Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-06 / 32. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE 1945 februárja hatalmas változásokat hozott a keleti stratégiai helyzetben. A szovjet hadsereg a Kárpátoktól északra megsemmisítő támadásaival olyan csapásokat mért a Wehrmachtra, hogy a hitleri uralom végét már a nyugat józan gondolkozású „megfigyelői" is visszavonhatatlan ténynek tekintették. A közeledő katasztrófa okait a szovjet hadsereg gigantikus sikereiben kell keresnünk, amely a Berlin felé vezető úton feltartóztathatatlanul közeledett Irány - Prága a fasiszta banditák központja felé és megsemmisített minden erőt, amit a hitleri vezérkar a keleti területek megvédésére latba vetett. A Berlin felé vezető irányban és Budapesten a szovjet katonaság megkezdte a fasiszta német hadsereg végleges legyőzésére irányuló utolsó hadműveleteit. Elveszett az Odera — Hitler utolsó reménye A Kárpátoktól északra eső területen, az Odera_ Visztulai szakaszon és a kelet-poroszországi terepen az események fejlődése a január 12. ésl5-re között indított hadmüveletek során bonyolultabb volt, minthogy azt csak néhány jellegzetes vonással leírhatnók. A csaknem ezer kilométer széles frontszakaszon állandóan lángban volt, a német erőket és fegyvereket hirtelen nyelte el — amivel szemben a hitleri fődadiszállás teljesen tehetetlen volt. Konyev, Zsukov, Rokoszszovszkij tábornagyok, - Csernyahovszkij és Petrov tábornokok hadseregei mesterien osztották a hatalmas technika tömeges csapásait, hirtelen és ügyes hadicselekkel és a szovjet katonák „az áldozatkészség és hősiesség csodáit váltották valóra" — hogy szó szerint idézzük Sztálin elvtárs józan értékelését. A front napról .napra hömpölygött nyugat felé. Vegyük elő a térképet: Konyev első ukrajnai serege már január 25-én Bres'lautól délre átkelt az Oderán, február 15-én teljesen körülkerítette a várost, a fasiszták kezéből kiragadta a sziléziai iparvidéket és három irányban — Zhorelec, Drezda és Chotebuz irányában tört Németország belseje felé. Konyev tábornagy derék seregei már február 12-én bilszko-tessini irányban a csehszlovák határok felé közeledtek. Rokoszszovszkij tábornagy határozottan és bátran vezette a Balti- tenger felé a második fehér-orosz front seregeit, amelyek Potsdam bevétele után, február 23-án egészen Stettinig jutottak el és elvágták Královecet (a mostani Kaliningrádot) a berlini csoporttól. Az első fehér-orosz front seregei Zsukov tábornagy vezetésével január 31-én átkeltek a brandenburgi határokon Frankfurt és Kostrin között az Oderán és hatalmas tankcsata után győzelmesen 70 km-t törtek előre Berlin felé. A harmadik fehér-orosz front, amely véres csatákban Kelet-Poroszország nehéz erődítményeinek bevétele után a harcok folyamán elvesztette kiváló hadvezérét, Csernyahovszkij tábornokot, megkezdte Královec körülkerítését és február 28-án bevette Oj Stettint. Hitler, aki megrögzötten hitt abban a fanatikus eszmében, „hogy a birodalom csoda folytán az utolsó pillanatban megmenekül" a Reichstag alatti fedezékéből őrülten hajtotta az utolsó tartalékokat' a véres vágóhídra ... Hiába törekedett, hogy a nyugati fronton megnyissa az utat az egyesült hadak előretörésének, a „bolsevikok elleni szent harc jegyében kötendő külön béke reményeben". A szovjet katona gyorsabb volt, mint az áruló nyugati diplomácia. Ha Churchill alattomos módon árulást készített is elő és Montgomery tábornagynak elrendelte, hogy gondosan raktározza el a német Wehrmacht fegyvereit arra az esetre, ha a szovjet hadsereg tovább haladna előre, mint azt a nyugati hatalmak érdeke megkívánná, a szovjet ágyúk már Berlin lőtávolságában állottak és a kiváló repülők hatalmas bombázássá) verték szét a birodalmi fővárost körülvevő erődítmények mély rendszerét. A szovjet fegyverek elől Hitlert semmiféle csoda sem mentette meg. Budapest felszabadítása Budapesten a német fasiszta hadseregek a Dunát, Bécset és Münchent védték. S ezt a veszélyes, Dél-Németország felé vezető utat fanatikusan, gyilkos módon védték, ami Magyarország fővárosának csaknem pusztulását okozl-j. A 2. és 3. ukrán front seregei példátlan bátorsággal és keménységgel, házról házra, háztömbről tömbre, negyedre I negyedre törtek előre. Január 18-án elesett Pest (a Duna baloldalán fekvő városrész), február 12-én Buda. Egy napra rá már mindenütt elhallgattak a harcok a városban. A védők kis töredékének sikerült Budapestről északnyugatra, az erdőkbe menekülni, ahol körülvették és február 16-ig megsemmisítették őket. Azon a napon, amikor Pfeffer-Wildenbuch vezérezredes, a budapesti csoport vezére vezérkarával előjött, hogy megadja magát a szovjet hadseregnek, a német nép milliói is látták a feltartóztathatatlan véget. A magyar főváros romjai közt a katonák és a városi lakosság százezrei pusztultak el. A német elitcsapatok is tönkre voltak zúzva (a hírhedt Feldherrnhalle SS hadosztály is!). S a fogság felé vezető úton kimerült, erkölcsileg teljesen lezüllött katonák meneteltek. Hitler kalandos haditerve Az Oderán és a Balti-tengeren a szovjet hadsereg teljesen szétzúzta Hitlernek ama fantasztikus tervét — hogy Németországból bevehetetlen erődítményt alkot. Míg a szovjet ágyúk egyrésze Berlin felé irányult és Berlin romjaiból az állandó támadások folyamán füst szállt fel, a félőrült Fűhrer kitartott terve mellett. S amikor a „német erődítmény"-t több fontos helyen áttörték, 1945. február 17-én a német gyalogság jelentős erőkkel és tankokkal hatalmas ellentámadásba indult a komáromi kijárónál. A második ukrajnai front hős katonáit a Garam mögé akarta szorítani, hogy ismét visszatarthassa a Bratislava és Bécs felé közeledő veszélyt — a szovjet támadást A gépesített hadsereg sz.iard kötelékei a szovjet védelembe ütköztek. De a német támadó arcvonalat Malinovszkij tábornagy hadseregének ki-. tartó ellenállása megtörte. A németek lényegtelen területi győzelmeiket nehéz veszteségekkel fizették meg. A német vezetés néhány napon át újabb 250 tankot vetett harcba, hogy sikert érjen el. De a szovjet hadsereg szívóssága állandóan növekedett. Amikor az ellenség 200 tankot és önműködő ágyút elvesztett, rádöbbent arra, hógy felesleges a Garam mögötti területek visszaszerzése iránti törekvése és február 24-én befejezte a további támadásra irányuló kísérleteit. A szovjet front a Garam mentén érintetlenül, teljes erejében és áttörhetetlenül állott. Az ellenséges támadó tűzfészek közvetlen közelében a második ukrajnai front hadserege február 20-án észak felé Pliešovce, Selmecbánya és Zólyom irányában tört elő. A Javorinán zord téli időjárás mellett hegyi harcok kezdődtek a felső Garamvölgy megszerzéséért, egy újabb kijáratért, amely Szlovákia fővárosa, Bratislava és a Vág-vidék között az ellenséges védelmi offenzíva letörésére volt szükséges. Február végén a harc elérte csúcspontját, de megadta a biztonságot, hogy a német hadsereget KözépSzlovákiában is legyőzik és nyugatra kergetik. Az ukrajnai front nyugat felé tör A negyedik ukrán front Petrov hadseregtábornok vezetésével a csehszlovák-lengyel határvidék megközelíthetetlen hegyvidékén való nyugatra törés hősi feladatát kapta. Északról megkerülte a tátrai falvakat, s a Visztula felé, valamint a Szlovákia északi hegyvidékére vezető hegyszorosok felé tört. A Vág vidékén a negyedik ukrajnai front seregei közt a Szovjetunióban alakult I. Csehszlovák Hadtest is harcolt. 1945. január 31-én a hadtest katonái elérték Lipt. Hrádokot. A Lipt. Mikuláš felé vezető irányban az ellenség felépített védelmi vonalába ütköztek, amely a Vág völgyét Liptótól elválasztotta és egészen a poludnicei csúcsig haladtak. A 17. szovjet hadtest a Vágtól délre, az I. Csehszlovák Hadtest pedig Smrečany és Ziartól északra támadta meg az ellenséget, hogy megtörje védelmét s körülkerítéssel bevegye Lipt. Mikulášt, ami feltétlenül szükséges volt a Ružomberok és Žilina felé való további előretöréshez. De már a hadsereg legyőzésére való első kísérletek is bebizonvították a német védelem erős felkészültségét, amelynek kiépítésére a fasiszták az egész terület lakosságát kényszeritették. Hatalmas lövészárkokat, aknákat és drótakadályokat, erős tüzérséget állítottak fel, amely a liptói hegyekből és a Poludnicán felállított megfigyelőből irányítva a Vág völgyében megakadályozta, a támadás kiterjesztését. A szovjet és a mi tüzérségünk megakadt az utakon, mert nem volt egyetlen híd sem és az aknarobbanások is lehetetlenné tették a terepmozdulatokat. Az ellenség a Vág-völgy védelmére állandóan újabb erőket összpontosított: Mikuláš előtt könyörtelen harcok indultak. A front áttöréséért február 13-án indított kísérlet sikertelen volt. A gyalogság a magas hóban nem tudott előrehaladni és a tüzérség nem léphetett közbe, mivel a hóviharok miatt a megfigyelők működése lehetetlenné vált. A 38. hadsereg parancsnoka ezért elrendelte a további támadások beszüntetését és elhatározta, hogy az ellenség védelmét a márciusra tervezett támadással töri meg. A kimerült hadsereg védelemre szorítkozott, de intenzíven készült az újabb támadásra. Hogy a zord téli időjárás mennyire súlyosbította a feltételeket, talán a legjobban bizonyítja az a tény, hogy a Krasna vidékén lévő lőszerraktáraktól vezető útakon, melyéken a lőszert és a hadianyagot szállították, az ellenség elpusztította az összes hidakat. 1945. február végéig Liptó Mikulás előtt a szovjet hadsereg és az I. Csehszlovák Hadtest újabb megsemmisítő támadásra készültek, amelynek célja a žilinai katlan felé vezető strecsnói szoros útjának megnyitása volt. A Szovjetunióban alakult első csehszlovák páncélosbrigád hősi harcának kezdete Boborcon, ' — Krosznától délre, a Szovjetunióban alakult I. csehszlovák hadtest emlékezetes harcainak színhelyén — február első felében az első csehszlovák páncélosbrigád, amely a dukla—eperjesi harcokban csaknem minden gépét elvesztette, a szovjet páncélosoktól komplett, a legmodernebb felszerelésű T-34-es tankokat kapott. 1945. február 3-a páncélosaink történetében emlékezetes marad. A kiváló katonák Jankó őrnagy vezetésével, teljes felszereléssel Nový Sacon és Podolinecen keresztül egészen Késmárkig hatoltak, innen rövid, de hatásos előkészületek után a Tátra falán keresztül Novy Targ felé törtek. A szovjet vezetés ebben az időben » , MT£X> ! ellentámadást szervezett és elhatározta, hogy az újonnan felszerelt brigádot közvetlenül Moravská Ostrava irányában veti be. Wadóvicén, egy hegyi városkában összpontosult az egész brigád február végéig. Kiválóan felkészült és türelmetlenül várta a harc megkezdésére szóló parancsot. Szabad idejét gyakorlatozásra, politikai előkészületekre használta fel, amelyet a brigádban Čenek Hruška zászlós vezetett, aki Klement Gottwald elvtársnak a München előtti köztársaság idején a CsKP Központi Bizottságában egyik munkatársa volt. A Wehrmacht fő ereje ellen hazánk területén indítandó utolsó támadás előtt a Szovjetunióban alakult I. csehszlovák hadtest teljes szervezési egységet ért el, s a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság új fegyveres erejének kiváló alapjává vált. V. M«Je.ric.l Turzovka. A MOK LUCEHEC* Spartakiád előtt Alakulatunk az Első Országos Spartakiádra készülődik. Egységünknél a gyakorlatokkal N. szakasznál elég gyengén haladnak. A hibák onnan erednek, hogy nem tartják be a miniszter elvtárs által kiadott tervet a gyakorlatok betanításánál. Egyes csoportokban nem fordítanak kellő figyelmet a gyakorlatok elvégzésére és így egyes mozdulatokat rosszul tanulnak be. Van azonban egy dicséretreméltó csoportunk is, Sztolin elvtárs csoportja. Ezek az ifjak már túlteljesítették a miniszter elvtárs által kiadott gyakorlati tervet. A gyakorlat első és második részét ma már zongorakísérettel végzik. Sztolin elvtárs csoportja ezt az eredményt a következőképpen érte el: először is pontosan betartották a gyakorlatok elvégzésére szánt időt, másodszor az egyes nehezebb gyakorlatokat Sztolin elvtárs a legjobb sportolókkal zongorakíséret mellett előre betanította. Ezzel elérte azt, hogy ezek az ifjak szabad idejükben ismételhetik a gyakorlatokat a gyengébbekkel. Sztolin elvtárs azonkívül minden gyakorlat után rámutat a hibákra, megmutatja a rosszul végzett mozdulatokat s megmagyarázza, hogyan kell szabályosan végezni azokat. Megemlítésre méltók ebből a csoportból Kvičala és Fapšo közkatonák, akik minden szabad idejüket az elmaradott ifjak tanítására fordítják. A két ifjú azt akarja, hogy mindenki egyformán haladjon a csoportban. Meg vagyunk győződve róla, hogy a jó vezető tanításával és egyes ifjak iparkodásával teljesíteni fogjuk a miniszter elvtárs parancsát. Kruzsliak Béla, tiszt Kultúr munk ánkról Népi demokratikus hadseregünkben megvan minden lehetőség arra, hogy kulturális téren is fejlődhessünk. Ezeket a lehetőségeket kihasználjuk, mert tudjuk, hogy hadseregünknek nemcsak szaktéren, hanem kulturális téren is fejlett, öntudatos katonákra van szüksége. Egységünknél ötven taggal még a múlt évben megalakult az énekegyüttes. Többszöri sikeres szereplés után énekegyüttesünk ismeretes lett a többi egység tagjai előtt. A múlt napokban éppen új műsorszámokat gyakoroltunk a kutúrteremben, amikor Mrňák tiszt elvtárs tudomásunkra hozta, hogy kultúrversenyen veszünk részt a bratislavai Művelődés Házában. Együttesünk tagjai örömmel fogadták a hírt. Mrnák tiszt elvtárs vezetésével többször átpróbáltuk a műsorszámokat, hogy kellő felkészültséggel léphessünk fel a versenyen. Végre is elérkezett a várva várt nap. A versenyen összesen tizenkét énekegyüttes vett részt. A kultúrhelyiség zsúfolásig megtelt. A műsorszám szerint együttesünk hatodiknak lépett fel. Műsorunk indulókból, népdalokból, szólókból és szavalatokból állott. A jókedvű ifjakon látni lehetett, hogy örülnek sikerüknek. A verseny befejezése után az értékelő bizottság tagjai megbírálták az egyes csoportokat. Egységünk a második helyre került Kozák bajtárs, együttesünk zenésze és Sellő meg Hasbot bajtársak külön dicséretet kaptak. E szép eredmény elérésében nagy része van Mrňák tiszt elvtársnak, aki minden szabad idejét velünk tölti, hogy egységünk kulturális fejlődését elősegítse. Egységünk tagjai nagyon Örülnek a sikernek. Elhatározták, hogy színjátszó csoportot is létesítenek. Műsorszámaikkal meglátogatják majd a közeli falvakat és városokat, hogy erősebbé tegyék a dolgozó nép és a hadsereg közötti barátságot. Pölhös Miklós, közkatona Komárno A térképen feltüntetett nyilak a hadszíntér változásait mutatják 1945. január 31 ».s február 28 között. i