Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-27 / 50. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE n t i i i illi iiii 11 i iiiiiiiii i: III j i ľ nm minim i r i i i i i i iitiiii I cÁ i'zcw jet hcid2eMQ \ Irta: Nyikolaj Tyihonov | Hűs árnyékban eljátszott a gyermek. | Zsongott a város, zsongott a világ — § ^ nincs hadsereg, ameiyet úgy szeretnek, l mint ezt, a béke s munka pajzsát. i | Járd be a földet, fürkéssze a kétely, | vallassa meg a régi-régi kort, ľ I nincs hadsereg, mely valaha a néppel, t mint a mienk, oly mélyen összeforrt. ^ Vas-üstökös volt, vad fasiszta horda, | mely szép hazánkban dúlva megjelent, | nincs hadsereg, mely porba zúzta volna = ezt az üstököst, úgy, mint a mienk. | Őrjöng a harc a tűzben és borúban, t sohasem forrt így forró életünk — f | nincs hadsereg, melynek a háborúban 1 olyan vezére volna, mint nekünk. A szabadság a népek szomjú álma, | | és Európát marja az idó — | = nincs hadsereg, amelynek igazsága | igazságoddal összemérhető. I Kardos László fordítása = lllüliilnr.iiü i l 11111111111 ii!ii;iiiiiiiiiiiiii;iii»iitiiiii«!iiiiiiiiiiiiiliiiiiiTUii«i!ti!iiiBti"iH«i!»ii»"iii»"iiiiii"niiiiniiiiniiiiii I A tankelhárító tüzér Iván Szaposnyikov komszomolista még a^ sztálingrádi harcok folyaman került a tankelhárító tüzérezredh^z. Dementyev segédbeméró hamarjában megismertette vele az ágyút és Szaposnyikov minden kérdésére csak így felelt: „Szokd meg". Anyiszimov bemérő Szaposnyikovct szintén csak röviden tájékoztatta új feladatairól. „Mi, tankelhárítótüzérCK mindenfélével foglalkozunk, — mondta. — Várunk és amikor megjeleniew az ellenséges tankok, az első feladatunk minél előbb tüzelőállást t'ogialni. A tank csak egyetlen egy esetben szökhet el: ha már nem élsz. Világos? No, akkor csak tanulj és megszokod Dementyev elvtárs majd mindent megmutat, amire szükséged lesz. Ha kell, majd tankokkal is találkozol." Néhány nap múlt el és Szaposnyikov megszokta a tankelhárítóüteg eletét és tökéletesen elsajátította az új fegyverre! való bánásmódot. Amikor Dementyevet áthelyezték, Szaposnyíko. került a helyére — segédbemérő lett. Gyakran azon gondolkozott, mit tenne, ha tíz vagy több tank támadná meg egyszerre és magában esküdözött, hogy úgy harcolna, mint Panfilov katonái. Egyszer szerencsétlenség érte Szaposnyikovot. A lábán megsebesült. Elszállították a kórházba. Az ápolónő a kötözésnél azt mondta, hogy katonadolog ilyen sebbel gyalog Berlinig is eljuthat. Az igazat megvallva, az ápolónő mindenkinek ugyanezt mondta, Szaposnyikov azonban komolyan vette a dolgot és este megszökött a kórházból. A parancsnoka megrótta ugyan, de nem küldte vissza. Néhány nap múlva a németek egészen a tankelhárítóüteg állásaihoz jutottak el. A bemérő elesett a harcban és Szaposnyikov foglalta el helyét Az üteget elvágták egységétő' Éjszaka a harc szünetelt. Az ü'.eg parancsnoka így szólt Szaposnyikov hoz: — Azonnal elmégy az ezredparancnokságra parancsokért. Vigyázz, hogv ne akadj hitleristákba. Vigyél géppisztolyt is magaddal. Iván elment, felvette a kapcsolatot az ezredparancsnoksággal', visszatért az üteghez és a parancsokon kívül még néhány cipót is hozott magúval. Azután az üteg megmaradt tagjait kivezette a gyúrúböl. A fiatal tüzér tudása napról-napra gyarapodott. Lőtt már ellenséges gyalogságba, ellenséges rohamágyúkba, de tankkal még nem találkozott. Tapasztalt katona lett. Mellén megjelentek az első kitüntetések. Sok harcon ment át. míg ellenséges tankokkal került szembe. Egy. kora reggel történt. Szaposnyikov. mint a Komszornol-szervezet elnöke gyűlést vezetett éppen. Egyszerre elkezdtek dörögni a fasiszták agyúi. A tüzérek elfoglalták helyüket az ágyúknál. Az ágyúparancsnok Szaposnyikov egyszer csak ilyet ha!!: ..Tankok"! Különös érzés fogta el, hasonló mint a vadász érzése, amikor vadállattal áll szemben. Nem félt, tudta, hogv kitűnően ért fegyveréhez. •— Tankok! — hallotta Szaposnyikov újra és meg is látta a tankokat. Sok tank jött. Az ágyúkezelők a helyükön voltak. Szaposnyikov ágyúja tüzet nyitott. Az első lövés megállította az ellenséges tankot, a második meggyújtotta. — Jól van — kiáltott Szaposnyikov — csak semmi sietség és pontosan lőni! A második tankot már az első lövéssel meggyújtották. Az üteg többi ágyúja jobbról is, balról is elkezdett tüzelni. Ott azonban rossza nb volt a helyzet. A fasiszták harcképtelenné tettek egy ágyút és így Szaposnyíkovot jobbról nem védte semmi. Ebben a pillanatban ágyúja f'.'ié egy „tigris" fordult. Menetközben lőtt és lövései Szaposnyikov ágyújí körül robbantak. — Tigris balról. Tüzelj! — vezényelt Szaposnyikov. Azonnal meglátta, hogy a lövés eltalálta ugyan a páncélt, de nem ütötte át. „A hernyótalpakra lőni!" A találat után a tank megfordult helyén. Még egy találat és a „tigris' harcképtelen volt. — Tankok! — hangzott újra. Most azonban Szaposnyikov már nem *udott vezényelni. Fején hatalmas ütést érzett és elvesztette eszméletét. Elszállították a kórházba. Itt tudta meg, ezt az örvendetes hírt: „A rasisztákat visszavertük. Harminc' tankot elpusztítottunk. A komszomolisiák hősiesen verekedtek." Komszomolszkaja Pravda, 1945 február. Egységeink életéből Alig fejeződött be a gyakorlat, újra riadó! A sorakozás állandó gyakorlásával igyekeznek katonáink elérni a meghatározott időben való felsorakozást. Betartották szavukat Egységeink CsISz-csoportja taggyűlésén Benyó elvtárs szakaszunk nevében beszélt. Tudomasára hozta az elvtársaknak, hogy szakaszunk kötelezettséget vállalt, amely szerint a műszaki tantárgyak tanulása színvonalát emelni fogjuk. A kötelezettségvállalás keretében tanfolyamot szervezünk, amely első lesz egységünknél. Szakaszunk becsülette! teljesítette a kötelezettségvállalást. Az eredmény a jó kollektíva és a parancsnokainkkal való jó együttműködés érdeme. Benyó elvtárs kész volt szabadidejét is feláldozni, hogy megmagy.raz za a magyar anyanyelvű elvtársaknak, akik nem bírják elégségesen a szolgálati nyelvet, az átvett anyagot. Szakaszunk katonái szorgalmasan és lelkiismeretesen tanultak. Egységünk népnevelője példásan készült az előadásokra és a legjobb eredményt érte el. Az ő példamutatása is hozzájárult ahhoz, hogy szakaszunk elsőnek teljesítette kötelezettségvállalását és tanulókörünk a legjobb eredményt érte el. Széli Ferenc, közikatona Miért éppen nyújtó? 1955. július 5-én, az I. Országos Spartakiád keretében fegyveres alakulataink is fellépnek. A vezetők a segédoktatókkal együtt sikeresen vezetik az egységek gyakorlatait. A hadsereg hét gyakorlata közű! az a legérdekesebb, amelynek ?e)3:lata kifejezni a „Tömegsporttal a csúcsteljesítmények felé" jelszót. L gyakorlat keretében 160 nyújtón 1920 tornász lép fel. A testnevelés története nem ismer hasonló nagyméretű szertornán való gyakorlatozást. A XI. Sokol-bemutatón meg akarták lepni a nézóket 32 nyújtón és ugyanannyi lovon végzett gyakorlattal. A főpróbán azonban kitűnt, hogy ezek nem fejeznék ki elégségesen a Sokol-szertornászok fejlett színvonalát. Ladislav Doležal elvtárs, a csehszlovák hadsereg tisztje, volt egyike azoknak, akik hiába örültek ennek a strahovi fellépésnek. Mint a szertorna nagy pártfogója, ezt mondotta: — Ha a szabadgyakorlatokkal Készülünk az I. Országos Spartakiádra, akkor ezek nemcsak talajtorna-gyakorlatok lesznek. Az sem volna helyes, ha harci gyakorlatokat tanítanék be. Inkább az egységek testnevelési munkáját fogjuk bemutatni. Mi lenne, ha a katonák lovon végzett gyakorlatokat mutatnának be? A bakon végzett gyakorlatok szépek ugyan, de rövidek és így tömeges bemutatásnál nem érnénk el velük a kívánt hatást. Egy könnyű, hordozható különös korlátot szerkeszteni? Ezen még az igazán jó tornászok sem tudnának azonnal mozogni. Nyújtó lesz! Ezt könnyű, mondani, de ki hozza a strahovi stadionba a nyújtókat? Ha ^ nem a tornászok hoznak ide, nem keltene jó benyomást. Könnyebb nyújtót szerkeszteni, amelyet a gyakorlatozók maguk hoznának ide? Nem. Ha tömegsportról beszélünk, akkor a katonák gyakorlatozzanak olyan szeren, amely minden egvségnél megtalálható. Azért is, hogy az 1. Országos Spartakiád ne fejeződjön be a strahovi fellépéssel, hanem további gyümölcsöt hozzon: a szertorna kedvelők soraiba toborozzunk újabb tornászokat. A szertorna egyike a legjobb módoknak arra, hogy erőt, elszántságot és gyorsaságot szerezzen a tornász. A szolgálati testnevelés fontos részét képezi a szertorna. Ezért határozta el magát Ladislav Doležal a szertorna-gyakorlatok bemutatására. Az általa összeállított gyakorlatok a „Testnevelési előírások" alapján készültek. Elérik a harmadik és a második teljesítményfokozat színvonalát. A nyújtó súlya három és fél métermázsa. A stadionra való felvonulás tíz percig tart. Tíz percig fogja vinni 12 katona a nyújtót a felvonuláson. Hogy a felvonulás egységes legyen, Ján Sechák kitűnő zenét szerzett a tornászok számára. Ladislav Doležal hitt a katonákban. Ezért egy további huszárvágásra határozta el magát. Nemciak vinni fogják a katonák a nyújtókat, hanem 11 fiú a nyújtóval együtt felemeli a tizenkettediket, aki kézállást végez. Amikor először próbálták a felvonulást, a gyakorlatozók alig jutottak tovább három méternél. Másodszorra egy lépéssel többet siknult eltrniök. A rendszeres gyakorlatozás második hetében már tíz percig vittek a nyújtót. És közben énekeltek ;s! Ilyenek vagyunk, amikor lelkesedünk valamiért. — Nehéz gyakorlat — mondja Do- ležal elvtárs — de a fiúk képesek rá. Nagyon nehéz gyakorlat lesz, de katonáink megbirkóznak e/.ze' a feladattal is. Különben is: o Ivaroknak kell lenniük, mint szovjet bajtársaink. Állandóak többet, és .jobbat kell akarnunk, állandóan előre kell törekednünk. (A „Československý Vojak" nyomán.) Illftltllllllllltiflll)fllllltlllllllfIlIIIIIIIIllIllllllllIlllllitlIlllltilIIIIIIIIIlllltlIItlIIlllllllllllItlIIIIIIIIIllllIIIIIlIIIIIIIfKflIllKIllltlflIIIII ÉJSZAKAI TÁMADÁS A csendes folyosón hirtelen felzen, gett a szolgálatos hangja: „Harci riadó! Fegyverbe!" A szobák megelevenedtek, a legénység sietve kapkodta magára a felszerelést. A folyosó megtelt katonákkal, akik gyors egymásutánban vették át fegyvereiket és a lószeradagot. Még kissé álmos szemekkel néztek egymásra, kérdően, bizonytalanul. Rövid pár ,perc múlva azonban a szolgálatos katona már jelenti a parancsnoknak a teljes harci készültséget. Senki sem hiányzik. Elvtársak, — kezdi mély hangon az ügyeletes tiszt — a laktanyához közelfekvő lőszerraktárunk őrségét ismeretlen fegyveres betolakodók megtámadták. Bajtársaink veszélyben vannak. Egy pillanatra elhallgat, majd kiadja a rövid parancsot: „Felszállni!" A készenálló teherkocsik motorjai felzúgnak és egymásután suhannak el a kapuban tisztelgő őr mellett. * * » Lassan szálldogál a hó. A 2-es számú őrtorony őre belebámul a távolban világító lámpa fényébe, amely előtt fel-fel csillannak a nesztelenül hulló hópelyhek. A közeli erdő fenyőfáit nyikorgatja a szél. Jerek közkatona fagyos kezeit dörzsölgetve valamit morog az orra alatt. Bizonyára ezt a rút időt szidja, amely az amúgyis nehéz szolgálatot még jobban megnehezíti. Megúnta az egyhelyben való állást, lassan lemászott a létrán és megindult a drótsövény mellett a közeli őrtorony felé. Ki is jönne ebben a cudar időben? — gondolta. Ha jobban figyel, talán észreveszi azt a két árnyékot, amely néhány lépésre tőle egy széltől kifordult fenyőfa mögött lapult. Elment mellettük. Gondolataiból csak akkor riadt fel, amikor két marok elkapta a torkát és berántotta a fák közé. Azután hatalmas ütést érzett a fején és másra már nem emlékezett. Breha József őrvezető, aki a 3-ik őrtoronyban teljesített szolgálatot, figyelte a közeledő Jereket. Jól látta, amint a világító hóban lassan közeledett az úton. Egyszer csak felfigyelt, mintha valami megmozdult volna bajtársa közelében. Vagy csak tévedett? Már kiáltani akart figyelmeztetésül, dé torkán akadt a szó: látta, amint valaki ráugrott barátjára, lerántotta a földre és behúzta a fák közé. Breha őrvezető felkapta fegyverét, de már nem volt mire céloznia — a sűrű fenyőtörzsek eltakartak mindent. Egy pillanatig tétovázott. Lő j jön a levegőbe figyelmeztetésül? Nem! Ezzel csak elriasztaná az ellenséget. Hirtelen kétszer megnyomta a csengőgombot, amely az őrszobában figyelmeztette a készültséget. Breha kibiztosította fegyverét és várt. Oda szeretett volna sietni barátja segítségére, de nem tehette, nem hagyhatja el őrhelyét. Rövid idő múlva észrevette, hogy a torony felé katonák közelednek. Jól látta őket a magasból, ahogy kúszva, óvatosan közeledtek a fák között. Megkönnyebülten fellélegzett. Hirtelen éles géppisztoly sorozat hasított az éjszaka csöndjébe. Breha őrvezetőnek idegennek tűnt fel ez a hang. Visszhangként a mi géppisztolyaink ismert kattogása hallattszott Breha erősen megszorította fegyverét és lecsúszott a létrán. Egy fatörzs mögött bújt meg, ahonnan jó kilátás nyílt az előtte elterülő terepre. Vagy száz méterre előtte egy mélyedésben embereket vett észre. Igyekezett megszámlálni őket; hárman voltak, a negyedik vagy tíz méterre tőlük teljesen fedetlenül a katonák fegyverei előtt feküdt. Breha lassan felismerte az alak körvonalaiból a katonai egyenruhát. Jerek feküdt ott. Breha kúszni kezdett az ellenség felé. Közben a katonák nagy félkörben közeledtek az ellenség rejtekhelyéhez. Itt-ott felvillantak a fegyverek. Az ellenség eszeveszetten lőtt. Breha lassan arcához emelte géppisztolyát és hosszan célzott. Váratlan támadása pánikot keltet az ellenségnél. Felugrottak helyükről és iparkodtak kicsúszni azon a helyen, ahol még nem érte el a katonák gyűrűje az erdő szélét. Az őrvezető összeszorított fogakkal tette fegyverébe az utolsó tárat. A katonák fegyverei is megszólaltak és a három alakból már csak egy futott az őrvezető irányában. Breha újra célzott, majd tompa kattanást hallott. Minden tölténye elfogyott. Tehetetlenségtől és haragtól szikrázó szemekkel nézett a támadó után, aki hamarosan eltűnt az erdő sűrűjében. De nem jutott messzire. Az idehívott egység már körülzárta az erdőt Rövid átfésülés után megkerült az utolsó támadó is. Elkeseredetten védekezett még egy darabig, majd eldobta fegyverét és megadta magát. A kihallgatásnál elárulta, milyen céllal jöttek ide. Másik két társától már nem tudtunk meg semmit. Utolérte őket a megérdemelt büntetés. A nép nem hagyja, hogy betolakodók zavarják hazánk békéjét.. Néphadseregünk erősen és elszántan áll hazánk határain. JÁ őrvezető.