Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-26 / 49. szám, szombat

6 IIISZCP 1955. február 26. Szlovákia mezőgazdaságának kérdéseiről a CsKP KB februári plenáris ülésen hozott határozatok biztosításának szempontjából (Folytatás az 5. oldalról) ponti Bizottság határozatából következő konkrét feladatokat. A mezőgazdasági termelés növelésében és biztosításában jelentős feladat hárul az asszonyokra és a fiatalságra, ezért pártunk kerületi, járási és falusi szerveink és szervezeteinek minden asszonyt, minden fiatalt e fontos feladat teljesítésére kell mozgósítaniok. A határvidéki földek megművelésében fontos feladat áll fiatalságunk előtt. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség tekintse e feladatot rendkívül fontos hazafias kötelességének és ne csak teljesítse, hanem szárnyalja is túl a határvidék betelepítésének tervszerű feladatait. Ma minden alapszervezetünk harci feladata, hogy megnyerje a fiatalságot a mezőgazdaságnak és kibővítse az EFSz-ek tagságát. E feladatot teljesítjük, ha minden kommunista, minden fiatal magáévá teszi és lelkesedéssel fog hozzá már az idei tavaszi munkák elvégzéséhez. Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága rámutatott azokra a hibákra és hiányosságokra, amelyek fékezik a X. pártkongresszus kitüzts feladatok teljesítésének következetes biztosítását, irányelveket tűzött elénk és megmutatta az utat, amelyen ki kell küszöbölnünk a munkánkban fellépő fogyatékosságokat és biztositanunk kell a feladatok teljesítését. A pártszervezetek és pártszervek első feladatai közé tartozik, hogy küzdjenek minden a pártba beszivárgó helytelen és ellenséges elméletek ellen, amelyek a pártvonaltól való szociáldemokrata, nacionalista és opportunista elhajlásokra vezetnek. Csakis a legfelsőbb pártszervek határozatainak következetes végrehajtása és a káros elméletek ellen folytatott harc biztosltja, hogy a szavak ne térjenek el a tettektől, az elmélet a gyakorlattól. Központi Bizottságunknak jelen ülésén olyan intézkedéseket kell elhatároznia, amelyek teljesítése kiküszöböli mindazokat a fogyatékosságokat, amelyek akadályoznak bennünket a X. pártkongresszus irányelveinek a teljesítésében. Elsősorban szükséges, hogy a párt minden kerületi és járási bizottsága, minden alapszervezete és minden kommunista magáévá tegye a CsKP Központi Bizottságának határozatait és a mi Központi Bizottságunk határozatait, amelyekben kidolgozzuk és konkretizáljuk a CsKP Központi Bizottságának határozatait. Szükséges, hogy e határozatokkal megismertessék a dolgozók tömegeit, megismertessék velük egész dolgozó népünket. Elvtársak! Az SzlKP kongresszusa előtt állunk. E kongresszus előkészületei során Csehszlovákia szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának megünneplésével kapcsolatban emeljétek magasra pártunk nagy célkitűzéseit, amelyek népünk boldogságának és jólétének biztosítására irányulnak. Győzzetek meg minden dolgozót arról, hogy jövőnk, boldogságunk attól függ, milyen következetesen folytatják a párt kitűzte feladatok teljesítését. Felelős és nagy feladatok azok, amelyeket a Központi Bizottság elénk állít. Akkor teljesítjük őket, ha a népre támaszkodunk, amelynek javáért dolgozott mindig a mi pártunk. Pártunk teljesítheti és teljesíti is e feladatokat, ha a dolgozók széles tömegeit harcba vezeti e feladatok teljesítéséért, ha megbonthatatlan kapcsolatban áll a tömegekkel, ha a tömegek színvonalát az élcsapat színvonalára emeli és ha naponta szilárdítani fogja a munkásosztály és a parasztok szövetségét, napról napra harcra lelkesíti szövetkezeti tagjainkat, kis- és középparasztjainkat a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért Elvtársak! Dicső tanítónknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalataiból okulva és merítve, a CsKP Központi Bizottságának vezetésével és reá támaszkodva teljesítjük ezt a történelmi feladatot is és így méltón ünnepeljük meg drága hazánk felszabadításának 10. évfordulóját. Az „österreichische Volksstimme" német militarizmus feltámasztásáról Az „österreichische Volksstimme" efmű lap február 23-án cikket közölt a német militarizmus részéről fenyegető veszélyről és az európai népek harcáról a háború ellen. A bonni uralkodó körök címére a Következőt írja az „österreichische Volksstimme": „Ausztriának szerintük Németország részévé kell válnia. Elképzelhetjük, hogyan fognak velünk beszélni a bonni erőszakoskodók, hogy ha majd készen áll a Wehrmacht. Az új Wehrmacht megalakításának tervei már elég messze jutottak. A Wehrmacht élén volt hitleri tábornokok állnak. Az új Wehrmacht szerintük még kegyetlenebb lesz, mint a régi." Az újság a továbbiakban idézi Zimmermann volt náci tábornok nyilatkozatát, aki nyíltan a Szovjetunió elleni „preventív" háborúra szólít fel. Az újság megjegyzi, hogy a Wehrmacht többi vezetői — Speidel és Keilmannsegg, Hausinger és Cruewel, Galland, Kesselring. Edelsheim és Rendulic — a háború hasonló hirdetői. Az indiai parlament üléséről Az indiai parlament népi kamarájában (alsóház) folytatódik a vita PraSad indiai elnök február 21-én elmondott beszédével kapcsolatban. Az újságok kiemelik, az elnöknek azt a javaslatát, hogy az összes országok közötti kölcsönös kapcsolatok kérdését a békés együttélés öt alapelvének szem előtt tartásával kell megoldani, támogatják a különböző pártok és csoportok képviselői. A „Press Trust of India" ügynökség jelentése szerint Ch. Matew, az indiai nemzeti kongresszus pártjának tagja kijelentette, hogy ha az összes országok a békés együttélés öt alapelvéhez fognak Igazodni, akkor a mostani feszültség enyhülni fog. Hiren Mukedrzsi, a parlament tagja helyeslően nyilatkozott az elnöki beszámoló azon részeiről, amelyekben a Kinai Népköztársaságnak a tajvani kérdéssel kapcsolatban tett követelményei támogatásáról, az öt alapelvről és a tömegpusztító fegyverek betiltásának szükségességéről van szó. A szónok hangsúlyozta, hogy az USA és Anglia állásfoglalása a nemzetközi kapcsolatok kérdésében teljesen más. Főleg az indokínai béke megújításáról szóló genfi egyezmény amerikai szabotálásával foglalkozott. A bangkoki háborús konferencia a demokratikus módszerek elvetése a politikában A „Free Press Journal" című lap azt írja, hogy a délkelet-ázsiai katonai blokkhoz tartozó államok tagjainak bangkoki konferenciája „klasszikus példa arra, hogy az USA mennyire elveti a demokratikus módszereket a nemzetközi politikában.' Az újság megjegyzi, hogy az ázsiai országok többsége nem akart csatlakozni ehhez blokkhoz és elítéli a délkelet-ázsiai katonai tömb megalakítását. A lap még azt írja, hogy az Egyesült Államok támogatja a reakciós rendszereket Azsiábar éc mindenáron meg akarja akadályozr hogy Kína elfoglalja törvényadta helyét az ENSz-ben. Erős rendőri felügyelet melleit folyik Bonnban a párizsi egyezmények ratifikációs vitája Adenauer hívei kitartanak a felfegyverzés terve mellett A nyugatnémet parlament február 24-én délelőtt kezdte meg a párizsi egyezmények ratifikálásának tárgyalását. Adenauer kancellár és a CDUpárt más vezetőinek terve szerint ennek a tárgyalásnak végérvényes jellegűnek kell lennie. Február 24-re és 25-re volt kitűzve a párizsi egyezmények második olvasása és az egyes cikkelyek megtárgyalása és február 26-ra a harmadik olvasás és a végérvényes szavazás. A szavazás után, ha az Adenauer számára kedvezően végződik, a párizsi egyezményeket ratifikáltaknak fogják elismerni. Nyugat-Németországban a helyzet feszült, a lakosság ellenséges állásfoglalása Nyugat-Németország újrafelfegyverzése terveivel szemben annyira erős, hogy szükségesnek tartották a bonni parlamentet erős védőövezettel körülvenni, amelybe öszszevonták nemcsak a bonni rendőrséget, hanem más rajnamenti városok rendőrosztagait is. A DPA hive talos nyugatnémet ügynökség híre szerint nyugatnémet hivatalok EszakrajnaWestfállából 500 erősen felfegvverzett rendőrt hívtak Bonnba, hogv megerősítsék a 800 főnyi bonni rendőrséget. Az a nézet terjedt el, hogy a párizsi egyezmények ratifikálását már előre elhatározták. Adenauernek és kormánykoalíciójának tényleg több mint kétharmad szavazati többsége van a bonni parlamentben. Az Adenauer-párt, a CDU (Kereszténydemokrata Unió) maga is 244 mandátumot számlál a bonni parlement 487 mandátumából. A dolog azonban nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan az Adenauernek és a párizsi egyezmények óceánontúli szerzőinek és híveinek látszott. A határok mindkét oldalán élő német lakosság teljesen tudatában van azon határozat rendkívül fontos következményeinek, amelyről most tárgyal a bonni parlament. A párizsi egyezmények ratifikálása a szövetség-' parlamentben Németország kettéosztottságának elmélyítését és a háborús veszély reális közelségét fogja jelenteni és fordítva, ezen egyezmények visszautasítása megnyitja az utat az egységes, békeszerető és demokratikus Németország egységének megvalósításához. A Németország egyesítéséért való és a párizsi egyezmények elleni harcra összefogtak Németország összes békeszerető erői. A párizsi egyezmények jellege, amely lehetetlenné teszi Németország békés, demokratikus fejlődését, nyilvánvaló a dolgozók előtt. A nép tiltakozása olyan arányokat öltött, hogy ez hatással van a nyugatnémet kormánytömb egyes pártjaira is. így például a kormánytömb két pártja, „az össznémet tömb" és a „szabad demokratikus párt" határozottan állást foglaltak a párizsi egyezmények egyike ellen, az úgynevezett „Saar-vidéki statútum" ellen, amely tulajdonképpen az ipari Saar-vidéknek Németországtól való elszakítását jelenti. Egy nappal a bonni parlament vitájának megkezdése előtt nyílt összetűzésre került sor Adenauer és a „szabad demokrata párt" vezetősége között, mint ahogy azt a Telegraph című nyugat-berlini napilap közli. Adenauer a szabad demokratikus párt vezetőit azzal fenyegette, hogy kizárják őket a kormánykoalícióból, hogyha a párt nem fog egyetérteni a Saarvidéki statútummal. Erre a szabad demokratikus párt parlamenti csoportja külön ülést tartott. A parlamenti csoport tagjai egyöntetűen megerősítették előző határozatukat és elítélték a Saar-vidéki statútumot, amely a párizsi egyezmények oszthatatlan részét képezi. Adenauer tehát nagyon távol van attől, hogy a parlamentben a párizsi egyezmények kérdésében egyöntetűséget érjen el. A szövetségi parlament ülése Carlo Schmid szociáldemokrata képviselő beszédével kezdődött, aki a szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának nevében javasolta, hogy mellőzzék a párizsi egyezmények tárgyalását és ahelyett inkább a négyhatalmi tárgyalást szorgalmazzák a német kérdésben. Ebben a javaslatban rámutatott arra, mily fontos a Szovjetunióval való tárgyalás még a párizsi egyezmények ratifikálása előtt. A szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának javaslata ellen Kiesinger képviselő, a CDU parlamenti csoportjának nevében állást foglalt Beszéde igazolta, hogy Adenauer híveinek továbbra is szándékukban van a párizsi egyezmények megvalósításának nemzetellenes irányzatát folytatni és ezzel meghiúsítani Németország egyesítését. A bonni parlament reakciós többsége C. Schmied képviselő iav-sslatát elutasította, azonban az ADN sajtóügynökség közlése szerint a szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának javaslata mellett szavaztak a szociáldemokrata képviselőkön kívül a kormánykoalíció pártjainak egyes képviselői is. A szociáldemokrata párt javaslatának visszautasítása után a gyűlésen felszólaltak a bonni par'ament külügyi bizottságának fő előadói: Furler a CDU-párt nevében, Brandt a nyugat-német szociáldemokrata pártszervezet és Pfleiderer a szabad demokratikus párt nevében. Furler beszédét a párizsi egyezmények „jogi indokolásának" szentelte. Furler a valóságban megerősítette, hogy ez a szerződés Nyugat-Németországot megfosztja szuverenitásától. Javasolta, hogy Nyugat-Németország katonai kiadásait emeljék, mert az évi 9 és fél milliárd márkát, amit a költségvetés előirányzott, nem tartja a fegyverkezésre elegendőnek. A CDU küldötte továbbá beismerte, hogy a bonni parlament bizottságaiban a párizsi egyezményekkel kapcsolatban felmerült különféle kérdésekben ellentétek mutatkoztak. Brandt. a nyugat-berlini szociáldemokraták képviselője beszédében, dacára a szociáldemokrata párt álláspontjának, amely javasolta a párizsi egyezmények tárgyalásának visszautasítását, azt javasolta, hogy ezeket az egyezményeket hagyják jóvá. A Saar-vidéki egyezményről Pfleiderer képviselő tett jelentést, aki beismerte, hogy ebben a kérdésben ellentétek uralkodnak a szövetségi parlament csoportjai között azokon belül is. A szövetségi parlament ezután áttért a párizsi egyezmények általános vitájára. Az első szónok Kiesinger, a CDU képviselője volt. Beszédében igyekezett bebizonyítani minden egészséges gondolkodás ellenére, hogy állítólag a párizsi katonai egyezményeken alapuló „erőpolitika" segítségével elérhető Németország egyesítése és a béke megszilárdítása. Kiesinger kiforgatta a szovjet kormány figyelmeztetésének értelmét, hogy a párizsi katonai egyezmények ratifikálása után értelmetlen és lehetetlen volna tárgyalni Németország egyesítéséről és alaptalanul azt állította, hogy a Szovjetunió állítólag egyetért ezzel a tárgyalással. Kiesinger, kifejezéseit meg nem válogatva, durva, sértő támadást intézett a szociáldemokrata párt képviselői ellen. Ezután Wehnernek, a szociáldemokrata párt képviselőjének adtak szót. Hangsúlyozta, hogy szükségesnek tarja a négyhatalmi konferenciát a német kérdésről a párizsi egyezmények ratifikálása előtt. Wehner azt mondotta: Nem lehet figyelmen kívül hagyni a Szovjetunió nyilatkozatát, hogy a Németország egyesítésére vonatkozó négyhatalmi tárgyalás a párizsi egyezmények ratifikálása után, tárgytalanná váiik. Németország egyesítésének kérdését, mely nemzetUnk számára életbevágóan fontos, nem szabad alárendelni a párizsi egyezmények szerint létesítendő katonai tömb érdekeinek. A bonni parlament vitáját folytatják. Tűnjön el Adenauer Tüntetések Nyugat-Németországban Az ADN hírügynökség jelentést közöl arról, hogy Nyugat-Németország lakossága tüntetéseket szervez a párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Nyugat-Németország minden zugából, gyárakból, városokból és falvaikból küldöttségek érkeznek, hogy a bonni képviselőknek tolmácsolják a nép felháborodását az ország felfegyverzésének terve felett. Annak ellenére, hogy a rendőrség elzárta a Bonnba vezető összes utakat, sok küldöttségnek sikerült bejutni a városba. Bonnban a délutáni órákban hatalmas tüntetés robbant ki, amelyen részt vettek Bonn dolgozói és Nyugat-Németország minden részéből asszonyok és fiatalok. A tüntetők transzparenseket vittek és felfegyverzésellenes jelszavakat kiabálták. „Lakásokat akarunk, nem kaszárnyákat!", „Dolgozni és békét akarunk, nem amerikai fegyvereket!", „Vajat az ágyuk helyett!", „Tűnjön el Adenauer!" feliratok és jelszavak a német nép igazi vágyait fejezték ki. A rendőrség hiába kísérelte meg a tüntetők szétkergetését. Mintegy ezer dortmundi szakszervezeti vezető 150.000 szakszervezeti tag nevében táviratot küldött Gerstenmayernek, a szövetségi parlament elnökének, amelyben követelik a ratifikációs vita visszavonását s többek között ezt írják: „Kérjük, hogy ra-ajanak meg minden lehetőséget, amely a békés egyesítéshez vezethet." Remscheid jelentős ipari városban a dolgozók rövid figyelmeztető sztrájkot rendeztek. Negyven ország amerikai támaszpontjai az agresszív politika szolgálatában Az „United Press" hírügynökság tudósítója a bangkoki értekezletről srőló kommentárjában felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok „a világ minden részére szétszórta az amerikai katonai egységeknek majdnem a felét " A tudósító emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok a második világháború befejezése óta mintegy negyven országra kiterjedő szövetségek, katonai kötelezettségek és kölcsönös biztonsági egyezmények rendszerét hozta létre. „Amerikai csapatok állomásoznak a Karibi-tenger térségében (js Európában, Közép-Keleten, a Földközi-tenger övezetében és TávolKeleten. a Csendes-óceán szigetein " A múlt h^ten — írja a tudósító — közölték a nyilvánossággá!, hogy az Egyesült Államok határain kívül 1 millió 370 ezer amerikai katona tartózkodik teljes felszereléssel. Az amerikai fegyveres erők Külföldön állomásozó egységeire vonatkozó e számadatból azonban nem derül 'ki, hogyan oszlanak meg ezek az erők az egyes támaszpontok között. Jól tájékozott forrásból származó értesülések szerint azonban mintegy 600 000 amerikai katona állomásozik Koreában és Japánban, mintegy 425 000 Nyugat-Európában és 345 000 Alaszkán, az Aleutákon, a Karibi-tenger térségében, a Csendes-óceán-szigetein, Közép-Keleten, Afrikában és a Földközi-tenger térségében. Az amerikai fegyveres erők területi elhelyezkedése félreérthetetlenül megmutatja az Egyesült Államok politikájának agresszív jellegét.