Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-09 / 34. szám, szerda

február 9. UISZo A francia közvélemény követeli a meg nem alkuvó külpolitikát és a párizsi egyezmények visszautasítását A Moszkvai Prayda február 8-án a fenti címmel közölte párizsi tudósító­jának, Rassidinnak cikkét, amelyben többek között a következőket mond­ja: Mind nemzetközi körökben, mind Franciaországban élénken méltatják a Mendes-France-kormány bukását, amely a kormány nemzetellenes poli­tikájának volt a következménye. A nyu­gati reakciós sajtó, leginkább azonban egyes amerikai újságok megkísérlik, hogy eltitkolják a franciaországi kor­mányválság Igazi okait. Igen gondo­san eltitkolják azt a tényt, hogy a Mendes-France-kormány bukásának oka a nép nyugtalanságának növekedé­se és ellenállása a német militarizmus felújításának politikája ellen. A fran­cia kormány lemondása után az ame­rikai és nyugatnémet sajtó igen nagy aggódással tekint a párizsi egyezmé­nyek sorsa felé. Rassadin megjegyzi, hogy Coty, a Francia Köztársaság elnöke megbízta Pinayt az új kormány megalakításá­val és azt írja, hogy: „A politikai hír­magyarázók jelenleg azt a kérdést te­szik fel, hogy milyen parlamenti több­ségre számít az új miniszterelnök és milyen a külpolitikai állásfoglalása. Az újságok megjegyzik, hogy Pinay tá­mogatója volt az „európai hadsereg" javaslatának, amelyet a parlamentben visszautasítottak, azonban tartózkodott a szavazástól a párizsi egyezmények és Nyugat-Németország felfegyverzé­se kérdésében. A „Combat" című új­ság azt hiszi, hogy Pinay nem tud a jobboldali csoportok támogatása nél­kül még relatív többséget sem kap­ni a nemzetgyűlésben. Azonban eset­leges követői közül is igen sokan, — ha nem a többség — a párizsi egyez­mények ellen szavazott, vagy tartóz­kodott a szavazástól. A tudósító továbbá tényeket hoz fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Mendes-France-kormány bukása új­ra felélesztette a írancia közvélemény mozgalmát a párizsi egyezmények el­len. Politikai körökben is követelik ezeknek az egyezményeknek a vissza­utasítását. Ebben a helyzetben jelleg­zetesek a Francia Szocialista Párt rendkívüli ülésének eredményei, ame­lyet február 5-én és 6-án tartot­tak meg. Ennek az ülésnek az eredményei arról tanúskodnak, hogy mind Gui Mollet, a Szocialista Párt főtitkára, mind az új Wehrmacht más ügyvédjei is a jobboldali szocialista vezetők köréből elveszítették befolyá­sukat. Rassadin cikkében rámutat arra is, hogy más politikai pártokban is, ame­lyeknek egyes vezetői összekapcsol­ták sorsukat ezekkel az egyezmények­kel növekszik az ellenállás a párizsi egyezmények kérdésében. A cikk be­fejezésében rámutat arra, hogy a fő politikai probléma, amelyből a jelen­legi kormányválság született, a Nyu­gat-Németországra vonatkozó terve­ken alapszik, amely ellen jelenleg a francia közvélemény széles rétegei harcolnak. Minden politikusra, aki a német militarizmus felújításának politikáját folytatja — Mendes-France sorsa vár A. Pinay kormányalakítási kísérletei Amint már tegnapi számunkban je­lentettük, René Coty, a köztársaság elnöke Antoina- Pinayt bízta meg a kormányalakítással. Antoine Pinay a megbízást elfogadta és február 7-én tárgyalásokat kezdett a politikai pár­tok képviselőivel. Végleges választ a kormányalakításra vonatkozólag csak e tárgyalások befejezése után ad. An­toine Pinay független köztársaságpár­ti, vagyis a parlamenti jobboldali cso­portok egyikének képviselője, Pinay bőrgyáros és ebből kifolyólag a fran-' cia ipari és kereskedelmi körök erde­keit képviseli. Pinay miniszteri tárcát vállalt már különféle kormányokban 1948-tól egé­szen 1952. januárjáig. 1952 márciu­sában kormányt alakított, amelyet a haladó sajtó mint „legreakciősabbaf jelölt meg az összes kormány közül az ország felszabadítása óta. A Pinay­kormány működése, amely 1952. no­vemberéig tartotta magát hatalmon, sok munkásellenes gazdasági intézke­dés jegyében folyt le. Pinay valaha Nyugat Németország felfegyverzése ellen foglalt állást .Ké­sőbb azonban megváltoztatta nézetét. Támogatta „az európai védelmi kö­zösségiről szóló szerződést és azt állította, hogy ez a katonai szerződés állítólag „kezesség" a német milita­rizmus felújítása ellen. Pinay mindig az északatlanti paktum híve volt. Pinay a köztársasági elnökkel foly­tatott .megbeszélései után tett nyilat­kozatában semmit sem mondott je­lenlegi állásfoglalásáról a párizsi egyez­ményekkel kapcsolatban. Csupán arról tett említést, hogy „megszervezi Franciaország biztonságát", valamint „szövetségének megszilárdítását", „Eu­rópa megszervezését" és az Észak­Afrikában „szükséges reformokat' emlegette. A. Pinay február 7-én reggel meg­kezdte első megbeszéléseit, hogy je­lölteket szerezzen a miniszteri tár­cákén. A francia alkotmány új rendelke­zései szerint most az új kormány­elnök teljhatalmának jóváhagyásához abszolút szavazattöbbség szükséges (314 szavazat) a nemzetgyűlésben. Ezen a téren a miniszterelnök-jelölt­nek feladata meg van könnyítve. Most azonban a parlament elé kell terjesz­teni az egész kormány összetételét. Számos lap .nézete szerint a kor­mányválság megoldása általános po­litikai nehézségekbe ütközik, amelyek között első helyen áll a párizsi egyez­mények ratifikálása. Daniel Mayer szocialistapárti képviselő, akí a nem­zetgyűlés külügyi bizottságának elnö­ke és akit február 6-án fogadott a köztársasági elnök, beismerte, hogy a párizsi egyezmények problémája a jelenlegi kormányválság központi kér­dése és mindenki, aki vállalja az új kotmány megalakítását, kell, hogy ekősorban ebbe a problémába ütköz­zék. Mayer kijelentette, hogy a pári­zsi egyezményeknek a nemzetgyűlés­ben második olvasásban való megtár­gyalásánál számos képviselő, aki ezen egyezmények ratifikálása mellett sza­vazott, nagyon valószínűleg már nem adja szavazatát ezekre az egyezmé­nyekre. A sajtó rámutat arra is, hogy magának Pinaynek a helyzete is bonyo­lult. Pinay ugyanis tartózkodott a párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló sza­valástól, mivel meggyőződéses híve az „európai védelmi közösségnek." Ezért nehezen védelmezheti a köz­társasági tanácsban a párizsi egyez­ményeket. A „Combat" című lap azt íi ja, hogy minden politikusra, aki to­vábbra is a német militarizmus fel­újításának politikáját folytatja, Men­des-France sorsa vár. Amerikai nyomás Franciaországra Hivatalos ameriKai körökben tovább­ra is nyugtalanság mutatkozik Men­des-France kormányának bukásával kapcsolatban. Amint az United Press ügynökség washingtoni tudósítója je­lenti, az USA szenátusa külügyi bi­zottságának tagjai komoly aggodal­muknak adnak kifejezést, hogy az új franciaországi kormányválság káros befolyással lehet a Nyugat-Német­ország remilitarizációjára itányuló ter­vekre. Amint a tudósító jelentéséből kitűnik, a bizottság tagjait különösen az nyugtalanítja, hogy fennáll a pári­zsi egyezmények franciaországi rati­fikációja elhalasztásának veszélye Humphrey szenátor, a külügyi bizott­ság tagja kijelentette, hogy Mendes­France kormányának veresége „r.a­gyon komoly csapást" mér azokra a reményekre, hogy a legközelebbi időben jóváhagyhatják Nyugat-Német­országnak a „nyugati katonai unióba" való betagolását. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának II. ü A Szovjetunió Legfelső Tanácsa a nagy Kreml-palotában február 3-án kezdte meg ülését. Munkáját naponta folytatja. Az utolsó három napon a képviselők letárgyalták a Szovjetunió 1955. évre szóló állami költségvetésének javasla­tát, amelyet az ülés elé terjesztettek jóváhagyás végett és amelyről Arsze­nyij Zverjev pénzügyminiszter tartott beszámolót. A javaslat vitájában több mint 50 képviselő vett részt. A képviselők egyöntetű nézete sze­rint a Szovjetunió állami költségvetése az 1955. évre megfelel a szovjet nép létérdekeinek.' Biztosltja a nehézipar további fellendülését, amely a Szov­jetunió nemzetgazdasága felvirágozta­tásának alapját képezi és egyszersmind megszilárdítja védelmi képességét, új, alapvető feltételeket teremt a városok és falvak lakói életszínvonalának eme­lésére és megfelel azoknak a feladatok­nak, amelyek előtt a Szovjetunió az ötödik ötéves terv utolsó évében áll. A képviselők beszédét áthatotta a szovjet állam gazdasági és kultúrális életének felvirágoztatására irányuló törekvés. A szónokok rámutattak azokra a hiányokra, amelyek egyes mi­nisztériumok és szervek munkájában mutatkoztak és javaslatokat terjesz­tettek elő, amelyek megvalósítása messzemenő jelentőséggel bír a szo­cialista építés sok kérdésének sikeres megoldása szempontjából. Február 7-én több képviselő felszó­lalt a Legfelső Tanács ülésén a mező­gazdaság fejlesztésének és az állat­tenyésztés termelésének kérdéseiről. A szovjet mezőgazdaságnak, amely ál­landóan előrehalad, hatalmas meny­nyiségü műtrágyára van szüksége. A műtrágya gyártása állandóan emelke­dik. Amint azt Szergej Tyichomirov, a Szovjetunió vegyiipari minisztere kije­lentette, a múlt évben több vegyiipari gyár kezdte meg a termelést. A nitro­génes, hamuzsíros és szuperfoszfátos műtrágyagyárak az Urai-vidéken, Uz­bekisztánban és más területeken nagy­mennyiségű műtrágyát állítanak elő. Hasonló üzemek építését, most fejezik be a Kaukázuson túli és a Balti köz­társaságokban. Oj nagy műtrágyagyá­rak további építését vettük tervbe. Viktor Ambarcumjan akadémikus, az ismert asztronómus kijelentette, hogy szülőföldjének, Örményországnak dolgozói ugyanúgy, mint az egész szovjet állam dplgozói arra töreked­nek, hogy, munkálkodásukkal hozzájá­ruljanak az ötödik ötéves terv határ­idő előtti teljesítéséhez. Ambarcumjan képviselő a többi között ezt mondta: „Hazánk tudósai nagy lelkesedéssel munkálkodnak a tudomány további fejlesztésén és azt tűzték ki célul, hogy minél jobban hozzájáruljanak a Szovjetunió erejének növeléséhez. A szovjet tudósok a modern tudo­mány és technika, így az atomenergia összes sikereinek békés kihasználását tartják szem előtt. Az új technika a világ minden népe életszínvonala eme­lésének számtalan lehetőségét rejti magában. Annál kevésbé engedhető meg az, hogy az emberi lángelme si­kerét — az atomenergiát — a népek tömeggyilkolására használják fel. Ez a Szovjetunió tudósainak és összes dolgozóinak egyöntetű követelése.'" A Nemzetiségi Tanács ülésén szin­tén folytatták a költségvetési jelentés vitáját. Nagy összegeket irányoztak elő a kohászati ipar és a vasúti köz­lekedés fejlesztésére. A Szovjetunió fémtermelése jelentősen növekedett és túlszárnyalta a háború előtti szín­vonalat. A Szovjetunió állami költségvetése javaslatának megtárgyalása véget ért. A Szövetségi Tanácsnak és a Nemze­tiségi Tanácsnak ülésein végezetül Zverjev pénzügyminiszter kijelentette, hogy a Szovjetunió kormánya elfo­gadja a költségvetéshez tett pótindít­ványokat, amelyeket a két képviselő­ház költségvetési bizottságai benyúj­tottak. A kormány ugyancsak tekin­tetbe veszi több képviselő, kérelmét néhány köztársasági és terület-isko­la- és útépítése, egészségügyel s egyéb szükségletei céljaira - fordított összegek emelésére. A Szövetségi Tanács és a Nemzeti­ségi Tanács egyhangúlag jóváhagyták az 1955. évi költségvetésről szóló tör­vényt. A költségvetés bevételi része 590,192,622.000 rubelt és kiadási ré­sze 563.482,491.000 rubelt tesz ki. A képviselőházak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tlnökségének első és máso­dik ülésszaka közötti időszakában ki­adott rendeletei egész sorát jóváhagy­ták. Február 8-án a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülést tartott. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülése Moszkva, február 8. (TASzSz.) Február 8-án 13 órakor a nagy Kreml-palotában megtartották a Szö­vetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülését. A kormánypáholyokban helyet fog­lalnak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezető tényezői, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének tagjai és a mi­niszterek. Sok vendég is van jelen. A diplomáciai testület, a szovjet és a külföldi sajtó páholyai teljesen fog­laltak. A. P. Volkov, képviselő, a Szövet­ségi Tanács elnöke bejelenti, hogy ez együttes ülés elnöke nyilatkozatot kapott G. M. Malenkov elvtárstól, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­től, aki kéri, hogy mentsék fel a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek funkciója alól. A. P. Volkov kép­viselő felolvassa a nyilatkozat szöve­gét. A SZÖVETSÉGI TANÁCS ÉS A NEMZETISÉGI TANÄCS EGYÜTTES ÜLÉSE ELNÖKÉNEK Kérem, értesítse a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsát kérelmemről, hogy mentsenek fel a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöki funkciója alól. Kérelmem abból a tárgyilagos meg­fontolásból ered, hogy meg kell szi­lárdítani a Minisztertanács irányítását és célszerű, hogy a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke olyan elvtárs legyen, akinek nagyobb tapasztalatai vannak az államférfiúi munkában. Vi­lágosan látom, hogy a Minisztertanács elnöke bonyolult és felelősségteljes kötelességeinek teljesítésében kedve­zőtlen jelenség az, hogy nincs elég tapasztalatom ebben a munkakörben, sohasem dolgoztam minisztériumon, vagy bármiféle gazdasági szervbén, közvetlenül nem irányítottam a nép­gazdaság egyes ágazatait. Ebben a nyilatkozatban kötelessé­gemnek tartom kijelenteni azt is, hogy most, amikor a Szovjetunió Kom­munista Pártja és országunk dolgozói különleges igyekezetet összpontosíta­nak a mezőgazdaság lehető leggyor­sabb fellendítésére, még világosabban látom hibámat és felelősségemet azért a ki nem elégítő helyzetért, amely a mezőgazdaságban keletkezett. Azelőtt ugyanis sok éven keresztül feladatom volt ellenőrizni és irányítani a köz­ponti mezőgazdasági szervek és a me­zőgazdaság szakaszán működő helyi párt- és tanácsszervezetek rriunkáját. A kommunista párt az SzKP Központi Bizottságénak kezdeményezését-ől és vezetésével már a nagyszabású intéz­kedések egész sorát dolgozta ki és valósítja meg, hogy helyrehozzuk a mezőgazdaság elmaradását. Kétségte­lenül e fontos intézkedések közé tar­tozik a mezőgazdasági adóreform is, amelyről ebből az alkalomból azt mon­dom, hogy ez az SzKP Központi Bi­zottságának kezdeményezéséből és ja­vaslatára valósult meg. Most látható, hogy milyen fontos szerepet töltött be ez a reform a mezőgazdaság fel­lendítésében. Amint ismeretes, most az SzKP Központi Bizottságának kez­deményezéséből és irányításával ki­dolgozták a mezőgazdaság elmaradása helyrehozására és gyorsított ütemű fejlesztésére vonatkozó általános prog­ramot. Ez a progratn az egyedül he­lyes alapra, a nehézipar további álta­lános fejlesztésére támaszkodik s csupán ennek megvalósítása alakítja ki a szükséges feltételeket a népi fo­gyasztás minden szükséges árúcikke termelésének igazi fellendítésére. Számolhatunk azzal, hogy különfé­le hisztérikus burzsoá szájjártatók nyilatkozatommal és azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy felmentenek a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ki funkciójától — rágalmakat kezde­nek terjeszteni. De mi, kommunisták és szovjet emberek nem vesszük fi­gyelembe ezeket a hazugságokat és rágalmakat. Valamennyiünk számár mindenekfölött állnak a haza, a nép, a kommunista párt érdekei. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöki "-funkciójától való felmentése­met kérve biztosítani akarom a Szov­jetunió Legfelső Tanácsát, hogy a rámbfeott új szakaszon az SzKP szik­laszilárdan egységes és tömör Köz­ponti Bizottságának és a szovjet kor­mánynak vezetésével a leglelkiismere­tesebben teljesíteni fogom a rámbízott kötelességeket és feladatokat. 1955. február 8. G. Malenkov, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke. Ezután A. M. Puzanov képviselő emelkedett szólásra. A. M. Puzanov képviselő kijelenti, hogy a Malenkov elvtárs nyilatkozatában említett indo­kolást teljesen helyesnek tartja és ja­vasolja, hogy Malenkov elvtárs ké­relmét fogadják el és mentsék őt fel a Szovjetunió Minisztertanácsa el­nökének kötelességeitől. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa elha­tározza, hogy Malenkov elvtárs kérel­mének helyt ad és felmenti őt a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek kötelességeitől. Ezután moszkvai idő szerint 16 óráig szünetet tartanak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa SÍ A. Bylgsnyint nevezte ki a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkva, február 8. TASzSz. Február 8-án a szünet után 16 óra­kor folytatódott a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülé­se. N. S. Hruscsov képviselő emelke­dett szólásra, hogy a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnöki funkciójának je­löltségéről szóljon. N. S. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és az Idősebbek Tanácsának megbízásából javasolja, hogy N. A. Bulganyin legyen a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke. Hruscsov képviselő Bulganyínt mint kiváló pártmunkást és államférfiút jellemzi. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyértelműleg elfogadja N. A. Bul­ganyinnak a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökévé való kinevezéséről szó­ló határozatot. Ezután V. M. Molotov, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter emelke­dett szólásra, hogy beszámoljon a nemzetközi helyzetről és a Szovjet­unió kormányának külpolitikájáról.

Next

/
Thumbnails
Contents