Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-06 / 32. szám, vasárnap

1955. február 6. UJSZ0 3 A Szovjetunió Nemzetiségi Tanácsának ülése A Nemzetiségi Tanács február 4-én délután megkezdte a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetési javaslatának megtárgyalását. Az erről szóló beszámolót Árzenij Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere tartotta február 3-án a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége ülésének második napján. Arzenij Szavronov, a Nemzetiségi Tanács költségvetési bizottságának elnöke a költségvetési javaslattal kapcsolatos koreferátomában bejelentette, hogy a bizottság javasolja a költségvetési bevétel, és a gazdasági és kulturális intézkedésekre fordított néhány kiadás összegének megváltoztatását. Javasolta, hogy a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetését hagyják jóvá a költségvetési bizottság által előterjesztett módosító javaslatokkal együtt. Ezután Gedvilasz képviselő lépett az emelvényre, Arról beszélt, hogy az állami költségvetés számadatai világosan megmutatják, hogyan fejlődik a szovjet ipar, a mezőgazdaság és menynyivel haladt előre a szovjet ország. Mindezt a felszólaló szülőföldjének, Litvániának példájával igazolta. A szovjet kormány 15 éve alatt a köztársaságban hatalmas ipar épült. Az ipari termelés terjedelme a múlt évben az 1950-es évvel szemben több mint kétszeresére növekedett. Jelentősen bővültek a vetési területek. Egyre jobban fejlődik a nemzeti formájú és szocialista tartalmú kultúra. Csupán az 1954-es évben 100 új iskola nyílt meg. A főiskolák szakértőket készítenek eló a köztársaság népgazdasága számára. Gedvilasz képviselő hangsúlyozta, hogy a képviseleti javaslat a szovjet ország népgazdasága fejlődésének békés jellegéről, a szovjet állam békepolitikájáról tanúskodik. A szovjet állam, amely következetesen és rendíthetetlenül megvalósítja a lenini nemzetiségi politikát, nagy gondot fordít a szövetségi és autonom köztársaságok nemzeteinek gazdaságára és kultúrájára — jelentette ki a Sadih Ragimov képviselő. Ez világosan megnyilvánul a köztársaságok költségvetéseiben. A felszóU.ló bejelentette, hogy 1955-ben nagy összegeket fordítanak az azerbajdzsáni kőolajipar és mezőgazdaság fejlesztésére. Dzsabar Raszulov képviselő elmondotta, hogy Tádzsikisztánban a népgazdasági beruházások az utóbbi négy év alatt körülbelül háromszorosukra emelkedtek. A köztársaságban különös figyelmet szentelnek a gyapotnak, Tádzsikisztán legfőbb kincsének. A legújabb agrotechnikai módszerekkel, amelyeket bátran alkalmaznak a tadzsikisztáni gyapottermelök, nagy eredményeket értek el — a köztársaság tavaly 28,5 mázsa gyapot átlagos hektárhozamot ért el és így Tádzsikisztán a gyapottermelésben az első helyre került. A háború utáni években nagy öszszegeket ruháztak be a bjelorussz népgazdaságban. A bjelorussz ipart nemcsak teljesen helyreállították, hanem az ipar nagy fejlődést ért el. Nyikolaj Abhimovics képviselő elmondta, hogy a köztársaságban különösen a fémmegmunkáló ipar fejlődik nagy gyorsasággal. A minszki traktorüzem, amelynek építését lényegében már befejezték, 1954-ben az országnak 1000 elsőrendű „Bjelorussz"-traktort, valamint egyéb traktorokat adott. A minszki automobil üzem hatalmas billenőszerkezetű teherautókat gyárt, amelyeket nagymértékben alkalmaznak az építkezéseken. A köztársaságban mezőgazdasági gépeket, motorkerékpárokat, kerékpárokat és fémmegmunkáló gépeket gyártanak. A Bjelorussz SZSZK költségvetése minden évben jelentős őszszegeket fordít a népnevelésre, egészségügyre és lakásépítésre. Az állam a városokban és munkás településeken a háború vége óta mintegy 3,5 millió négyzetméternyi lakóterületet épített és a parasztok a falvakon 517.000 házat építettek fel. Valamennyi képviselő, aki a Nemzetiségi Tanács ülésén felszólalt, kiegészítő javaslatok jóváhagyása mellett foglalt állást. Továbbá számos konkrét javaslatot terjesztettek elő, amelyek megvalósítása hozzájárult a népgazdaság egyes ágazatainak irányításában mutatkozó hiányosságok kiküszöböléséhez. Hruscsov beszámolója az SzKP Központi Bizottságában A szovjet lapok február 3-án közölték azt a beszámolót, amelyet N. Sz. Hruscsov tartott január 25-én a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülésén az állati termékek termelésének fokozásáról. Hruscsov a következő szavakkal kezdte beszámolóját: A szovjetország a kommunista part által kidolgozott politika megvalósítása során az utóbbi időben újabb fellendülést ért el a népgazdaság fejlődésében és a dolgozók jólétének emelésében. Különösen jelentős eredményekkel büszkélkedhet a szocialista ipar. A párt, akár csak azelőtt, legfőbb feladatnak tekinti a nehézipar fejlesztését, mivel csakis ennek alapján fejlődik az ország egész népgazdasága, beleértve a könnyűipart, az élelmiszeripart és más iparágakat, továbbá a mezőgazdaságot. A terebélyesedő nehézipar alapján bővül a textilanyagok, a ruha, a cipő és a többi közszükségleti cikkek gyártása. Mind nagyobb arányban folyik az ipari, a kulturális, a közművi és a lakásépítkezés. Hruscsov megjegyezte, hogy tekintettel a közszükségleti cikkek termelése fokozásának érdekében az utóbbi időben végrehajtott intézkedésekre, egyes elvtársak tévedést követnek el a nehézipar és a könnyűipar fejlesztése ütemének kérdésében. Egyes álteoretikusok a szocializmus helytelenül felfogott és vulgarizálva magyarázott gazdasági alaptörvényére hivatkozva azt próbálják bizonyítani, hogy a szocialista építés egyik vagy másik szakaszában a nehézipar fejlesztése megszűnik fő feladat lenni és hogy a könynyűipar megelőzheti és meg kell, hogy előzze az összes többi iparágat. Ezek merőben hibás, a marxizmus-leninizmus szellemétől idegen vélekedések. Ez nem más, mint a párt megrágalmazása. Ez a jobboldali elhajlás viszszatérése, azoknak a leninizmussal szemben ellenséges nézeteknek a viszszatérése, amelyeket annakidején Rikov, Buharin és a hozzájuk hasonlók hirdettek. A SZOVJET ÁLLAM HATALMÁNAK FOKOZÁSA A legfőbb feladat, amelyre a párt minden erejét összpontosítja — szögezte le Hruscsov — a szovjet állam hatalmának fokozása volt és aa is marad, tehát a nehézipar gyorsított ütemű fejlesztése, azé a nehéziparé, amely szilárd alapja az egész népgazdaságnak és az ország megdönthetetlen védelmi képességének, forrása a népjólét szakadatlan emelkedésének. Csakis a nehézipar fejlesztése és az ország villamosítása alapján lehet biztosítani a népgazdaság minden ágazatában a legkorszerűbb technika széleskörű meghonosítását, a munka termelékenységének folyamatos növekedését. A kommunista párt, állandóan gondoskodva a dolgozók jólétéről, soha nem hagyta figyelmen kívül a közszükségleti cikkeket gyártó iparágak fejlesztésével összefüggő feladatokat. NÖVEKEDÖ TERMELÉS A továbbiakban Hruscsov néhány adattal jellemezte a szocialista mezőI gazdaság fejlesztésére irányuló legfontosabb párt- és kormányhatározatok végrehajtását. Annak ellenére — mutatott rá —, hogy a tavalyi időjárási viszonyok az ország többi vidékén kedvezőtlenek voltak, és az aszály a mezőgazdasági termés igen jelentős csökkenését okozta Dél-Ukrajnában és a Volgamellék egyés körzeteiben, az ország az elmúlt évben több gabonát, burgor nyát, zöldségfélét, húst, zsiradékot és egyéb élelmiszert kapott, mint 1953ban. Ez lehetővé tette az állam által begyűjtött és felvásárolt mezőgazdasági termékek mennyiségének növelését. Hruscsov a továbbiakban behatóan foglalkozott a gabonatermelés növelésének kérdéseivel. Majd rámutatott arra, hogy a Szovjetunióban lényegesen emelkedett és továbbra is folyamatosan emelkedik a nép jólétének színvonala: a magas születési arányszám eredményeképpen a lakosság száma évente több mint három millióval növekszik. A beszámoló befejező részét Hruscsov a mezőgazdaság és a falvakon végzett pártmunka irányításának szentelte. Végezetül annak a szilárd meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kommunista pártnak és Központi Bizottságának vezetésével a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség, az egész szovjet nép ugyanolyan sikerrel oldja meg a mezőgazdaság továbbfejlesztése terén az ország előtt álló feladatokat, amilyen siker koronázta a kommunista építés más nagyszerű feladatainak megoldását. Csődbe fulladt a „fegyverkezési csúcsszerv" létesítésére irányuló francia terv Az utóbbi napokban a politikai hír- . magyarázók figyelme a nyugat-európai unió tagállamai szakértőinek tárgyalására összpontosul. E tagállamok: Nagy-Britannia, Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg, január 31-én felújították az úgynevezett „fegyverkezési csúcsszerv" létesítésére vonatkozó tárgyalást. Amint ismeretes, e csúcsszerv létesítésére irányuló terv szerzője Mendes-France francia miniszterelnök, aki a francia nyilvánosságot azzal az állítással akarta megnyugtatni, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése — hála a „fegyverkezési csúcsszervnek", ellenőrzés alatt fog megtörténni. Ezt az indokot használta fel több nemzetgyűlési képviselő, hogy igazolja a párizsi egyezmények támogatását. Ugyanezt teszik a párizsi egyezmények hívei a köztársasági tanács bizottságaiban. Azonban ma már nem lehet eltitkolni a francia terv csődjét Mendes-France eredeti terve bizonyos nemzetek fölötti szervezet létesítésére irányul, amely megszabta volna „a nyugat-európai unió" tagállamai fegyvergyártásának terjedelmét és ellenőrzést gyakorolt volna azon fegyverek gyártása és szétosztása feletl is, amelyeket az USA szállít a katonai „segítség" keretén belül. Annak ellenére, hogy Mendes-France eredeti javaslatával szemben hajlandó volt engedményekre olyan értelemben, hogy ez a szerv csak 1957-ben alakuljon meg az előkészítő idő elmúltával, e terv Franciaország fópartnereinek, Nagy-Britanniának, az USAnak, főképp pedig Nyugat-Németországnak élénk ellenállásával találkozott. Erhard nyugatnémet küldött ellenjavaslattal állt elő, amely a fegyvergyártás kérdésében teljes cselekvési szabadságot tételez fel és határozottan visszautasította Nyugat-Németország felfegyverzésének bárminemű korlátozását vagy ellenőrzését. Az Egyesült Államok viszont kategórikusan állást foglalt az amerikai fegyverek szétosztása ellenőrzésével szemben. A erre vonatkozó tárgyal lások már harmadik hete folynak. A február 2-i ülésen Nagy-Britannia állást foglalt a francia javaslattal szemben. A brit küldött egyenesen kijelentette, hogy Nagy-Britannia nem vesz részt semmiféle fegyvergyártási nemzetek fölötti szervezetben. Hivatkozott Nagy-Britanniának a brit impérium keretén belül levő kötelezettségeire és javaslatot terjesztett elő a nyugat-európai unió olyan fegyverkezési bizottságának létesítésére, amely meg lenne bízva a hadianyagok gyártásának egységesítésével és standardizálásával az unió tagállamaiban. Ezt a tervet tárgyalás végett átadták a konferencia munkabizottságának. A brit javaslatot, amely ugyanúgy, mint a német javaslat, feltételezi a fegyvergyártás ellenőrzéséről való lemondást, úgy tekintik, mint sokatígérő kompromisszumot. A valóságban azonban ez a terv teljesen megfelel a nyugatnémet monopolisták érdekeinek, mivel a fegyvergyártásnál teljes szabadságot biztosít számukra. William Clayton Turner nyilatkozat

a: „Nem akarom szolgálni az amerikai fegyvergyártó mágnások politikáját" Amint ismeretes, Williám Clayton Turner, az amerikai hadsereg volt szakaszvezetője a múlt év novemberében felkérte az ausztriai szovjet hivatalokat, tegyék lehetővé, hogy a Szovjetunióban élhessen és dolgozhasson. Turner kérelmét azzal indokolta, hogy nem akarja szolgálni az USA jelenlegi kormányát, „amely — amint kijelentette — a fegyvergyártó mágnásoknak kedvező politikát űz és mindenütt a fasisztákat támogatja. Teljesen világos előttem, hogy az USA kormánya a nyugatnémet fasiszta klikkel együtt új agressziót készít elő. Harcoltam a fasiszták ellen, s nem akarok a fasisztákkal együtt agresszióban részt venni". William Clayton Turnernek a Szovjetunióban politikai menedékjogot nyújtottak és most kívánsága szerint az útközlekedés charkovi intézetében tanul. Nemrégiben az USA moszKvai nagykövetsége felkérte a Szovjetunió külügyminisztériumát, tegye lehetővé až amerikai nagykövetség tagjainak, hogy beszélhessenek Turnerrel. E kérésnek eleget tettek. Frank Siskoe, az amerikai nagykövetség első titkára és William Stroad, a katonai attasé helyettese január 31-én beszélgettek Turnerrel a charkovi útközlekedési intézetben. Turner a beszélgetés során az amerikai nagykövetség képviselői előtt kijelentette: a Szovjetunióba saját akaratomból jöttem és nagyon meg vagyok elégedve az itteni létfeltételekkel. Most az intézetben tanulok és meg van a lehetőségem arra, hogy mérnök legyen belőlem. Mindenem megvan, amire szükségem van. Megkértem a Szovjetunió kormányát, hogy menedékjogot adjon nekem és kérésemnek eleget tettek. Nagyon jól érzem itt magam és a Szov. ar'inak csak forró hálámat és köszönetemet tudom kifejezni." Tajvan a nemzetközi események gyújtópontjában A világsajtó a legutóbbi időben fokozott figyelmetf szentel Tajvan cs Penghu (Pescadores) szigeteknek, amelyek ügyében — mint ismeretes — a Szovjetunió ENSz-beli küldöttsége január 31-én javaslatot terjesztett a Biztonsági Tanács elé. A javaslat lényege az, hogy az USA hagyjon fel a kínai belügyekbe való beavatkozással. Tartózkodjék agreszszív cselekmények elkövetésétől és késedelem nélkül vonja vissza légi, tengerészeti és szárazföldi erőit Tajvanról és más Kínához tartozó szigetekről. Kína népének nem egyszer kellett az ország viharos történelmének folyamán Tajvan és Penghu népével együtt keményen küzdeni a birodalom elválaszthatatlan részét alkotó két sziget nemzeti szabadságáért a különböző gyarmatosítók ellen. Különösen Tajvan gyakorolt mindig hatalmas vonzóerőt az imperialistákra. De lapozzunk csak egy kicsit vissza a történelemben, hogy felfedezzük e vonzóerő okait.., 1590-et írunk. A Dél- és KeletKínai-tenger vizeiben hajózó portugál tengerészek egy a kínai partok mentén húzódó hosszúkás szigetet pillantanak meg, melyet — minthogy szépségével elbűvölte őket — Formózának neveztek el. Formózán, vagyis a mai Tajvanon már a VI. évszázad óta kínaiak élnek, Penghun, (Pescadores), mely 42 km-nyre van tőle, még régebben. Tajvan és a nem kevesebb mint 76 kis_ szigetből álló Penghu területe valamivel kise'ub Svájcnál, lakosainak száma — nem egészen pontos adatok szerint — 7 millió. A tropikus égővű Tajvan mintegy 3000 méter magas 80 hegycsúccsal büszkélkedhetik. Évente néhányszor átszáguld Tajvanon . a tájfun. Volt rá eset, hogy óránkénti sebessége elérte a 140 km-et. .43 elemi erő további megnyilatkozása a gyakori, de javarészt szinte nem is érezhető földrengés, amelyet évente körülbelül 300-szor jelez a szeizmográf. Legutoljára 1935-ben sújtotta Tajvan népét katasztrofális földrengés, melynek következtében 55.000 epület szenvedett kárt. A szigetnek két jelentékenyebb tava van, melyik közül a Zs-jű-tchan a legfontosabb tajvani vízierömíi természetes tárolója. Az igézően szép Tajvan népének azonban nemcsak a viszontagságokból, hanem a természet áldásaiból is bőven kijut, amelyek a Kínai Népköztársasághoz váló visszacsatolás után a dolgozók jólétének igazi forrásaivá fognak válni. A sziget növényzeti gazdagsága óriási. - Tajmnt részben sűrű, különböző fajtájú trópusi fákban bővelkedő erdők borítják. Földjén bőven terem a rizs, banán, bambusz, pálma, páfrány, ananász, narancs, citrom, nem szólván a mérhetetlenül gazdag cukornád ültetvényekről, a kámforról (amely világpiaci viszonylatban kivételes helyzetet biztosít a szigetnek) és a fekete teáról. Lakosságának kétharmada mezőgazdasággal, 15%-a iparral és mintegy 10% -a kereskedelemmel foglalkozik. A maradék különböző egyéb foglalkozási ágak közt oszlik meg. Tajvan tüneményes gazdagságának tudható be, hogy a gyarmatosítók részéről már a XVII. században — a kapitalizmus hajnalán — komi y érdeklődés nyilvánult meg a sziget iránt. 1624-ben a hollandok igyekzztek ott lábukat megvetni. Utánuk jöttek a spanyolok, akiket azonban kiszorítottak a hollandok. Ezek uralma is rövid életűnek bizonyult, mert a kínai nép 40 év múltán kiűzte őket Tajvan földjéről. Kína 400 hajóval biztosította a szárazfölddel való kereskedelmi forgalmat. Főleg teát, kámfort, cukrot szállított a kemtinensre. A sziget népének békéjét 1874-ben japán gyarmatosítók zavarták meg, akik mesterségesen összetűzést szítottak a japán tengerészek és a benszülöttek közt, hogy aztán a „rendcsinálás" ürügyével betörhessenek Tajvanba. Próbálkozásuk azonban öalul ütött ki. Csakhamar ki kellett wkarodniok. A japánok lázasan fegyverkezni kezdtek és húsz évvel később olyan békeszerződést sikerült Kínára ráerőszakolniok, amely többele közt Tajvan elvesztését is maga után vonta. Japán magatartása hatalmas népi ellenállást váltott ki. Tajvan lakossága 1895-ben kikiáltotta a köztársaságot, amit azonban a japán hódítók semmi szín alatt sem akartak tudomásul venni és Tajvan népémk felkelését vérbe fojtották. Mindazonáltal az ellenállási mozgalmat letörni nem tudták. A kínai népnek Japán felett aratott győzelme, melyet nagyban elősegített . a dicsőséges szovjet hadsereg diadala, meghozta Tajvan népének a szabadságot, amit azonban Tajvan nem élvezhetett sokáig. Az amerikai haderők, a japán megszállók lefegyverzése örve alatt, partri szálltak a szigeten, majd pedig mikor megszületett a Kínai Népköztársaság, az USA 7. flottájára bízta a sziget „védelmét az esetleges ellenséges támadások ellen". A Truman elnök áltál hirdetett „védelem" célja nem volt más, minthogy Tajvan az amerikai imperialisták haderejének támaszpontjául szolgáljon <rs Csang Kaj-sekeknek — akik cz amerikai katonai és gazdasági segély ellenében a sziget természeti krncseit az amerikai finánctőkéseknek kiárusították — menedékhelye legyen, ahonnan martalócaik révén amerikai fedezettel veszélyeztethetik a népi Kína békéjét. Mint a fejlemények mutatják, az USA agressziós terveiben igen nagy jelentőséget tulajdonít Tajvannak és Penghunak, melyek népe egyelőre keservesen sínylődik Csang Kaj-sekék rémuralma és az amerikai gyarmatosítók igája alatt. Mint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere több ízben kijelentette, Tajvan- és a Penghu-szigetek, mint a birodalom elválaszthatatlan részei, nem maradnak az imperialisták kezén, visszatérnek a Kínai Népköztársaság kebelébe és népük zavartalanul fogja élvezni földjének és munkájának gyümölcsét. S. 1.