Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-09 / 34. szám, szerda

február 9. UISZo A francia közvélemény követeli a meg nem alkuvó külpolitikát és a párizsi egyezmények visszautasítását A Moszkvai Prayda február 8-án a fenti címmel közölte párizsi tudósítójának, Rassidinnak cikkét, amelyben többek között a következőket mondja: Mind nemzetközi körökben, mind Franciaországban élénken méltatják a Mendes-France-kormány bukását, amely a kormány nemzetellenes politikájának volt a következménye. A nyugati reakciós sajtó, leginkább azonban egyes amerikai újságok megkísérlik, hogy eltitkolják a franciaországi kormányválság Igazi okait. Igen gondosan eltitkolják azt a tényt, hogy a Mendes-France-kormány bukásának oka a nép nyugtalanságának növekedése és ellenállása a német militarizmus felújításának politikája ellen. A francia kormány lemondása után az amerikai és nyugatnémet sajtó igen nagy aggódással tekint a párizsi egyezmények sorsa felé. Rassadin megjegyzi, hogy Coty, a Francia Köztársaság elnöke megbízta Pinayt az új kormány megalakításával és azt írja, hogy: „A politikai hírmagyarázók jelenleg azt a kérdést teszik fel, hogy milyen parlamenti többségre számít az új miniszterelnök és milyen a külpolitikai állásfoglalása. Az újságok megjegyzik, hogy Pinay támogatója volt az „európai hadsereg" javaslatának, amelyet a parlamentben visszautasítottak, azonban tartózkodott a szavazástól a párizsi egyezmények és Nyugat-Németország felfegyverzése kérdésében. A „Combat" című újság azt hiszi, hogy Pinay nem tud a jobboldali csoportok támogatása nélkül még relatív többséget sem kapni a nemzetgyűlésben. Azonban esetleges követői közül is igen sokan, — ha nem a többség — a párizsi egyezmények ellen szavazott, vagy tartózkodott a szavazástól. A tudósító továbbá tényeket hoz fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Mendes-France-kormány bukása újra felélesztette a írancia közvélemény mozgalmát a párizsi egyezmények ellen. Politikai körökben is követelik ezeknek az egyezményeknek a visszautasítását. Ebben a helyzetben jellegzetesek a Francia Szocialista Párt rendkívüli ülésének eredményei, amelyet február 5-én és 6-án tartottak meg. Ennek az ülésnek az eredményei arról tanúskodnak, hogy mind Gui Mollet, a Szocialista Párt főtitkára, mind az új Wehrmacht más ügyvédjei is a jobboldali szocialista vezetők köréből elveszítették befolyásukat. Rassadin cikkében rámutat arra is, hogy más politikai pártokban is, amelyeknek egyes vezetői összekapcsolták sorsukat ezekkel az egyezményekkel növekszik az ellenállás a párizsi egyezmények kérdésében. A cikk befejezésében rámutat arra, hogy a fő politikai probléma, amelyből a jelenlegi kormányválság született, a Nyugat-Németországra vonatkozó terveken alapszik, amely ellen jelenleg a francia közvélemény széles rétegei harcolnak. Minden politikusra, aki a német militarizmus felújításának politikáját folytatja — Mendes-France sorsa vár A. Pinay kormányalakítási kísérletei Amint már tegnapi számunkban jelentettük, René Coty, a köztársaság elnöke Antoina- Pinayt bízta meg a kormányalakítással. Antoine Pinay a megbízást elfogadta és február 7-én tárgyalásokat kezdett a politikai pártok képviselőivel. Végleges választ a kormányalakításra vonatkozólag csak e tárgyalások befejezése után ad. Antoine Pinay független köztársaságpárti, vagyis a parlamenti jobboldali csoportok egyikének képviselője, Pinay bőrgyáros és ebből kifolyólag a fran-' cia ipari és kereskedelmi körök erdekeit képviseli. Pinay miniszteri tárcát vállalt már különféle kormányokban 1948-tól egészen 1952. januárjáig. 1952 márciusában kormányt alakított, amelyet a haladó sajtó mint „legreakciősabbaf jelölt meg az összes kormány közül az ország felszabadítása óta. A Pinaykormány működése, amely 1952. novemberéig tartotta magát hatalmon, sok munkásellenes gazdasági intézkedés jegyében folyt le. Pinay valaha Nyugat Németország felfegyverzése ellen foglalt állást .Később azonban megváltoztatta nézetét. Támogatta „az európai védelmi közösségiről szóló szerződést és azt állította, hogy ez a katonai szerződés állítólag „kezesség" a német militarizmus felújítása ellen. Pinay mindig az északatlanti paktum híve volt. Pinay a köztársasági elnökkel folytatott .megbeszélései után tett nyilatkozatában semmit sem mondott jelenlegi állásfoglalásáról a párizsi egyezményekkel kapcsolatban. Csupán arról tett említést, hogy „megszervezi Franciaország biztonságát", valamint „szövetségének megszilárdítását", „Európa megszervezését" és az ÉszakAfrikában „szükséges reformokat' emlegette. A. Pinay február 7-én reggel megkezdte első megbeszéléseit, hogy jelölteket szerezzen a miniszteri tárcákén. A francia alkotmány új rendelkezései szerint most az új kormányelnök teljhatalmának jóváhagyásához abszolút szavazattöbbség szükséges (314 szavazat) a nemzetgyűlésben. Ezen a téren a miniszterelnök-jelöltnek feladata meg van könnyítve. Most azonban a parlament elé kell terjeszteni az egész kormány összetételét. Számos lap .nézete szerint a kormányválság megoldása általános politikai nehézségekbe ütközik, amelyek között első helyen áll a párizsi egyezmények ratifikálása. Daniel Mayer szocialistapárti képviselő, akí a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke és akit február 6-án fogadott a köztársasági elnök, beismerte, hogy a párizsi egyezmények problémája a jelenlegi kormányválság központi kérdése és mindenki, aki vállalja az új kotmány megalakítását, kell, hogy ekősorban ebbe a problémába ütközzék. Mayer kijelentette, hogy a párizsi egyezményeknek a nemzetgyűlésben második olvasásban való megtárgyalásánál számos képviselő, aki ezen egyezmények ratifikálása mellett szavazott, nagyon valószínűleg már nem adja szavazatát ezekre az egyezményekre. A sajtó rámutat arra is, hogy magának Pinaynek a helyzete is bonyolult. Pinay ugyanis tartózkodott a párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló szavalástól, mivel meggyőződéses híve az „európai védelmi közösségnek." Ezért nehezen védelmezheti a köztársasági tanácsban a párizsi egyezményeket. A „Combat" című lap azt íi ja, hogy minden politikusra, aki továbbra is a német militarizmus felújításának politikáját folytatja, Mendes-France sorsa vár. Amerikai nyomás Franciaországra Hivatalos ameriKai körökben továbbra is nyugtalanság mutatkozik Mendes-France kormányának bukásával kapcsolatban. Amint az United Press ügynökség washingtoni tudósítója jelenti, az USA szenátusa külügyi bizottságának tagjai komoly aggodalmuknak adnak kifejezést, hogy az új franciaországi kormányválság káros befolyással lehet a Nyugat-Németország remilitarizációjára itányuló tervekre. Amint a tudósító jelentéséből kitűnik, a bizottság tagjait különösen az nyugtalanítja, hogy fennáll a párizsi egyezmények franciaországi ratifikációja elhalasztásának veszélye Humphrey szenátor, a külügyi bizottság tagja kijelentette, hogy MendesFrance kormányának veresége „r.agyon komoly csapást" mér azokra a reményekre, hogy a legközelebbi időben jóváhagyhatják Nyugat-Németországnak a „nyugati katonai unióba" való betagolását. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának II. ü A Szovjetunió Legfelső Tanácsa a nagy Kreml-palotában február 3-án kezdte meg ülését. Munkáját naponta folytatja. Az utolsó három napon a képviselők letárgyalták a Szovjetunió 1955. évre szóló állami költségvetésének javaslatát, amelyet az ülés elé terjesztettek jóváhagyás végett és amelyről Arszenyij Zverjev pénzügyminiszter tartott beszámolót. A javaslat vitájában több mint 50 képviselő vett részt. A képviselők egyöntetű nézete szerint a Szovjetunió állami költségvetése az 1955. évre megfelel a szovjet nép létérdekeinek.' Biztosltja a nehézipar további fellendülését, amely a Szovjetunió nemzetgazdasága felvirágoztatásának alapját képezi és egyszersmind megszilárdítja védelmi képességét, új, alapvető feltételeket teremt a városok és falvak lakói életszínvonalának emelésére és megfelel azoknak a feladatoknak, amelyek előtt a Szovjetunió az ötödik ötéves terv utolsó évében áll. A képviselők beszédét áthatotta a szovjet állam gazdasági és kultúrális életének felvirágoztatására irányuló törekvés. A szónokok rámutattak azokra a hiányokra, amelyek egyes minisztériumok és szervek munkájában mutatkoztak és javaslatokat terjesztettek elő, amelyek megvalósítása messzemenő jelentőséggel bír a szocialista építés sok kérdésének sikeres megoldása szempontjából. Február 7-én több képviselő felszólalt a Legfelső Tanács ülésén a mezőgazdaság fejlesztésének és az állattenyésztés termelésének kérdéseiről. A szovjet mezőgazdaságnak, amely állandóan előrehalad, hatalmas menynyiségü műtrágyára van szüksége. A műtrágya gyártása állandóan emelkedik. Amint azt Szergej Tyichomirov, a Szovjetunió vegyiipari minisztere kijelentette, a múlt évben több vegyiipari gyár kezdte meg a termelést. A nitrogénes, hamuzsíros és szuperfoszfátos műtrágyagyárak az Urai-vidéken, Uzbekisztánban és más területeken nagymennyiségű műtrágyát állítanak elő. Hasonló üzemek építését, most fejezik be a Kaukázuson túli és a Balti köztársaságokban. Oj nagy műtrágyagyárak további építését vettük tervbe. Viktor Ambarcumjan akadémikus, az ismert asztronómus kijelentette, hogy szülőföldjének, Örményországnak dolgozói ugyanúgy, mint az egész szovjet állam dplgozói arra törekednek, hogy, munkálkodásukkal hozzájáruljanak az ötödik ötéves terv határidő előtti teljesítéséhez. Ambarcumjan képviselő a többi között ezt mondta: „Hazánk tudósai nagy lelkesedéssel munkálkodnak a tudomány további fejlesztésén és azt tűzték ki célul, hogy minél jobban hozzájáruljanak a Szovjetunió erejének növeléséhez. A szovjet tudósok a modern tudomány és technika, így az atomenergia összes sikereinek békés kihasználását tartják szem előtt. Az új technika a világ minden népe életszínvonala emelésének számtalan lehetőségét rejti magában. Annál kevésbé engedhető meg az, hogy az emberi lángelme sikerét — az atomenergiát — a népek tömeggyilkolására használják fel. Ez a Szovjetunió tudósainak és összes dolgozóinak egyöntetű követelése.'" A Nemzetiségi Tanács ülésén szintén folytatták a költségvetési jelentés vitáját. Nagy összegeket irányoztak elő a kohászati ipar és a vasúti közlekedés fejlesztésére. A Szovjetunió fémtermelése jelentősen növekedett és túlszárnyalta a háború előtti színvonalat. A Szovjetunió állami költségvetése javaslatának megtárgyalása véget ért. A Szövetségi Tanácsnak és a Nemzetiségi Tanácsnak ülésein végezetül Zverjev pénzügyminiszter kijelentette, hogy a Szovjetunió kormánya elfogadja a költségvetéshez tett pótindítványokat, amelyeket a két képviselőház költségvetési bizottságai benyújtottak. A kormány ugyancsak tekintetbe veszi több képviselő, kérelmét néhány köztársasági és terület-iskola- és útépítése, egészségügyel s egyéb szükségletei céljaira - fordított összegek emelésére. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács egyhangúlag jóváhagyták az 1955. évi költségvetésről szóló törvényt. A költségvetés bevételi része 590,192,622.000 rubelt és kiadási része 563.482,491.000 rubelt tesz ki. A képviselőházak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tlnökségének első és második ülésszaka közötti időszakában kiadott rendeletei egész sorát jóváhagyták. Február 8-án a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülést tartott. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülése Moszkva, február 8. (TASzSz.) Február 8-án 13 órakor a nagy Kreml-palotában megtartották a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülését. A kormánypáholyokban helyet foglalnak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezető tényezői, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagjai és a miniszterek. Sok vendég is van jelen. A diplomáciai testület, a szovjet és a külföldi sajtó páholyai teljesen foglaltak. A. P. Volkov, képviselő, a Szövetségi Tanács elnöke bejelenti, hogy ez együttes ülés elnöke nyilatkozatot kapott G. M. Malenkov elvtárstól, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökétől, aki kéri, hogy mentsék fel a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének funkciója alól. A. P. Volkov képviselő felolvassa a nyilatkozat szövegét. A SZÖVETSÉGI TANÁCS ÉS A NEMZETISÉGI TANÄCS EGYÜTTES ÜLÉSE ELNÖKÉNEK Kérem, értesítse a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsát kérelmemről, hogy mentsenek fel a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöki funkciója alól. Kérelmem abból a tárgyilagos megfontolásból ered, hogy meg kell szilárdítani a Minisztertanács irányítását és célszerű, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke olyan elvtárs legyen, akinek nagyobb tapasztalatai vannak az államférfiúi munkában. Világosan látom, hogy a Minisztertanács elnöke bonyolult és felelősségteljes kötelességeinek teljesítésében kedvezőtlen jelenség az, hogy nincs elég tapasztalatom ebben a munkakörben, sohasem dolgoztam minisztériumon, vagy bármiféle gazdasági szervbén, közvetlenül nem irányítottam a népgazdaság egyes ágazatait. Ebben a nyilatkozatban kötelességemnek tartom kijelenteni azt is, hogy most, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja és országunk dolgozói különleges igyekezetet összpontosítanak a mezőgazdaság lehető leggyorsabb fellendítésére, még világosabban látom hibámat és felelősségemet azért a ki nem elégítő helyzetért, amely a mezőgazdaságban keletkezett. Azelőtt ugyanis sok éven keresztül feladatom volt ellenőrizni és irányítani a központi mezőgazdasági szervek és a mezőgazdaság szakaszán működő helyi párt- és tanácsszervezetek rriunkáját. A kommunista párt az SzKP Központi Bizottságénak kezdeményezését-ől és vezetésével már a nagyszabású intézkedések egész sorát dolgozta ki és valósítja meg, hogy helyrehozzuk a mezőgazdaság elmaradását. Kétségtelenül e fontos intézkedések közé tartozik a mezőgazdasági adóreform is, amelyről ebből az alkalomból azt mondom, hogy ez az SzKP Központi Bizottságának kezdeményezéséből és javaslatára valósult meg. Most látható, hogy milyen fontos szerepet töltött be ez a reform a mezőgazdaság fellendítésében. Amint ismeretes, most az SzKP Központi Bizottságának kezdeményezéséből és irányításával kidolgozták a mezőgazdaság elmaradása helyrehozására és gyorsított ütemű fejlesztésére vonatkozó általános programot. Ez a progratn az egyedül helyes alapra, a nehézipar további általános fejlesztésére támaszkodik s csupán ennek megvalósítása alakítja ki a szükséges feltételeket a népi fogyasztás minden szükséges árúcikke termelésének igazi fellendítésére. Számolhatunk azzal, hogy különféle hisztérikus burzsoá szájjártatók nyilatkozatommal és azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy felmentenek a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöki funkciójától — rágalmakat kezdenek terjeszteni. De mi, kommunisták és szovjet emberek nem vesszük figyelembe ezeket a hazugságokat és rágalmakat. Valamennyiünk számár mindenekfölött állnak a haza, a nép, a kommunista párt érdekei. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöki "-funkciójától való felmentésemet kérve biztosítani akarom a Szovjetunió Legfelső Tanácsát, hogy a rámbfeott új szakaszon az SzKP sziklaszilárdan egységes és tömör Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak vezetésével a leglelkiismeretesebben teljesíteni fogom a rámbízott kötelességeket és feladatokat. 1955. február 8. G. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Ezután A. M. Puzanov képviselő emelkedett szólásra. A. M. Puzanov képviselő kijelenti, hogy a Malenkov elvtárs nyilatkozatában említett indokolást teljesen helyesnek tartja és javasolja, hogy Malenkov elvtárs kérelmét fogadják el és mentsék őt fel a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének kötelességeitől. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa elhatározza, hogy Malenkov elvtárs kérelmének helyt ad és felmenti őt a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének kötelességeitől. Ezután moszkvai idő szerint 16 óráig szünetet tartanak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa SÍ A. Bylgsnyint nevezte ki a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkva, február 8. TASzSz. Február 8-án a szünet után 16 órakor folytatódott a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülése. N. S. Hruscsov képviselő emelkedett szólásra, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöki funkciójának jelöltségéről szóljon. N. S. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és az Idősebbek Tanácsának megbízásából javasolja, hogy N. A. Bulganyin legyen a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Hruscsov képviselő Bulganyínt mint kiváló pártmunkást és államférfiút jellemzi. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyértelműleg elfogadja N. A. Bulganyinnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökévé való kinevezéséről szóló határozatot. Ezután V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter emelkedett szólásra, hogy beszámoljon a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról.