Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-25 / 48. szám, péntek

1955. február 25. uisza 5 Gazdagok a tnokesa kérész i szövetkezeti tagok Az utóbbi időben igen keveset hallani a mokcsakerészi szövetkezetről. Annak ellenére, hogy a nagykaposi járás EFSz-ei között területre és taglétszámra nézve nem lehet a nagyok közé sorolni, érdemes ott széjjel nézni. Mindössze --381 hektár mezőgazdasági területe van, ebből 112 hektár szántóföld, melyen 34 család gazdálkodik. Szép és egészséges állatállományuk jó alapot nyújt az EFSz megszilárdításához. Már előzőleg értesültünk arról. hogy ez az egyedüli EFSz a nagykaposi járásban, amely a termelési tervet minden szakaszon Le.jositette, s így elérték, hogy a pénzügyi tervet szaz százalékra tudták teljesíteni. A tervezett 18 koronás munkaegység értéket elérték és amellett az összes szövetkezeti alapot is terven felül biztosították. Az évvégi elszámolásnál 163 000 koronát osztottak ki a tagok között. A faluban járva-kelve meg kell állapítanunk, hogy nagy a különbség a szövetkezeti tagok és a/ egyénileg gazdálkodók életmódja között. Ütünk Mihalkő Józsefhez vezetett Már sokat hallottunk róla az illetékes helyeken, mint a járás egyik legpéldásabb sertésgondozójáról. Azt is mondják, hogy nem elégedett meg azzal, hogy 1954-ben 14 malacot nevelt fel egy anyasertéstöl, hanem felajánlást tett, hogy 1955-ben ezt a számot 15-re emeli. Józsi bácsit éppen otthon találjuk. — Ha már itt vagyunk — gondoljuk — jó lesz széjjelnézni kissé, hogyan élnek a mokcsakerészi szövetkezetesek. Már az udvarban a jólét jeleit fe- I dezzük fel mindenhol, de nincs is i időnk nagyon körülnézni, mert Józsi bácsi szavát halljuk. — Fáradjanak csak beljebb — szólít meg bennünket — majd odabeiin elbeszélgetünk. A barátságos konyhában helyet foglalva egyszerre feloldódik az első találkozás feszélyezett hangulata és mint a régi ismerősök, bizalmas baráti beszélgetésbe kezdürik. Ismerjük mi már Józsi bácsit régebbről. Nem ismeretlen előttünk azi sem, hogy mint nagy családos apa, milyen nehéz életkörülmények között élt a kapitalista rendszerben. Megkérjük, hogy beszéljen valamit a múltról, mire Józsi bácsi bodor füstöt fújva görbeszárú pipájából, belekezd: — Hát bíz arról semmi jót nem mondhatok. Alig hogy felcseperedtem már szolgasorsba jutottam. Hol itt, hol ott, a földbirtokosoknál dolgoztam csupán azért, amit megettem és esetleg azért a rongyért, amit rámdobtak. — Alig voltam tizenkilenc éves, amikor megnősültem; gondoltam, hogy talán könnyebb lesz a sorsom. Pedig csak akkor szakadt rám igazán a nyomorúság. Hej... de sok keserű napot kellett átélnünk feleségemmel, hogy sokszor már a saját élAúnket is meggyűlöltük. Itt Józsi bácsi elhallgat. Nem is csoda, hiszen valóban nem jó ilyen múltra visszaemlékezni. Hosszú éveken át idősebb Galgóci Jánosnál béreskedett. • Munkájáért évi 12 mázsa terményt és havonta 300 koronát kapott, melyből minden hónapban 150 koronát kellett betegbiztosításra fizetnie. Igazán nem kell hozzá sok számolás, hogy megállapítsuk milyen életet élt Mihalkó József kilenctagú családjával. Ezen elgondolkozva, tekintetünk egybekapcsolódik, s a csendet József bácsi töri meg. — Bizony örültem, ha egy kis kenyér jutott az asztalra. Ruhaneműt csak a legszükségesebbet vettük magam és feleségem részére, hogy legyen miben dolgoznunk. A gyerekek ruhatáráról jobb ha nem is beszélünk. Legtöbbször nem volt. A legrosszabb volt a tél számunkra, mert a gyerekek ilyenkor lábbeli hiányában beszorultak a házba. — Itt megint elhallgatott és nagyokat szívott pipájából. — Na és hogyan élnek ma — teszszük fel a kérdést. Erre Józsi bácsi nagyot szippant, s felcsillanó szemekkel mondja el, hogy mit keresett a múlt évben a szövetkezetben. — Tizenkilencezerhétszáz koronát és 30 mázsa terményt kaptunk kézhez, 1066 ledolgozott munkaegység után. — — Szép jövedelem. Ebből aztán lehet vásárolni. Még azt is megtudjuk, hogy háztáji gazdálkodásában két darab sertést nevelt fel szabadpiacra, egy 200 kilósat pedig saját szükségletére vágott le. Bizony a mú'tban nagyon jó volt, ha minden szökőévben egy malackát tudott vágni, de legtöbbször még azt sem. Mióta a villanyt bevezették, rádiót is vett Józsi bácsi. A szobába pedig szép új, modern bútorokat. A tavasz folyamán a lakást készülnek tatarozni, mert a régi ablakok és ajtók helyébe új kell, nem okoz ez gondot, van miből megcsináltatni. Végül Józsi bácsi javaslatára elindulunk megtekinteni a sertéstenyésztést. Szinte ámulatba esünk, ahogy az ólak közelébe érünk, rádió-zene üti meg a fülünket. — Itt ugyancsak vígan élhetnek! — Ahogy beijed fordulunk. ott találjuk Józsi bácsi társát, Burga Mihályt a kis-szobában a rádió előtt. Józsi bácsi látva meglepetésünket. felvilágosít. — Munkatársam egyedülálló ember, s mivel nem tudta mibe fektetni a pénzét, meg aztán mindenki vásárolt, o is vett egy ézerötszáz koronás rádiót. Sokat lehet, tanulni, ha az ember rendszérésen, meghallgatja _a mezőgazdasági szakelőadásokat — fejezi be a felvilágosítást. Ezek után igazán nem lep meg az sem, hogy különféle újságokat és szakkönyveket látunk a helyiségben, melyekben nyomban felfedezzük, hogy használatban is vannak. Kimegyünk a sertéseket is megnézni. Éppen a kifutókból eresztik be óket. Ámulattal csodáljuk, hogy milyen sorrendben mennek a helyükre. Ezt meg is említjük, mire Józsi bácsi mosolyogva válaszol — Ismerem én valamernyit, és ha valamelyik eltéveszti a helyét, egy figyelmeztető szóra a helyére talál. Mindezekből világosan látható, hogy Józsi bácsi szereti a gondjaira bízott sertéseket. A múlt évtől, amióta bevezette a Ljuszkova fedeztetési módszert, ő érte el a járásban a legszebb eredményt a malacok nevelésében. A súlygyarapodásnál szintén kimagasló eredményekkel dicsekedhettek Józsi bácsiék. A hízósertéseknél napi 70—80 dkg-ot is elérnek. No nem elhallgatnivaló, hogy az etetést pontosan zootechnikai előírások szerint kimért adagokkal végzi. Ez a helyzet a mokcsakerészi szövetkezetben. És ilyen megelégedett minden tagja, mint Mihalkó József Nincs közöttük . viszálykodás, a szövetkezet tagjai igazi testvéri megértésben é.lnek. Minden törekvésük a békés termelés és dolgozóink életszínvonalának emelése Kaszonyi István A kékkői egyénileg gazdálkodók ígérik A kékkői kis- és középparasztok megbecsülik a párt és a kormány által nyújtott segítséget, s ezért az ország felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére értékes felajánlásokat tettek. Blasko István kötelezte magát, hogy a gabonafélék helyes gondozásával hektáronként egy mázsával növeli a terméshozamot, a tejtermelést a tervvel szemben 500 literrel, a sertéshúsbeadást pedig 80 kg-al növeli és terven felül még egy szarvasmarhát is lead. Sirági József szintén egy mázsával növeli a hektárhozamot s átlag 100 literrel a tejhozamot, azonkívül terven felül még 100 kg-os sertést is bead. Blaskó Pál 1,5 mázsával növeli a gabona hektárhozamait, tehenenként átlag 150 literrel a tejhozamot és az év végéig egy 2 mázsái sertést hizlal fel és ad be az államnak. Csernák Pál értékes, s egyúttal bátor felajánlást is tett, amely szerint a tavaszi munkákat öt nappal a kitűzött határidő előtt elvégzi, miközben betartja a helyes agrotechnikai intézkedéseket és ilyen módon a tavasziakból egy mázsával, az ősziekből pedig 2 mázsával növeli a hektárhozamot. Horsky Ernő, Kékkő Hogyan és hová gurultak el a koronák? Nem az elfogultság indított arra, hogy ezt a cikket megírjam. Nem. Sokkal jobban tisztelem és becsülöm a felsőpatonyi bécsületes szövetkezeti tagokat, vezetőket, mintsem hogy tréfát űznék belőlük. Hiszen már jó ideje ismerem őket. Tavaly is ott voltam évzáró közgyűlésükön. Az idén is oda kerültem véletlenül. Mi késztetett arra, hogy az alábbiakban nyíltan rámutassak egyremásra, ami a szövetkezet életében egy esztendő alatt történt. Nem szeretem a kókkadt embereket, meg a sunyiképűeket, akik gúnyosan egymásra villantják tekintetüket. Nem szeretem, ha az emberből harapófogóval kell rángatni a szót. Valahogy így festett a felsőpatonyi szövetkezet ez idei évzáró közgyűlése. Egy-két hiba azért mégis felszínre került. . Először talán mondjuk meg, hogy a hibákért elsősorban a vezetőséget okoljuk. Gyűlést ritkán tartottak, de még a vezetőségi tagok sem voltak mindig ott telje^számban. Csak akkor ültek össze, ha már a körmükre égett egy-egy feladat. Ezután még ott van az ellenőrző bizottság. Az bizony mindent csinált az eltelt idő alatt, csak éppen nem ellenőrzött. És a következmény? Hát bizony az lett, hogy a szövetkezetesek markát csupán a 8 korona előleg ütötte, meg a természetbeniek. Zárszámadáskor egy fillért' sem kaptak. Nem is kaphattak, mert a tervezett bevételnek csak 50 százalékát érték el. Sertéshúsból 100 mázsával, tejből 100 000 literrel termeltek kevesebbet. Kertészetük is csődöt mondott. A százmázsás sertéshúshiány havonként 28100 korona veszteséget jelentett a szövetkezetnek. Nem nagy dicsőség, hogy így kell beszélni a szövetkezetről, amely az elsők között alakult meg hazánkban. Csakhogy úgy van a dolog, hogy az elsőkből utolsók is lehetnek. És hogy ez meg ne történjék, rá kell mutatni a hibákra, meg kell találni az okokat, utat kell mutatni, hogy az egyShelyben topogás végérvényesen megszűnjék. A felsőpatoriyi szövetkezetben erre minden feltétel és lehetőség megvan. Vegyük hát a hibákat. Induljunk kionnan, hogy lemaradtak a tejtermelésben. Persze, hogy lemaradtak,, mert nem biztosítottak az állatoknak elegendő takarmányt és a meglévőt sem osztották szét helyesen. Volt ezer köbméter elsőosztályú silótakarmányuk. Ezt a fejőstehenekkel kellett volna megetetni. De hát adták minden állatnak, ahogyan jött. így aztán megcsappant a jövedelem. Rámutatott erre a hibára Rencés elvtárs is, az első mezei munkacsoport vezetője, amikor azt mondta, hogy szövetkezetük jövedelmének legalább 60 százalékát az állattenyésztésből kellett volna meríteniök. Igazat mondott azzal is, hogy nincs olyan kézikassza, mint a tehénállomány, feltéve, ha szemünk is rajta van a jószágon. A közgyűlés vitája során kifogásolták azt is, hogy az etetés sem ment úgy, ahogyan kellett volna. Meg is mondták nyíltan, hogy magkórószecskával nem lehet borjút nevelni. Nem bizony, mert ahol így etetnek, ott ha két kosárral bevisznek, hárommal hoznak ki. ,Egy másik csatornácska, — amelyen a koronák elgurultak — az egyes traktorosok felületes, hanyag munkája volt. Egyikük a temető mellett szántott „akkordba". Meg is lett az „eredménye" az ilyen munkának. A szövetkezet nem érte el a tervezett hektárhozamot sem búzából, sem kukoricából. Hát még az üzemanyagpocsékolás. Arról külön kell szólni. Az hajmeresztő számokat mutat. Polák István elvtárs a vitában nyíltan megmondta, hogy a brigád az üzemanyagfogyasztás 7 százalékát „elutazta." — De az idén nem így lesz — tette hozzá Polák elvtárs. — Vállaljuk, hogy a hét százalék potyautazás helyett 15 százalék üzemanyagmegtakarítást érünk el. Vállalásunkat év közben többször ellenőrizni fogjuk. Polák elvtárs, a szövetkezet elnöke bírálólag rámutatott arra, hogy egyesek tudatosan megkárosítják a közvagyont. Kár, hogy a n&vüket nem tudtam megszerezni, szívesen kipellengéreztem volna őket. Olyan esetek is előfordultak, hogy répavágóval téglát. „szeleteltek". Élvezték, hogy szikrázik a kés. Azt akarták talán kipróbálni, hogy damaszkuszi acélból van-e? Egy szövetkezeti tag meg aszecskavágót, vette „gyámsága" alá. A nyomórúdtó! a villa nyeléig mindent beledugdosott; így akarta „csökkenteni" az önköltséget? Még olyan is akadt, aki a villanyórabiztosítékot törekkel tömte meg. Talán azt hitte, hogy így kevesebb áram fogy el? A hallottak alapján láthatjuk, hogy a szövetkezetben év közben bizony sok minden nem volt rendben. Az előforduló hibákat nem orvosolták azonnal. Pedig az lett volna a dolog rendje. És az évzáró közgyűlés beszámolójában meg kellett volna nevezni azokat, akik a hibákat elkövették. Nem kellett volna félni, hogy betörik a vezetők fejét. Nem. A felsőpatonyi dolgozók alapjában véve megértő, rendes emberek. A bírálattal nevelni kell az embereket. Jó szóval, igazságos bánásmóddal sokat el lehet érni. A beszámolónak többet kellett volna mondania a vezetőségi tagokról. Kevés volt az önbírálat. Pedig hiába minden mosakodás, a megtörtént hibákért a vezetőség is felelős. Felütötte a fejét a nemtörődömség, aminek végül is a köz itta meg a levét. Ezt nem szabad tűrni. Az erélyes vezetés nem jelent erőszakoskodást, de mégteremti a fegyelmet, ami nélkül elképzelhetetlen a jó munka. Az emberek tudatában megmaradt csökevényeket nem lehet anélkül felszámolni, hogy ne foglalkoznánk velük. Főleg az élenjáró dolgozók feladata törődni azokkal, akik ma még félvállról veszik a szövetkezet ügyét. Az évzáró közgyűlés, miután kimerítette programját, határozatot fogadott el. Meg kell mondani, hogy a határozat nagyon jó, mert elsősorban azoknak a fogyatékosságoknak a felszámolására irányul, amelyek a múlt évben a haladás kerékkötői voltak. így tervbe vették 190 hektár legelő feltörését. Itt takarmányt termesztenek. Tíz hektár cukornádat is vetnek. A termést magkóróval együtt besilózzák. A sertéstenyésztésről gern feledkeztek meg. Tervbe vették, hogy egy anyasertéstói 13 malacot választanak el. Befejezésül még csak annyit, hogy Polák elvtárs szavait szívleljék meg a szövetkezetesek. Ez vonatkozik a vezetőségre is. Polák elvtárs ezeket mondotta: — Becsületesen kell dolgozni, rendszeresen kell ellenőrizni a munkát, hogy a felsőpatonyi szövetkezet a jövőben visszaszerezze régi hírnevet. Gérecz Arpád. A DIÖSPATON

Vľťwénileq gazdálkodó földművesek és a szövetkezeti taqok kötelezettségvállalásokkal köszöntik hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját. Sós Zsigmond szövetkezeti tag elhatározta, hogy terven felül 120 liter tejet ad be. Horváth József 600 litert és Canik Kálmán 100 litert. A magángazdálkodók közül Csáky István ígéri hogy 800 liter tejet ad be terven felül. Miklós Vince 100 litert. Érsek András (:

n0 litert, Gálfy Béla 500 litert. Leiner, a dióspatonyi HNB titkára ^HiiszUéít oagyiiitk vátek, elvtársak A bratislavai Dimitrov-üzem dolgozói nagy lelkesedéssel emlékeznek vissza 1948. február 25-re, a februári győzelem napjára, amikor dolgozó népünk kezébe vette a hatalmat hazánkban. Az évforduló napján összüzemi gyűlésen emlékeznek meg a fontos történelmi eseményről, amelynek következtében a Dimitrov-üzem is nagy változásokon ment keresztül. Az üzem vezetője 1948-ig Risa igazgató, aki a nyugati imperializmus kiszolgálója, s egyben a gyár teljhatalmú ura volt, mindent elkövetett annak idején, hogy elszabotálja, elherdálja a nép vagyonát és bomlasztó munkájával zavart idézzen elő az üzem életében. A februári események őt is elsöpörték a gyár éléről, s odakerült, ahová többi hasonló társa. Ebben az időben az üzem

1 kommunistáira és az üzem valamennyi becsületes dolgozójára nagy féladatok hárultak. Először is-meg kellett semmisíteniük az üzemben meglapuló ellenséget, s az egész üzemet át kellett szervezniük, hogy megkezdhessék a szocialista termelést. Mindezt a munkát bátran és önfeláldozóan vállalták és végezték. A gyár élére Šrámek elvtárs személyében munkásigazgató került, aki azelőtt mint lakatos dolgozott az üzemben. A dicső februári napok megmutatták, hogy a párt a munkásosztály soraiból olyan hű és önfeláldozó harcosokat nevelt fel, akik mindenkor készek megvédeni a dolgozó nép érdekeit. Ilyen bátor harcosok voltak a Dimitrov-üzem milicistái is, mint Zápotocký Michal munkás, Má ty us István kőműves, íabadul Ján lakatos, Kalivoda František munkás, Bagón György munkás, Babulik l'.ofil munkás. Ezek az elvtarsak ma vezetőszerepet töltenek be az üzemben, vagy közigazgatásunkban. Akkor, 1948 februárjában fegyverrel a kezükben védték a munkásosztályt, a dolgozó nép forradalmi vívmányait, ma a békés építőmunka élharcosai, vezetői. 'Hét év telt el a februári győzelem óta. Ez alatt a hét év alatt az üzem épp úgy, mint dolgozói, sokat fejlődött. Örömmel beszélnek eredmenyeikről. Lorencini František elvtársnak, -aki 1948 februárjában szintén milicistaként őrködött az üzemben — lelkesedés fútötte hangját, amikor elmondotta, hogy az üzemben 1948 óta sok olyan esemény történt, amelyről a kapitalista rendszerben álmodni sfem lehetett. A hét év alatt új üzemrészlegek épültek, ahol a legmodernebb gépberendezések mellett olyan új szakmunkások dolgoznak, akik az újonnan felépített tanulóotthonban nőttek fel. Az üzem egyik legszebb ajándéka a dolgozók számára épült 500 lakásegységböl álló új háztömb,

1 amely a gyár közelében- boldog családi otthont nyújt az üzem dolgozóinak. A épületek környékét az idén parkosítják majd, s játszóteret rendeznek be a gyermekek számára. Az üzemben a termelés az említett idő alatt több mint kétszeresére növekedett. Az üzem dolgozói mindazt; amit a dicső februári napok óta a dolgozók államától kaptak, a termelés állandó fokozásával és a munkafegyelem szilárdításával viszonozzák. Amikor búcsúztunk a Dimitrovüzem dolgozóitól, megszólalt v az üzemi hangszóró: „A február második dekádjára kitűzött tervet 104,7 százalékra teljesítettük ..." Büszkék vagyunk rátok, elvtársak, sok sikert kívánunk további munkátokhoz. Homolya Irén