkit sem veszélyeztet és nem avatkozik más államok ügyeibe, hanem védi a valóban helyes és gazságos ügyet, amellyel őszintén rokonszenveznek a dolgozók és az egész világ összes elnyomott nemzetei, és amely lehetetlen, hogy ne győzedelmeskedjék. Mit javasol a Szovjetunió? Azt javasoljuk, hogy sem az egyik, sem a másik fél ne alkalmazza a fenyegetések és zsarolás politikáját. Ez nem vezet semmi jóra. De nemcsak erről van szó. Ügy véljük, hogy az a fél, amely valóban biztos erejében, nem akarhat háborút. Erre nincs szükségük azoknak, akik biztosak erejükben, akik biztosak jövöjükben. Az új világháború szításával kapcsolatos minden/ kaland elkerülhetetlenül rosszul végződik az agresszorra, mivel a mai időben már az emberek százmilliói olyan Öntudatosságra tettek szert, hogy a szovjet emberekhez hasonlóan ügyük helyességébe vetett teljes meggyőződéssel fognak harcolni az ilyen gonosz agresszió ellen egészen a végleges győzelemig. Nem pusztul el a „világcivilizáció" akkor sem, ha nagymértékben sújtotta is az újabb agresszió, de elpusztul az imperialista alapokon álló korhadt, vérrel áztatott társadalmi rendszer, amely már élete vége felé jár, és amely agresszív volta miatt pusztulásra, a dolgozók és az elnyomott nemzetek kizsákmányolása miatt pedig megvetésre van ítélve. A Szovjetunió külpolitikája a társadalmi rendszerek együttélésének lenini elvein alapul. Mi ezeket az alapelveket védjük, mert azt akarjuk, hogy a nemzetek békében és nyugalomban éljenek. Védjük ezeket az alapelveket, mivel az együttélés feltételei közepette fennáll annak a lehetőségnek terve, hogy egész történelmi időszakokra biztosítsuk a békét és a nemzetek szabadságát, valamint az országok közötti békés kapcsolatokat és a haladó emberiség további sikereit. Védjük az együttélés lanini alapelveit, és azért védjük, mert biztosak vagyunk a szocializmus erőiben és abban, hogy helyes utat választottunk a kommunizmus felé. N. S. Hruscsovnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa február 3-i ülésén mondóit beszéde A Szovjetunió Legfelső Tanácsa február 8-i ülésén felszólalt N. S. Hruscsov képviselő. Kijelentette: ' „KépvíseJö elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és az Idősebbek Tanácsának megbízásából javaslatot terjesztek be, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnökévé Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin elvtársat nevezzék ki. (Hatalmas, hosszantartó taps.) Valamennyien a Szovjetunió Kommunista Pártja hü fiaként ismerjük Nyikolaj Alekszandrovics Bulganymt, aki minden erejét a szovjet nép szolgálatába állítja. Bulganyin elvtárs a nagy Lenin kiváló tanítványa, Lenin művének folytatója, J. V. Sztálin legközelebbi munkatársainak egyike, kiváló pártmunkás é~ államférfi. (Hoszszantartó taps.) A moszkvai szovjet elnöki tisztségében az orosz federáció népbiztosi tanácsának elnökeként, a Nagy Honvédő Háború idején jelentős katonai munkájában, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának alelnöki funkciójában, az utóbbi években pedig a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének és a Szovjetunió honvédelmi miniszterének tisztségében Bulganyin elvtárs mint nagy és tehetséges szervező vált be, nagy tapasztalatai vannak politikai, párt-, gazdasági és katonai tevékenységéből. Mindez azt bizonyítja, hogy Bulganyin elvtárs sikerrel fogja végezni a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsa elnökének kötelességeit. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Szovjetunió kormánya Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyinnal az élén sikerrel fogja teljesíteni a szocialista hazánk erejének további megszilárdítására irányuló feladatokat, hogy biztosítani fogja a nehézipar fejlődését és ennek alapján eléri a könnyű- és élelmiszeripar" újabb fellendülését, a mezőgazdaság fejlődését, a szovjet nép jólétének és kultúrális színvonalának emelkedését. Engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam azt a meggyőződésemet, hogy Bulganyin elvtársnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökévé való kinevezése a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa összes képviselőinek egyöntetű támogatásával és helyeslésével találkozik." (Hatalmas, hosszantartó taps.) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata G. M. Malenkcvnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöki tisztségérői való felmentéséről' A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának határozata: G. M. Malenkov elvtárs nyilatkozaK. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, tát jóváhagyja és őt 4 Szovjetunió Minisztertanácsa elnöki tisztsége alól felmenti. N. Pegov, a Szovjetunió Legfelső_ Tanácsa Elnökségének titkára. 1 A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata N. A. Bulganyinnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökévé való kinevezéséről A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának határozata : K. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Bulganyin Nyikolaj Alekszandrovicsot a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökévé kinevezi. N. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése Moszkva, február 9. (TASzSz) Feburár 9-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsa mindkét házának, a Szövetségi Tanácsnak és a Nemzetiségi Tanácsnak együttes délelőtti ülésén megindult a vita V. M. Molotovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének és külügyminiszternek a nemzetközi helyzetről és a szovjet kormány külpolitikájáról szóló beszámolójáról. A képviselők, akik a vita során a szovjet emberek milliói nevében szólaltak fel,' kijelentették, hogy a Szovjetunió kormányának politikáját helyesnek, olyan politikának tartják, amely összhangban áll a béke ügyével és kifejezi valamennyi szovjet ember életérdekét és akaratát. A Szovjetunió következetesen harcol a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért — mondotta Alekszandor Puzanov képviselő, az OSzSzK Minisztertanácsának elnöke. Az Európa felosztására és az agresszív katonai tömbök kialakítására irányuló politikával szemben — amelyet az Amerikai Egyesült Államok követ, a szovjet kormány az európai kollektív biztonsági rendszert állítja. Ez a politika a szovjet föld valamennyi nemzetének lelkes támogatását élvezi. Az élet megmutatta minden jóakaratú embernek, hogy Európa békéje védelmében valamennyi európai állam — társadalmi és állami berendezésére való tekintet nélkül — közös igyekezetének útján kell járni. Nina Popova képviselőnő, az összSzövetségi Központi Szakszervezeti Tanács titkárnője a szovjet nők nevében javasolta a Szovjetunió kormánya külpolitikájának jóváhagyását, amely politikának célja a világbéke megszilárdítása. Nina Popova hangsúlyozta a Béke-Világtanács vala^ mennyi nemzethez intézett és az atomfegyver betiltásával kapcsolatos felhívásának óriási jelentőségét. A Legfelső Tanács ülésezése tovább folyik. Jelentés a Tacsen szigetek kiürítésérői Londonból jelenti a TASzSz: A Reuter tajpeji tudósítójának jelentéséből kitűnik, hogy a csangkajsekisták hétfőn megkezdték a Tacsenszigetek kiürítését. A Tacsen-szigetek Kína partjainak közelében fekszenek. A szigeteket a Csang Kaj-sek-klikk Kínából való kiűzése után szállta meg. A közlemény rámutat, hogy a Tacsen-szigetek kiürítése a 7. amerikai hadiflotta hetven hajójának és hétszáz lökhajtásos vadászgépének fedezete alatt folyik. Zsukov marsall fogadta W. R. Hearst, J. Kingsbury Smith és F. Conniff amerikai újságírókat G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese február 7-én fogadta W. R. Hearst, J. Kingsbury Smith, valamint F. Conniff amérikai újságírókat és elbeszélgetett velük.