Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-03 / 29. szám, csütörtök

1955. február 3. IIISZ0 3 Á Csehszlovák Köztársaság népgazdasága fejlődését célzó állami terv teljesítésének eredményei az 1954. évben PARTÉLET A terv az emberért, az ember a tervért (Folytatás a 2. oldalról.) előző évben, mégpedig a jobb minőségű fajtákból. Az iparcikkek közül főleg a selyemszövetek eladása emelkedett 2,2szeresére, a gyapjúszövetek ehdása 51%-kal, a gyapotszövetek eladása 17%-kal, a lenszövetek eladása 21 százalékkal, a felső öltönyök eladása 38%-kaI, az utcai bőrlábbeli 15%-kal. a gumilábbeli eladása 24%-kal, a szappan eladása 25%-kal, a jégszenrények eladása 5,2-szeresével, a mosógépek eladása 3,8-szorosával, a varrógépek eladása 2,5-szörösével, a rádiókészülékek eladása 114%-kal, a kerékpárok eladása 28%-kal, a cementeladás 2,5-szörösével, a tetőfedőcserép eladása 13%-kal, a téglaeladás 19%-kai. A közszükségleti árucikkek választéka az 1954. évben új árufajták árusításának bevezetésével gazdagodott. Kibővült a hús- és halgyártmányok, a pék- és cukrásztermékek, a tejtermékek, a baromfitermékek, cukorkafélék, tartóssütemények, szappan- és kozmetikai cikkek, stb. számos fajtájának választéka is. Továbbá forgalomba került egy új televíziós rádiókészülék, a rádiókészülékek új fajtái, gramofonrádiók, jóminőségű zománcedények, préselt aluminiumedények, új lábbelifajták, a kötött fehérnemű új fajtái stb. Továbbá forgalomba kerültek a gyermekjátékok, sporteszközök, fényképezőgépek stb. új fajtái. A piaci választék néhány speciális árucikk behozatalával is gazdagodott, pl. a perion női fehérneművel, jóminőségű sajtokkal, dohánygyártmányokkal, déligyümölcsökkel stb. Az 1954. évben a városokban a lakosság kiszolgálását áruválasztékban gazdag új nagy áruházak építésével, a falvakon pedig a kereskedelmi hálózat további kibővítésével javították. A közös étkezési üzemek forgalma az 1953. évhez viszonyítva a vendéglöknél s a közös étkezés többi üzemeinél 17 százalékkal, az üzemi éttermeknél és kantirioknál pedig 7 százalékkal emelkedett. 1954-ben 13 új városi fürdőt nyitottak meg és a meglevő fürdők kapacitását növelték. Harminchárom községben új vízvezetéket vezettek be, 13 községet pedig újonnan csatornáztak. 1954-ben 280 km hosszúságú vízvezeték- és 121 km hosszúságú csatornázási hálózatot építettek. A vízvezetéki hálózat kibővítésével több mint 30.000 különféle épületet kapcsoltak be ebbe a hálózatba. A városok építésével egyidejűleg bővült 1954-ben a városi közlekedés is. A városi közlekedési hálózat egész hoszsza 10,4 kilométerrel növekedett, a személyszállítás pedig az 1953. évhez viszonyítva 7,6 százalékkal emelkedett. 1954-ben tovább fejlődött az iskolaügy és tovább emelkedett a dolgozók politikai és szakképzettsége. Az 1954—55. iskolai évben az óvodákat 3,4 százalékkal több gyermek látogatta, mint 1953-ban. Az általános műveltséget nyújtó iskolákat látogató tanulók száma 1954-ben 4 százalékkal emelkedett. A 11 éves középiskolák kilencedik •vfolyamába és a szakiskolák összes típusaiba az 1954/55. iskolai évben csaknem 75.000 tanuló iratkozott be. A 11 éves középiskolák 9—11 évfolyamaiban az 1954/55. iskolai évben összesen 61.000 tanuló, a szakiskolákban pedig csaknem 138.000 tanuló tanul, ebből az ipariskolákban 60.000, a gazdasági iskolákban 29.000, az egészségügyi iskolákban pedig csaknem 17.000. E rendes tanulókon kívül 34.000 dolgozó esti és táv-iskolán fejleszti szakismereteit. A 40 főiskolán az 1954/55. iskolai évben csaknem 49.000 rendes tanuló tanul, ebből több mint 11.000 a nő. Az 1953. évhez viszonyítva a főiskolákon 1954-ben 3 százalékkal több diák tanul. Az összes tanulóknak több mint fele technikai iskolákba jár. Az általános műveltséget nyújtó iskolák nyolcadik évfolyamának végzett növendékei közül a tanulóknak körülbelül 35 százaléka folytatja közép- és szakiskolákon tanulmányait, főiskolákon pedig a közép- és szakiskolák végzett növendékeinek 31 százaléka. 1954-ben a bányászati és vasüti állami munkaerőtartalékok tanulóhelyein és az üzemek mellett létesített üzemi tanonciskolákban több mint 65.000 fiatal szakképzett munkás fejezte be tanulmányait, akik bekapcsolódtak a munkafolyamatba az ipar, az építkezés, a mezőgazdaság, a közlekedés és a helyi gazdálkodás terén. Az 1954-es évben 64 hivatásos színpadon 25.000 előadást rendeztek, amelyeket mintegy 12 millió néző látogatott. Az év végén az állami filmnek 3450 mozija volt, amelyek mintegy egy millió előadást tartottak. A mozik látogatóinak száma elérte a 150 milliót vagyis 7<>/

0-kal több volt, mint 1953-ban. A filmtermelés 529 új .filmet készített, köztük 22 egész estét betöltő filmet. A sajtó fejlődése megnyilvánult a lapok példányszámának emelkedésében. Négy új képzőművészeti kiállítási csarnok épült. 1954-ben tovább folytatódott a dolgozók egészségéről való gondoskodás kibővítése és minőségének megjavítása. A megelőző egészségügyi gondoskodást szolgáló betegágyas és ambuláns berendezések az 1954-es évben állandóan bővültek és tökéletesedtek. A betegágyas intézetek száma 41-el növekedett és a kórházak, valamint egészségügyi központok egész sorában új szakosztályok létesültek, amelyekben szakorvosok teljesítenek egészségügyi szolgálatot. A betegágyas intezetekben az ágyak száma összesen 5500-al emelkedett, mégpedig a kórházakban több mint 4000-rel, a gyógyintézetekben mintegy 800-zaI, a szülészeti otthonokban, csecsemő gondozóban mintegy 750nel. A dolgozókról való egészségügyi gondoskodást továbbra is fokozatosan áthelyezték az üzemekre és munkahelyekre, úgyhogy az orvosi állások száma az üzemi egészségügyi intézményekben 113-mal emelkedett. Oj üzemi kórházat létesítettek Gottwaldovóban és Ostrava-Kunčicén. A bölcsődék férőhelyének száma az 1954-es évben több mint 850-el emelkedett. A ROH-üdülőkben a téli üdültetésen mintegy 105.000 személy vett részt, a nyári üdültetésen több mint 163.000 és a turista üdültetésen több mint 3600 személy. Ezenkívül az üzemi üdülőkben a dolgozók további tízezreinek és családtagjaiknak nyújtottak üdülést. Nagy gondot fordítottak a testnevelésre és a sportra is. 1954-ben megkezdték önsegítséggel új sportpályák, üzemi játszóterek és egyéb testnevelési berendezések építését. 1954-ben ugyancsak fokozott gondoskodást szenteltek az öreg és munkaképtelen polgároknak. üzembe helyeztek 13 új agghajlékot és két gondozót. Az agghajlékokban és gondozókban levő ágyak száma 1954ben összesen 1400-al emelkedett. Az állami járadékhivatal által kifizetett járadékbiztosítások száma 1954. végéig mintegy 1,9 millió járadékot tett ki. Ebből 313.000 járadékélvező szociális járadékot kapott. Emelkedett az EFSz-tagok biztosításából származó járadékok száma. Járadékbiztosításokra 1954-ben 6,8 milliárd koronát fizettek ki, vagyis 12%-kal többet, mint 1953-ban. Kibontakoztak a szociális gondoskodás új formái is. Azoknak a személyeknek, akik egészségi állapotuk miatt nem tudták többé foglalkozásukat űzni, 61.000 esetben megfelelő alkalmazást szereztek. 13.000 magányos járadékélvezőnek lehetővé tették a közös étkeztetésben való részvételt. Betegbiztosítási és családi pótlékok címén összesen 4,6 milliárd koronát fizettek ki, ebből családi pótlékra 2,6 milliárd koronát és betegségi táppénzre, valamint a gyógyintézetekben való ápolásra 1,3 milliárd koronát. Az életszínvonal emelkedése és az intézeti gyógykezeltetés tökéletesítése következtében a halandóság 1000 lakos közül tízre csökkent.. Nagy sikereket értek el a csecsemőhalandóság terén, 1000 élve született csecsemő közül 37 halt meg, míg 1953-ban 1000 élve született közül 45 csecsemő halt meg. A lakosság természetes szaporulata a Csehszlovák Köztársaságban több mint 1%-ot tett ki, Szlovákiában majdnem 2%-ot. A lakosság száma 1954-ben meghaladta a 13 milliói ÁLLAMI STATISZTIKAI HIVATAL. Több mint négy óra hosszat tartott a bratislavai Gázüzem évzáró párttaggyűlése. Frank elvtárs beszámolójában — egyes kérdésektől eltekintve — széles terjedelemben és elég részletcsen foglalkozott a pártszervezet egész évi munkájával. Ha az évzáró taggyűlés beszámolója ki is merítette a pártszervezet . egész évi munkáját és értékelte az üzemi pártbizottság munkáját is, szem előtt tartva a legfontosabb szempontot, az embert és munkáját a tervteljesítéssel kapcsolatban, mégsem volt egészen helyes. Mert hallottuk ugyan a beszámolóból, hogy az üzem évi tervét még december 8-án 110 százalékra teljesítette és hogy a kommunisták — név szerint is említve — jól megálltak helyüket az elmúlt év folyamán, jól végezték feladataikat, de azt is meg kell jegyezni, hogy az értékelés eléggé általános volt. Ez a megállapítás más elvtársak munkájára is vonatkozik. Bosánsky elvtársról pl. azt hallottuk, hogy a szakszervezetben nem dolgozott eléggé aktívan, nem volt eléggé kezdeményező. A megállapítás helyes volt, mert a vitában többen, köztük Stindl igazgató elvtárs is rámutatott a szakszervezet munkájának fogyatékosságaira. A beszámoló hibája, és egyúttal a pártszervezeté is, hogy nem tett említést arról, miért nem volt Bosánsky elvtárs eléggé aktív és a szakszervezetben miért nem osztották meg egyenlően a feladatokat, és hogy évközben e hibából kifolyólag milyen hátrányok keletkeztek. Sok „miért"-et tehetnénk még fel. Nem a szőrszálhasogatás kedvéért, hanem azért, hogy elsajátítsuk a helyes munkastílust, és a gyakorlatban mindenhol érvényre juttassuk jelszavunkat: „Nálunk a legfőbb érték az ember." A dolgozó ember, aki kezével és eszével építi, formálja egyre boldogabb otthonát. Ezt azonban nem tette a bratislavai Gázüzem évzáró taggyűlésének beszámolója. Egyetlen konkrét példát sem ragadott ki az üzem életéből, amikor egyes dolgozók küzdve a nehézségekkel, kommunista módon megállták helyüket és a többieknek is példát mutattak a legnehezebb feladatok megoldásában is. Általános megállapítás ellenben sok volt a beszámolóban. Erre a fogyatékosságra egyébként nagyon helyesen mutatott rá Suchy elvtárs, a felsőbb pártszerv dolgozója, amikor azt mondotta, hogy a beszámoló elszigetelte a pártoktatás egyes köreit a termelésben elért sikerektől. Ez a „vezérfonal" aztán hatással volt a vitára is. Sőt, itt mutatkozott meg valójában, hogy ha nem foglalkozunk konkrétan az egyes problémákkal, a hozzászólások is általánosak, elszigeteltek lesznek. A vita során Stindl, Gabmayer és Adzima elvtárs felszólalásai megpengették a dolog lényegét. Vegyük például Adzima elvtárs felszólalását. Az üzemen belüli önálló elszámolás rendszerének problémájával foglalkozott. Arról beszélt, hogy Kollár elvtárs, az üzem egyik mestere, kezdetben idegenkedett az üzemen belüli önálló elszámolás rendszere gyakorlati megvalósításának gondolatától. Idegenkedett, mert nem ismerte előnyeit úgy magára, mint dolgozó társaira nézve. Mihelyt azonban tövérőlhegyire megmagyarázta a dolgot, Kolár elvtárs azt megértette és azóta lelkes propagálója az üzemen belüli önálló elszámolás rendszerének. Vagy ott van Bojovsky elvtárs esete, aki bekapcsolódott ugyan a fenti probléma megoldásába, de munkája — ahogy Adzima elvtárs mondja — jelenleg még csak olyan tessék-lássék munka, mert még nem győződött meg az üzemen belüli elszámolás rendszerének helyes és célszerű voltáról. Az évzáró taggyűlés és a vita megmutatta, hogy az üzemben hamarosan meglesznek az üzemen belüli önálló elszámolás előfeltételei. Itt azonban egy pillanatra meg kell' állnunk és részletesebben kell elemeznünk a dolgot. Az évzáró gyűlés határozata Gabmayer elvtárs feladatául tűzte, hogy havonként egyszer jelentést tegyen az üzemen belüli önálló elszámolás előkészületeiről. Arról azonban senki sem beszélt, hogy ki segít majd Gabmayer elvtársnak ezen a téren. Pedig a napnál is világosabb, hogy az üzemen belüli önálló elszámolái' nemcsak Gabmayer elvtárs ügye, hanem az üzem valamennyi dolgozójáé is. Nem lehet százak és ezrek ügyét egy emberre bízni, még ha olyan tehetséges és ügyes is az illető. A kommunistáknak talpukra kell állniuk és a szakszervezet, meg a többi tömegszervezet segítségével támogatniuk kell Gabmayer elvtársat. A pártszervezet feladata mozgósítani a kommunista és a pártonkívüli szakembereket e feladat megoldására. Egy dologról azonban ne feledkezzenek meg. A kommunistáknak, a pártbizottság tagjainak, akik ezt a munkát irányítani akarják, ismerniük kell az üzemen belüli önálló elszámolást, mert ellenkező esetben csak szemlélői, nem pedig irányítói lehetnek annak. És itt felvetődik a kommunisták önművelődésének ügye. A beszámoló rámutatott erre a pontra. Sajnos, de való, hogy ezen a téren bajok vannak. S ami a legkirívóbb: a vezető funkciókban lévő elvtársaknál is. Példa erre Vrabec elvtárs esete, aki még a taggvűlésekre is csak ritkán jár el, és a pártoktatásról is többször hiányzott. Ezért minden kertelés nélkül meg kell mondani: a funkcionáriusoknak tanulniuk kell, mert nem vezethet, nem taníthat az, aki maga sem tanul, aki maga sem tud. Le kell szögezni: a pártbizottság sem dolgozhat az eddigi módszerek ál?" ián. A termelés mecküvetell, hogy az emberek tudása nag-^Vo le-"en a feladatok nagyságánál. De a Gázművek egyes kommunista és pártonkívüli dolgozóinál nincs meg a szükséges tudás. Mert ha megvolna, az olyan fontos kérdést, mint az üzemen belüli önálló elszámolás kérdése, nem hárították volna egy emberre, Gabmayer mérnök elvtársra. Ez a megállapítás nem bizalmatlanság Gabmayer elvtárssal szemben, csak annak bizonyítéka, hogy a feladatok ismerése híján többen nem mernek azok gyakorlati megvalósításába alkotó módon beavatkozni. Ugyanez a megállapítás vonatkozik az 1955. évi terv összeállítására is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártszervezet ereje nem mindig a párttagság számán, hanem a párttagok politikai fejlettségén múlik. Bizonyítja ezt a hrušovói pártszervezet i3. melynek csak három tagja van. Egyesek talán azt gondolhatnák, hogy ez a három párttag nem tud eredményes munkát végezni. Azonban megállapíthatjuk, hogy ez a pártszervezet erős, mert tagjai fejlettek, támaszkodnak a tömegszervezetekre és népszerűek a szövetkezeti tagok között. Gyakorolják a termelés ellenőrzését és a szövetkezet vezetőségével megbeszélik a teendőket. A szövetkezeti tagok éppen ezért jól dolgoznak. Munkájuk visszatükröződik a beadási kötelezettségek egyenletes teljesítésében és jó példát mutatnak az egyéni gazdálkodóknak az egész járásban. Megállapította a beszámoló, hogy egyes kommunista és pártonkívüli gazdasági vezetők sokat küzdöttek a terv összeállításáért, s azt a megállapított határidő előtt el is készítették. Azonban egyetlen célzás sem esett abban az irányban, hogy mit tettek a munkások a terv elkészítéséért. Megkérdeztéke őket az egyes feladatok helyességéről, vagy helytelenségéről. Szögezzük le: ha tettek is, a pártbizottság beszámolójában erről megfeledkeztek. És ez nagy hiba. A munkásság szemszögéből nézve, a beszámoló úgy festett — hogy róluk, de nélkülük döntöttek, pedig a valóság, az üzem tervteljesítése nem ezt mutatja. No, a pártbizottság erről megfeledkezett. Megfeledkezett annak ellenére, hogy a tervszámokról aktívát is tartottak, amelyen Stindl igazgató elvtárs beszámolt a feladatokról s utána a pártbizottságnak is jelentést tett az aktíváról. Ezek után mi a végkövetkeztetés? Az, hogy a bratislavai Gázüzem pártbizottsága az eredmények mögött nem látta az élő embert, annak munkáját, fogyatékosságait, még az olyan fontos események alkalmával sem, mint az évzáró taggyűlés. A feladatok különválasztása és értékelése, amelyrt Suchý elvtárs is nagyon helyesen rámutatott, arra vezet, hogy a pártszervezet csak szemléli az eseményeket és nem irányítja azokat. Ha a valóságban ez nem is volt egészen így, a beszámoló és a vita ezt tükrözte. Az évzáró taggyűlés határozata és az egyes felszólalások arra figyelmeztetik az új pártbizottságot, hogy az elhangzottakat figyelembe véve, a dolgozó embert, annak munkáját és a róla való gondoskodást tartsa legfontosabb feladatának, de egv pillanatra sem feledkezzen meg az üzem egész évi feladatairól. Gérecz Árpád. A pártszervezet megismertette a szövetkezeti tagokat a X. kongresszus határozatával és irányelveivel, melyek értelmében a mezőgazdasági termelést lényegesen fokoznunk kell. A pártszervezet januári ülésén még egyszer foglalkozott ezzel a kérdéssel. A szövetkezet vezetőségével és tagságával is megbeszélték a lehetőségeket és elhatározták, hogy ebben az évben 100 darab 120 kg átlagsúlyú sertést, 20 szarvasmarhát és 20.000 liter tejet adnak be terven felül a közellátás céljaira. Láthatjuk, hogy három kommunista is mennyit tehet, ha ésszerűen és lelkiismeretesen dolgozik és mozgósítani tudja a tömegeket. További munkájukhoz sok sikert kívánunk. Tánczos István, a galántai járási pártbizottság dolgozója. iiiana}iai[*itanaHanaitanBnaiiaMaii«M>iiiiisnaiiaii>»aiiBiiBtiaiivi>BitBiiaiinniiaiiBiiBiisiiaMa>iBiiaMai>aiii<iBiiaiiaiiBnBiiai;a(iBiiaiiaii>i> Gondtalan félévi szünidő (S. O.) Szünidő! Hányezer gyermek örül a félévi szünidőnek, hogy a jól megérdemelt pihenést a téli sportok idején kihasználhassa, s utána újult erővel, frissen kezdhesse meg a tanulást a következő iskolai szünetig. Vasárnap, január 30-án még a szokottnál is nagyobb volt a forgalom a kora reggeli órákban a bratislavai pályaudvaron. Hogyne lett volna, amikor kb. 150 iskolásgyermek — fiúk, lányok — várakoztak szüleik kíséretében a vonatra, amely őket egy hétre Luhačovicére vitte, hogy ott élvezhessék a szünetet és a tél örömeit. Kipirult arcú fiúk, lányok, majdnem mindannyian sportosan öltözve izgultak, hogy mielőbb beszállhassanak. Szemetgyönyörködtető látvány volt a sok-sok izgatott gyermek, ki síléccel, ki szánkóval, ki korcsolyával felszerelve. A pöttömnyi elsőosztályosok voltak a legkedvesebbek, ahogy a nagy tömegben sürögtek-forogtak, izgatottan keresve egyik vagy másik tanulótársukat, vagy a kísérő mamát, papát. .4 bratislavai Jesenský és Palacky utcai iskolának mintegy 150 növendéke utazott tanítók kíséretében a téli szünidőre Luhačovicére igen kedvezményes áron, s ez tette lehetővé, hogy a szülők megengedhették maguknak, hogy gyermekeiket elengedjék a téli üdülésre. De a tanítókkal nemcsak a napközi otthon felügyelő személyzete ment, hanem két szakácsnő is, hogy főzhessenek a gyermekeknek a szünidő alatt. Amint hallottuk, élelmiszerben .nem lesz hiány, annyi mindent vittek magukkal. A szülök boldogan várakoztak a vonatindulásra, látva gyermekeik határtalan örömét, bár egy kisebbecske néha elpityeregte magát, hogy itt kell hagyni a szülőket, vagy fordítva, de aztán a vonat befutott, s az elhelyezkedés után megkezdődött a fülkéből való integetés, búcsúzkodás újból, amíg csak a vonat ablakából látni lehetett a perronon várakozó kísérőket. > Nem lenne hü beszámolónk, ha nem írnánk meg, hogy bizony sok szülőtől hallottunk olyan kijelentést: „Azelőtt még álmodni sem mertem volna, hogy gyermekem téli üdülésre küldhetem, s ma minden anyagi megerőltetés nélkül megengedhetem, hogy élvezze a szünidőt." V Három kommunista is sokat tehet V