Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-01 / 27. szám, kedd

Y 1955. február T. UJSZ0 V. M

. Molotov V. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal V. M. Molotov, a Szovjetanió külügyminisztere január 29-én fogadta Wiliam Radľord Hearst juniort, a- amerikai Hearst lap- és kiadó koncern tulajdonosát, aki a Szovjetunióba látogatott. W. R. Hearst-ot J. Kingsbury Smith, az International News Service hírügynökség európai vezérigazgatója kísérte. Hearst a beszélgetés folyamán elmondotta, hogy első ízben jár a Szovjetunióban és nagyon örül, hogy lehetősége nyílott erre az útra, hogy megismerkedjék ezzel az országgal. Kellemes meglepetés számára az a barati fogadtatás, amelyben őt és kísérőjét a szovjet nép mindenütt részesíti. Ezért reméli, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolat jelentősen javulhatna továbbra is, ami mindkét országnak, valamint az egész világnak érdeke volna. Molotov megjegyzi, hogy a jelenlegi ] szovjet-amerikai kapcsolatok nem olyanok, hogy ne volna szükséges javulásukat óhajtani. Ami a szovjet embereknek az amerikaiakhoz való viszonyát illeti, ez mindig barátságos volt. Hearst erre azt válaszolta, hogy erről meggyőződött. Hearst ezután kérte V. M. Molotovot, hogy néhány kérdést intézhessen hozzá a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban. Molotov ebbe beleegyezett. A távo&elete feszültségért az USA felelős Hearst azt mondja, hogy az utóbbi időben a Távol-Keleten kialakult helyzet a jelenlegi nemzetközi kérdések egyik legfontosabbika és megkérdezi, vajon Molotov véleménye szerint a Formoza körzetében levő helyzet komolyan veszélyezteti-e a világbékét. Molotov azt válaszolja, hogy a Tajvan (Formoza kínai elnevezése, amelyet a Szovjetunióban használnak), körzetében lévő helyzet természetesen magára vonja és magára kell vonnia a figyelmet, mert feszültséget idéz elő a Távol-Keleten; kedvezőtlenül hat az egész nemzetközi helyzetre és a béke megsértésének veszélyét, háborús veszélyt rejt magában. Ehhez neki, Molotovnak, hozzá kell tennie, hogy az ő nézete szerint ezért az Egyesült Államok felelős, mivel beavatkozik Kína belügyeibe. „Mi Tajvant Kína oszthatatlan részének tartjuk" — mondja Molotov. Kingsbury Smith rámutat, hogy ezzel kapcsolatban Molotovot emlékeztetni szeretné Eden azon nemrégi kijelentésére, hogy Kína, mint olyan, már számos év óta nem ellenőrzi Formozát. „Talán már vagy száz éve" — teszi hozzá Hearst. Molotov azt válaszolja, hogy fennáll a kairói nyilatkozat, amelyet az USA és Nagy-Britannia aláírt, fennáll a potsdami nyilatkozat, amelyet szintén aláírt az USA és Anglia. Ezen- "ldvül szerződés van Japán kapitulációjáról, amelyet az USA, Nagy-Britannia-és a Szovjetunió aláírtak. Mindezen alapvető nemzetközi dokumentumok alapján Tajvan kínai terület és azt Kínának kell átadni. Ezt megerősítette az USA elnökének későbbi, 1950-. ben tett nyilatkozata is. Ez a dolog most úgy fest — folytatja Molotov —, hogy azelőtt ezt a szigetet Japán hódította meg és vajon ki hódította meg most? Az USA. Tehát Kínától nemzeti területét először az egyik ország ragadta el, most pedig a másik. Ami Eden nyilatkozatát illeti, erről külön lehet beszélni.. Kingsbury Smith azt mondja, hogy Molotov korunk egyik legnagyobb realistájaként ismert. Bizonyára megérti, hogy a jelenlegi körülmények között kevéssé valószínű, hogy az USA lemondana Formoza védelméről addig, míg nem látja, hogy a TávolKelet békéje biztosítva van. Ezért lehetségesnek tűnik, hogy a béke veszélyeztetése kérdésének megoldása úgyszólván a realitás keretében megtalálható. Ezzel kapcsolatban — mondja Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni. Hearst azt mondja, hogy a szovjet kormány a genfi konferencián sikerrel igyekezett elhárítani az indokínai konfliktus kiterjedését. Előáll a kérdés, vajon a szovjet kormány kész-e hasonlóképpen tárgyalni Formoza kérdésében is. A Szovjetunió kész támogatni mindent, ami hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez Molotov azt válaszolja, hogy Indokína és Kína problémái között természetesen nagy a különbség. Egyrészt a Szovjetunió állásfoglalása ugyanolyan Indokínát illetőleg, mint Kínát vagy bármilyen más területet illetőleg abban az értelemben, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatni mindent, ami hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, ami valóban elősegíti e cél elérését. Szükséges afonban, hogy a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuljanak. Azonban egyik államnak a másik állam belügyeibe való beavatkozása nem járulhat hozzá e cél eléréséhez. A realizmusról tett megjegyzéshez Molotov hozzá szeretné tenni, hogy az ö szempontjából a jelenlegi Kína problémájának realista felfogása más kell, hogy legyen, mint az a felfogás, amelyet némelyik idegen állam a múltban megszokott. Ma Kínában a központi kormány vezetése alatt egyesítve van az egész kínai terület, ami nemrég még nem állott fenn. A kínai nép tudatában van annak, hogy ez nagy erőfeszítésébe került és ezt a\ tényt nagy nemzeti győzelmének tekinti. A kínai terület valamelyik részének elszakítása oly mértékben ellenkezik a kínai nép nemzeti érzésével, hogy erélyes tiltakozást és felháborodást vált ki benne. Ezért, ha realista szempontból nézzük a helyzetet, azt kell mondanunk, hogy a jelenlegi Kína • olyan állám, amely nemzeti jogainak és érdekeinek tisztiletbentartását olyan mértékben követeli, mint soha azelőtt. Csupán ilyen felfogás és értelmezés mellett fejlődnek ki a Kínával való kapcsolatok mindkét fél érdekében. A Szovjetunió Kínával való kapcsolatait az egyenjogúság, barátság és a kölcsönös érdekek tiszteletbentartása alapján fejleszti ki, aminek pozitív eredményei vannak. Kingsbury Smith azt mondja, hogy ő éppúgy, mint Hearst is, megérti az e kérdésben elfoglalt szovjet álláspontot. Ügy tűnik azonban, hogy a legégetőbb probléma abban rejlik, hogy találjanak valamilyen megoldást, akárcsak ideiglenes megoldást is, amely megakadályozná azt, hógy a veszély kiterjedjen és olyan tűzvészszé alakuljon, amely veszélyeztethetné a világbékét. Molotov azt válaszolja, hogy Kína senkit sem veszélyeztet és jó volna, ha őt sem veszélyeztetné senki sem. Ez az, ami a leginkább szükséges a béke megszilárdítására és a normális helyzet kialakítására Tajvan körzetében. Hearst megkérdezi, vajon abban az esetben, ha az amerikai kormány jó szolgálatot tesz és kínai barátainak (vagyis Csang Kai-seknek) azt tanácsolja, hogy törekedjenek békés megoldásra, a szovjet kormány kész-e hasonlóképpen tárgyalni kínai szövetségeseivel, hogy megakadályozza a tűzvész elterjedését. Molotov azt Válaszolja, hogy Hearstnak meg kell értenie, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csang-Kai-sek kormány nem egyenlőek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden oka megvan követelni, hogy felújítsák törvényes jogát Tajvanra. Ami azonban a kínai nép által elvetett „Csang-Kai-sekkormány"-t illeti, itt az ideje, hogy valahová eltűnjék és ne rontsa az államok közötti kapcsolatokat, ahogy azt most teszi, amikor is az USA segítségével ott van, ahol nem kellene lennie. Mindaz, ami hozzájárul e probléma megoldásához, támogatásra talál a szovjet kormány részéről. Ügy véljük — folytatja Molotov — hogy magának az USA-nak érdeke volna, hogy hozzájáruljon a normális állapot helyreállításához Tajvan és az egész Távol-Kelet körzetében, tekintettel a reális helyzetre, valamint Kína és az egész Távol-Kelet fejlődésében beállott történelmi változásokra. Kingsbury Smith megkérdezi, milyen álláspontot foglal el a szovjet kormány az ideiglenes tüzszünetnek például egy hónapra való kihirdetése lehetőségével kapcsolatban, hogy Csang-Kai-seknek lehetővé váljék csapatait visszavonni néhány kínai partmenti szigetről (Tacsen) és hogy megakadályozzák azokat a nagy áldozatokat, amelyeket nyilvánvalóan mindkét félnek el kellene szenvednie, ha egy sziget erőszakkal való meghódítására kísérlet történne. Ez ugyancsak ahhoz is hozzájárulhat, hogy elhárítsák a konfliktus kiterjedésének veszélyét, ami a jelenlegi helyzetben lehetséges. Emellett Kingsbury Smith hozzáteszi, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell minősíteni és talán az egész probléma esetleges megoldásához vezető első lépésnek, ha a két fél fegyveres erői tartós tűzszünetét nem lehet elérni már most. Molotov azt mondja, hogy erre röviden válaszolhat: Ha Csang-Kai-sék vissza akarja vonni csapatait bármely szigetről, aligha fogja ebben valaki megakadályozni. Kingsbury Smith megkérdezi, vajon ez azt jelenti-e, hogy ha Csang-Kaisel; elhatározza csapatai visszavonását, akkor a szárazföldön levő kínai csapatok nem fogják öt megtámadni a csapatok visszavonásánál és nem fogják megtámadni azokat a hajókat, amelyeket esetleg a csapatok visszavonásánál alkalmaznának. Molotov azt válaszolja, hogy nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának nevében beszéljen és hogy ezt a kérdést a kínai kormánynak kell feltenni. Kingsbury Smith megkérdezi, hogy a szovjet kcrmány hajlandó-e ezt a kérdést feltenni a Kínai Népköztársaság kormányának az USA nevében. Molotov viszonzásul megkérdezi: „Talán az USA kormánya kér erre bennünket?" Hearst azt mondja, hogy Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a szárazföldön levő kínai kormány nevében beszélni, ki akarja jelenteni, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith sem beszélnek és tesznek javaslatokat Csang-Kai-sek nevében vagy az USA kormányának nevében. Hearst továbbá kijelenti, hogy ő és Kingsbury Smith mindent megkérdeztek, ami érdekelte őket a Távol-Keletet illetőleg és köszönetüket fejezik ki Molotovnak válaszaiért. Hearst még kéri, hogy néhány kérdést tehessen fel Molotovnak az európai ügyekre vonatkozólag. Molotov beleegyezik. V. M. Molotov válaszai az európai helyzetről Hearst azt mondja, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett újévi üzenetében, amit az amerikai televíziós ügynökség közvetített, azt mondotta, hogy az USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatok feszültségének fő oka az, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunió és annak baráti államai körül katonai '.ámaszpontok hálózatát épített ki. Hajlandó lesz-e a szovjet kormány annak az érdekében, hogy a hadierők fokozatos leépítésével magnyissa a leszerelés felé vezető utat, és annak az érdekében, hogy az együttélésre kedvéző helyzetet teremtsen, felszámolni még az osztrák államszerződés megkötése előtt katonai és hadi repülőtámaszpontjait az ausztriai övezetben olyan feltételek mellett, ha a nyugati hatalmak is hasonlóképpen fognak eljárni övezeteikben? Hearst megjegyzi, hogy ezt a kérdést is csak mint újságíró vetette fel. Molotov azt válaszolja, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriát érinti, a második kérdés pedig a Szovjetunió körül elhelyezett amerikai haditámaszpontokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést illeti, Molotov úgy véli, hogy Hearst a Szovjetunió álláspontját nagyon jól ismeri. Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai haditámaszpontok kérdését illeti, ez valóban olyan kérdés, amely bonyolulttá teszi az egész nemzetközi helyzetet, mert ezek a támaszpontok arról tanúskodnak, hogy egyrészről, vagyis az USA részéről, a Szovjetunióval szemben ellenséges álláspontot foglalnak el és azzal, hogy ezeket a támaszpontokat a szovjet határok közelében létesítik, a Szovjetuniót veszélyeztetik. Ez a helyzet nem járulhat hozzá a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, sem a fegyverkezés csökkentése kérdésének megoldásához, amelyhez pedig az összes államokban a legszélesebb körök érdekei fűződnek. Nagyon is érthető az, hogy a közvetlenül a Szovjetunió közelségében létesült amerikai haditámaszpontok kérdése egyike azon kérdéseknek, amelyek meggátolják sok más kérdés megoldását. Nemcsak az osztrák kérdés megoldását gátolják, mert eme támaszpontok létesítése arról tanúskodik, hogy habár a Szovjetunió arra törekszik, hogy az USA-val való kapcsolatok megjavuljanak, az Amerikai Egyesült Államok az ellenkezőjére törekszik. Kinsbury Smith azt állítja, hogy ő és Hearst természetesen nem érthetnek egyet azzal, mintha az USA eljárása a támaszpontok kérdésében ellenséges cselekedet volna. Ez az eljárás a biztonságra való törekvésből és a béke biztosításának óhajából ered. ő, Kingsbury Smith azonban úgy gondolja, hogy ha megkezdik az ausztriai támaszpontok felszámolását, amelyek a Szovjetunió közelségében fekszenek, idővel ezt más területekre is ki lehetne terjeszteni. Hearst megjegyzi, hogy valahol csak meg kell ezt kezdeni. Molotov megkérdezi Hearsot, ml a nézete arról, hogy a haditámaszpontok felszámolását megkezdik az egyik területen és azután kiterjesztik mas területekre is, hogyan képzeli el e felszámolás megkezdését Ausztriában és folytatását más területeken? Kingsbury Smith megjegyzi, hogy ez buzdító példaként szolgálhat. Molotov megjegyzi, hogyha csak ilyen reménnyel kezdenénk hozzá, ez nem volna elegendő. Hearst azt mondja, hogyha az amerikaiak és a szovjet emberek kölcsönösen jobban ismernék egymást, ez ennek a dolognak nagy hasznára válnék. Biztos azonban, hogy az Egyesült Államok egész történelme folyamán sohasem vezetett semmiféle támadó háborút. Hearst ismétli, hogy a problémák megoldását valahol mégiscsak el kell kezdeni. Az USA haditámaszpontjai nem a biztonságot szolgálják Molotov azt válaszolja, hogy az USA közelségében sehol sincsenek se katonai se egyéb szovjet támaszpontok. Ami az USA-t illeti, úgy látszik, hogy az ő biztonságuk számára szükséges támaszpontokat létesíteni, például a Szovjetunióval határos Norvégiában, Törökországban, (amely szintén határos a Szovjetunióval) és csoda, hogy nem Pakisztánban is, nem beszélve Európa és Ázsia többi területeiről. Kitűnik, hogy Tajvanra is szükségük van. az USA biztonságának biztosítására. Hogyha az USA biztonságát ilyen széles alapon kell elképzelni, a végén még ahhoz az állításhoz érkezünk, hogy az USA-nak biztonsága számára szüksége van támaszpontokra az összes államokban. Ilyen tervek aligha találnak rokonszenvre és megértésre más népeknél, amelyek tudják, hogy mik a szuverénitás, a függetlenség, a nemzeti jogok és érdekek. Molotov hozzáfűzi, hogy a Szovjetunióban az a nézet szilárdult meg, hogy az USA számára ezefc a támaszpontok nem hozhatnak semmi jót sem saját érdekei, sem pedig a béke érdeke szempontjából. Azonban melyik elfogulatlan ember érthet egyet azzal,, hogy hadi támaszpontok létesítése számos éppen más állam határai közelében lévő államban az USA biztonságának érdekeit szolgálja ? Molotov úgy véli, hogy ilyen naiv emberek nem léteznek. Mindezt nem lehet megmagyarázni az USA biztonságának érdekeivel sem, mert az USA biztonságát senkisem veszélyezteti. És ami a Szovjetuniót illeti, az nem veszélyeztet egyáltalán senkit, egyetlen országot sem. A Szovjetunió saját belső ügyeivel foglalkozik és ilyen ügye van elég és érthetően érdekében áll a béke biztosítása, mint ahogy ez érdekébenl áll a többi nemzeteknek is. Ami azt az állítást illeti, hogy az amerikai haditámaszpentok létesítése állítólag nem tanúskodik ellenséges viszonyról a Szovjetunióval szemben, erre a következőt lehet felelni: Az országaink közötti kapcsolatok megjavulásához nagy mértékben hozzájárulna ezen támaszpontok felszámolása és áttérés olyan helyzetre, amely rendes körülmények között fennáll olyan államok között, melyek egymás között normális kapcsolatokat tartanak fenn. Kingsbury Smith azt mondja, hogy ő és Hearst részletesen megmagyarázhatnák azokat az indokókat, miért véli az USA kormánya és népe azt, hogy az amerikai haditámaszpontok építése megfelel biztonságuknak és a világbéke érdekeinek. De ő is és Hearst is attól félnek, hogy ha ezt az utat választanák, beszélgetésünk Molotovva! dialektikus vitába fulladna és meg vannak győződve róla, hogy ezzel nem sokra mennének. Ezenkívül, mivel Molotovot már eddig is megfosztották drága idejétől, kérik az elnézést és köszönetüket nyilvánítják, hogy idejét és figyelmét szentelte nekik. Végezetül Hqarst Molotovnak köszönetet mondott azért, hogy fogadta és azért, hogy annyi időt szentelt kérdéseinek megválaszolására. Áz ENSz-körök az amerikaiak tajvani politikájáról Az ENSz-körökben élénken tárgyalják az amerikai képviselőházban azt a döntést, amely Eisenhower elnöknek jogot ad arra, hogy amerikai fegyveres erőket használjon fel Tajvan és [ Tenkhu kínai szigetek térségében. Az ENSz munkatársai nem titkolják az újságírók előtt, hogy ez a határozat csupán a nemzetközi kapcsolatok további kiéleződéséhez vezet. Az a vélemény alakult ki, hogy az Egyesült Államok semmilyen jogi, politikai vagy más alappal nem rendelkezik ahhoz, hogy a kínai belügyekbe avatkozzék. Az egyik ENSz-küldött megjegyezte, hogy az USA kínai ügyekbe való beavatkozása túlságosan is messze megy és lényegében háborúval fenyeget. A képviselők komolytalannak tartják az USA érveit és úgyvélik, hogy az Egyesült Államok alaptalanul tart igényt Taj^nra, azzal, hogy e sziget állítólag nagy szerepet játszik az Egyesült Államok védelmében. A Reuter jelentése szerint John Baird angol munkáspárti képviselő kijelentette, hogy az Egyesült Államok távolkeleti politikáját „haladéktalanul meg kell vitatni az alsóházban". — sem erkölcsi, sem egyéb joguk nincs arra, hogy Tajvan szigetén maradjanak. TAJVANBAN — Tábornok úr! Űjabb bombaszállítmány érkezett. Hol helyezzük el? Az amerikaiaknak — mondotta Baird | — Mint rendszerint: Kínában! k *